Twitterén adta hírül a Nightwish, miszerint első négy stúdióalbumukat - "Angels Fall First" (1997), "Oceanborn" (1998), "Wishmaster" (2000), "Century Child" (2002) különleges vinyl formátumú lemezformátumban is megjelentetik, amelyek nem hiányozhatnak egyetlen gyűjtő polcáról sem.
Bár a világhírnév útján egyértelműen a 2004-ben kiadott "Once" indította el az akkor még Tarja Turunen arcával-hangjával fémjelzett csapatot, első négy korongjukról a mai napig is felcsendülnek a koncerteken olyan klasszikusok, mint a Wishmaster, az Ever Dream vagy a The Phantom Of The Opera.
Ezzel egy időben a zenekar gyors gyógyulást kívánt énekesnőjének, Floor Jansennek, aki tegnapelőtt jelentette be egy nyílt levélben rajongóinak, hogy mellrákkal diagnosztizálták, és ha minden igaz, tegnap túlesett az operáción.
A Nightwish frontasszonya a mai napon írt egy nyílt levelet rajongóinak Facebookos oldalán, amelyben rossz hírt közölt: a 41 éves énekesnő mellrákban szenved, amelyre egy rutinvizsgálat alkalmával derült fény.
Egy levél nektek. Az élet során hullámvölgyekkel találkozunk. Volt szerencsém sok csúcsot megélni, és ezeket megosztottam veletek a közösségi médián és a sok-sok fellépésen keresztül világszerte a karrierem hosszú évei alatt. Azonban most egy újabb hullám csapott le rám. Nem jó értelemben. Mellrákom van.
- kezdte nehéz sorait Floor, azonban azt is elárulta: mivel időben észrevették a tumort, jók a gyógyulási esélyei.
Kicsivel több, mint 2 hete kaptam meg a diagnózist, és holnap megoperálnak, hogy eltávolítsák a daganatot. A kilátásaim nagyon jók!!! Úgy tűnik, hogy ez egy nem agresszív tumor, úgy néz ki, nem terjedt szét a testemben és megmarad a mellem. A műtét után rákmentes leszek, de a beavatkozás után három hónappal sugárkezelésre is szükségem lesz. A műtét után tudni fogjuk, hogy ez a pozitív prognózis megállja-e a helyét. A rák szó sokkoló. Minden, amit a diagnózis előtt fontosnak tartottál az életben, percek alatt gyökeresen megváltozik. Most már csak újra egészséges akarok lenni. Látni akarom, ahogy a lányom felnő, élni akarok! És a legijesztőbb egészben az, hogy azt hittem, egészséges vagyok! Nem éreztem a daganatot, nem tudtam, hogy ott van, amíg negyven év feletti nőként el nem mentem a szokásos mammográfiás vizsgálatra, ami sok országban ingyenes a szerencsésebbeknek. Ha nem megyek el orvoshoz, a daganat észrevétlen marad, és egy év múlva ez sokkal nagyobb is lehetett volna. Ez késztetett arra, hogy megosszam ezt a történetet veletek.
A mammográfia életet ment! Kellemetlen, és lehet, hogy azt gondolod, hogy úgysem lesz semmi a melleidben, de menj el a vizsgálatra! És az ezt olvasó férfiaknak is üzennék: emlékeztessétek a feleségeteket, barátnőtöket, édesanyátokat, lánytestvéreiteket, hogy menjenek el és vizsgáltassák ki magukat! Ha nem tudjátok megfizetni a mammográfiát, érdeklődjetek az erre specializálódott szervezeteknél, akik sok hasznos tanácsot adhatnak az önvizsgálattal kapcsolatban, amellyel szintén sok probléma kiszűrhető!
- bátorítja olvasóit arra, hogy vegyék komolyan ezt a betegséget. Így zárta gondolatait:
Ha arra ösztönözlek, hogy vigyázz magadra, akkor valami jó is származhat ebből a diagnózisból. Ha minden a tervek szerint alakul, akkor a Nightwish európai turnéjára, amely november 20-án kezdődik, felépülök! Optimista vagyok, hiszen az esélyeim jók! Ígérem, hogy vigyázni fogok magamra. Egy ideig nem leszek elérhető, hogy magamra koncentrálhassak. Köszönöm, hogy elolvastátok ezt a levelet.
2005 és 2016 között alkotott a szimfonikus metalt játszó holland csapat, amelyet Arjen Lucassen és a mexikói származású énekesnő, Marcela Bovio hívott életre. Megalakulásuk évében, "Embrace the Storm" címmel jelent meg első albumuk, Live in the Real World címen egy évvel később pedig első DVD-jüket is kiadták.
2009 májusában érkezett a második album, a "The Flame Within", amelyet a "Darker Days" követett 2011 júniusában, utolsóként pedig 2014 áprilisában a "The War of Our Own".
Marcela és a basszusgitáros Johan van Stratum 2011-ben összeházasodtak, majd 2018-ban barátsággal elváltak. A pár 2016-ban az Anneke van Giersbergen által alapított VUUR projekt részesei lettek, ám Marcela 2017 tavaszán zenei nézetkülönbségek miatt távozott a formációból.
A Stream of Passion 2016 tavaszán jelentette be, hogy 11 év közös munka után befejezik működésüket, búcsú DVD-jük "Memento" címmel, az év novemberében jelent meg.
Eközben a tagok különböző projektek mellett szólómunkákkal is jelentkeztek, Marcela Bovio -aki időközben sikeresen legyőzte súlyos betegségét, a méhnyakrákot- Dark Horse White Horse néven új projektet is létrehozott.
A mai napon azonban váratlan, de annál örömtelibb hír fogadta az együttes Facebookos oldalán a rajongókat: a zenekar feltámadt hamvaiból és 2023. szeptember 9-én egy reunion koncertet adnak a Dynamo fesztiválon.
Megtörténik! Ennyi év után is hallottuk, hogy énekeltek, és nem tudtunk nemet mondani... Egy bensőséges reunion show ott, ahol minden elindult.
- írta a csapat a friss közleményben, a jegyek pedig hamarosan kaphatók lesznek.
Nem tért ki azonban a banda arra, hogy csak egy koncertet adnak, vagy új lappal kezdenek ismét zenekarként.
Régen volt már 2002. Akkor voltam 17 éves, és akkoriban kezdtem a tucatzenétől a keményebb zene felé fordulni. Sok együttest felfedeztem és megszerettem, köztük az olasz Lacuna Coilt is, akiknek "Comalies" című, harmadik stúdióalbuma épp akkor jött ki.
Tarja Turunen operás lírai szoprán hangja és Sharon den Adel kellemes mezzoszopránja után Cristina Scabbia mélyebb, alt tartományban mozgó éneke is megbabonázott, azonnal megszerettem a bandát, akiknek minden lemezén találtam szerethető dalokat, még akkor is, ha az adott kiadvány nem is vált kimondott kedvencemmé. Utolsó nagylemezük a 2019-es "Black Anima" volt, amelyről a testvérblogon olvashattok kritikát.
Nyáron hintette el a formáció, miszerint dolgoznak a tizedik albumon, ám előtte egy meglepetéssel is készülnek a rajongóknak: a Comalies 20. születésnapja alkalmából a dalcsokrot áthozták 2022-es hangzásba, pedig csinálhattak volna egy remasterelt albumot. De nem, a derék olaszok nem aprózták el a dolgot, és teljesen felújították az albumot.
Korábban Andrea Ferro, a zenekar férfi énekese elmondta: kockázatos dolog hozzányúlni egy ilyen régi és fontos albumhoz, hiszen lehet, hogy a rajongók már a gondolatát is utálni fogják, és azt már szerintem csak magában tehette hozzá, hogy esetleg nem azt a hatást váltja ki majd a hallgatóból a lemez, amilyet vár, vagy az együttes szeretne elérni.
Természetesen a pakkban megtalálhatjuk a régi dalokat is, így a nosztalgiázni vágyók akár egymás után is meghallgatjatják a szerzeményeket, összehasonlítva őket. Így tettem én is, amikor nekiültem meghallgatni az új korongokat.
Két klipes dalt tárt rajongói elé a csapat a lemez megjelenését megelőzően, a Tight Rope XX és a Swamped XX című tételeket. Letisztult hangzás, felfrissült zenei alapok, Cristina hangjával pedig soha nem volt gond, de mostanra beérett - hiába, egyes énekesnők a korral lesznek egyre kiforrottabbak, ami a torkukat illeti, ilyen nő Cristina is, aki 50 évesen is ugyanazzal az energiával tombol a színpadon, mint a húszas éveiben, amikor a Lacuna Coil karrierje beindult.
Andrea, aki az első néhány lemezen inkább énekelt, mostanra áttért a hörgésre, ami különösen a Black Animán üt nagyot. Mondjuk a dalok témája és az egész album keménysége meg is kívánta ezt!
A Tight Rope XX és a Swamped XX varázsa megmaradt húszévesen is, ezért tűkön ülve vártam a korong megjelenését. Viszont ezután kissé sokkot kaptam, amikor meghallottam a Heaven's A Lie új verzióját.
Erről a dalról tudni kell, hogy a Comalies talán legnépszerűbb dala, megjelenésekor csak az Egyesült Államokban 300.000 példányban talált gazdára, az évek során pedig annyira ikonikus szerzeménnyé nőtte ki magát, hogy azóta is majdnem minden koncerten felcsendül.
Eredetileg Cristina és Andrea énekeltek a refrénben, most viszont Cristina elnémul, és Andrea hörgését hallhatjuk. Néha Cristina egy-két dallammal besegít, "set me freeeee..", de Andreáé lett a főszerep. És ez sajnos teljesen elrontja a dalt, ami azért kár, mert a zenei alappal nincs probléma. Megmaradhatott volna az eredeti vonal, a két énekes éneke, és nem egy hörgés némi vokállal. Pedig ezt a dalt vártam legjobban, hiszen -mint sokaknak- nekem is ez az egyik legkedvesebb dal az eredeti lemezről.
A címadó dal viszont meglepően jól sikerült. A dallamos olasz nyelvű verzé az elején Cristina lágy hangjával, majd Andrea hörög. Ebbe a szerzeménybe KELLETT Andrea hörgése. Nem mondom, hogy überelni tudná az eredetit, de nagyon, nagyon nagyot ütött, elsőre is. Cristina és Andrea "dialógusa" ének formájában és a mai korhoz igazított zene megszerettette magát velem.
Nemrégiben Cristina kijelentette: nem szeretik, ha beskatulyázzák őket, hogy "gótikus" vagy bármilyen más műfajt játszó zenekar ők, ez kiválóan megmutatkozik a The Ghost Woman and the Hunter című dalban is. Míg eredeti formájában egy ízig-vérig gótikus hangulatú számot hallhatunk, addig az új változat egy bekeményített verziója a dalnak, és igencsak fülbemászóra sikeredett. A gótikus hangulat itt is megvan, de keményebb és érettebb formájában.
A The Prophet Said is kapott egy kis keménységet, és egy szerethető dal lett belőle. Andrea hörgése nélkül elképzelhetetlen a tétel, és itt kell megjegyeznem, hogy az úriember rengeteget fejlődött hörgés tekintetében, hatalmas csillagos ötös neki, grazie mille Andrea e forza!
Hasonlóképp az Angel's Punishment is erőteljesebb dobtémákkal és gitárokkal operál, nagyon jó lett.
Összegezve: nem lőttek mellé a Comalies felnőtté avatásával, mert szépen áthozták-áthúzták Cristináék a mai kor hangzásába a dalokat, igaz, van pár dolog, amivel személy szerint én nem tudtam kibékülni, például a cikk elején ecsetelt Heaven's A Lie, vagy a Daylight Dancer, amely valahogy nem fogott meg. De összességében szép munkát végzett a milánói csapat, akiket 20 éve szeretek, és eddig nem okoztak csalódást. Bár a fent említett gyenge pontokat kiszúrtam, de a Comalies XX rendben van.
8,5/10
Sarok Bettina gondolatai
Nem feltétlenül tartozik a kedvenc híreim közé, amikor egy klasszikust leporolnak, majd átültetik azt kortársba. Nem véletlenül mondjuk azt valamire, hogy klasszikus vagy örökzöld. Csakúgy mint a feldolgozáslemezek sokasága, úgy az átdolgozások is amolyan divatként robognak a boltokba, és az, hogy valamit új köntösbe bújtatnak az persze okkal hagy némi kívánni valót maga után. Az esetek többségében teljes mértékben jól működik a képlet, azonban nem szabad megfeledkezni arról, hogy mindig van egy de és mindig ott van az a fránya árnyoldal is.
Kicsit meglepett a Lacuna Coil lépése, noha bizonyos szempontból logikusnak tartom a döntésüket. Nemcsak hangzásban változott a húszév alatt a zenekar, hanem a felállás is itt-ott más, mint a Comalies eredetijén. Kíváncsian vártam hát, hogyan szólal meg 2022-ben a lemez, tekintve, hogy az utóbbi pár lemezük után rendesen keresgélni kellett az állunkat, olyannyira bekeményítettek. Beismerem először – és a sokadik alkalom után sem – nem tudtam hova tenni a Comalies XX tartalmát, pedig nem először hallom, az újabb verziók azonban nem kicsit leptek meg olyannyira, hogy szinte fel sem ismertem a korongot.
A Swamped és a Heaven’s A Lie már az eredetinek is húzódalai voltak, ez most sincs másként, a bibi mindösszesen az, hogy amióta Andrea Ferro megtanult hörögni, azzal egyetemben elfelejtett énekelni. Emlékszünk még, amikor a bandát azért tartottuk kivételesnek, mert két zseniális énekes adja elő a nótákat? Na ez veszett ki belőlük mára, és bár Andrea hörgése a dalok háromnegyedében már húszévvel ezelőtt is bőven elfértek volna, a Heaven’s A Lie-t igazán megkímélhették volna tőle, csakúgy mint a Swamped-et – ebből a szempontból egyáltalán nem volt érdemes hozzányúlni a lemezhez. Bevallom őszintén, az összes többi dal nekem sokkal jobban átjön a mai hangzásban; frissebb, érettebb és nem utolsó sorban olyan hatást keltenek, mintha egy teljesen új lemezt hallgatnék. Volt egy időszak, amikor kimaradt az életemből a csapat munkássága, ami valójában azért történhetett meg, mert folyton újdonságok, számomra még ismeretlen területek után kutattam, melyek aztán olyannyira bevonzottak, hogy egy jó ideig másra rá sem néztem. Ez az időszak alatt a Lacuna Coil stílust váltott, keményebb lett, Andrea áttért a hörgésre, és valahogy elveszett az a bizonyos varázs, ami miatt fülig beleszerettem a munkásságukba.
Beletelt egy kis időbe, mire pótolni tudtam a lemaradásom, a Delirium című lemezük pedig aztán feledtette velem minden sérelmemet, és újfent megtaláltam a szépet, a jót, a hiányzó pluszt, ami miatt továbbra is értékelem a zenekar munkáját. A fentebb, Eszti által már említett Black Anima egy teljesen új fejezetet nyitott mind a csapatnak, mind a fanoknak egyaránt, hiszen aki eddig esetleg kételkedett volna bennük, az megtért, a régi fanok pedig belátták, hogy még a legstabilabb banda is képes valami egészen újat mutatni önmagából. Hogy milyen metált is játszanak pontosan az tulajdonképpen a kutyát sem érdekli, hiszen mindaddig, amig a dalaik elérnek az emberekhez, és érzelmeket váltanak ki belőlük, a dalok üzenete lesz az, ami miatt továbbra is kitartunk a srácok mellett, nem pedig az elemzés, hogy „ez most akkor gótikus vagy nem gótikus?”. Részemről jó ötlet volt meglépni a változást, viszont nagyon remélem, hogy a többi lemezük most már tényleg megmarad klasszikusnak, kell valami emlék arról, hogyan is szóltak egykoron, mielőtt azok lettek akik!
8/10
Kiadó: Century Media
Zenészek:
Cristina Scabbia - ének
Andrea Ferro - ének, hörgés
Marco Coti Zelati - basszusgitár, billentyűk
Diego Cavallotti - gitár
Richard Meiz - dob
Tracklist:
CD 1:
01. Swamped XX 02. Heaven's A Lie XX 03. Daylight Dancer XX 04. Humane XX 05. Self Deception XX 06. Aeon XX 07. Tight Rope XX 08. The Ghost Woman And The Hunter XX 09. Unspoken XX 10. Entwined XX 11. The Prophet Said XX 12. Angel's Punishment XX 13. Comalies XX
CD 2:
01. Swamped 02. Heaven's A Lie 03. Daylight Dancer 04. Humane 05. Self Deception 06. Aeon 07. Tight Rope 08. The Ghost Woman And The Hunter 09. Unspoken 10. Entwined 11. The Prophet Said 12. Angel's Punishment 13. Comalies
2021 augusztusában jelentette be a csak lányokból álló japán heavy/power metalos Lovebites, hogy basszusgitárosuk, Mihotávozik a formációból. A zenészlány indoklása szerint mind szakmailag, mind a magánéletét illetően szeretné kibővíteni látásmódját, és bár a menedzsment mindent megtett, hogy maradásra bírják Mihót, végül belátták: el kell őt engedniük.
A négyfősre fogyatkozott banda - Asami énekes, Haruna dobos, Midori és Miyako gitárosok - megnyugtatta a fanokat, hogy a Lovebites nem oszlik fel, de szükségük van némi szünetre, hogy átgondolják a további terveket és új tagot keressenek Miho helyére.
Tegnap tudatta rajongótáborával a zenekar, hogy megtalálták új basszerosukat. Az újdonsült bandatag neve Fami, mindössze 20 éves, és tinédzser kora óta van színpadi tapasztalata.
Hosszú válogatások után nagy örömmel jelentjük be, hogy Fami az új basszusgitárosunk. Szeretnénk köszönetet mondani minden rajongónknak, akik támogattak minket a szünet ideje alatt, valamint minden basszusgitárosnak és zenésznek a világ minden tájáról, akik részt vettek a meghallgatáson. Most újra egy 5 tagú csapat vagyunk, erősebbek és lelkesebbek, hogy újra megoszthassuk veletek a heavy metal zenénket, valamint hogy az új Lovebitesként láthassunk titeket élőben a koncerteken. Ez a nap hamarosan eljön, kérlek, várjatok még egy kicsit. A zenekar új felállása végre bevetésre készen áll, és ismét bebizonyítsa, hogy a heavy metal nem hal meg!
- örvendezett a csapat a Facebookon.
Balról: Midori, Fami, Asami, Haruna és Miyako alkotja az új felállású Lovebitest
Ennek örömére a banda közzétette a Bravehearted című daluk egy rövidített változatát - a szerzemény a formáció "Awakening from Abyss" című első albumán kapott helyett, amely korong 2017-ben jelent meg.
Nita Strauss-t a legtöbben Alice Cooper gitárosaként ismerjük - az énekest 2014 és 2022 között kísérte a turnékon, most pedig a popénekes Demi Lovatóval járja a világot.
Mindeközben kiadta első önálló albumát 2018-ban, "Controlled Chaos" címmel, és már készül a második lemez is, amely a tervek szerint 2023 folyamán kerül boltokba.
Több kislemezzel is jelentkezett a zenészlány 2021 óta, a napokban pedig újabb szerzemény érkezett, amely a The Wolf You Feed címet viseli, és nem más hallható benne, mint az Arch Ememy frontlánya, Alissa White-Gluz.
Nagyon büszke vagyok, hogy kiadhatom ezt a dalt, különösen most, amikor minden más is történik. Ez a történelmi időszak, -legyen szó a politikáról, a zenéről, a közösségi médiáról vagy a személyes életünkről-, rávilágított sok ember két farkasára, és talán ez a dal emlékeztetőként szolgál arra, hogy mindannyian képesek vagyunk megválasztani, hogyan reagálunk a dolgokra.
- mesélte Nita, akinek azonnal Alissa jutott eszébe, mint vendégzenész, az énekesnő pedig eképpen áradozott:
Nita és én végre együtt dolgozhattunk - erre már évek óta vártunk! A 'The Wolf You Feed' egy ütős, fülbemászó metal szám, szuper hangulattal. A két farkas-analógiát tartottam meg alapként a dalban, miközben eljétszottam a kettősséget, a mindannyiunkban jelen lévő >>kötélhúzás<< két végét. A részeimet az otthoni stúdiómban vettem fel, és hatalmas öröm volt ezt a dalt Nitával közösen megcsinálni. Megtiszteltetés számomra, hogy részt vehettem ebben! Alig várom, hogy újra együtt dolgozzunk!
Májusban mint egy főnixmadár, született újjá közel ötéves tetszhalott állapotából a német illetőségű Xandria a Reborncímű dal képében. Miután 2017 szeptemberében Dianne van Giersbergenkivált a csapatból, a legénység Marco Heubaum alapítót leszámítva teljesen lecserélődött, új frontasszonyuk pedig a görög-francia származású Ambre Vourvahis lett, akit rögtön a mély vízbe dobtak, hiszen a Visions of Atlantis-szel indultak turnéra. A zenekar hazánkban is koncertet adott, amelyről ITTolvashattatok beszámolót.
Szeptemberben megérkezett a második dal is Ambre énekével, You Will Never Be Our God címmel, ma pedig az együttes bejelentette: november 3-án hallhatjuk a harmadik szerzeményt is a készülő új albumukról, amelyről eddig nincsenek infók. A dal a Ghosts címet viseli majd, és egy kis ízelítőt is közétett a banda a Facebookon:
Halmas várakozás előzte meg ezt a péntek estét. Eredetileg még 2019-ben lett bejelentve, hogy Tarja turnéra indul aktuális lemezével, az "In The Raw"-val, mely Magyarországra is elér, 2020 őszén. Közben jött a covid, és a világ a feje tetejére állt. Két halasztás után végül meglett az új dátum: 2022. október 21. Közel három évet kellett várni erre a napra.
A helyszin a Barba Negra új, csepeli koncertterme. Egy héttel korábban már sikerült csekkolnom a helyet, hiszen ugyanitt került megrendezésre az Arch Enemy / Behemoth buli is.
A hely ugyan még korán sincs kész, jelenleg még nem a legkomfortosabb, de jó lesz.
Hatalmas, ami nagyon nagy előny: végre ismét van egy hely Budapesten, ami alkalmas a klubokat már rég kinőtt, de nem Sportaréna méretű produkcióknak.
Köszönjük, Barba Negra, hogy mertek nagyot álmodni, óriási szükség volt már egy ilyen helyre.
FIÚK A KLUBBÓL
Tarja előtt két, számomra ismeretlen együttes volt hivatott bemelegíteni a közönséget.
Elsőként egy norvég formáció, az Abakas állt színpadra. Intro nélkül.
A trió meglehetősen érdekes (legalábbis számomra) zenét tol, ami erősen a bluesban gyökerezik. Kicsit olyan érzésem volt, mintha tinédzser fiúk garázsban tartott próbáját néztem volna. A produkció egyértelműen nem ilyen kaliberű turnékra és ekkora méretű helyekre lett kitalálva, sokszor éreztem úgy, hogy egyszerűen elvesznek a nagy térben. Kis méretű, füstös klubokban viszont nagyon is feelinges lehet a koncertjük, ha legközelebb erre járnak, egy kisebb helyen, esetleg elkukkantok megnézni őket.
VARGA IRÉN IN DA HAUZ BAZDMEGGGG
A sorban a brit Serpentyne nevű formáció következett. Előzetesen már utánuk néztem, hogy kb képben legyek, csekkoltam egy-két dalt, ám amit élőben kaptam ettől a zenekartól, az minden képzeletet felülmúlt.
Ők is Intro nélkül kezdtek neki a koncertnek, és egyszer csak megjelent a színpadon Irénke... Bocsánat, Maggiebeth Sand. Mielőtt kitérnék a részletes beszámolóra, annyit mindenképp meg kell jegyeznem, hogy a zenekar többi tagja ügyes. Jó zenészek.
De... Ebben a zenekarban az énekesnő a hiba. Persze, csak, ha komolyan akarjuk venni.
Tulajdonképpen nagyon is van szórakoztató faktora a produkciónak, hiszen nem minden nap láthatjuk Kiszel Tündét, ahogy telefonról olvassa a dalszöveget. Több más, az itthoni trash gyöngyszeme is felidéződött bennem a koncert folyamán. Például, amikor előkerült egy jósgömb, ami fölött a hölgy nagyon úgy csinált, mintha varázsolna, egyszerre idéződött fel bennem Ildy Lee - boszorkány vagyok című szerzeménye és klipje, valamint a méltán híres (vagy hírhedt) Pisi-kaka-woodoo baba Dolly Rambo előadásában. Fekete fej, fekete fej, megátkozlak kiflivel... Természetesen a jósgömböt sikerült elejteni. Talán rossz volt benne a látomás? Vagy rossz dalszöveg volt bele írva? Ki tudja...
Az igazi Irénke legalább tudja fejből. De legalább ugyanennyire hamis.
Kicsit szomorú, hiszen egy énekesnőcserével egészen élvezhető lenne a produkció.
Tulajdonképpen így is az. Hiszen a tömény trash legalább annyira szórakoztató, ha nem jobban, mint egy valódi értékkel bíró tartalom. Ez a produkció pedig trash volt. Annak is a legmélyebb bugyraiból.
CSODÁT TEREMTENI MINDEN ALKALOMMAL...
Tizenhét éve már, hogy Tarja távozott a Nightwish soraiból, azóta egy igen sikeres szólókarriert sikerült felépítenie.
Tarja egyedül is megállja a helyét, ezt több ízben bizonyította már. Nem először látom őt élőben... De még mindig pontosan ugyanolyan hatással van rám.
21:30-kor végre megszólalt az est amúgy egyetlen intrója. Tarját egyébként meglehetősen fix csapat kíséri a turnékra, Alex Scholpp, Christian Kretschmar, Max Lilja, Doug Wimbish és Alex Holzwarth egy már hosszú évek óta összeszokott csapatot alkot, így mindamellett, hogy hibátlan zenei alapot nyújtanak, megvan bennük az a fajta közvetlenség és bohóság, ami igazán emlékezetessé tud tenni egy műsort.
Tarja pedig egyszerűen csak a világ nyolcadik csodája.
A koncert a legutóbbi album egyik nagyobb lélegzetvételű dalával, a Serene - vel vette kezdetét.
Tarja továbbra is eszméletlen formában van, egy igazi energiabomba. Ő színpadra született, itt él igazán. A hangja pedig még mindig kifogástalan.
Tarja nagyon sokat, és nagyon jól kommunikál a közönséggel, és ami nekünk különösen nagy élmény volt, hogy ennek nagy részét magyarul tette, ráadásul nagyon is jó kiejtéssel. Persze nem kell hatalmas okfejtésekre gondolni, de igazán melengette a szívet, hogy a szinte minden zenekartól megszokott "köszönöm" és "szeretlek" helyett egész, kerek mondatokkal készült nekünk. Így kell ezt.
Igen érdekes és változatos programmal készült a művésznő, a nagyszabású nyitány után sorra jöttek az erősebbnél erősebb dalok: Demons in You, My Little Phoenix, Anteroom of Death...
A "The Shadow Self" egyik legszebb dala, a Diva is helyet kapott a programban, méghozzá egy alaposan átdolgozott, keményebb formában.
Az új album sem volt hanyagolva természetesen, a Goodbye Stranger élőben nagyon erős, a Silent Masquerade pedig... Egyszerűen csak maga a csoda.
Az este egyetlen Nightwish dala, a Wishmaster pedig szépen belesimult a többi dal közé... Óriási élmény volt eredeti verzióban, Tarja hangján hallani élőben, ám nem mondanám a koncert csúcspontjának. Tarja szólómunkássága egyébként is sokkal közelebb áll a szívemhez.
Egy rövidke akusztikus blokk következett... Volna, ha Tarja nem vesz észre a közönség soraiban egy hat éves kislányt. Természetesen azonnal felhívta magához a színpadra, és váltott pár szót a szülőkkel.
Emberi, megható pillanat volt.
Az akusztikus blokkban kizárólag Tarja és a zongora volt főszerepben. Két csodálatos dalt, a The Golden Chamber-t és a You and I-t adta elő.
A hivatalos program végére két nagyon erős dal, az Undertaker és az egyik legnagyobb közönségkedvenc, a Victim of Ritual maradt. Tapsviharral, közös énekléssel.
Természetesen várt még ránk a négy dalos ráadás, ahol az Innocence, az I Walk Alone, az új lemez húzódala, a Dead Promises, zárásként pedig a kihagyhatatlan Until My Last Breath kapott helyet.
Tarja ismét megcsinálta. A varázslat ismét megszületett. Három évet kellett várni erre az estére, de megérte, hiszen kaptunk cserébe 1 óra 40 perc csodát. Mert ez csoda volt, az elsőtől az utolsó pillanatig.
A Jinjer jelenleg is legnézettebb videójának és legnépszerűbb dalának számít a Pisces, amely a Halak csillagjegyről szól - Tatiana Shmayluk énekesnő, aki a szövegeket írja, e zodiákus jel szülötte és korábban már beszélt arról, hogy meglátása szerint elveszett a dal varázsa, amikor virálissá vált.
Az ukrán csapat két éve nem játszotta élőben a szerzeményt, Tatiana pedig most a Loudwire magazinnak fedte fel ennek okát:
Meglep minket, hogy a Pisces még mindig csak terjed és terjed. A koncertek után a hangmérnökeink ilyeneket meséltek, hogy: >>Hé, látnotok kellett volna, mi történt a színpad mellett. Párok csókolóztak a Pisces alatt!<< A dalban van szomorúság, de úgy tűnik, ilyen hatást vált ki belőlük. Ez elképesztő és őrületes!
- kezdte sorait, majd elmondta, miért hiányzott jó ideig a setlistjükből a szám:
Az ok, amiért az elmúlt két évben nem játszottuk ezt a dalt élőben, az, hogy esélyt akartunk adni a többi dalunknak, de idén nyáron előadtuk a Pisces-t, és ki tudja, talán ezen az amerikai turnén is eljátsszuk, mert tudjuk, hogy az emberek mennyire meg vannak veszve a daláért!
Jövő év végén elkezdek dalszövegeket írni az új albumunkhoz. Zeneileg már majdnem kész van, amennyire tudom. Ez egy újabb fejezet lesz számomra, hogy szenvedjek egy sort. Felidézem a múltbéli traumáimat és a többi dolgot. Néha elég rosszul találom a szavakat, több időre van szükségem. Ez tényleg a mentális állapotodtól függ.
- magyarázza az énekesnő, aki szerint a szomorúságra szükség van, ha egy művész alkot.
Biztos vagyok benne, hogy egy boldog művész nem jó művész. Egy szomorú művészben több potenciál van. Szerintem a bánat rengeteg ihletforrást ad, mert élete során mindenki metapasztalja a szomorúságot, ám ez nincs így a boldogsággal! Szerintem a szomorúság közelebb áll a szívhez. Gyakrabban vagyok szomorú, mint boldog - ez a természetem, azt hiszem.
Ma ad koncertet a Raw Tourkeretein belül Tarja Turunen az Újbudáról Csepelre költözött Barba Negrában, amelyről természetesen beszámoló is olvasható lesz itt a blogon.
Mint azt tudni lehet, az énekesnő dolgozik új metal lemezén, de addig is érkezik egy válogatáslemez, amely a "Best Of: Living The Dream" címet viseli majd - a mű december 2-án tölti meg a lemezboltok polcait, és rögtön három CD-t és egy Blu-ray/DVD-t is találunk a csomagban.
A dalok listája:
CD 1:
1. Eye Of The Storm (brand new song)
2. I Walk Alone (Single Version)
3. Die Alive (Alternative Version)
4. Enough
5. Falling Awake feat. Jason Hook
6. Until My Last Breath (Single Version)
7. I Feel Immortal (Radio Remix)
8. Victim Of Ritual
9. 500 Letters
10. Never Enough
11. Innocene (Radio Edit)
12. Demons In You feat. Alissa White-Gluz
13. Diva
14. Dead Promises feat. Björn “Speed” Strid
15. Tears In Rain
16. You And I (Band Version)
CD 2:
1. Oasis
2. Sing For Me
3. Anteroom Of Death (Edit Version)
4. In For A Kill
5. Naiad
6. Crimson Deep
7. Mystique Voyage
8. Deliverance
9. Into The Sun
10. Eagle Eye feat. Chad Smith
11. Too Many
12. Love To Hate
13. Shadow Play
CD 3:
1. Rukous, Op. 40 : N°2
2. Oi, Kiitos Sa Luojani Armollinen
3. Ave Maria (Camille Saint-Saëns)
4. Ave Maria (Giulio Caccini)
5. Ave Maria (Tarja Turunen)
6. Walking In The Air
7. You Would Have Loved This
8. O Come, O Come Emmanuel
9. Together
10. O Tannenbaum
11. What Child Is This
12. Varpunen Jouluaamuna
13. Heinillä Härkien
14. En Etsi Valtaa Loistoa
15. Witch-Hunt
16. You Take My Breath Away
17. I Feel Pretty
18. The Cruellest Goodbye
19. World in My Eyes
Blu-ray:
“Circus Life”
Filmed 2020, Bucharest, Romania
1. Mystique Voyage
2. 500 Letters
3. Naiad
4. Diva
5. You And I
6. Love To Hate
7. Demons In You
8. Never Enough
9. Falling Awake
10. I Feel Immortal
11. I Walk Alone
12. Victim Of Ritual
13. Innocence
14. Die Alive
15. Tears In Rain
16. Dead Promises
17. Until My Last Breath
18. Shadow Play
Igen terjedelmes anyagot ad rajongói kezébe Tarja, és amint látjuk, nemcsak szólólemezeiről, de az Outlanders nevet viselő projektjétől is szerepel a lemezen a Depeche Mode-klasszikus World In My Eyes feldolgozása, de a 2017-ben kiadott karácsonyi albumáról, a "From Spirits and Ghosts (Score for a Dark Christmas)" című korongról is hallható a német nyelvű O Tannenbaum.
Eközben befutott az új dal, amelyet mára ígért a Nightwish egykori fronthölgye, a szerzemény az Eye Of The Storm címet viseli, és az is kiderült: ezt a szerzeményt Tarja már évekkel ezelőtt megírta, és eredetileg a 2013-as "Colours In The Dark" címre keresztelt albumára szánta. Ám úgy gondolta, valamilyen különleges alkalommal szeretné a dalt megjelentetni, elmondása szerint ennek most jött el az ideje, - az új nóta egyébként a fent említett különleges lemezen is helyet kapott.
Ezt az erőteljes és érzelmes dalt két olyan ország inspirálta, amelyek nagyon fontosak számomra: Finnország és Argentína.
- utalt itt arra a tényre, hogy ő finn, férje, Marcelo Cabuli argentin, az énekesnő Finnországban nőtt fel, de több, mint tíz évet Argentínában is élt.
Jean Sibelius finn, valamint Ástor Pantaleón Piazzolla argentin zeneszerzőktől merítettem ihletet. Tulajdonképpen a dal olyan, mint egy harc, amely akkor dúlt a lelkemben, amikor még kerestem a helyem a világban, tehát egy rendkívül személyes dalról van szó.
- mesélte a szerzemény születésének hátterét Tarja.
