Igen érdekes gondolatokat osztott meg Tuomas Holopainen egy friss interjúban. A Thomann Music riporterének mesélte el, honnan származik az ihlete a hosszú, nem rádióbarát dalok írásához.

"28 éve így csináljuk a dolgokat, szóval mi a fenéért változtatnánk most bármin is? De igaz, valóban nagyon klisés számomra, hogy mindig négy perc alatti dalokat kell írni - kell, hogy legyen refrénje, kell, hogy beszéljen valakinek a szerelmi életéről vagy a megromlott kapcsolatokról. Egyszerűen unalmas és idegesítő számomra."

- ecsetelte a témát a zenész, majd hozzátette:

"Ezeknek a daloknak is megvan a helye és ideje, de ha van egy történeted, amit el akarsz mondani, és időre van szükséged ahhoz, hogy megfelelő módon elmeséld, akkor nem kell kapkodnod, és a dal addig tart, ameddig csak kell. Ennyire egyszerű."

Igaz ami igaz, a Nightwish minden albumán találhatók igen hosszú dalok, amelyek lehetővé teszik a történetmesélést és a koncepció kibontását - például a 10 perces, epikus Ghost Love Score a 2004-es "Once" albumról, a 14 perces, többrészes The Poet And The Pendulum a 2007-es "Dark Passion Play"-ről, vagy éppen a 24 perces, szintén több tételből álló The Greatest Show on Earth a 2015-ös "Endless Forms Most Beautiful" korongon. Legújabb albumukon, a "Yesterwynde"-n is találhatunk hosszabb dalokat, mint például a nyolcperces Perfume Of The Timeless kislemez. Holopainen szerint ennek a hosszabb formátumnak a választása lehetővé teszi, hogy jobban kifejtsék a koncepciót és a narratívát, ami a zenekar számára fontos.