Tarja Turunen számára nem volt unalmas az utóbbi két év. 2021 novemberében megjelentette önéletrajzi könyvét "Singing In My Blood" címmel, majd 2022. december 2-án "Best Of Tarja: Living The Dream" címmel válogatáslemezt dobott piacra, amely kiadvány a finn tehetség szólókarrierjét öleli fel, amely nem kevesebb, mint 15 éve tart.

Egy internetes rockmagazinnak elmesélte, hogyan is jött a különleges album ötlete.

Már régóta gondolkodtam és dolgoztam a lemezen, még a COVID-járvány előtt nekikezdtem. Először is megírtam a könyvemet, a  Singing in My Blood-ot. Az egész ezzel kezdődött, majd jött a válogatásalbum készítése, az anyag összegyűjtése. Még mielőtt kiválasztottam volna a dalokat, elkezdtem keresgélni az arculatot, hogy milyen legyen a borító, milyen fotókat használjunk, és így tovább. Ez egy nagyon-nagyon hosszú folyamat volt, és sok időt vett igénybe. De a dalok kiválasztása valójában egy klassz kihívás volt.

- kezdte kifejteni gondolatait Tarja, aki ebben a különleges gyűjteményben a szívének legkedvesebb dalokat sorakoztatja fel.

Úgy döntöttem, egy nagyobb terjedemű lemezt adok ki, ezért is lett egy dupla pakkos kiadvány.  Ez pedig lehetőséget adott arra, hogy sok dalt kiválasszak. De az első CD-re azok a dalok kerültek, amelyek főként a rajongók kedvencei, azok, amelyeket a rajongóim mindig szívesen hallanak a koncertjeimen, és amelyek kislemezként is megjelentek.

A "Singing In My Blood"-ról tudják az énekesnő rajongói, hogy a karantén ideje alatt született, erről így mesélt:

A könyv írása rengeteg emléket hozott felszínre, és tulajdonképpen egy terápia is volt.

Tarja korábban elmondta: amikor a pandémia kitört, kétségbe esett, hiszen nem tudott turnézni, le kellett állnia a munkával, ami a szenvedélye is egyben. Krónikus gyulladások jelentkeztek az énekesnőnél, elmondása szerint a teste nem értette, mi történik -  egyik pillanatról a másikra fel kellett hagynia a koncertezéssel.

De mindemellett csodálatos is volt az az időszak, mert annyi mindent elfelejtettem, és újra emlékezni akartam. A régi fotók nézegetése erre tökéletes módszer volt. Ekkor tudatosult bennem, hogy művészként teljes életet élek. Tulajdonképpen én nem is nevezném önéletrajzi könyvnek, inkább egy bepillantásnak a művészetembe, hogy ki vagyok én, mint művész.

Tarja öt metal albumot adott ki 2007 óta, és azt is felfedte, melyik lemez jelentette számára az eddigi legnagyobb kihívást:

A legelső albumom volt az, a "My Winter Storm". Sokáig voltam tagja egy olyan zenekarnak, ahol a dalokat nem én írtam, csak elénekeltem azokat, és nem tudtam, hogy vajon képes vagyok-e helytállni daszerzőként is? Mindazonáltal egy teljesen új világ tárult elém! Megvoltak a saját magammal szemben támasztott elvárásaim, és ott volt a nyomás is. Kiadót és zenészeket kellett találnom, minden annyira új volt. Hogy őszinte legyek, akkoriban egy idegroncs voltam.

- idézte fel a kezdeti nehézségeket a művésznő, aki azonban szépen belerázódott a szólózásba, és egy igen sikeres, gazdag karriert tudhat magáénak. 

Büszke vagyok erre a lemezre, de annyira 'ártatlannak' érzem. Ha visszamehetnék az időben és újra felvenném, egy teljesen más album lenne. De ezt nem merem megtenni. Ennek így kellett történnie! 

Tarja sokat tanult saját magáról is a 15 év alatt. Erről így fogalmazott:

Igazából ez egy nagyon érdekes utazás volt a saját lelkemben. Egy önismereti utazás, ahol megtaláltam a sötétségemet és annak szépségét. Rájöttem, hogy szabad lehetek a művészetemmel, és úgy fejezhetem ki magam, ahogy én akarom! Nagyon felszabadító az az érzés, hogy az irányítás a kezedben van, és a karriered is ilyen széles skálán mozog. Nem csak egy dolgot csinálok, hanem egyszerre sok mindent, amit nagyon is élvezek. Ez tényleg hihetetlen. De minden nap kihívásokkal nézek szembe, igaz, én keresem is azokat. De nagyon sokat fejlődtem. Ilyen az élet, folyamatosan tanít téged. Megmondom őszintén, nem haragszom magamra azokért a hibákért, amiket elkövettem. Persze, sokan megbánják ezeket, ám én nem! Sokkal jobban megértem magam emberként is. A legutóbbi albumom pedig a legszemélyesebb volt számomra.

Tarja 2019. augusztus 30-án adta ki "In The Raw" címre keresztelt stúdióalbumát, amelynek szövegeit közvetlenül azután kezdte el írni, hogy 2018 őszén agyvérzésen esett át, a korong sok dalát pedig a betegségéből fakadó fájdalom és félelem szülte. 

Természetesen most is szóba került az énekesnő egykori zenekara, a Nightwish, amely csapat neki köszönhetően tett szert a világhírnévre. Tarja elárulta, melyik a legkedvesebb albuma, amelyet az együttessel rögzített:

Az összes album nagyon különböző, az elejétől a végéig. Minden album más volt. De az utolsó albumra különösen büszke vagyok! Az utolsó közös lemezünkön 'minden a helyén volt,' a "Once" egy nagyon erős érzelmekkel teli album. Sok olyan dal van azon az albumon, amit igazán nagy becsben tartok, és kincsként őrzöm őket. De csak egyet kiemelni nagyon nehéz.

Miután a COVID-korlátozások többsége feloldásra került és a zenészek, bandák ismét koncertezhettek, Tarja is izgatottan indult útnak. Így emlékezett vissza az első fellépéseire:

Hatalmas érzelmi hurrikán volt bennem! Először néhány fesztiválkoncerten léptünk fel, ez volt a kezdet. Az emberekből áradó energiahullám valami hihetetlen volt! Az erőteljes érzelmek mindenkin megmutatkoztak: sírt a közönség a boldogságtól, sírt a stábom, én pedig akkor ébredtem rá, hogy igen, művész vagyok. Ez az energia túláradó és gyönyörű volt! Épp most beszéltem néhány zenészemmel, és ők is ugyanezt mondták, hogy milyen jó érzés volt újra színpadra lépni. Ez ráébresztett minket, hogy "Hé, ez az a hely, ahová tartozom".

De lehetne másképp is. Lehet, hogy néhány év után már nem akarod ezt többé. Ez sok emberrel megtörtént. Művésznek lenni nagy kihívás. Ahogy öregszel, a turnézás egyre nehezebb. Fizikailag kimerítő. De ha szereted, amit csinálsz, akkor simán veszed az akadályokat. Különben nem tudod végigcsinálni. Én ezt imádom!

Azonban a karantén bizonyos szempontból jó is volt, hiszen Tarja együtt lehetett férjével és kislányával, Naomival.

Folyamatosan távol voltam a családomtól, rengeteget turnéztam. Az embereknek nem volt ideje megállni és összeszedni a gondolataikat, pedig ezt kellene tennünk. Nem szabadna a káosz alagútjában élnünk, a munka, munka, munka, munka, munka és semmi más. Mert kell, hogy legyen valódi jelentőséged, és meg kell találnod a gyökereidet, érezned kell, hogy boldog vagy-e vagy sem, szembe kell nézned önmagaddal. És néha ijesztő ezt megtenni, de a COVID bizonyos értelemben mindenki számára ideális volt erre. Szembe kellett néznünk önmagunkkal és szembe kellett néznünk a félelmeinkkel is. A félelem olyan szó, és általában egy olyan erős dolog, hogy akár meg is ölhet. Ezért nagyon fontos, hogy megálljunk és újragondoljuk a dolgokat.

Így zárta sorait:

A változás nem mindig könnyű. Írtam dalokat arról, hogy igen, tovább kell küzdenünk, ennek egyik része a kockázatvállalás. De meg kell találnod a boldogságodat is. Találd meg te is!