2020 szeptemberében adott virtuális koncertet az olasz Lacuna Coil, amely buli június 25-én CD/DVD formájában is megjelenik a rajongók nagy örömére. A show főleg a csapat legutóbbi, Black Anima című lemezének dalaira épült, amely korong 2019. október 11-én landolt a boltok polcain, és amely kiadvány a banda eddigi legsötétebb, legkeményebb albuma lett.
A Bad Things és az Apocalypse után újabb élőfelvételes klippel jelentkezett a Cristina Scabbia énekesnő vezette formáció, amely dal nem más, mint a Veneficium, amely szerzeményben a frontasszony -karrierjének kezdete óta először- bizony megvillantja az operás hangját is, íme:
Tudni lehet, hogy Anette Olzon -aki egyébként ma ünnepli 50. születésnapját- keményen dolgozik új szólóalbumán, amelyről azt is elmondta: a világban zajló dolgok adják a tematikáját, valamint jóval keményebben fog szólni, mint a 2014-es Shine, amely a remekül összerakott dalok ellenére is csak mérsékelt sikereket ért el.
Unalomra egyáltalán nem panaszkodhat az énekesnő, aki nemrég örömmel osztotta meg követőivel, hogy az ápolói képesítés mellé hamarosan új szakmát is szerez, ugyanis a svéd csillag szülésznői tanulmányokba kezd nyár végével, plusz a fent említett új szólólemezéről is megtudhattuk, hogy a Strong címet kapta, ennek előfutáraként ma megérkezett a Parasite című dalhoz készült videoklip, a dalok címéről pedig a Sonic Perspectives rántotta le a leplet:
1. Bye Bye Bye
2. Sick of You
3. I Need To Stay
4. Strong
5. Parasite
6. Sad Lullaby
7. Fantastic Fanatic
8. Who Can Save Them
9. Catcher of my Dreams
10. Hear Them Roar
11. Roll the Dice
A 'Parasite' egy dal azokról, akik hazugságaikkal, ármánykodásukkal, kapzsiságukkal és gyűlöletükkel pusztítást okoznak ebben a világban, mindezt a tisztesség álarca mögé rejtve. Zűrös világban élünk, egy világjárvánnyal, őrült politikával, erőszakkal, a közösségi médiában látható viselkedéssel és azokkal az emberekkel, akik folyamatosan másokra zúdítják a véleményüket - ez adta az album koncepcióját. Zeneileg egy sokkal súlyosabb albumot szerettem volna, mégis erős dallamokkal, és olyan általam kedvelt zenekaroktól merítettem ihletet, mint a Dimmu Borgir vagy az In Flames.
- magyarázta az új szám kapcsán Anette, aki azt is elárulta: a korongon férje, Johan Husgafvel, akit a Pain-ből ismerhetünk, szintén szerepel - őt hallhatjuk basszusgitározni. A szeptember 10-ével megjelenő lemez producere egyébként Magnus Karlsson, akinek Heart Healer nevű projektjében több női hang mellett Anette is énekel.
A Garbage 1993-ban alakult a Wisconsin állambeli Madisonban, élén egy skót születésű énekesnővel, Shirley Mansonnal. Első albumuk, amely 1995-ben jelent meg, a zenekar nevét viselte, az igazi áttörést azonban az 1998-as Version 2.0 hozta meg a formációnak, gondoljunk csak például a Push It-re, amelyet rommá játszottak a rádiók, az I Think I'm Paranoid-ra vagy a You Look So Fine-ra. Egy évvel később a 19. James Bond-film egyik betétdalát is a csapat jegyzi, a The World Is Not Enough is orrvérzésig folyt a zenecsatornákon.
Hasonlóképpen erős lemez lett a 2001-es Beautiful Garbage is, rajta sokak kedvencével, a Cherry Lips-sel, a Bleed Like Me (2005) kicsit gyengébb lett, de hallgatható, a Not Your Kind Of People(2012) azonban már közel sem volt annyira vérszegény, mint elődje, a legutóbbi, Strange Little Birds (2016) is hozta az elvárásokat. 2017-ben a No Horseskislemez bevételeit pedig a Vöröskeresztnek ajánlotta a banda.
Jómagam 1998-ban, 12 évesen hallottam először az együttesről, a fent említett Push It című sláger kapcsán. Tulajdonképpen Shirley volt az első rockénekesnő, akit megszerettem és a mai napig hatalmas példaképem. Az idén 56. évét betöltő frontasszony semmit nem veszített karizmájából, ugyanolyan energiával tombol a színpadon, mint a harmincas éveiben.
A No Gods No Masters boltokba kerülését megelőzően, a The Men Who Rule The Worldmegjelenése kapcsán az énekesnő elárulta:
Ez lesz a hetedik lemezünk, amelynek kifejező számmisztikája befolyásolta tartalmának DNS-ét: a hét erényt, a hét bánatot és a hét halálos bűnt. Ez volt a módszerünk arra, hogy megértsük, a világ egy kibaszott kemény dió, és milyen elképesztő káoszba kerültünk. Ez az a lemez, amelyet úgy éreztünk, hogy most volt muszáj megcsinálnunk. A The Men Who Rule The World pedig egy tiltakozó dal; gyötrő vádirat és hadüzenet, amely kritizálja a kapitalista rövidlátás, a rasszizmus, a szexizmus és a nőgyűlölet világszerte tapasztalható növekedését. Ez egy egyértelmű szándéknyilatkozat egy olyan zenekartól, amely még mindig hisz az ellenvélemény erejében, megadva a lemez alaphangulatát.
Butch Vig dobos hozzátette:
Ez a legszociopolitikusabb lemezünk. Nem hagyhattuk figyelmen kívül azt, ami most történik. Nemcsak a koronavírus-járvány, de a jobboldali politikát gyakran jellemző rasszizmus és nőgyűlölet, a #MeToo-mozgalom és a pénzügyi egyenlőtlenségek is hallhatóak lesznek a dalokban.
A The Creeps a hatalmon lévőket és az emberek manipulálhatóságát veszi alapul, az A Woman Destroyed-ben kemény utalásokat találhatunk arra, hogy sok helyütt a világon a nők még mindig másodrendű állampolgárnak számítanak és nem hiányzik a dalból az őket övező szexizmus, a nők eltárgyiasítása sem - hasonló témát feszeget a lassabb dallamú This City Will Kill You és az Uncomfortably Me is.
Itt kell megemlítenem, hogy a szövegeket ugyan Shirley írja, de szó nincs semmiféle férfigyűlöletről, nincs általánosítás. Shirley hosszú évek óta él boldog házasságban Billy Bush zenei producerrel, a zenekar férfi tagjai pedig teljes mellszélességgel az énekesnő mellett vannak.
Természetesen a vallások fricskázása sem maradhatott ki, a szó veszélyes értelmében vallásos viselkedés adja a Waiting For God alapját, a Godhead-ben igen kemény szavakat kapunk. "Tudnál arról, ha lenne farkam...?"
Ahogy a zenekar fogalmazott: a lemez a világ őrületét tükrözi, és valóban így van. Ha újból lehetnek koncertek, biztosan állandó darab lesz majd jó pár tétel az albumról, amely nagyon jól sikerült, minőségi munkát és odabaszós dalszövegeket kapunk a dalcsokor képében.
Minden feminizmus nélkül: több ilyen nő kellene a rock-és metálvilágba, mint amilyen ez az ötödik X-en túli, hihetetlen energiával és őszinteséggel megáldott Shirley.
Most újabb videóval jelentkezett a Csák Annamária énekesnő és Tóth Tibor alapító vezette zenekar - választásuk a Run From The Wolves című dalra esett, íme:
2017-ben Tuomas Holopainen Nightwish-alapító kisebb alkotóművészi válságban szenvedett, hiszen a csapat túl volt egy sikeres turnén, a 2015-ös Endless Forms Most Beautiful című albummal a sokadik csúcspontját érte el a banda, a zenésznek pedig fogalma sem volt róla, hogyan tovább.
Az Auri története még 2011-re nyúlik vissza, amikor Tuomas és felesége, Johanna Kurkela finn énekesnő felvettek egy dalt Aphoride Rising címmel. A lelki válság közepette Tuomas elővette ezt a projektet, valamint Nightwish-beli kollégája, a brit multi-instrumentalista Troy Donockley is csatlakozott kettejükhöz, elkészítették első albumukat, amely a formáció nevét viselte. A mű alapjául az Alice Csodaországban című könyv szolgált.
Tuomas elárulta: az Auri albumának felvételei nyitottak utat újra a Nightwish-dalok írása felé is.
Még tavaly értesülhettünk arról, hogy a trió tervezi új albumát, nemrégiben pedig a csapat felfedte: elkészültek a második koronggal, amely a II - Those We Won't Speak Of címet kapta, és szeptember 3-ával kerül a boltok polcaira.
Két nappal ezelőtt debütáltatták Tuomasék a lemez első kisfilmes nótáját, amely a Pearl Divingcímet viseli, íme:
Az ukrán Jinjer nem unatkozik: nemrégiben bejelentették, hogy augusztus 27-én érkezik új albumuk, amely a Wallflowers címet viseli majd, és láthattuk a Vortexcímű dalhoz készült kisfilmet is. E lemezről Tatiana Shmaylyuk énekesnő elárulta: az eddigieknél durvábban fog szólni, a szövegektől pedig ne várjon senki semmilyen lelki támogatást.
Tegnap este egy másik meglepetéssel is kedveskedett a zenekar népes rajongótáborának: virtuális koncertet adtak, amelyen természetesen elhangzott a fent említett Vortex is.
A setlist:
On The Top
Pit Of Consciousness
I Speak Astronomy
Judgement (& Punishment)
Ape
Retrospection
Perennial
Teacher, Teacher!
Sit Stay Roll Over
Home Back
The Prophecy
Vortex
A bulit visszanézheted, ha esetleg lemaradtál róla, íme!
Január 12-énjelentette be távozását a Nightwish fedélzetéről Marko Hietala, aki csaknem 20 évig erősítette a zenekart. 2002-ben került az akkor még Tarja Turunen énekesnő nevével és arcával fémjelzett bandába, szintén az évben jelent meg a Century Child album, amelyen már ő basszusgitározott és énekelt - e korongon jelentek meg a csapat életében a duettek.
Marko a zeneipar kapzsiságára hivatkozva lépett ki a formációból, de krónikus depressziója is közrejátszott döntésében.
A zenekart váratlanul érte a basszer bejelentése, most Floor Jansen énekesnő mesélt erről Storytime című videósorozatának hatodik részében:
Ez egy nagyon váratlan fordulat volt, és persze egyáltalán nem volt vicces. De megértjük, hogy muszáj volt megtennie. Onnantól kezdve azon kellett gondolkodnunk, hogyan folytassuk nélküle, ráadásul közeledtek a virtuális koncertek, nagy kihívás elé néztünk.
Persze nem sokáig maradt basszusgitáros nélkül a banda, hiszen az első virtuális koncert napján kiderült, hogy Jukka Koskinen, aki Kai Hahto doboshoz hasonlóan a Wintersun tagja is, csatlakozott a zenekarhoz - ő fogja kisegíteni a bandát a jövőre esedékes turnén is.
Nagyon boldog vagyok, hogy megtaláltuk Jukkát. És bár Marko nagyon hiányzik, csodálatos volt, amikor áprilisban találkoztunk, hogy elkezdjünk próbálni ezekre a virtuális koncertekre. Szerencsére sok időt töltöttünk együtt, és nagyon jó volt végigmenni a folyamaton, hogy ne csak eljátsszuk a dalokat, hanem érezzük is őket. Ezt együtt hoztuk össze. A környezet persze kissé fura volt, amikor egy zöldben fürdő teremben álltunk, körülöttünk zöld képernyők, kamerák és emberek, akik kávézni mentek. [nevet] De valóban nagyszerű volt. Sok időnk volt, hogy próbálhattunk, és közben nagyon jól szórakoztunk.
Hamarosan boltokba kerül az egykori Nightwish-énekesnő első könyve, amely információt Tarja ma osztotta meg rajongótáborával. A kiadvány a Singing In My Blood címet viseli majd, és itt minden fontos információ elérhető róla, regisztráljon bátran, aki mihamarabb kezében szeretné tudni a művet.
Tarja így mesélt a készülő könyvről:
Véremben van az éneklés. Kicsi korom óta imádok szerepelni. Azonban a 2020-as évben nemigen álltam színpadon, sok időmet töltöttem régi fényképek nézegetésével, kezdve a boldog gyerekkori pillanatokkal, a felnőtté váláson át a rajongóim megismeréséig és a nagy utazásokig, koncertek rögzítése, szórakozás - ezek lesznek a könyvemben!
Tavaly decemberben robbant a hír, miszerint a 2002-ben alakult észt banda, a négy lányt számláló Vanilla Ninja visszatér a zenei életbe.
A csapatot eredetileg Maarja Kivi (ének), Piret Järvis (gitár/vokál), Katrin Siska (billentyűk/vokál) és Lenna Kuurmaa (gitár/vokál) alkotta, ám Maarja 2004-ben kilépett, és az ő helyére került Triinu Kivilaan.
A csajok 2005-ben részt vettek az Euróvíziós Dalfesztiválon (érdekesség, hogy nem észt, hanem svájci színekben), ekkor jött a komolyabb ismertség. Első albumukat még 2003-ban adták ki, amely a zenekar nevét viselte, 2004-ben, már Triinuval jött ki a Traces of Sadness, 2005-ben a Blue Tattoo, majd legutoljára 2006-ban a Love is War. Plusz jó hír, hogy Triinu, aki korábban elhagyta a bandát, visszatért és vele kerül rögzítésre az új lemez, amelyről most az is kiderült: október 8-án tarthatják kezükben a fanok, az Encore címet kapta és 12 szerzemény lesz rajta.
Erről elsőként ma érkezett meg az első nóta, Gotta Get It Right címmel, íme a klip!
Június 11-én jelent meg a skót/amerikai Garbage új lemeze, a No Gods, No Masters. A korong kapcsán Shirley Manson, a csapat énekesnője elárulta: ezzel az albummal akarják kifejezni, hogy a világ egy "kibaszott kemény dió" , és mekkora káoszt élünk meg jelenleg.
Ez a legszociopolitikusabb lemezünk. Nem hagyhattuk figyelmen kívül azt, ami most történik. Nemcsak a koronavírus-járvány, de a jobboldali politikát gyakran jellemző rasszizmus és nőgyűlölet, a #MeToo-mozgalom és a pénzügyi egyenlőtlenségek is hallhatóak lesznek a dalokban.
