Nemrégiben fedte fel a finn énekesnő, hogy "Best Of Tarja: Living The Dream" címmel egy igen terjedelmes válogatáslemezt küld a boltok polcaira, amely szólókarrierjét öleli fel.
Tarja 2006 óta alkot szólóművészként, a pakkban pedig rögtön három CD-t is találunk, ám ezeken nemcsak a szépséges művésznő metal lemezeiről hallhatunk dalokat, hanem mellékprojektjének, az Outlanders-nek és a 2017-ben kiadott speciális karácsonyi albumának, a "From Spirits and Ghosts (Score For a Dark Christmas)"-nak néhány dalát is megtaláljuk a számcsokorban. Jubileumi koncertjeit pedig "Circus Life" címmel jelenteti meg.
Október 21-én, budapesti koncertjének (beszámoló ITT)napján debütáltatta az énekesnő vadonatúj dalát, az Eye Of The Storm-ot, amelyről kiderült, hogy már sok-sok évvel ezelőtt megszületett, és Tarja eredetileg a 2013-ban megjelent "Colours In The Dark" című korongjára akarta felvenni a szerzeményt, ám úgy döntött, hogy egy igen különleges alkalommal mutatja meg rajongóinak a nótát.
Ezt az erőteljes és érzelmes dalt két olyan ország inspirálta, amelyek nagyon fontosak számomra: Finnország és Argentína. Jean Sibelius finn, valamint Ástor Pantaleón Piazzolla argentin zeneszerzőktől merítettem ihletet. Tulajdonképpen a dal olyan, mint egy harc, amely akkor dúlt a lelkemben, amikor még kerestem a helyem a világban, tehát egy rendkívül személyes dalról van szó.
- ecsetelte a dal érzelmi hátterét Tarja, aki cseppet sem panaszkodhat unalomra, hiszen 4-én újra kiadta első nagylemezét, a "My Winter Storm"-ot, amelyen a testvérblogon olvashattok kritikát, valamint elkezdett dolgozni új albumán is.
December 2-ával dobja piacra kizárólag ABBA-dalok feldolgozásait tartalmazó albumát a finn Amberian Dawn, "Take A Chance - a Metal Tribute To ABBA" címmel. A speciális korongról korábban már elérhetővé vált az SOS című szerzemény, Tuomas Seppälä, az Amberian Dawn alapítója és billentyűse pedig rendkívül boldog, hogy a legendás svéd négyes számait metálosított változatban tárhatják a nagyközönség elé.
A mai napon megérkezett a második dal is, a Gimme! Gimme! Gimme! (A Man After Midnight) képében, Capri Virkkunen hangjával, íme:
Tavaly ősszel mutattuk be a Catalyst Crime nevű formációt, amely 2017-ben alakult meg, műfajilag a cinematic metalban utazik, és amelynek tagjai között ismert zenészeket találunk.
Az amerikai énekesnő Zoe Marie Federoff az Insatia formációból lehet ismerős, édesapja pedig Matt, aki a Catalyst Crime-ban a basszusgitárosi posztot tölti be, korábban több zenekarban is megfordult. Gerit Lamm neve a német Xandria kapcsán ugrik be, amely bandának az idei év májusáig ő volt a dobosa. Az egzotikus külsejű gitáros Chena Roxx 2020-ban csatlakozott a csapathoz, a kanadai Kaelen Sarakinis gitáros Zoe-val együtt az Insatia tagja volt, míg Jonah Weingarten billentyűs több együttest is erősít játékával.
A zenekar a Condemn Me to Chaoscímű dalával mutatkozott be a nagyközönségnek, majd az Amaranthe volt énekese, Jake E közreműködött a Cognitive Dissonance című tételben. Debütáló albumuk a csapat nevét viselte, és mi ITTírtunk róla kritikát.
Jó ideje nem lehetett hallani az együttes felől, amelynek oka főként az volt, hogy nekikezdtek második albumuk felvételeinek, de most megtörték a csendet és elárulták: két nap múlva, azaz november 9-én újabb dalhoz érkezik videoklip - a banda választása a Chasing The Ghost című dalra esett.
A Chasing The Ghost egy különleges pontja a debütáló albumunknak - ez egy ballada a lemondásról, a keserűségről és megbánásról. Lehetetlen bűntudat nélkül eljutni az életed végére, ha a lelkiismereted magas szinten van.
- vezette fel a banda a szám hátterét, amely november 9-én, magyar idő szerint 12 órakor lesz látható a Youtube-on.
"Attack Of Orym" címmel, 2023. január 23-án jelenik meg a finn mozimetalt játszó Dark Sarah ötödik albuma, amelynek költségeit közösségi finanszírozás is segítette.
Heidi Parviainen és a srácok a mai napon adták hírül: napokon belül érkezik a lemez első dala, egészen pontosan november 18-án lesz elérhető a Warning Sign című szerzemény.
Korábban már megtudhattuk, hogy vendégzenészek is közreműködnek a korongon - nem kisebb nevek hallatják hangjukat a dalokban, mint az Epica alapítója, Mark Jansen, de a zenekarból 2019 nyarán kilépett JP Leppäluoto is örömmel mondott igent a közös munkára.
Október 28-án küldte boltokba a wisconsini Garbage különleges válogatásalbumát "Anthology" címmel, amely korongon közel 30 éves pályafutásuk legjobb számait gyűjtötték egybe - itt írtunk a különleges kiadvány kapcsán.
1999-et írtak a naptárak, amikor mozikba került a 19. James Bond-film, A Világ nem elég címmel, a hozzá tartozó filmzenei album pedig tartalmazta a David Arnold és Don Black által írt The World Is Not Enough című dalt, amelyet a Garbage rögzített.
Shirley Manson, a banda énekesnője egy friss interjúban elárulta: James Bond-dal betétdalát énekelni igen kockázatos dolog, és a következőket üzente mindazon művészeknek, akik ilyesmire készülnek:
A szart is ki fogják verni belőled. Így jártunk mi is és a minket követő emberek is. Az egyetlen ember, aki szabad utat kapott, az Billie Eilish volt. Sam Smith-t kikezdték, Adele-t kikezdték, minket is kikezdtek; ez a menetrend része. Aztán telik az idő, és az emberek elfelejtik, hogy gyűlölni akarnak téged. Aztán a dal megáll a saját lábán, és hirtelen mindig ott vagyunk a kedvenc Bond-dalok top 10-es listáján. Ez őrületes.
Shirley Manson 1999-ben, egy fellépésen
- emlékezett vissza az időszakra, amikor a dal megjelent, elmondása szerint szinte mindenki kóstolgatni kezdte őket.
Manson elmondása szerint sokkolta őket az a rengeteg negatívum, amit rájuk borítottak a dal miatt,
Nagyon büszkék voltunk a dalra, és úgy éreztük, megfeleltünk az elvárásoknak, de az emberek úgy tekintettek ránk, mint "arra az alternatív rockzenekarra" - azok is voltunk, és azok is maradtunk. De úgy gondolták, hogy "eladtuk magunkat," ami egy olyan elcsépelt és szemét hozzáállás minden olyan rockzenésszel szemben, aki ki akarja szélesíteni a látásmódját, más zenébe és kifejezésmódba akar lépni.
- idézte fel emlékeit a frontasszony, majd így zárta mondandóját:
Egyáltalán nem vagyok érzelgős vagy nosztalgiázós típus. Szerintem ez egy nagyon veszélyes hely művészként. Fontos, hogy elismerjük az eredményeinket és azt, ami különlegessé teszi a bandánkat. Ezt azért érzem értékesnek, mert az összes dal annyira különböző, és a félelmeink, fájdalmaink és izgalmaink különböző elemeiről beszélnek. Voltak nehéz időszakaink, amikor minden tagunk a saját démonaival küzdött - valaki egy szerettét veszítette el, valaki testi gondokkal küzdött -, mindig vannak dolgok, amik belekerülnek a zenekar dinamikájába, és feszültséget okoznak. Úgy érzem, hogy most mindannyian nagyon jó helyen vagyunk.
A holland Delain egykori frontlánya októberben már a második szólólemezét dobta piacra, "Tales From Six Feet Under Vol II." címmel, amely az első "Tales From Six Feet Under" folytatásaként látott napvilágot.
Korábban Charlotte elmondta: szólóalbumain olyan szerzemények kaptak helyet, amelyeket még a Delain tagjaként írt, ám nem látta, hogy a csapat zenéjébe illenének, így két éve saját Patreon-oldalt hozott létre, amely platformon folyamatosan csepegtette a szerzeményeket.
2021 februárjában jött a megdöbbentő hír, hogy Delain addig ismert formájában megszűnik létezni. Az ellentétek Martijn és a többiek között abból születtek, hogy a zenész saját projektjeként kívánta tovább vinni az együttest, ahogyan azt eredetileg eltervezte, és csapattársait session-zenészekké fokozná le - ezzel pedig sem Charlotte, sem a többiek nem értettek egyet, így búcsút intettek az alapítónak, aki végül Diana Leah-t választotta új frontasszonynak.
Charlotte most egy holland magazinnak adott interjút, amelyben természetesen nem térhetett ki az egykori zenekarával kapcsolatos kérdések elől, de azt is elmondta: nem tervezi, hogy újra egy banda énekese legyen.
Egy zenekar feloszlása olyan, mintha egy hosszú kapcsolat érne véget, és utána nem ugrasz bele egy másikba, legalábbis én így voltam ezzel. Nehezemre is esett volna, hogy másokkal dolgozzak együtt. Sokan megkérdezték, hogy miért nem csatlakozom egy másik csapathoz, de nekik már van egy stílusuk, egy megszokott munkamenetük, nekem pedig tetszett, hogy a saját kreatív utamat járhatom. Tehát érzelmi és gyakorlati okai is voltak annak, hogy nem lettem egy másik zenekar tagja.
- fejtegette véleményét Charlotte, majd elárulta: a lehető legjobb döntésének tartja, hogy afféle mellékprojektként a Patreonon is elkezdett dalokat megosztani.
Nagyon boldog voltam, hogy már korábban elkezdtem a Patreon-tevékenységemet. Egy ponton elég sok számot írtam, és úgy éreztem, kár lenne a polcon hagyni őket. Akkoriban nem volt szükségem mellékprojektre, mert a Delainnel még mindig tele voltunk tervekkel. Utólag visszagondolva, nagyon örülök, hogy akkor már futott a Patreon-oldalam, mert ha a zenekar feloszlása után kellett volna létrehoznom valamit, az sokkal nehezebben ment volna. Így viszonylag könnyű volt, mert már volt valamim, amire "főállásban" tudtam koncentrálni. Ez sokat segített nekem, mert amikor valami, ami 16 éven át az életed része volt, hirtelen megszűnik, nagyon könnyen egy fekete lyukba zuhanhatsz. Elkezdtem dolgozni az új dalokon és a klipeken, tehát nem is tudtam agyalni a Delain feloszlásán.
- magyarázta az énekesnő, majd arra is kitért, miért vágatta le a haját csaknem teljesen kopaszra májusban, amikor a hollandul íródott Afkicken című dalához forgatott videót.
Szerintem ez egy nagyon menő dolog, csak korábban nem mertem megtenni. Amikor az Afkicken videoklipjén kezdtünk dolgozni, az ötlet akkor konkretizálódott. Filmszerű klipet akartunk forgatni, és nagyon sokat gondolkodtunk a sztoriján. A videóban egy ollóval gyilkolok meg egy embert, és akkor borotváltam le a hajam, hogy minél drámaibb színezete legyen a történetnek.
Szóba került Charlotte kiadója, a Napalm Records, ahol egyébként a Delain lemezei is megjelentek. Hogyan tudott Charlotte a művészük maradni, annak ellenére, hogy nem kimondottan metalt játszik?
Amikor a feloszlás hivatalossá vált, már akkor jelezték, hogy az ajtó nyitva marad számomra, ha a jövőben bármi mást csinálnék. Boldog vagyok, hogy a saját utamat járhatom, művészi szabadságom is van. A Napalm Records pedig mindig támogatja a művészeit.
Miután a holland Delain 2021 februárjában, rajongók millióit sokkolva bejelentette, hogy a banda addig ismert felállásában megszűnik létezni, hosszas csend honolt a csapat háza táján. Martijn Westerholt döntése értelmében a formáció saját projektjeként megy tovább, új zenésztásakkal, az ex-tagok pedig elmondták: a közöttük és Martijn közötti ellentétek elérték a kibékíthetetlenség szintjét, ezért döntöttek a távozás mellett.
Sokáig nem lehetett tudni, ki veszi át Charlotte Wessels helyét, aki 2005 óta volt a csapat énekesnője, neve és hangja pedig egybeforrt az együttessel.
A nyár folyamán tájékoztatta Martijn a rajongókat, miszerint megtalálták az új vokalistát, aki augusztus 7-én, a The Quest And The Curse című vadonatúj szerzeményben mutatkozott be a fanoknak. Ő Diana Orga, művésznevén Diana Leah, aki az erdélyi Gyulafehérvárról származik, bár 15 éves kora óta Olaszországban él és öt évet Kanadában is eltöltött.
A 32 éves énekesnő korábban elmondta: mindig is nagy vágya volt, hogy egy metal zenekarban énekelhessen, álma pedig a Delain által teljesült.
Készül az új felállású együttes első albuma, amelyről ugyan még nincsenek konkrét infók, de a csapat pénteken nagyszabású koncertet adott a Zwolle-ban (a sors fintora, hogy az ex-énekesnő Charlotte is itt született...) található Hedon nevű klubban, ahol Diana megmutathatta, hogyan is énekli a régi Delain-nótákat.
Szavakkal nem lehet leírni, ami tegnap a Hedonban történt... színtiszta varázslat volt!
- lelkendezett a banda a közösségi oldalain, a show-ra pedig már hónapokkal ezelőtt minden jegy elkelt.
A Delain jelenlegi felállása:
Diana Leah - ének
Martijn Westerholt - billentyűk
Ronald Landa - gitár, háttérének
Ludovico Cloffi - basszusgitár, háttérének
Sander Zoer - dob
A buliról videó is készült, amely felkerült a Youtube-ra, a setlist pedig a következő volt:
01.Hands Of Gold 02.Suckerpunch 03.Burning Bridges 04.Invidia 05.The Quest And The Curse 06.April Rain 07.Masters Of Destiny 08.The Hurricane 09.Cordell(THE CRANBERRIES cover) (with Ivar de Graaf) 10.What Lies Beneath(with Paolo Ribaldini) 11.Your Body Is A Battleground(with Paolo Ribaldini) 12.Sing To Me(with Paolo Ribaldini) 13.The Gathering(with Paolo Ribaldini) 14.Don't Let Go 15.Fire With Fire 16.Not Enough
Ráadás:
17. Mother Machine 18. Control The Storm (with Paolo Ribaldini) 19. We Are the Others
Október 14-ével landolt a lemezboltok polcain a Lacuna Coil "Comalies XX" című albuma (kritika ITT), amely nem más, mint a 2002-ben kiadott "Comalies" 20. szülinapos változata. A zenekar természetesen dolgozik tizedik stúdiókorongján is, amelyre már pár dalt meg is írtak, de még nagyon a folyamat elején jár a csapat - az újdonság a tervek szerint csak 2023 végén lát napvilágot, ahogyan azt tegnap Andrea Ferro, a formáció férfi énekese felfedte.
Cristina Scabbia énekesnő a koronavírus-járvány alatt bevezetett karantén alatt többször elmondta, hogy hiányzik a csapatnak a pörgés, a turnék, a rajongók, és a tagok nem tudtak mit kezdeni a rájuk szakadt kényszerszabadsággal.
Nyáron árulta el a milánói banda, hogy újra kiadják a Comalies-t, de a dalokat áthozzák 2022-es hangzásba, a csomagban pedig mind az új hangzást kapott, mind a régi nótákat megtalálhatjuk két különböző CD-n.
Most Andrea elárulta, mi motiválta a zenekart arra, hogy az első komolyabb sikereket meghozó albumukat felújítva dobják piacra.
Amikor felvettük a Comalies-t, nem tudtuk, hogy milyen hatása lesz. Azt csináltuk, ami természetes volt számunkra, és abba az irányba mentünk, amerre a kreativitásunk vezetett minket. Sosem akartunk megváltoztatni egy műfajt, vagy olyan lemezt készíteni, ami ennyi emberre hatással lesz. Persze, ez bennünk volt, de az ilyesmit nem lehet előre megtervezni.
- mesélte a MetalSucks riporterének az énekes, a "Comalies" pedig 20 év után is igen előkelő helyet foglal el a csapat rajongóinak szívében.
Mindig nagy kihívás ilyesmit csinálni, és a kihívással együtt jár a kockázat is. Tisztában voltunk vele, hogy a Comalies átdolgozására vonatkozó döntés a rajongóinkból visszatetszést válthat ki, de bíztunk magunkban is, és meghoztuk ezt a döntést. Azt reméltük, hogy a rajongóink is bizalmat szavaznak nekünk, és eddig úgy tűnik, hogy tetszik nekik az eredmény.
Tudtuk, hogy közeledik a Comalies 20. születésnapja, és beszéltünk erről a kiadónkkal. Az első ötlet az volt, hogy csupán remastereljük az albumot, és új csomagolásban kiadjuk. De úgy gondoltuk, hogy csinálhatnánk valami kreatívabbat és szórakoztatóbbat. Ráadásul a járvány után kezdtünk írni dalokat az új lemezre, de még mindig csak a folyamat elején járunk, mert nem gyűjtöttünk még össze elég inspirációt ahhoz, hogy egy teljesen új lemezt vegyünk fel.
- utalt Andrea a tényre, amit Cristina is többször kifejtett: a zenekar az utazásokból, a turnékból, a különböző kultúrákkal való találkozásokból merít ihletet, de ez két évre teljesen kiesett az életükből. Azonban a Comalies feldolgozásakor is akadtak kihívások:
Visszahallgattuk a Comalies számait. De mivel 2002-ben analóg felvételen jelent meg, nem rendelkeztünk fájlokkal a billentyűs hangszerek és hasonlók kapcsán, így vissza kellett mennünk az időben és nagyon alaposan végighallgatni, hogy úgy tudjuk újraépíteni, ahogy a zenekar most, 2022-ben létezik. Az volt a célunk, a jelenlegi felállást és hangzást képviselje. Úgy voltunk vele, hogy ha ezeknek a daloknak a lényegét át tudjuk vinni a Comalies XX-re a kísérletezések közben, akkor valami különlegeset kaphatunk. Szóval ezzel a szellemiséggel mentünk a stúdióba, és bár nem kellett teljesen újraírni a dalokat, mégis meg kellett találnunk a megfelelő egyensúlyt a régi és az új verziók között.
Ráadásul a csapatban történtek tagváltások és kilépések, az eredeti felállásból már csak Cristina, Maki (Marco Coti Zelati) és én maradtunk. Amikor új emberekkel kezdesz el dolgozni - különösen, ha fiatalabbakkal -, akkor különböző inspirációkat és ötleteket kapsz. Nem akartuk ugyanazt a mintát megismételni, ugyanakkor van egy stílusunk, ami hosszú évek alatt kialakult, és nem fogjuk soha teljesen megváltoztatni. De egy kicsit nagyobb lehetőséget éreztünk, hogy kísérletezzünk a zenével, mert új tagok érkeztek, akik nagyon izgatottak voltak, és rengeteg energiát hoztak a zenekarba. A különböző zenészekkel pedig különböző technikákat és képességeket is kapunk.
Nincs tétlenség a milánói Lacuna Coil háza táján, hiszen október 14-én dupla pakkos formában adták ki újra 2002-es "Comalies" című albumukat, amely 20. születésnapján "Comalies XX"-ként jelent meg. A különleges korongról ITTolvashatjátok kritikánkat.
A zenekar büszke az eredményre, decemberben pedig megtarthatják azt a dél-ázsiai turnét, amely eredetileg 2020 tavaszára lett betervezve, de az akkor kirobbant covid-19 járvány miatt törölniük kellett a fellépéssorozatot, amelyek olyan városokat érintenek, mint Manila vagy Tokió.
Korábban Cristina Scabbia és a srácok elmondták, hogy készül a tizedik nagylemezük. A "Black Anima", amely 2019 októberében jelent meg (kritika ITT), hihetetlen sikereket produkált a világ minden táján, nem beszélt mellé a csapat, amikor kijelentették: ez lesz az eddigi legkeményebb, legsötétebb kiadványuk.
Az új albumra már öt-hat dal el is készült, ezt is nemrég fedte fel a csapat, de most konkrétabb információkat osztott meg egy interjúban Andrea Ferro, a banda férfi énekese:
Már dolgoztunk egy kicsit az új albumon, ám 2023 elején teljes mértékben erre fogunk koncentrálni. Van néhány nagyon kezdetleges változatunk és nyers ötletünk a dalokról, amelyeken dolgozunk. Keresgéltünk már néhány ötletet az album arculatához, a címekkel is foglalkozunk, de ez még korai, és még semmi sem végleges.
- árulta el Andrea, hol is tartanak most a folyamatban.
Nemrég találkoztunk a kiadónkkal, de még nagyon korai lenne kiadni egy új lemezt. Mi pedig semmit nem akarunk elkapkodni, mert azt szeretnénk, hogy egy valóban minőségi album szülessen. Annyit mondhatok, hogy szigorúbb munkafolyamatokat tervezünk, és nem akarjuk túl hosszúra nyújtani. Szóval 2023 elején újra találkozunk, meghallgatunk mindent, amit eddig alkottunk, és kiderül, hol is tartunk. Keményen dolgozunk majd az anyagon, és teljesen kidolgozott dalokká formáljuk őket. De nincs konkrét dátum, hogy mikor jön ki a lemez, de talán 2023 végére megvalósul. Ez attól függ, hogy hogyan mennek a munkálatok - majd meglátjuk.
Sikeresen visszatért a metal színterére Raffaella Rivarolo, azaz Cadaveria, aki 2018-ban mellrákban betegedett meg. Műtét és kemoterápia, gyógyszerek, speciális vizsgálatok és egy rekonstrukciós műtét - ezzel telt Raffaella 2018-as és 2019-es éve, ám 2020 folyamán gyógyultnak nyilvánították orvosai, így semmi nem akadályozhatta meg abban, hogy visszatérjen a zenei életbe, nyáron pedig meg is jelent az "Emptiness" című nagylemez.
Új külseje mellé új út is tartozott, amelyet a Matryoschadacímű dalban és a hozzá forgatott klipben mutatott meg az olasz énekesnő, aki tavalyelőtt nekünk is interjút adott a témával kapcsolatban, most pedig még több titkot elárult magáról és az útról egy internetes magazinnak.
Az Emptiness albumon a fény és az árnyék témája végig jelen van. Nem véletlen, hogy a borító grafikája is pontosan erre a fekete-fehér kontrasztra épül. Az Emptiness megjelenése előtti pár évet úgy éltem meg, mintha egy hullámvasúton ülnék. Az átélt tapasztalataim (betegség, halál, újjászületés, gyógyulás, meditáció, sámánizmus) összekapcsolódtak a dalokban, az album pedig ezért nagyon intenzív és valódi.
- mesélt a lemezről Raffaella, majd elmondta, miért is tekinti betegségét egy útnak saját maga újra-felfedezéséhez:
Elmondok valamit, amire nemrég jöttem rá. A betegség lehetővé tette az igazi Raffaella számára, hogy újra színre lépjen. Cadaveria átvette a hatalmat felettem, túlságosan befolyásolta a magánéletemet és szétzúzta azt a kislányt, aki voltam, aki szeret nevetni és szórakozni. Százzal kellett nekicsapódnom ennek a betonfalnak, hogy felébredjek és megmentsem Raffaellát.
Meglehetősen súlyos mondatok ezek, de aki volt már hasonló krízishelyzetben - legyen az betegség, magánéleti gond vagy bármilyen más, nagy horderejű dolog - az pontosan tudja, miről beszél az énekesnő.
Paradox módon a betegség megkövetelte, hogy elveszítsem a hajam, hogy meggyógyuljak. A hosszú fekete hajam kihullott, amelyet több mint 20 évig így hordtam, és a Cadaveria szimbólumává vált, mint annyi ruhám és sminkem az évek során. Így a megújulás teljes volt, mind belsőleg, mind külsőleg. Nem is tudom, hogyan magyarázhatnám el. Röviden, amit most láttok, egy olyan Cadaveria, aki nem szégyelli a sérülékenységét. Tehát még igazabb, mint korábban.
A lemez egyik dala, a Silver Rain pedig arról szól, hogy az ember megtanulhat táncolni a viharban, anélkül, hogy annak végét várná.
A betegség révén megtapasztaltam a várakozás nehézségeit: várni az új kemoterápiás blokkra, várni, hogy jobban legyek, várni a vizsgálatok eredményére, várni az orvossal való konzultációra, várni, hogy újra kinőjön a hajam stb. Ebben a várakozásban az ember inkább azt érzi, hogy belepusztul, nem pedig azt, hogy élni akar. A "Silver Rain" arról szól, hogy fontos minden pillanatot intenzíven megélni, még akkor is, ha várakozol, még akkor is, ha félsz, még akkor is, ha már nem ismered fel magad a tükörben. Az üzenet: menj ki táncolni az esőbe, ne várd meg, hogy elmúljon a vihar, élvezd a jelen pillanatot. Ezek fontos tanítások, amelyeket nem utasítok el. Minden nap a gyakorlatba ültetem őket! Lelkesedem az életért, és már nem félek a viharban táncolni. Minden pillanat értékes.
