Nincs tétlenség a milánói Lacuna Coil háza táján, hiszen október 14-én dupla pakkos formában adták ki újra 2002-es "Comalies" című albumukat, amely 20. születésnapján "Comalies XX"-ként jelent meg. A különleges korongról ITTolvashatjátok kritikánkat.
A zenekar büszke az eredményre, decemberben pedig megtarthatják azt a dél-ázsiai turnét, amely eredetileg 2020 tavaszára lett betervezve, de az akkor kirobbant covid-19 járvány miatt törölniük kellett a fellépéssorozatot, amelyek olyan városokat érintenek, mint Manila vagy Tokió.
Korábban Cristina Scabbia és a srácok elmondták, hogy készül a tizedik nagylemezük. A "Black Anima", amely 2019 októberében jelent meg (kritika ITT), hihetetlen sikereket produkált a világ minden táján, nem beszélt mellé a csapat, amikor kijelentették: ez lesz az eddigi legkeményebb, legsötétebb kiadványuk.
Az új albumra már öt-hat dal el is készült, ezt is nemrég fedte fel a csapat, de most konkrétabb információkat osztott meg egy interjúban Andrea Ferro, a banda férfi énekese:
Már dolgoztunk egy kicsit az új albumon, ám 2023 elején teljes mértékben erre fogunk koncentrálni. Van néhány nagyon kezdetleges változatunk és nyers ötletünk a dalokról, amelyeken dolgozunk. Keresgéltünk már néhány ötletet az album arculatához, a címekkel is foglalkozunk, de ez még korai, és még semmi sem végleges.
- árulta el Andrea, hol is tartanak most a folyamatban.
Nemrég találkoztunk a kiadónkkal, de még nagyon korai lenne kiadni egy új lemezt. Mi pedig semmit nem akarunk elkapkodni, mert azt szeretnénk, hogy egy valóban minőségi album szülessen. Annyit mondhatok, hogy szigorúbb munkafolyamatokat tervezünk, és nem akarjuk túl hosszúra nyújtani. Szóval 2023 elején újra találkozunk, meghallgatunk mindent, amit eddig alkottunk, és kiderül, hol is tartunk. Keményen dolgozunk majd az anyagon, és teljesen kidolgozott dalokká formáljuk őket. De nincs konkrét dátum, hogy mikor jön ki a lemez, de talán 2023 végére megvalósul. Ez attól függ, hogy hogyan mennek a munkálatok - majd meglátjuk.
Régen volt már 2002. Akkor voltam 17 éves, és akkoriban kezdtem a tucatzenétől a keményebb zene felé fordulni. Sok együttest felfedeztem és megszerettem, köztük az olasz Lacuna Coilt is, akiknek "Comalies" című, harmadik stúdióalbuma épp akkor jött ki.
Tarja Turunen operás lírai szoprán hangja és Sharon den Adel kellemes mezzoszopránja után Cristina Scabbia mélyebb, alt tartományban mozgó éneke is megbabonázott, azonnal megszerettem a bandát, akiknek minden lemezén találtam szerethető dalokat, még akkor is, ha az adott kiadvány nem is vált kimondott kedvencemmé. Utolsó nagylemezük a 2019-es "Black Anima" volt, amelyről a testvérblogon olvashattok kritikát.
Nyáron hintette el a formáció, miszerint dolgoznak a tizedik albumon, ám előtte egy meglepetéssel is készülnek a rajongóknak: a Comalies 20. születésnapja alkalmából a dalcsokrot áthozták 2022-es hangzásba, pedig csinálhattak volna egy remasterelt albumot. De nem, a derék olaszok nem aprózták el a dolgot, és teljesen felújították az albumot.
Korábban Andrea Ferro, a zenekar férfi énekese elmondta: kockázatos dolog hozzányúlni egy ilyen régi és fontos albumhoz, hiszen lehet, hogy a rajongók már a gondolatát is utálni fogják, és azt már szerintem csak magában tehette hozzá, hogy esetleg nem azt a hatást váltja ki majd a hallgatóból a lemez, amilyet vár, vagy az együttes szeretne elérni.
Természetesen a pakkban megtalálhatjuk a régi dalokat is, így a nosztalgiázni vágyók akár egymás után is meghallgatjatják a szerzeményeket, összehasonlítva őket. Így tettem én is, amikor nekiültem meghallgatni az új korongokat.
Két klipes dalt tárt rajongói elé a csapat a lemez megjelenését megelőzően, a Tight Rope XX és a Swamped XX című tételeket. Letisztult hangzás, felfrissült zenei alapok, Cristina hangjával pedig soha nem volt gond, de mostanra beérett - hiába, egyes énekesnők a korral lesznek egyre kiforrottabbak, ami a torkukat illeti, ilyen nő Cristina is, aki 50 évesen is ugyanazzal az energiával tombol a színpadon, mint a húszas éveiben, amikor a Lacuna Coil karrierje beindult.
Andrea, aki az első néhány lemezen inkább énekelt, mostanra áttért a hörgésre, ami különösen a Black Animán üt nagyot. Mondjuk a dalok témája és az egész album keménysége meg is kívánta ezt!
A Tight Rope XX és a Swamped XX varázsa megmaradt húszévesen is, ezért tűkön ülve vártam a korong megjelenését. Viszont ezután kissé sokkot kaptam, amikor meghallottam a Heaven's A Lie új verzióját.
Erről a dalról tudni kell, hogy a Comalies talán legnépszerűbb dala, megjelenésekor csak az Egyesült Államokban 300.000 példányban talált gazdára, az évek során pedig annyira ikonikus szerzeménnyé nőtte ki magát, hogy azóta is majdnem minden koncerten felcsendül.
Eredetileg Cristina és Andrea énekeltek a refrénben, most viszont Cristina elnémul, és Andrea hörgését hallhatjuk. Néha Cristina egy-két dallammal besegít, "set me freeeee..", de Andreáé lett a főszerep. És ez sajnos teljesen elrontja a dalt, ami azért kár, mert a zenei alappal nincs probléma. Megmaradhatott volna az eredeti vonal, a két énekes éneke, és nem egy hörgés némi vokállal. Pedig ezt a dalt vártam legjobban, hiszen -mint sokaknak- nekem is ez az egyik legkedvesebb dal az eredeti lemezről.
A címadó dal viszont meglepően jól sikerült. A dallamos olasz nyelvű verzé az elején Cristina lágy hangjával, majd Andrea hörög. Ebbe a szerzeménybe KELLETT Andrea hörgése. Nem mondom, hogy überelni tudná az eredetit, de nagyon, nagyon nagyot ütött, elsőre is. Cristina és Andrea "dialógusa" ének formájában és a mai korhoz igazított zene megszerettette magát velem.
Nemrégiben Cristina kijelentette: nem szeretik, ha beskatulyázzák őket, hogy "gótikus" vagy bármilyen más műfajt játszó zenekar ők, ez kiválóan megmutatkozik a The Ghost Woman and the Hunter című dalban is. Míg eredeti formájában egy ízig-vérig gótikus hangulatú számot hallhatunk, addig az új változat egy bekeményített verziója a dalnak, és igencsak fülbemászóra sikeredett. A gótikus hangulat itt is megvan, de keményebb és érettebb formájában.
A The Prophet Said is kapott egy kis keménységet, és egy szerethető dal lett belőle. Andrea hörgése nélkül elképzelhetetlen a tétel, és itt kell megjegyeznem, hogy az úriember rengeteget fejlődött hörgés tekintetében, hatalmas csillagos ötös neki, grazie mille Andrea e forza!
Hasonlóképp az Angel's Punishment is erőteljesebb dobtémákkal és gitárokkal operál, nagyon jó lett.
Összegezve: nem lőttek mellé a Comalies felnőtté avatásával, mert szépen áthozták-áthúzták Cristináék a mai kor hangzásába a dalokat, igaz, van pár dolog, amivel személy szerint én nem tudtam kibékülni, például a cikk elején ecsetelt Heaven's A Lie, vagy a Daylight Dancer, amely valahogy nem fogott meg. De összességében szép munkát végzett a milánói csapat, akiket 20 éve szeretek, és eddig nem okoztak csalódást. Bár a fent említett gyenge pontokat kiszúrtam, de a Comalies XX rendben van.
8,5/10
Sarok Bettina gondolatai
Nem feltétlenül tartozik a kedvenc híreim közé, amikor egy klasszikust leporolnak, majd átültetik azt kortársba. Nem véletlenül mondjuk azt valamire, hogy klasszikus vagy örökzöld. Csakúgy mint a feldolgozáslemezek sokasága, úgy az átdolgozások is amolyan divatként robognak a boltokba, és az, hogy valamit új köntösbe bújtatnak az persze okkal hagy némi kívánni valót maga után. Az esetek többségében teljes mértékben jól működik a képlet, azonban nem szabad megfeledkezni arról, hogy mindig van egy de és mindig ott van az a fránya árnyoldal is.
Kicsit meglepett a Lacuna Coil lépése, noha bizonyos szempontból logikusnak tartom a döntésüket. Nemcsak hangzásban változott a húszév alatt a zenekar, hanem a felállás is itt-ott más, mint a Comalies eredetijén. Kíváncsian vártam hát, hogyan szólal meg 2022-ben a lemez, tekintve, hogy az utóbbi pár lemezük után rendesen keresgélni kellett az állunkat, olyannyira bekeményítettek. Beismerem először – és a sokadik alkalom után sem – nem tudtam hova tenni a Comalies XX tartalmát, pedig nem először hallom, az újabb verziók azonban nem kicsit leptek meg olyannyira, hogy szinte fel sem ismertem a korongot.
A Swamped és a Heaven’s A Lie már az eredetinek is húzódalai voltak, ez most sincs másként, a bibi mindösszesen az, hogy amióta Andrea Ferro megtanult hörögni, azzal egyetemben elfelejtett énekelni. Emlékszünk még, amikor a bandát azért tartottuk kivételesnek, mert két zseniális énekes adja elő a nótákat? Na ez veszett ki belőlük mára, és bár Andrea hörgése a dalok háromnegyedében már húszévvel ezelőtt is bőven elfértek volna, a Heaven’s A Lie-t igazán megkímélhették volna tőle, csakúgy mint a Swamped-et – ebből a szempontból egyáltalán nem volt érdemes hozzányúlni a lemezhez. Bevallom őszintén, az összes többi dal nekem sokkal jobban átjön a mai hangzásban; frissebb, érettebb és nem utolsó sorban olyan hatást keltenek, mintha egy teljesen új lemezt hallgatnék. Volt egy időszak, amikor kimaradt az életemből a csapat munkássága, ami valójában azért történhetett meg, mert folyton újdonságok, számomra még ismeretlen területek után kutattam, melyek aztán olyannyira bevonzottak, hogy egy jó ideig másra rá sem néztem. Ez az időszak alatt a Lacuna Coil stílust váltott, keményebb lett, Andrea áttért a hörgésre, és valahogy elveszett az a bizonyos varázs, ami miatt fülig beleszerettem a munkásságukba.
Beletelt egy kis időbe, mire pótolni tudtam a lemaradásom, a Delirium című lemezük pedig aztán feledtette velem minden sérelmemet, és újfent megtaláltam a szépet, a jót, a hiányzó pluszt, ami miatt továbbra is értékelem a zenekar munkáját. A fentebb, Eszti által már említett Black Anima egy teljesen új fejezetet nyitott mind a csapatnak, mind a fanoknak egyaránt, hiszen aki eddig esetleg kételkedett volna bennük, az megtért, a régi fanok pedig belátták, hogy még a legstabilabb banda is képes valami egészen újat mutatni önmagából. Hogy milyen metált is játszanak pontosan az tulajdonképpen a kutyát sem érdekli, hiszen mindaddig, amig a dalaik elérnek az emberekhez, és érzelmeket váltanak ki belőlük, a dalok üzenete lesz az, ami miatt továbbra is kitartunk a srácok mellett, nem pedig az elemzés, hogy „ez most akkor gótikus vagy nem gótikus?”. Részemről jó ötlet volt meglépni a változást, viszont nagyon remélem, hogy a többi lemezük most már tényleg megmarad klasszikusnak, kell valami emlék arról, hogyan is szóltak egykoron, mielőtt azok lettek akik!
8/10
Kiadó: Century Media
Zenészek:
Cristina Scabbia - ének
Andrea Ferro - ének, hörgés
Marco Coti Zelati - basszusgitár, billentyűk
Diego Cavallotti - gitár
Richard Meiz - dob
Tracklist:
CD 1:
01. Swamped XX 02. Heaven's A Lie XX 03. Daylight Dancer XX 04. Humane XX 05. Self Deception XX 06. Aeon XX 07. Tight Rope XX 08. The Ghost Woman And The Hunter XX 09. Unspoken XX 10. Entwined XX 11. The Prophet Said XX 12. Angel's Punishment XX 13. Comalies XX
CD 2:
01. Swamped 02. Heaven's A Lie 03. Daylight Dancer 04. Humane 05. Self Deception 06. Aeon 07. Tight Rope 08. The Ghost Woman And The Hunter 09. Unspoken 10. Entwined 11. The Prophet Said 12. Angel's Punishment 13. Comalies
A milánói Lacuna Coil "Comalies XX" albuma 14-ével került boltokba, amely kiadvány a 2002-ben piacra dobott "Comalies" 20. szülinapos verziója. Láthattuk-hallhattuk róla a Tight Rope XX és a Swamped XX című szerzeményeket, amelyek igen kedvező fogadtatást kaptak a 2022-es hangzásukban is.
A derék olaszok decemberben indulnak turnéra Dél-Ázsiában, ahová a "Black Anima" (2019) megjelenését követően, 2020 elején indultak volna, ám a COVID-19 járvány miatt akkor törölniük kellett a koncertsorozatot, a napokban pedig Andrea Ferro, aki a zenekar férfi hangjáért felelős, a Midwest Beatdown nevű internetes magazinnal osztotta meg gondolatait a pandémia kitörését követő időszakról - ahogyan Cristina Scabbia énekesnő is már többször beszélt akkori érzéseiről.
Az első karantén ideje alatt, az általános helyzet mellett, hogy az emberek megbetegedtek és meghaltak - ami nyilvánvalóan ijesztő volt -, úgy éreztük, hogy eláruljuk azt, amiért dolgozunk, mert otthon voltunk, és ilyen hosszú ideig még sosem ültünk tétlenül. Azt sem tudtuk, mit csináljunk, mert még csak beszélni sem tudtunk egymással, csak online kommunikálhattunk. Nem csináltunk semmilyen zenével kapcsolatos dolgot.
- elevenítette fel emlékeit, azt pedig többször elmondta a zenekar, hogy a karanténban egyáltalán nem szállta meg őket az ihlet.
Én személyesen gondoskodom a dolgok üzleti oldaláról, a cégről, így ezzel foglalkoztam, hogy itt-ott pénzt takarítsunk meg, mert nem tudtuk, hogy ez a járványhelyzet hogyan alakul majd és medig tart, megpróbáltunk pénzt szerezni, ahonnan csak lehetett. De ezt leszámítva csak videojátékokkal játszottam, és a feleségemmel voltam. Szinte úgy éreztem, mintha nyaralnék, mert otthon voltunk, és azt csináltuk, amit szeretünk. Aztán egy idő után szinte >>bűntudatom<< támadt, amiért hanyagoltam a zenélést, ezért kézbe vettem a gitárom, játszani kezdtem és született pár ötletem. De nagyon furcsa érzés volt; az egész vírushelyzet, a bizonytalanság, nagyon üresnek tűnt és nem volt igazán kreatív időszak.
Nem tudtunk ténylegesen zenén dolgozni a bezártság alatt, mert elveszettnek éreztük magunkat, hiszen általában az inspirál minket, ha úton vagyunk, találkozunk emberekkel és más bandákkal, és ez két évig nem történt meg. Szóval a járvány és a lezárások végén nagyon üresnek éreztük magunkat, és nagyon szerettünk volna újra inspirációt gyűjteni.
- zárta sorait a zenész, azt pedig már tudni lehet, hogy a csapat újult erővel vetette bele magát a tizedik nagylemez készítésébe, és jó pár dal már megíródott.
Amióta internet létezik, jelen vannak az online trollok is. Természetesen a sztárok, közszereplők sem menekülhetnek előlük, de mindenki másképp kezeli az ilyen alakokat.
A témával kapcsolatban Cristina Scabbia, a Lacuna Coil frontasszonya is kifejtette igen markáns véleményét:
Sokan azt mondják, ha vannak körülötted gyűlölködők, akkor sikeresnek számítasz. Körülöttünk viszont nem nagyon vannak ilyen emberek. Persze vannak, akik utálkozva kommentelnek, de én ezt nem rakom össze a sikerrel, mert úgy is gyűlölhetnek téged, hogy valójában érdekelné őket, hogy ki is vagy.
- kezdte sorait, majd eképpen folytatta:
És az a tény, hogy nincs igazi negativitás a közösségünkben, nagyon-nagyon büszkévé tesz, mert ez azt mutatja, hogy a munkáddal és a hozzáállásoddal meg tudod győzni az embereket arról, hogy nem kell fasznak lenni csak azért, mert több lehetőséged volt, mint nekik, mert kiváltságos és szerencsés vagy, hogy azt csinálhatod, amit szeretsz. Szóval, a mi családunkban nincs helye a negativitásnak és a gyűlöletnek. Az is igaz, hogy a legtöbb gyűlölködő általában szereti azt, akit bírál, mert akkor nem lenne értelme. Úgy értem, ha valami nem érdekel, vagy nem tetszik, akkor mással foglalkozol. Nem is vesztegeted az időt arra, hogy kommentálj valamit, ami nem tetszik.
Néhány évvel ezelőtt az énekesnő őszintén beszélt arról, hogy meglátása szerint a következő generációt bizony elcseszte a közösségi média, az internet.
Néha úgy gondolom, hogy a következő generáció eléggé el van baszva, különösen a közösségi média által. Elvesztették az irányítást. Fogalmuk sincs arról, milyen a való élet. Mindig készen állnak arra, hogy ítélkezzenek. Mindenkinek van véleménye, még akkor is, ha gőze sincs, miről beszél. Mindenki ítélkezik, és mindenki kész felszállni a gyűlölködők vonatára. Ez egy eléggé elcseszett dolog. Ha valaki az én oldalaimra vagy a zenekarom oldalára jön, csak hogy szarral dobáljon minket, reagálni szoktam rá.
Nem olyan ember vagyok aki azt mondja, >>Oké, letiltalak.<< Én válaszolok. Nem bánom, ha más rajongók is ráugranak az illetőre, és szétrúgják a seggét. Olyasmit tett, ami nem helyes, és ezt meg kell értenie. Ha tiltom és/vagy törlöm az üzeneteit, az olyan, mintha nem figyelnék az illetőre. De én azt akarom elérni, hogy lássa, >>odafigyelek rá.<< Hogy rájöjjön, idióta és amit tesz, annak következménye van. Két perc figyelmet szentelek neki, és ha a többiek azt mondják az illetőnek, hogy egy seggfej, talán kétszer is meggondolja, hogyan cselekszik legközelebb.
14-én landolt a boltok polcain a Lacuna Coil "Comalies XX" címre keresztelt, dupla pakkos albuma, amely nem más, mint a 2002-ben megjelent "Comalies" szülinapos változata. A húszéves kiadvány egyik CD-je a régi, a másik pedig az újragondolt számokat tartalmazza, a Tight Rope XXés a Swamped XXcímű dalokat már klipes formában is láthattuk.
A milánói csapat mindig is egy aktívan turnézó zenekar volt, nemsokára például megtartják azt a dél-ázsiai turnét, amely 2020 tavaszán lett volna esedékes, ám az akkor kirobbant COVID-19 pandémia meghiúsította a banda tervét.
Cristina Scabbia, a csapat énekesnője ennek örömére elárult pár titkot a turné-életmódról a Revolver magazinnak - felfedte, mely az a tíz dolog, amelyek nélkül nem indul koncertkörútra.
1. Fertőtlenítő spray
"Tiszta ember vagyok, de a turnébuszok hamar bepiszkolódnak az utak során, ezért mindig tartok magamnál fertőtlenítő sprayt. Nemcsak tisztításra használható, de tiszta illatot is hagy maga után, az alvófülkémet is mindig ezzel takarítom!"
2. Nintendo
Cristina mindig is nagy videojáték-rajongó volt, ezt a Lacuna Coil rajongói is tudják. El sem tudja képzelni, hogy a kis kütyü nélkül induljon útnak, hiszen a városok közötti utazás néha unalmas is tud lenni. Jelenleg is többféle játékkal játszik, és az is kiderült: bandatársa, a dobos Brian is nagy játékfüggő.
3. Kávé és kávéfőző
Nincs reggel kávé nélkül! Mint sokan, Cristina is az aromás frissítővel indítja a napját, kávéfőzője pedig nem más, mint a kis klasszikus kotyogós.
A kávézás az olasz kultúra része. Mindig a hazám termékét viszem magammal, a Lavazza presszókávét.
4. Vocalzone tabletta
Az énekesnő nagyon vigyáz a hangjára: korábban elmondta, hogy nem dohányzik és alkoholt is ritkán iszik, ám a fent említett pirula többször segítségére volt Cristinának.
Néhány éve Angliában voltunk egy fesztiválon, amikor elkezdett fájni a torkom és aggódtam, hogyan fogok énekelni a koncerten. Próbálkoztam citrommal, gyömbérrel, mézzel, de még mindig nem éreztem 100%-osnak a hangomat. Kipróbáltam a Vocalzone-t, és a hangom teljesen rendbe jött, a show pedig tökéletesen ment.
Cristina azóta mindig tart a cuccai között a csodaszerből.
5. Párnahuzat
Soha nem teszem ki a lábam a lakásomból a saját párnahuzatom nélkül! Afféle hercegnő vagyok, aki nagyon kényes a szintetikus anyagokra, mert irritálják a bőrömet.
6. Tároló zacskók
A többféle méretben kapható kis zacskókat természetesen praktikussági okokból tartja magánál az énekesnő.
Mindegyikbe más kerül: az egyikbe az alsóneműk, a másikba a zoknik, a harmadikba a melltartók és így tovább. És nem mellesleg így egyszerűbb tárolni a használt darabokat és a tisztákat.
7. Művészkellékek
Cristina elsősorban énekesnő, de mint elmondta: imád festeni és rajzolni, a fellépések közötti időt pedig gyakran így üti el, így mindig helyet szorít bőröndjében az ecsetnek és a festéknek is. Leginkább dobfejeken szereti gyakorolni ezt.
8. Adapter
Egyes országokban a konnektorokban különböző voltos a feszültség, és máshogy is néznek ki az áramforrások.
Egy ilyen univerzális adapter minden ilyen problémát megold! Az enyémben van átalakító az amerikai, az angol és az ausztrál konnektorokhoz is.
9. Szemüveg
Rengeteg fotón láthatjuk Cristinát szemüvegben, ám az énekesnő nem divatból hordja a pápaszemet, ugyanis kissé rövidlátó. Viccesen hozzátette: sokszor érzi, hogy szemüvegben egy könyvtáros kinézetét kelti.
10. Sminkcuccok
Cristina vállalja a természetes arcát is, de a show-k és a fotózások elengedhetetlen kelléke a smink.
Ez egy nagyon csajos dolog. Mindig hordok magamnál fekete szemceruzát és szempillaspirált, hiszen bármikor jöhet egy fotózás, ami nem volt előre betervezve. Ikrek vagyok, szeretem a smink nélküli arcomat is, de imádom magam kifestve is!
14-én, azaz pénteken jelenik meg a Lacuna Coil "Comalies XX" címre keresztelt albuma, amely a 2002-es "Comalies" szülinapos változata - az olasz zenekarnak ez a kiadvány hozta meg az első komolyabb sikereket.
Korábban Cristina Scabbia énekesnő elmondta: 2002-ben, amikor a lemezt rögzítették, afféle "kreatív robbanás" történt, ahogyan -elbeszélése szerint- szinte "kómában" dolgoztak, és egy igazán egyedi címet akartak a kész műnek - így lett az a "kóma" és a hazugság" szavakból összerakva.
Most egy internetes metal magazinnak árult el még több érdekességet a frontasszony, aki úgy érzi: a Comalies XX egyszerre három idősíkot foglal magában.
Ez egy új lemez is, meg nem is! A lemez régi, de a hangzás újszerű, és ez egy nagyon klassz lépés volt a csapatnak ahhoz, hogy újra zenével kezdjen foglalkozni!
Az a tény, hogy otthon kellett maradnunk, nem igazán táplálta az inspirációnkat, mert nagyon szomorúak voltunk; nem tudhattuk, mikor kezdődik újra minden. Nem éreztük azt, hogy egy olyan albumot kell csinálnunk, ami a világjárvány negatívumára épül.
A dupla pakkban boltokba kerülő Comalies XX-ről -amelyen a régi és az új hangzású dalok egyaránt hallhatók lesznek- már két beharangozót is láthattunk: a Tight Rope XX és a Swamped XX című tételeket, mindkettő az újragondolt változatban került megfilmesítésre.
Cristina eképpen zárta a sorait:
Úgy gondolom, hogy a Comalies XX számunkra nem csak egy 20 évvel ezelőtt született album ünnepe, hanem a jelen és a jövő ünnepe is. Hiszen újult energiával indulunk neki a dolgoknak, és tudjuk, hogy mostantól kezdve semmit sem veszünk természetesnek az életben úgy, mint a zenében, és hogy mindig érdemes kísérletezni, új utakat kipróbálni, de mindig elégedettnek maradni önmagunkkal és a művészetünkkel.
Október 14-én küldi boltokba "Comalies" albumának újragondolt változatát az olasz Lacuna Coil, amely korong "Comalies XX" elnevezés alatt lát napvilágot, utalva ezzel a lemez 20. születésnapjára. A két CD-t tartalmazó pakkban meghallgathatjuk a felújított szerzeményeket éppúgy, mint eredeti verziójukban.
Cristina Scabbia és a fiúk videót forgattak a Tight Rope és a Swamped évfordulós változatához, és mindkét tétel igen kedvező visszhangra lelt.
De honnan jött a dupla pakk ötlete?
Tulajdonképpen csinálhattunk volna egy remasterelt lemezt is. Ilyenkor annyi történik, hogy a fájlokat tömöríted, hangosítasz rajta, de a Comalies egy nagyon különleges lemez, és nagyobb ünneplést akartunk.
- magyarázta a férfi hangért felelős Andrea Ferro, majd kitért arra is, hogyan született meg a döntés:
Ezért a sima remasterelés helyett úgy döntöttünk, hogy kicsit átdolgozzuk a dalokat, újra felvesszük őket, egyszerűen áthozzuk az albumot 2022-es hangzásba. Ez azért kihívás, mert amikor hozzányúlsz egy ilyen régi és fontos dologhoz, a rajongók lehet, hogy már a gondolatát is utálni fogják. De mivel mindig is egy olyan zenekar voltunk, akik előre tekintettek, nem vissza, úgy határoztunk, mindenképpen megcsináljuk. És voltaképpen elégedettek vagyunk az eredménnyel. Nyilvánvaló, hogy ez most egy másik korszak.
A milánói zenekar lelkesen készül "Comalies" című nagylemezének újra-kiadására. A mű eredetileg 2002 őszén jelent meg, és ez a korong hozta meg az első komolyabb sikereket Cristina Scabbia és a fiúk számára. "Comalies XX" címmel, október 14-én adják ki újból a lemezt, amely egy dupla pakkos kiadvány lesz: az első CD-n a dalok új köntösbe bújtatott verziója kapott helyet, a másikon pedig a régi hangzással csendülnek fel. Két dalhoz is forgatott videót a csapat, először a Tight Rope XX, majd a Swamped XX jött ki - mindkettő az új hangzással szólalt meg.
Néhány nappal ezelőtt egy internetes metal magazin kérdezte Cristinát arról, hogyan haladnak az új stúdióalbum felvételeivel, hiszen többször is hírt adtunk arról, miszerint a formáció szorgosan dolgozik tizedik sorlemezén.
Tulajdonképpen írtunk néhány dalt. Van öt vagy hat dalunk, amin dolgozunk, de még nem volt itt az ideje, hogy kiadjunk egy új lemezt. Ez főleg azért történt így, mert az ihletünket tényleg az életre, a tapasztalatokra alapozzuk, és hogy őszinte legyek, nem akartunk lemezt írni a világjárványról. Újra ki akartunk menni, találkozni az emberekkel, élményeket szerezni, megélni az életet, és felkészülni arra, hogy újra mindent beleadjunk a zenénkbe. Tehát összegyűjtöttünk egy csomó anyagot.
- mesélte a frontasszony, aki a karantén ideje alatt többször elmondta: hiányzik számára az emberekkel való interakció, a koncertezés, csapattársai és a rajongók. A vesztegzár bevezetésekor indult volna az együttes dél-ázsiai turnéra 2019-es megjelenéső "Black Anima" (kritikaa testvérblogon) című albumával, amely hihetetlen sikereket produkált, ám a vírushelyzet Cristináék számításait is keresztülhúzta.
Andrea Ferro, a banda férfi énekese hozzátette:
"De ha visszatérünk a Comalies albumon való munkához, néha feljönnek az emlékek, az akkori érzéseink. Ez is ihletet adhat a következő lemezhez, ha majd komolyabban dolgozni kezdünk rajta. Talán az akkori atmoszféra egy része megmaradt bennünk, mert újragondoltuk és átdolgoztuk. Szóval ez adhat némi inspirációt az új kiadványhoz is.
Nyáron tájékoztatta rajongóit a milánói Lacuna Coil, miszerint október 14-én újra kiadják "Comalies" című albumukat, amely eredetileg 2002. október 29-ével került boltokba - így ünnepelve a mű 20. születésnapját. Bár e korong már a harmadik sorlemeze volt a Cristina Scabbia vezette zenekarnak - 1999-ben az "In A Reverie", 2001-ben pedig az "Unleashed Memories" jelent meg - első komolyabb sikereiket mégis ezzel a kiadvánnyal aratták.
A lemez újrakiadása egy dupla pakkos csomag lesz, amelyben az egyik CD a dalok eredeti verzióját tartalmazza, a másik pedig az újrahangszerelt változatukat. Az első szám, amely új köntösbe lett bújtatva, a Tight Rope XXvolt, most pedig megérkezett az újabb frissített tétel, a Swamped XX, íme:
Sokáig titkolta az olasz Lacuna Coil, hogy valami egészen különleges projekten munkálkodnak. A napokban fedte fel a formáció, miszerint a meglepetés, amivel készülnek, nem más, mint az idén 20. születésnapját ünneplő "Comalies" című nagylemezük. A korong 2002 októberében került a boltok polcaira, idén pedig október 14-én új köntösbe bújtatva, "Comalies XX" címmel ismét megjelenik, ráadásul a pakkban két CD-t is találunk majd: az egyiken a dalok új hangzásukban csendülnek fel, a másikon az eredeti verzióban.
A szülinapos album borítója és dallistája már ismert, a mai napon pedig Cristina Scabbia és a srácok megmutatták az egyik új hangzásba burkolt szerzeményüket, a Tight Rope-ot, amely új formájában a Tight Rope XX címet viseli.
