Október 25-én lépett volna fel a budapesti Barba Negrában a holland Epica és a finn Apocalyptica, ám az év elején kitört koronavírus-járvány minden zenész, együttes menetrendjét borította. Simone Simonsék kénytelenek voltak őszre csúsztatni latin-amerikai turnéjukat, ám emiatt az Európában esedékes bulik is tolódnak.
A két banda közös koncertje 2021. március 10-én lesz megtartva.
A houstoni Oceans Of Slumber szeptember 4-én jelenteti meg a csapat nevét viselő új nagylemezét, amelyről már láthattuk-hallhattuk az A Return To The Earth Below című szerzeményt.
A banda frontlányára, Cammie Gilbertre nemcsak bársonyos hangja, hanem egzotikus külseje miatt is felfigyelnek az emberek. Az énekesnő most nem a zenéről, hanem a társadalomról, Amerikáról és a jövőről mesélt a Kerrang! magazinnak.
"Fekete nő vagyok Amerikában, rabszolgák ükunokája. Csak a fényképekről vannak róluk emlékeim; kislányként megpróbáltam elképzelni, milyen lehetett az életük. De ahogy telt az idő, felfedeztem a valóságot a gyermeki képzelet mögött. Most, amikor régi fényképeket látok a polgárháborús dokumentumfilmeiben, látom az arcukat. Amikor megnézek a Jim Crow-korszakból egy szemcsés fekete-fehér felvételt, látom az arcukat. Amikor nézem a Luther King Jr. ihlette filmeket, látom az arcukat. És amikor bejelentkezek a szociális médiába és látom, hogy a tüntetőket könnygázzal fújják le, látom az arcukat, csak most már az enyém is közöttük van."
"Nem tudom megközelíteni ezt a témát anélkül, hogy az érzelmeim sokasága felülkerekedjen az elszántságomon. Már nem tudom visszatartani, hogy a dühös könnyek összegyűljenek a szememben és záporozzanak onnan, amikor a fekete szenátorok, a polgármesterek, a hírességek és az online bátor emberek megosztják csalódásaikat ezen nemzet hiányosságai miatt. Láttam, hogy több fekete ember sír a nemzeti csatornákon, mint valaha. Sérültnek érzem magam, mert a történelem is sérült, és úgy érzem, hogy ez az ország teljesen összetört. George Floyd egy fordulópont volt."
- utalt Cammie a fehér rendőrök által borzalmas halált halt afroamerikai George Floydra.
"Elég erős az új generáció katalizátora, amely végül beszéljenek. A kegyetlenség, amelyben életét vesztette, nem hagyható figyelmen kívül. Kellemetlen, de valahol mégis szerencsés, hogy a halálát videóra vették. Ez lehetőséget adott a világnak, hogy láthassa azt, amire az amerikai feketék évtizedek óta próbálják felhívni a figyelmet. Hogy a dolgok még mindig nincsenek összerakva, és összetörtek. Nagyon, nagyon összetörtek."
Cammie hozzátette: rengeteg olyan dolog van Amerikában, ami nemigen kedvez annak, aki nem fehér bőrszínű, emiatt pedig mélységes ürességet érez magában. És hogy Amerika nem teszi rendbe a dolgokat, hanem inkább egy negatív irányba viszi. A gyűlölet, az elnyomás mindennapos. Márpedig egy nemzetnek együttérzést kellene mutatniuk az elnyomottak irányába.
Így zárta gondolatait:
"Az elkövetkező napokban azzal a kihívással nézünk szembe, hogy ezeknek az érzelmeknek célt adjunk. Amikor a tüntetések leállnak, hová megyünk, és hogyan tudjuk integrálni azt, amit megtanultunk a mindennapi életünkbe? Hogyan tehetnénk produktív lépéseket, amelyek fenntartják a tüntetések által kiváltott lendületet? Ez az ideje, hogy mindenki mérlegeljen. Meg kell kérdeznünk magunktól, javított-e a hitem az életemen? Javítottak-e a meggyőződéseim a körülöttem élők életén? Válaszoljunk őszintén ezekre a kérdésekre. A jövőnk ettől függ."
Sokkolta a rajongókat Fernanda Lira és Luana Dametto kilépése a brazil Nervosából. Elmondásuk szerint a csapat nem úgy működött, mint korábban - ez vezetett a szétváláshoz. A csajok maguk mellé vették Sonia Anubist a svájci Burning Witches-ből és hazai pályáról Taniá Bergamaschit, így jött létre a Crypta.
A csajok a klasszikus death metal vonalán kívánnak haladni, valamint az is kiderült: készítik első albumukat, amely a Napalm Records gondozásában fog megjelenni.
"Nagyon örülök annak, hogy ismét együtt dolgozhatok a Napalm Records csapatával, mivel a korábbi dolgaim során mindig is jó kapcsolatot ápoltam velük, és öröm velük együtt dolgozni, akár egy család! A zenekarral nagyon izgatottak vagyunk, és szerencsésnek érezzük magunkat! "
- örvendezett a banda Facebookos oldalán.
A csapat felállása:
Fernanda Lira - ének, basszusgitár
Luana Dametto - dobok
Sonia Anubis - gitár
Tainá Bergamaschi - gitár
A 39 évesen, súlyos betegség után elhunyt Trees of Eternity-énekesnő Aleah Stanbridge posztumusz szólóalbuma július elsejétől lesz kapható, amely pakkban két CD-t találunk majd. Az egyiken elektronikus, a másikon akusztikus hangzással csendülnek fel a Dél-Afrikában született, de a kétezres évek óta Svédországban élő énekesnő dalai, aki 2016 áprilisában bekövetkezett haláláig egy párt alkotott zenésztársával, Juha Raivioval.
A zenész -akit először a Swallow The Sunban ismerhettünk meg- azoknak, akik megvásárolják a lemet, egy linket küld ajándékba, ahonnan a rajongók Aleah további, kiadatlan dalait tölthetik le.
Az angyali szépséggel és különleges hanggal megáldott énekesnő albumáról már hallhattuk a My Will, az Inverted Enlightenment és a Vapour című dalokat, amelyekhez szöveges kisfilm is készült, most pedig Juha bejelentette: pénteken érkezik az újabb videó, amely a Sacrifice című szerzeményhez készül.
Egyre több zenész hívja fel a figyelmet a Földünket érintő problémákra, úgy mint a jelenleg tomboló koronavírus, a klímavészhelyzet vagy a környezetszennyezés. Legutóbb Floor Jansen fejtette ki véleményét a témában, most pedig az Epica énekesnője, Simone Simons osztotta meg gondolatait személyes blogján, a Smoonstyle-on.
Több problémát is megemlített a bejegyzésében:
"A koronavírus, a klímaváltozás, a rasszizmus elleni küzdelem - ezek már évek óta ébren tartanak minket. Ám e dolgok még évekig, évtizedekig és évszázadokig fenn maradnak: A korábban üres utcákat az alapvető emberi jogokért küzdő emberek tengere tölti meg."
- kezdte a téma boncolgatását a holland énekesnő, majd eképpen folytatta:
"Miközben panaszkodunk, hogy arcmaszkot kell viselnünk, és hosszabb ideig várni az ételeink és ruháink vásárlására, mások egész életükben olyan változásokra várnak, amelyek még mindig nem jöttek el. Jelenleg mindannyian a tiszta levegőért harcolunk. Meg akarjuk menteni a Földanyát és gondoskodnunk a gyermekeink biztonságos jövőjéről. Ezt összefogással kell megtennünk, és nem lebontani rasszizmussal, szexuális irányultsággal, nincs B bolygó, nincs te és én, hanem együtt vagyunk."
"A Föld az egyetlen otthonunk, és meg kell védenünk, nem pedig elpusztítanunk. Ha mind változtatunk az életmódunkon, akkor is megfordíthatjuk a dolgot. Ne gondold, hogy egyedül nem tudsz változtatni! Ha mindannyian így gondolkodunk, semmi sem fordul jobbra."
-így zárta gondolatait Simone, aki csapatával a tervek szerint még idén kiadja új nagylemezét. Utolsó albumuk, a The Holographic Principle 2016-ban jelent meg.
A holland Within Temptation a koronavírus miatt kénytelen volt őszre tolni az Evanescence-szel közös, Worlds Collide elnevezést kapott turnét, ám a banda nem hagyja csemege nélkül a rajongóit: májusban megjelentették Entertain You című új dalukat, és tervezik, hogy a következő album megjelenéséig még több nótával rukkolnak elő.
Sharon den Adelék legutóbbi lemeze, a Resist 2019 februárjában landolt a boltok polcain, hatalmas sikert aratva. A zenekar egyre nagyobb lépéseket tesz meg a poposabb hangzású zene felé, lemezről lemezre komoly fejlődést mutatva be. A napokban épp e téma kapcsán adott interjút a frontasszony, aki nem volt rest bátran kijelenteni: nincs fejlődés a metálban.
A következőkkel kezdte mondandóját a The Metal Circusnak - a beszélgetést a Blabbermouth is átvette:
"A metálzene mostanában nem sokat ment előre. Szerintem sokkal szélesebb lenne az egész paletta, ha kicsit többet fejlődött volna. Nem panaszkodni akarok, de hát erre azért mindig törekszünk - amikor zenét írsz, szeretnéd, ha azokhoz is utat találnál, akik éppen most nőnek fel, mindeközben meg akarod őrizni az évek óta hű rajongókat is."
A Within Temptation 1996-ban az akkoriban teret nyert gótikus-szimfonikus vonalról indult, majd fokozatosan modernebb hangzást csepegtettek zenéjükbe. Már a 2011-es The Unforgiving című albumon is voltak modern elemek, azonban első ilyen irányú nagyobb ugrásuk a 2014-ben kiadott Hydra volt. A Resist pedig teljes egészében ezt a terepet tette magáévá.
Sharon így folytatta gondolatmenetét:
"Azonban mindehhez szükség van arra, hogy hangzásodban is fejlődj, hogy lépést tarts a világban történő dolgokkal. Az előrelépés elengedhetetlen."
Az énekesnő elmondta: régen volt az, amikor valaki újított és mindenki felkapta rá a fejét, példaként a Linkin Parkot hozta fel.
"A Linkin Park volt az utolsó együttes, ami tényleg tett valamit a műfajért, és új dolgot alkotott, amire aztán sokan azt mondhatták: hú, ez óriási! Rengeteg bandára gyakoroltak óriási befolyást. Manapság azonban nem látok olyan zenekarokat, akik különböznének a többségtől. Hiányzik egy fajta fejlődés! Úgy gondolom, jönni fog majd ez , de még nem tartunk ott. Sok csapat kísérletezget persze a Bring Me The Horizontól kezdve az Asking Alexandriáig, de mások megmaradnak amellett, amit csinálnak és ahogy szólnak, mert erre is létezik egy bizonyos közönség. Ez egyébként valahol rendben van! Szerintem mi inkább az említett bandákra hasonlítunk, mert mindig keressük azt, amivel érdekesebbé tudnánk tenni a zenénket, különösen saját magunk számára. Fejlődni szeretnénk, és szeretnénk, ha minden generációt meg tudnánk szólítani."
- zárta sorait az énekesnő, aki korábban is elmondta: meglátása szerint a mai könnyűzene igencsak híján van a lázadó vérnek.
2019 szeptemberében jelent meg a The Agonist Orphans című nagylemeze, amely durvábban szól, mint eddigi kiadványaik. A Vicky Psarakis vezette kanadai csapat az In Vertigo, az As One We Survive, a Burn It All Down és a The Gift Of Silence című dalokhoz készített videót, most pedig itt az újabb kisfilm, amely a lemez címadó szerzeményéhez készült - íme az Orphans:
A német metálkirálynőről testvérblogunkon írtuk meg, miszerint különleges koncertekkel készül, amelyek leginkább egy autósmozi hangulatát fogják életre hívni, ma pedig újabb hír érkezett az énekesnő háza tájáról.
Doro legutóbbi albuma, a Forever Warriors, Forever United 2018-ban jelent meg, nemsokára pedig új dallal rukkol elő az egykori Warlock-frontasszony. A nóta a Brickwall címet viseli, és digitális formátumban június 26-án lesz hallható, vinyl-en pedig július 31-én.
Az énekeső elmondta: e dal új lemezének előfutára, amely 2021-ben kerül majd a boltok polcaira, a szerzemény pedig a mostani, kissé sötét közhangulatot is hűen tükrözi.
"A dalszövegek a nagy bajban lévő emberek iránti törhetetlen, feltétel nélküli szeretetről szólnak. És noha nem mindig könnyű kezelni az ilyen embereket, mindent megteszel annak érdekében, hogy támogasd őket, és egymás mellett átjuthassunk a sötét időkön - még akkor is, ha szó szerint le kell rombolni a falakat."
- magyarázta a készülő album szövegeiről Doro, aki e hónap 3-án betöltötte 56. életévét, utólag is Isten éltesse őt!
Február 7-ével jelent meg a holland Delain Apocalypse&Chill címre keresztelt új albuma, amely a formáció rajongói körében komoly sikereket aratott. Korábban a frontasszony Charlotte Wessels mesélt a kiadványról, ám most újabb gondolatokat osztott meg a Loudersound magazinnak - ezúttal magáról a zenekarról mesélt.
Először is elmondta: nem szereti a "female fronted" kifejezést.
"Az emberek kezdik elfogadni, hogy egyre több nő szerepel a metálban. Mind a nu, a death és a szimfonikus metálban léteznek nők, az emberek pedig hajlanak arra, hogy a 'female fronted' kifejezésen lassacskán túllendüljenek. Ez a kifejezés számomra nem hangzik túl tiszteletteljesen. Nem az a lényeg, hogy mi van az énekes lába között!"
- fejtette ki nézeteit ebben a kérdésben, majd a kritika témájában is őszintén elmondta véleményét - szerinte ugyanis a kritika motiváló is lehet.
"Amikor az első csapatomban énekeltem, 15 éves voltam, és az akkori énektanárom -aki klasszikus éneket tanított- azt mondta: 'Én a helyedben kilépnék ebből a bandából és inkább egy kórusban énekelnék!' Ő nem látott nagyon mást a klasszikus zenén, éneken kívül, és ez afféle 'Na várj csak, majd én megmutatom."-pillanat volt az életemben. Ez a mondata fordított pszichológiaként működött, és a lehető legjobb irányt mutatta meg nekem."
Az énekesnő arról is beszélt: nem tehetünk mindenkit boldoggá.
"Nem örülhetünk mindennek és mindenkinek. Ez kemény lecke volt számomra. Egy ilyen zenekarban mindent együtt csinálsz másokkal, és kompromisszumokra van szükség. Mégis kevesebb lesz azon emberek száma, akik hűek maradnak hozzád és a művészetedhez."
Honnan kapja az inspirációkat Charlotte?
"Sokféle vonalról! Szeretem Nick Cave-t, az ő munkássága ad ihletet a szövegíráshoz, Thom Yorke pedig a zenéhez. Mindig is lenyűgözött, hogy a Radiohead folyamatosan kísérletezik a hangzással. Mindig is ők voltak a kedvenc zenekarom."
- ecsetelte az énekesnő, aki elárulta: kedveli Amanda Palmert és korábban megtudhattuk: gyerekkori példaképe Kate Bush, akinek munkássága végül az énektanulás felé vezette az akkor 13 éves Charlottet, aki azt is felfedte: mindig magasan van az a bizonyos mérce.
"Amikor a Delaint elkezdtük Martijnnal, egy másik együttesben voltam, így találkoztunk. Kérdezte, írhat-e dalszövegeket ehhez a projekthez, innen nőtte ki magát a Delain első albuma (Lucidity, 2006 - a szerk.). Ha vissza tudnék menni most az időben, azt mondanám magamnak: "Hé haver, ez legalább 15 éve lesz az életednek, szóval vállald be, ez egy valós dolog!"
Azonban a turnézás nehezebb pillanatairól is szót ejtett - kiderült például, hogy nem igazán tud kellemesen aludni a turnébuszon.
"Egy családdá váltok, amikor rengeteg időt töltötök együtt egy buszon, és mindenki kifejleszti a saját kis szokásait, hogy jól érezze magát. A turné rengeteg szórakozással jár, de időnként nagyon fárasztó is. Az egyik nehézségem az, hogy nem igazán alszom jól, amikor a busz úton van, tehát a turné elején általában jól vagyok, de néhány héttel később nem tudom, mennyi az idő vagy éppen merre járunk. Nagyon furcsa ez, de mindenkinek megvan a saját rutinja, és teret kell, hogy adjunk egymásnak. Végül pedig mindannyian összejövünk bizonyos az órákban a színpadon. Mindig vannak szabad napok, ahol kirándulunk, természetvédelmi parkokat látogatunk meg. Nincs sok közülük, de mindig megpróbáljuk felfedezni őket."
Bár vannak enyhítések a koronavírus-járvány kapcsán, a nagy fesztiválok és koncertek még mindig tolódnak, rengeteg együttes, énekes törölte vagy halasztotta későbbre a show-kat.
Most éppen a svéd-dán Amaranthe jelentette be: törölték az USA-t és Kanadát érintő turnéjukat, amely augusztus 20-án indult volna a Maryland állambeli Baltimore-ban, a finn Battle Beast és a bostoni illetőségű Seven Spires társaságában.
Az indoklás így szól:
"Habár az amerikai turné törlése valószínűleg sokak számára nem meglepő, a COVID-19-járványnak messze nincs még vége - ez számunkra még mindig nagyon pusztító. Nagyon vártuk, hogy 3 év után után ismét láthatjuk az amerikai földet, és a jegyeladásokat látva, ti, skacok is - köszönjük a támogatást! Természetes, hogy hamarosan visszatérünk hozzátok, ezért figyeld a weblapunkat, és újra összekapcsolódunk, hamarabb, mint gondolnátok!"
A skandináv hatosfogat nemrég befejezte új lemezének munkálatait Koppenhágában, amely korong augusztus 28-án kerül boltokba - bár a címét még egyelőre titokban tartják Elize Rydék.