A 2013-ban alakult bostoni szimfometalos Seven Spires 2021-ben adta ki "Gods Of Debauchery" című albumát, amellyel szép sikereket zsebelhetett be az Adrienne Cowan énekesnő vezette csapat.

Az idei nyár folyamán vett részt a zenekar a ProgPower USA XXI elnevezésű fesztiválon Atlantában, fellépésüket pedig kamerák rögzítették, a bulin felcsendült dalok pedig felkerültek egy albumra is, amely a "Live At ProgPower USA XXI" címet kapta.

A ProgPower USA egy nagyon különleges fesztivál számunkra. 2017-ben a zenekar néhány tagja rajongóként vett részt a fesztiválon, és az első napon kaptuk a hírt a szervezőktől, hogy az utolsó pillanatban az egyik csapat lemondta a fellépést, és mivel néhányan már ott voltunk, a Seven Spires remek helyettesítés lenne. A bökkenő az volt, hogy mindössze néhány óránk volt dönteni és minden szükséges intézkedést megtenni, hogy 48 óra múlva színpadra állhassunk!

- elevenítette fel a történetet a csapat az első ottani koncertjükről.

Sok eszeveszett telefonhívás, logisztikai szervezés és rengeteg csomagolás után a zenekar többi tagja, a hangszereink, a színpadi molinónk és az összes cucc, ami kellett, úton volt Atlantába, a már ott lévő tagoknak pedig némi felszerelést kellett keresniük, mivel egyikünk sem gondolta, hogy azon a hétvégén show lesz!

A korong március 17-én kerül boltokba, tracklistje a következő:

1. Wanderer’s Prayer

2. Gods Of Debauchery

3. Ghost Of Yesterday

4. The Cabaret Of Dreams

5. Succumb

6. In Sickness, In Health

7. Bury You

8. Drum Solo

9. Oceans Of Time

10. Shadow On An Endless Sea

11. Dare To Live

12. This God Is Dead (Feat. Roy Khan)

13. Through Lifetimes 

Kedvcsinálóként pedig megjelent az első dal a speciális lemezről, a Gods Of Yesterday:

A wisconsini Garbage frontasszonyát sosem arról ismerhettük, hogy befogná a száját. A hamarosan csípőműtétnek elébe néző Shirley Mansont nemrégiben egy internetes lap hasábjain keresztül rajongói faggatták ki, néha igen vicces kérdéseket feltéve az énekesnőnek.

Kiderült például, hogy amikor bemutatták a néhai David Bowie-nak, zavarában összevissza kezdett beszélni.

Totálisan hülyét csináltam magamból, ám felejthetetlen pillanat volt!

- idézte fel a művésszel való találkozását Shirley, aki sötétebb titkait is felfedte a fanoknak: kiderült, hogy a banda "Beautiful Garbage" címre keresztelt harmadik sorlemezének megjelenésekor igen kemény időszakon ment keresztül:

Egyáltalán nem voltam jól. Akkor zajlott a válásom, ami nagyon fájdalmas volt. Minden nap sírtam, esténként pedig a fürdőkádban aludtam el. Akkoriban teljesen kifordultam magamból, nagyon gyötrelmes volt!

Az énekesnő soha nem rejtette véka alá azt sem, hogy meglátása szerint a nők másodrendű emberekként vannak kezelve a zeneiparban. Egy rajongó kérdésére, amely azt hivatott megtudni, Shirley szerint változott-e ez a tendencia, így felelt:

Vannak nők, akik erős befolyással bírnak, például Beyoncé, Lady Gaga, Katy Perry vagy Billie Eilish, de ők csak egy töredék részei a szcénának. Nagyrészt még mindig férfi producerek, kiadóvezetők, írók és előadók irányítása alatt áll minden, és a férfiak másképpen viszonyulnak bizonyos dolgokhoz. Billie Eilish szerepelt már a Vogue címlapján, és attól, ahogy a férfiak beszéltek a testéről, egész egyszerűen hányingerem lett.

Kiderült az is, mi volt a legőrültebb dolog, amit a vagány énekesnő 18 éves korában csinált, hogy revansot vegyen az őt megcsaló barátján.

A pasim megcsalt, én pedig bosszúból beleszartam a gabonapelyhes dobozába. Nem szégyellem ezt, sőt, büszke vagyok rá! Egy haverom is hasonlóképpen cselekedett, amikor rájött, hogy a barátnője megcsalja. Azt mondta: >>Miközben ezt megtettem, rád gondoltam!<< Ajánlom ezt, mint bosszúszomjat oltó dolgot. Kellemes érzés marad benned utána!

- fedte fel titkát az olvasók nem kis megdöbbenésére, de Shirley soha nem a jókislány-kategóriába tartozó nő volt, így mi meg sem lepődünk ezen a tettén.

Forrás

Október 26-án sokkolta a Nightwish rajongótáborát a hír, hogy Floor Jansennél egy rutinvizsgálat alkalmával mellrákot diagnosztizáltak. Az énekesnő -akinek szólóalbuma nemsokára a boltok polcain landol- nyílt levelében arra kérte az őt követő nőket, hogy vegyék komolyan ezt a betegséget és járjanak rendszeresen szűrővizsgálatokra. Azonban azt is hozzátette: orvosa szerint kilátásai igen jók, így joggal bízik abban, hogy a csapat november 20-án induló európai turnéjára felépül.

Két nappal később Floor műtéten esett át, amelynek során eltávolították a daganatot, majd egy sor vizsgálaton kellett részt vennie, hogy bizonyosságot nyerjen a pozitív kórjóslat, miszerint a rákos sejtek nem terjedtek tovább a testében. Hetekkel később jelentkezett újra közösségi oldalain egy poszttal, amelyben megkönnyebbülten hozta rajongói tudomására, hogy az elvégzett tesztek eredményei jók lettek és rákmentes, azonban a biztonság kedvéért januárban sugárkezelésre kell mennie, hogy megakadályozzák a betegség kiújulását.

Tuomas Holopainen, a zenekar alapítója most elárulta: a banda minden tagját mélyen érintette Floor betegsége, és a turné első állomásán, amely Belgiumban került megrendezére, rengeteg érzelem tört fel belőlük, de különösen az énekesnőből, aki a csapat egyik legikonikusabb és legérzelmesebb szerzeményének, a Sleeping Sunnak előadása közben elpityeredett a színpadon.

Az turné első koncertje Antwerpenben mindannyiunk számára rendkívül érzelmes volt, de különösen Floornak. A Sleeping Sunt adtuk éppen elő, és a dal közben feljött belőle minden érzelem, a végén nem is tudott énekelni, mert összeomott, de pozitív értelemben! A sok szorongás, a félelem és a nyomás így tört utat magának, hiszen boldog, hogy újra egészséges.

- magyarázta a zenész. 

Ez volt a csúcspontja annak, hogy legyőzte a betegséget, hogy el tudta kezdeni és végigcsinálni a turnét.

A zenekar éppen most, az év elején indult volna ázsiai turnéra, ám az orvosok Floor sugárkezelését februárról januárra tették át, így a koncerteket elhalasztják.

Íme, egy felvétel a megható pillanatokról:

Lassan fél éve mutatkozott be a nagyközönségnek a holland Delain új énekesnője, Diana Leah. Az erdélyi születésű, de Olaszországban élő frontlány hangját először a The Quest and the Curse című szerzeményben hallhattuk augusztus elején, majd november végén a Beneath című dallal jelentkezett a vérfrissítésen átesett együttes.

A mai napon jelentette be a zenekar, miszerint hamarosan a harmadik beharangozó is hallható lesz - a banda választása a Moth to a Flame című tételre esett, amely január 10-én lesz meghallgatható. 

Készülőben van már a Diana-val közös első album is, amely február 10-én, "Dark Waters" címmel jelenik majd meg, és amely korong borítója és számlistája is felfedésre került - a kiadvány egyébként már a hetedik stúdiólemeze lesz a csapatnak.

Tarja Turunen számára nem volt unalmas az utóbbi két év. 2021 novemberében megjelentette önéletrajzi könyvét "Singing In My Blood" címmel, majd 2022. december 2-án "Best Of Tarja: Living The Dream" címmel válogatáslemezt dobott piacra, amely kiadvány a finn tehetség szólókarrierjét öleli fel, amely nem kevesebb, mint 15 éve tart.

Egy internetes rockmagazinnak elmesélte, hogyan is jött a különleges album ötlete.

Már régóta gondolkodtam és dolgoztam a lemezen, még a COVID-járvány előtt nekikezdtem. Először is megírtam a könyvemet, a  Singing in My Blood-ot. Az egész ezzel kezdődött, majd jött a válogatásalbum készítése, az anyag összegyűjtése. Még mielőtt kiválasztottam volna a dalokat, elkezdtem keresgélni az arculatot, hogy milyen legyen a borító, milyen fotókat használjunk, és így tovább. Ez egy nagyon-nagyon hosszú folyamat volt, és sok időt vett igénybe. De a dalok kiválasztása valójában egy klassz kihívás volt.

- kezdte kifejteni gondolatait Tarja, aki ebben a különleges gyűjteményben a szívének legkedvesebb dalokat sorakoztatja fel.

Úgy döntöttem, egy nagyobb terjedemű lemezt adok ki, ezért is lett egy dupla pakkos kiadvány.  Ez pedig lehetőséget adott arra, hogy sok dalt kiválasszak. De az első CD-re azok a dalok kerültek, amelyek főként a rajongók kedvencei, azok, amelyeket a rajongóim mindig szívesen hallanak a koncertjeimen, és amelyek kislemezként is megjelentek.

A "Singing In My Blood"-ról tudják az énekesnő rajongói, hogy a karantén ideje alatt született, erről így mesélt:

A könyv írása rengeteg emléket hozott felszínre, és tulajdonképpen egy terápia is volt.

Tarja korábban elmondta: amikor a pandémia kitört, kétségbe esett, hiszen nem tudott turnézni, le kellett állnia a munkával, ami a szenvedélye is egyben. Krónikus gyulladások jelentkeztek az énekesnőnél, elmondása szerint a teste nem értette, mi történik -  egyik pillanatról a másikra fel kellett hagynia a koncertezéssel.

De mindemellett csodálatos is volt az az időszak, mert annyi mindent elfelejtettem, és újra emlékezni akartam. A régi fotók nézegetése erre tökéletes módszer volt. Ekkor tudatosult bennem, hogy művészként teljes életet élek. Tulajdonképpen én nem is nevezném önéletrajzi könyvnek, inkább egy bepillantásnak a művészetembe, hogy ki vagyok én, mint művész.

Tarja öt metal albumot adott ki 2007 óta, és azt is felfedte, melyik lemez jelentette számára az eddigi legnagyobb kihívást:

A legelső albumom volt az, a "My Winter Storm". Sokáig voltam tagja egy olyan zenekarnak, ahol a dalokat nem én írtam, csak elénekeltem azokat, és nem tudtam, hogy vajon képes vagyok-e helytállni daszerzőként is? Mindazonáltal egy teljesen új világ tárult elém! Megvoltak a saját magammal szemben támasztott elvárásaim, és ott volt a nyomás is. Kiadót és zenészeket kellett találnom, minden annyira új volt. Hogy őszinte legyek, akkoriban egy idegroncs voltam.

- idézte fel a kezdeti nehézségeket a művésznő, aki azonban szépen belerázódott a szólózásba, és egy igen sikeres, gazdag karriert tudhat magáénak. 

Büszke vagyok erre a lemezre, de annyira 'ártatlannak' érzem. Ha visszamehetnék az időben és újra felvenném, egy teljesen más album lenne. De ezt nem merem megtenni. Ennek így kellett történnie! 

Tarja sokat tanult saját magáról is a 15 év alatt. Erről így fogalmazott:

Igazából ez egy nagyon érdekes utazás volt a saját lelkemben. Egy önismereti utazás, ahol megtaláltam a sötétségemet és annak szépségét. Rájöttem, hogy szabad lehetek a művészetemmel, és úgy fejezhetem ki magam, ahogy én akarom! Nagyon felszabadító az az érzés, hogy az irányítás a kezedben van, és a karriered is ilyen széles skálán mozog. Nem csak egy dolgot csinálok, hanem egyszerre sok mindent, amit nagyon is élvezek. Ez tényleg hihetetlen. De minden nap kihívásokkal nézek szembe, igaz, én keresem is azokat. De nagyon sokat fejlődtem. Ilyen az élet, folyamatosan tanít téged. Megmondom őszintén, nem haragszom magamra azokért a hibákért, amiket elkövettem. Persze, sokan megbánják ezeket, ám én nem! Sokkal jobban megértem magam emberként is. A legutóbbi albumom pedig a legszemélyesebb volt számomra.

Tarja 2019. augusztus 30-án adta ki "In The Raw" címre keresztelt stúdióalbumát, amelynek szövegeit közvetlenül azután kezdte el írni, hogy 2018 őszén agyvérzésen esett át, a korong sok dalát pedig a betegségéből fakadó fájdalom és félelem szülte. 

Természetesen most is szóba került az énekesnő egykori zenekara, a Nightwish, amely csapat neki köszönhetően tett szert a világhírnévre. Tarja elárulta, melyik a legkedvesebb albuma, amelyet az együttessel rögzített:

Az összes album nagyon különböző, az elejétől a végéig. Minden album más volt. De az utolsó albumra különösen büszke vagyok! Az utolsó közös lemezünkön 'minden a helyén volt,' a "Once" egy nagyon erős érzelmekkel teli album. Sok olyan dal van azon az albumon, amit igazán nagy becsben tartok, és kincsként őrzöm őket. De csak egyet kiemelni nagyon nehéz.

Miután a COVID-korlátozások többsége feloldásra került és a zenészek, bandák ismét koncertezhettek, Tarja is izgatottan indult útnak. Így emlékezett vissza az első fellépéseire:

Hatalmas érzelmi hurrikán volt bennem! Először néhány fesztiválkoncerten léptünk fel, ez volt a kezdet. Az emberekből áradó energiahullám valami hihetetlen volt! Az erőteljes érzelmek mindenkin megmutatkoztak: sírt a közönség a boldogságtól, sírt a stábom, én pedig akkor ébredtem rá, hogy igen, művész vagyok. Ez az energia túláradó és gyönyörű volt! Épp most beszéltem néhány zenészemmel, és ők is ugyanezt mondták, hogy milyen jó érzés volt újra színpadra lépni. Ez ráébresztett minket, hogy "Hé, ez az a hely, ahová tartozom".

De lehetne másképp is. Lehet, hogy néhány év után már nem akarod ezt többé. Ez sok emberrel megtörtént. Művésznek lenni nagy kihívás. Ahogy öregszel, a turnézás egyre nehezebb. Fizikailag kimerítő. De ha szereted, amit csinálsz, akkor simán veszed az akadályokat. Különben nem tudod végigcsinálni. Én ezt imádom!

Azonban a karantén bizonyos szempontból jó is volt, hiszen Tarja együtt lehetett férjével és kislányával, Naomival.

Folyamatosan távol voltam a családomtól, rengeteget turnéztam. Az embereknek nem volt ideje megállni és összeszedni a gondolataikat, pedig ezt kellene tennünk. Nem szabadna a káosz alagútjában élnünk, a munka, munka, munka, munka, munka és semmi más. Mert kell, hogy legyen valódi jelentőséged, és meg kell találnod a gyökereidet, érezned kell, hogy boldog vagy-e vagy sem, szembe kell nézned önmagaddal. És néha ijesztő ezt megtenni, de a COVID bizonyos értelemben mindenki számára ideális volt erre. Szembe kellett néznünk önmagunkkal és szembe kellett néznünk a félelmeinkkel is. A félelem olyan szó, és általában egy olyan erős dolog, hogy akár meg is ölhet. Ezért nagyon fontos, hogy megálljunk és újragondoljuk a dolgokat.

Így zárta sorait:

A változás nem mindig könnyű. Írtam dalokat arról, hogy igen, tovább kell küzdenünk, ennek egyik része a kockázatvállalás. De meg kell találnod a boldogságodat is. Találd meg te is!

Hihetetlen, de igaz: csaknem 30 éve alakult a Lacuna Coil Milánóban, frontasszonyuk, Cristina Scabbia pedig ennek apropóján arról mesélt egy interjúban, hogyan látja a nők helyzetét a metal színterén.

Mint az kiderült: az énekesnő szerint még mindig nem veszik eléggé komolyan a szebbik nemet ebben a műfajban.

Annyiban változott a dolog csupán, hogy egyre több olyan zenekar van, ahol egy nő a frontember, és ez természetesen boldogsággal tölt el. Amikor a Lacuna Coil megalakult, még nem sok olyan banda volt, amelyben lányok is voltak. A metal akkoriban még úgymond nem nőknek való műfaj volt, mert a férfiak uralták. 

- kezdte fejtegetni gondolatmenetét Cristina, aki egy korábbi interjúban elmondta: sokáig neki sem volt önbizalma.

De még mindig másként tekintenek ránk, nőkre a metalban, és nem hiszem, hogy ez valaha is változni fog. Ez részben rendben is van, hiszen a nők nők, a férfiak pedig férfiak. Kicsit más világ vagyunk. Talán amit a legjobban utálok ebben a férfiorientált műfajban, hogy minket, nőket még mindig a külsőnk alapján ítélnek meg.

A férfiak esetében ugyanez megvan, de náluk a megjelenés csak egy plusz, míg a nőknél ez majdnem első számú szempont. És ez nagy kár, mert az embereket nem a kinézetük alapján kellene megítélni! Én megértem, hogy elsőként a külsőnkre figyelnek fel az emberek, de ha ez megváltozna, az király lenne. Különösen fontos dolog ez a zenében, ahol az énekesnek a hangszere is a teste része, és ebből a hangszerből érzések jönnek.

Alissa White-Gluz, az Arch Enemy frontasszonya 2013 óta él párkapcsolatban a Misfits gitárosával, Doyle Wolfgang von Frankensteinnel. Mivel mind Alissa, mind Doyle rengeteget dolgozik és van úton, nem túl sok időt tudnak együtt tölteni, Alissa pedig egy podcastben mesélt arról, hogyan kezelik ezt.

Nem vagyok ugyan párkapcsolati tanácsadó, de azt hiszem, hogy sok minden csak azon múlik, hogy a céljaid összhangban legyenek a kapcsolat céljaival. Emlékszem, amikor tiniédzser voltam, és elkezdem zenekarokkal találkozgatni, keresve azt a bandát, amelyben énekelhetek. Akkor az volt a legfontosabb: a zenekar, mindenek felett. Én pedig elköteleztem magam. Azt mondtam, minden lehetőséget, amit kapok, meg kell ragadnom! És Doyle-t is erre bátorítom. Oké, talán kicsit elfogult vagyok, de azt akarom, hogy az emberek járjanak a Misfits koncertjeire. Imádom, amikor koncerteznek, és teltház van.

- mesélte Alissa, aki 37 éves, Doyle pedig 58, ám ez soha nem okozott gondot kettejük kapcsolatában. 

Szóval még ha kicsit nehéz is, mert nem látjuk egymást túl gyakran, örülök, hogy ő dolgozhat, én pedig örülök, hogy én dolgozhatok. Nem egyszerű, de az elmúlt közel egy évtizedben ez működött, szóval azt hiszem, ez így is marad.

Szóba került az is, miként reagált Doyle, amikor kiderült: Alissa került Angela Gossow helyére az Arch Enemyben:

Sírtam, amikor elmeséltem neki, majd ő is elsírta magát. Amikor pedig a csapat hivatalosan is bejelentette, hogy én vagyok az új énekesnő, én is úgy döntöttem, felfedjük a kapcsolatunkat és megváltoztattam a kapcsolati státuszomat a közösségi oldalaimon.