Lassan fél éve mutatkozott be a nagyközönségnek a holland Delain új énekesnője, Diana Leah. Az erdélyi születésű, de Olaszországban élő frontlány hangját először a The Quest and the Curse című szerzeményben hallhattuk augusztus elején, majd november végén a Beneath című dallal jelentkezett a vérfrissítésen átesett együttes.

A mai napon jelentette be a zenekar, miszerint hamarosan a harmadik beharangozó is hallható lesz - a banda választása a Moth to a Flame című tételre esett, amely január 10-én lesz meghallgatható. 

Készülőben van már a Diana-val közös első album is, amely február 10-én, "Dark Waters" címmel jelenik majd meg, és amely korong borítója és számlistája is felfedésre került - a kiadvány egyébként már a hetedik stúdiólemeze lesz a csapatnak.

Tarja Turunen számára nem volt unalmas az utóbbi két év. 2021 novemberében megjelentette önéletrajzi könyvét "Singing In My Blood" címmel, majd 2022. december 2-án "Best Of Tarja: Living The Dream" címmel válogatáslemezt dobott piacra, amely kiadvány a finn tehetség szólókarrierjét öleli fel, amely nem kevesebb, mint 15 éve tart.

Egy internetes rockmagazinnak elmesélte, hogyan is jött a különleges album ötlete.

Már régóta gondolkodtam és dolgoztam a lemezen, még a COVID-járvány előtt nekikezdtem. Először is megírtam a könyvemet, a  Singing in My Blood-ot. Az egész ezzel kezdődött, majd jött a válogatásalbum készítése, az anyag összegyűjtése. Még mielőtt kiválasztottam volna a dalokat, elkezdtem keresgélni az arculatot, hogy milyen legyen a borító, milyen fotókat használjunk, és így tovább. Ez egy nagyon-nagyon hosszú folyamat volt, és sok időt vett igénybe. De a dalok kiválasztása valójában egy klassz kihívás volt.

- kezdte kifejteni gondolatait Tarja, aki ebben a különleges gyűjteményben a szívének legkedvesebb dalokat sorakoztatja fel.

Úgy döntöttem, egy nagyobb terjedemű lemezt adok ki, ezért is lett egy dupla pakkos kiadvány.  Ez pedig lehetőséget adott arra, hogy sok dalt kiválasszak. De az első CD-re azok a dalok kerültek, amelyek főként a rajongók kedvencei, azok, amelyeket a rajongóim mindig szívesen hallanak a koncertjeimen, és amelyek kislemezként is megjelentek.

A "Singing In My Blood"-ról tudják az énekesnő rajongói, hogy a karantén ideje alatt született, erről így mesélt:

A könyv írása rengeteg emléket hozott felszínre, és tulajdonképpen egy terápia is volt.

Tarja korábban elmondta: amikor a pandémia kitört, kétségbe esett, hiszen nem tudott turnézni, le kellett állnia a munkával, ami a szenvedélye is egyben. Krónikus gyulladások jelentkeztek az énekesnőnél, elmondása szerint a teste nem értette, mi történik -  egyik pillanatról a másikra fel kellett hagynia a koncertezéssel.

De mindemellett csodálatos is volt az az időszak, mert annyi mindent elfelejtettem, és újra emlékezni akartam. A régi fotók nézegetése erre tökéletes módszer volt. Ekkor tudatosult bennem, hogy művészként teljes életet élek. Tulajdonképpen én nem is nevezném önéletrajzi könyvnek, inkább egy bepillantásnak a művészetembe, hogy ki vagyok én, mint művész.

Tarja öt metal albumot adott ki 2007 óta, és azt is felfedte, melyik lemez jelentette számára az eddigi legnagyobb kihívást:

A legelső albumom volt az, a "My Winter Storm". Sokáig voltam tagja egy olyan zenekarnak, ahol a dalokat nem én írtam, csak elénekeltem azokat, és nem tudtam, hogy vajon képes vagyok-e helytállni daszerzőként is? Mindazonáltal egy teljesen új világ tárult elém! Megvoltak a saját magammal szemben támasztott elvárásaim, és ott volt a nyomás is. Kiadót és zenészeket kellett találnom, minden annyira új volt. Hogy őszinte legyek, akkoriban egy idegroncs voltam.

- idézte fel a kezdeti nehézségeket a művésznő, aki azonban szépen belerázódott a szólózásba, és egy igen sikeres, gazdag karriert tudhat magáénak. 

Büszke vagyok erre a lemezre, de annyira 'ártatlannak' érzem. Ha visszamehetnék az időben és újra felvenném, egy teljesen más album lenne. De ezt nem merem megtenni. Ennek így kellett történnie! 

Tarja sokat tanult saját magáról is a 15 év alatt. Erről így fogalmazott:

Igazából ez egy nagyon érdekes utazás volt a saját lelkemben. Egy önismereti utazás, ahol megtaláltam a sötétségemet és annak szépségét. Rájöttem, hogy szabad lehetek a művészetemmel, és úgy fejezhetem ki magam, ahogy én akarom! Nagyon felszabadító az az érzés, hogy az irányítás a kezedben van, és a karriered is ilyen széles skálán mozog. Nem csak egy dolgot csinálok, hanem egyszerre sok mindent, amit nagyon is élvezek. Ez tényleg hihetetlen. De minden nap kihívásokkal nézek szembe, igaz, én keresem is azokat. De nagyon sokat fejlődtem. Ilyen az élet, folyamatosan tanít téged. Megmondom őszintén, nem haragszom magamra azokért a hibákért, amiket elkövettem. Persze, sokan megbánják ezeket, ám én nem! Sokkal jobban megértem magam emberként is. A legutóbbi albumom pedig a legszemélyesebb volt számomra.

Tarja 2019. augusztus 30-án adta ki "In The Raw" címre keresztelt stúdióalbumát, amelynek szövegeit közvetlenül azután kezdte el írni, hogy 2018 őszén agyvérzésen esett át, a korong sok dalát pedig a betegségéből fakadó fájdalom és félelem szülte. 

Természetesen most is szóba került az énekesnő egykori zenekara, a Nightwish, amely csapat neki köszönhetően tett szert a világhírnévre. Tarja elárulta, melyik a legkedvesebb albuma, amelyet az együttessel rögzített:

Az összes album nagyon különböző, az elejétől a végéig. Minden album más volt. De az utolsó albumra különösen büszke vagyok! Az utolsó közös lemezünkön 'minden a helyén volt,' a "Once" egy nagyon erős érzelmekkel teli album. Sok olyan dal van azon az albumon, amit igazán nagy becsben tartok, és kincsként őrzöm őket. De csak egyet kiemelni nagyon nehéz.

Miután a COVID-korlátozások többsége feloldásra került és a zenészek, bandák ismét koncertezhettek, Tarja is izgatottan indult útnak. Így emlékezett vissza az első fellépéseire:

Hatalmas érzelmi hurrikán volt bennem! Először néhány fesztiválkoncerten léptünk fel, ez volt a kezdet. Az emberekből áradó energiahullám valami hihetetlen volt! Az erőteljes érzelmek mindenkin megmutatkoztak: sírt a közönség a boldogságtól, sírt a stábom, én pedig akkor ébredtem rá, hogy igen, művész vagyok. Ez az energia túláradó és gyönyörű volt! Épp most beszéltem néhány zenészemmel, és ők is ugyanezt mondták, hogy milyen jó érzés volt újra színpadra lépni. Ez ráébresztett minket, hogy "Hé, ez az a hely, ahová tartozom".

De lehetne másképp is. Lehet, hogy néhány év után már nem akarod ezt többé. Ez sok emberrel megtörtént. Művésznek lenni nagy kihívás. Ahogy öregszel, a turnézás egyre nehezebb. Fizikailag kimerítő. De ha szereted, amit csinálsz, akkor simán veszed az akadályokat. Különben nem tudod végigcsinálni. Én ezt imádom!

Azonban a karantén bizonyos szempontból jó is volt, hiszen Tarja együtt lehetett férjével és kislányával, Naomival.

Folyamatosan távol voltam a családomtól, rengeteget turnéztam. Az embereknek nem volt ideje megállni és összeszedni a gondolataikat, pedig ezt kellene tennünk. Nem szabadna a káosz alagútjában élnünk, a munka, munka, munka, munka, munka és semmi más. Mert kell, hogy legyen valódi jelentőséged, és meg kell találnod a gyökereidet, érezned kell, hogy boldog vagy-e vagy sem, szembe kell nézned önmagaddal. És néha ijesztő ezt megtenni, de a COVID bizonyos értelemben mindenki számára ideális volt erre. Szembe kellett néznünk önmagunkkal és szembe kellett néznünk a félelmeinkkel is. A félelem olyan szó, és általában egy olyan erős dolog, hogy akár meg is ölhet. Ezért nagyon fontos, hogy megálljunk és újragondoljuk a dolgokat.

Így zárta sorait:

A változás nem mindig könnyű. Írtam dalokat arról, hogy igen, tovább kell küzdenünk, ennek egyik része a kockázatvállalás. De meg kell találnod a boldogságodat is. Találd meg te is!

Hihetetlen, de igaz: csaknem 30 éve alakult a Lacuna Coil Milánóban, frontasszonyuk, Cristina Scabbia pedig ennek apropóján arról mesélt egy interjúban, hogyan látja a nők helyzetét a metal színterén.

Mint az kiderült: az énekesnő szerint még mindig nem veszik eléggé komolyan a szebbik nemet ebben a műfajban.

Annyiban változott a dolog csupán, hogy egyre több olyan zenekar van, ahol egy nő a frontember, és ez természetesen boldogsággal tölt el. Amikor a Lacuna Coil megalakult, még nem sok olyan banda volt, amelyben lányok is voltak. A metal akkoriban még úgymond nem nőknek való műfaj volt, mert a férfiak uralták. 

- kezdte fejtegetni gondolatmenetét Cristina, aki egy korábbi interjúban elmondta: sokáig neki sem volt önbizalma.

De még mindig másként tekintenek ránk, nőkre a metalban, és nem hiszem, hogy ez valaha is változni fog. Ez részben rendben is van, hiszen a nők nők, a férfiak pedig férfiak. Kicsit más világ vagyunk. Talán amit a legjobban utálok ebben a férfiorientált műfajban, hogy minket, nőket még mindig a külsőnk alapján ítélnek meg.

A férfiak esetében ugyanez megvan, de náluk a megjelenés csak egy plusz, míg a nőknél ez majdnem első számú szempont. És ez nagy kár, mert az embereket nem a kinézetük alapján kellene megítélni! Én megértem, hogy elsőként a külsőnkre figyelnek fel az emberek, de ha ez megváltozna, az király lenne. Különösen fontos dolog ez a zenében, ahol az énekesnek a hangszere is a teste része, és ebből a hangszerből érzések jönnek.

Alissa White-Gluz, az Arch Enemy frontasszonya 2013 óta él párkapcsolatban a Misfits gitárosával, Doyle Wolfgang von Frankensteinnel. Mivel mind Alissa, mind Doyle rengeteget dolgozik és van úton, nem túl sok időt tudnak együtt tölteni, Alissa pedig egy podcastben mesélt arról, hogyan kezelik ezt.

Nem vagyok ugyan párkapcsolati tanácsadó, de azt hiszem, hogy sok minden csak azon múlik, hogy a céljaid összhangban legyenek a kapcsolat céljaival. Emlékszem, amikor tiniédzser voltam, és elkezdem zenekarokkal találkozgatni, keresve azt a bandát, amelyben énekelhetek. Akkor az volt a legfontosabb: a zenekar, mindenek felett. Én pedig elköteleztem magam. Azt mondtam, minden lehetőséget, amit kapok, meg kell ragadnom! És Doyle-t is erre bátorítom. Oké, talán kicsit elfogult vagyok, de azt akarom, hogy az emberek járjanak a Misfits koncertjeire. Imádom, amikor koncerteznek, és teltház van.

- mesélte Alissa, aki 37 éves, Doyle pedig 58, ám ez soha nem okozott gondot kettejük kapcsolatában. 

Szóval még ha kicsit nehéz is, mert nem látjuk egymást túl gyakran, örülök, hogy ő dolgozhat, én pedig örülök, hogy én dolgozhatok. Nem egyszerű, de az elmúlt közel egy évtizedben ez működött, szóval azt hiszem, ez így is marad.

Szóba került az is, miként reagált Doyle, amikor kiderült: Alissa került Angela Gossow helyére az Arch Enemyben:

Sírtam, amikor elmeséltem neki, majd ő is elsírta magát. Amikor pedig a csapat hivatalosan is bejelentette, hogy én vagyok az új énekesnő, én is úgy döntöttem, felfedjük a kapcsolatunkat és megváltoztattam a kapcsolati státuszomat a közösségi oldalaimon. 

Tóth Anita, akiről coverjei (Jinjer, Lorna Shore, Five Finger Death Punch) kapcsán többször említést tettünk a blogon, most újult erővel mutatja meg, mi lakozik a torkában.

A 2015-ben alakult libanoni thrash/death metal banda, a Slave to Sirens ráakadt Ani videóira a Youtube-on, és mivel a zenekar éppen énekest keresett, nem voltak restek megkérdezni őt, hogy magához ragadná-e a mikrofont?

2022 májusában sokkolta a nagyérdeműt a hír, miszerint az arkansasi Evanescence és német gitárosuk, Jen Majura útjai különváltak.

Amy Lee, a banda énekesnője elmondta, hogy 'ez az egész nagyon bonyolult', nem ment bele a szétválás okaiba, azonban Jen megnyílt a témával kapcsolatban. Elárulta: megbántva érzi magát, hiszen éppen egy hosszabb turné előtt álltak, és már félig bepakolta a bőröndjét.

Utódja a zenekarban a Sick Puppies gitárosa, Emmai Anzai lett, aki régi barátja Amynek.

Most újfent a szakításról mesélt egy interjúban Jen, aki szerint már szinte minden posztjáról a formációból való távozása jut a kommentelők eszébe.

Fáradt vagyok. Nagyon-nagyon fáradt! Nagyon sok vélemény és ítélkezés van körülöttem. Eljutottunk arra a pontra, hogy bármit is posztoltam, az embereknek volt róla véleményük. Ez vicces, de ha őszintén elmondanám, hogyan érzem magam - fáj; nehéz; persze, hogy nem érzem jól magam -, az emberek azt mondanák, hogy 'Ó, áldozatot játszol'. Tehát inkább ezt feleltem: 'Igazából jól vagyok. Ekkor persze az emberek azt mondták, hogy 'Le se szartad a zenekart.' Végül azt mondtam: "Tudjátok mit? Akár az áfonyás joghurtomról is posztolhatnék, ti akkor is megtalálnátok a módját, hogy ezt összekössétek azzal, ami történt.

- kezdte sorait a 39 éves zenészlány, majd így folytatta:

Elcsendesedtem a közösségi médiában, mert el akartam kerülni ezt a sok zagyvaságot, a sok véleményt - egyszerűen belefáradtam ebbe...

Az egész történetet egy párkapcsolati szakításhoz hasonlította:

Amikor szakítasz a pároddal, a legutolsó dolog, amit látni akarsz, hogy a volt partnered tovább lép. Nem akartam látni. Időre volt szükségem, hogy megemésszem ezt az egészet. És ahogy mondtam, az első néhány hónapban mindenkivel el akartam hitetni, hogy jól vagyok, miközben egyáltalán nem voltam jól. De bármit is mondasz ilyenkor, azonnal véleményt nyilvánítanak az emberek.

Csak elképzelni tudom, mit érezhet például Harry herceg és Meghan Markle a paparazzók miatt, nekik sokkal nagyobb problémáik vannak. Én egy kis senki vagyok. Miért beszélnek rólam ennyien? Sokkal fontosabb dolgokkal kellene foglalkozniuk, mint például a klímaválság, vagy az orosz-ukrán háború. Persze rájöttem, hogy ez is egy téma, és az emberek szeretnek róla beszélni, de nekem jogom van elhatárolódni ettől. Ezért vonultam vissza a közösségi médiától. És minél inkább visszahúzódtam ettől az egésztől, annál inkább megundorodtam az emberektől. Borzalmas ezt így kimondani, de kimondom.

- fedte fel érzéseit, majd így zárta gondolatmenetét:

Messze nem vagyok jól. 2020-ban véget ért a párkapcsolatom. Ezt követte a két év világjárvány, a bezártság. Aztán amikor a dolgok nagyrészt visszatértek a normális kerékvágásba, jött a május. Fontos, hogy időt hagyj a gyógyulásra. Amikor mindenki lát téged, akkor el is várják, hogy egy pozitív, energikus mókamester legyél. A szívemben pontosan ez vagyok, de ha szarba kerülsz, nem mindig tudod ezt a látszatot fenntartani. És ez a másik része annak, amiért úgy döntöttem, hogy visszavonulok a közösségi oldalaktól, mert egyszerűen nem tudtam tovább így létezni. Fel kell töltened a saját akkumulátorodat, mielőtt másokat töltesz fel. Egyszerűen üresnek éreztem magam.

Azonban hozzátette azt is: most már valóban napról-napra jobban érzi magát.

2021 szeptemberében adta ki második szólóalbumát Anette Olzon. Első korongjának, a "Shine"-nak (2014) gyenge eredményei után egy időre visszavonult a zenéléstől és elvégzett egy ápolói tanfolyamot, és bár sikeresen elhelyezkedett egy helsingborgi kórházban, úgy gondolta: kár lenne veszni hagyni a tehetségét. Az egykori Nightwish-frontasszony először Jani Liimatainennel alapította meg a The Dark Elementet, amely projekttel két lemezt is megjelentettek, majd Russell Allen oldalán mutatkozott be az Allen/Olzon formációban - az amerikai zenésszel is két közös album látott már napvilágot.

Nettie második szólólemeze a "Strong" címet kapta, és a "Shine"-nál jóval keményebbre sikeredett, sokak szerint a svéd csillag e kiadványon találta meg az igazi hangzását és hangját is.

Azonban a művésznő nem tétlenkedik: ma bejelentette, hogy tervezi harmadik nagylemezét, amelynek felvételei 2023-ban kezdődnek.

Ki áll készen egy újabb Anette Olzon szólóalbumra? A lemezfelvételek 2023-ban kezdődnek!

- adta hírül Facebookján Anette, a rajongók pedig természetesen alig várják, hogy újdonsággal jelentkezzen az énekesnő, aki a "Strong"-gal bebizonyította: igenis tud énekelni, és képes megújulni. Míg a "Shine" főként magánéleti dolgait vette alapul, addig utódja a világ dolgairól szólt.

Könnyű volt ihletet kapni egy sötétebb album megírásához. Az volt a szándékom, hogy más dolgokról írjak ezen az albumon, mint az előzőn, hiszen így metalosabbra sikerülhet. Nem tudok fiktív dolgokról írni, az nem nekem való. De nagyon könnyű volt olyan témákat találni, melyekről írhatok, elég volt csak körülnéznem a világban.

- mesélte akkor az énekesnő, aki minden bizonnyal egy újabb oldalát mutatja majd meg harmadik szólóalbumán.

Manapság már minden énekesnek, együttesnek van Facebook-Instagram-és Twitter fiókja, és a legtöbben lelkes felhasználói ezeknek a platformoknak. Az olasz Lacuna Coil is aktív a közösségi médiában, amely témáról Cristina Scabbia és Andrea Ferro meséltek a napokban egy internetes rockmagazinnak.

Őszintén szólva ez túlterhelő tud lenni. Szeretem a közösségi médiát. Tiszta őrület, ha nem teszel közzé posztokat vagy képeket a közösségi oldalaidon, a világ számára olyan, mintha semmi sem történt volna. Holott, amikor éppen nem teszel közzé semmit, az azért van, mert éppen a színfalak mögött dolgozol. De ezt az emberek nem látják.

- kezdte mondandóját Cristina.

Mi ezt elfogadtuk, mert tudjuk, hogy ez a munka része. Amikor a zenekar beindult, leginkább a megjelenő videókból és az újságokban megjelenő interjúkból tudták az emberek, hogy valamit csinálunk. Mostanra ez megváltozott. Úgy értem, nem várhatod el, hogy az élet megálljon; haladnod kell vele. És azt kell mondanom, hogy mi mindig készen álltunk a fejlődésre. Rugalmasak vagyunk és szeretjük az új dolgokat. Mindig szemmel tartjuk, hogy mi történik. Elfogadtunk, hogy ez a mai világ velejárója.

Andrea így vélekedik a dologról:

Azonban egy kicsit nehéz, mert állandóan új platformok jönnek. Először csak a Facebook volt, még azelőtt a MySpace, most pedig az Instagram. Aztán elindították a TikTok-ot... Ezek közül néhány inkább a tartalomkészítőknek való, nem igazán egy zenekarnak - kivéve, ha van valaki a zenekarban, aki tényleg ért a tartalomkészítéshez. Szóval az is fontos, hogy megértsd, hol érdemes regisztrálnod.

Cristinának Twitch-csatornája is van, amelyen rendszeresen bejelentkezik és élő videókat készít, ám nem mindig tud időt szánni rá.

Ehhez időre van szükséged. Még ha Twitchelni is akarsz, néhány órát rá kell áldoznod a napodból. De ha úton vagy, ha játszol, ha interjúkat adsz, akkor nincs ennyi időd. Nincs meg az a luxus, hogy 48 órából álljon a napod.

-zárta sorait.

December 9-én egy igen különleges dallal rukkolt elő a holland zenekar, amely a The Fire Within címet viseli. A szám pedig azért különleges, mert már évekkel ezelőtt megszületett, ám bekerült a fiókba, és mostanáig ott hevert.

Sharon den Adelék most leporolták a szerzeményt, amely immár az ötödik kislemez a készülő új albumukról az Entertain You, a The Purge, a Shed My Skin és a nyáron kiadott Don't Pray For Me után.

Néhány napja kisfilm is érkezett a dalhoz, íme:

Öt kisfilmes dallal jelentkezett eddig Tarja Turunen mellékprojektje, az Outlanders. A neves zenészeket felvonultató formáció tavaly november végén mutatkozott be a Closer To The Sky című szerzeménnyel, amelyet a The Cruellest Goodbye, a Depeche Mode-feldolgozás World In My Eyes, a The Sleeping Indian és a Land Of Sea And Sun követtek.

A projekt a nem kimondottan metal zenét kedvelők körében is szép sikereket ért el az eddig megjelent szerzeményekkel, ma pedig Tarja Facebookos oldalán jelentette be: We Own This Sky címmel, január 13-án a nagyérdemű elé tárják a hatodik kislemezt is, amelyhez természetesen videó is készül. A dalban Ron "Bumblefoot" Thal amerikai gitáros is közreműködik.

Íme, egy kis ízelítő: