Simone Simons, az Epica frontasszonya mostantól nem csak zenekarával kívánja meghódítani a rajongókat. A vörös hajú dívát számos más művésszel is összehozta a sors a több, mint húsz éve tartó pályafutása során - köztük a holland progresszív metal egyik legnagyobb nevével, Arjen Lucassennel. A két zenész közös albumot dobott piacra, ahol Simone végre megcsillogtathatta szólóképességeit is.

Simone és Arjen közös projektje három dallal vezette fel a korongot. Először az Aeterna csapott le ránk májusban - Simone szerint ez a szám olyan, mintha az Epica és az Ayreon zenei gyermeke lenne. Aztán jött az In Love We Rust, egy szívfacsaró ballada, végül a R.E.D. című szerzeményben az Epica gitárosa, Mark Jansen is beszállt a buliba. Ez a dal a mesterséges intelligencia témáját boncolgatja, mindezt egy igen látványos videoklippel.

Hogy őszinte legyek, az Epica legutóbbi albuma, az "Omega", számomra olyan volt, mint egy langyos sör egy forró napon - nem igazán hozott lázba. A szimfonikus részek továbbra is kifogástalanul szóltak, Simone hangja is rendben volt. De számomra a 2016-os "The Holographic Principle" (kritika ITT) után -ami rogyásig volt energikus dalokkal-, az "Omega" olyan sterilnek tűnt, mint egy kórházi műtő. Nem volt rossz, de valami nagyon hiányzott. Ezért is vártam kíváncsian, mit tud Simone szólóművészként.

Be kell vallanom, hogy az Aeterna és az In Love We Rust eleinte nem igazán ragadott meg. Kissé középszerűnek tűntek. Azonban a R.E.D.-re már felkaptam a fejem. Talán Mark miatt...? Nem tudom eldönteni.

Aztán végighallgattam az albumot, és meglepődtem. A Weight Of My World olyan érdekes megoldásokat vonultat fel, amiket az Epicától hiába vártunk volna. Kreatív dallamok, elektronikus elemek, de mindez úgy, hogy a metal hangzás nem szenved csorbát. A Vermillion Dreams szenvedélyes és nyugodt részei váltakoznak, kellemes egyveleget alkotva, a The Core igazán zúzósra sikeredett, itt ismét felbukkan Mark. De a legnagyobb meglepetést a Cradle To The Grave okozta, amelyben Alissa White-Gluz, az Arch Enemy énekesnője is közreműködik. Ez kétségtelenül az album egyik csúcspontja. A kapzsiságról szóló Dystopia dallamos-melankolikus hangulata nem nyomaszt, inkább elgondolkodtat, a gitárszóló pedig különösen megindító. A dal vége felé fokozódik a tempó, és egy igen dinamikus tétellé növi ki magát. Az albumzáró Dark Night Of The Soul ismét egy lassú, érzelmes szám, de Simone éneke annyira érdekes és gyönyörű, hogy végig leköti a figyelmet.

Arjen Lucassen, ez a 64 éves zenemágus, már évtizedek óta bizonyítja, hogy amihez hozzáér, az arannyá változik. Most Simone Simons-szal bútorozott össze egy album erejéig, és lássunk csodát, a "Vermillion" album sem okoz csalódást. Ez a lemez olyan, mint egy jól megkevert koktél: egy rész Arjen jellegzetes hangzásából, egy rész Simone egyedi stílusából, és máris kész a tökéletes keverék. Az eredmény? Egy igazán fülbemászó, izgalmas zenei utazás. Mint említettem, az Aeterna és az In Love We Rust első hallásra olyan volt, mintha langyos vízbe csobbantam volna - nem igazán hagyott mély nyomot. De ahogy végigpörgettem a teljes albumot, rá kellett jönnöm: ez a dalcsokor bizony telitalálat. 

A két holland tehetség együttműködése olyan, mint amikor két mesterszakács szabadul be egy konyhába - az eredmény nem lehet más, csak ínycsiklandó. A "Vermillion" tökéletesen ötvözi kettejük egyedi 'ízeit', létrehozva valamit, ami ismerős is, meg nem is - de mindenképpen szerethető. A két művész egyedi stílusának találkozása olyan zenei élményt eredményez, ami után nehéz visszatérni a megszokott kerékvágásba. Arjen tapasztalt produceri munkája és Simone kivételes hangi adottságai olyan kombinációt alkotnak, ami ritka a mai zenei palettán - álomszerű, varázslatos dallamok, elgondolkodtató szövegek és az a fajta precizitás, ami nem esik túlzásokba. 

9/10

Kiadó: Nuclear Blast

Zenészek:

Simone Simons - ének

Arjen Anthony Lucassen - gitár, billentyűk, dalszerzés

Rob van der Loo - basszusgitár

Koen Herfst - dob

Ben Mathot - hegedű

Vendégzenészek: Mark Jansen, Alissa White-Gluz, John Jaycee Cuijpers

Dallista:

01. Aeterna
02. In Love We Rust
03. Cradle To The Grave (feat. Alissa White-Gluz)
04. Fight Or Flight
05. Weight Of My World
06. Vermillion Dreams
07. The Core
08. Dystopia
09. R.E.D.
10. Dark Night Of The Soul

Igen pozitívan fogadták a rajongók és a kritikusok a Kittie visszatérését. A csapat új albuma, a "Fire" június végén került boltokba, és rövid időn belül elnyerte a hallgatók tetszését. Nemrégiben az Artist Friendly With Joel Madden elnevezésű podcastben a zenekar énekese, Morgan Lander a visszatérést kísérő rajongói és médiavisszhangról mesélt.

„Most egy furcsa második fejezetben járunk, ahol minden, amit teszünk, győzelemnek tűnik. Ezek olyan győzelmek, amiket korábban el sem tudtunk volna képzelni a karrierünk bármely más szakaszában. Különös érzés látni, ahogy mindez valós időben történik és kibontakozik. Most, az eddigi tapasztalatainkkal és érettségünkkel, élvezzük és megéljük ezt az időszakot, miközben fejjel előre haladunk az ismeretlenbe. A dolgok egyszerűen a helyükre kerülnek.”

- vezette fel gondolatait Morgan, majd arra a kérdésre, hogy jól érzik-e magukat csapattársaival, így válaszolt:

„Igen, természetesen. Úgy gondolom, nem csinálnánk újra, ha nem lenne izgalmas, ha nem jelentene kihívást, vagy ha nem tartanánk fontosnak. Végső soron, ha valami izgalmas és szórakoztató, akkor ott akarunk lenni. Most a karrierünk azon pontján vagyunk, hogy ha valami nem hoz lázba minket, akkor nem akarunk részt venni benne. Szerintem ez egy csodálatos dolog... És úgy érzem, hogy minden eddigi tapasztalat hozzájárul ahhoz, ami most történik. Határozottan sokat tapasztaltunk, és most már veteránoknak érezzük magunkat.”

Morgan arról is beszélt, hogy a zenekar 2013-ban döntött a Kittie szüneteltetése mellett, miután közel két évtizedet töltöttek a pályán, hat stúdióalbumot kiadtak, és a banda felállásában is több változás ment végbe.

A houstoni dark/cinematic metalos Oceans of Slumber alig egy hónap múlva jelentkezik hatodik stúdióalbumával, az új lemez "Where Gods Fear to Speak" címmel, 2024. szeptember 13-án lát napvilágot. A Cammie Beverly énekesnő által vezetett csapat már két dallal is bemutatta az érkező anyagot: elsőként a címadó számot tették közzé, ezt követte a Poem of Ecstasy című szerzemény, majd érkezett a Chris Isaak-feldolgozás Wicked Game. 

A mai napon elérhetővé vált az újabb beharangozó - a dal címe The Given Dream, mely további ízelítőt ad a hamarosan megjelenő lemez hangzásvilágából és témáiból.

"Ma napvilágot lát ez a csillagos remekmű. Az előírt álom. Rázzuk le közösen a tökéletesség e csalóka látszatát. Szabaduljunk fel a mesterkélt életvitel, a makulátlan lét és a ránk kényszerített álom ellenállhatatlan vonzása alól."

- írta új kislemezéről a banda, Cammie pedig nemrég így mesélt egy metalmagazinnak a dalszerzés folyamatáról: 

"Amikor hallgatom a dalokat, olyan érzés, mintha egy festői tájat látnék magam előtt. Ha a zene olyan, mint egy sűrű hegyvonulat vagy egy áthatolhatatlan erdő, akkor az én feladatom, hogy megtaláljam az ösvényt, amelyen a hangom keresztül vezethet. Néha ez egyenes út, amely azt kívánja, hogy határozottan kövessem, de most egy kicsit többet akartam mozogni, szinte táncolni a tájon."

13 év szünet után tért vissza a Kittie a zenei életbe új stúdióalbumával, a "Fire"-rel, amely június 21-én jelent meg (kritika ITT olvasható). Az album nemcsak a rajongók körében arat szépen, de a kritikusok is elismeréssel fogadták a zenekar érettebb hangzásvilágát. 

A hosszú kihagyás után a kanadai banda új lendülettel és friss zenei megközelítéssel lepte meg közönségét, ám gyakran utalnak interjúikban a csapat korai éveire. Morgan Lander, a formáció énekese nemrég felelevenítette egyik legemlékezetesebb turnéélményét a Metal Hammer magazinnak - egészen pontosan egy 2002-es turnéról mesélt, amelyen olyan neves bandákkal léptek fel, mint a Killswitch Engage, a Shadows Fall és a Poison The Well.

"A turné záróakkordjaként különleges meglepetéseket terveztünk a velünk fellépő zenekarok számára. A Poison The Well búcsúkoncertjére férfi táncosokat szerződtettünk, akik váratlanul jelentek meg a színpadon. Kezdetben teljesen hétköznapi öltözetben érkeztek, így a zenekar gyanútlanul fogadta őket, majd fokozatosan bontakozott ki az elképesztő performansz. A Poison The Well tagjai döbbenten figyelték az eseményeket, arcukon a meglepetés és a hitetlenkedés keveréke tükröződött."

- emlékezett vissza a bulira, ám a tréfálkozás itt még nem ért véget.

"A Shadows Fall záróelőadásán is készültünk valamivel emlékezetessé tenni az estét. Egyik leleményes technikusunk egy igen sajátos kialakítású mikrofont készített Briannek (Brian Fair - a szerk.) énekesnek. Az eszköz egy péniszre hasonlított, így Brian kénytelen volt az egész koncertet ezen keresztül énekelni, ami kétségtelenül egyedi élményt nyújtott mind számára, mind a közönség számára."

A cikkből kiderül az is: a Kittie visszatérése nem csupán egy nosztalgikus utazás, hanem egy határozott lépés a jövő felé, és a zenekar bebizonyítja: nemcsak túlélték az idő próbáját, de továbbra is képesek mélyen belemélyeszteni karmaikat a modern metal színtérbe, újra megerősítve helyüket a műfaj élvonalában.

Újabb édesanyát köszönthet a metalvilág: Király Anna, a Mezmerized énekesnője augusztus 11-én életet adott kislányának, a csöppség pedig a Dorka nevet kapta. Tavasszal értesültünk arról, hogy Anna és párja, a zenekar gitárosa, Mudra Olivér gyermeket várnak. A pár tavaly nyáron kötött házasságot, most pedig szülőkké váltak. 

„Augusztus 11-én világra jött gyönyörű kislányunk, Dorka. Pici, tökéletes, és teljesen egészséges – ennél boldogabbak nem is lehetnénk!”

- adta hírül a boldog anyuka közösségi oldalán.

Szívből gratulálunk az újdonsült szülőknek, és kívánunk nekik és a babának is kiváló egészséget!

Miközben a Nightwish gőzerővel dolgozik új albumának, a "Yesterwynde" megjelenésén, Tuomas Holopainen, a csapat alapítója és billentyűse, meglepő kijelentést tett a finn Tuonela magazinnak.

A zenész 2014-ben adta ki első szólóalbumát, amely "The Life and Times of Scrooge" címmel került a boltokba. Az albumot a Disney-féle Kacsamesékből ismert Dagobert bácsi kalandjai, pontosabban Don Rosa "The Life And Times Of Scrooge McDuck" című képregénye inspirálta. Az interjúban Holopainen elárulta, hogy nem zárja ki a lehetőségét egy újabb szólóanyag elkészítésének.

"Nem is olyan régen támadt egy zenei ötletem, ami rendkívül izgatottá tett. Arra gondoltam, hogy ezt sem az Aurival, sem a Nightwish-sal nem tudnánk megvalósítani, így talán egy újabb szólóprojektbe kellene kezdenem a jövőben. Még korai erről beszélni, de talán így lesz. Amikor tíz évvel ezelőtt befejeztem a "Scrooge"-t, azt hittem, hogy ez egyszeri alkalom volt"

"Nem gondolkodtam a folytatáson. De ha jön egy ötlet, ami nem illik sem az Auri, sem a Nightwish világába, akkor lehet, hogy ismét szólóban kell megcsinálnom. Mindkét zenekar rendkívül változatos zenei stílusokat képvisel, így szinte bármit meg lehet valósítani velük. Ha egy téma olyan lenne, amihez a zenekar tagjai nem igazán tudnának kapcsolódni, akkor elképzelhető, hogy ismét a szólózás felé fordulnék. Így történt a "Scrooge" esetében is. A Nightwish egyetlen tagjának sincs olyan szoros kapcsolata egy kacsával, mint nekem.

- zárta nevetve sorait.

Nagy izgalom övezi a Nightwish háza táját, hiszen nemrég látott napvilágot a második kislemezes dal a közelgő "Yesterwynde" albumról The Day Of... címmel. A szeptember 20-án megjelenő korong a zenekar tizedik nagylemeze lesz, és ahogy azt Tuomas Holopainen, az alapító többször is hangsúlyozta, az idő tematikája köré épül.

A napokban az Off The Record riportere kapta mikrofonvégre a zenészt, aki ezúttal csapattársairól is mesélt - a beszélgetésből kiderült: mindig szem előtt tartja zenésztársait, amikor új dalokon dolgozik.

"Ők az egyetlenek a világon, akikre gondolok, amikor dalokat írok, mert nagyon fontos, hogy őket is inspirálja az anyag."

- kezdte Tuomas, majd eképpen jellemezte zenésztársait:

"Emppu-t több mint 30 éve ismerem, és egyszerűen hihetetlen személyiség, mindig minden jól megy vele. Ő a legegyszerűbb zenekari tag. Teszi a dolgát - a gitárjátéka ugyanolyan profi, mint bárki másé -, de ezen kívül mindig azt mondja: 'Ja, mindegy'. 'Igen, ez jól hangzik. Jól vagyok.' Annyira gondtalan, hogy szinte irigylem, mert én állandóan gyötrődöm a dolgok miatt. Ő egy fantasztikus karakter. Ugyanez igaz Troy-ra is. Ő a legpozitívabb srác a világon és hihetetlen zenész. Minden alkalommal, amikor belép a szobába, az megtelik fénnyel, boldogsággal és poénokkal."

Az énekesnő Floor Jansenről így nyilatkozott:

"Floor a legjobb a világon abban, amit csinál. Igazán szenvedélyes a zenében, nagyon is érti a Nightwish lényegét. És számomra, mint dalszerzőnek, ez nagy könnyebbség, mert tudom, hogy bármit is csinálok, bármit is kérek tőle, ő képes rá. Erre jó példa volt, amikor felvettük az éneksávjait az új albumhoz. Egyszer sem próbáltunk, mert nem volt rá lehetőségünk. Elmentünk az otthoni stúdiójába, Svédországba. Két hetet szántunk a felvételekre, és hat nap alatt elkészültünk. Egyszerűen lenyűgöző, amit csinál."

A ritmusszekció tagjairól sem feledkezett meg:

"Aztán Kai megint csak egy rendes srác. Azt hiszem, minden egyes koncertünkön nagyjából 25 ember van jelen, nem ismeri szinte egyiküket sem, de mindenki a barátja. Nagyon könnyű vele dolgozni. Természetesen ő is profi zenész, remek dobos. De ugyanez igaz Jukkára is. Soha, de szó szerint soha nem láttam őt dühösnek vagy akár csak idegesnek. Mintha mindig azt mondaná: 'Igen, minden rendben lesz. Beszéljük meg.', ő egy földhözragadt személyiség. Amikor idegeskedsz, Jukka odajön hozzád, és te egyből megnyugszol. Na és persze kiváló basszusgitáros."

Fontos témát feszeget új dalában a spanyol Synlakross. A melodic death metal műfajában alkotó zenekar Mental Breakdown című szerzeménye merészen nyúl egy olyan témához, amely sajnos még mindig tabunak számít: a mentális zavarokhoz.

A Patricia Pons énekesnő vezette formáció eképpen mesélt a szerzeményről: 

"Ez a dal a mentális összeomlás tapasztalatát mutatja be, azt a kritikus pillanatot, amikor a szorongás tetőzik és az ember összeroppan. A társadalmi nyomás és a depresszió, mely ehhez a lelki válsághoz vezet, olyan univerzális élmény, amellyel sokan azonosulhatnak. A mentális egészség területén még rengeteg a tennivaló. Ez egy olyan fontos társadalmi kérdés, amelyről gyakrabban és nyíltabban kellene beszélnünk."

A Valenciából származó banda 2008-as megalakulása óta négy stúdióalbumot jelentetett meg: 2013-ban debütált a "Melodichrome", melyet 2016-ban követett a "Death Bullets for a Forajido". Harmadik nagylemezük, a "Malice Murder" 2018-ban látott napvilágot, majd 2021-ben érkezett a "0k4m1" című negyedik korong. A csapat 2022-ben egy középlemezzel is jelentkezett "Ideas Are Bulletproof" címmel, jelenleg ötödik stúdióalbumuk munkálatai zajlanak, mely a "Mental Parasites" címet fogja viselni, és a tervek szerint októberben kerül boltokba.

A zenekar felállása:

Patricia Pons - ének

Aarón Hidalgo - gitár

Ivan Muñoz - gitár

Pablo Fuentes - basszusgitár

Dan Shurak - dob

A Nightwish ma jelentkezett legújabb dalával, melynek címe The Day Of... A rajongók már hallhatják a számot YouTube-on és egyéb streaming platformokon. Ez a dal a második kislemez a zenekar hamarosan megjelenő "Yesterwynde" című albumáról, amely 2024. szeptember 20-án kerül a boltok polcaira.

A formáció még áprilisban lepte meg rajongótáborát az új album bejelentésével, egyúttal közzétették a lemez borítóját és számlistáját is. Az első ízelítőt májusban kaphatták a hallgatók a Perfume Of The Timeless című dallal, amely ugyan vegyes fogadtatásban részesült, ám a hozzá készült videoklip már az első héten átlépte az egymilliós megtekintést.

A "Yesterwynde" különleges helyet foglal el a Nightwish diszkográfiájában, ugyanis ez a lemez zárja le azt a trilógiát, amelyet a 2015-ben megjelent "Endless Forms Most Beautiful" indított el, és a 2020-as "Human :II: Nature" folytatott - így a három korong közel egy évtizedet ölel fel a csapat pályafutásából, ezek mindegyike pedig már a 2013 óta velük dolgozó Floor Jansennel készült el.

A The Day Of... című újdonság kapcsán így mesélt a bandát alapító Tuomas Holopainen a Chaoszine magazinnak:

"A 'The Day Of...' című dalunk a félelemről és az emberek félelemmel való irányításáról szól. Ez az, amit vezetők - legyenek azok vallási vagy politikai vezetők - évezredek óta csinálnak. Manapság különösen a média az, ami nap mint nap rossz irányba terel minket ezzel. Annak ellenére, hogy a világ még mindig tele van problémákkal, amikkel foglalkoznunk kell, és vannak szörnyű dolgok, folyamatosan azzal a baromsággal etetnek minket, hogy félni kell a világvégétől. Azt sulykolják, hogy a világ legrosszabb időszakát éljük, hogy közeledik a vég. Gondoljunk csak az Y2K-pánikra vagy a maja naptár végével kapcsolatos hisztériára. Hányszor jósolták már meg nekünk a világvégét, de sosem következett be. A dalnak azonban egy nagyon optimista, pozitív üzenete is van. Bár sok mindenre kell figyelnünk ebben a világban, ne felejtsük el, hogy rendkívül szerencsések vagyunk, hogy élünk. Van néhány évtizedünk a nap alatt, hogy éljük az életünket. Hozzuk ki belőle a legjobbat, és próbáljunk meg nem félni mindentől."