"The Wonders Still Awaiting" címmel, februárban jelent meg a Xandria nyolcadik stúdióalbuma, amelyen az új énekesnő, Ambre Vourvahis megmutatja tehetségét.
Eddig öt dalt - Reborn, You Will Never Be Our God, Ghosts, The Wonders Still Awaiting, Two Worlds - hozott ki klipes formában a német zenekar, ma pedig megérkezett a hatodik kisfilm, a My Curse Is My Redemption, íme:
Igen szép sikereket könyvelhet el német szimfometalos Xandria februárban megjelent új albumával, a "The Wonders Still Awaiting"-gel, amely sorban a nyolcadik nagylemeze a zenekarnak.
Ambre Vourvahis és az új zenésztársak érkezése friss energiákkal töltötte fel a bandát, sokak szerint ez az eddigi legjobb felállása az együttesnek, akik a lemezről eddig öt dalt - Reborn, You Will Never Be Our God, Ghosts, The Wonders Still Awaiting, Two Worlds - mutattak meg, néhány napja pedig azt is tudni lehet, hogy a formáció dolgozik a hatodik klipen, amelyről most kiderült, hogy április 12-én érkezik, és a My Curse Is My Redemption című tételhez forognak a kamerák - a szerzemény egyértelműen az album egyik húzódala, íme egy kis ízelítő:
2010 és 2013 között erősítette a német Xandriát Manuela Kraller, akivel egy album készült el, a "Neverworld's End", amelyről olyan felvételek örvendenek a mai napig nagy népszerűségnek, mint a Valentine vagy a Blood On My Hands.
Az énekesnő 2013 októberében távozott a zenekarból, helyére a holland Dianne van Giersbergen került, akinek 2017-es kilépéséig nem is lehetett hallani Manuról - akkor ugyanis kifejtette véleményét az utódja körül kialakult botrányról és a zeneipar üzleti részéről.
2020 folyamán tért vissza a muzsikáláshoz, Alanae név alatt hozta létre saját projektjét, "Return To Elements" címmel pedig kiadott egy EP-t.
Most egy orosz magazinnak adott interjút Manuela, a beszélgetésben pedig felfedte, hogy miért változtatta meg projektje nevét és mit gondol a Xandria mostani felállásáról.
Manuela a Xandria frontasszonyaként, 2010-ben
Kiderült: komoly lelki zavarokkal küzdött meg az elmúlt években.
Az elmúlt évek nagyon nehezek voltak számomra, ugyanis depressziós voltam és kiégtem. Sok minden tisztázásra szorult az életemben. Felmondtam a munkahelyemen, magam mögött hagytam néhány barátságot, amelyek már nem működtek. Mélyen magamba kellett néznem, egészen a gyerekkoromig kellett visszamennem az időben, hogy begyógyítsak néhány sebet. Egy klinikára is elmentem, ahol szakszerű segítséget kaptam, és nagyszerű embrekkel találkoztam.
- kezdte sorait az énekesnő, aki Dianne Xandriából történő kilépése kapcsán már beszélt egészségi problémáiról, ám a régi sérülések akkor még nem kerültek feldolgozásra.
Hálás vagyok minden lépésért ezen az úton és minden kőért, amit el kellett tolnom magam elől. Mindez közelebb vitt az igazi önmagamhoz. Tudtam, hogy nem térhetek vissza a régi munkámhoz és a mérgező kapcsolataimhoz, hogy felépüljek. Úgy éreztem, hogy egy fal van körülöttem, ám ezt valójában én építettem, mintegy védekezésképpen. Azonban ez a fal azt is megakadályozta, hogy azt az életet éljem, amit igazán szerettem volna. A biztonság nem mindig jó választás. Feismertem azt, ha elkezdek bízni magamban és az életben, akkor ennél csak jobb jöhet. Felismertem az utam, hogy énekelnem kell, hogy harcolnom kell az emberi jogokért és a természetért, mert rájöttem, hogy ez az életfeladatom.
Fél éve építem az egzisztenciámat szabadúszó énekesként, emberi és természetvédelmi aktivistaként, mert tudom, hogy a hangommal, a művészetemmel valami jót adhatok a világnak. Ez a legnagyobb ajándék, amit a nehéz idők után kaptam. Hogy végre tudom, miért vagyok itt. Hogy megtaláltam az életem értelmét. És ez hihetetlenül hálássá és boldoggá tesz.
- mesélt az elmúlt két évéről Manuela, aki azt is elmondta, miért változtatta projektjét Alanae-ről Anayára.
A 2,5 év szünet alatt kapcsolatba kerültem néhány alternatív gyógyító módszerrel és a sámándobbal is. A dobolás segített áttranszformálni az olyan érzéseimet, mint a harag és a szomorúság. Dobolás közben transzszerű állapotba kerültem, a kimondott és énekelt szavak pedig intuitív úton jutottak el hozzám. Ez egy nagyon felszabadító élmény volt számomra! Tehát, hogy a lényegre térjek: a sámándob felelős az Anaya névért.
Ezt a nevet kezdtem énekelni dobolás közben, és mivel nem tudtam mit jelent, rákerestem a Google-n. Azt jelenti, hogy "teljesen szabad" vagy "abszolút szabadság". Amikor először elolvastam a jelentését, tudtam, hogy ez KELL, hogy legyen a projektem neve, kétség sem fért hozzá! Mindenféleképpen szabad akartam lenni: a szimfonikus zenei vonalat illetően, hogy független legyek egy kiadótól, szabadságot akartam az öltözködésemben és művészi kifejezésmódomban, az énekstílusomban. Az Alanae egy szép név volt. De soha nem éreztem olyan mély kötődést, mint az Anaya névvel! Az Anaya olyan, mint egy "léleknév". Ezek után egyértelmű volt, hogy a régi Alanae nevet magam mögött hagyom. Ez egy nagyon szívből jövő döntés volt.
De mit gondol most, több, mint 10 évvel a Xandriából való távozása után egykori zenekaráról, hallotta-e már az új albumot?
4-5 dalt hallottam a lemezről, szerintem klasszak, és Ambre Vourvahis remekül énekel, noha teljesen különbözik attól a stílustól, amit én vagy Dianne képviseltünk. Miután belehallgattam a számokba, elgondolkodtam a múlton, és egy dolgot felismertem: nem bántam meg, hogy annak idején otthagytam az együttest. Így lehetővé vált ugyanis, hogy szabadabb és kreatívabb legyek, hogy ráleljek a saját utamra. Ez rendkívül fontos volt számomra, és már rendben vagyok. Ez pedig nagyon jó érzés.
Egy olyan zenekar jelentkezett új lemezzel, amely csaknem öt évig volt tetszhalott állapotban. Marco Heubaum alapította a csapatot 1994-ben, azaz egy lassan 30 éve létező formációról beszélünk, amelynek első énekesnője Nicole Tobien volt, aki 1997-ben került a bandába, bár vele nem született egyetlen dal sem.
Lisa Middelhauve három évvel később váltotta Nicole-t, és vele került rögzítésre a "Kill The Sun", amely 2003 májusában jelent meg. További három korongot ("Ravenheart" - 2004, "India" - 2005, "Salomé - The Seventh Veil" - 2007) követően személyes okokra hivatkozva Lisa 2008 folyamán elhagyta a Xandriát, az ő helyére került Kerstin Bischof, aki mindössze egy évet töltött a bandában, 2009-ben ő is kereket oldott.
2010-ben Manuela Kraller (Haggard) állt a mikrofon mögé, és egy, a Nightwish korai munkáit kísértetiesen idéző, de mégis korrekt lemezt ("Neverworld's End") hoztak vele össze, aztán 2013 folyamán Manuela is búcsút intett társainak. Ám hamar megtalálták az utánpótlást a holland Dianne van Giersbergen személyében, aki 2004 óta aktív saját projektjének, az Ex Libris-nek köszönhetően, és akinek semmiféle rokoni kapcsolata nincs Anneke van Giersbergennel, mint ahogyan sokan hitték. A drámai szopránnal két lemezt vett fel a csapat: "Sacrificium" (2014) és a "Theater Of Dimensions" (2017). Utóbbi album rogyásig volt erőteljes, kemény dalokkal, de még az évben újabb fordulat következett be a zenekar életében: Dianne is távozott.
Aeva Maurelle, a szintén német Aeverium énekesnője segítette ki a bandát a lefixált koncerteken, majd csend borult a Xandria háza tájára 2018 elején. Se a weblapon, se a közösségi oldalaikon nem adtak hírt magukról, azonban az utolsó posztok alatt záporoztak a kommentek, miszerint az együttesnek most kéne befejezni a működését.
Tavaly májusban azonban megtört a sokadik éve tartó hallgatás, a csapat egy posztban tudatta követőivel: visszatértek. Mára már csak Marco maradt egyedüli tagként az eredeti felállásból, távozott Gerit Lamm dobos, Philip Restemeier gitáros és Steven Wussow basszeros is. Új zenészek vették át a helyüket, az új énekesnő pedig egy francia-görög származású, de Németországban élő fiatal hölgy, a 29 éves Ambre Vourvahis lett. Feltámadásukat a Reborn című dallal ünnepelték meg, majd érkezett a You Will Never Be Our God.
Ezután indultak turnéra az osztrák Visions of Atlantis társaságában, Budapesten is felléptek a Barba Negra szabadtéri színpadán, és fergeteges koncertet adtak. Ambre ugyan kicsit még bizonytalan volt a színpadon, de a hangja élőben is ugyanolyan erővel ütött, mint a felvételeken, plusz dicséret azért, hogy betegen sem mondta le a bulit.
A "The Wonders Still Awaiting" immár a nyolcadik sorlemeze a sok tag- és énekesnőcserét átvészelt csapatnak, amely február 3-án jelent meg. A női frontemberrel felálló szimfonikus metal zenekarokkal Dunát lehet rekeszteni. Therion, Nightwish, Epica, Sirenia, és még sorolhatnánk. Telített a piac. Ám a vérfrissítésen átesett Xandria kislemezei igen erős, hamisítatlan szimfonikus metal szerzeményekként meggyőztek arról, hogy igen, érdemes még egy esélyt adni ennek a bandának.
Ambre hangja nagyon, de nagyon rendben van. Nem a Manuela vagy Dianne által képviselt, operás hangon énekel, hanem természetesebben, de mégis erőteljesen, és jó pár dalban hörög is, méghozzá elég profin! És igen, ez a plusz, mely még tovább emeli a lemez minőségét. A szimfonikus metalban ténykedő hölgyek általában megmaradnak a tiszta éneknél, ám Ambre bevállalta a hörgést is. Igaz, anno Lisa is megejtette ezt pár szerzeményben, ám Ambre személyiségében megvan az, ami belőle hiányzott, különösen élőben, még akkor is, ha - ahogyan azt fentebb írtam - még látható, hogy nincs annyi színpadi rutinja az énekesnőnek, mint Lisának. A jégkirálynő-szerep helyett ő a kedves szomszéd lány, aki énekelni-hörögni is tud, és semmi mesterkéltség nincs benne. Reméljük, ez így is marad.
Annak ellenére, hogy a hangszerelésben nincsenek túl nagy kontrasztok az eddigi lemezekkel, mégis mindegyik dalban megtalálható az egyediség, a különlegesség, a szerethetőség. Helyenként a dalcsokor idézi néhány pályatárs - Nightwish, Epica, korai Within Temptation - munkásságát, de mégis nagyon Xandriás lett a lemez. A Mirror Of Time például simán lehetne egy Epica-dal, azzal a különbséggel, hogy itt az angyalhang és a brutálhörgés is egy torokból jön. Ambre-nak nagy vágya vált valóra azzal, hogy egy valódi, ismert zenekarban mutathatja meg, mit tud, mint ahogyan egy ízben elmondta: 11 éves kora óta rajongója a metalzenének.
A keménység és a lágyság egyaránt megtalálható a lemezen, például a The Maiden And The Child egy tipikus bulisláger, mely biztosan helyet kap majd a koncerteken, lehet rá ugrálni, a kórus pedig libabőrözős. A My Curse Is My Redemption hasonló kategória, amolyan igazi közönségkedvenccé válhat. Az Illusion Is Their Name felvezetője erősen hajaz a Nightwish-ra, ám egy igazi Xandria-dallá növi ki magát, a refrén pedig igazi meglepetés. Nem lövöm le a poént, legyen elég annyi, hogy hangszerelés és tempó tekintetében nem az jön, amit várnál. És pont ettől különleges. A Your Stories I'll Remember egy igen érzelemdús, szerelmes-szakítós tétel, de nem egy tipikus, andalgós-sírós, lassú szám, megküldték erővel - aki éppen most megy keresztül egy nehéz magánéleti időszakon, annak igazi kapaszkodó lehet.
Sok zenekar a legerősebb dalokat mutatja meg kislemezek formájában, és bizony ilyenkor előfordul, hogy az album többi tétele csalódás. Gyenge, üres, ötlettelen, vértelen, amolyan töltelék. Ám a Xandria esetében ez majdhogynem fordítva történt. Meggyőzött a Reborn, a You Will Never Be Our God, a Ghosts, a korong címadó dala és a néhány napja kiadott Two Worlds, így kétségem sem volt afelől, hogy erős anyaggal készül a zenekar, de amit ettől a lemeztől kaptam, messze felülmúlt minden várakozást. Nincs rajta olyan nóta, amelyik éreztetné ezt a töltelék-jelleget, mind a tizenhárom számot áthatja a lendület, az élet, pedig bevallom, számítottam arra, hogy lesznek lagymatag fejezetek. Jót tett a csapatnak a szünet és a frissítés, az egész albumot is ezzel a szóval tudom leginkább jellemezni. Frissesség. Még az albumzáró Astéria a maga több, mint kilenc percével sem megy az ember idegeire, mert tele van érdekes zenei megoldásokkal.
Hogy őszinte legyek, Dianne van Giersbergen csaknem hat évvel ezelőtti távozásakor leírtam magamban a zenekart. Időről-időre ránéztem a közösségi oldalaikra, hátha van valami hír, majd belenyugodva konstatáltam, hogy itt bizony semmi történés. Aztán tavaly, a nagy semmi közepén a csapat felemelkedett hamvaiból, mint egy főnixmadár, és újjászülték magukat. És egy remek albumot hoztak össze.
Őszintén remélem, hogy innentől nem lesz több énekesnőcsere, de legalábbis néhány évig Ambre a banda élén marad, mert a hangja a kevésbé operás-áriázós stílus ellenére az eddigieknél sokkal, de sokkal magasabb szintre emelte ezt a csapatot. A kevesebb néha több, ahogyan a mondás tartja, a Xandria pedig nagyon ráérzett erre új albumán.
10/10
Tavaly májusban kelt életre ismét az öt évig inaktív Xandria. A több tag-és énekesnőcserét átvészelt formációban Marco Haubaum alapítót leszámítva az összes zenész lecserélődött, frontasszonyuk pedig Ambre Vourvahis lett, aki a Reborn című dalban mutatkozott be a nagyérdeműnek.
A kedves kisugárzású, egzotikus arcú (görög és francia gyökerekkel rendelkező) lány azonnal a rajongók szívébe lopta magát, február 3-ával pedig megjelent a vele készített első közös album, a "The Wonders Still Awaiting", amely telis-tele van jobbnál jobb dalokkal (kritika a testvérblogon olvasható).
A Dark Divas nevű weblapnak mesélt néhány nappal ezelőtt Ambre, hogyan is került kapcsolatba a zenekarral, és hogyan érzi magát a csapat énekesnőjeként.
Marcóval már azelőtt ismertük egymást, hogy a zenekarhoz csatlakoztam. Mialatt a Xandria szünetelt, elgondolkodtunk egy új zenei projekt elindításán, ő azonban már akkor dolgozott néhány új Xandria-dalon, és úgy gondolta, hogy a hangom illene a számokhoz. Nem csak klasszikus, tiszta éneket akart, én pedig elfogadtam a felkérést, hogy az együttes új énekesnője legyek. Ezután közösen kezdtünk el új zenészeket keresni.
- emlékezett vissza a kezdetekre Ambre, aki elárulta: jelenlegi zenésztársaik közül Tim Schwarz basszusgitárost és Dimitrio Gatsios dobost ajánlások útján találták meg, Rob Klawonn gitárosra pedig a közösségi médián keresztül akadtak - ő egyébként a Wacken Metal Academy gitártanára is.
Ambre tisztában volt azzal is, hogy a zenekar történetét nem kevés nézeteltérés és az ezekből fakadó tagváltás tarkította, de ez nem tántorította el attól, hogy a banda hatodik frontasszonya legyen.
Az elején természetesen kicsit izgultam. Elsősorban azért, mert tudtam, hogy a rajongók a zenekar múltjából kiindulva főleg klasszikus, operett-szerű éneket várnak, így a legelején tartottam a stílusváltás fogadtatásától. Amikor azonban felvettük az albumot és először hallottam magam, már bizakodóbb voltam és azt mondtam: a dalok epikusak, reméltem, hogy az embereknek tetszeni fog és elfogadják az én előadásmódomat. Eddig minden visszajelzés pozitív, és ezért nagyon hálás vagyok!
A Reborn című kislemez szimbolizálja a Xandria visszatérését, újjászületését, ennek hátteréről is mesélt az énekesnő:
Számunkra ez a dal olyan, mintha egy második 'Nightfall' lenne, tudtuk, hogy tetszeni fog a rajongóinknak. Tulajdonképpen ezzel a számmal akartuk megmutatni, mire vagyunk képesek az új felállásunkban és én mit tudok énekesként.
Ambre azon hölgyek egyike, akik a tiszta szoprán mellett a hörgést is alkalmazzák, az új lemez dalaiban pedig sokszor egyik pillanatról a másikra vált angyalhangból brutálhörgésre. De hogyan tudja ezt ilyen profi módon végrehajtani?
Be kell melegítenem a hangomat, ami különböző technikákkal történik. Természetesen nagy kihívás mindent egyensúlyban tartani, mert a hörgéshez feszültség kell, ami viszont elveszi azt a nyitottságot, amit a tiszta ének megkövetel. De szerencsére ez megtanulható!
A beszélgetésből az is kiderült, hogy Ambre filozófiát és irodalmat tanult, ez mennyire befolyásolja a csapat zenéjét, dalszövegeit?
A filozófiai tanulmányaim néhány vonatkozása határozottan jól jön, amikor dalokat írok. Szeretek személyes lenni a dalszövegekben, én így öntöm ki a szívem!
Az albumzáró Astéria című tételben pár sor görögül csendül fel, utalva az énekesnő gyökereire.
Bár Németországban élek, ez a hely az otthonom, de Görögországban is ugyanezt érzem, és ezért mindig különleges helye lesz a szívemben!
A tavaly májusban visszatért Xandria kilencedik nagylemeze 2023. február 23-án, "The Wonders Still Awaiting" címmel tölti meg a boltok polcait. A készülő korongról már három dalt is hallhattunk - elsőként a Reborn-t, amelyben az együttes új frontasszonya, Ambre Vourvahis bemutatkozott a rajongóknak. Nyár végén érkezett a You Will Never Be Our God, november elején a Ghosts, majd decemberben a a nagylemez címadó dala. Hazánkban 2022. szeptember 19-én, a Visions Of Atlantis társaságában adott koncertet a zenekar, amelyről ITT számoltunk be, a formáció pedig ma előrukkolt az ötödik klipes tétellel, amely a Two Worlds címet viseli.
Talán még mindig választhatunk két világ között. Választhatunk egy reményvesztett világot, amennyiben továbbra is ezen az úton haladunk - a civilizáció fejlődésének visszafordítása és a környezet elpusztítása felé. Ám választhatjuk a másik világot is, ahol még láthatjuk azokat a csodákat, amelyek az emberiségre várhatnak a jövőben.
De a híd e két világ között egyre törékenyebb.
Tavaly volt öt éve, hogy Dianne van Giersbergen távozni kényszerült a német Xandria köreiből. Botrányoktól cseppet sem mentes kilépését követően másik csapatára, az Ex Librisre fókuszált, valamint folytatta csodás ékszereinek, a Precious Metal Jewelry-nek készítését is.
Szeptemberben jelentette be a holland tehetség, hogy ismét a zenét helyezi élete középpontjába, ugyanis szólóalbumot ad ki, projektje pedig egyszerűen csak DIANNE néven fut majd.
Néhány nappal ezelőtt azt is elárulta, hogy mikor érkezik első szóló dala - a szerzeményt, amely az After The Storm címet kapta, február 14-én debütáltatja az énekesnő, szólóalbuma pedig -amelynek megjelenési dátuma egyelőre még titok - a "Soulward Bound" címet viseli majd.
"Igen, Valentin-napon jön a kislemezem! Szándékosan esett a választásom erre a napra, szeretném kihangsúlyozni mindazt, amit a Xandriával megjelent utolsó dalunk, a Queen of Hearts Reborn megjelenése óta átéltem. Készen állok a szimfonikus metalban történő újjászületésemre!
- vezette fel első szerzeményének hátterét Dianne, aki azt is elárulta: természetesen videó is készül a szóban forgó tételhez:
Ez a tökéletes dátum arra is, hogy megajándékozzam szeretett rajongóimat az első dalommal és egy epikus, filmszerű videoklippel kényeztesselek benneteket! Tőlem Nektek, hogy továbbra is azt mondhassam: "köszönöm, hogy hisztek bennem és támogattok!"
2003 sem most volt, sok víz lefolyt a Dunán azóta. E cikkben négy albumról olvashatsz, amelyek idén ünneplik a 20. születésnapjukat.
1. THE GATHERING - SOUVENIRS
Az 1989-ben alakult atmospheric/post rockot játszó holland együttes első frontembere Bart Smits volt, őt váltotta 1994-ben Anneke van Giersbergen, aki először az 1995-ös "Mandylion" című albumon énekelt. A "Souvenirs" 2003. február 24-én jelent meg, és hamisítatlanul Gatheringes lett. Anneke földöntúli, tiszta hangja kiszakít a hétköznapokból, aki még nem hallotta ezt a lemezt, sürgősen pótolja be, ha a lágyabb, de mégis élettel teli rock rajongója, nem fog csalódni. Csak hogy néhány dalt említsek, amelyek egy másik világba repítenek: Even the Spirits are Afraid, Broken Glass, Monsters.
2. EPICA - THE PHANTOM AGONY
Miután Mark Jansen kivált az After Foreverből, Sahara Dust néven hívta életre saját bandáját, Helena Michaelsen énekesnővel az élén. Miután Helena távozott, nevet cseréltek, a Kamelot egyik albuma után váltottak Epicára, és a 18 éves Simone Simons, Mark akkori barátnője lett az új frontlány. A "The Phantom Agony"-ról a mai napig csendülnek fel számok a koncerteken, elég csak a mai napig kultusz-övezte Cry For The Moon-ra gondolni, de a Sensorium és a Feint is gyakran szerepel a holland együttes setlistjében. Simone hangja az évek múlásával egyre kiforrottabbá vált, zeneileg pedig úgy őrizték meg a jellegzetességeiket, hogy közben nem váltak unalmassá, mára pedig a szimfonikus metal egyik megkerülhetetlen csapataként hatalmas stadionokat töltenek meg.
3. EVANESCENCE - FALLEN
Az arkansasi csapat 1995-ben alakult, ám az áttörésre nyolc évet kellett várniuk. A zenekar ekkor adta ki "Fallen" című albumát, amelyen a világhírnevet meghozó Bring Me To Life is szerepelt. További slágerlistás dalok is születtek a korongról, mint a Going Under, az Everybody's Fool vagy éppen a gyönyörű lassú ballada, a My Immortal. A csapat az album 20. születésnapja alkalmából különleges szemfesték-palettát is tervezett.
4. XANDRIA - KILL THE SUN
A német formáció 1994 óta létezik, ám első stúdióalbumuk megjelenésekor már 2003-at írtak a naptárak. A "Kill The Sun" egy kedves lemez, bár szerény véleményem szerint Lisa Middelhauve távozása után először Manuela Kraller, majd Dianne van Giersbergen hangjával éreztem úgy igazán egységesnek a csapatot. Azóta ők ketten is elhagyták a zenekart, jelenleg Ambre Vourvahis-szal készülnek nyolcadik sorlemezük kiadására. Lisa azon énekesnők közé tartozik, akik nemcsak tiszta hangjukat, hanem a hörgést is alkalmazzák előadásmódjukban.
A csaknem öt éven át tetszhalott állapotban lévő Xandria újjászületését a Reborn című dallal ünnepelte meg májusban, ekkor derült ki, hogy a 2017 őszén távozó Dianne van Giersbergen helyére a szintén remek hangi adottságokkal rendelkező Ambre Vourvahis került. A görög-francia hölggyel kiegészülve további két dalt tártak a nagyérdemű elé: szeptemberben érkezett a You Will Never Be Our God, majd a Ghosts.
A vérfrissítésen átesett formáció új lemeze "The Wonders Still Awaiting" címmel jelenik meg 2023. február 23-án, dallistája és borítója már ismert, ma pedig a Mikulás meghozta az új videoklipes szerzeményt, amely a korong címadó dalához készült - a csodák még mindig ránk várnak, íme a The Wonders Still Awaiting:
Három igen húzós dallal jelentkezett májusi visszatérése után a német Xandria. Új frontasszonyukkal, Ambre Vourvahis-szal kiegészülve először a Reborn, a You Will Never Be Our God, majd nemrégiben a Ghosts című szerzeményeket tárta a hallgatóság elé a zenekar.
Készül már az új album is, amely “The Wonders Still Awaiting” címmel lát napvilágot 2023. február 3-án, amelynek dallistája és borítója is nyilvánossá vált, és amelynek címadó dala december 6-án lát napvilágot.
Új dalunk, a "The Wonders Still Awaiting" december 6-án, kedden jelenik meg. Készítsd elő a takaródat és egy meleg italt!
- adta hírül a formáció Facebookján, egy előzetessel egyetemben: