13 év szünet után tért vissza a zenei életbe a kanadai Kittie, új nagylemezük, a "Fire" (recenziónk ITTolvasható) pedig szinte minden kritikus tollából pozitív kritikákat kapott. Ilyen hosszú kihagyás után komoly motivációra van szüksége egy bandának, erről mesélt a napokban Morgan Lander, a csapat énekese a Primordial Radio-nak - felfedte, milyen nehézségekkel szembesültek a visszatérés során.
"A zeneipar rendkívül kemény közeg. Folyamatos küzdelmet jelentett számunkra a turnézás, és úgy éreztük, nem kaptuk meg azt a szintű támogatást az akkori kiadónktól, amit elvártunk volna. Bár meggyőződésünk szerint addigi legjobb dalainkat írtuk meg, a befektetett energia és erőfeszítés nem hozta meg a várt eredményeket, ami egyre frusztrálóbbá vált. Ez az iparág nemcsak nehéz, de jelentős anyagi ráfordítást is igényel. Ha csupán egy furgonnal járod az országot, és nem termelsz jelentős bevételt, az egyik fellépés követi a másikat szünet nélkül. Ez a folyamatos pörgés mind fizikailag, mind érzelmileg rendkívül kimerítő tud lenni."
- kezdte sorait, majd arra terelődött a szó, hogy mi is hajtotta őket a visszatérés felé.
"A zene lényege végső soron a szórakozás. Bár korábban is élveztük a zenélést, a turnézás bizonyos aspektusai idővel megterhelővé váltak. A szünet lehetőséget adott számunkra, hogy újraértékeljük helyzetünket és prioritásainkat. Ez az új esély most olyan módon engedi meg, hogy élvezzük korábbi munkánk gyümölcsét, amire eddig nem volt alkalmunk. A nagy fesztiválok, a lelkes rajongók látványa egyszerűen lenyűgöző. Számunkra ez egyfajta visszatérés a gyökerekhez - újra összekapcsolódunk egymással és a közönséggel, miközben olyan dalokat játszunk, amiket már számtalanszor előadtunk együtt."
"A zenekar lényege az együtt töltött időben rejlik - amikor zenészként és barátként egy szobában vagyunk, zenélünk, nevetünk és jól érezzük magunkat. Az együtt alkotás az egyik legszórakoztatóbb és leghálásabb dolog az életben, különösen ha ezt egy nagyszerű csapattal teheted. Imádjuk az élő fellépéseket, és ez most ismét a legfontosabb szempont számunkra."
Tavasszal jelentette be Simone Simons, miszerint augusztus 23-ával megjelenik első szólóalbuma, amely a "Vermillion" címet viseli majd, és amely korongot nem mással karöltve készítette el, mint honfitársa, Arjen Lucassen, akivel az Ayreon projekt kapcsán már korábban több ízben is dolgozott együtt.
Májusban az Aeterna című szerzeménnyel mutatkozott be szólóénekesként Simone, aki akkor megnyugtatta az Epica rajongóit: esze ágában sincs elhagyni a zenekart, sőt, dolgoznak új nagylemezükön is, amely előreláthatólag 2025-ben kerül boltokba. Júniusban a holland énekesnő az In Love We Rust című kislemezével rukkolt elő, a napokban pedig egy internetes zenei magazinnak mesélt bővebben a készülő kiadványról - kiderült, hogy már tavaly aktívan dolgozott a dalokon.
"Tavaly tavasszal kezdtünk el dolgozni rajta, de már előtte is beszéltünk egy közös albumról. Évekkel ezelőtt megkérdeztem tőle, hogy szeretne-e velem kiadni egy lemezt. Érdekelte a dolog, de mindketten túlságosan elfoglaltak voltunk akkortájt. Tavaly az Ayreon koncertjein én is színpadra álltam, de előtt ő már megírt pár dalt, én pedig felvettem az éneksávokat. Tehát nem egyszerre született meg az összes dal, több részletben készültek el. Az Aeterna-t Arjen javasolta első kislemeznek, mivel ez egyfajta fúziója az Epica és az Ayreon stílusának, tükrözve a zenei pályafutásunk hasonlóságait. Egyfajta lágy felvezetőnek szántuk a dalt, hogy megmutassuk a rajongóknak, mire számítsanak. De minden szám egyedi hangzásvilággal bír."
"Az In Love We Rust pedig Arjen és az én egyik kedvenc számom is az albumról, egy gyönyörű ballada. Ki ne szeretné a balladákat? És ebben a hónapban megjelenik egy harmadik kislemez, ami egy igen súlyos dal lesz. Nagyon kíváncsi vagyok, mit fognak szólni hozzá az emberek. De minden dal zseniális, és mindegyiket szeretem! Olyanok, mintha mind a "kisbabáim" lennének."
- magyarázta Simone, aki saját projektje és az Epica mellett Charlotte Wessels új dalában, a Dopamine-ban is vendégeskedett.
Nem bánik szűkmarkúan harmadik nagylemeze beharangozóival Charlotte Wessels. Az egykori Delain-énekesnő elsőként a The Exorcism, majd a Chasing Sunsets című tételekkel örvendeztette meg rajongóit, a szóban forgó album pedig szeptember 20-án jelenik meg "The Obsession" címmel.
A mai nappal publikálta harmadik kislemezét a holland tehetség - a dal a Dopamine címet viseli, és nem más vendégeskedik benne, mint az augusztus folyamán első szólóanyagát megjelentető Epica-frontasszony, Simone Simons.
"A 'Dopamine' személyes tapasztalataimat dolgozza fel a szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (SSRI - az antidepresszánsok egy fajtája - a szerk.) okozta tompasággal kapcsolatban, amit néhány éve éltem át a Sertralin szedése során. Bár a gyógyszer kétségtelenül segített, számos, korábban ismeretlen mellékhatással szembesültem. A dal ezek közül néhányat boncolgat. Noha sebezhetőnek érzem magam, hogy megosztom ezt az élményt, remélem, hozzájárulhatok a téma körüli szégyenérzet és tabuk lebontásához."
Ne tévesszen meg senkit a Barbie-babákhoz hasonló megjelenés, a szerzemény kellő keménységet tartalmaz, csakúgy, mint az album többi dala, ahogyan Charlotte azt megígérte, íme a klip:
Van valami különleges bája annak, amikor az ember hétköznap megy koncertre: javában tart a hét, másnap dolgozni kell, éppen ezért esik annyira jól egy estére kiszakadni a mókuskerékből.
Ezen a kedd estén az Infected Rain látogatott el hazánkba, a koncert helyszínéül az Analog Music Hall szolgált.
Ugyan a helyszín több éve létezik már, még soha nem jártam ott, szóval kíváncsian vetettem bele magam az ismerkedésbe. Maga a koncertterem meglepően pici, a hely méretéhez képest hatalmas színpaddal, ami egyébként más, nagyobb helyszínek színpadaival is felveszi a versenyt. Ez egy szimpatikus megoldás, hiszen az olyan, kisebb zenekarok, akik itt lépnek fel, nem kell, hogy egy falatnyi helyen nyomorogjanak, kényelmesen meg lehet valósítani egy látványos koncertet. A hangosítás is teljesen rendben van: minden gyönyörűen, tisztán, lemezminőségben szól, élvezet a fülnek. Az egyetlen negatívum -sajnos ez is van: a koncertterem nagyon levegőtlen, fülledt és forró. Hiába a hidegfront, kint kellemes, 20 fokos hőmérséklettel, bent a teremben pokoli forróság uralkodott.
De térjünk a lényegre!
Az est vendége a magyar Nest of Plagues volt, akik pontban este 8-kor csaptak a húrok közé, banánmintás ingben és Borat bugyiban. Kétségkívül egyedi és humoros a színpadkép ezekkel a hacukákkal, kellett is némi idő, mire felfogtam, hogy a zene, amit játszanak, kegyetlen jó. Technikás, kellően agresszív, hallhatóan átgondolt és minden ott van, ahol lennie kell. A dalok közötti szünetekben az énekes, Ivanics Dániel igen komoly és nehéz témáról beszélt, többek között a saját mentális betegségéről is, és biztosított minden jelenlévőt, aki esetleg hasonló gondokkal küzd, hogy nincsenek egyedül, ő itt van, aki szeretne, keresse meg és dumáljanak. Kétségkívül erős üzenet, és szimpatikus, hogy nemcsak kiáll, letol pár dalt, hanem konkrétan foglalkozik is a közönséggel, nem sok ilyet látni.
A rövid, de velős program után érkezett az est fő attrakciója: az Infected Rain.
A zenekart még 2017-ben ismertem meg, amikor a Lacuna Coil előzenekaraként érkeztek hozzánk, azóta többször is láttam őket, de mindig csak ebben a pozicióban. Kíváncsi voltam, mit nyújtanak, ha ők a fő műsorszám, így elég izgatottan vártam a kezdést. Mondanom sem kell: leesett az állam. A moldáv brigádban minden megvan, ami egy felejthetetlen koncertélményhez kell: erő, energia, rutin, ütős setlist. Mi hiányzott? A közönség. Sajnos ezen az estén fájóan kevesen voltunk, szolid félház élvezte csak a koncertet, azonban Lena és csapata az első dal alatt már elérte azt, hogy ne kényelmetlenül érezze magát az ember, hanem kiválasztottnak: mintha egy nagyon exkluzív bulin lennénk, ahová nem juthat be akárki.
Ez az igazi profizmus: a zenekar maximális erőbedobással, 110%-on teljesített.
A turné apropója egyébként a frissen megjelent "Time" lemezük, a csapat pedig nagyon is komolyan vette a lemezbemutató jelzőt: a 14 dalos setlistben 9 új szerzemény kapott helyet. A középpontban tehát egyértelműen az új anyag szerepelt, régebbi dalok csak elvétve hangzottak el, de ez így van jól. Kevés az olyan zenekar, aki egy lemezbemutató turnén nem best of programmal készül, hanem valóban az új anyagra fókuszál.
A hangzás végig nagyon tiszta volt, a setlist pedig zseniális, egy maradandó, jó élménnyel gazdagodott az, aki ezen a kedd estén nem az otthonmaradást választotta. Az Infected Rain előzenekarként is kiváló, a valódi erejét viszont fő műsorszámként mutatja meg, noha a nagy áttörés még nem érkezett el a zenekar számára, ilyen teljesítménnyel biztos vagyok benne, hogy hamarosan ez is eljön, és képesek lesznek nagy tömeget is megmozgatni. Megérdemelnék.
Pénteken, azaz július 5-én tölti meg a boltok polcait a Visions of Atlantis sorban kilencedik albuma, a "Pirates II - Armada", amely korong a két évvel ezelőtt kiadott "Pirates" folytatása lesz. A kalózos vonal igencsak bejött a Clémentine Delauney énekesnő vezette bandának, a szóban forgó album pedig az együttes eddigi legerősebb, legváltozatosabb és legmonumentálisabb műveként jegyezhető.
A hét végén érkező albumról klipes formában az Armada és a Monsterscímű tételek jelentek meg, ma pedig a harmadik kislemez is megérkezett - a Tonight I'm Alive-ról így mesélt a zenekar:
Egy sötét jövő küszöbén állunk, minden irányból fenyegetések, ellenségek és felhők közelednek. A szakadék szélén állva, a ránk váró ürességbe révedünk. Az ember menekülhet, elveszítheti az eszét. Mi, kalózok táncolunk. Táncolunk a veszéllyel és a halállal szembeszállva. Tiszteljük az életet, tiszteljük a létezésünket. Emlékszünk arra, hogy szívünk és lelkünk tisztaságát soha nem vehetik el tőlünk. Emlékszünk arra, hogy ebben a pillanatban is élünk. Jöjjön bármi, mi táncolunk az esőben.
Egy hete került boltokba a Kittie visszatérő albuma, a "Fire", amely egy új korszak kezdetét szimbolizálja a csapat karrierjében - a rajongók 13 évet vártak a korongra, amelyről mi ITT írtunk kritikát.
A napokban a Revolvermagazin beszélgetett a Lander-nővérekkel, Morgan énekessel és Mercedes dobossal, akik 1996-ban, 14 és 12 évesen alapították a bandát. Morgan korábban elmondta: ez a lemez a Kittie eddigi legsúlyosabb kiadványa. De hogyan zajlott a visszatérés?
"Nagyon hosszú karrier áll mögöttünk, sok hullámvölggyel. De azt hiszem, ennek ellenére sok albumunkról, amelyeket az első után készítettünk, nem beszélnek annyit. Ez teljesen rendben van. Úgy gondolom, vannak emberek, akik még nem ismerték eddig a zenekart, és most fedezik fel. Remélhetőleg ez az új album lehetőséget ad majd az embereknek, hogy visszapörgessék a diszkográfiánkat, és meghallgassanak más anyagokat is."
- kezdte Morgan, majd elmondta: a "Fire" albumuk más utakon jár, mint az eddigiek.
"A Fire az a második esély, amiről sosem gondoltuk volna, hogy megadatik nekünk! Az utolsó néhány albumunkkal rengeteget turnéztunk. Amikor visszatértünk az utolsó turnéról [a 2011-es "I've Failed You" turnéjáról], egyszerűen nem csináltunk semmit. Azért csináltuk meg a dokumentumfilmet, hogy lezárjuk a múltat. Bizonyos értelemben búcsúnak szántuk - de mindig volt egy kérdőjel a végén."
A szóban forgó dokumentumfilm "Kittie - Origins/Evolutions" címmel jelent meg 2017-ben, amikor is tragédia árnyékolta be az együttes életét - februárban Trish Doan, az akkor 31 éves basszusgitárosuk váratlanul elhunyt, Morgan pedig 2019 folyamán kijelentette: nem tartja valószínűnek, hogy a testvéreként szeretett lány nélkül folytassák a zenélést. Trish élete utolsó éveiben gyakran írt a depressziójával és anorexiájával való küzdelméről közösségi oldalain, meg nem erősített források szerint a fiatal basszeros öngyilkosságot követett el ausztráliai otthonában.
"Őszintén szólva, sosem tudtam végleg lezárni a Kittie-t. Ennek oka, hogy a csapat mindenkinek -különösen nekem és Mercedesnek- az identitása részét képezi. A zenekart 12 és 14 éves korunkban alapítottuk, én most 42 éves vagyok. Nem tudtam kijelenteni, hogy a bandának vége, mert mindig is volt rá esély, hogy visszatérjünk. Nem hiszem, hogy ez az ajtó valaha is végleg bezáruljon."
- magyarázta az énekesnő, majd húgához vándorolt a szó, aki elmondta, mi is történt 2022 folyamán.
"Kaptunk egy csomó koncertfelkérést, mint például a Blue Ridge és a When We Were Young fesztiválok. Az ajánlatok egy nagyon érdekes időszakban érkeztek, amikor azon gondolkodtunk, hogy talán adunk pár koncertet. Ez volt a terv, hogy fellépünk párszor, aztán visszavonulunk a privát életünkbe. Nem mintha nagyobb terveink lettek volna egy lemez megírását és egy lemezszerződést illetően. Úgy voltunk vele, hogy csak játsszunk pár fesztiválon és érezzük jól magunkat."
Egy több, mint 10 éves szünet utáni visszatérés mindig látványos, és természetesen nem mindegy, hogy milyen anyaggal rukkol elő ilyenkor egy művész. Morgan így fogalmazott:
Véleményem szerint, ha egy ilyen hosszú szünet után új zenével térsz vissza, annak nagyon fontosnak kell lennie. Ez olyan, mint egy nyilatkozat, ez lesz a bizonyítéka annak a kemény munkának, amit végeztél, egy újabb lépés előre a zenekarod örökségében. De azt hiszem, hogy az album minden nagyszerűsége és hangzása mögött csak négy ember van, akik megpróbálnak egy albumot írni. Amikor ilyen hosszú ideig távol vagy a zenétől, majd újra alkotni kell, nehéz visszazökkenni a folyamatokba.
Jó ideje dolgozik már ötödik stúdióalbumán a Jinjer, és azt is megtudhattuk, hogy a dalok a 19. századot idézik majd meg - egy olyan korszakot, amely híres a romantikájáról. Ez az időszak különösen gazdag volt az érzelmek, a szenvedély és az esztétika terén, ami valószínűleg nagy inspirációt jelent a zenekar számára.
Tatiana Shmayluk, a csapat karizmatikus énekesnője, aki a szövegekért felel, komoly nehézségekkel nézett szembe a munka során, rájött ugyanis, hogy a stressz és a nyomás milyen negatív hatással lehet a kreativitásra.
"Mindenekelőtt teljesen más lesz, mint a Wallflowers, mert úgy érzem, hogy a zene nagyon különbözik. 12-13, vagy talán 15 dal van már készen, és eléggé hasonlítanak egymásra. Az én feladatom a dalszövegírás, de nagyon le vagyok maradva, ezt megmondtam a fiúknak is. Legalább egy nyers vázlatnál vagy demónál kellene tartanunk, de ez sincs még kész. A stressz megöli a kreativitást. Minden egyes alkalommal, amikor új albumot készülünk kiadni, és közeledik a határidő, az nyomasztólag hat rám. Tehát csak írnom kellene, ez a tudat van bennem. Leírom, ami a fejemben van, aztán felépítem a szöveget, ám ehhez "téglák" is kellenek. Néha nem is a dalszövegeken agyalok, hanem a bookleten, a borítón, a videoklipeken, és hogy azokban mit fogok viselni..."
- nyilatkozta korábban.
A mai napon jelentette be az ukrán formáció, miszerint az új korong teljes egészében elkészült, és csak arra vár, hogy a világra szabaduljon. Utolsó nagylemezük a 2021-es "Wallflower" volt.
Nem pihen tehát a banda, hiszen a nyarat turnézással töltik, ősszel pedig a Sepultura búcsúturnéjának budapesti állomásán ők lesznek az egyik vendégzenekar, így a magyar rajongók is találkozhatnak a zenekarral.
Búcsúturnéját tartja a brazil Sepultura - a zenekar 40 éves fennállását ünnepli ily módon, és március óta van úton az együttes.
A fellépéssorozat keretein belül a magyar rajongóktól is elbúcsúzik az együttes, november 17-én a Barba Negrában, ám három bandát is hoznak magukkal, az Obituary-t, a Jesus Piece-t és a Jinjert.
A Tatiana Shmayluk vezette társulat javában dolgozik új albumán is, noha akadnak nehézségek - Tatiana még 2022-ben árulta el, hogy nehezen halad a dalszövegek írásával, egy nemrégiben adott interjújában viszont már többet megtudhattunk a készülő lemezről. Tatiana elmondása szerint a 19. századot idézi majd a kiadvány, amely időszak a romantikájáról híres. Utolsó stúdióalbumuk a 2021-es "Wallflower" volt.
Ma egy videó is felkerült a csapatról a Youtube-ra, amelyben karrierjük kezdetéről mesélnek. Szó esik a felvételen arról, hogy ukrán zenekarként jóval többet kellett küzdeniük, mint a többi bandának.
Egy zenekar visszatérésének megszervezése nem egyszerű feladat, különösen akkor, ha közel 13 év telt el azóta, hogy a tagok utoljára együtt dolgoztak. A Kittie 1996-ban alakult Kanadában, két 14 éves gimnazista lány, Morgan Lander és Fallon Bowman kezdeményezésére – előbbi énekesként, utóbbi gitárosként vett részt a zenekarban. Hozzájuk csatlakozott Morgan húga, az akkor mindössze 12 éves Mercedes, mint dobos, valamint a 13 éves Tanya Candler basszusgitárosként..
Első albumuk, a "Spit", 1999 novemberében jelent meg, ekkor már Talena Atfield basszusgitárossal, aki Tanya Candler helyét vette át a csapatban. A zenekar főként a nu metal műfajban alkotott, és az évek során számos tagcsere, távozás, valamint egy tragikus haláleset is beárnyékolta pályafutásukat. 2017-ben váratlanul elhunyt Trish Doan, a koreai származású basszusgitáros, mindössze 31 évesen, ami megrázta az egész rock- és metalszcénát. Morgan nem sokkal később úgy nyilatkozott: nem tartja valószínűnek, hogy szeretett zenésztársuk nélkül új lemez készülne.
Három évvel ezelőtt egy interjúban Morgan Lander énekesnő kijelentette: a Kittie nem hal meg, de jelen pillanatban minden bizonytalan. Ezért is keltett nagy meglepetést, hogy a zenekar 2022-ben több fesztiválkoncertet is adott. Az igazi szenzáció azonban tavaly történt: a banda megkezdte hetedik stúdióalbumának felvételeit. Mivel technikailag csak Morgan, Mercedes és a gitáros Tara McLeod voltak jelen, visszahívták Ivana "Ivy" Jenkinst (leánykori nevén Vujic), aki 2008 és 2012 között már egy ciklusban erősítette a csapatot.
Februárban hallhattuk az Eyes Wide Open című dalt, amelyet további három kislemez követett: We Are Shadows, Vultures és az One Foot In The Grave, ma pedig, az album megjelenésének napján a címadó dalhoz is klip érkezett.
A nu metal a 90-es évek végétől a 2000-es évek közepéig élte virágkorát, köszönhetően az olyan bandáknak, mint a Limp Bizkit, a Korn, a P.O.D. vagy a Mudvayne. Sokak szerint ez a műfaj nem is igazi metal, hiszen egy eléggé leegyszerűsített formája annak, és rengeteg rajongó afféle "divatzenének" tartotta, ahogy jómagam is. A Kittie viszont különleges helyet foglalt el a szívemben, amióta ismerem őket (ez kb. 2006-2007 környékén történt). Morgan tiszta hangja mindig rendben volt, de a hörgéseket már nehezebben vette. Ezt nemcsak én láttam így. A frontlány sokat járhatott énektanárhoz az elmúlt években, ugyanis a "Fire"-ön nyoma sincs a bizonytalan erőlködésnek, a hörgés és éppoly természetesen hagyja el Morgan torkát, mint a tiszta hangok. Büszke lehet magára, hiszen sokan megrekednek egy szinten és nem fejlődnek tovább. Mondjuk ez talán annak is köszönhető, hogy 2019 augusztusában Morgan csatlakozott a honfitárs Karkaoshoz, mint frontember, a 2003 óta létező társulat zenéjében pedig a death metal, a power metal és a hard rock elemei keverednek.
A Kittie zenéjében a legfeltűnőbb változás, hogy bár még mindig hallani nu metalos elemeket az új lemez dalaiban, az egész lemez sokkal keményebb hangzásra épül, groove-os, néhol már-már djentes alapokra, masszív dobokkal és mélyre hangolt gitárokkal. Morgan nemrégiben kijelentette, hogy már nem nu metal zenekarnak tekintik magukat, és az új korong számos műfajban megállja majd a helyét. Az album meghallgatása után csak megerősíteni tudom ezt a kijelentést. A dalok mindegyike könnyen emészthető, nincsenek hosszú, elnyújtott szerzemények a korongon, ám mégsem fulladnak érdektelenségbe. A szövegek és a dalok témái változatosak, amelyekkel sokan tudunk azonosulni.
A Kittie tagjai a közönség szeme láttára nőttek fel: kislányokból nagylányokká, majd érett nőkké váltak. Minden érzésüket, fájdalmukat és örömüket megosztották a rajongóikkal. Amikor a zenekar pihenőpályán volt, a tagok akkor sem ültek tétlenül. Morgan fitneszterem marketingeseként dolgozott, míg Mercedes ingatlanügynökként és szoftverfejlesztőként is kipróbálta magát.
Nyilván egyetlen művésztől vagy együttestől nem fogjuk azt hallani, hogy "a következő lemezünk lesz a legszarabb", mindenki kivétel nélkül azt mondja, hogy a készülő kiadvány lesz a legerősebb, legsúlyosabb, leg-leg-leg.... De a Kittie nem beszélt mellé, amikor ezt elhintette. Mondjuk az Eyes Wide Opent és a We Are Shadows-ot hallva tudtam, hogy nem egy lepkefing-kategóriájú anyagot hallok majd.
Egy igen erős, változatos albummal tért vissza 13 éves kihagyása után a Kittie, reméljük, hogy folytatják a zenélést, és hogy a következő anyag is hozza ezt a szintet.
9,5/10
"Fire"
Megjelenés: 2024.06.21.
Kiadó: Sumerian Records
Zenészek:
Morgan Lander - ének, gitár
Ivana Jenkins - basszusgitár
Mercedes Lander - dob
Tara McLeod - gitár
Dallista:
01. Fire 02. I Still Wear This Crown 03. Falter 04. Vultures 05. We Are Shadows 06. Wound 07. One Foot In The Grave 08. Are You Entertained 09. Grime 10. Eyes Wide Open
"Coffee, Questions & Answers" elnevezés alatt új videosorozatot indított Floor Jansen -ez egy szívből jövő és személyes sorozat, amelyben egy csésze kávé mellett az élet fentjeiről és lentjeiről mesél a Nightwish-frontasszony.
Az első epizód néhány nappal ezelőtt vált elérhetővé, amelyet a Blabbermouth nevű internetes magazin is leközölt. A holland tehetség visszaemlékezett az elmúlt évre, amely igen komoly változásokat hozott az életébe.
"Micsoda egy év volt ez! Született egy kisbabám. Fantasztikus, hogy a kis Lucy világra jött. Megjelent a 'Paragon' album, az első szólóalbumom, a Nightwish-hal világkörüli turnén voltunk. A világjárvány után úgy határoztunk, hogy egy időre felfüggesztjük az élő fellépéseket. Tulajdonképpen bizonytalan ideig ezek voltak az utolsó koncertjeink. Leküzdöttem a rákot, elfáradtam, új házba költöztünk, rengeteg dolog történt."
- foglalta össze a történéseket Floor, majd bővebben kifejtette a témát.
"Tavaly, pontosan egy évvel ezelőtt már nagyon nagy volt a pocakom, és a kislányommal a hasamban még mindig koncerteztem. Tényleg egy őrületes év volt! Egyszer csak ott volt bennem ez a pici teremtés. Most, immár kétgyermekes anyaként úgy hittem, tudom mi fog történni, és részben tényleg emlékszel dolgokra. Ám eközben elfelejted, hogy mennyire kicsi."
Floor és kisebbik lánya, Lucy
Az énekesnő tavaly már mesélt a mellrákkal való küzdelméről, most újfent szót ejtett a szörnyű időszakról.
"A Human :II: Nature turné kellős közepén tudtam meg, hogy daganatom van. Pár nappal a dél-amerikai koncertek előtt szembesültem a diagnózissal. Teljesen összezavarodtam, csak az járt a fejemben, hogy szabaduljak meg tőle, bármi áron. Ez az egyetlen, amire ilyenkor gondolni tudsz. Hazatérve azonnal megoperáltak. Úgy éreztem, kicsúszott a kezemből az irányítás - nem csak az egészségem, de az egész jövőm felett."
- vallott a nehéz időszakról, hozzátéve: a bandatagok és a rajongók rengeteget segítettek neki, hogy átvészelje a kemény és stresszel teli heteket.
Aztán átléptünk az új évbe, én pedig terhes lettem. Előttem állt a Nightwish-sal való munka és a szólóturném, amit mindenképp meg akartam tartani. Komoly kihívás volt egy gyermekkel a hasamban dolgozni, de készen álltam rá! De végül sikerült mindent összehangolni: szólózhattam, koncertezhettem a bandával, a baba pedig szépen cseperedett odabent.
Azzal zárta gondolatait, hogy imád a rajongókkal találkozni, és készen áll arra, hogy újra energiát kapjon tőlük.
