Tavaly októberben dobta piacra a "Comalies" című albumának felújított változatát "Comalies XX" címmel (kritikánk ITT olvasható) a Lacuna Coil. A milánói zenekar korongja húszéves lett, és bár ez a harmadik nagylemeze volt Cristina Scabbiáéknak, az első sikereket mégis ezzel a kiadvánnyal könyvelhették el. A Heaven's A Lie címet viselő dal kislemezként is megjelent, és csak az Egyesült Államokban több, mint 300.000 példány talált gazdára 2002-2003 folyamán.

Korábban az együttes elárulta: nem volt könnyű dolguk, hiszen az eredeti lemez felvételeinek idején analóg módon kerültek rögzítésre a dalok, de az újrahangszerelt album kedvező fogadtatása minden fáradozást megért. Elmondásuk szerint nem egy remaszterizált lemezt akartak készíteni, inkább vállalták a kockázatot, hogy áthozzák a számokat 2022-es hangzásba.

Most egy dokumentumfilmmel kedveskedik a fanoknak a banda, amelyről Cristina így mesélt:

Ez a videót egy speciális alkalommal vettük fel tavaly, közvetlenül a 'Comalies XX' ünnepi koncertje előtt, Milánóban. Úgy döntöttünk, hogy a mai napon mindenki számára elérhetővé tesszük, hadd ünnepeljen mindenki velünk!

Az Egyesült Államokban turnézik a Lacuna Coil. Pénteken Los Angelesben adtak koncertet, a közönség legnagyobb meglepetésére pedig egy vadonatúj dal is felcsendült, amelynek cmíe Never Dawn.

A szerzeményről -amely a Zombicide elnevezésű videojátékhoz készült- még nem tudni, hogy felkerül-e a milánói zenekar új albumára, amelyről többször elhintette a Cristina Scabbia vezette formáció, hogy készülőben van - utolsó nagylemeze a bandának a 2019-es "Black Anima" volt.

Nem ez az első alkalom egyébként, hogy az énekesnő videojátékhoz kölcsönzi a hangját, tavalyelőtt ugyanis a Diablo :II Resurrected-hez komponált Marco Arata-val közösen egy számot, amely a Start Again címet viselte. Cristina egyik nagy szenvedélye a videojáték, így örömmel mondott ismét igent a felkérésre csapatával. 

Itt hallathatod meg a dalt!

A Loudwire magazin összeállított egy listát a rock és metal szcéna legnépszerűbb frontembereiről, az 50 zenész között pedig szép számmal akadnak énekesnők is. Lássuk, kik ők és hanyadik helyet kapták!

45. SU-METAL (BABYMETAL)

Két 11 (Moametal és Yuimetal) és egy 13 éves  tinilány, Su-metal alapította a Babymetalt Tokióban, 2010-ben, azóta pedig három nagylemezt is kiadtak: elsőként jött a "Babymetal" (2014), majd "Metal Resistance" (2016) és a "Metal Galaxy" (2019), ám idén érkezik a "The Other One", március 24-ével landol a boltok polcain az újdonság. Yuimetal 2017-ben kivált a csapatból, de Su-metal és Moametal duóban folytatták tovább. A Loudwire kiemelte Su-metal erőteljes hangját, hibátlan színpadi mozgását, amelyekkel belopta magát a metal kedvelő közönség szívébe. 

32. TATIANA SHMAYLUK (JINJER)

A Jinjer igen látványos áttörést produkált az utóbbi években, ők tették fel végleg Ukrajnát a metal térképre. A sokáig csak előzenekarként fellépő banda mára headliner turnékat tart, amelyeken rendre telt házasak a bulik. Tatiana, a formáció énekesnője bámulatosan gyorsan képes váltani a tiszta ének és a férfiakat megszégyenítő hörgés között, mindemellett egy rendkívül dekoratív és szerény lány, aki a hazáját sújtó orosz ostrom ellen sem szívbajos felemelni a hangját. A Jinjer a háború kitörése (2022. február 24.) óta minden koncertet adománygyűjtésre használ fel. 

27. SHARON DEN ADEL (WITHIN TEMPTATION)

1996 óta arca és hangja a holland Within Temptationnak a lassan 49 évesen is csúcsformában lévő Sharon den Adel. A kezdetben gótikus-szimfónikus metalban utazó zenekar mára áttért a modernebb hangzásra, ám a csapat rajongóit ugyanazzal a bájjal babonázza meg a frontasszony, mint a kezdetekkor. 

22. CRISTINA SCABBIA (LACUNA COIL)

A milánói csapat 1994-ben alakult. Azóta több tagcsere és távozás is tarkította az együttes karrierjét, ám a kevés megmaradt tagok között van az énekesnő Cristina Scabbia. A lírai alt hangszínnel rendelkező fronthölgy idén már 51 éves lesz, ám ez cseppet sem látszik Cristinán, aki elmondása szerint nem cigarettázik, nem iszik alkoholt és mindig időt szán a minőségi pihenésre, ez a titka fiatalosságának. 

16. TARJA TURUNEN

Senkinek sem kell bemutatni azt a nőt, aki a mai napig sokak szemében hatalmas példakép és a Nightwishból történő kényszertávozása óta (2005) óta egy igen sikeres és gazdag szólókarriert sikerült felépítenie. A finn énekesnő lírai szopránja sok fiatal énekesnőt motivál a klasszikus énektanulásra, ám egyedi stílusa, különleges színpadi outfitjei (amelyeket ő maga tervez) és hihetetlen energikussága nem véletlenül tette Tarját a legnépszerűbb előadók egyikévé.

11. ALISSA WHITE-GLUZ (ARCH ENEMY)

2014 óta erősíti a svéd dallamos death metalban utazó Arch Enemyt a kanadai származású Alissa, aki a hörgés mellett tiszta énekhangját is remekül használja - egyébként csaknem öt oktávot tud kiénekelni. A színpadon buldózerként tomboló énekesnő külsejével sem áll be a sorba, valamint vegán életmódjáról és az állatok jogaiért való küzdelméről is híres.

10. ANGELA GOSSOW

Szintén az Arch Enemy köreiben vált ismertté a német Angela, aki végül maga választotta helyére távozásakor Alissa White-Gluzt. Amikor 2000 folyamán a zenekar tagja lett, a metalban még nem sok olyan női frontember volt, aki főleg a hörgést alkalmazta előadásmódjában, ám sokakat pont ő ösztönzött arra, hogy megtanulják ezt a technikát, amely korántsem olyan könnyű, mint amilyennek tűnik. Az együttesből való távozása óta két gyermeke is született a most 48 éves énekesnőnek, menedzseli egykori csapatát és a svéd/dán Amaranthe-ot is, valamint Alissához hasonlóan ő is vegán.

Hihetetlen, de igaz: csaknem 30 éve alakult a Lacuna Coil Milánóban, frontasszonyuk, Cristina Scabbia pedig ennek apropóján arról mesélt egy interjúban, hogyan látja a nők helyzetét a metal színterén.

Mint az kiderült: az énekesnő szerint még mindig nem veszik eléggé komolyan a szebbik nemet ebben a műfajban.

Annyiban változott a dolog csupán, hogy egyre több olyan zenekar van, ahol egy nő a frontember, és ez természetesen boldogsággal tölt el. Amikor a Lacuna Coil megalakult, még nem sok olyan banda volt, amelyben lányok is voltak. A metal akkoriban még úgymond nem nőknek való műfaj volt, mert a férfiak uralták. 

- kezdte fejtegetni gondolatmenetét Cristina, aki egy korábbi interjúban elmondta: sokáig neki sem volt önbizalma.

De még mindig másként tekintenek ránk, nőkre a metalban, és nem hiszem, hogy ez valaha is változni fog. Ez részben rendben is van, hiszen a nők nők, a férfiak pedig férfiak. Kicsit más világ vagyunk. Talán amit a legjobban utálok ebben a férfiorientált műfajban, hogy minket, nőket még mindig a külsőnk alapján ítélnek meg.

A férfiak esetében ugyanez megvan, de náluk a megjelenés csak egy plusz, míg a nőknél ez majdnem első számú szempont. És ez nagy kár, mert az embereket nem a kinézetük alapján kellene megítélni! Én megértem, hogy elsőként a külsőnkre figyelnek fel az emberek, de ha ez megváltozna, az király lenne. Különösen fontos dolog ez a zenében, ahol az énekesnek a hangszere is a teste része, és ebből a hangszerből érzések jönnek.

Manapság már minden énekesnek, együttesnek van Facebook-Instagram-és Twitter fiókja, és a legtöbben lelkes felhasználói ezeknek a platformoknak. Az olasz Lacuna Coil is aktív a közösségi médiában, amely témáról Cristina Scabbia és Andrea Ferro meséltek a napokban egy internetes rockmagazinnak.

Őszintén szólva ez túlterhelő tud lenni. Szeretem a közösségi médiát. Tiszta őrület, ha nem teszel közzé posztokat vagy képeket a közösségi oldalaidon, a világ számára olyan, mintha semmi sem történt volna. Holott, amikor éppen nem teszel közzé semmit, az azért van, mert éppen a színfalak mögött dolgozol. De ezt az emberek nem látják.

- kezdte mondandóját Cristina.

Mi ezt elfogadtuk, mert tudjuk, hogy ez a munka része. Amikor a zenekar beindult, leginkább a megjelenő videókból és az újságokban megjelenő interjúkból tudták az emberek, hogy valamit csinálunk. Mostanra ez megváltozott. Úgy értem, nem várhatod el, hogy az élet megálljon; haladnod kell vele. És azt kell mondanom, hogy mi mindig készen álltunk a fejlődésre. Rugalmasak vagyunk és szeretjük az új dolgokat. Mindig szemmel tartjuk, hogy mi történik. Elfogadtunk, hogy ez a mai világ velejárója.

Andrea így vélekedik a dologról:

Azonban egy kicsit nehéz, mert állandóan új platformok jönnek. Először csak a Facebook volt, még azelőtt a MySpace, most pedig az Instagram. Aztán elindították a TikTok-ot... Ezek közül néhány inkább a tartalomkészítőknek való, nem igazán egy zenekarnak - kivéve, ha van valaki a zenekarban, aki tényleg ért a tartalomkészítéshez. Szóval az is fontos, hogy megértsd, hol érdemes regisztrálnod.

Cristinának Twitch-csatornája is van, amelyen rendszeresen bejelentkezik és élő videókat készít, ám nem mindig tud időt szánni rá.

Ehhez időre van szükséged. Még ha Twitchelni is akarsz, néhány órát rá kell áldoznod a napodból. De ha úton vagy, ha játszol, ha interjúkat adsz, akkor nincs ennyi időd. Nincs meg az a luxus, hogy 48 órából álljon a napod.

-zárta sorait.

Szép számmal jelentek meg idén is albumok a female fronted metal vonalán is. Az alábbiakban az én legkedvesebb öt plusz egy lemezemről olvashattok.

5. THERION - LEVIATHAN II.

Tavaly jelent meg az eredetileg svéd tagokkal felálló Therion "Leviathan" című albuma, amely tipikus Therion-slágerekkel lett megpakolva, ennek megfelelően a korong aratott is rendesen. Folytatása, az idén megjelent "Leviathan II" már egy másik világot mutat be a rajongóknak, amely elsőre kicsit furcsának tűnhet, de mégis van benne valami, amivel megszeretteti magát a hallgatóval. Rosalía Sairem és Chiara Malvestiti ismét kifogástalanul énekelnek. A zene elbírt volna egy kis újítást, de alapvetően egy rendben lévő dalcsokrot kaptunk a csapattól.

4. VISIONS OF ATLANTIS - PIRATES

Még 2019-ben jelentette ki Clémentine Delauney, az stíriai formáció francia énekesnője, hogy az együttes bizony újradefiniálja a szimfonikus metalt. Nyilván rájöttek, hogy a "The Deep&The Dark" (2018) és a "Wanderers" (2019) szinte ugyanazon a sémán alapult, és újításon kezdtek agyalni. Akkor ez afféle porhintésnek tűnt, nevettem is rendesen Clemi szavain, ám az idén tavasszal kiadott "Pirates" visszaröhögött rám. Azonban a 2023 tavaszán megjelent "Pirates" album alaposan rácáfolt minden kétkedőre. Ez a lemez nem csupán beváltotta a hangzatos ígéretet, de túl is szárnyalta azt. A "Pirates" vitathatatlanul a csapat eddigi legerősebb, legmonumentálisabb alkotása. Köszi srácok, várjuk a következő lemezt!

3. LACUNA COIL - COMALIES XX

Kakukktojásnak számít az olaszok lemeze, ugyanis ez a 2002-es "Comalies" album felnőtté avatása. Remasterelés helyett Cristina Scabbiáék merész lépésre szánták el magukat, és áthozták a számokat 2022-es hangzásba. A milánói csapat eleinte tartott a fogadtatástól, de az első visszajelzések alapján fellélegezhettek. Bár akadnak vitatott pontjai az új verziónak - például a Heaven's a Lie című számban Andrea Ferro hörgése megosztó fogadtatásra talált - összességében a rajongók értékelik a kreatív megközelítést.

2. AMBERIAN DAWN - TAKE A CHANCE  - A METAL TRIBUTE TO ABBA

Jómagam szeretem az ABBA zenéjét, ahogyan az Amberian Dawn-t is, utóbbi csapatnak főleg akkor lettem nagy rajongója, miután Capri Virkkunen lett az új énekesnő - Heidi Parviainen, aki Dark Sarah nevű projektjével az elmúlt években sok rajongót gyűjtött, 2012-ben távozott a bandából. Capri egy teljesen új hangzást hozott a zenekarba, az alapító-billentyűs Tuomas Seppälä pedig mindig nagy tisztelője volt a fent említett, legendás svéd együttesnek. Elmondása szerint még 2019-ben elhatározták, hogy készítenek egy lemezt, amikor Tuomas Seppälä, a zenekar alapító billentyűse és fő dalszerzője eltökélte, hogy ily módon tiszteleg a svéd popikonok előtt. Az eredmény egy olyan album lett, amely hidat ver a '70-es évek diszkó-pop világa és a modern szimfonikus metal között. A bekeményített popdalok hihetetlenül friss energiát árasztanak, lehetetlen nem szeretni a számcsokrot, Capri hangja -amelyhez inkább illik az ilyen könnyedebb zene- pedig csodásan cseng.

1. TARJA - BEST OF TARJA: LIVING THE DREAM

Ismét egy kakukktojás, hiszen a finn tehetség nem egy új koronggal jelentkezett, hanem egy válogatásalbummal, amely dupla CD-n jelent meg, és az énekesnő 15 éve tartó szóló munkásságát foglalja össze. A kiadványon Tarja a szívéhez legközelebb álló dalokat helyezte el, de egy vadonatúj dal is felkerült a lemezre, az Eye Of The Storm. Mégis olyan érzés keríti hatalmába az embert az album hallgatásakor, mintha a művésznő összes eddigi lemezét először hallaná. Nekem ez volt a csúcs. 

+1. LUNARIAN - BURN THE BEAUTY

A Sirenia volt énekesnője, Ailyn, azaz Pilar Giménez Garcia nem  hagyta veszni a tehetségét, miután 2016-ban kidobták a norvég csapatból. Dolgozott a Déblerrel, a Melted Space-szel, tavalyelőtt pedig Her Chariot Awaits elnevezés alatt saját projektet hozott létre, egyik zenésztársa nem más, mint Mike Orlando. A projekt első lemezén, amely 2020-ban látott napvilágot, a spanyol szépség a rockosabb, dögösebb hangját vette elő, a Lunarian frontlányaként pedig visszanyúlt a lírai, operás hangjához, és igencsak jól ki is használja a torkát. Sokkal inkább illik ezekbe a nótákba a lágy hangja, mint a Sirenia szerzeményeibe. A számok hangszerelésére sincs panasz, a "Burn The Beauty" egy változatos, könnyen emészthető és szerethető album lett. Reméljük, mihamarabb jön az újabb, mert nekem igencsak elnyerte a tetszésemet, de a környezetemben is sokan dicsérték a kiadványt.

A milánói Lacuna Coil "Comalies XX" című albuma október 14-én került boltokba, amely korong a 2002-es "Comalies' 20. születésnapi változata.

A korongról ITT olvashattok kritikát, a csapat pedig elmondta: mivel ez a kiadvány különösen fontos számukra, méltóképpen akarták megünnepelni. Így a legtöbb zenekartól eltérően ők nem egy remasterelt lemezt adtak ki, hanem merész lépésre szánták el magukat: áthozták a dalokat 2022-es hangzásba, sok meglepetéssel megspékelve.

Cristina Scabbia, a banda énekesnője most visszatekintett a 2002-es évre, amikor is a Comalies-t rögzítették. Elmondta: különleges érzés kísérte végig a folyamatot.

Az albumot Milánóban írtuk, de a németországi Woodhouse stúdióban vettük fel. Néhány hónapig egy aprócska lakásban laktunk a kiadónk, a Century Media irodái felett, és egy kis szobában, emeletes ágyakban aludtunk. Míg a többiek a stúdióban rögzítették a zenét, Andrea (Ferro, a banda férfi énekese - a szerk.) és én a lakásban dolgoztunk a szövegeken, és hogy minél több pénzt spórolhassunk, gnocchit főztünk, amihez Olaszországból hoztunk paradicsomot és olajat.

- meséli az énekesnő, majd elárulta, hogy túl sok mindenre már nem igazán emlékszik, de amikor 2002. október 29-én kijött a korong, két dal azonnal kiemelkedett a többi közül, és ezek hozták meg a csapatnak a szélesebb körű ismertséget is. Ezek a dalok a Heaven's A Lie és a Swamped voltak.

Két évvel a lemez megjelenése után, 2004 nyarán az Ozzfesten léptünk fel. Azok a zenekarok, akiket azelőtt csak hallgattunk, egy perc alatt a barátaink lettek. Azonnal bedobtak minket ebbe az új világba. Ott volt a Judas Priest, a Lamb Of God, Sharon és Ozzy Osbourne, Joey a Slipknotból, Zakk Wylde pedig ölbe vett és egy képet is csináltak rólunk.

- nevet az énekesnő, aki e fesztiválon melegedett össze a Slipknot gitárosával, Jim Root-tal, a kapcsolat pedig 13 évig tartott.

Az Ozzfest rengeteg rajongót hozott nekünk. A turné minden egyes napján folyamatosan több CD-t adtunk el, mint bármelyik másik csapat, kivéve a Slipknotot. Persze az is rásegített a dolgokra, hogy egy évvel korábban az Evanescence Bring Me To Life című dala letarolta a brit és az amerikai mainstreamet, beemelve a gótikus hangzású hard rockot a populáris kultúrába, újraértelmezve a női művész jelentését az alternatív zenében. Tulajdonképpen a Bring Me To Life tette lehetővé, hogy a Lacuna Coil is elérje a szélesebb közönséget.

Épp itt volt az ideje, hogy a nők kivirágozzanak a műfajon belül, és őszintén szólva, nagyon örültem a sikereinknek. Úgy gondolom, hogy Olaszországból sosem tudtuk volna elérni a világot. Ezután sorra jöttek az olyan együttesek, ahol a frontember egy nő volt. Reméltem, hogy valami változni fog, és az emberek rájönnek, hogy a metal nem csak a farmermellényes fickók műfaja.

Azonban a hirtelen jött népszerűségnek akadtak árnyoldalai is.

Olvastam néhány hamis cikket, amelyben az Evanescence tagjai negatív dolgokat állítottak rólunk. Biztos vagyok abban, ha találkozom Amyvel (Lee, az Evanescence énekesnője - a szerk.), ő is azt fogja mondani, hogy ezek a cikkek nem igazak. A rajongóink pedig egy igen stabil bázist alkotnak, olyanok vagyunk velük együtt, mint egy nagy család. Nagyon erősen kötődünk hozzájuk. Ők írnak nekünk, mi pedig válaszolunk. Nem sok olyan zenekarról tudok, akiknél ez meglenne.

- zárta sorait az énekesnő.

December 9-én kezdi meg dél-ázsiai turnéját a milánói Lacuna Coil, olyan városok érintésével, mint Manila, Tokió vagy Dubai. A koncertsorozatot még 2020 első felében szerette volna megvalósítani a csapat, ám az akkor kirobbant covid-19 járvány miatt törölni kellett a bulikat.

A zenekar a 2019 októberében kiadott "Black Anima" című albumával fogja járni az egzotikus kontinenst, ma pedig egy friss interjúból kiderült: 2023 januárjában stúdióba vonul az együttes, hogy felvegyék tizedik sorlemezük dalait.

Épp időben érkezünk haza az ázsiai turnénkról, hogy együtt ünnepelhessünk a családjainkkal. Januártól pedig az új anyagra fogunk koncentrálni. Alkottunk már valamit, de nem teljes dalokról van szó. A jövő év elején összejövünk és elkezdünk dolgozni az új lemezünkön. 

- kezdte Cristina Scabbia, a banda énekesnője.

Október 14-én került boltokba a 2002-es "Comalies" album 20. szülinapos változata, "Comalies XX" címmel, amelyről kritika ITT olvasható. A zenekar harmadik nagylemeze - amely az első komolyabb sikereket is meghozta a csapatnak - modernebb, "korszerűbb" hangzást kapott, de az újragondolt szerzemények mellett egymásik CD-n a számok eredeti verziója is helyet kapott a csomagban.

Andrea Ferro, a formáció férfi énekese eképpen vélekedett a jövőre vonatkozó tervekről:

2023 elején teljes mértékben az új albumra fogunk koncentrálni. Dolgoztunk már rajta egy kicsit. Van néhány nagyon korai verziónk és nyers koncepciónk a dalokról. Keresgéltünk néhány ötletet az album arculatához, és gondolkodunk a címeken, de még minden eléggé korai, és semmi sem végleges. Nemrég volt egy találkozónk a kiadóval, és beszéltünk az új anyagról, de még nincs itt az ideje, hogy kiadjuk. Nem akarunk elsietni semmit, minőségi lemezt szeretnénk. Annyit elmondhatok, hogy szorosabb munkafolyamatokat tervezünk, és nem akarjuk túl hosszúra nyújtani.

Januárban találkozunk és meghallgatunk mindent, amit összegyűjtöttünk, és meglátjuk, hol is tartunk. Keményen dolgozunk majd az anyagon, és a kezdetleges verziókat teljesen kidolgozott dalokká formáljuk. De nincs konkrét megjelenési dátum. Talán 2023 végén fog megjelenni. Ez attól függ, hogy hogyan mennek a munkálatok, majd  meglátjuk.

A banda "Black Anima" címre keresztelt korongja igen szép sikereket ért el, ahogyan a tagok a megjelenése előtt elmondták: eddigi legsötétebb, legkeményebb lemezük lesz a kiadvány, a kritikusok pedig egyetértettek abban, hogy ez a lemez lett az olasz csapat karrierjének egyik csúcspontja.

Többször mesélt az olasz Lacuna Coil, hogyan jutottak arra az elhatározásra, miszerint 2002-ben megjelent harmadik nagylemezük, a "Comalies" dalait áthozzák 2022-es hangzásba, és újra kiadják a korongot - Andrea Ferro, a banda férfi énekese nemrégiben elárulta: úgy érzik, jó munkát végeztek és a rajongótábor is elégedett az eredménnyel, a mi kritikánk pedig ITT olvasható.

Egy friss interjúban a zenész ismét érdekes gondolatokat osztott meg, amelyben a zenéhez való hozzáállásukról mesélt.

Az egyik dolog az, amit az évek során megtanultuk, ha megpróbálsz olyan lenni, ami nem te vagy és amit nem igazán érzel, az emberek észre fogják venni. Ha őszinte vagy, azt is. Például amikor a 'Delirium' albumon súlyosabbá váltunk, több hörgésel, több basszusgitárral és dobbal, az elején azt gondoltuk, hogy talán túl sok lesz ez így az embereknek, mert nem ezt a keménységet szokták meg a Lacuna Coil-tól. Megkérdeztük magunktól, mit csináljunk? Próbáljuk meg lágyabbra venni, csak hogy az eddig megszokott hangzás legyen? Vagy csak próbáljuk ki, és nézzük meg, mit szólnak hozzá az emberek? És az utóbbi mellett voksoltunk. A rajongóink észrevették, hogy ez egy őszinte hangzás, és értékelték.

- kezdte sorait, a szóban forgó kiadvány pedig igen szép sikereket ért el, amelyet a 2019-es kiadású "Black Anima" tovább fokozott, és a zenekar csúcsra járatta benne a keménységet.

Ferro így folytatta gondolatait:

Úgy gondolom, hogy az őszinteség a zenében mindig megtérül. Az emberek rájönnek, ha azt mutatod, ami vagy. Amikor megpróbálsz mást mutatni...az is érezhető. Először is, nagyon nehéz olyan zenét írni, amit nem érzel. Másodszor, az emberek észreveszik. Szerintem ez az egyetlen titok. Ha már nem érzed, hogy metal lemezt kell csinálnod, akkor ne csinálj metal lemezt. Mert ha már nem érzed, ha már nem vagy abban a lelkiállapotban, akkor nagyon nehéz ezt a vonalat követni. Ezért van az, hogy sok nagy zenekar, amikor jelentkezik egy új albummal, az nem rossz, de már nem is az, ami addig volt. Ám nem azért, mert már nem tudnak dalokat írni, hanem mert már kihúnyt a tűz. Megváltozott az életük, gyerekeik születtek, családot alapítottak, költöztek, meggazdagodtak - millió oka van annak, hogy néhány zenekarból kivész a motiváció. És szerintem nem azért, mert már nem szeretik, amit csinálnak, vagy nem tudatosak. Csupán olyan dolgok, amelyek az élettel együtt járnak - felnősz, más dolgok kezdenek foglalkoztatni, és már nem csak a zene létezik. És amikor ezt elveszíted, az nagyon kemény tud lenni, még akkor is, ha jó zenész vagy. Még mindig tudsz csinálni egy tisztességes lemezt, de már nem lesz meg benne ugyanaz a tűz, mert az évek során más emberré váltál.

- zárta sorait.

Október 14-ével landolt a lemezboltok polcain a Lacuna Coil "Comalies XX" című albuma (kritika ITT), amely nem más, mint a 2002-ben kiadott "Comalies" 20. szülinapos változata. A zenekar természetesen dolgozik tizedik stúdiókorongján is, amelyre már pár dalt meg is írtak, de még nagyon a folyamat elején jár a csapat - az újdonság a tervek szerint csak 2023 végén lát napvilágot, ahogyan azt tegnap Andrea Ferro, a formáció férfi énekese felfedte.

Cristina Scabbia énekesnő a koronavírus-járvány alatt bevezetett karantén alatt többször elmondta, hogy hiányzik a csapatnak a pörgés, a turnék, a rajongók, és a tagok nem tudtak mit kezdeni a rájuk szakadt kényszerszabadsággal.

Nyáron árulta el a milánói banda, hogy újra kiadják a Comalies-t, de a dalokat áthozzák 2022-es hangzásba, a csomagban pedig mind az új hangzást kapott, mind a régi nótákat megtalálhatjuk két különböző CD-n. 

Most Andrea elárulta, mi motiválta a zenekart arra, hogy az első komolyabb sikereket meghozó albumukat felújítva dobják piacra.

Amikor felvettük a Comalies-t, nem tudtuk, hogy milyen hatása lesz. Azt csináltuk, ami természetes volt számunkra, és abba az irányba mentünk, amerre a kreativitásunk vezetett minket. Sosem akartunk megváltoztatni egy műfajt, vagy olyan lemezt készíteni, ami ennyi emberre hatással lesz. Persze, ez bennünk volt, de az ilyesmit nem lehet előre megtervezni. 

- mesélte a MetalSucks riporterének az énekes, a "Comalies" pedig 20 év után is igen előkelő helyet foglal el a csapat rajongóinak szívében.

Mindig nagy kihívás ilyesmit csinálni, és a kihívással együtt jár a kockázat is. Tisztában voltunk vele, hogy a Comalies átdolgozására vonatkozó döntés a rajongóinkból visszatetszést válthat ki, de bíztunk magunkban is, és meghoztuk ezt a döntést. Azt reméltük, hogy a rajongóink is bizalmat szavaznak nekünk, és eddig úgy tűnik, hogy tetszik nekik az eredmény.

Tudtuk, hogy közeledik a Comalies 20. születésnapja, és beszéltünk erről a kiadónkkal. Az első ötlet az volt, hogy csupán remastereljük az albumot, és új csomagolásban kiadjuk. De úgy gondoltuk, hogy csinálhatnánk valami kreatívabbat és szórakoztatóbbat. Ráadásul a járvány után kezdtünk írni dalokat az új lemezre, de még mindig csak a folyamat elején járunk, mert nem gyűjtöttünk még össze elég inspirációt ahhoz, hogy egy teljesen új lemezt vegyünk fel.

- utalt Andrea a tényre, amit Cristina is többször kifejtett: a zenekar az utazásokból, a turnékból, a különböző kultúrákkal való találkozásokból merít ihletet, de ez két évre teljesen kiesett az életükből. Azonban a Comalies feldolgozásakor is akadtak kihívások:

Visszahallgattuk a Comalies számait. De mivel 2002-ben analóg felvételen jelent meg, nem rendelkeztünk fájlokkal a billentyűs hangszerek és hasonlók kapcsán, így vissza kellett mennünk az időben és nagyon alaposan végighallgatni, hogy úgy tudjuk újraépíteni, ahogy a zenekar most, 2022-ben létezik. Az volt a célunk, a jelenlegi felállást és hangzást képviselje. Úgy voltunk vele, hogy ha ezeknek a daloknak a lényegét át tudjuk vinni a Comalies XX-re a kísérletezések közben, akkor valami különlegeset kaphatunk. Szóval ezzel a szellemiséggel mentünk a stúdióba, és bár nem kellett teljesen újraírni a dalokat, mégis meg kellett találnunk a megfelelő egyensúlyt a régi és az új verziók között.

Ráadásul a csapatban történtek tagváltások és kilépések, az eredeti felállásból már csak Cristina, Maki (Marco Coti Zelati) és én maradtunk. Amikor új emberekkel kezdesz el dolgozni - különösen, ha fiatalabbakkal -, akkor különböző inspirációkat és ötleteket kapsz. Nem akartuk ugyanazt a mintát megismételni, ugyanakkor van egy stílusunk, ami hosszú évek alatt kialakult, és nem fogjuk soha teljesen megváltoztatni. De egy kicsit nagyobb lehetőséget éreztünk, hogy kísérletezzünk a zenével, mert új tagok érkeztek, akik nagyon izgatottak voltak, és rengeteg energiát hoztak a zenekarba. A különböző zenészekkel pedig különböző technikákat és képességeket is kapunk.

- zárta sorait.