Tavasszal jelentette be a Nightwish, miszerint ősszel megjelenik tizedik stúdióalbumuk - A "Yesterwynde" címre keresztelt korong 2024. szeptember 20-án kerül a boltok polcaira. A kiadványból a Perfume Of The Timeless című dal képében már ízelítőt kaphattunk, ám a turnézást jó időre szögre akasztja a banda, mint ahogyan korábban említették.

A napokban Tuomas Holopainen adott interjút a Loudersound magazinnak, amelyben további érdekességeket osztott meg az albumról - az alapító-dalszerző nem fukarkodott a szuperlatívuszokkal, amikor az új anyagról beszélt.

"Meggyőződésem, hogy ez a legambiciózusabb album, amit valaha készítettünk. A zenei komplexitás tökéletesen kiegészíti a dalszövegeket és azokat a történeteket, amelyeket el szeretnénk mesélni a rajongóinknak. Az An Ocean Of Strange Islands című dalban például több, mint 600 különböző hangsáv található, amit pokoli dolog volt összekeverni. De az eredmény, úgy vélem, magáért beszél majd."

- kezdte fejtegetni mondanivalóját a finn zenemágus, majd így folytatta:

"Az album központi témája az idő. Foglalkozunk a múltba való visszatekintéssel és saját halandóságunk felismerésével. Történelmi perspektívából vizsgáljuk az emberi létet, de mindezt alapvetően optimista hangvételben tesszük. Bár szembenézünk a történelem sötétebb fejezeteivel is, az album végkicsengése reményteli. Azt sugalljuk, hogy minden nehézség ellenére képesek lehetünk fajként összefogni és túlélni. Ez a lemez központi üzenete és lényege."

Ismét kitért arra, hogy miért kapta a mű a "Yesterwynde" címet, egyúttal feltárta a cím mögött húzódó filozofikus gondolatokat. A zenész különösen elmélyült az emberi lét és az öröklődés csodájának témájában.

"A "Yesterwynde" egy újonnan alkotott szó, amely a zenekar kreatív folyamatából született. "2020 végén fedeztem fel a színezett fekete-fehér fotók világát, Peter Jackson 'They Shall Not Grow Old' című, I. világháborús dokumentumfilmje különösen nagy hatással volt rám. Ezek a képek olyan érzést keltettek bennem, amit nehéz volt szavakba önteni – egyfajta közvetlen kapcsolatot a múlttal. Mivel nem találtam meg a megfelelő szót erre az érzésre, megalkottuk Troy Donockley-val. A 'yester' részt én találtam ki, Troy pedig azonnal hozzátette a 'wynde'-t. A 'Yesterwynde' tökéletesnek tűnt, bár pontos jelentését nem tudom meghatározni. Egyszerűen csak tökéletesnek éreztem."

"Lenyűgöz a gondolat, hogy mindannyiunk léte egy megszakítatlan láncolat eredménye. Minden egyes embernek volt egy apja, annak az apjának is volt egy apja, és ez a folyamat generációk millióin keresztül töretlenül folytatódik visszafelé az időben. Ez a koncepció valósággal elkápráztató. Ha bármelyik ősünk élete idő előtt megszakadt volna - mondjuk, ha egy távoli ük-ük-ük-ük-ük nagyapámat a kőkorszakban megette volna egy barlangi medve - én most nem lennék itt. "Mindegyiküknek elég ideig kellett élnie ahhoz, hogy továbbadhassák génjeiket. Ha belegondolunk, szinte nevetségesen kicsi az esélye annak, hogy egyáltalán életben vagyunk."

Természetesen most sem kerülhette el azt a kérdést, hogy milyen döntés vezetett a turnék felfüggesztéséhez.

Az okok személyes jellegűek, melyekbe nem kívánunk részletesen belemenni. Ez a döntés szükséges volt ahhoz, hogy a zenekar folytatni tudja működését. De nincs harag a tagok között! Egyszerűen csak egy hosszabb szusszanásnyi szünetre van szükségünk. Nem tudom pontosan megmondani, milyen hosszú lesz ez a szünet. Amit viszont biztosan állíthatok, hogy nemrégiben írtunk alá egy több albumra szóló szerződést a Nuclear Blast kiadóval. Ez egyértelműen jelzi, hogy a jövőben még lesznek Nightwish albumok. A zenekar biztosan nem fog leállni, úgyhogy mindenki nyugodjon meg. Egyszerűen csak szükségünk van egy kis pihenésre.

- zárta gondolatmenetét.

A szimfometal-színtér egyik különleges szereplője, a Visions of Atlantis hosszú utat járt be az elmúlt 24 évben. Az együttes eddigi története azonban nem csak a zenei fejlődésről, de emberi drámákról és a művészi identitás kereséséről is szólt.

A 2000-ben alakult osztrák zenekar pályafutása Nicole Bogner énekesnővel indult. Az első öt év ígéretes kezdetet hozott, azonban Bogner 2005-ös távozása után egy turbulens időszak következett. A tragédia sem kerülte el a zenekart: Nicole 2012-ben, mindössze 27 évesen hunyt el súlyos betegség következtében. A következő években a Visions of Atlantis több énekest is "elfogyasztott", hasonlóan néhány pályatárshoz, mint a Xandria vagy a Sirenia. Melissa Ferlaak, Joanna Nieniewska és Maxi Nil mind megfordultak a zenekarban, de egyikükkel sem sikerült igazán emlékezeteset alkotni. 2013-ban aztán megérkezett a francia Clémentine Delauney, akinek személyében végre megtalálták a tökéletes frontasszonyt. Ennek ellenére a zenekar még évekig küzdött az egyedi hangzás megtalálásával.

A 2018-as "The Deep & The Dark" és a 2019-es "Wanderers" albumok még nem hozták meg az áttörést. Ezek a lemezek számomra langyos víznek tűntek, nem tudták igazán megragadni a figyelmemet. Nyilván a zenekar nem nem akart kockáztatni, ezért megmaradtak az úgynevezett biztonsági játékos kategóriában. Azonban ekkor bejelentették szándékukat a szimfonikus metal újradefiniálására, bár akkor még nem volt világos, mit is jelent ez pontosan. Afféle porhintésnek tűnt. Most, visszatekintve, láthatjuk, hogy ez a nyilatkozat előrevetítette azt a jelentős változást, ami a "Pirates" albummal kezdődött 2022-ben. Clémentine, akit korábban méltatlanul alulértékeltek, végre megmutathatta kivételes tehetségét. Az új albumokon minden hang őszinteséget sugároz, a dalok a legmélyebb érzelmeket hozzák felszínre. Ez a hitelesség és a zenekar tagjai között érezhető összhang teszi igazán kiemelkedővé az új anyagot.

Július 5-én került boltokba a formáció kilencedik stúdiókorongja, a "Pirates II - Armada", amely korongot három videoklipes dal vezetett fel, az Armada, a Monsters és a Tonight I'm Alive. Nemcsak a kalóz-tematika felbukkanása, hanem a dallamos refrének, az erőteljes gitárriffek és a kifogástalan hangszerelés harmonikus ötvözete egy teljesen új szintre emelte a zenekart. Nem beszéltek tehát mellé, amikor 2019-ben kijelentették, hogy újjászülik a szimfonikus metalt. A banda koncertjein is érezhető az egységesség, a tagok közötti kémia, volt szerencsém látni őket. Itt kell megemlítenem a férfi énekért felelős Michele Guaitoli-t, akinek hangja tökéletesen passzol Clémentine szopránjához.

Jómagam hatalmas elkötelezettje vagyok a szimfonikus metalnak, azonban az utóbbi években sok zenekar lemezein azt éreztem, hogy egyszerűen kifulladtak. Gondolok itt például a Nightwishra, amely banda Anette Olzon távozása óta nem tudott erős anyagot piacra dobni, hiába áll egy Floor Jansen a mikrofon mögött. Éppen ezért megkönnyebbülés hallani az olyan csapatokat, mint a Visions of Atlantis, akik hihetetlen fejlődést hajtottak végre. A "Pirates II - Armada" elődje magabiztos léptekkel halad elődje nyomdokain, az olyan dalok, mint a Hellfire, a Magic of the Night vagy a The Dead of the Sea biztosan állandó darabok lesznek a fellépéseken, amelyekre lehet tombolni.

A Visions of Atlantis remekül példázza, hogy egy zenekar művészi érése és igazi hangzásának megtalálása a legtöbb esetben nem egy lineáris folyamat, hanem bukkanókkal teli és hosszú. Az együttes ma már nem "tizenkettő egy tucat" csapat, hanem a szimfonikus metal műfaj egyik legizgalmasabb képviselője. A "Pirates" és "Pirates II Armada" albumokkal megtalált egyedi hangzás és koncepció végre kiemeli őket a műfaj többi képviselője közül. Bár sok kalózmetalos zenekar létezik, de egyik sem képes ezt olyan szenvedéllyel és egyediséggel művelni, mint a Visions of Atlantis.

10/10

Kiadó: Napalm Records

1. To Those Who Choose to Fight

02. The Land of the Free

03. Monsters

04. Tonight I’m Alive

05.  Armada

06. The Dead of the Sea

07. Ashes to the Sea

08. Hellfire

09. Collide

10. Magic of the Night

11. Underwater

12. Where the Sky and Ocean Blend

Zenészek:

Clémentine Delauney - ének

Michele Guaitoli - ének

Christian Douscha - gitár

Herbert Gloss - basszusgitár

Thomas Caser - dob

A korábban szimfonikus metálban utazó, de mostanra lágyabb hangzásvilág felé forduló Amberian Dawn legutóbbi saját szerzeményekkel teli albumát, a "Looking For You"-t 2020-ban tárta a közönség elé. Ezt követően egy merész húzással az ABBA dalainak fémesített feldolgozásaira vállalkoztak: a "Take a Chance – A Metal Tribute to ABBA" című lemezük 2022 karácsonya előtt landolt a rajongók kezében.

A zenei kalandozás azonban korántsem ért véget. A banda ma izgalmas bejelentéssel lepte meg követőit: továbbra is a Napalm Records égisze alatt folytatják útjukat. A megújított együttműködés gyümölcse már érlelődik is – a finn csapat elárulta, hogy egy vadonatúj stúdióalbum készítésébe fogtak.

 A történetünk tehát a Napalm Records-szal folytatódik. További infókat később olvashattok az új albumról. A dalszerzési folyamat most már hivatalosan is elkezdődött, és Tuomas máris készített néhány új demót a banda számára, az első új dalok elég súlyosak és gyorsak. Érdekes lesz végigkísérni, hogyan alakul az album hangzásvilága. 

- adta hírül a Capri Virkkunen és Tuomas Seppälä vezette társulat.

Jó ideje rebesgették a kaliforniai Butcher Babies rajongói, hogy valami nincs rendben a zenekar körül. Tavaly mi is megírtuk, hogy a formáció 47 éves énekesnője, Carla Harvey egy ideig nem tud turnézni bandatársaival, ugyanis egy sürgős szemműtét várt rá, és a turnékon csak Heidi Shepherdet láthatják a rajongók. Akkor az énekesnő azt ígérte: amint felépül a beavatkozást követően, csatlakozik a bandához.

Tegnap azonban sokkoló hírre ébredtek a zenekar követői - közösségi platformjaikon jelentették be, hogy Carla elhagyta a csapatot.

"Carla szerves része volt az utunknak, egyedülálló tehetségét, szenvedélyét és energiáját adta a zenekarnak. Hálásak vagyunk a hihetetlen emlékekért, amelyeket együtt szereztünk, és a hatásért, amit a zenénkre és a rajongóinkra gyakorolt. Nagyon fog hiányozni, és minden jót kívánunk neki a jövőbeni törekvéseihez. Mélységesen hálásak vagyunk az elmúlt 15 év során nyújtott támogatásotokért. Hihetetlenül szerencsésnek érezzük magunkat, hogy továbbra is zenét csinálhatunk és játszhatunk, és izgatottan várjuk a csapat új korszakát!"

Az okokra a zenekar nem tért ki, Carla pedig a következőket írta:

"Az elmúlt 6 hónapban talán észrevettétek, hogy nem voltam jelen a Butcher Babies posztjaiban. 15 évnyi elköteleződés után szeretném tudatni veletek, hogy a jövőben nem csatlakozom újra a zenekarhoz. Nagyon büszke vagyok a Butcher Babies-szel végzett munkámra... 2 középlemez, 5 album és számtalan turné a metal hőseinkkel! Minden hihetetlen barátunknak és rajongónknak...életem egyik legnagyobb élményét nyújtottátok nekem! Minden pillanatát imádtam annak, hogy zenét írhattam és találkozhattam veletek szerte a világon! Klassz volt találkozni veletek. WOW. Még mindig nem tudom elhinni, hogy ez a detroiti csaj ilyen szerencsés. Még nem fejeztem be a zenélést és a fellépéseket. Hamarosan találkozunk."

- utalt arra, hogy bár már nem tagja az együttesnek, a jövőben még hallunk róla. 

Július 5-ével dobta piacra vadonatúj soralbumát a Visions of Atlantis "Pirates II - Armada" címmel, amely hasonlóan elődjéhez, a 2022-es "Pirates"-hez igen szép sikerekkel gazdagította a zenekart már a megjelenés utáni napokban. Ez az új mérföldkő tovább erősítheti a banda pozícióját a szimfonikus metal színterén, amely műfajt 2019-ben tett ígéretéhez híven szépen megreformált a csapat.

A napokban a formáció bájos francia énekesnője, Clémentine Delauney mesélt egy internetes metalmagazinnak arról, hogy a zenekar által felvállalt kalózos tematika milyen módon befolyásolta a Visions of Atlantis karrierjének alakulását.

"A kalózos koncepció teljesen új irányt adott nekünk. Most már pontosan tudjuk, mit képviselünk és merre tartunk. Bár egyesek talán csak egy felszínes Jack Sparrow-utánzatnak tekinthetik, számunkra ez sokkal többet jelent. A kalóz motívum lehetővé teszi, hogy a szabadság összetett fogalmát járjuk körül - legyen szó a társadalmi korlátok lebontásáról, az önmegvalósításról, vagy épp a belső démonaink legyőzéséről."

- kezdte mondandóját Clemi, aki kitért arra is: ez a tematika szorosan összefonódik az együttes tagjainak személyes fejlődésével is.

"Ez az irány lehetővé teszi számunkra, hogy zenészként és emberként is azok legyünk, akik igazán lenni szeretnénk. Úgy döntöttünk, hogy egy felnagyított, romantikus módon mutatjuk meg valódi énünket. Teljesen új inspirációt adott a zeneszerzéshez és a szövegíráshoz. Most már van egy erős alap, amire építkezhetünk, és ami segít megtalálni az üzeneteinket, tehát a kreatív folyamatokat is magasabb szintre emelte."

"Ez történik, amikor az ember megpróbál egyedi lenni, követi a megérzéseit, és egy teljesen saját világot teremt. Természetesen nem mi vagyunk az egyetlen kalózos tematikájú zenekar, de a mi megközelítésünk egyedi. A történelmi elemeket ötvözzük a fantáziával és a mágiával, így hozva létre a saját kalózvilágunkat."

Itt kihangsúlyozta, hogy ez a fajta művészi szabadság és egyediségre törekvés kulcsfontosságú a zenekar identitásának kialakításában.

"Amikor egy művész ilyet tesz, azonnal kitűnik a tömegből. Már nem egy trendhez igazodsz, hanem egyszerűen önmagad vagy. Ez az, amire minden művész törekszik, tudatosan vagy tudattalanul - hogy egyedi legyen."

- zárta sorait.

Továbbra is kitartóan építi szólókarrierjét Kobra Paige, a Kobra And The Lotus énekesnője. Mind ez idáig hat videoklippes dallal ( Love What I Hate, Under One Sun, Thank You, Freedom, HOTT. , Dreamer) kápráztatta el rajongóit, most újabb izgalmas bejelentéssel rukkolt elő: július 26-án újabb szerzemény debütál majd, a Like No Other.

Kobra korábban elmondta: első szólóalbuma valamikor a nyár folyamán fog megjelenni. Bár konkrét részletek egyelőre nem ismertek, az új dal megjelenése talán több információt is hozhat a korong kapcsán.

Tavasszal őszinte vallomásban nyílt meg a kanadai művésznő - felfedte, hogy miután a Kobra And The Lotus jövője pénzügyi problémák miatt bizonytalanná vált, elveszettnek érezte magát. Azt is hozzátette: egy előadóművész rengeteg munkát fektet abba, hogy akár csak egy percnyi tartalmat megjelentessen a közösségi médiában, utalva itt arra, hogy a Facebook és az Instagram algoritmusok uralta világában nehéz a figyelem középpontjában maradni. 

13 év szünet után tért vissza a zenei életbe a kanadai Kittie, új nagylemezük, a "Fire" (recenziónk ITT olvasható) pedig szinte minden kritikus tollából pozitív kritikákat kapott. Ilyen hosszú kihagyás után komoly motivációra van szüksége egy bandának, erről mesélt a napokban Morgan Lander, a csapat énekese a Primordial Radio-nak - felfedte, milyen nehézségekkel szembesültek a visszatérés során.

"A zeneipar rendkívül kemény közeg. Folyamatos küzdelmet jelentett számunkra a turnézás, és úgy éreztük, nem kaptuk meg azt a szintű támogatást az akkori kiadónktól, amit elvártunk volna. Bár meggyőződésünk szerint addigi legjobb dalainkat írtuk meg, a befektetett energia és erőfeszítés nem hozta meg a várt eredményeket, ami egyre frusztrálóbbá vált. Ez az iparág nemcsak nehéz, de jelentős anyagi ráfordítást is igényel. Ha csupán egy furgonnal járod az országot, és nem termelsz jelentős bevételt, az egyik fellépés követi a másikat szünet nélkül. Ez a folyamatos pörgés mind fizikailag, mind érzelmileg rendkívül kimerítő tud lenni."

- kezdte sorait, majd arra terelődött a szó, hogy mi is hajtotta őket a visszatérés felé.

"A zene lényege végső soron a szórakozás. Bár korábban is élveztük a zenélést, a turnézás bizonyos aspektusai idővel megterhelővé váltak. A szünet lehetőséget adott számunkra, hogy újraértékeljük helyzetünket és prioritásainkat. Ez az új esély most olyan módon engedi meg, hogy élvezzük korábbi munkánk gyümölcsét, amire eddig nem volt alkalmunk. A nagy fesztiválok, a lelkes rajongók látványa egyszerűen lenyűgöző. Számunkra ez egyfajta visszatérés a gyökerekhez - újra összekapcsolódunk egymással és a közönséggel, miközben olyan dalokat játszunk, amiket már számtalanszor előadtunk együtt."

"A zenekar lényege az együtt töltött időben rejlik - amikor zenészként és barátként egy szobában vagyunk, zenélünk, nevetünk és jól érezzük magunkat. Az együtt alkotás az egyik legszórakoztatóbb és leghálásabb dolog az életben, különösen ha ezt egy nagyszerű csapattal teheted. Imádjuk az élő fellépéseket, és ez most ismét a legfontosabb szempont számunkra."

- zárta sorait.

Tavasszal jelentette be Simone Simons, miszerint augusztus 23-ával megjelenik első szólóalbuma, amely a "Vermillion" címet viseli majd, és amely korongot nem mással karöltve készítette el, mint honfitársa, Arjen Lucassen, akivel az Ayreon projekt kapcsán már korábban több ízben is dolgozott együtt.

Májusban az Aeterna című szerzeménnyel mutatkozott be szólóénekesként Simone, aki akkor megnyugtatta az Epica rajongóit: esze ágában sincs elhagyni a zenekart, sőt, dolgoznak új nagylemezükön is, amely előreláthatólag 2025-ben kerül boltokba. Júniusban a holland énekesnő az In Love We Rust című kislemezével rukkolt elő, a napokban pedig egy internetes zenei magazinnak mesélt bővebben a készülő kiadványról - kiderült, hogy már tavaly aktívan dolgozott a dalokon.

"Tavaly tavasszal kezdtünk el dolgozni rajta, de már előtte is beszéltünk egy közös albumról. Évekkel ezelőtt megkérdeztem tőle, hogy szeretne-e velem kiadni egy lemezt. Érdekelte a dolog, de mindketten túlságosan elfoglaltak voltunk akkortájt. Tavaly az Ayreon koncertjein én is színpadra álltam, de előtt ő már megírt pár dalt, én pedig felvettem az éneksávokat. Tehát nem egyszerre született meg az összes dal, több részletben készültek el. Az Aeterna-t Arjen javasolta első kislemeznek, mivel ez egyfajta fúziója az Epica és az Ayreon stílusának, tükrözve a zenei pályafutásunk hasonlóságait. Egyfajta lágy felvezetőnek szántuk a dalt, hogy megmutassuk a rajongóknak, mire számítsanak. De minden szám egyedi hangzásvilággal bír."

"Az In Love We Rust pedig Arjen és az én egyik kedvenc számom is az albumról, egy gyönyörű ballada. Ki ne szeretné a balladákat? És ebben a hónapban megjelenik egy harmadik kislemez, ami egy igen súlyos dal lesz. Nagyon kíváncsi vagyok, mit fognak szólni hozzá az emberek. De minden dal zseniális, és mindegyiket szeretem! Olyanok, mintha mind a "kisbabáim" lennének."

- magyarázta Simone, aki saját projektje és az Epica mellett Charlotte Wessels új dalában, a Dopamine-ban is vendégeskedett.

Nem bánik szűkmarkúan harmadik nagylemeze beharangozóival Charlotte Wessels. Az egykori Delain-énekesnő elsőként a The Exorcism, majd a Chasing Sunsets című tételekkel örvendeztette meg rajongóit, a szóban forgó album pedig szeptember 20-án jelenik meg "The Obsession" címmel.

A mai nappal publikálta harmadik kislemezét a holland tehetség - a dal a Dopamine címet viseli, és nem más vendégeskedik benne, mint az augusztus folyamán első szólóanyagát megjelentető Epica-frontasszony, Simone Simons. 

"A 'Dopamine' személyes tapasztalataimat dolgozza fel a szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (SSRI - az antidepresszánsok egy fajtája - a szerk.) okozta tompasággal kapcsolatban, amit néhány éve éltem át a Sertralin szedése során. Bár a gyógyszer kétségtelenül segített, számos, korábban ismeretlen mellékhatással szembesültem. A dal ezek közül néhányat boncolgat. Noha sebezhetőnek érzem magam, hogy megosztom ezt az élményt, remélem, hozzájárulhatok a téma körüli szégyenérzet és tabuk lebontásához."

Ne tévesszen meg senkit a Barbie-babákhoz hasonló megjelenés, a szerzemény kellő keménységet tartalmaz, csakúgy, mint az album többi dala, ahogyan Charlotte azt megígérte, íme a klip: