Szeptember 4-én jelent meg a houstoni prog metálos csapat, az Oceans Of Slumber új albuma, amelyet saját magukról neveztek el. A korongról klipes formában kijött az A Return To The Earth Below, a The Adorned Fathomless Creation, a Pray For Fire, a To The Sea (A Toning Of The Bells) és a The Colors Of Grace című szerzemények.
Utóbbi dalt most akusztikus változatban is megmutatta a Cammie Gilbert vezette csapat, íme:
A Jinjer kétségtelenül az utóbbi évek egyik leglátványosabb áttörését hajtotta végre metál-fronton, sokáig csak más bandák előzenekaraként léptek fel, mára viszont már headliner zenekarként töltenek meg komolyabb koncerthelyszíneket.
Legutóbbi albumuk, a Macro 2019 októberében jelent meg, és a hozzá kapcsolódó turné is igen sikeres volt, ám márciusban a koronavírus-járvány miatt meg kellett szakítaniuk a koncertezést. Ám utolsó fellépéseik egyikét kamerák rögzítették Ausztráliában, ennek eredménye a november 20-án megjelent Alive In Melbourne című koncertlemez.
Az ukrán csapat arca és hangja a 33 éves Tatiana Shmaylyuk, aki egy pöttöm kiscsaj, torkából mégis egyaránt hallhatunk brutális halálhörgést és tiszta éneket is. A leginkább alt tartományban mozgó fronthölgy most arról mesélt a Loudwire magazinnak, hogyan jött életébe a hörgés, hogyan tanulta meg ezt az előadásmódot.
"15-16 éves voltam, amikor először hallottam hörögni Otep Shamayát, egy barátom mutatta meg nekem az Otep zenéjét. De nem tudtam, hogy ez egy nő torkából jön! Amikor ezt megtudtam, elképedtem és annyit tudtam mondani: >Baszki!!!<"
- mesélte első találkozását ezzel a műfajjal Tatiana, aki ezután barátjával kiment a város szélére, és ott, mínusz 15 fokban gyakorolta a hörgést. Ám a videóból kiderül: Sandra Nasic, a Guano Apes énekesnője is nagy hatással volt rá.
"Amikor a szüleim nem voltak otthon, sokszor a suliból is ellógtam, és a párnámba sikítva gyakoroltam!"
- emlékezett vissza Tatiana, aki korábban elmondta: nem akar énektanár lenni, mint jó pár metálénekesnő, és egy időben annyira félénk volt, hogy még a bandatársai előtt is szégyellt gyakorolni.
"Azt is megértettem, hogy az emberi hang egy állandóan változó hangszer, hogy a hang dinamikája nem mindig ugyanaz, folyamatosan gyakorolni kell, hiszen egy-egy turné kimerítő a hangnak is."
A videó itt megnézhető:
Javában készül a kaliforniai Butcher Babies új lemeze, amelyről már láthattuk a Bottom of a Bottle című dalhoz készült videót.
A csapat életében több változás is történt az elmúlt két évben, először basszusgitárosuk, Jason Klein kilépett, majd szerződést bontottak a Century Media lemezkiadóval. Utolsó albumuk Lilith címmel, 2017-ben jelent meg, amellyel sikeres turnét bonyolítottak le.
A mai napon újabb nótával rukkolt elő a Carla Harvey és Heidi Shepherd énekesnők által vezetett formáció, amelynek címe Sleeping with the Enemy.
Heidi így mesélt a dalról:
"Ez a dal képmutatásról és az önmegvalósításról is szól. Utunk során hajlamosak vagyunk elveszíteni saját magunkat és az alapvető értékeinket. Ekkor megvizsgálod az életedben jelen lévő problémákat, és rájössz, hogy az ok nem más, mint te magad! Akár egy üveglencsén át szemléled az életet, akár összességében, elkerülhetetlen az a pont, ahol a rossz útról a jóra kell térnünk. Ez a dal nekem való."
Az együttes egyébként december 19-én, tízéves fennállása alkalmából online koncertet ad, amelyről itt találtok infókat.
Íme, az új szerzemény:
2021. január 22-én érkezik az eredetileg svéd tagokkal megalakult Therion új, sorban 17. albuma, amely a misztikus tengeri lény után a Leviathan címet kapta.
A lemez címadó dalát már hallhattuk, felfedésre került a borító és a dalok listája is, ma pedig megérkezett az újabb kisfilmes nóta, a Die Wellen Der Zeit, amelynek érdekessége, hogy a verzék angol nyelven íródtak, a refrén pedig németül.
Továbbra is két hölgy énekel a csapatban, mint ismeretes, Linnéa Vikström -az énekes Thomas Vikström lánya- két éve elhagyta a formációt, hogy saját projektjére, a QFT-re koncentrálhasson. Helyére került a spanyol származású Rosalía Sairem, vele osztja meg Chiara Malvestiti (Crysalys) a női vokálokat.
A Therion mindig is olyan együttes volt, akik szívesen kísérleteztek új dolgokkal, ám eközben hűek maradtak az eredeti irányhoz is. Ezúttal pedig azt tették, amit a rajongók már jó ideje kértek: telepakolták az új albumot tipikus Therion-slágerekkel.
Az új szerzemény Nerhusról, a germán mitológia ismert istennőjéről szól, amelynek videója megtekinthető a Youtube-on, íme:
A Primal Fear 1997-ben alakult, műfajilag a heavy metalt képviseli a német zenekar. Július 24-ével jelent meg 13. albumuk, a Metal Commando, amely lemezen hallható az I Will Be Gone című dal, és amely kapcsán a Nuclear Blast bejelentette: a dalt 2021. április 9-én, egy öt számos EP-n újra kiadja a csapat egy vendégénekesnővel, aki nem más lesz, mint a finn metálkirálynő Tarja Turunen!
A kislemezt már elő is lehet rendelni a kiadó honlapján!
Nyáron interjút készítettünk Tóth Tiborral, a Taleteller alapítójával, aki elmondta: zenét szerezni számára olyan, mintha egy naplót írna. Láthattuk a budapesti bandától az Aurora és az Emerald Creek című nótákhoz készült klipeket, a zenész pedig -aki 2010-ben alapította az együttest- elárulta: nagy hatással van rá például a Sirenia, a Nightwish vagy éppen a Delain munkássága, de sok szimbolista költő is, mint például Ady Endre.
Énekesnőjük a kellemes szopránnal megáldott Csák Annamária, akivel elkészült végre az új album, a The Path, amely egy történetet mesél el 12 számon keresztül. Ugyan a kiadvány csak december 21-én fog hivatalosan megjelenni, hálával és köszönettel tartozom a zenekarnak, hogy lehetőséget kaptam arra, hogy meghallgassam a számokat és véleményt mondhassak róluk.
Az A Hero Will Rise című dallal indít a lemez, amely megmutatja a korong irányát: filmzeneszerű, kellemes darab. Itt kell megemlítenem, hogy a csapat szimfonikus hangszerelője, Uhljar Mihály remekül végezte a munkáját, monumentális, epikus dallamokkal egészítve ki a korongot. Ő egyébként 2017-ben csatlakozott a zenekarhoz, mint Taleteller-rajongó. :)
A szerzemények nagy része valóban felfedi, hogy a zenekart komolyan inspirálta a felvételekkor a Nightwish, az Epica, a Sirenia és még jó pár együttes, de mégsem lehet utánzással vádolni a formációt, mert a nyilvánvaló hasonlóságok ellenére teljesen sajátos, egyedi hangzású a kiadvány.
A Where The Tales Born és a Run From The Wolves engem emlékeztetnek a Tarja-érás Nightwish lemez, a Once dalaira, ám Annamari nem operásan énekel, hanem úgy, mintha mesét mondana. Ám ez cseppet sem altató jelleggel, ahogyan a gyerekeknek szokták, a zenével együtt az ő hangja is belekúszik az agyadba és ott is marad.
A már ismert Aurora dallamos refrénjével a koncerteken biztosan partihangulatot fog teremteni, majd az Ignis Fatuus, a Wanderer és a Nightmare következik, szintén fülbemászó dallamokkal, hol keményebb, hol lágyabb részekkel. Az Eternal Fall egy szép ballada, kelta-ír hatásokkal, férfi ének is kiegészíti Annamari hangját.
Ezután egy ismét pörgős tételhez érkeztünk, a Moonlight Feast-et hallgatva az embernek táncolhatnékja támad - legalábbis nekem biztosan. Ezután a The Storm -amely instrumentális, de igencsak pattogós szerzemény- vezet át minket a lemez utolsó fejezetéhez.
Az Emerald Creek-et már ismerjük, itt a vándor utolsó útjához érkezik, és megtudhatjuk, merre visz a smaragd patak csobogása. Az érzelmes dal után a The Dying Forest ismét a keményebb vonalat képviseli, amely a végére lelassul. Lágy részekkel zárul a dal, mint egy mese végén, amikor a gyermek már alszik, és álmodik. Az albumzáró Through The Path a The Stormhoz hasonlóan szintén instrumentális, szimfonikus tétel, a vándor megpihen és nyugovóra tér.
Összegezve: telített a piac szimfonikus metál tekintetében, egyre kevesebb az olyan csapat, akik valami igazán különlegeset tudnak csinálni. A The Path a vándor által bejárt ösvényt mutatja be, azaz egy úgynevezett konceptlemezről beszélünk, amelyeknek megvan az a veszélye, hogy néhány dal után kifullad és unalmas lesz, ha nincs meg az a plusz a storyline-ban, ami fent tartja az érdeklődést és megragadja a hallgatót. Mint amikor filmet nézel és egyszer csak ellaposodik, és bealszol rajta. A Taleteller lemeze, "filmje" azonban végig leköti az embert, Annamari énekstílusa nem az operás áriázás, de nem is baj, mert a dalok témájához, szövegéhez inkább a lágyabb ének illik. Elvégre ez egy történet, és egy történetet vicces lenne operás énekkel "elmesélni", a férfi ének pedig nagyon is kellett, remekül kiegészíti Annamarit - az úriember pedig nem más, mint Pápai Zsolti a Cadaveresből. Szinte látod Magad előtt a történetet, a vándort, ahogyan járja az ösvényt és útja során kalandos élményekben van része. Erős lemez, erős dalokkal, profi hangszereléssel és hallani a befektetett munkát. Részemről az album teljesen rendben van.
10/10
Megjelenés: 2020. december 21.
A dalok listája:
1. A Hero Will Rise
2. Where The Tales Born
3. Run From The Wolves
4. Aurora
5. Ignis Fatuus
6. Wanderer
7. Nightmare
8. Eternal Fall
9. Moonlight Feast
10. The Storm
11. Emerald Creek
12. The Dying Forest
13. Through The Path
Zenészek:
Csák Annamária - ének
Tóth Tibor - billentyűk
Róth Miklós - dob
Horváth Imre - gitár
Uhljar Mihály - szimfonikus hangszerelő
Weboldal: www.taletellerband.com
Az osztrák Edenbridge tavaly október 19-én küldte a lemezboltok polcaira Dynamind című nagylemezét, amely immár a formáció 10. stúdióalbuma.
A Sabine Edelsbacher-Lanvall házaspár által alapított zenekar eddigi legkülönlegesebb korongjaként definiálta az anyagot, és még szintén a tavalyi évben két videót is megmutattak róla: a Live And Let Go-t és az On The Other Side-ot.
Több, mint egy év kihagyás után újabb kisfilmmel rukkoltak elő sógoraink, amely a fent említett album Tauerngold című szerzeményéhez készült, és amely dal a banda 2021. január 15-én megjelenő, The Chronicles Of Eden Part 2 címet viselő, második best of-lemezén is hallható lesz majd - a kiadványt itt lehet előrendelni.
Íme, a friss videó, a Tauerngold!
A német Doro Pesch 2018-ban jelentkezett utoljára nagylemezzel, amely a Forever Warriors, Forever United címet viselte. Olyan vendégzenészekkel dolgozott együtt a kiadványon, mint Joakim Brodén, a Sabaton énekese, Johan Hegg az Amon Amarthból vagy éppen a Kreator-gitáros Mille Petrozza.
Nyáron hallhattuk az egykori Warlock-frontasszonytól a Brickwall című szerzeményt, egy ízben pedig saját magáról is érdekes dolgokat fedett fel, most pedig bejelentette: dolgozik következő albumán.
"Mindig megpróbálom elérni minden dalommal, albumommal, minden koncertemmel - akár kisebb, akár nagyobb -, hogy az emberek jól érezzék magukat, és sok erőt adjak nekik. És lenyűgöző lenne, ha ezt még sokáig csinálhatnám, mondjuk talán még úgy 10-20 lemezt. Szeretem az embereket és azt hiszem, ezért vagyok itt - azt akarom, hogy az emberek jól érezzék magukat, és inspirációt, motivációt, pozitív metal energiát érezzenek. Tehát ezt nagyon szívesen folytatnám még. Nincsenek más álmaim, csak a zene megélése."
- mesélte az 56 évesen is bombaformában lévő metálkirálynő, aki elárulta: hároméves volt, amikor eldöntötte: énekesnő akar lenni, másik nagy szenvedélye az állatok védelme, azt pedig minden rajongója tudja, hogy Doro vegetáriánus, nem hord valódi szőrmét és bőrt.
És végül megtudhattuk, hogy új nagylemezét készíti:
"Jövőre szeretném kiadni az új lemezt, és remélhetőleg turnézni is tudok vele. Hat dalt már megírtam!"
Aeva Maurelle az általa alapított Aeverium énekesnőjeként vált ismertté, majd miután 2017 szeptemberében Dianne van Giersbergen otthagyta a Xandriát, a fiúk őt kérték fel, hogy a már lefixált koncerteken helyettesítse. Egy évvel később Aeva otthagyta saját zenekarát, akik Vanessa Katakalos-szal dolgoznak azóta, Dianne pedig másik együttesével, az Ex Libris-szel foglalatoskodik. Aeva nemrég Facebookján felfedte: egyedül is kipróbálja magát.
Első szólódala, a Dreamer november 12-én jelent meg a Youtube-on, ám nem ez az egyetlen munkássága a Xandriától függetlenül: a görög Maxi Nil (ex-Elysion, ex-Visions of Atlantis), aki jelenleg a Jaded Star frontlánya, szintén létrehozott egy mellékprojektet, amelynek a She&Her Darkness nevet adta, és első dalát, a The Colors Of My Heart-ot a német énekesnővel közösen vette fel.
A Xandriáról egyébként 2018 decembere óta, azaz két éve nincs érdemleges hír, viszont a csapat honlapjáról kiderül, hogy Steven Wussow basszusgitáros 2019 folyamán kilépett a formációból és az Orden Oganban ténykedik. Így az együttest jelenleg Marco Heubaum, Gerit Lamm és Philip Restemeier alkotják.
Íme, a Dreamer és a The Colors Of My Heart klipje!
A rajongók számára közismert tény, hogy a Nightwish egykori és jelenlegi énekesnői nagyon jó barátnők. Tarja 1996 és 2005 között volt a banda fronthölgye, 2013-ban pedig Floor Jansen váltotta Anette Olzont - a svéd énekesnő 2006 és 2012 között erősítette a zenekart.
A koronavírus-járvány miatt mind a finn szépség, mind holland kolleginája otthon van, noha mind Tarjának, mind a Nightwishnak éppen turnén kellene lennie.
Az 58 perces beszélgetésből kiderült: Floor szólóalbumon dolgozik.
"Új zenét készítek éppen. Szeretnék majd kiadni egy saját nagylemezt. Nagyon izgalmas és persze időt is igényel, hogy valamit felépítsünk a semmiből. Ezt csináltam ebben az évben - megpróbáltam valamit formába önteni. Csak azt tudom mondani, hogy ez nem metal, nem rock. De még sok minden mást csinálhatok."
- kezdte izgatottan az énekeső, aki a közelmúltban két coverrel is megörvendeztette hallgatóságát: lassan 4 éves kislánya, Freja hatására felénekelte a Jégvarázsból ismert Let It Go című dalt, de a Heart-klasszikus Alone-t is hallhattuk az ő értelmezésében. Tavaly Floort láthattuk a szülőhazájában vetített Beste Zangers című szórakoztató műsorban, amely produkció keretein belül tehetséges holland énekesek adtak elő dalokat sajátjuktól eltérő műfajokban, ő így került kapcsolatba például a reggaetonnal és a latin poppal is.
Akkoriban azt nyilatkozta: pont a stílusok különbözősége miatt nyitott meg teljesen új utakat számára a műsorban való szereplés.
Tarja, akit 15 éve menesztettek a Nightwish mikrofonja mögül, sikeres szólókarriert épített fel, öt stúdióalbummal, -a legutóbbi a 2019 augusztusában kiadott In The Raw volt-, valamint számos speciális kiadvánnyal, például karácsonyi lemezekkel és két DVD-vel isbüszkélkedhet.
Korábban kiderült: újra kapcsolatba lépett egykori zenésztársával, a Nigtwisht megálmodó Tuomas Holopainen billentyűssel, de 2017-ben, a Raskasta Joulua elnevezésű fellépéssorozaton - amely Finn-és Svédországot érinti- együtt énekelte az Ave Maria című klasszikust Marco Hietalával, aki 2002-ben, basszusgitárosként került a bandába, és aki által megjelentek a csapat életében a duettek.
Tarja minden egyes pillanatát imádta a közös előadásoknak, de azt korábban is leszögezte: nem lát esélyt arra, hogy valaha újra egykori zenekarával dolgozzon. Mint az köztudott, 2005. október 21-én, a Once lemez turnézáró koncertjén, a helsinki Hartwall Aréna színfalai mögött nem éppen a legszebb módon szólították fel a távozásra az énekesnőt a csapat férfi zenészei. A másnapra már mindenki által ismert nyílt levélben a fiúk azzal vádolták meg énekesnőjüket, hogy férje, az argentin származású üzletember Marcelo Cabuli hatására túlzottan anyagiassá vált, a pénz és az üzlet fontosabbá váltak számára a zene öröménél, ez a viselkedés pedig összeegyeztethetetlen a csapat filozófiájával.
A beszélgetést meghallgathatod itt: