A néhai Chester Bennington művészi öröksége vitathatatlan, még ha korai távozása mély fájdalmat is okozott rajongóinak. Őszintének kell lennem. Bár sajátos előadásmódja és kivételes tehetsége megkérdőjelezhetetlenül a nu metal/alternatív metal legnagyobb nevei közé emelte őt, személyesen engem csak részben érintettek meg a Linkin Park dalai - talán a legismertebbek, mint az In The End, a Numb vagy a Somewhere I Belong. A zenekar többi szerzeménye nem talált utat a szívemhez, annak ellenére, hogy Chester egy piszok tehetséges művész volt.
Nem kis meghökkenést váltott ki szeptemberben a hír, miszerint a zenekar hét év hallgatás után visszatér, mégpedig egy női frontemberrel. A 38 éves Emily Armstrong neve egyáltalán nem ismeretlen az amerikai alternatív zenében, a Dead Sara alapító-énekeseként 2005 óta aktívan ténykedik a szcénában. A bejelentés -egy online rajongói esemény- keretein belül fedték fel az énekesnő kilétét is, egyúttal debütáltatták a The Emptiness Machine című új dalukat, ami azonnal a plafonig emelte a hangulatot, majd néhány hét múlva érkezett a League of Legends-világbajnokság hivatalos himnuszának megválasztott Heavy Is The Crown.
A nu metalt valahogy sosem tudtam teljesen befogadni, maximum ha valami mással fuzionált - mint a Kittie vagy az Infected Rain esetében. De mind a The Emptiness Machine, mind a Heavy Is The Crown azonnal belopta magát a szívembe. És nem azért mondom, mert "jaj de jó, női énekes" (ahogy egyszer megkaptam...) - Emilyben van valami plusz, ami még Chesterből is hiányzott. (És bocsánat a hardcore rajongóktól).
A "From Zero" a mai nappal került a boltok polcaira, rajta 11 dallal. A The Emptiness Machine és a Heavy Is The Crown után, október végén jelent meg az Over Each Other, amelyhez látványos videoklipet forgatott a csapat Szöulban, az ottani koncertjük után, a videót pedig Joe Hahn, a formáció koreai származású lemezlovasa rendezte. Tegnap pedig a negyedik kisfilmes tétel is kijött, a fülbemászó refrénnel bíró Two Faced.
A dalok mindegyike remekül hozza a nu metal stílusjegyeit, éppúgy, mint az eddigi lemezeken, ám ez a korong azoknál jóval másabb. Több. Szenvedélyesebb, energikusabb, van benne ÉLET. Tiszta energia és valami ősi erő süt belőle. A Cut The Bridge pörgős ritmusától kezdve az Overflow lebegős atmoszféráján át a Good Things Go melankolikus hangulatáig minden tétel zseniálisan passzol egymáshoz. Ez nem csak egy remekül összehozott visszatérő Linkin Park-album, ez egy tökjó utazás. Persze nem fáklyásmenet egy olyan ikonikus énekes helyébe lépni, mint amilyen Chester volt - kapott is a hölgy (és kap a mai napig is) hideget-meleget, megpróbálták besározni, ám Emily keményen állja a trollok rohamozásait. Az énekesnő megjelenése is egyfajta nyugodt bölcsességet sugall, ugyanakkor érezteti a benne szunnyadó energiát, ami a fellépések alkalmával elszabadul és még képernyőn keresztül is rabul ejti az embert.
A hangja sem a tizenkettő-egy tucat, hanem valami egészen egyedi. A Heavy Is The Crown-ban olyan profin mutatja meg a tiszta hangját és a scream-technikát, hogy ilyen szinten talán csak Maria Brink tudta ezt eddig az In This Moment-ből. És mielőtt valaki legyintene, hogy "á, csak üvöltözik" - próbáld meg egyszer, aztán beszélünk... Itt kell megemlítenem a rap-részekért felelős Mike Shinodát, aki szintén kitesz magáért, nem mellesleg remekül kézben tartja a dolgokat, ami az együttest illeti - végső soron neki köszönhető a visszatérés.
Bátor húzás volt a bandától az újraindulás, a kockázat ugyanis hatalmas volt. Nemcsak Chester hardcore rajongóival és az Emily ellen hergelőkkel kellett számolni, hanem azzal is, hogy az új felállás simán befuccsolhat. Azonban véleményem szerint sokkal többen lesznek, akik adnak egy esélyt az új Linkin Parknak - és nem fognak csalódni. Emily nem próbálja meg Chestert utánozni. Van saját hangja, stílusa, egyénisége, miközben a régi dalokhoz hihetetlen alázattal és tisztelettel nyúl, elismerve ezzel elődje munkásságát és tehetségét. Ez a lemez engem is megvett, pedig mint azt írtam, nem vagyok kimondottan a nu metal műfaj megszállottja. De lehet, hogy ezek után az leszek, hiszen keveseknek sikerül szó szerint a nulláról újrakezdeni valamit, ráadásul egy olyan kiadvánnyal, ami telis-tele van erősebbnél erősebb felvételekkel.
9,5/10
"From Zero"
2024.11.15.
Warner Records/Machine Shop
01. From Zero (Intro)
02. The Emptiness Machine
03. Cut The Bridge
04. Heavy Is The Crown
05. Over Each Other
06. Casualty
07. Overflow
08. Two Faced
09. Stained
10. IGYEIH
11. Good Things Go
