Vannak dallamok, amelyek már az első pillanatban úgy vésődnek az ember agyába, mintha tüzesvassal égetnék bele. A Spiritbox zenéje éppen ilyen: műfaji határokon túlívelő, merész és kiszámíthatatlan elegy, amelyet nehéz keretek közé szorítani. Már a 2021-es "Eternal Blue" (kritika ITT) is ezt bizonyította, miközben egyértelművé tette, hogy Courtney LaPlante frontasszony hangja nem csupán erőteljes, hanem lenyűgözően sokoldalú is.
Az elmúlt években a 2016-ban alakult kanadai banda rakétaként száguldott előre: egyik turné követte a másikat, fesztiválokat hódítottak meg, és közben elkészült második nagylemezük, a "Tsunami Sea", amely épp ma lát napvilágot. A lemezt több előfutár is megelőzte, köztük a Crystal Roses, amely merész fordulatot hoz – a nyers erő helyett ezúttal a dallamok és Courtney hipnotikus hangja kerülnek előtérbe, a nyitányban pedig drum and bass ihletésű elektronikus elemek tesznek róla, hogy meglepetés érje a hallgatót. A Soft Spine és a Perfect Soul viszont nem spórol a dühvel, könyörtelenül zúznak, míg a No Loss, No Love dalában végleg elszabadul az a démon, aki Courtney torkában lakozik.
Míg az "Eternal Blue" egyértelműen a progresszív és tech-metál területén mozgott, addig utódja bátran félredobja a műfaji korlátokat és még szélesebbre tárja a kapukat. Ezt bizonyítja a drum and bass és más elektronikus elemekkel gazdagított, érzelmi mélységeket feltáró és tömény fájdalommal átitatott Crystal Roses, vagy a traumák és elnyomás témáját feldolgozó Keep Sweet. Szinte minden dalban találni érdekes megoldásokat.
A dalszövegek is mélyre vágnak: az andalító Ride The Wave azt az érzést járja körbe, amikor az irányítás kicsúszik az ujjaid közül, míg a címadó Tsunami Sea djentes hullámok hátán mesél az érzelmek tomboló, pusztító erejéről. Nem véletlen a lemez címe – ahogy az Eternal Blue, úgy ez is egy érzelmi vihar, amely magával ragad és nem ereszt.
A számokat egyszerre itatja át a sötétség hipnotikus gyönyörűsége és a nyugtalanító, már-már kísérteties atmoszféra. Talán az egyik legjobb példa erre a Deep End, amely az elszigeteltség és elveszettség mélyrétegeit boncolgatja, vagy a A Haven With Two Faces, amely azt az ellentmondásos igazságot tárja elénk, hogy egy menedék egyszerre lehet megnyugtató és romboló. Ebben a különös, kétarcú biztonságban pedig az elmúlt dolgok után sóvárgunk – egy fájdalmas, gyötrelmes vágyakozás, amely lassan felemészt.
Összegezve a "Tsunami Sea" egy elképesztő utazás az érzelmek szélsőséges tartományain keresztül, ami engem személyesen is mélyen megérintett. Ahogy az album végigsöpör a lélek viharos tájain, úgy mutatja meg a Spiritbox, hogy a zenei kísérletezés nem csapda, hanem lehetőség – amibe sok zenekar belebukik, ők azonban tökéletesen uralják. Bár a csapat az "Eternal Blue" utódjának nevezte az új lemezt, a nyilvánvaló különbségek egyértelműen előnyére válnak. A bátran alkalmazott új zenei elemek, a műfaji határok merész feszegetése, és Courtney hangjának még inkább kibontakozó sokoldalúsága olyan dimenziókat nyit meg, amelyek messze túlszárnyalják a debütlemezt.
A "Tsunami Sea" nem egyszerűen egy folytatás; sokkal inkább egy új fejezet, ami bizonyítja, hogy a Spiritbox készen áll a továbblépésre, miközben megőrzi mindazt, ami különlegessé teszi őket.
9,5/10
"Tsunami Sea"
Megjelenés: 2025.03.07.
Kiadó: Rise Records
Tracklist:
01. Fata Morgana
02. Black Rainbow
03. Perfect Soul
04. Keep Sweet
05. Soft Spine
06. Tsunami Sea
07. A Haven With Two Faces
08. No Loss, No Love
09. Crystal Roses
10. Ride The Wave
11. Deep End
