Nyáron jelentette be a Butcher Babies énekesnője, hogy elhagyja a zenekart, a jövőben a bandát már csak Heidi Shepherd-del láthatják a rajongók. Azonban nem tűnik el végleg: The Violent Hour elnevezés alatt hívta életre új projektjét, amely ígérete szerint hamarosan bemutatkozik a nagyközönségnek. 

Carla Harvey nemrég interjút adott a The Ward Bond Show című műsorban. Itt beszélt arról, miért döntött úgy, hogy 15 év után kilép a zenekarból. Carla egyébként igen sokoldalú ember: a zenélés mellett gyásztanácsadóként is dolgozik, valamint olyan embereknek segít, akik életük végéhez közelednek.

"Érdekes helyzet volt ez. A Butcher Babies előtt Los Angelesben éltem, és nagyon belefáradtam a szórakoztatóiparba. Kaptam lehetőségeket, amiket aztán elvettek tőlem. Pénzt kerestem, amit aztán elveszítettem. Egy ponton úgy döntöttem, abbahagyom a zenélést és színészkedést, mert túl megterhelő volt, és úgy tűnt, semmi sem fog összejönni. Ekkor beiratkoztam egy képzésre, ahol temetkezési vállalkozónak tanultam. Úgy terveztem, csak ezzel fogok foglalkozni. Néhány év munka után meg is kaptam álmaim állását egy nagy temetkezési cégnél Los Angelesben. És ekkor jött a Butcher Babies, a zenélés és a nagy turnék."

- kezdte fejtegetni gondolatmenetét, majd így folytatta:

Választanom kellett: vagy otthagyom a temetkezési karriert, amiért olyan keményen tanultam, és elmegyek turnézni egy afféle utolsó próbálkozásként. Végül 2009-ben a zene mellett döntöttem. 2012-re már annyit turnéztunk, hogy nem tudtam tovább dolgozni a temetkezésben. Ez lett életem legjobb döntése! A zenekar beindult, és így mindkét világból a legjobbat kaptam. Megszereztem a képzést, kipróbáltam magam a halottak között, és közben teljesültek az álmaim. Nagyon hálás vagyok ezért!

Bár az énekesnő nagyon boldog volt, hogy a Butcher Babies sikeres lett, most, 15 évvel később ismét váltania kellett. Erről így mesélt:

"Amikor a zenekar beindult, apám mondott valami vicceset: 'Láttalak énekelni az interneten. Ne hagyd ott a rendes munkádat.' Akkor ezen nagyon felkaptam a vizet! De ma már örülök, hogy nem hagytam ott a civil foglalkozásomat. Az elmúlt 15 évben folyamatosan turnéztam, de emellett folyamatosan tanultam és új képesítéseket szereztem. Mindig is éreztem, hogy valahogy kapcsolódnom kell a halálhoz. Ezért alapítottam egy céget, amelyben gyásztanácsadással foglalkozunk. Így továbbra is segíthettem azoknak, akiknek szükségük volt rám ebben. Ez nagyon fontos volt nekem."

"Életünk során gyakran kell el kell gondolkodnunk azon, mi a legjobb nekünk. Az élet folyton változik. A zene- és szórakoztatóipar is nagyon más ma, mint 10-20 éve volt. A vőlegényem, Charlie Benante - aki az Anthrax és a Pantera dobosa - régóta sikeres zenekarokban játszik. Nekik sosem kell aggódniuk a megélhetés miatt. De a hozzánk hasonló kisebb zenekarok? Nem keresünk sok pénzt. Csak akkor lenne elég a megélhetésre, ha az egész évet végigturnéznánk. Ezért mindig volt más munkám is a zene mellett. Festettem képeket vagy gyásztanácsadóként dolgoztam. Ezt össze tudtam egyeztetni a zenei karrieremmel. Anyagilag stabilitást jelentett, de egyben a szenvedélyem is volt. Ha akkor nem így döntök, most talán valakinek a kanapéján laknék. Nincs sok mindenem. Nehéz csak a szenvedélyből megélni, biztos háttér nélkül. Ezt sokszor elmondom másoknak is, de vannak, akik azt felelik: 'Nem kell B terv. Csak ezt az egy dolgot fogom csinálni.'"

Szeptember 20-án dobta piacra harmadik szólóalbumát Charlotte Wessels. A Delain egykori frontlánya eddigi legkeményebb művével örvendeztette meg rajongóit, a lemez kritikáját ITT olvashatjátok.

Egy internetes metalmagazin faggatta ki nemrégiben a holland énekesnőt, aki nemcsak a kreatív folyamatokról, hanem a korongon szereplő vendégzenészekről is mesélt - a Dopamine című dalban az Epica énekesnője, Simone Simons is tiszteletét teszi, míg az Ode To The West Wind-ben az Arch Enemy frontasszonyával, Alissa White-Gluzzal egyesíti erejét, és Charlotte mindkét kolléganőjével imádott együtt dolgozni. De hogyan jött a közös munka ötlete?

"A Dopamine, amelyet Simone-nal közösen vettünk fel, egy személyes élményemen alapul. A szöveg egy általam szedett antidepresszáns mellékhatásairól szól, és ez volt az első alkalom, hogy nyíltan beszéltem erről. Simone megkeresett, hogy beszélgessünk, és közelebb kerültünk egymáshoz, több közös projekten is dolgoztunk, köztük The Sirens című dalon, amit nemrég adhattunk elő a Symphonic Synergy koncertjein. A dal témája teremtette meg köztünk a kapcsolódási pontot. Miután feltöltöttem a Dopamine első verzióját a Patreonra, Simone megdicsérte. Ez adta az ötletet, hogy mennyire klasszul hangzana ez a dal duettként."

"Az Ode To The West Wind igen különleges helyet foglal el a munkásságomban, mivel ez az ötödik közös munkánk Alissával. Együttműködéseink többsége híres költeményeken alapul, és ez a dal sem kivétel: Percy Shelley egy ismert versét dolgoztuk fel. Úgy éreztem, ez tökéletesen illeszkedik a tematikus együttműködéseink sorába. Alissa örömmel csatlakozott hozzám, és végül a dal felkerült az albumra. Nagyon csodálom a tiszta hangját, de különösen élvezem, hogy hörgésekkel is gazdagította a számot."

Ehhez a szerzeményhez igen különleges képi világgal bíró videoklip is készült, és több témát érint, de főleg a természetet és a környezetvédelemet.

"A dal alapjául szolgáló vers a szerző természet iránti csodálatáról és saját örökségéről szól. A videoklipben azonban megfordítottuk ezt a koncepciót, és az emberiség természetre gyakorolt hatását ábrázoltuk, ami sajnos minden, csak nem pozitív. Híres festményeket alkottunk újra, magunkat és a környezetszennyezés jelképeit is ábrázolva bennük. Például a Wanderer Above The Sea Of Fog című képet szeméttel töltöttük meg, Raffaello Cherubjai pedig kátrányba borított, szemétből készült szárnyakat kaptak. A klip készítése során komoly kihívásokkal szembesültünk: ragaszkodtunk ahhoz, hogy valódi hulladékot használjunk, nem akartunk új szemetet termelni. Ez persze olyan kérdéseket is felvetett, például hogyan oldjuk meg a nemzetközi stáb utaztatását környezetbarát módon. Ezek a dilemmák különösen fontosak egy ilyen témájú projekt esetében, és sokat gondolkodtunk rajtuk. Úgy vélem, ez olyan üzenet, amit nem lehet elégszer hangsúlyozni a mindennapi életünkben sem."

Az Arch Enemy legutóbbi kislemezes alkotása nyáron, Dream Stealer címmel jelent meg, és épp az énekesnő Alissa White-Gluz születésnapján látott napvilágot. A banda jelenleg turnén van, a fellépéssorozat keretein belül pedig Budapestre is ellátogatnak, ahol az In Flames és a Soilwork társaságában lépnek színpadra október 23-án a Barba Negrában.

A zenekar ma izgalmas bejelentéssel lepte meg rajongóit. Közelgő stúdióalbumuk részleteit tárták a nyilvánosság elé, felfedték a korong borítóját, dallistáját és azt is tudatták, mikor vehetik kézbe a rajongók az új anyagot. A tizenkettedik nagylemez jövő tavasszal érkezik, egészen pontosan 2025. március 28-án, "Blood Dynasty" címmel, a Century Media Records felügyelete alatt.

Michael Amott, a banda gitárosa eképpen nyilatkozott a készülő lemezről:

"Az új album minden eddigi munkánk határait feszegeti, túllép azon, amit elvárhantál ettől a zenekartól. Alig várjuk, hogy meghallgassátok és érezzétek azt az energiát amit minden egyes számba beleadtunk!"

A dalok listája:

1. Dream Stealer
2. Illuminate The Path
3. March Of the Miscreants
4. A Million Suns
5. Don’t Look Down
6. Presage
7. Blood Dynasty
8. Paper Tiger
9. Vivre Libre
10. The Pendulum
11. Liars & Thieves

Kat Von D, a sokoldalú művésznő új videoklipet jelentetett meg I Am A Machine című dalához, a felvételen pedig közreműködik Alissa White-Gluz, az Arch Enemy énekesnője is. A dal Kat frissen megjelent "My Side Of The Mountain" című albumán hallható, a kisfilmet pedig az a Vincente Cordero rendezte, aki korábban olyan zenekarokkal dolgozott együtt, mint a Jinjer, a Cradle of Filth és a Suicide Silence.

"Régóta nagy Arch Enemy-rajongó vagyok, így egy álom vált valóra azzal, hogy Alissával dolgozhattam. Igazából elég ideges voltam, hogy egyáltalán felkérjem-e őt, hogy énekeljen az egyik dalomban, tekintve, hogy inkább sötét, elektronikus zenét csinálok, és nem metált. Nagyon megkönnyebbültem és boldog voltam, amikor igent mondott, hogy részese legyen ennek az albumnak."

- mesélte a közös munka kapcsán Kat, majd hozzátette:

"Ő az egyik legtehetségesebb barátom. Nagyon inspiráló volt, hogy a hatalmas hangterjedelmét rögzíthettük."

Az olasz banda nemrég jelentette be, hogy befejezték új albumuk készítését. Az elmúlt napokban a rajongókat lázban tartották azzal, hogy folyamatosan részleteket szivárogtattak egy új videoklipből - kiderült, hogy a kisfilm az Oxygen című friss kislemezes dalukhoz készült, amely ma debütált a Youtube-on.

Cristina Scabbia és a fiúk most felfedték az új album részleteit. A "Sleepless Empire" címet viselő lemez 2025. február 14-én jelenik meg. A korongról már két videoklipes dal is napvilágot látott: tavasszal az In The Mean Time, amelyben Ash Costello (New Years Day) is közreműködött, nyáron pedig a Hosting The Shadow, melyben Randy Blythe, a Lamb of God énekese vendégszerepelt.

"A "Sleepless Empire" a mi nézőpontunkból tárja fel egy generáció zűrzavarát, amely egy megállás nélkül pörgő digitális világ fogságába esett. Ebben a közegben a közösségi média felőrli az egyéniséget, és nap mint nap közelebb sodor minket ahhoz, hogy lelketlen zombikként működjünk. Két világ határán egyensúlyozunk: tanúi vagyunk mind a hagyományos, mind a modern kor alakulásának. Szembesülünk a fejlődéssel, miközben próbáljuk megfejteni mindennek a valódi jelentőségét. Az album minden dala egy-egy lázadó kiáltás, egy kétségbeesett próbálkozás, hogy visszanyerjük önmagunkat egy olyan korban, amely mintha elvesztette volna kapcsolatát az idővel és a valósággal."

- fejtette ki új kiadványának lényegét a zenekar.

A mai nappal, az album hírével egyetemben végre hallhatják a rajongók az új számot, amelyről eképpen mesélt Cristina:

"Az 'Oxygen' egy mély érzelmi harcot és belső vívódást tár fel. A szöveg egy mérgező közegben való fuldoklás élményét írja le, amit a videó szó szerint, a dal pedig átvitt értelemben mutat be. Az 'oxigén' itt a megváltás jelképe, ám ez a menekülési kísérlet sokszor reménytelennek tűnik. A dal azt az érzést ragadja meg, amikor az ember próbál kitörni a korlátai közül, de az út tele van akadályokkal. Ez egy őszinte himnusz a sebezhetőségről, a kitartásról, és arról a bátorságról, ami a látszólag legyőzhetetlen kihívásokkal való szembenézéshez kell."

A dalhoz igen látványos videót készített az együttes, erről így mesélt az énekesnő:

"A klipforgatás során átélt hosszú órák a vízben katartikus élményt nyújtottak számomra. Rádöbbentem, hogy a kellemes lebegés érzete egy szempillantás alatt veszélyessé, sőt végzetessé válhat, ha nem vagyok résen. Ez a felismerés tökéletesen illeszkedett a dal mondanivalójához."

01. The Siege
02. Oxygen
03. Scarecrow
04. Gravity
05. I Wish You Were Dead
06. Hosting The Shadow (feat. Randy Blythe)
07. In Nomine Patris
08. Sleepless Empire
09. Sleep Paralysis
10. In The Mean Time (feat. Ash Costello)
11. Never Dawn

A német szimfometal zenekar 2022-ben látványos visszatérést követően 2023 februárjában adta ki legújabb nagylemezét "The Wonders Still Awaiting" címmel. Bár a korong megőrizte a műfaj minden stílusjegyét, mégis frissebb és érettebb hangzást mutat, köszönhetően főleg annak, hogy zenekar új énekesnője, Ambre Vourvahis rendkívül sokoldalú hanggal rendelkezik.

Igen szép sikereket hozott a csapatnak a fent említett album, több sikeres turnét is lebonyolítottak a megjelenése óta, ám eközben a dalszerzésre is jutott idő. Tavasszal megjelentették a Universal című számot, a mai napon pedig egy újabb videoklipes dallal jelentkeztek a rajongók nagy örömére, amely a No Time To Live Forever címet viseli.

Mindkét dal helyet kap a banda új, november 22-én megjelenő középlemezén, amely "Universal Tales" címmel válik elérhetővé a digitális platformokon - a kiadvány négy új felvételt  tartalmaz, valamint néhány dal nagyzenekari változatát.

1. No Time To Live Forever
2. Universal
3. 200 Years (feat. Ally Storch)
4. Live The Tale
5. The Wonders Still Awaiting (Acoustic Film Score Version)
6. No Time To Live Forever (Orchestral Version)
7. Universal (Orchestral Version)
8. 200 Years (feat. Ally Storch) (Orchestral Version)
9. Live The Tale (Orchestral Version)

Igen érdekes gondolatokat osztott meg Tuomas Holopainen egy friss interjúban. A Thomann Music riporterének mesélte el, honnan származik az ihlete a hosszú, nem rádióbarát dalok írásához.

"28 éve így csináljuk a dolgokat, szóval mi a fenéért változtatnánk most bármin is? De igaz, valóban nagyon klisés számomra, hogy mindig négy perc alatti dalokat kell írni - kell, hogy legyen refrénje, kell, hogy beszéljen valakinek a szerelmi életéről vagy a megromlott kapcsolatokról. Egyszerűen unalmas és idegesítő számomra."

- ecsetelte a témát a zenész, majd hozzátette:

"Ezeknek a daloknak is megvan a helye és ideje, de ha van egy történeted, amit el akarsz mondani, és időre van szükséged ahhoz, hogy megfelelő módon elmeséld, akkor nem kell kapkodnod, és a dal addig tart, ameddig csak kell. Ennyire egyszerű."

Igaz ami igaz, a Nightwish minden albumán találhatók igen hosszú dalok, amelyek lehetővé teszik a történetmesélést és a koncepció kibontását - például a 10 perces, epikus Ghost Love Score a 2004-es "Once" albumról, a 14 perces, többrészes The Poet And The Pendulum a 2007-es "Dark Passion Play"-ről, vagy éppen a 24 perces, szintén több tételből álló The Greatest Show on Earth a 2015-ös "Endless Forms Most Beautiful" korongon. Legújabb albumukon, a "Yesterwynde"-n is találhatunk hosszabb dalokat, mint például a nyolcperces Perfume Of The Timeless kislemez. Holopainen szerint ennek a hosszabb formátumnak a választása lehetővé teszi, hogy jobban kifejtsék a koncepciót és a narratívát, ami a zenekar számára fontos. 

A napokban adott interjút a Nightwish énekesnője Elizabeth Zharoffnak, a The Charismatic Voice énektanítási módszer megalkotójának egy videós beszélgetés keretein belül. A diskurzus során felmerült, hogy mely művészekkel működne együtt szívesen Floor, aki elárulta: szívesen dolgozna Lzzy Hale-lel, a Halestorm frontasszonyával.

"Szívesen dolgoznék együtt Lzzy Hale-lel a Halestormból. Egyszer már találkoztunk egy angliai fesztiválon, és akkor egy kicsit rajongóként néztem rá, mert mióta meghallottam az I Miss The Misery című számuk kezdő hangját – azt a dalt, ahol eléri azt a magas hangot –, azóta azt gondolom: ez igen!"

- áradozott Floor kolléganőjéről.

Korábban már kifejezte csodálatát Hale iránt egy 2023-as interjúban, amelyet a brit Metal Hammer magazinnak adott, és a Halestorm 2012-es, "The Strange Case Of..." című albumát azon tíz lemez egyikeként említette, amely megváltoztatta az életét.

"Nem emlékszem pontosan, hogyan akadtam rá az I Miss The Misery-re, de ez volt az első dal, amit a Halestormtól hallottam. Az első, amit Lzzy csinál benne, az egy üvöltés, és az első hanggal megragadott – ez ritkaság. Azonnal azt gondoltam: ‘Hűha!’. Nagyon amerikai stílusú produkció, és bár az a ‘whoa-oh-oh-oh-oh-oh-oh’ felvezetés elég giccses, de mégis tökéletesen működik. Láttam őt élőben, és csak azt tudtam kérdezni: hogyan bírja ezt a hangja? Sikít, hörög, és minden, amit csinál, elképesztően király. Lzzy egy igazi erőmű. Ő azt testesíti meg, hogy hogyan lehet nőiesnek maradni egy férfiak uralta világban, miközben a dalszövegeiben kristálytisztán kifejezi az érzéseit."

- nyilatkozta akkor a holland tehetség.

Nem kis megdöbbenést váltott ki a rockvilágban a hír, hogy hét évvel Chester Bennington tragikus halála után a Linkin Park újjáéledt, és folytatja a zenélést egy új női frontemberrel, Emily Armstronggal. A zenekar már két új dalt is kiadott: először a The Emptiness Machine-t, majd a napokban a Heavy Is The Crown-t, amelyek mind szerepelni fognak a november 15-én megjelenő "From Zero" című albumon.

A rajongók körében természetesen nagy visszhangot keltett ez a hír, hiszen Bennington hangja elválaszthatatlan volt a Linkin Park zenéjétől, ám a formáció úgy döntött, hogy nem hagyja veszni ezt a különleges örökséget, hanem egy új, inspiráló irányt választ. 

Mike Shinoda, a csapat gitárosa nemrégiben elmondta, hogy Emily egyáltalán nem kíván Chester-klón lenni, hiszen megvan a maga stílusa és személyisége, a napokban pedig újabb kérdésekre válaszolt a zenész. Szóba került többek közt az is, hogyan jutottak arra a merész elhatározásra, hogy folytatják a banda történetét.

„2019-ben találkoztam Emilyvel először, azt hiszem – néhány közös barátunk ajánlotta őt. Írtunk pár dalt, de nem is a zenéről szólt igazán, hanem arról, hogy megismerjük egymást. A dalok rendben voltak, de inkább az volt a kérdés, hogy ki is ő valójában. Végül Joe, Dave és én elkezdtünk egyre többször összejárni. Nem az volt a cél, hogy újjáalakítsuk a zenekart, csak spontán történt. Aztán a dolgok szépen lassan a helyükre kerültek Emilyvel és Colinnal, az új dobosunkkal.”

- kezdte fejtegetni gondolatmenetét Shinoda, majd amikor arról kérdezték, mikor kezdte el valós lehetőségként látni a Linkin Park visszatérését, így válaszolt:

„Az új album úgy jött össze, ahogy a zenekar is megalakult. Különböző szerzőkkel, énekesekkel és előadókkal dolgoztunk a próbák során. Hirtelen azon kaptuk magunkat, hogy szeretnénk újra hívni Emilyt és Colint. Emlékszem, Joe és én arról beszélgettünk, hogy az ő hangját bele kellene tennünk néhány már elkészült dalba, amikben csak az én hangom szerepelt. Amikor ezt megtettük, azt éreztem, hogy 'Ó, ez nagyon jól hangzik.' Ezt a megközelítést még több dalban is ki kellene próbálnunk.”

"Emily zenekara, a Dead Sara nagyon különleges. Hallottam tőlük a 'Weatherman' című dalt, és lenyűgözött az éneklése. Az, ahogyan énekel, tele van szenvedéllyel, és ez a stílusa is nagyon egyedi. Az énekstílusa az, ami igazán kiemeli őt a tömegből, és ezt mindig is csodáltam benne. Az új album egy új fejezetet nyit a Linkin Park történetében. Az előző fejezet nagyszerű volt, és nagyon szeretjük azt az időszakot, de az már a múlté. Emily tele van szenvedéllyel, és teljesen önmaga tud lenni. Nem próbálja utánozni Chestert vagy bárki mást. Ő csak önmagát adja, és ez az, ami igazán működik. Úgy érzem, hogy többet dolgoztunk ezen, mint bármi máson az életünkben."

- foglalta össze a történéseket a zenész.