Augusztus 23-án kerül a boltokba Simone Simons első szólóalbuma "Vermillion" címmel, amely korong egy régóta dédelgetett álom megvalósulása az Epica-frontasszony számára.
Simons nemrégiben vallott arról, hogy a szólólemez gondolata már évekkel ezelőtt megfogalmazódott benne, ám a megvalósítás váratott magára. Az énekesnő és a producer, Arjen Lucassen egyaránt rendkívül elfoglaltak voltak az elmúlt időszakban, így a közös mű csak most születhetett meg. Egyúttal rajongóit is megnyugtatta: nem szándékozik elhagyni az Epicát - a zenekar már dolgozik a következő albumán.
Májusban jelent meg a lemezről az Aeterna, majd az In Love We Rust, az énekesnő pedig elárulta: minden egyes tétel egy külön világot képvisel, ennek ékes bizonyítéka a mai nappal kiadott új kislemez, a R.E.D., amely felvétel mély filozófiai kérdéseket feszeget, középpontba állítva korunk egyik legizgalmasabb és egyben legvitatottabb témáját: a mesterséges intelligencia térhódítását. A szerzemény egy olyan jövőképet fest elénk, ahol a teremtett intelligencia kezdi túlszárnyalni alkotóját, az embert. A dal különleges perspektívából közelíti meg a témát, bemutatva az AI növekvő öntudatát és annak vívódását, Simone mellett pedig Epicás csapattársa, Mark Jansen is feltűnik.
Továbbra is kitartóan építi szólókarrierjét Kobra Paige, a Kobra And The Lotus énekesnője. Mind ez idáig hat videoklippes dallal (Love What I Hate, Under One Sun, Thank You, Freedom, HOTT. , Dreamer) kápráztatta el rajongóit, most újabb izgalmas bejelentéssel rukkolt elő: július 26-án újabb szerzemény debütál majd, a Like No Other.
Kobra korábban elmondta: első szólóalbuma valamikor a nyár folyamán fog megjelenni. Bár konkrét részletek egyelőre nem ismertek, az új dal megjelenése talán több információt is hozhat a korong kapcsán.
Tavasszal őszinte vallomásban nyílt meg a kanadai művésznő - felfedte, hogy miután a Kobra And The Lotus jövője pénzügyi problémák miatt bizonytalanná vált, elveszettnek érezte magát. Azt is hozzátette: egy előadóművész rengeteg munkát fektet abba, hogy akár csak egy percnyi tartalmat megjelentessen a közösségi médiában, utalva itt arra, hogy a Facebook és az Instagram algoritmusok uralta világában nehéz a figyelem középpontjában maradni.
13 év szünet után tért vissza a zenei életbe a kanadai Kittie, új nagylemezük, a "Fire" (recenziónk ITTolvasható) pedig szinte minden kritikus tollából pozitív kritikákat kapott. Ilyen hosszú kihagyás után komoly motivációra van szüksége egy bandának, erről mesélt a napokban Morgan Lander, a csapat énekese a Primordial Radio-nak - felfedte, milyen nehézségekkel szembesültek a visszatérés során.
"A zeneipar rendkívül kemény közeg. Folyamatos küzdelmet jelentett számunkra a turnézás, és úgy éreztük, nem kaptuk meg azt a szintű támogatást az akkori kiadónktól, amit elvártunk volna. Bár meggyőződésünk szerint addigi legjobb dalainkat írtuk meg, a befektetett energia és erőfeszítés nem hozta meg a várt eredményeket, ami egyre frusztrálóbbá vált. Ez az iparág nemcsak nehéz, de jelentős anyagi ráfordítást is igényel. Ha csupán egy furgonnal járod az országot, és nem termelsz jelentős bevételt, az egyik fellépés követi a másikat szünet nélkül. Ez a folyamatos pörgés mind fizikailag, mind érzelmileg rendkívül kimerítő tud lenni."
- kezdte sorait, majd arra terelődött a szó, hogy mi is hajtotta őket a visszatérés felé.
"A zene lényege végső soron a szórakozás. Bár korábban is élveztük a zenélést, a turnézás bizonyos aspektusai idővel megterhelővé váltak. A szünet lehetőséget adott számunkra, hogy újraértékeljük helyzetünket és prioritásainkat. Ez az új esély most olyan módon engedi meg, hogy élvezzük korábbi munkánk gyümölcsét, amire eddig nem volt alkalmunk. A nagy fesztiválok, a lelkes rajongók látványa egyszerűen lenyűgöző. Számunkra ez egyfajta visszatérés a gyökerekhez - újra összekapcsolódunk egymással és a közönséggel, miközben olyan dalokat játszunk, amiket már számtalanszor előadtunk együtt."
"A zenekar lényege az együtt töltött időben rejlik - amikor zenészként és barátként egy szobában vagyunk, zenélünk, nevetünk és jól érezzük magunkat. Az együtt alkotás az egyik legszórakoztatóbb és leghálásabb dolog az életben, különösen ha ezt egy nagyszerű csapattal teheted. Imádjuk az élő fellépéseket, és ez most ismét a legfontosabb szempont számunkra."
Tavasszal jelentette be Simone Simons, miszerint augusztus 23-ával megjelenik első szólóalbuma, amely a "Vermillion" címet viseli majd, és amely korongot nem mással karöltve készítette el, mint honfitársa, Arjen Lucassen, akivel az Ayreon projekt kapcsán már korábban több ízben is dolgozott együtt.
Májusban az Aeterna című szerzeménnyel mutatkozott be szólóénekesként Simone, aki akkor megnyugtatta az Epica rajongóit: esze ágában sincs elhagyni a zenekart, sőt, dolgoznak új nagylemezükön is, amely előreláthatólag 2025-ben kerül boltokba. Júniusban a holland énekesnő az In Love We Rust című kislemezével rukkolt elő, a napokban pedig egy internetes zenei magazinnak mesélt bővebben a készülő kiadványról - kiderült, hogy már tavaly aktívan dolgozott a dalokon.
"Tavaly tavasszal kezdtünk el dolgozni rajta, de már előtte is beszéltünk egy közös albumról. Évekkel ezelőtt megkérdeztem tőle, hogy szeretne-e velem kiadni egy lemezt. Érdekelte a dolog, de mindketten túlságosan elfoglaltak voltunk akkortájt. Tavaly az Ayreon koncertjein én is színpadra álltam, de előtt ő már megírt pár dalt, én pedig felvettem az éneksávokat. Tehát nem egyszerre született meg az összes dal, több részletben készültek el. Az Aeterna-t Arjen javasolta első kislemeznek, mivel ez egyfajta fúziója az Epica és az Ayreon stílusának, tükrözve a zenei pályafutásunk hasonlóságait. Egyfajta lágy felvezetőnek szántuk a dalt, hogy megmutassuk a rajongóknak, mire számítsanak. De minden szám egyedi hangzásvilággal bír."
"Az In Love We Rust pedig Arjen és az én egyik kedvenc számom is az albumról, egy gyönyörű ballada. Ki ne szeretné a balladákat? És ebben a hónapban megjelenik egy harmadik kislemez, ami egy igen súlyos dal lesz. Nagyon kíváncsi vagyok, mit fognak szólni hozzá az emberek. De minden dal zseniális, és mindegyiket szeretem! Olyanok, mintha mind a "kisbabáim" lennének."
- magyarázta Simone, aki saját projektje és az Epica mellett Charlotte Wessels új dalában, a Dopamine-ban is vendégeskedett.
Nem bánik szűkmarkúan harmadik nagylemeze beharangozóival Charlotte Wessels. Az egykori Delain-énekesnő elsőként a The Exorcism, majd a Chasing Sunsets című tételekkel örvendeztette meg rajongóit, a szóban forgó album pedig szeptember 20-án jelenik meg "The Obsession" címmel.
A mai nappal publikálta harmadik kislemezét a holland tehetség - a dal a Dopamine címet viseli, és nem más vendégeskedik benne, mint az augusztus folyamán első szólóanyagát megjelentető Epica-frontasszony, Simone Simons.
"A 'Dopamine' személyes tapasztalataimat dolgozza fel a szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (SSRI - az antidepresszánsok egy fajtája - a szerk.) okozta tompasággal kapcsolatban, amit néhány éve éltem át a Sertralin szedése során. Bár a gyógyszer kétségtelenül segített, számos, korábban ismeretlen mellékhatással szembesültem. A dal ezek közül néhányat boncolgat. Noha sebezhetőnek érzem magam, hogy megosztom ezt az élményt, remélem, hozzájárulhatok a téma körüli szégyenérzet és tabuk lebontásához."
Ne tévesszen meg senkit a Barbie-babákhoz hasonló megjelenés, a szerzemény kellő keménységet tartalmaz, csakúgy, mint az album többi dala, ahogyan Charlotte azt megígérte, íme a klip:
Van valami különleges bája annak, amikor az ember hétköznap megy koncertre: javában tart a hét, másnap dolgozni kell, éppen ezért esik annyira jól egy estére kiszakadni a mókuskerékből.
Ezen a kedd estén az Infected Rain látogatott el hazánkba, a koncert helyszínéül az Analog Music Hall szolgált.
Ugyan a helyszín több éve létezik már, még soha nem jártam ott, szóval kíváncsian vetettem bele magam az ismerkedésbe. Maga a koncertterem meglepően pici, a hely méretéhez képest hatalmas színpaddal, ami egyébként más, nagyobb helyszínek színpadaival is felveszi a versenyt. Ez egy szimpatikus megoldás, hiszen az olyan, kisebb zenekarok, akik itt lépnek fel, nem kell, hogy egy falatnyi helyen nyomorogjanak, kényelmesen meg lehet valósítani egy látványos koncertet. A hangosítás is teljesen rendben van: minden gyönyörűen, tisztán, lemezminőségben szól, élvezet a fülnek. Az egyetlen negatívum -sajnos ez is van: a koncertterem nagyon levegőtlen, fülledt és forró. Hiába a hidegfront, kint kellemes, 20 fokos hőmérséklettel, bent a teremben pokoli forróság uralkodott.
De térjünk a lényegre!
Az est vendége a magyar Nest of Plagues volt, akik pontban este 8-kor csaptak a húrok közé, banánmintás ingben és Borat bugyiban. Kétségkívül egyedi és humoros a színpadkép ezekkel a hacukákkal, kellett is némi idő, mire felfogtam, hogy a zene, amit játszanak, kegyetlen jó. Technikás, kellően agresszív, hallhatóan átgondolt és minden ott van, ahol lennie kell. A dalok közötti szünetekben az énekes, Ivanics Dániel igen komoly és nehéz témáról beszélt, többek között a saját mentális betegségéről is, és biztosított minden jelenlévőt, aki esetleg hasonló gondokkal küzd, hogy nincsenek egyedül, ő itt van, aki szeretne, keresse meg és dumáljanak. Kétségkívül erős üzenet, és szimpatikus, hogy nemcsak kiáll, letol pár dalt, hanem konkrétan foglalkozik is a közönséggel, nem sok ilyet látni.
A rövid, de velős program után érkezett az est fő attrakciója: az Infected Rain.
A zenekart még 2017-ben ismertem meg, amikor a Lacuna Coil előzenekaraként érkeztek hozzánk, azóta többször is láttam őket, de mindig csak ebben a pozicióban. Kíváncsi voltam, mit nyújtanak, ha ők a fő műsorszám, így elég izgatottan vártam a kezdést. Mondanom sem kell: leesett az állam. A moldáv brigádban minden megvan, ami egy felejthetetlen koncertélményhez kell: erő, energia, rutin, ütős setlist. Mi hiányzott? A közönség. Sajnos ezen az estén fájóan kevesen voltunk, szolid félház élvezte csak a koncertet, azonban Lena és csapata az első dal alatt már elérte azt, hogy ne kényelmetlenül érezze magát az ember, hanem kiválasztottnak: mintha egy nagyon exkluzív bulin lennénk, ahová nem juthat be akárki.
Ez az igazi profizmus: a zenekar maximális erőbedobással, 110%-on teljesített.
A turné apropója egyébként a frissen megjelent "Time" lemezük, a csapat pedig nagyon is komolyan vette a lemezbemutató jelzőt: a 14 dalos setlistben 9 új szerzemény kapott helyet. A középpontban tehát egyértelműen az új anyag szerepelt, régebbi dalok csak elvétve hangzottak el, de ez így van jól. Kevés az olyan zenekar, aki egy lemezbemutató turnén nem best of programmal készül, hanem valóban az új anyagra fókuszál.
A hangzás végig nagyon tiszta volt, a setlist pedig zseniális, egy maradandó, jó élménnyel gazdagodott az, aki ezen a kedd estén nem az otthonmaradást választotta. Az Infected Rain előzenekarként is kiváló, a valódi erejét viszont fő műsorszámként mutatja meg, noha a nagy áttörés még nem érkezett el a zenekar számára, ilyen teljesítménnyel biztos vagyok benne, hogy hamarosan ez is eljön, és képesek lesznek nagy tömeget is megmozgatni. Megérdemelnék.
Pénteken, azaz július 5-én tölti meg a boltok polcait a Visions of Atlantis sorban kilencedik albuma, a "Pirates II - Armada", amely korong a két évvel ezelőtt kiadott "Pirates" folytatása lesz. A kalózos vonal igencsak bejött a Clémentine Delauney énekesnő vezette bandának, a szóban forgó album pedig az együttes eddigi legerősebb, legváltozatosabb és legmonumentálisabb műveként jegyezhető.
A hét végén érkező albumról klipes formában az Armada és a Monsterscímű tételek jelentek meg, ma pedig a harmadik kislemez is megérkezett - a Tonight I'm Alive-ról így mesélt a zenekar:
Egy sötét jövő küszöbén állunk, minden irányból fenyegetések, ellenségek és felhők közelednek. A szakadék szélén állva, a ránk váró ürességbe révedünk. Az ember menekülhet, elveszítheti az eszét. Mi, kalózok táncolunk. Táncolunk a veszéllyel és a halállal szembeszállva. Tiszteljük az életet, tiszteljük a létezésünket. Emlékszünk arra, hogy szívünk és lelkünk tisztaságát soha nem vehetik el tőlünk. Emlékszünk arra, hogy ebben a pillanatban is élünk. Jöjjön bármi, mi táncolunk az esőben.
Egy hete került boltokba a Kittie visszatérő albuma, a "Fire", amely egy új korszak kezdetét szimbolizálja a csapat karrierjében - a rajongók 13 évet vártak a korongra, amelyről mi ITT írtunk kritikát.
A napokban a Revolvermagazin beszélgetett a Lander-nővérekkel, Morgan énekessel és Mercedes dobossal, akik 1996-ban, 14 és 12 évesen alapították a bandát. Morgan korábban elmondta: ez a lemez a Kittie eddigi legsúlyosabb kiadványa. De hogyan zajlott a visszatérés?
"Nagyon hosszú karrier áll mögöttünk, sok hullámvölggyel. De azt hiszem, ennek ellenére sok albumunkról, amelyeket az első után készítettünk, nem beszélnek annyit. Ez teljesen rendben van. Úgy gondolom, vannak emberek, akik még nem ismerték eddig a zenekart, és most fedezik fel. Remélhetőleg ez az új album lehetőséget ad majd az embereknek, hogy visszapörgessék a diszkográfiánkat, és meghallgassanak más anyagokat is."
- kezdte Morgan, majd elmondta: a "Fire" albumuk más utakon jár, mint az eddigiek.
"A Fire az a második esély, amiről sosem gondoltuk volna, hogy megadatik nekünk! Az utolsó néhány albumunkkal rengeteget turnéztunk. Amikor visszatértünk az utolsó turnéról [a 2011-es "I've Failed You" turnéjáról], egyszerűen nem csináltunk semmit. Azért csináltuk meg a dokumentumfilmet, hogy lezárjuk a múltat. Bizonyos értelemben búcsúnak szántuk - de mindig volt egy kérdőjel a végén."
A szóban forgó dokumentumfilm "Kittie - Origins/Evolutions" címmel jelent meg 2017-ben, amikor is tragédia árnyékolta be az együttes életét - februárban Trish Doan, az akkor 31 éves basszusgitárosuk váratlanul elhunyt, Morgan pedig 2019 folyamán kijelentette: nem tartja valószínűnek, hogy a testvéreként szeretett lány nélkül folytassák a zenélést. Trish élete utolsó éveiben gyakran írt a depressziójával és anorexiájával való küzdelméről közösségi oldalain, meg nem erősített források szerint a fiatal basszeros öngyilkosságot követett el ausztráliai otthonában.
"Őszintén szólva, sosem tudtam végleg lezárni a Kittie-t. Ennek oka, hogy a csapat mindenkinek -különösen nekem és Mercedesnek- az identitása részét képezi. A zenekart 12 és 14 éves korunkban alapítottuk, én most 42 éves vagyok. Nem tudtam kijelenteni, hogy a bandának vége, mert mindig is volt rá esély, hogy visszatérjünk. Nem hiszem, hogy ez az ajtó valaha is végleg bezáruljon."
- magyarázta az énekesnő, majd húgához vándorolt a szó, aki elmondta, mi is történt 2022 folyamán.
"Kaptunk egy csomó koncertfelkérést, mint például a Blue Ridge és a When We Were Young fesztiválok. Az ajánlatok egy nagyon érdekes időszakban érkeztek, amikor azon gondolkodtunk, hogy talán adunk pár koncertet. Ez volt a terv, hogy fellépünk párszor, aztán visszavonulunk a privát életünkbe. Nem mintha nagyobb terveink lettek volna egy lemez megírását és egy lemezszerződést illetően. Úgy voltunk vele, hogy csak játsszunk pár fesztiválon és érezzük jól magunkat."
Egy több, mint 10 éves szünet utáni visszatérés mindig látványos, és természetesen nem mindegy, hogy milyen anyaggal rukkol elő ilyenkor egy művész. Morgan így fogalmazott:
Véleményem szerint, ha egy ilyen hosszú szünet után új zenével térsz vissza, annak nagyon fontosnak kell lennie. Ez olyan, mint egy nyilatkozat, ez lesz a bizonyítéka annak a kemény munkának, amit végeztél, egy újabb lépés előre a zenekarod örökségében. De azt hiszem, hogy az album minden nagyszerűsége és hangzása mögött csak négy ember van, akik megpróbálnak egy albumot írni. Amikor ilyen hosszú ideig távol vagy a zenétől, majd újra alkotni kell, nehéz visszazökkenni a folyamatokba.
Jó ideje dolgozik már ötödik stúdióalbumán a Jinjer, és azt is megtudhattuk, hogy a dalok a 19. századot idézik majd meg - egy olyan korszakot, amely híres a romantikájáról. Ez az időszak különösen gazdag volt az érzelmek, a szenvedély és az esztétika terén, ami valószínűleg nagy inspirációt jelent a zenekar számára.
Tatiana Shmayluk, a csapat karizmatikus énekesnője, aki a szövegekért felel, komoly nehézségekkel nézett szembe a munka során, rájött ugyanis, hogy a stressz és a nyomás milyen negatív hatással lehet a kreativitásra.
"Mindenekelőtt teljesen más lesz, mint a Wallflowers, mert úgy érzem, hogy a zene nagyon különbözik. 12-13, vagy talán 15 dal van már készen, és eléggé hasonlítanak egymásra. Az én feladatom a dalszövegírás, de nagyon le vagyok maradva, ezt megmondtam a fiúknak is. Legalább egy nyers vázlatnál vagy demónál kellene tartanunk, de ez sincs még kész. A stressz megöli a kreativitást. Minden egyes alkalommal, amikor új albumot készülünk kiadni, és közeledik a határidő, az nyomasztólag hat rám. Tehát csak írnom kellene, ez a tudat van bennem. Leírom, ami a fejemben van, aztán felépítem a szöveget, ám ehhez "téglák" is kellenek. Néha nem is a dalszövegeken agyalok, hanem a bookleten, a borítón, a videoklipeken, és hogy azokban mit fogok viselni..."
- nyilatkozta korábban.
A mai napon jelentette be az ukrán formáció, miszerint az új korong teljes egészében elkészült, és csak arra vár, hogy a világra szabaduljon. Utolsó nagylemezük a 2021-es "Wallflower" volt.
Nem pihen tehát a banda, hiszen a nyarat turnézással töltik, ősszel pedig a Sepultura búcsúturnéjának budapesti állomásán ők lesznek az egyik vendégzenekar, így a magyar rajongók is találkozhatnak a zenekarral.
Búcsúturnéját tartja a brazil Sepultura - a zenekar 40 éves fennállását ünnepli ily módon, és március óta van úton az együttes.
A fellépéssorozat keretein belül a magyar rajongóktól is elbúcsúzik az együttes, november 17-én a Barba Negrában, ám három bandát is hoznak magukkal, az Obituary-t, a Jesus Piece-t és a Jinjert.
A Tatiana Shmayluk vezette társulat javában dolgozik új albumán is, noha akadnak nehézségek - Tatiana még 2022-ben árulta el, hogy nehezen halad a dalszövegek írásával, egy nemrégiben adott interjújában viszont már többet megtudhattunk a készülő lemezről. Tatiana elmondása szerint a 19. századot idézi majd a kiadvány, amely időszak a romantikájáról híres. Utolsó stúdióalbumuk a 2021-es "Wallflower" volt.
Ma egy videó is felkerült a csapatról a Youtube-ra, amelyben karrierjük kezdetéről mesélnek. Szó esik a felvételen arról, hogy ukrán zenekarként jóval többet kellett küzdeniük, mint a többi bandának.
