December 9-én egy igen különleges dallal rukkolt elő a holland zenekar, amely a The Fire Within címet viseli. A szám pedig azért különleges, mert már évekkel ezelőtt megszületett, ám bekerült a fiókba, és mostanáig ott hevert.
Sharon den Adelék most leporolták a szerzeményt, amely immár az ötödik kislemez a készülő új albumukról az Entertain You, a The Purge, a Shed My Skin és a nyáron kiadott Don't Pray For Me után.
Néhány napja kisfilm is érkezett a dalhoz, íme:
Öt kisfilmes dallal jelentkezett eddig Tarja Turunen mellékprojektje, az Outlanders. A neves zenészeket felvonultató formáció tavaly november végén mutatkozott be a Closer To The Sky című szerzeménnyel, amelyet a The Cruellest Goodbye, a Depeche Mode-feldolgozás World In My Eyes, a The Sleeping Indian és a Land Of Sea And Sun követtek.
A projekt a nem kimondottan metal zenét kedvelők körében is szép sikereket ért el az eddig megjelent szerzeményekkel, ma pedig Tarja Facebookos oldalán jelentette be: We Own This Sky címmel, január 13-án a nagyérdemű elé tárják a hatodik kislemezt is, amelyhez természetesen videó is készül. A dalban Ron "Bumblefoot" Thal amerikai gitáros is közreműködik.
Íme, egy kis ízelítő:
2023. február 22-én jelenteti meg negyedik sorlemezét "Judgement Day" címmel a japán heavy/power metalos Lovebites. E kiadvány lesz az első, amelyen sz új basszusgitárost, Famit is hallhatjuk játszani - a 20 éves zenészlány a 2021 nyarán távozó Miho helyére került a zenekarban.
Nemrégiben árulta el Fami, Haruna, Asami, Midori és Miyako, miszerint karácsonyra különleges ajándékot szánnak rajongóiknak - egy vadonatúj videoklipet, amely a készülő album címadó dalához készült. Egy igen látványos kisfilmet hozott össze a csapat, íme:
2021-ben jelent meg a kaliforniai heavy metalt játszó Edge Of Paradise "The Unknown" címre keresztelt albuma, amely igen komoly sikereket hozott a csapatnak, kritikánk pedig ITT olvasható.
A Margarita Monet vezette formáció nem tétlenkedik, nemrégiben a Bound to the Rhythm című dalukhoz forgattak videoklipet, amely szerzemény a fent említett korongon is szerepelt, néhány nappal ezelőtt pedig a zenekar bejelentette: elkészültek ötödik sorlemezük felvételeivel is.
Az újdonságról egyelőre nem tudni konkrét infókat, de a banda nemcsak az új album miatt izgatott: jövő év tavaszán az olasz Lacuna Coil előzenekaraként járják majd az USA nagyvárosait, amely koncertkörút a kaliforniai San Jose-ban veszi kezdetét május 4-én, és Los Angelesben ér véget május 19-én.
Margarita elmondása szerint az új korong témája hasonló lesz mint a The Unknown-é - folytatódik az ismeretlen világok izgalmainak felfedezése.
Nemrégiben adtuk hírül, hogy az ősz folyamán egészségi gondjai miatt távozó Eleni Nota helyére a Nervosa megtalálta az új dobost, Nahir "Nanu" Villalba személyében. A brazil zenészlány boldogan mutatkozott be a csapat rajongóinak, nagy reményekkel vágott bele a kollegináival közös munkába, ám tegnapelőtt Facebook-oldalán jelentette be, hogy többé nem tagja a zenekarnak.
Mint azt néhányan már bizonyára tudjátok, már nem vagyok a Nervosa tagja. Bárcsak elmondhatnám nektek, hogy mi vezetett idáig, de egyrészt aláírtam egy szerződést, amely kiköti, hogy nem beszélhetek az okokról, másrészt nem lenne túl korrekt dolog, ha a nyilvánosság előtt teregetném ki a dolgot. Szavakkal leírhatatlan, mennyire hálás vagyok, amíg erre a rövid időre elfogadtatok és támogattatok. Szerettem volna egy gyilkos albumot készíteni a zenekarral, de erre még azt hiszem, jó ideig várnotok kell.
- áll a bejegyzésben.
Nanu állandó tagként került a csapatba, Eleni pedig, aki betegsége miatt hazájában, Görögországban kap kezeléseket, egy másik együttes tagja lett, amely kevesebbet dolgozik, mint a Nervosa.
Szép számmal jelentek meg idén is albumok a female fronted metal vonalán is. Az alábbiakban az én legkedvesebb öt plusz egy lemezemről olvashattok.
5. THERION - LEVIATHAN II.
Tavaly jelent meg az eredetileg svéd tagokkal felálló Therion "Leviathan" című albuma, amely tipikus Therion-slágerekkel lett megpakolva, ennek megfelelően a korong aratott is rendesen. Folytatása, az idén megjelent "Leviathan II" már egy másik világot mutat be a rajongóknak, amely elsőre kicsit furcsának tűnhet, de mégis van benne valami, amivel megszeretteti magát a hallgatóval. Rosalía Sairem és Chiara Malvestiti ismét kifogástalanul énekelnek. A zene elbírt volna egy kis újítást, de alapvetően egy rendben lévő dalcsokrot kaptunk a csapattól.
4. VISIONS OF ATLANTIS - PIRATES
Még 2019-ben jelentette ki Clémentine Delauney, az stíriai formáció francia énekesnője, hogy az együttes bizony újradefiniálja a szimfonikus metalt. Nyilván rájöttek, hogy a "The Deep&The Dark" (2018) és a "Wanderers" (2019) szinte ugyanazon a sémán alapult, és újításon kezdtek agyalni. Akkor ez afféle porhintésnek tűnt, nevettem is rendesen Clemi szavain, ám az idén tavasszal kiadott "Pirates" visszaröhögött rám. Talán ez a banda történetének legerősebb, legmonumentálisabb lemeze, az énekesnő pedig sokkal inkább kihasználja rajta a hangját, mint az eddigi albumaikon. Köszi srácok, várjuk a következő lemezt!
3. LACUNA COIL - COMALIES XX
Kakukktojásnak számít az olaszok lemeze, ugyanis ez a 2002-es "Comalies" album felnőtté avatása. Remasterelés helyett Cristina Scabbiáék merész lépésre szánták el magukat, és áthozták a számokat 2022-es hangzásba. Bár a milánói zenekar tartott egy kicsit a mű fogadtatásától, az első véleményeket látva fellélegezhettek: vannak ugyan gyenge pontjai a kiadványnak, például a Heaven's a Lie-ba véleményem szerint nem kellett volna Andrea Ferro hörgése, de ezeket a pici szájhúzogatásokat leszámítva szépen újragondolták azon albumuk dalait, amely az első sikereket meghozta nekik.
2. AMBERIAN DAWN - TAKE A CHANCE - A METAL TRIBUTE TO ABBA
Jómagam szeretem az ABBA zenéjét, ahogyan az Amberian Dawn-t is, utóbbi csapatnak főleg akkor lettem nagy rajongója, miután Capri Virkkunen lett az új énekesnő - Heidi Parviainen, aki Dark Sarah nevű projektjével az elmúlt években sok rajongót gyűjtött, 2012-ben távozott a bandából. Capri egy teljesen új hangzást hozott a zenekarba, az alapító-billentyűs Tuomas Seppälä pedig mindig nagy tisztelője volt a fent említett, legendás svéd együttesnek. Elmondása szerint még 2019-ben elhatározták, hogy készítenek egy lemezt, kizárólag ABBA-dalok metal verziójával. A bekeményített popdalok hihetetlenül friss energiát árasztanak, lehetetlen nem szeretni a számcsokrot, Capri hangja -amelyhez inkább illik az ilyen könnyedebb zene- pedig csodásan cseng.
1. TARJA - BEST OF TARJA: LIVING THE DREAM
Ismét egy kakukktojás, hiszen a finn tehetség nem egy új koronggal jelentkezett, hanem egy válogatásalbummal, amely dupla CD-n jelent meg, és az énekesnő 15 éve tartó szóló munkásságát foglalja össze. A kiadványon Tarja a szívéhez legközelebb álló dalokat helyezte el, de egy vadonatúj dal is felkerült a lemezre, az Eye Of The Storm. Mégis olyan érzés keríti hatalmába az embert az album hallgatásakor, mintha a művésznő összes eddigi lemezét először hallaná. Nekem ez volt a csúcs.
+1. LUNARIAN - BURN THE BEAUTY
A Sirenia volt énekesnője, Ailyn, azaz Pilar Giménez Garcia nem hagyta veszni a tehetségét, miután 2016-ban kidobták a norvég csapatból. Dolgozott a Déblerrel, a Melted Space-szel, tavalyelőtt pedig Her Chariot Awaits elnevezés alatt saját projektet hozott létre, egyik zenésztársa nem más, mint Mike Orlando. A projekt első lemezén, amely 2020-ban látott napvilágot, a spanyol szépség a rockosabb, dögösebb hangját vette elő, a Lunarian frontlányaként pedig visszanyúlt a lírai, operás hangjához, és igencsak jól ki is használja a torkát. Sokkal inkább illik ezekbe a nótákba a lágy hangja, mint a Sirenia szerzeményeibe. A számok hangszerelésére sincs panasz, a "Burn The Beauty" egy változatos, könnyen emészthető és szerethető album lett. Reméljük, mihamarabb jön az újabb, mert nekem igencsak elnyerte a tetszésemet, de a környezetemben is sokan dicsérték a kiadványt.
A milánói Lacuna Coil "Comalies XX" című albuma október 14-én került boltokba, amely korong a 2002-es "Comalies' 20. születésnapi változata.
A korongról ITT olvashattok kritikát, a csapat pedig elmondta: mivel ez a kiadvány különösen fontos számukra, méltóképpen akarták megünnepelni. Így a legtöbb zenekartól eltérően ők nem egy remasterelt lemezt adtak ki, hanem merész lépésre szánták el magukat: áthozták a dalokat 2022-es hangzásba, sok meglepetéssel megspékelve.
Cristina Scabbia, a banda énekesnője most visszatekintett a 2002-es évre, amikor is a Comalies-t rögzítették. Elmondta: különleges érzés kísérte végig a folyamatot.
Az albumot Milánóban írtuk, de a németországi Woodhouse stúdióban vettük fel. Néhány hónapig egy aprócska lakásban laktunk a kiadónk, a Century Media irodái felett, és egy kis szobában, emeletes ágyakban aludtunk. Míg a többiek a stúdióban rögzítették a zenét, Andrea (Ferro, a banda férfi énekese - a szerk.) és én a lakásban dolgoztunk a szövegeken, és hogy minél több pénzt spórolhassunk, gnocchit főztünk, amihez Olaszországból hoztunk paradicsomot és olajat.
- meséli az énekesnő, majd elárulta, hogy túl sok mindenre már nem igazán emlékszik, de amikor 2002. október 29-én kijött a korong, két dal azonnal kiemelkedett a többi közül, és ezek hozták meg a csapatnak a szélesebb körű ismertséget is. Ezek a dalok a Heaven's A Lie és a Swamped voltak.
Két évvel a lemez megjelenése után, 2004 nyarán az Ozzfesten léptünk fel. Azok a zenekarok, akiket azelőtt csak hallgattunk, egy perc alatt a barátaink lettek. Azonnal bedobtak minket ebbe az új világba. Ott volt a Judas Priest, a Lamb Of God, Sharon és Ozzy Osbourne, Joey a Slipknotból, Zakk Wylde pedig ölbe vett és egy képet is csináltak rólunk.
- nevet az énekesnő, aki e fesztiválon melegedett össze a Slipknot gitárosával, Jim Root-tal, a kapcsolat pedig 13 évig tartott.
Az Ozzfest rengeteg rajongót hozott nekünk. A turné minden egyes napján folyamatosan több CD-t adtunk el, mint bármelyik másik csapat, kivéve a Slipknotot. Persze az is rásegített a dolgokra, hogy egy évvel korábban az Evanescence Bring Me To Life című dala letarolta a brit és az amerikai mainstreamet, beemelve a gótikus hangzású hard rockot a populáris kultúrába, újraértelmezve a női művész jelentését az alternatív zenében. Tulajdonképpen a Bring Me To Life tette lehetővé, hogy a Lacuna Coil is elérje a szélesebb közönséget.
Épp itt volt az ideje, hogy a nők kivirágozzanak a műfajon belül, és őszintén szólva, nagyon örültem a sikereinknek. Úgy gondolom, hogy Olaszországból sosem tudtuk volna elérni a világot. Ezután sorra jöttek az olyan együttesek, ahol a frontember egy nő volt. Reméltem, hogy valami változni fog, és az emberek rájönnek, hogy a metal nem csak a farmermellényes fickók műfaja.
Azonban a hirtelen jött népszerűségnek akadtak árnyoldalai is.
Olvastam néhány hamis cikket, amelyben az Evanescence tagjai negatív dolgokat állítottak rólunk. Biztos vagyok abban, ha találkozom Amyvel (Lee, az Evanescence énekesnője - a szerk.), ő is azt fogja mondani, hogy ezek a cikkek nem igazak. A rajongóink pedig egy igen stabil bázist alkotnak, olyanok vagyunk velük együtt, mint egy nagy család. Nagyon erősen kötődünk hozzájuk. Ők írnak nekünk, mi pedig válaszolunk. Nem sok olyan zenekarról tudok, akiknél ez meglenne.
- zárta sorait az énekesnő.
"Call Of The North" címmel, 2023. március 10-én landol a boltok polcain a milánói Frozen Crown negyedik sorlemeze, amely a második album lesz, amelyen Francesco Zofot, Niso Tomasinit és Fabiola Bellomót is hallhatjuk játszani - ők vették át a 2020 végén távozó Filippo Zavattari basszusgitáros, Alberto Mezzanotte dobos és Thalia Bellazecca gitáros helyét.
Megjöttünk!!! Negyedik albumunk, a Call Of The North március 10-én jelenik meg! Az album 100%-ban a Frozen Crown hangzását képviseli majd, ötvözve az első három lemez elemeit, és direkt nem tartalmaz vendégzenészeket, hogy megszilárduljon a zenekar hangzása, ugyanakkor eddig nem látott elemeket (mint az akusztikus balladák és az epikus kórusok) mutasson fel. Készüljetek fel igen emlékezetes refrénekre, súlyos, pincemélyre hangolt riffekre, összetett szimfonikus részekre, valamint izgalmas és epikus csatatér-hangulatra.
- adta hírül az együttes még november végén, amikor is felfedték a készülő újdonság dallistáját és borítóját.
A mai napon megérkezett az első kisfilmes dal a Giada Etro énekesnő vezette zenekartól - az olaszok meghallották Észak hívását, íme a korong címadó szerzeménye, a Call Of The North:
Tarja Turunen vitathatatlanul a metal egyik legsikeresebb, legsokoldalúbb énekese. Szólókarrierje több, mint 15 éve tart, ennek méltó megünneplése a "Best Of Tarja: Living The Dream" című dupla pakkos válogatásalbum, amelyen az énekesnő a szívének legkedvesebb dalait gyűjtötte egy csokorba.
A finn szépség tehát kivívta magának az elismerést, noha mielőtt elindította volna szóló munkásságát, igencsak elveszve érezte magát. Elmondása szerint soha nem a külsőségek segítették a sikerhez, hanem a tehetsége és a kemény munka.
Soha nem kellett többet mutatnom magamból, mint amennyit akartam! Akkor kezdtem szólóban ténykedni, amikor a metalt még szinte teljes mértékben a férfiak uralták. Egy zenekar élén álló nő még akkor is újdonságnak számított.
- kezdte sorait Tarja, aki természetesen tisztában van azzal, hogy sok embernek fontosak a külsőségek is.
E tekintetben szerencsés vagyok, mert tőlem nem várták el soha, hogy többet mutassak a testemből. Elég volt a hangom és a megjelenésem. Ugyanakkor szomorú azt tudnom, hogy nem minden énekesnőnél elegendő mindez. Nekünk, nőknek először meg kellett találnunk a helyünket a műfajon belül. Mert hiába volt akkoriban már pályán például a Lacuna Coil, az Epica vagy az Arch Enemy, a metal akkortájt még mindig egy férfiorientált műfaj volt. Ha nőként egy metal bandában énekelsz, a közönség elsősorban rád összpontosít, rád irányul a legtöbb figyelem. Néhány kolléganőmnek igen komoly harcokat kellett vívnia ahhoz, hogy komolyan vegyék őket.
Természetesen most sem kerülhette el egykori csapatára, a Nightwish-ra vonatkozó kérdéseket.
Azért nekem sem volt mindig könnyű! 2005-ben kirúgtak a zenekarból, a csapattársaim pedig azzal indokolták ezt a lépést, miszerint megváltoztam a férjem, Marcelo miatt. Nagyon meglepődtem ezeken a sorokon! Azonban ekkor egy új fejezet vette kezdetét az életemben. Eleinte nagyon ideges voltam a jövőmet illetően, nem tudtam, hogyan folytassam tovább. Végül persze megtaláltam a saját stlusomat és hangzásomat.
Az énekesnő persze élvezi, hogy szólóban sokkal nagyobb a művészi szabadsága és tulajdonképpen azt csinál, amit csak akar.
Azon művészek közé tartozom, akik szeretnek megújulni. Mindent megteszek azért, hogy megélhessem az álmaimat, ahogyan azt a válogatáslemezem címe is mutatja.
- zárta sorait.
A most bemutatásra kerülő zenekar ugyan brüsszeli székhelyű, ám felállásuk igen sokszínű: a tagoknak belga, olasz, brazil és francia gyökereik vannak. Énekesnőjük, Lorena Moraes Brazíliavárosban született, és férfiakat megszégyenítő hörgési tudománnyal rendelkezik.
A csapat első kiadványa, ami egy EP lesz, 2023. február 23-án jelenik meg "Sem Papyrvs" címmel, és első három szerzeményüket hallgatva igen súlyos cuccra számíthatunk.
A banda felállása:
Lorena Moraes – ének
Lou-Indigo Caspar – gitár, ének
Lucas Lembert – ritmusgitár
Leonard Ivanciu – basszusgitár
Lorenzo Vissol – dob
Lou-Indigo Caspar, aki a banda gitárosa és alapítója, korábban tagja volt a Dehuman nevű formációnak, így mesélt magukról:
Nagy megtiszteltetés számomra, hogy bemutatom nektek vadonatúj death metal bandámat, a Triagone-t. A korábbi számos, Európát/Brazíliát érintő turné után, amelyet korábbi bandámmal, a Dehumannal csináltunk, szünetet kellett tartanom és újragondolnom, hogy valóban megteremtsem azt a zenét, amit mindig is kerestem egy metal bandában. Csodálatos utazás volt a semmiből felépíteni az új zenekart a legkedvesebb barátaimmal és cinkostársaimmal. Most itt az ideje, hogy elszabadítsuk azt a fenevadat, amit a világjárvány sötét évei alatt hízlaltunk! Legyetek ott, vagy legyetek halottak!
Íme, legújabb daluk, az Abyssvs Abyssvm Invocat: