17 év telt el azóta, hogy Tarja Turunennek távoznia kellett Finnország egyik legismertebb zenekarából, a Nightwishból. Azóta hihetetlen szólókarriert csinált, amely több ideje áll stabilan a lábán, mint amennyit a banda tagjaként eltöltött, egészen pontosan 15 éve. Ennek megkoronázásaként jelentette meg "Best Of Tarja - Living The Dream" című válogatásalbumát, amelyről ITT olvashattok kritikát.
Egy interjúban arról mesélt az énekesnő, hogyan állta a sarat a metal színterén, amely sokak szerint a mai napig egy férfiorientált műfaj.
Furcsa volt a jelenlétem a metal szcénában, korábban csak a klasszikus zenével álltam kapcsolatban. Napi nyolc órát zongoráztam, énekeltem, teljesen átadtam magam ennek. Hallgattam ugyan Metallicát és más rockzenekarokat, de nem tudtam, hogy ennyiféle műfaj van a kemény zenén belül. Aztán egyszer csak ott álltam a Nightwish élén. Mindig ilyen voltam: bármilyen kihívásra készen álltam. A metal közösség pedig a kezdetektől fogva szívesen látott engem. Úgy gondolom, hogy elég keményen dolgoztam akkor is, és elég erős volt a hangom.
- kezdte mondandóját Tarja, aki elmondta: a 90-es évek végén természetesen sokszor egyedül érezte magát, hiszen akkoriban még kevés nő volt a műfajon belül.
Nemrég Jakartában jártam egy fesztiválon, és én voltam az egyedüli nő, azok a régi érzések köszöntek vissza. Azt kérdeztem, hol van a többi nő?!
- mesélte nevetve az énekesnő, akinek természetesen több szoros barátsága is szövődött más metal énekesnőkkel. De érte valaha megkülönböztetés őt, csak mert nő?
Nem kellett tököket növesztenem!
- nevet.
Soha nem ért hátrány, mert nő vagyok. Megtaláltam a saját utamat, és bár küzdenem kellett, és minden nőnek, aki a metalban ténykedik azt üzenem: hajrá csajszi, ezt meg tudod csinálni te is! A zenésztársaimmal pedig megvan az összhang, számíthatok rájuk. Múltkor is összeültünk és megittunk egy üveg bort.
Kevésbé kellemes emlékeit is felelevenítette az énekesnő:
2018-ban agyvérzést kaptam. Utána egy évig rettegtem, hogy megismétlődik. Először nem akartam megosztani senkivel, hogy ez megtörtént velem, de azokkal az emberekkel, akikkel együtt dolgozom, muszáj volt beszélnem erről. Tudniuk kellett róla, ha esetleg furcsán viselkednék, mi az oka, és természetesen a saját biztonságom miatt is. Amikor először meséltem nekik erről, sírtam, de tájékoztatnom kellett őket arról, hogy stroke-om volt, ha esetleg ismét baj történne, tudják, mit tegyenek.
Betegségéről itt mesélt először Tarja, akinek környezete megdöbbenve fogadta ezt a hírt.
Elképedve hallgatták a történetem. Úgy láttak engem, mint egy szupernőt, aki a belét is kidolgozta. De akkor, abban a pillanatban megértették, hogy én is csak egy emberi lény vagyok, egy közülük.
Tarja felépülése után egy életvezetési tanácsadóhoz fordult, aki megértette vele: igenis, néha vissza kell venni a tempóból, a borzalmas élményt pedig a Tears In Rain című dalában dolgozta fel, amely tétel a 2019-es "In The Raw" című albumán kapott helyet.
Szerencsére hamar orvosi segítséget kaptam, a férjem azonnal kórházba vitt. De ha belegondolok, hogy egy hajszál választott el attól, hogy most ne legyek itt... nagyon ijesztő. Beszéltem egy idős argentin fickóval, egy mentorral. Rengeteg hírességnek segített, nem terápiával, hanem mint mentor. Nagyon sokat beszélgettem vele mindenről, és volt, hogy nagyon sírtam. Megértette velem, hogy változtatásokra van szükségem. Elérte, hogy megutáljam, mert szinte belém látott. (nevet). Azzal, hogy ezeket a változtatásokat megtettem, sokkal jobban érzem magam és már nem stresszelek.
De hatalmas sokk volt számomra a stroke, hiszen mindig vigyáztam magamra. Sosem voltam egy nagy partiarc, a hangom miatt pedig a fizikai jólét mindig is egy elengedhetetlen dolog volt. Derült égből villámcsapásként jött, az orvosom pedig nem tudta megmondani az okát. Azonban találtam megoldást a stressz levezetésére. Elkezdtem meditálni, és ez szuper dolog.
- elmélkedett az énekesnő, majd így zárta sorait:
Már nem foglalkozom a múlttal, a jelen pillanatnak és a zenének élek. A férjemmel, Marcelóval húszéves házasok vagyunk, és ő rengeteget segít nekem. Megtaláltam az egyensúlyt a munka és a magánélet között.
