"Eye for an Eye..." & "...'Til the World's Blind" címmel, július 7-én érkezik a kaliforniai Butcher Babies új albuma, valamint november 22-én az ukrán Ignea társaságában, a Fear Factory egyik előzenekaraként Budapesten is koncertet ad az együttes.
01. Darn That Nightmare 02. Red Thunder 03. Backstreets Of Tennessee 04. Wrong End Of The Knife 05. Last December 06. Beaver Cage 07. Best Friend 08. I Fell Asleep At The Table 09. This Is The Part (feat. Chad Gray of MUDVAYNE) 10. Spittin' Teeth 11. King Pin 12. The Devil Cut Me Off 13. 'Til The World's Blind 14. Don't Touch My Pole
2019 folyamán nem turnéztunk, hogy megírjuk és felvegyük az új albumunkat, amit 2020-ban akartunk kiadni. Ekkor azonban a koronavírus miatt a világ meghalt, és ez alapvetően egy magunkért való küzdelem pillanata volt. Szóval mindent felfüggesztettünk, és úgy döntöttünk, hogy ezt az időt a új dalok írásra használjuk fel. Rengeteg szöveg született.
Tegnap a hetedik kislemezes dal is megérkezett, amely a Last December címet viseli, íme:
2022. február 24-én egy nyolc éve tartó konfliktus eszkalálódott Ukrajna és Oroszország között. E szomorú esemény kapcsán főleg a Donyeck térségéből származó Jinjerbeszélt, azonban a többi zenekart és előadót sem hagyja hidegen a téma. Ezúttal a Within Temptation frontasszonya, Sharon den Adel fejtette ki véleményét a témával kapcsolatban - a holland együttes a Download fesztiválon lépett fel, a buli előtt pedig a Rock Sound kapta mikrofonvégre az énekesnőt.
A Wireless című dalunk ezt a témát boncolgatja.
- kezdte sorait Sharon. A szóban forgó szám májusban debütált, és igencsak erősre sikeredett, mind zene, mind szöveg tekintetében.
Amikor a háború kirobbant Ukrajnában, a stúdióban voltunk és dalokat írtunk, így született ez a szerzeményünk is. Egy katonáról szól, aki elindul a háborúba - meg van győződve arról, hogy a jóért cselekszik, ám rájön, hogy mind a média, mind a kormány hazudott neki. És nem fordulhat vissza, hiszen a katonai ruha már rajta van. Nem mehet előre, sem hátra, mert ott vannak mellette a bajtársai, akik sorra halnak meg a csatatéren. Ez az, amit most mi megpróbálunk tenni: rávilágítani bizonyos titkokra, amelyek a háborúval állnak kapcsolatban. Mesélők vagyunk, akik felerősítenek egy érzelmet, amelyet az emberek éreznek ebben a helyzetben.
Azonban nem az a cél, hogy ezt a háborút használják fel a sikerek elérésére.
Ez nemcsak az oroszok és az ukránok háborúja. Sokak szerint mindenkié, és én ezzel értek egyet. Hiszen mindez a közelünkben zajlik, és kijelentették (az oroszok), hogy nem állnak meg Ukrajnánál, már Kijevben vannak. Kijev pedig csak néhány óra repülőútra van a mi otthonunktól. Tehát ez a mi háborúnk is. Úgy vélem, tisztában kell lennünk azzal, hogy ez mindannyiunk számára veszélyt jelent. Mi pedig beszélünk, zenét írunk róla.
A metalszcéna tele van tehetségesebbnél tehetségesebb énekesnőkkel, ám sokak számára - teljesen érthetően - Tarja Turunen, a Nightwish egykori frontasszonya az etalon. A finn pacsirtát háromoktávos szoprán hanggal áldotta meg a teremtő, azonban a szólókarrierje során akadt egy dal, amely igen komoly kihívás elé állította - ez pedig a MuseSupremacy című szerzeménye, amelyet Tarja a 2016-os "The Shadow Self" elnevezésű albumán dolgozott fel.
A Choszine interjúvolta meg nemrég az énekesnőt, aki így mesélt a szóban forgó dalról:
Matthew Bellamy híres a hangterjedelméről, ami miatt a Muse-dalokat elég nagy kihívás feldolgozni. Ez a dal minden tekintetben kibaszottul feldob, amikor énekelem! Nagyon szeretem a számot, de elég komoly skálán mozog. Ráadásul a saját dalaimban hajlamos vagyok rohadt nehéz dallamokat írni a hangomhoz. Bizonyos értelemben élvezem, hogy emiatt nem túl sok énekes tudja elénekelni a dalaimat!
Nem kis meglepetést okozott rajongótáborának a Stream of Passion, amikor is bejelentették: visszatérnek. A holland zenekar 2016-ban, 11 év aktivitás után oszlott fel, búcsúajándékként pedig egy DVD-t is kiadtak, "Memento" címmel. Kiderült az is: szeptember 9-én a Dynamo fesztiválon adnak koncertet, ahol 2005-ben először felléptek, a jegyeket pedig vitték, mint a cukrot - mindössze 5 óra alatt elfogytak.
Marcela Bovio, a csapat mexikói származású énekesnője eközben sorjában kapta a pofonokat az élettől: 2018 folyamán véget ért 2011-ben kötött házassága Johan van Stratummal, aki a banda basszusgitárosa, majd 2019 nyarán méhnyakrákkal diagnosztizálták. Azonban nem hagyta el magát: másik projektjével, a Dark Horse White Horse-szal is foglalkozott.
A formáció vadonatúj EP-t rögzít, ennek előfutáraként ma megérkezett az első klipes dal, amely a The Hunter címet viseli, íme:
"River Of Diamonds" címmel adta ki immár hatodik szólóalbumát Liv Kristine. A Leaves' Eyes egykori frontasszonya 1998 óta ténykedik szólóban is, kiadványaival pedig egytől egyig szép sikereket könyvelhetett el.
A napokban Bryan Reesmannak adott interjút az énekesnő, aki mesélt karrierjéről és arról, hogy egy ideig tanárként is kereste kenyerét.
47 éves vagyok, életem közepén állok, és úgy érzem, most kezdődik a >>második életem<<. Ez csodálatos érzés, a "River Of Diamonds pedig olyan, mintha a második életem első lemeze lenne.
- kezdte sorait Liv, aki korábban elmondta: ez a korong az intenzív hitelesség és a korlátlan kreativitás útját járja.
Azt is tudni lehet, hogy a norvég énekesnő tanárként is dolgozott, amibe akkor vágott bele, amikor fia, a most 19 éves Leon iskolás lett. Akkoriban rengeteget volt úton a Leaves' Eyes-szal, exférjével, Alexander Krullal pedig egy németországi magániskolát választottak fiuk számára, így nem jelentett gondot számukra gyermekük taníttatása.
14 évvel ezelőtt Leon általános iskolájában tanítottam. Akkor kezdődött a tanári pályám, ám nem kaptam pedagógusi képzést. Tanultam nyelvészetet, ősi nyelveket, nyelvelsajátítást, de azt nem, hogy mi kell a tanításhoz. Azonban ez mindig is a véremben volt. Így amikor Leon általános iskolájának igazgatója megkért, hogy támogassam az intézményt, örömmel vállaltam el. Ez adott némi szabadságot, hogy Leon velünk utazhasson, később pedig minden iskolájával így folytatódott.
2016 tavaszán, amikor távozni kényszerült a Leaves' Eyes köreiből, Liv élete fenekestül felfordult. A zenekarral való csatározás mellett elveszítette a fő bevételi forrását, állás után kellett néznie. Ekkor került kapcsolatba egy olyan speciális iskolával, ahol autista gyerekek tanultak.
Sok tapasztalatot szereztem akkoriban, és hihetetlen empátiát érzek az autista gyerekek iránt. Dolgoztam árva és Down-szindrómás gyerekekkel is. Ez egy csodálatos élmény és egy csodálatos utazás volt!
Liv 2021 nyarán ment férjhez dán származású párjához, Mikkel-hez, és 2022-ben Svájcba költöztek, mindeközben Liv jobban megismerte önmagát is.
Eltartott egy ideig, mire felismertem, hogy egy nagyon nehéz időszakon kellett keresztülmennem, fel kellett oldanom néhány blokkot és traumát. Meg kellett szabadulnom néhány poros rétegtől ahhoz, hogy valóban lássam, mit akarok csinálni az életemmel. Hogyan tudom szolgálni a világot? Hogyan lehetek igazán hiteles?
2018 őszén akkori jegyese, Mario stroke és szívroham következtében elhunyt, Liv és fia pedig összetörtek. Ám néhány hónappal később érkezett Mikkel, aki újra elhozta a boldogságot az életükbe.
Néhány évvel ezelőtt kiadtam a Have Courage Dear Heart című EP-met. Ezt a mondatot tetováltattam a szívem alá, amikor Mikkellel találkoztam. Akkor elhatároztam, hogy abbahagyom a zenélést. Se zenekar, se színpad. Egyszerűen ki akartam szállni az egészből.
Végül persze ez nem történt meg, hiszen Liv nemcsak új lemezt jelentetett meg, hanem 2017 óta húga, Carmen Elise Midnattsol nevű csapatának is az énekesnője.
Hihetetlen, de Cristina Scabbia ma töltötte be az 51. évét, karrierje pedig 1998-ban kezdődött, amikor a Lacuna Coil kiadta első EP-jét, amely a banda nevét viselte.
Akkoriban a csapat az elsők között képviseltette magát a female fronted zenekarok között, az pedig megkérdőjelezhetetlen tény, hogy az ilyen együttesekben az énekesnőre irányul a legtöbb figyelem. Arról, hogy milyen is nőnek lenni a metálszcénán belül, egy podcast keretein belül mesélt az olasz énekesnő.
A beszélgetésből kiderült: eleinte ő is szembesült a szexizmussal.
Emlékszem, amikor a karrierem beindult a zenekarral, sokan meglepődtek, hogy egy nőt látnak a színpadon. Eleinte kaptam hülye beszólásokat, de ez nem tántorított el, mert úgy voltam vele, hogy ez nem az én problémám, nem engem minősít. A probléma azokkal van, akik egy nőt látnak ott, ahol szerintük nem kellene lenniük.
- kezdte sorait Cristina.
Ki tudja, hogy ezek az emberek hol vannak most? Én, több, mint 20 év után még mindig itt vagyok a nap végén, de ők? Szóval nem bánok semmit. Igaz, hogy a nőket sokszor a külsejük alapján ítélik meg, több figyelmet kapnak, ha csinosak, és ítéletet mondanak felettük, ha felszednek pár kilót. De szerencsére manapság már egyre több férfi van, aki nem ezt veszi alapul, és támoagatja a metalon belül a nők jelenlétét is.
Ők azok, akik a nők mellé állnak, és azt mondják: 'Igen, csinos ez a lány, de énekelni is tud!' Ha a formalitás több, mint a tartalom, nem jutsz túl messzire.
