Vadonatúj dallal jelentkezik március 27-én a Linkin Park, amely az Up From The Bottom címet viseli majd - ez lesz a zenekar első friss alkotása a 2024 novemberében megjelent "From Zero" visszatérő album óta.

A szóban forgó korong elsöprő sikert aratott, mind kereskedelmi, mind kritikai szempontból - a szakma és a rajongók egyaránt méltatták a csapat visszatérését, kiemelve az album energikus hangzását, érzelmi mélységét és a dalszövegek erőteljes üzenetét, a mi kritikánk ITT olvasható.

Az Up From The Bottom érkezését a banda finoman előrevetítette LPTV "From Zero" videósorozatában, ahol a nézők bepillantást nyerhettek a kreatív folyamatba, melynek során Mike Shinoda és Emily Armstrong a stúdió falai között az új szerzeményen munkálkodtak.

Vannak találkozások, amelyekre egy egész generáció vár. Tarja Turunen és Marko Hietala neve hosszú időre összeforrt a Nightwish-sal, ám közös útjuk 2005-ben kettévált, ezt a sztorit azt hiszem mindenki ismeri. Úgy tűnt, hogy a két ikonikus előadó többé nem osztja meg egymással a színpadot. 2017-ben a Raskasta Joulua koncerten aztán elindult valami, a két énekes egyetlen dal erejéig újra egy színpadra állt, de akkor úgy tűnt, ez csak egy egyszeri, véletlen alkalom. Végül 2023-ban megtört a jég: egy finnországi fesztiválon Marko meglepetésvendégként csatlakozott Tarjához, hogy együtt adják elő a The Phantom of The Opera-t, és ez a pillanat egyértelművé tette – itt az ideje a nagy újraegyesülésnek.

Ezután nem kellett sokat várni, hogy Tarja és Marko közösen útra keljen, hamar jöttek a dátumok szép sorjában, és meg is született a Living The Dream Together turné, ami egyébként Tarja Best of műsorának, a Living The Dream turnénak a folytatása. Ennek a koncertkörútnak láthattuk a záró műsorát Budapesten. Az eseménynek a Barba Negra Red Stage adott otthont. Az előzenekar szerepét az Aaetheria töltötte be.
Rossz szokásommá vált, hogy mostanság mindig késve indulok, így az ő fellépésüket lekéstem, de a visszajelzések alapján egészen ígéretes a produkció. Talán legközelebb elcsípem őket.

Marko koncertjét szerencsére már teljes hosszában tudtam élvezni.
A jó öreg porondmester egy masszív, 75 perces programmal készült nekünk aminek a gerincét a két eddig megjelent szólólemeze adta. A stílus klasszikus hard rock, extra dallamos refrénekkel.
A közönségnek kellett némi idő, mire felvette a fonalat, de nagyjából az ötödik dal környékére már a teljes publikum ráhangolódott a produkcióra. Marko igazi showmanként létezett a színpadon, jó volt újra viszontlátni őt. Egy igazi bohókás fazon ő, hozta a tőle megszokott karaktert. Az este első igazi csúcspontja is elérkezett: az új lemezes Left on Mars-ra Tarja is megérkezett a színpadra. A terem gyakorlatilag fel is robbant a dal alatt, de hol volt még a vége...

Setlist:
Frankenstein's wife
Rebel of The north
Isäni ääni
Olet lehdetön puu
Impatient zero
The dragon must die
Juoksen rautateitä
Roses from The Deep
Left on Mars (+Tarja)
Stones
War pigs

Marko remek hangulatú koncertje után jött az este igazi atombombája: Tarja.
Már az első pillanattól hatalmas ováció fogadta az énekesnőt a csurig telt nézőtéren, aki hatalmas mosollyal az arcán érkezett a színpadra. Tarja nagyon szeret nálunk koncertezni, ezt többször is elmondta már, így természetesen a már tőle megszokott módon, egész, kerek mondatokban, magyarul köszöntött bennünket.

A koncert már rögtön az elejétől hozta a különleges pillanatokat: a másodikként érkező Falling Awake például egy alternatív verziójú átiratban hangzott el, ami ugyan merész húzás volt, de működött.
Tarja a tőle megszokott módon lenyűgöző formában volt, a hangja még mindig kifogástalan.
Két dal erejéig a billentyűk mögé is beült, elsőként az Oasis-t játszotta el egymaga, majd a Shadow Play-re már az egész zenekar csatlakozott. Ez a dal egy zenekari szólózásba torkollott, amiben minden zenekari tag megcsillogtatta tudását, amíg a művésznő a színfalak mögött átöltözött.

Aztán visszatért a színpadra – Marko társaságában, akivel egymást átkarolva sétáltak be, a közönség pedig hatalmas ovációval fogadta őket. Ekkor érkezett az este talán legkatartikusabb része: Planet Hell, Dark Star és Dead Promises, mindhárom Tarja és Marko közös előadásában. Itt meg kell jegyeznem, hogy nagyon szimpatikus húzásnak tartottam, hogy Tarja és Marko nem a nosztalgiázásra helyezte a fő hangsúlyt, az egész este folyamán mindössze két Nightwish szerzemény (a Planet Hell és a Wish I Had An Angel) hangzott el, a fókusz még a duettjeik alatt is a saját szerzeményeken volt.

A három dalos duett blokk után folytatódott a műsor az I Walk Alone-nal. A dal alatt Tarja észre vett a közönség soraiban egy apró, 5-6 év körüli kislányt, akit fel is invitált a színpadra -igazan megható pillanat volt.
A dal végére pedig Tarja egy kicsit át is költötte a szöveget, a dal lezárásában a szöveg a "when i walk alone..." helyett már " i walk with you"-ra módosult.
A fő blokk lezárásaként érkező Victim of Ritual alatt a már hagyománnyá vált közönségénekeltetés is megérkezett: mindig nagy és mókás élmény, amikor Tarja és a közönség egymásnak válaszolgat: Tarja áriával, a közönség bagolyént huhogva.

A két dalos ráadásban aztán elérkezett az utolsó duett is, Tarja és Marko ismét egymást átkarolva sétált fel a színpadra, hogy közösen előadják a Wish I Had An Angel-t, majd az este lezárásaként érkezett az Until My Last Breath. A búcsúzkodás közben Tarja láthatóan teljesen meghatódott a közönség szeretetétől, a tapsvihar olyan erővel söpört végig a termen, hogy percekig nem tudott lemenni a színpadról. A végén már nem is próbálta visszatartani a könnyeit – tiszta, őszinte örömkönnyek voltak.

Ez az este úgy repült el, mintha csak egy pillanat lett volna. Kaptunk két remek koncertet két kiváló énekestől, akik közel 20 év szünet után végre újra ott vannak, ahová az Isten is teremtette őket: egymás mellett. Remélhetőleg a kettejük új, közös fejezete még sokáig nem ér véget. Köszönet a Concerto Musicnak a szervezésért, és a Barba Negrának a helyszínért.

Setlist:
Demons in You
Falling Awake
Undertaker
I Feel Immortal
Oasis
Shadow Play
Zenekari szóló
Planet Hell (+Marko)
Dark Star (+Marko)
Dead Promises (+Marko)
I Walk Alone
Victim of Ritual
Ráadás:
Wish I Had An Angel (+Marko)
Until My Last Breath

Képek: Barba Negra

Írta: BornVillain, vendégszerző

Néhány nappal ezelőtt a Spiritbox frontasszonya, Courtney LaPlante nemrég exkluzív interjút adott az ausztrál Heavy magazinnak, ahol részletesen beszélt a zenekar várva várt második stúdióalbumáról. A "Tsunami Sea" című anyag, amely március 7-én látott napvilágot - recenziónkat ITT olvashatjátok el.

"Rengeteg munka van az albumban. Amikor egy teljes hosszúságú lemezt készítesz a hagyományosabb módon, ahogy mi is tettük, az egy drámai, látványos folyamat. Azt szeretnéd, hogy az album megfelelő figyelmet kapjon, hogy mindenki meghallgassa, ezért kezded el korán a promóciót. Ez egy izgalmas, nagy horderejű esemény. Most már nagyon izgatott vagyok, mert eljutottunk a legszebb részhez – ahhoz, amikor végre mindenki hallhatja a zenénket."

- kezdte kifejteni gondolatait, majd kitért a korong koncepciójára is:

"Minden munkánk, minden, amit valaha is csináltunk, tulajdonképpen konceptalbum, bár mi nem konceptalbumként forgalmazzuk. Ez sem kivétel. Minden alkotásunk egy saját kis történet. Ennek az albumnak a története egy reprezentáció – szövegileg részemről, hangszeresen pedig Michael [a zenekar gitárosa és Courtney férje, Mike Stringer] részéről – arról a nyomásról és vonzásról, amit mi érzünk, mivel Kanada nyugati partjainál lévő szigetről származunk. Vancouver Islandnek hívják. Érdekes ott élni, ha az a célod, hogy elhagyd a szigetet, hogy másoknak játszd a zenédet. Szerintem sok ausztrál zenekar is érzi ezt, amikor el akarják hagyni az országot. Olyan távolinak és elszigeteltnek érzed magad, és úgy érzed, lehetetlen elmenni. Aztán amikor elmész, már hiányzik."

Az énekesnő ezt a földrajzi és érzelmi kettősséget a mentális egészséggel kapcsolatos küzdelmekkel kötötte össze:

"Ez számomra összefonódik a depresszióval, a romló mentális egészséggel. Van a mély depresszió, aztán lehet mánia, majd mély depresszió, és ez annyira polarizál. Eszembe jutott az óceán, eszembe jutott, hogy vízzel körülvéve nőttem fel, és eszembe jutott, hogy ahonnan mi származunk, ahol a tengerszinten vagyunk, ha a nagy földrengés – ahogy itt mindenki hívja, a 'Nagy' – valaha is bekövetkezik, az egész szigetünket vagy teljesen elönti a víz, és mindannyian meghalunk, vagy legalábbis még jobban el leszünk vágva, és senki sem tud majd nekünk élelmet vagy bármit szerezni. Ez csak egyfajta egzisztenciális rettegés a felszín alatt, amit lefelé nyomsz és elfojtasz, és ahhoz, hogy élni tudd az életed, le kell nyomnod ezt az egészet, és nem minden nap úgy ébredni, hogy 'Remélhetőleg nem ma lesz.'"

Az Epica rajongói számára közeleg a várva várt pillanat: április 11-én érkezik a "Aspiral" című kilencedik stúdióalbum, amely a zenekar eddigi legkiforrottabb alkotásának ígérkezik.

Különös gondossággal és elmélyült művészi tudatossággal dolgozott ezen az albumon a Simone Simons hangjával fémjelzett csapat,  a rajongók pedig már két ízelítőt is kaptak az új hangzásvilágból: novemberben az Arcana, január végén pedig a Cross The Divide című dalokkal. A mai napon pedig újabb gyöngyszemmel gazdagodott a repertoár – a hatosfogat közzétette harmadik kislemezét, a sejtelmesen egyszerű címet viselő T.I.M.E.-ot.

Tavaly ősszel kezdte a Visions of Atlantis megosztani az igen sikeres európai turné koncertfelvételeit, most pedig a rajongók végre a teljes setlitstet élvezhetik, a zenekar ugyanis július 4-én, "Armada Live Over Europe" címmel kiadja új koncertalbumát, amely kiadvány többféle exkluzív, gyűjtői kiadásban lesz elérhető.

"Sokan kértétek az élő album fizikai kiadását, és mi meghallgattuk kívánságaitokat! 2025. július 4-én - pontosan egy évvel a "Pirates II - Armada" után - megjelenik az "Armada Live Over Europe" album!"

- adta hírül a csapat közösségi platformjain, illetve utolsó videóként elérhetővé tették a tavaly októberben, Grazban megtartott koncert felvételét, amelyen az Armada című szerzemény látható-hallható.

Side A:
01    To Those Who Choose to Fight    LIVE at Lyon
02    The Land of the Free    LIVE at Lyon
03    ⁠Monsters    LIVE at Nuremberg
04    ⁠Heroes of the Dawn    LIVE at Paris
05    Where the Sky and Ocean Blend    LIVE at Haarlem

Side B:
06    ⁠Clocks    LIVE at Budapest
07    Legion of the Seas    LIVE at Frankfurt
08    ⁠Tonight I’m Alive    LIVE at Zlin
09    ⁠Collide    LIVE at Hamburg
10    ⁠Hellfire    LIVE at Pratteln

Side C:
11    ⁠The Dead of the Sea    LIVE at Toulouse
12    Clemi’s Speech    LIVE at London
13    Underwater    LIVE at Lyon
14    Magic of the Night    LIVE at Essen

Side D:
15    Pirates Will Return    LIVE at Munich
16    Melancholy Angel    LIVE at Vienna
17    ⁠Master the Hurricane    LIVE at Roncade
18    Tour Farewell    LIVE at Graz
19    Armada    LIVE at Graz

Egy olyan zenei műfajban, ahol a barátság és a kölcsönös tisztelet gyakran fontosabb a trófeáknál, a Spiritbox énekesnője, Courtney LaPlante példaértékű nagylelkűséget mutatott, amikor a 67. Grammy-díjátadón a Gojira diadalmaskodott a "Legjobb metal előadás" kategóriában. Az énekesnő nemcsak elfogadta a vereséget, de szívből jövő gratulációjával és a francia zenekar történelmi olimpiai szereplésének méltatásával bizonyította, hogy a metal színtér közössége túlmutat a díjakon és elismeréseken. Az Audacy Musicnak adott friss interjújában LaPlante részletesen beszélt arról, miért tartja teljesen megérdemeltnek a Gojira sikerét, és miért volt számára megtiszteltetés ugyanabban a kategóriában versenyezni velük.

Az énekesnő természetesen a zenekar párizsi olimpiai nyitóünnepségen való fellépését méltatta, amely a francia forradalom ikonikus Ah! Ça Ira! dalára épült. Az énekesnő ezt "a metal történetének legnagyobb mainstream pillanataként" jellemezte.

"A Gojira azért volt annyira sokkoló számomra és valószínűleg a világ számára is, mert nem kompromittálták magukat - egyáltalán nem. Szerintem ez lehet a legtisztábban metal dolog, ami valaha képernyőre került, különösen annak fényében, hogy közel egymilliárd ember látta. Már a Getty Images fotózásakor mondtam nekik: 'Srácok, ti nyitottátok meg az olimpiát. Nyertetek.'"

- emlékezett vissza a díjátadóra Courtney, majd nevetve idézett fel egy kis intermezzót:

"Annyira nem számítottak a győzelemre, hogy a terem hátsó részében foglaltak helyet a dalban vendégként közreműködő operaénekesnővel, Marina Viottival, ami miatt majdnem nem értek oda időben átvenni a díjat és elmondani köszönőbeszédüket. Természetesen mi is nagyon vágytunk a Grammyre, de amikor csak egy metal-díj van, akkor az összes többi jelölt is fantasztikus, és nem hiszem, hogy bárki is szomorú lenne, ha ilyen társaságban marad alul."

A Spiritbox "Tsunami Sea" címet viselő új albuma március 7-én jelent meg, amelyről ITT olvashattok kritikát.

Hivatalos közleményben jelentette be a mai napon a Crypta, hogy a gitáros Jéssica Fachi elhagyja a csapatot. A két egykori Nervosa-tag, Fernanda Lira és Luana Dametto által alapított death metal bandát 2022 óta erősítette játékával a 31 éves zenészlány.

"Mérhetetlenül hálásak vagyunk Jéssicának az elmúlt évek során együtt töltött időért, utazásért, élményekért és kalandokért."

- olvasható a zenekar nyilatkozatában. A közlemény hangsúlyozza, hogy a Crypta nagyra értékeli és tiszteli a távozó tag minden hozzájárulását a zenekar eddigi munkásságához.

Jéssica így fejezte ki háláját csapattársai felé:

"Szeretném megköszönni a Crypta-nak, hogy bízott a munkámban és meghívott, hogy részese lehessek ennek a történetnek. Nagyon hálás vagyok a rajongóknak is a támogatásukért és kedvességükért. Ezt az élményt örökké magammal fogom vinni. Hamarosan találkozunk az úton!"

A formáció biztosította rajongóit, hogy a már tervezett és még be nem jelentett jövőbeli koncertek és turnék zavartalanul folytatódnak, valamint a Crypta harmadik albumának megírása és kiadása is a tervek szerint zajlik tovább. Jéssica távozása nem az első az együttes történetében - 2022 folyamán a holland Sonia Anubis, aki a kezdetektől tag volt, szintén búcsút intett Fernandáéknak, az ő helyére került Jéssica.

Egyelőre nem közölt a zenekar információt arról, hogy tervezik-e új tag felvételét Jéssica helyére, ám a rajongók a zenekar közösségi média felületein követhetik a további fejleményeket.

A napokban a Lacuna Coil férfi hangja, Andrea Ferro a Stairway To Rock La Hora Del Vértigo podcast keretein belül arra a kérdésre válaszolt, hogy ő vagy az énekesnő Cristina Scabbia terveznek-e szólólemezt készíteni. A beszélgetés során egyértelművé tette, hogy sem ő, sem Cristina nem tervez önálló albumot megjelentetni a közeljövőben.

"Nem, egyáltalán nem. Persze, néha viccesen felmerül köztünk, de valójában sosem éreztük a késztetést. Gyakran látom, amikor zenészek olyan mellékprojektekbe kezdenek, ami gyakorlatilag főzenekaruk ikertestvére – számomra ez teljesen értelmetlen. Ha a Lacuna Coil világán kívül alkotnék, az biztosan valami teljesen más lenne. Hasonló gótikus metal zenét játszani más emberekkel? Ez engem hidegen hagyna."

- fejtegette válaszát Ferro, majd mélyebben is belemerült a témába:

"Cristina is biztosan így gondolkodik. Ha ő valami újba fogna, az valószínűleg gyökeresen különbözne jelenlegi stílusunktól. De őszintén szólva, nem hiszem, hogy bármelyikünkben megvan ehhez a kellő akarat. Komoly időbefektetést és energiát igényelne, és új társakat is kellene találni. A zenekar már így is életünk jelentős részét kitölti. Egy mellékprojekt vezetése hatalmas kihívást jelentene. Egy-egy dal vagy kisebb együttműködés? Igen, ebben már mindketten kipróbáltuk magunkat. De teljes szólóalbumot készíteni? Az rendkívül nehéz vállalkozás lenne."

Az olasz csapat "Sleepless Empire" című albuma február 14-én jelent meg, kritikánkat ITT olvashatod el. 

Vannak dallamok, amelyek már az első pillanatban úgy vésődnek az ember agyába, mintha tüzesvassal égetnék bele. A Spiritbox zenéje éppen ilyen: műfaji határokon túlívelő, merész és kiszámíthatatlan elegy, amelyet nehéz keretek közé szorítani. Már a 2021-es "Eternal Blue" (kritika ITT) is ezt bizonyította, miközben egyértelművé tette, hogy Courtney LaPlante frontasszony hangja nem csupán erőteljes, hanem lenyűgözően sokoldalú is.