Magyar nyelvű female metal blog

Fémcsajok

Lunarian - Burn The Beauty (2022)

2022. szeptember 10. - Jurancsik Eszter

301142834_648107633339293_6319780604637720509_n.jpg

Jó pár év eltelt 2016 óta, amikor is Pilar Gimenez Garciát, művésznevén Ailynt kidobták a norvég Sireniából, amely zenekart 9 évig erősített énekével. 

A bájos hölgy ezzel kapcsolatban terjedelmes interjút adott magazinunknak, majd kilábalva édesanyja elvesztése okozta depressziójából, dolgozott több zenekarral és énekessel is - Débler, Secret Rule, Melted Space, hogy néhány nevet említsünk. 2020-ban jelentette be, hogy a Trail of Tears frontasszonyává választották, ám a zenekar még nem jelentkezett új anyaggal az énekesnő csapatba kerülése óta.

2019-ben pedig nem kisebb névvel alapította meg Her Chariot Awaits nevű projektjét, mint az Adrenaline Mob-os Mike Orlando. Első közös lemezük 2020 tavaszán jelent meg, amely a csapat nevét viselte, és Ailyn hangjának egy teljesen más aspektusát hallhattuk - míg a Sireniában főként az operás vonalat erősítette, addig a Mike-kal való közös munka során feltárult a spanyol szépség dögösebb, rockosabb hangja. Kritika ITT olvasható! 

Nemrégiben újabb meglepetéssel rukkolt elő a 40 éves, ám kislányos külsejű énekesnő: Lunarian név alatt újabb csapatban csillogtatja a tehetségét, amely formáció a szimfonikus metalt erősíti, két dal (Burn The Beauty, Dream Cathcer) után pedig tegnap elérhetővé vált a csapat első albuma,  "Burn the Beauty"  címmel.

Igazi hamisítatlan szimfonikus metalt játszik a Lunarian, ám nemigen hasonlít pl. a Sirenia által játszott szimfonikus metalra, annál vaskosabb, keményebb és kiforrottabb és Ailyn is jobban kihasználja a hangját, mint ex-együttesében. A zene is más; sokkal gitár-orientáltabb, arcletépőbb. Itt-ott a dalok idézik egy picit az Epicát, egy csepp Nightwisht és Theriont is, ám valahogy mégis egyedit tudott alkotni a zenekar, Ailyn pedig merészen játszik a hangjával, éteri magasságokba emelve azt és a hallgatót is, például a fent említett Dream Catcherben vagy a Bleeding Out-ban.  

296095614_632196931597030_7643437251031554116_n.jpg

Meglepetés az Embers című tétel, amely elektronikus alapokat is felvonultat az elején, és talán ez a dal a legkevésbé szimfonikus szerzemény a lemezen, már-már heavy és talán kicsit power metalba hajlik, de ez cseppet sem baj, sőt! Pofátlan, kemény nóta, amely elsőre megszerettette magát velem. Ailyn valahogy bármit énekel, minden jól áll neki. Mint egy tökéletes alakú modell, akire bármilyen ruhát adhatsz, nem lősz mellé.

Kellemes számcsokor, patikamérlegen kimért dallamok jellemzik az egész korongot, ám mégsem válik unalmassá, amihez nagyban hozzájárul Ailyn hangja és a dalszövegek is. Nagy személyes kedvenc lett például az Endless Sleep és a lassabb tempójú Invincible, amelyben az énekesnő szokatlan énektémái elsőre talán furcsának tűnnek, de megszereted. Mint amikor egy új, egzotikus ételt kóstolsz. Ailynnek nem áll rosszul, ha olykor keleties dallamokat hallat, nos ebben a dalban is kapunk belőle.

A Never Ending Circle parádés dobtémákkal operál, dallamos, szinte már táncolható darab, a Scarlet pedig amilyen nyugisan kezdődik, olyan erőteljesen folytatódik, és Ailyn áriázása hallatán libabőrös lettem. Az albumzáró Sacrifice-ban pedig a lehengerlő gitárok és a szimfonikus dallamok egyszerre teszik túlvilágivá a szerzeményt.

Bevallom, kicsit tartottam attól, hogy nem sikerül üde színfoltot csempésznie a zenekarnak a szimfo-metal igencsak telített piacára, de az album egy nagyon kellemes csalódás, szerethető, kellemes, fülbemászó dalokkal és Ailyn végre kiengedi azt, ami a torkában van. A hangszerelésre sem lehet panasz, a gitárok ha kell, sírnak, ha kell, lezúzzák az ember arcát. Ugyanígy dicséret illeti a szimfonikus hangszerelését felelős Antonio Agate-t is.

Összességében teljesen rendben van az album. Itt-ott talán több extra újítás elfért volna, de alapjáraton egy igen erős lemezt tarthatnak a kezükben Ailyn rajongói.

Szép munka!

9.5/10

Kiadó: Frontiers Records S.R.L.

Zenészek:

Ailyn - ének

Aldo Lonibile - gitár

Mattia Gosetti - basszusgitár

Michele Sanna - dobok

Antonio Agate - billentyűk, szimfonikus hangszerelés

Dallista:

1. Don't Wait Until I'm Gone
2. Dream Catcher
3. Embrace
4. Bleeding Out
5. Embers
6. Burn The Beauty
7. Endless Sleep
8. Invincible
9. Never Ending Circle
10. Scarlet
11. Sacrifice

306152850_660675682082488_2403293101901762227_n.jpg

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://femcsajok.blog.hu/api/trackback/id/tr8217928265

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása