Magyar nyelvű female metal blog

Fémcsajok

Lzzy Hale: "Ha nincs világjárvány, a Back From The Dead egy teljesen más lemez lett volna..."

2022. szeptember 25. - Jurancsik Eszter

298720931_625907342232277_2218289787770393216_n.jpg

105.7 The Point rádióállomás vendége volt néhány nappal ezelőtt a pennsylvaniai Halestorm, Lzzy Hale, a banda énekesnője pedig igen érdekes dolgot fedett fel: ha nincs világjárvány, legutóbbi albumuk, a "Back From The Dead" egy teljesen más lemez lett volna.

A májuban megjelent korongon -mint korábban Lzzy elárulta- pont a pandémia kitörésekor kezdtek dolgozni.

Ez egy teljesen más lemez lett volna, ha nem tör ki a koronavírus-járvány. A 'Back From The Dead' tényleg hitelesen ábrázolja az utazást, amin keresztülmentünk. A legszédületesebb pillanat az volt, amikor mindannyian meghallgattuk a dalok végső verzióit, és azt mondtuk: 'Srácok, egy súlyos lemezt csináltunk.'

- kezdte sorait Lzzy, aki nemrégiben elmondta: miközben a felvételek folytak, egyfajta "identitásválságot" élt meg, a hangulatára is rányomta a bélyegét a járvány, ám kilábalt a depresszióból, ekkor született meg az album címadó dala, amelyhez igen véres kisfilm is készült. Több albumcím is felmerült, de nem találtak jobbat, ami a "Back From The Dead"-et felülmúlta volna, végül ez lett a cím - ez volt egyébként a korong munkacíme is.

298548104_625907338898944_1473463387348554760_n.jpg

Nem igazán volt szándékunkban egy ilyen albumot készíteni, de nem volt színpad, ahol ezeket az érzelmeket ki tudtuk volna adni, nem volt meg az a bajtársiasság más zenekarokkal, nem volt élő zene, így valahol ezeknek az érzéseknek ki kellett jönnie. Szóval teljesen más lett volna az egész lemez, ha nincs a pandémia...

- ecsetelte az énekesnő, majd a csapat dobosa, Arejay így zárta a beszélgetést:

Azt hiszem, most egy olyan lelkiállapotban vagyunk, hogy >>menjünk fel a színpadra, és adjunk bele mindent minden este.<< Mert ki tudja, lehet hogy holnap már nem lesz semmi, szóval játsszunk minden koncerten úgy, mintha az lenne az utolsó.

 

Készül a New Years Day eddigi legenergikusabb albuma

uzgiuiu.jpg

2019-ben jelent meg a kaliforniai New Years Day legutóbbi sorlemeze, az "Unbreakable", amely elődjéhez, a "Malevolence"-hez (2015) hasonlóan igen szép sikerekkel gazdagította a csapatot.

A napokban jelentette be a formáció, hogy dolgoznak új korongjukon, amely Ashley Costello énekesnő elmondása szerint az eddigi legenergikusabb anyaguk lesz, telis-tele élettel, de arról is beszámolt, hogyan élte meg a COVID-19 járvány időszakát.

Gyakorlatilag hat évnyi hardcore turnézás volt a hátam mögött - nyolc hónapig voltunk úton; soha nem voltam otthon a születésnapomon; állandóan hiányzott az édesanyám, hiányoztak a kutyáim. A COVID-pandémiát pihenésnek fogtam fel.

- kezde sorait.

Azt hiszem, pihennem kellett. Nem az a típusú ember vagyok, aki ezt magától megteszi! Valami természeti katasztrófának kell történnie ahhoz, hogy megálljak és kipihenjem magam. És ez meg is történt. Tehát nem kapkodtam el semmit. Hagytam, hogy az élet sodorjon. Meg is házasodtam. És most, már nincs olyan kapcsolatom, ami miatt dühös lehetnék, nem volt, ami inspiráljon. És így valami mást is megtaláltam, amit korábban soha, és ez egy olyan pozitív élmény volt, amit hosszú idő után először éreztem.

Mint ismeretes, Ashleyt 2020. január elsején eljegyezte párja Disneylandben. 2018-ban Jimmy Trigger, a We Are The Riot énekese kérte meg az énekesnő kezét, ám a jegyességnek vége lett, és Ashley Jered Boeving oldalán találta meg a boldogságot.

És hogyan haladt a zenekar a lemezfelvétellel?

Nem sietünk el semmit. Gördülékenyen mennek a dolgok. Nagyjából 30 dalt írtunk, de ebből talán hetet válogattunk ki. Válogatós vagyok, ami a zenét illeti. Korábban úgy mentek a dolgok, hogy >>Csináljunk egy lemezt és menjünk turnézni<<, ezúttal azonban nem kapkodtunk. És imádom az összes dalt. 

- mesélte a részleteket Ashley, az első kislemez pedig Hurts Like Hell címmel jelent meg még néhány hete, de mint a beszélgetésből kiderült, az együttes hamarosan újabb szerzeménnyel rukkol elő.

 

Klippremier: The Erinyes - My Kiss Goodbye

nevtelen_12.jpg

brazil Mizuho Lin (Semblant), az olasz Nicoletta Rosellini (Kalidia, Walk In Darkness), valamint a francia Justine Daaé (Elyose) alkotja a The Erinyes, azaz Erinnüszök nevű formációt, amely a Drown The Flame című dalával mutatkozott be június végén, ezt követte a Betrayed augusztusban.

A Frontiers kiadó égisze alatt ténykedő lányok igen súlyos dalokkal teli lemezt szabadítottak a világra szeptember 16-ával, amely a csapat nevét viseli, és amelyről  napokban kijött a harmadik kislemez, a My Kiss Goodbye, íme:

Symphonic Metal Nights - Barba Negra

 

 

Van élet a szimfonikus metál triumvirátusán (Nightwish - Epica - Within Temptation) túl is. Méghozzá nem is akármilyen!

A pandémia egyértelmű változásokat hozott a zeneiparban. Egyes zenekarok eltűntek a palettáról, mások felemelkedtek. Ennek bizonyítéka volt ez a hideg hétfő este is.

A Xandria és a Delain feloszlása tátongó űrt hagyott maga után. Ezt többek között a Sirenia remekül kihasználta, és gyorsan be is tört az igazi, mainstream bandák közé.

És mint kiderült, jelen írás fő tárgya, a Visions of Atlantis szépen, csendben, hatalmasra nőtt. De ne szaladjunk ennyire előre...

 

Bombaként robbant a hír egy hónappal ezelőtt, hogy a VOA turnéra indul, az épp frissen újjáalakult Xandria társaságában, és hazánkat is útba ejtik. A szemfüles rajongók egy előzetes regisztrációt követően ingyen juthattak be a Barba Negrába.

Itt ért az első meglepetés. Ugyanis meg voltam róla győződve, hogy egy kellemes, családias, alacsonyabb létszámú este elé nézünk a sátorszínpadnál. Nem kicsit lepett meg, amikor a helyszínre érve megláttam, hogy a kinti, nagy színpad van beüzemelve.

Az előzenekar a Ye Banished Privateers volt, akik igazi kalózok módjára szántották fel a színpadot, és csaptak egy egészen egyedi hangulatú, fergeteges koncertet. Ekkor a közönség még igencsak szellős volt, bevallom, nem is számítottam sokkal több emberre. Aztán valahogy a Xandria kezdésére sokan lettünk. Természetesen nem volt telt ház, de egy tisztességes, vállalható tömeg gyűlt össze, és nagyon is jól nézett ki a Barba Negra, pláne így hétfő este!

 

A kiírt kezdést pontosan tartva csendült fel a Xandria intrója. Nagyon kíváncsi voltam, milyen lesz az alapítót leszámítva teljesen lecserélt zenekar koncertje. A vártnál sokkal jobbat kaptam.

Elsőként rögtön egy új dallal, a You Will Never Be Our God -al taroltak az urak és a lány. Az új énekesnő, Ambre Vourvahis hangja teljesen másképp cseng, mint elődje, Dianne van Giersbergen szíveket megfagyasztó, hibátlan, magasan képzett torka. Ambre természetes, amolyan helyes szomszéd csajszi benyomását kelti, mind hangilag, mind színpadi kiállás tekintetében. Ja, és persze ne feledjük, hogy Ambre hörög is. Na, azt hibátlanul! 

Az egyetlen alapító, Marco Heubaum igazi királyként rohangált a színpadon, ebben az új felállásban látszik csak igazán hogy itt minden ő.

Több dolog hiányzott számomra a produkcióból. Elsőként rögtön Dianne. Számomra ő volt a nagybetűs frontasszony, úgy bánni a közönséggel, ahogy ő bánt, rajta kívül csak kevesen tudnak.

Ambre szépen énekel és cuki, de egyelőre ennyi, amikor nem énekel, csak félénken sétálgat a színpadon, várva az újabb énekes részt a dalban. Remélem, ebben tud majd fejlődni. A másik, ami hiányzott, az a fajta természetesség, amit a régi felállás kisujjból hozott. Most mindenki nagyon mesterkéltnek tűnt, a tagok között egyelőre nincs meg az összhang. Ezek a hibák azonban nem voltak túl zavaróak, és ha nem is életem legjobb Xandria koncertje volt, de egy teljesen vállalható bulit csaptak nekünk. Külön dicséretes, hogy Ambre betegen is vállalta, hogy kiáll a színpadra.

 

Setlist:

You Will Never Be Our God

Death To The Holy

Reborn

Nightfall

Now & Forever

Save My Life

The Undiscovered Land

Ghosts

Ravenheart

Ráadás:

Valentine 

 

Az est fő attrakciója egyértelműen a Visions Of Atlantis volt. 

Legutóbb a nyáron jártak nálunk, ugyanezen a helyszínen, akkor az Alestorm előzenekaraként. 

A korábbi itthoni koncertjeikről azonban sajnos mindig lemaradtam, így a nyári Piratefestről is. Most azonban végre sikerült elcsípnem őket. 

Fogalmam sem volt, mire számítsak tőlük. Óriási meglepetés volt, hogy ennyi embert meg tudnak mozgatni, a színpad előtt tisztességes tömeg várakozott a kezdésre. Ők azonban nem, hogy pontosan, hanem még néhány perccel korábban is kezdtek. Az új lemezes Master The Hurricane-nel nyitották meg a koncertet, ami remek választásnak bizonyult, rendesen be is indította a bulit. És akkor fellépett a színpadra ő. 

Hölgyek és urak. Clémentine Delauney egy fantasztikus énekesnő! Gyakorlatilag lemezminőségben énekelte végig a teljes koncertet. A férfi énekes, Michele Guaitoli is hatalmas torokkal van megáldva, ketten együtt fantasztikus atmoszférát teremtettek. 

Régi és új dalok vegyesen váltották egymást, a banda végig 200%-on pörgött, a közönség pedig nagyon hálás volt. Volt közös éneklés, együtt ugrálás, meg minden, ami egy jó koncerthez kell. Nehezen tudnék csúcspontokat kiemelni, annyi volt belőlük. 

Az est egyetlen lassú dala, a Freedom mindenképpen ezek közé tartozik. Ebben a dalban az énekesek igazán kibontakozhattak, hogy mindenki beleborzonghasson. 

Hatalmasat szólt a szintén új lemezes Melancholy Angel, amivel a ráadás előtt búcsúzott tőlünk a zenekar, gyakorlatilag a teljes közönség együtt ugrált és ordította a refrént. A zenekar persze többször is megköszönte a lelkesedést, és szemmel láthatóan szívből örültek nekünk. Mi pedig nekik, nagyon. 

A ráadás mindkét dala az új lemezről érkezett. 

A Pirates Will Return élőben eszméletlen atmoszférát teremt, a koncertet záró Legion Of The Seas-nél pedig elképzelni sem tudnék jobb zárást. 

Hiába a hétfő, a hideg, az eső, a Visions of Atlantis jött, látott, és nem hogy győzött, hanem gyakorlatilag az év egyik legjobb koncertjét adta a Magyar közönségnek. Mi pedig imádtuk. 

A srácok igazán megérdemelték a nagy áttörést, ami végre megvalósult. 

Azt ígérték, hamarosan visszajönnek. Én biztosan ott leszek. 

 

Setlist:

Master The Hurricane

New Dawn

A Life Of Our Own

Clocks

The Silent Mutiny

In My World

The Deep & The Dark

A Journey To Remember

Mercy

Heroes Of The Dawn

Freedom

Melancholy Angel

Ráadás:

Pirates Will Return

Legion Of The Seas

 

Befejezte új albuma munkálatait a Butcher Babies

304976305_642227370594862_8349019939746018969_n.jpg

2017-ben került boltokba a kaliforniai Butcher Babies legutóbbi albuma, a "Lilith", amellyel sikeres turnét bonyolított le a zenekar. Később, a koronavírus-járvány kitörésekor a Carla Harvey és Heidi Shepherd énekesnők által vezetett banda is kényszerpihenőre vonult, ám nem tétlenkedtek, hiszen több kiselemezt is megjelentettek - ezek a Bottom Of A Bottle, a Sleeping With The Enemy, a Yorktown, a Last Dance és az It's Killin' Time, Baby! voltak. 

A Bloodstock TV-nek adott interjút néhány nappal ezelőtt a csapat két frontlánya, amelyben felfedték: elkészültek új nagylemezük felvételeivel, amely ígéretük szerint az eddigi leghúzósabb anyaguk lesz.

Nagyon klassz élmény volt a lemezfelvétel. Körülbelül hat hétig ültünk együtt a semmi közepén - egy nagyon-nagyon kicsi városban Michigan államban - és csak úgy együtt alkottunk. Csak ültünk ott a hóban, és megalkottuk az eddigi talán legjobb albumunkat. Nagyszerű volt az egész, amely összekovácsolt bennünket.

- mesélt a munkáról Carla, Heidi pedig elárulta: egy különleges feldolgozás is helyet kap a lemezen, amelyet több fellépésen is előadtak. Ez a dal Saweetie amerikai rapper Best Friend című szerzeménye, amelyet Doja Cat-tal közösen vett fel. Mivel a Saweetie és a lányok jó barátságban vannak, nem volt kérdés, hogy feldolgozzák a művész egyik szerzeményét.

De mi a helyzet azokkal, akiknek nem tetszik a metal és a hip-hop ötvözése?

Néhány korai dalunk hasonló stílusú volt. Mindig is széles skálán mozogtunk a zenei pályafutásunk során; sosem maradtunk meg egy stílusnál. A legtöbb ember azt szereti a zenénkben, hogy van egy death metal dalunk, egy thrash metal dalunk, aztán egy popos , szinte rádióbarát dalunk, és bármilyen hangulatban vannak, mindig van számukra egy számunk.

- oszlatta el a kétségeket Carla, Heidi pedig hozzátette:

Olyan zenészekkel doglozunk együtt, akikkel mindenben egyetértünk. Ebbe beletartozik az is, hogy különböző dolgokat tudunk csinálni; nem vagyunk egy bizonyos hangzásvilágba skatulyázva. Néha fel akarunk állni, üvölteni akarunk és dühös ribancok leszünk, néha pedig énekelni akarunk, és azt akarjuk, hogy az emberek hallják, amit a szívünkben érzünk. Szerintem fontos, hogy egy művész sokoldalú legyen.

Carla szerint a közönség nagyon jól fogadta a fent említett feldolgozást, hiszen az emberek sem szeretik, ha úgy kategorizálják be őket, hogy csak ezt vagy azt a zenét szeretik.

Újból kimondta a boldogító igent Tommy Karevik és Kobra Paige

64681135_2034424533329557_6979201102994472960_n.jpg 

Sok éve él boldog párkapcsolatban a Kamelot svéd származású énekese, Tommy Karevik és a kanadai Kobra And The Lotus fronthölgye, Brittany "Kobra" Paige.

A két zenész 2016 környékén melegedett össze egy közös turnén, majd 2019-ben Tommy megkérte kedvese kezét, aki természetesen igent mondott. A szerelmesek mihamarabb össze akartak házasodni, ám az év végén kirobbant koronavírus-járvány meghiusította tervüket. 

Azonban 2020. április 4-én megtörtént a polgári szertartás, Kobra legújabb Facebookos bejegyzésében pedig felfedi, hogy 2022. június 25-én végre a bulira is sor kerülhetett, ugyanis családjaik és közeli barátaik jelenlétében is megerősítették esküjüket, Kobra pedig ezentúl a Brittany Karevik Paige nevet viseli majd.

Az esküvő, amely végre megvalósult. Meghitt és gyönyörű volt, minden képzeletünket felülmúlta. Ennek a szépségnek a legjelentősebb része a családunk és a barátaink jelenléte és szeretete volt. Ők jelentették a mindenséget...

- áradozott Kobra.

Sok boldogságot kívánunk!

 

Mariangela Demurtas: "Továbbra is zenélni fogok!"

mariangela-demurtas-6.jpg

Tegnapelőtt jelentette be a norvég Tristania, hogy befejezik működésüket. A zenekar 2019-ben még arról tájékoztatta a fanokat, hogy új nagylemez van készülőben - utolsó albumuk a 2013-ban, "Darkest White" címmel jelent meg, amely a harmadik korong volt Mariangela "Mary" Demurtas énekesnővel, aki 2007-ben váltotta Vibeke Stene-t a mikrofon mögött.

A csapat indoklásában nem személyes ellentétek szerepelnek a feloszlás okaként, hanem az egyik tag családjában felmerült súlyos betegség. Így minden tervük - beleértve egy, a közeljövőre tervezett dél-amerikai turnét - kútba esett. 

1584_2.jpg

Most Mariangela, a formáció volt énekesnője jelentkezett be Facebookján, amelyben köszönetet mond a rajongóknak és terveiről is szót ejt.

Köszönöm a kedvességeteket és a szereteteket! Sok üzenetet kaptam tegnap és szeretném volna megköszönni a csodálatos támogatást. Örülök, hogy sokan őrzitek a zenekar emlékét és a jövőben is hallgatjátok a lemezeinket, hiszen a zene mindig megmarad! Hálás vagyok a Tristaniával töltött csodálatos időkért és a lehetőségért, hogy sok fantasztikus embert ismerhettem meg, beutazhattam a világot és nagyon különleges pillanatokban lehetett részem. A nagyszerű emlékek mindig velem maradnak.

- kezdte sorait Mary, majd eképpen folytatta:

Azt azonban tudnotok kell, hogy a Tristania feloszlása nem befolyásolja a zenei tevékenységünket. A zenekar minden tagja számos különböző projektben vesz részt, és mindannyian nagyon hálásak vagyunk a követésetekért. Ami engem illet, sosem álltam le a zenéléssel, a Tristaniával közös második albumom, a "Darkest White" után, pontosan 2013-2014-ben írtam egy szólóalbumot, az "Elsewhere"-t , majd 2016-ban elindítottam egy új projektet Ardours néven, utóbbival 2019-ben két albumot adtam ki, a "Last Place On Earth"-t , 2020-ban egy EP-t "Eu4ia EP" és 2022-ben egy újabb albumot "Anatomy Of A Moment" elnevezés alatt, mindezt a Frontiers Recordsnál. Az elmúlt években volt néhány nagyszerű együttműködésem és közreműködésem más művészekkel is.

3008423-1102486168-533fu.jpg

Idén, év elején kiadtam egy szóló EP-t "Dark Ability" címmel, és júliusban színpadra vittem a projektemet.
Ebben a hónapban a Ricardo Gordo-val fogok fellépni egy különleges estén, ahol először énekelek portugál nyelven. Csak azt akartam, hogy tudjátok, mindig zenélni fogok, és harcolni fogok azért, hogy a tevékenységemet tovább folytathassam, aktív leszek, ez nem könnyű dolog, bár keményen dolgozom és szabad szellem vagyok, nem számít, milyen nehéz az élet néha, én mindig kihozom magamból a legjobbat! Itt az ideje továbblépni, kérlek tartsd meg Tristaniát a szívedben, csekkold a többi zenémet és ne félj követni az új projektjeimet vagy csatlakozz a Patreonomhoz az exkluzív tartalmakért! 

Hamarosan találkozunk!

Mary

Az olasz származású énekesnő Szardínia szigetén született 1981. november 4-én és zenén nőtt fel, már kamaszként próbálgatta hangját különböző együttesekben. A főiskola befejezése után Milánóba költözött és spanyol nyelvet kezdett tanulni, a Tristaniához való csatlakozása pedig meghozta az elismerést számára. Férje a Moonspell gitárosa, Ricardo Amorim, akivel 2015 óta házasok, 2017-ben megszületett Lorenzo nevű fiuk. A kis család a zenész szülővárosában, Lisszabonban él.

süti beállítások módosítása