Néhány hónappal ezelőtt megírtuk, miszerint a kanadai Kittie újra aktivizálta magát - fellépnek egy fesztiválon és egyéb terveket is szövögetnek. 

Ezúttal a egy podcastben mesélt ezen tervekről és a csapat lehetséges jövőjéről Morgan Lander, a banda énekese.

Az egész telefonom tele van riffekkel, amelyeket szerintem fel lehet használni. A koncertekre való készülődés is valahogy 'kinyitotta az ajtókat', motivált, hogy dolgozzak és és zenét írjak. De határidő nincs.

- kezdte sorait.

Nehéz egyszerre koncentrálni a közelgő turnénkra és a zeneszerzésre is. Eközben a zenekarban mindenki foglalkozik a saját dolgaival és a családi életével is, szóval nehéz az egész. De a koncertezést nem hagyjuk majd abba, ez egészen biztos. Azt is megválogatjuk majd, mely fesztiválokra megyünk, valamint van egy saját időbeosztásom, amelyhez szeretném tartani magam. De 2024-re egy határozottan klassz dolog lehet ebből - nagyon király lenne!

- folytatta, majd az is elárulta, hogy 2023-ban, amikor is 25 éves lesz a zenekar, szeretné, ha valami különlegességgel rukkolhatnának elő. 

Mercedes-szel (Morgan húga, a csapat dobosa - a szerk.) 2017 óta először próbáltunk a közelgő lefixált fesztiválkoncertek kapcsán, de egyelőre ennyi a tervünk az idei évre. Jövőre pedig jönni fognak a lehetőségek is. Semmi nincs még kőbe vésve, de reméljük, hogy minél több fellépésünk lesz az Egyesült Államokban és Európában.

A csapat a következő felállásall fog koncertezni:

Morgan Lander - ének

Mercedes Lander - dobok

Tara McLeod - gitár

Ivy Vujić - basszusgitár

A Kittie jelenlegi felállása: Morgan, Mercedes, Ivy és Tara (balról)

Korábban Morgan elárulta: nem valószínű, hogy új album születne az egykori basszusgitárosuk, Trish Doan nélkül, aki 2017 februárjában, 32 évesen, tragikus hirtelenséggel halt meg és Morgan a testvéreként szerette őt. Új albumról nem is esett szó eddig, ám Morgan szavai bizakodásra adnak okot. 

Lázasan készül "Deceivers" című, tizenegyedik sorlemezének megjelentetésére az Arch Enemy - július 29-én lesz elérhető az újdonság. Három dalt mutatott meg klipes formában a svéd/kanadai együttes a korongról, a Deceiver, Deceiver-t, a House Of Mirrors-t, majd a Handshake With Hell-t.

Mindeközben az sem titok, hogy Alissa White-Gluz, a csapat frontasszonya jó pár éve szólóanyagon dolgozik, amely albumról egy interjúban fedte fel az énekesnő: elkészült.

2016 szeptemberében leszerződtem egy albumra a Napalm Records-höz. Csak annyi történt, hogy aláírtam a szerződést, de ezt sokan úgy értették akkoriban, hogy már van egy kész albumom, amit készen állok kiadni. De amikor kiderült a hír, valójában csak annyi történt, hogy csak igent mondtam arra, hogy csinálok egy lemezt. Aztán az év háromszáz napján turnéztam, egészen 2020-ig. És most elkészült, mert kellőképpen sokáig voltam otthon ahhoz, hogy megírjam a dalokat és felvegyem őket. És ez fantasztikus, imádom!

- kezdte mondandóját Alissa, akit az Arch Enemy előző énekesnője, Angela Gossow beszélt rá arra, hogy csináljon egy szólóalbumot. Elmondása szerint elődje tudta, hogy amíg a csapat nem turnézik, Alissa nem tud csak tétlenül ülni. Ő pedig azt mondta: rendben.

De mikor jelenik meg a kész mű?

Semmi sem tartja vissza a lemezt, hiszen már kész van, de mostanában sok album jelenik meg. Biztos akarok lenni abban, hogy a zeném megkapja a figyelmet. Szóval biztosan nem az új Arch Enemy-albummal egy időben fog megjelenni, mert ez egyszerűen nem jó ötlet, de találni fogok egy megfelelő időpontot.

- folytatta.

Arról is mesélt az énekesnő, milyen irányt követ majd a lemez:

Igazából nem úgy hangzik majd, mint az Arch Enemy zenéje. Pontosabban picit úgy hangzik majd, de mivel mégis az én lemezem, másmilyen is lesz. Kezdő gitáros vagyok és nagyon rosszul játszom. Úgy értem, tudok rajta játszani, de nem a gitározás a fő feladatom, szóval amikor riffeket írok gitáron, akkor úgy írok, mint egy énekes, aki riffeket ír gitáron.

De Jeff [Loomis, a banda gitárosa] segítségével nagyon sok témát írtam, meg egy csomó mindenkivel, akiknek neve legyemn meglepetés. Ének tekintetében pedig van a tiszta énekhangom, a hörgés, a heavy metal, a scream és az operaszerű éneklés. Ez egy súlyos album! Műfajilag nem is tudom besorolni, >>saját produkció<<. Őszinte. Pontosan olyan, amilyet írni akartam. Van benne némi prog, egy kis rock and roll, és nyilván van benne egy csomó metál. De nagyon elégedett vagyok vele. Remélem, hogy másoknak is tetszik majd.

Október 15-ével jelent meg a The Agonist "The Days Before World Wept" címre keresztelt középlemeze, két dalhoz pedig videót is készített a zenekar: elsőként a Remnants In Time, majd néhány napja a Feast On The Living című szerzeményeket mutatták meg a nagyérdeműnek.

Vicky Psarakis, aki 2014-ben váltotta Alissa White-Gluzt a kanadai formációban, három nagylemezt adott ki a csapattal: az "Eye of Providence" (2015), "Five" (2016) és az "Orphans" (2019) elnevezésű kiadványokat, és akik figyelemmel kísérik a bandát, észrevehették, hogy Vicky albumról albumra komoly fejlődést mutatott be, ami a hörgést illeti. 

A napokban egy interjú keretein belül mesélt arról, hogyan sajátította el ezt az előadásmódot - amikor ugyanis az együtteshez csatlakozott, gyakorlatilag fogalma nem volt arról, hogy eszik-e vagy isszák a hörgést.

Olyan volt először a hörgést hallanom, mint amikor egy csak popzenét hallgató ember meghallja ezt, és azt mondja, hogy ez csak egy >>zaj<<.

- kezdte mondandóját Vicky, azonban ez az érzés hamar elmúlt, a rengeteg svéd metal banda, akiket hallgatott, és az ő frontembereik hörgése hamar lenyűgözte őt.

Az agyam akkoriban képtelen volt megérteni, hogy miért akar valaki ilyet csinálni. Ez azonban hamar elmúlt - elkezdtem felfedezni a dallamokat a zenében. Kezdtem felfogni, hogy a hörgés valóban kiegészíti ezeknek a zenekaroknak a keménységét. 

Az énekesnő elárulta: poénból, Görögországban -ahonnan szülei származnak-, egy bárban, a poén kedvéért próbálkozott a screameléssel néhány barátjával. Később ezen barátok bátorítására megpróbált rögzíteni néhány dalt ezzel az extrém vokállal, ám rájött, hogy ezt rendkívül nehéz megfelelően kivitelezni.

Sok leckét tanultam az út során, ahogyan a saját stílusom kialakításán dolgoztam, valamint azon, hogyan tartsam meg a hangomat a színpadon egy turné és a koncertek során."

- zárta sorait.

A videó itt megnézhető!

Dolgozik új albumán a svéd/kanadai Arch Enemy, valamint az énekesnő Alissa White-Gluz is szólóalbummal készül megörvendeztetni rajongóit.

Jeff Loomis, a banda gitárosa már 2018-ban, alig egy évvel a nagy sikerű "Will To Power" címre keresztelt nagylemez után egy interjúban elmondta, hogy már a következő korongot tervezgeti, és rengeteg ötlete van.

Négy év után új dallal jelentkezett a formáció, amely a Deceiver, Deceiver címet kapta - a hozzá készült kisfilm megtekinthető a Youtube-on, íme:

Nem sokat lehetett hallani az idei évben a svéd/kanadai Arch Enemy háza tája felől, ám azt már év eleje óta tudhatjuk, hogy a banda új stúdióalbumán dolgozik. Jeff Loomis februárban tudatta a rajongókkal, hogy elkezdett dolgozni az új anyag gitárszólóin, ám Alissa White-Gluz énekesnő sem tétlenkedett, hiszen jó ideje foglalatoskodik első szólólemezével.

A csapat utolsó albuma, a Will To Power 2017 szeptemberében jelent meg és óriási sikert aratott.

Most megtört a csend, a zenekar ugyanis rövid előzetest tett közzé új szerzeményéből, amelyhez természetesen videoklip is készült, és amely nóta október 21-én, azaz csütörtökön fog debütálni, íme:

A mai nappal jelent meg a kanadai The Agonist "Days Before The World Wept" címet viselő középlemeze, amelyről már hallhattuk-láthattuk a Remnants In Time című szerzeményt.

A zenekar legutóbbi stúdióalbuma 2019 szeptemberében, "Orphans" címmel került boltokba, igen szép sikereket hozva a csapatnak, de tudni lehet, hogy a Vicky Psarakis énekesnő vezette brigád már a következő lemezt tervezgeti.

Tegnap újabb nótával örvendeztette meg rajongótáborát a csapat, amely szintén a  fent említett EP-ről származik - ez pedig a Feast On The Living, íme:

2016-ban alakult a kanadai Spiritbox, amely csapat zenéjében egyaránt vegyíti a progresszív-post-metalt és a metalcore-t is, Courtney LaPlante pedig egyaránt alkalmazza a hörgést és a tiszta éneket is előadásmódjában. A trió első nagylemeze a mai nappal jelent meg Eternal Blue címmel, a korongon 12 szerzeményt rögzítettek.

 A Constance, a Circle With Me ,a Holy Roller  és a Hurt You videóit láthattuk a lemezről korábban.

A fent felsorolt műfajok mellett a nu metal is erősen érezhető a dalokban, de tény, hogy a progos zúzás a legmérvadóbb, Courtney -aki egyébként a gitáros Mike Stringer felesége - hangja pedig remekül illeszkedik a dalokba. Korábban a házaspár az Iwrestledabearonce nevű csapatban játszott együtt. 

A modern elemekkel megküldött dalcsokor valóban minőségi munkát mutat. A szövegeket áthatja a fájdalom, de nem annyira sötétek, mint más, prog metálban ténykedő banda szövegei, és remek dallamérzékről tanúskodik a számok többsége, például a Yellowjacket, amelyet Sam Carterrel vettek fel, a The Summit vagy a nyitó Sun Killer.

Vannak igazán arcletépős nóták is az albumon, mint például a Silk In The Strings, remek gitárjátékkal operáló dalok is, mint a címadó Eternal Blue, és lassan, lágyan kezdődő tétel is, a We Live In A Strange World képében, ami a közepére aztán bedurvul. 

Érdekes érzéseim támadtak a lemez hallgatása közben. A legtöbb zenekar általában a legerősebbnek tartott dalait jelenteti meg klipes formában az album boltokba kerülése előtt, a Spiritbox esetében mintha ez fordítva történt volna. A fent felsorolt számok, amelyekhez videók készültek, nem gyengék ugyan, egyből megszerettem általuk a zenekart, de a többi dal igazi meglepetés, telis-tele energiával és odabaszós szövegekkel.

Összegezve: a Spiritbox egy igen érett lemezt tett le az asztalra, a szerzemények könnyen emészthetőek, fülbemászóak, de mégis súlyosak. A Hurt You például a mérgező kapcsolatokról szól, a Constance klipjét nézve pedig keménység ide vagy oda, én bizony elsírtam magam. A történet egy demenciában szenvedő öreg néni történetéről szól, megrázó és szívfacsaró képsorokkal, a szöveg pedig fájdalmasan gyönyörű. Ezekből is látni, hogy a formációt erősen foglalkoztatja a társadalom, illetve annak problémái, az emberi sorsok és kínok. Én hasonlóan érzékeny személyiség vagyok, szóval a dalszövegek telibe találták a lelkemet. Szívbemarkolóan gyönyörű sorok majdnem minden tételben. A lemez számomra ott van az idei top 3-ban, Courtney pedig egy hihetetlenül sokoldalú és tehetséges énekesnő.

9/10

Dallista:

1. Sun Killer
2. Hurt You
3. Yellowjacket (feat. Architects’ Sam Carter)
4. The Summit
5. Secret Garden
6. Silk In The Strings
7. Holy Roller
8. Eternal Blue
9. We Live In A Strange World
10. Halcyon
11. Circle With Me
12. Constance

Zenészek:

Courtney LaPlante - ének

Mike Stringer - gitár

Bill Crook- basszusgitár

Zev Rose - dob

Kiadó: Rise/Pale Chord

2019-ben jelent meg a kanadai The Agonist "Orphans" címet viselő nagylemeze, amely a harmadik album volt Vicky Psarakis énekesnővel, aki 2014-ben váltotta a mikrofon mögött az Arch Enemybe átigazolt Alissa White-Gluzt.

Nemrégiben a frontlány Sicksense néven új együttest is alapított, amely groove-os, dallamos zenét játszik, azonban a The Agonist is visszatérésre készül, azt pedig már egy ideje tudni lehet, hogy a banda új stúdióalbumán dolgozik.

A mai nappal mutatta be a zenekar vadonatúj dalát, amely a Remnants In Time címet viseli. A szerzemény a "Days Before The World Wept" elnevezésű középlemezen kap majd helyet, amely kiadvány október 15-én jelenik meg, és ITT tudod előrendelni.

A számlista:

01. Remnants in Time

02. Immaculate Deception

03. Resurrection

04. Feast on the Living

05. Days Before the World Wept

Az új kisfilmről Vicky eképpen mesélt:

Azt akartuk, hogy a képi megjelenés határozottan tükrözze a dalszövegeket és a mögöttük álló gondolatokat, és ebben kulcsfontosságú volt, hogy démonná változzak. Nagy rajongója vagyok a horrorokat, sci-fiket idéző sminknek, így a profi sminkessel való munka király érzés volt! Ez a dal - és a videó is - a szélsőségekről szól. Angyali és démoni, törékeny és erős, finom és agresszív. Sok mindent megtestesít abból, amiről a The Agonist szól.

Íme, a videó!

2016-ban alakult a kanadai Spiritbox Mike Stringer gitáros és felesége, az énekesnő Courtney LaPlante által, akik korábban az Iwrestledabearonce nevű zenekar tagjai voltak. 2017-ben EP-t adtak ki, amely a Spiritbox nevet kapta, majd 2018-ban csatlakozott hozzájuk Bill Crook. 

Műfajilag eppúgy jellemző zenéjükre a post-metalcore, mint a progresszív metal  és az alternatív metal, modern elemekkel vegyítve, az énekesnő Courtney pedig egyaránt alkalmazza a tiszta éneket és a hörgést is előadásmódjában.

A trió debütáló albuma 2021. szeptember 17-én jelenik meg Eternal Blue címmel, amelynek dallistája a következő:

1. Sun Killer
2. Hurt You
3. Yellowjacket (feat. Architects’ Sam Carter)
4. The Summit
5. Secret Garden
6. Silk In The Strings
7. Holy Roller
8. Eternal Blue
9. We Live In A Strange World
10. Halcyon
11. Circle With Me
12. Constance

A borító:

A hamarosan boltokba kerülő lemezről elérhető a Youtube-on, a Constance, a Circle With Me és a Holy Roller klipje, ma pedig megérkezett az új dal, a Hurt You, amelyről Courtney így mesélt:

"A dal a mérgező párkapcsolatokról és a társfüggőségről szól, valamint arról az érzésről, amikor tudod, hogy valami kudarcra van ítélve, de mégis belemész..."

Íme, a videó:

2011-ben fejeződött be a kanadai Kittie I've Failed You című lemezéhez kapcsolódó turnéja, azóta pedig nem nagyon lehetett hallani a csapat háza tája felől.

2017 februárjában a basszusgitáros Trish Doan tragikusan fiatalon, 31 évesen elhunyt, 2018-ban pedig Live at the London Music Hall címmel koncert DVD-t adtak ki, ám ezt követően nemigen volt aktív a zenekar.

Korábban Morgan Lander énekesnő elárulta: megfelelő ajánlat hiányában aligha lendül meg újra a banda szekere. Ő maga időközben két másik projektben is megmutatta tehetségét: a Karkaosban Viky Boyer helyét vette át, saját projektje, a Winterlvst pedig tervei szerint filmzene-szerű dallamokat fog majd játszani. Hétköznapi munkákban is kipróbálták magukat a tagok: Morgan egy fitneszterem-hálózat marketingeseként dolgozott, húga, Mercedes -a Kittie dobosa- pedig belekóstolt az ingatlanközvetítésbe, de megfordult egy szoftvercégnél is.

Trish halála után a következőket mondta Morgan:

Nehéz tovább haladni Trish nélkül, mert furcsa érzés, hogy nincs velünk. De persze nem tudni, mi lesz a vége. Ha kapunk egy jó ajánlatot, lehet, hogy rábólintunk. Ugyanakkor biztosan akarjuk tudni, hogy ez a rajongóinknak is jó lesz. De meglátjuk, mit hoz a jövő. Nagyon sok ember szereti a csapatot. "Kiköveztétek az utat", "Legendák vagytok" - és hasonlókat mondanak nekünk, noha nem gondolom, hogy 15-20 éve ez egyenlő lett volna a Kittie-vel. Úgy gondolom, az segített nekünk a sikerben, hogy szívvel-lélekkel dolgoztunk.

Morgan most egy podcastben mesélt a Kittie jövőjéről:

 A Kittie soha nem hal meg, mert bennünk még mindig él. Még mindig dolgozunk a Kittie örökségén, és még mindig ezt éljük és lélegezzük nap mint nap. És igen, lehet új zene is. Egyelőre így gondolom, de ez még nem a megfelelő idő erre. De mindennek eljön az ideje, és azt hiszem, hogy ez a zenével is így lesz."