A Primal Fear 1997-ben alakult, műfajilag a heavy metalt képviseli a német zenekar. Július 24-ével jelent meg 13. albumuk, a Metal Commando, amely lemezen hallható az I Will Be Gone című dal. Tavaly írtuk meg miszerint a csapat kiadja a nótát, mégpedig a finn metálkirálynő Tarja Turunen közreműködésével.
A felvétel a mai nappal vált elérhetővé a Youtube-on, íme:
A strasbourgi modern metálos Dust In Mind új albuma javában készül már, amely immár a negyedik lemeze lesz a Jennifer Gervais énekesnő által vezetett formációnak.
Két dalt már hallhattunk is a kiadványról, tavaly a No Way Out, nemrégiben pedig a Break képében adtak hírt magukról a derék franciák, akik a mai nappal újabb nótával örvendeztették meg rajongóikat - a szerzemény a Lost Control címet viseli.
A dal magában foglalja az engedelmességet az érzelmek mestere felé, amely térdre kényszerít saját sérülékenységed előtt és a bábujává tesz. Az önelfogadás lesz a megváltás kulcsa, és eszközzé válik ahhoz, hogy kiásd az utat a szenvedélyeid és vágyaid felé. A klipben újra-teremtjük ezt a furcsa forgatókönyvet. Ez egy óda a belső Napunkkal való versenyhez.
- írja a csapat Facebookos oldalán.
Íme, a klip!
2017-ben jelentkezett utoljára kiadvánnyal az Arkansas államból származó Evanescence "Synthesis" címmel (kritika ITT). A különleges kiadványt nem stúdióalbumaként definiálta az együttes, lévén régebbi dalok újrahangszerelt változatait tartalmazta, néhány új dallal. Főként szimfonikus elemekre épült a korong, ezzel merészen új vonalra merészkedett a banda.
2015-ben, Jen Majura gitáros zenekarhoz történt csatlakozása után jött a "Synthesis" ötlete, amely szép sikereket ért el, a "The Bitter Truth" kapcsán pedig Amy Lee énekesnő így mesélt:
Sok új helyzettel szembesültem és máshogy nézek dolgokat. Nemcsak azért, mert idősebb vagyok, hanem súlyos veszteségeket szenvedtem el a közelmúltban. Meghalt a testvérem. Sokszor éreztem úgy, hogy az egyik lábam a másik oldalon van. Tehát sok dolog segít abban, hogy visszatérjek a gyökereimhez, de persze nem lesz minden annyira sötét és komor. Igyekszem a lehető legjobbat kihozni magamból az új albumon!
Ezek a fájdalmas események ihlették tehát a "The Bitter Truth" korongon szereplő dalokat, amelyek kapcsán azt is megtudhattuk: a csapat visszatér a tipikus, Evanescence-t jellemző dallamvilághoz.
Március 26-ával jelent meg az új album, rajta 12 szerzeménnyel, ezek közül klipes formában kijött először a Wasted On You, amelyet a The Game Is Over követett, nyáron érkezett a Use My Voice, tél folyamán a Yeah Right és nemrégiben a Better Without You.
A koronavírus-járvány sem szabhatott gátat a zenekar kreativitásának, a Wasted On You klipjét például a csapattagok az első karantén ideje alatt, otthonaikban, telefonjaikkal vették fel. A The Game Is Over súlyosabbra sikeredett, a Use My Voice-ban pedig számos vendég is szerepel, például a holland Within Temptation frontasszonya, Sharon den Adel, Amy lánytestvérei, Lzzy Hale a Halestormból, vagy éppen Taylor Momsen (The Pretty Reckless). E dal súlyos vádirat Donald Trump, az Egyesült Államok előző elnöke felé, a dal megjelenésekor a banda még egy speciális honlapot is létrehozott, amelyen szavazásra buzdították honfitársaikat - természetesen nem Mr. Trump mellett.
A lemezen semmi nyoma a "Synthesis" lemezen hallható szimfonikus vonalnak, már a nyitó Artifact/The Turn első dallamai is sejtetik, hogy Amyék valóban visszatértek gyökereikhez. Hangzásában leginkább a 2011-es, saját magukról elnevezett albumra hasonlít, de fellelhetők benne a 2006-os "The Open Door" jellegzetességei is.
Amy hangjába nem lehet belekötni. Ugyanazzal a szenvedéllyel énekel, mint a zenekar első lemezén, a "Fallen"-en. 2011-es utolsó albumuk óta viszont nemcsak magánéletében teljesedett ki az énekesnő (2014-ben született meg Jack Lion nevű kisfia), hanem a szövegeket illetően is, interjúiban pedig rendre elárulta: többé nem fogja vissza magát, hiszen hogyan is lehetne hiteles, ha elrejti azt, amit érez?
Lassú dalt is hallhatunk a lemezen. A Far From Heaven egy hamisítatlan Evanescence-ballada, amelyet könnyen lehet, hogy a My Immortal-hoz hasonló kultusz fog övezni. Felkerült a lemezre a Take Cover is, amelyet a csapat még 2016-ban mutatott be a közönségnek egy turnén, hazai pályán.
A keserű igazság - ezt jelenti az albumcím, és valóban keserűség itatja át a dalcsokrot. Amy tavaly, a felvételek idején elárulta:
Mivel a dalszövegek most készülnek, és jelen pillanatban csak úgy vagyok, kiábrándító témákat találok. A mesék nem valóságosak, és nehéz felnőttnek lenni - valójában azért, mert mi magunk vagyunk felelősek a döntéseinkért, valamint meg kell ismernünk a saját valónkat, megvédeni önmagunkat, és meghalni - mindannyian el fogunk menni. Nincs varázslatos, mesebeli kastély. Ez végzetesnek és ködösnek hangzik, de választhatunk, hogy elfogadjuk ezt az igazságot és benne élünk, és úgy döntünk, vagy választhatjuk azt is, hogy feladjuk. És ez nagy küzdelem, de az én döntésem határozottan az volt, hogy lenyelem ezt a pirulát.
A kesernyés íz mellett a banda régebbi lemezeire jellemző hangzás frissítőleg hat a "Synthesis" után, amely nem volt rossz lemez, de mivel szimfonikus elemekkel operáló zenekarokkal így is Dunát lehet rekeszteni, kellett a változás. És bár az Evanescence mindig is elérte a szélesebb rétegeket, bebizonyította, hogy ennek ellenére nem adják el magukat aprópénzért, hűséges rajongótáboruk - amelynek rengeteg tagja tinédzser fejjel kezdte hallgatni őket, ahogyan én is - nagy örömére. Bár néhány újítást elbírtak volna a számok énektéma tekintetében, de összességében egy korrekt és szerethető lemezt adott rajongói kezébe a zenekar.
9/10
Miután Fernanda Lira basszer/énekes és Luana Dametto dobos 2020 tavaszán elhagyták a brazil Nervosa fedélzetét, azonnal meg is alapították új csapatukat, a Cryptát - két új taggal, a Burning Witches-ből ismert Sonia "Anubis" Nusselder és Tainá Bergamaschi gitárosokkal karöltve.
Miközben a Nervosa, amelyet Prika Amaral gitáros szintén négyfősre bővített, nemrégiben adta ki új lemezét, addig Fernandáék sem lógatják a lábukat: a csajok tegnap jelentették be, miszerint június 11-én, a Napalm Records kiadónál jelenik meg első albumuk, az Echoes Of The Soul, ezzel párhuzamosan pedig megjelent a készülő korong első kisfilmes nótája, a From The Ashes.
Fernanda így mesélt a szerzeményről:
A dal alapvetően a főnix jól ismert történetén alapul, de még filozofikusabb értelemben. Az élet folyamatosan változó ciklusairól, a sok végről és kezdetről, amelyeken át kell mennünk, és arról is, hogy hány régi énünknek kell metaforikus értelemben meghalnia ahhoz, hogy mint emberi lények, tovább fejlődjünk. És az ellenálló képességről is szól, amelynek birtokában ezeket az újjászületéseket átéljük.
Nem aprózták el a felvételeket a lányok, hiszen a számokat az a Jens Bogren keverte, aki olyan csapatokkal dolgozott már együtt, mint az Opeth, a Dimmu Borgir vagy a Sepultura.
Íme, a dallista és a borító:
01. Awakening
02. Starvation
03. Possessed
04. Death Arcana
05. Shadow Within
06. Under The Black Wings
07. Kali
08. Blood Stained Heritage
09. Dark Night Of The Soul
10. From The Ashes
És az új dal, a From The Ashes:
Seraina Telli a Burning Witches élén vált ismertté, amely csapatot 2015-től 2019 júniusáig erősítette - ekkor intett búcsút a lányoknak, hogy saját projektjére, a Dead Venusra koncentrálhasson.
A fiatal tehetség zenekarával 2019-ben, Bird of Paradise címmel jelentette meg első albumát, amely igen kedvező fogadtatást kapott, most pedig egy vadonatúj dal képében hallatott magáról az énekesnő, ugyanis megjelent a Flowers&Pain címet viselő szerzeményük, hozzá pedig klip is készült - a szám a banda második albumán lesz majd hallható, íme:
Nemrég írtuk meg, miszerint az ausztrál Temtris gőzerővel készíti új albumát, amely immár a hatodik korongja lesz a heavy metalban nyomuló zenekarnak, és Ritual Warfare címmel kerül majd boltokba április 30-án.
A Genevieve Rodda vezette társulat készülő kiadványának borítóját és dallistáját már ismerhetjük, a csapat pedig új klipet szállított a lemezről: a címadó dalhoz érkezett szöveges kisfilm, íme:
Három dallal örvendeztette meg eddig a kaliforniai Butcher Babies rajongótáborát - Bottom of a Bottle, Sleeping with the Enemy, Yorktown - , amely szerzemények készülő albumukon is helyet kapnak majd.
2019 folyamán a Heidi Shepherd és Carla Harvey énekesnők által vezetett csapat szerződést bontott a Century Mediával, jelenleg a Blood Blast-on keresztül adják ki a dalokat, ám azt nem tudni, végleg leszerződnek-e a kiadóval. A banda utolsó nagylemeze a 2017-es Lilith volt.
Most újabb nótával jelentkezett a zenekar; a Last Dance megtekinthető a Youtubeon, íme:
A norvég és holland tagokat számláló Imperia 2019-ben adott ki utoljára lemezt, Flames Of Eternity címmel, ám a Helena Michaelsen énekesnő vezette társulat nem tétlenkedett a világjárvány ideje alatt sem: március 26-án ugyanis új albumot jelentettek meg, amely a The Last Horizon címet viseli.
A lemezről több dalhoz készült videó is, legutóbb a To Valhalla I Ride című szerzeményük került megfilmesítésre:
A lemez tracklistje:
01. Dream Away
02. Starlight
03. To Valhalla I Ride
04. Flower And The Sea
05. Blindfolded
06. While I Am Still Here
07. Only A Dream
08. Where Are You Now
09. I Still Remember
10. Dancing
11. My Other Half
12. One Day
13. I Send You My Love
14. Let Down (piano version)
Itt hallgathatod meg az albumot:
Az amerikai/skót Garbage háza táján jó ideje csend honolt, utoljára a No Horses című videoklip kapcsán hallattak magukról, amely felkavaró szövegű és képvilágú kislemez bevételeit a Vöröskereszt kapta meg.
Shirley Manson és a srácok utolsó nagylemeze Strange Little Birds címmel került boltokba 2016-ban, ám most a négyes bejelentette: nyáron, egészen pontosan június 11-én világra szabadítják új albumukat, amely a No Gods No Masters címet fogja viselni.
Az első dal, a The Men Who Rule The World éppen ma jelent meg kisfilmes formában a Youtube-on:
Ez lesz a hetedik lemezünk, amelynek kifejező számmisztikája befolyásolta tartalmának DNS-ét: a hét erényt, a hét bánatot és a hét halálos bűnt. Ez volt a módszerünk arra, hogy megértsük, a világ egy kibaszott kemény dió, és milyen elképesztő káoszba kerültünk. Ez az a lemez, amelyet úgy éreztünk, hogy most volt muszáj megcsinálnunk.
- magyarázta az énekesnő Shirley, majd hozzátette:
A The Men Who Rule The World egy tiltakozó dal; gyötrő vádirat és hadüzenet, amely kritizálja a kapitalista rövidlátás, a rasszizmus, a szexizmus és a nőgyűlölet világszerte tapasztalható növekedését. Ez egy egyértelmű szándéknyilatkozat egy olyan zenekartól, amely még mindig hisz az ellenvélemény erejében, megadva a lemez alaphangulatát.
Íme, a lemez számlistája és borítója:
1. The Men Who Rule the World
2. The Creeps
3. Uncomfortably Me
4. Wolves
5. Waiting for God
6. Godhead
7. Anonymous XXX
8. A Woman Destroyed
9. Flipping the Bird
10. No Gods No Masters
11. This City Will Kill You
Deluxe Edition (bonus tracks)
12. No Horses
13. Starman
14. Girls Talk (feat. Brody Dalle)
15. Because The Night (feat. Screaming Females)
16. On Fire
17. The Chemicals (feat. Brian Aubert)
18. Destroying Angels (feat. John Doe & Exene Cervenka)
19. Time Will Destroy Everything
Több, mint egy éve tombol a világon a koronavírus, amely a kínai Vuhanból indult el, mára nincs ország, ahol ne lenne jelen a fertőzés. Európában elsőként Olaszországot érte el a járvány, azon belül is Lombardiát, amely tartomány székhelye a Lacuna Coil tagjainak is otthont adó Milánó.
Rengetegszer nyilatkozott a témában Cristina Scabbia, a zenekar frontasszonya, aki elmondta: ez nem olyan, mint egy sima influenza, beszólt a karantént figyelmen kívül hagyó embereknek, ugyanakkor azt is felfedte: nagyon hiányoznak neki és a srácoknak a rajongók és a turnézás.
Nemrégiben egy különleges akcióban is részt vett a banda, hogy megemlékezzenek az első lezárásokról - felsétáltak a milánói Alcatraz klub színpadára, ahol azonban koncert helyett csak némán álltak egymás mellett.
Néhány nappal ezelőtt a The Pit faggatta ki Cristinát a jelenlegi helyzetről, az énekesnő pedig elárulta, mi a jelenlegi tényállás szülőhazájában:
Hogy őszinte legyek, nem igazán változott a helyzet. Úgy érzem, tavaly "elakadtunk". A különbség annyi, hogy az emberek nem pánikolnak annyira, mint a járvány elején, de ez egy fajta megszokottságot is ad. Tehát, ha maszkos embereket látsz, nem úgy nézel rá, mint egy haldoklóra. De ez ugyanakkor aggodalomra is okot ad, mert még nem vagyunk kint ebből az átkozott pandémiából. Ezért nem akarom semmibe venni önmagam és mások védelmét, figyelmes szeretnék lenni.
- kezdte sorait a karanténban keményen edző Cristina, majd így folytatta:
Ismerek embereket, akik elkapták a vírust, és jó páran viszonylag jól voltak - sokuknak nem voltak tünetei -, de ismerek olyanokat is, akik meghaltak, és olyanokat is, akik valóban nagyon rosszul érezték magukat, és hetekkel a betegség elmúltával is légzési gondjaik vannak. Tehát ez létezik - akár keményen, akár kevésbé keményen érzed, ott van. És nagyon fertőző. És nem tehetünk ellene. Az elmúlt egy évben megállt az idő. Mi voltunk az egyik első együttes, aki turnét mondott le a vírus miatt.
Pont a járvány kitörésekor lett volna esedékes a csapat ázsiai turnéja, amely így sajnos kútba esett.
A számok felfelé és lefelé egyaránt haladnak. Voltak időszakok, amikor kimehettünk, de csak maszkkal. A járványgörbe ekkor lefelé ment, aztán felfelé, majd ismét lefelé. De nem igazán látjuk véget. És lemaradunk az oltásokról is. Mindannyian vissza akarjuk kapni az életünket. Mindannyian vissza akarunk térni a normális kerékvágásba, de néha elgondolkodom: vajon visszatérünk-e valaha a régi állapotba?
Mert most még nem igazán tudom elképzelni, hogy egyik napról a másikra, csak úgy, mint régen, rendben van minden, holnaptól minden nyitva van, mindenki kimenhet, nem kell maszkot viselni. Nagyon furcsa érzés. És ami engem leginkább aggaszt, hogy szinte megszokjuk ezt az izoláltságot.
- filozofált Cristina, gondolatait pedig a következőképpen zárta:
Olyan ember voltam, aki állandóan jött-ment. Állandóan utaztam. Az év nagy részében turnén voltam - társaságban éltem. Lehet, hogy már nem vagyok az a fajta bulizós lány, aki klubba jár minden este, de szerettem az embereket, szerettem, ha történik valami. És most úgy érzem, hogy ha egy órára kimegyek, hogy haza kell mennem, mert nagyobb biztonságban érzem magam otthon, és most a világom a számítógépem körül forog, a nappaliban. Ez nekem ijesztő, mert ez az átkozott világjárvány valóban megváltoztatott bennünket. És ha a vírus el is tűnik, úgy gondolom, hogy időre lesz szükségünk ahhoz, hogy alkalmazkodjunk egy új normalitáshoz, ha ennek valaha egyáltalán vége is lesz...