Február 14-én, a Century Media Records gondozásában lát napvilágot a Lacuna Coil új nagylemeze, a "Sleepless Empire". A korong témájáról korábban már szót ejtett az énekesnő Cristina Scabbia, a napokban pedig a zenekar férfi énekese, Andrea Ferro mesélt a Cuero Y Metalnak adott friss interjújában a dalok hangulatáról.

Elárulta: büszkék az új albumra, de természetesen izgatottak is a fogadtatás miatt.

"Nagyon izgatottak vagyunk, hiszen ezek a dalok már egy ideje elkészültek – rögzítettük, kevertük, majd mastereltük őket –, és alig várjuk, hogy végre mások is meghallgathassák. Ez egy rendkívül izgalmas időszak a számunkra, hiszen jó ideje nem jelentettünk meg teljesen új albumot. Nagyon büszkék vagyunk arra a munkára, amit az albumon végeztünk. Úgy gondolom, a hangzásában felismerhetőek lesznek az eddigi stílusjegyeink, de néhány elemében sötétebb, árnyaltabb irányt is vettünk. Egyszerűen imádjuk ezt a lemezt, és alig várjuk, hogy a rajongóink is megismerjék."

- kezdte gondolatmenetét Ferro, majd összehasonlította a művet a 2019-es, nagy sikerű "Black Anima" koronggal és eddigi munkáikkal:

"Úgy gondolom, hogy a zenekar stílusa az évek során egyértelműen kialakult és könnyen felismerhető, de ez az album számos változatos dalt tartalmaz. Vannak rajta igazán súlyos, keményebb darabok, sötétebb hangulatú szerzemények, és könnyedebb, fülbemászóbb tételek is. Például az I Wish You Were Dead bizonyos szempontból inkább egy könnyen megjegyezhető, dallamos szám. Szerintem ez az album egyfajta fejlődés a "Black Anima"-hoz képest, ugyanakkor tartalmazza a "Comalies XX" – vagyis a Comalies (2002) album újragondolt, „dekonstruált” verziójának – néhány sötétebb elemét is. Az, hogy újra foglalkoztunk a "Comalies"-szal, egy kicsit visszavezetett minket a Lacuna Coil sötétebb gyökereihez. Ez az album tulajdonképpen a két munkánk ötvözete: egyszerre nehéz és intenzív, mint a "Black Anima", ugyanakkor sötétebb és árnyaltabb, mint a "Comalies XX". Szerintem ez a legnagyobb különbség: egyensúlyozik a keménység és a sötétebb tónusok között.”

Arról, hogy miért is súlyosabb a "Sleepless Empire", eképpen mesélt:

"Tulajdonképpen már a "Delirium" (2016) album súlyosabb hangzással bírt. Ez volt az a pont, ahol egy nehezebb irányt vettünk, részben a zenekari felállás változása miatt. Új zenészek csatlakoztak hozzánk, akik természetesen más stílust hoztak magukkal, mint amit korábban képviseltünk. Ennek köszönhetően olyan elemeket is beépíthettünk, mint például a kontrabasszus, amelyek új dimenziót adtak a zenénknek. Marco [Coti Zelati], a basszusgitáros és a csapat fő dalszerzője, az őt akkoriban inspiráló zenék révén egy extrémebb irányba mozdult el, és mi csak követtük az inspirációt. Nem volt előre meghatározott tervünk, hogy 'Oké, innentől kezdve súlyosabb zenét csinálunk.' Egyszerűen csak hagytuk, hogy a zene vezessen minket. Az is igaz, hogy amit hallgattunk, és ami akkoriban hatott ránk, egyre inkább ebbe az irányba mutatott."

Eképpen zárta mondandóját:

"Szerintem a rockzene általános trendje is keményebbé vált az elmúlt években. Az új zenekarok többsége valamilyen formában szerepelteti az ilyen elemeket, legyen szó az énekről vagy a hangszerelésről. Rengeteg kemény hangzású anyag jelenik meg, és mi egyszerűen csak együtt haladunk ezzel a zenei áramlattal.”

A "Sleepless Empire"-ről eddig öt kislemez jelent meg - a Never Dawn, az In The Mean Time, a Hosting The Shadow és az Oxygen  és a Gravity.