Vegyél néhány szemrevaló csajt, állítsd ki őket a színpadra - kész a siker. Igen ám, de mi van akkor, ha ezek a csajok nemcsak előnyös külsővel rendelkeznek, hanem énekelni is tudnak? Az Exit Eden esetében pontosan ez a helyzet, és most kiderítjük, hogyan is áll össze ez a nem mindennapi egyenlet.

Az Exit Edent az az Amanda Somerville alapította, akit főként a HDK, a Trillium, valamint a Kiske/Somerville projektek kapcsán ismerhetünk. Csatlakozott hozzá a Visions of Atlantis szirénje, Clémentine Delauney, a brazil Marina La Torraca (Phantom Elite), valamint az addig relatíve ismeretlen Anna Brunner, aki később League of Distortion elnevezés alatt egy másik projektet is életre hívott. "Rhapsodies In Black" címmel, megalakulásuk évében (2017) ki is adták első albumukat, amely ismert popslágerek metalosított verzióját tartalmazta, rajta olyan előadók dalaival, mint a Depeche Mode, Lady Gaga vagy a Backstreet Boys. 

A kiadvány hatalmas sikert aratott, hiszen a korongon szereplő legtöbb dal eredetije bizony még a metalrajongók egy részéhez is utat talált, plusz négy bitang erős torokkal megáldott, csinos lány énekelte őket. 2018-ban Clemi, Anna és Marina felléptek a Wackenen is, Amanda pedig otthon volt az akkor alig hat hónapos ikerlányaival. 

Amandának már van egy nyolcéves lánya, és az ikrek születésével magánélete teljesen kiteljesedett. Férjével, Sander Gommans-szel 2014 óta élnek boldog házasságban. Az amerikai születésű énekesnő belátta, hogy a család mellett nem sok ideje jut a zenére, így tavaly bejelentette, hogy kiszáll az Exit Edenből. Ezzel egy időben látott napvilágot a hír, miszerint a trióra fogyatkozott együttes második lemezét készíti.

Az új felállás Run! című kislemeze futott be elsőként, amelyben vendégként közreműködött Marko Hietala, a Nightwish egykori tagja is. Ezt követte a Journey-klasszikus Separate Ways című dalának feldolgozása, néhány napja megérkezett a kiadvány címadó tétele, a Femme Fatale is.

Amanda hiánya rendkívül érződik a számokban. Bár a három énekesnő is piszok tehetséges, Amanda hihetetlenül széles hangterjedelme az előző lemezen komoly húzóerő volt. Erős, egyedi hangja ezer közül is felismerhető volt, és ha kellett, kemény, ha kellett, lágyabb. Őrá figyeltem fel leginkább. Mindezek ellenére, fontos kiemelni, hogy Anna, Clemi és Marina is remekül énekelnek!

Mivel az Exit Eden nem túl gyakran turnézik és ad koncerteket, lévén hogy Cleminek ott a Visions of Atlantis, Marinának a Phantom Elite, Annának a League of Distortion, meg lehetett volna oldani, hogy Amanda a házi stúdiójában, akár a gyerekeivel a karjában is felvehesse az ő éneksávjait és elküldje őket a lányoknak. Remekül sikerült a Heart 1986-os klasszikusának, az Alone-nak a feldolgozása, nagy kedvencem lett már elsőre, de elképzeltem, milyen lehet Amanda hangjával, és az még jobban tetszett volna. Tudom, ne legyek már telhetetlen, és nem is vagyok, csak az Exit Eden nekem annyira összeforrt Amanda nevével és hangjával, hogy egy kissé szokatlan nélküle az új album.

A korong még számos meglepetést tartogat, például a Pet Shop Boys 1987-es bombaslágerének, az It's A Sin-nek az újraértelmezését, amely az egyik húzódal lett. Emellett a kanadai Mylène Farmer által 1991-ben felénekelt, teljes egészében francia nyelvű Désenchantée (amit 2003-ban Kate Ryan is feldolgozott) is megugrotta a lécet. Természetesen, ki más énekelné a fő részeket, mint a francia származású Clemi? Alice Cooper Poison-ját is rengetegen előrántották már a fiókból, és a három lány is feltette a lemezre. Nem lett rossz, de egy kis plusz keménységet még elbírt volna a dal.

A saját szerzemények hihetetlenül energikusra sikeredtek, nemcsak a fent említett Run! és a Femme Fatale, de a Dying in my Dream is, amelynek refrénje egyszerre képviseli a mély érzéseket és a dinamikát, vagy éppen a Buried in the Past, amely egy tipikus bulisláger, akárcsak az epikus és magasztos Hold Back Your Fear. Remek dalokat hoztak össze saját kútfőből a csajok, az biztos. 

A "Rhapsodies In Black" albumra erőteljesen emlékeztető hangszerelés jellemzi ezt a lemezt, ami panaszra semmilyen okot nem ad. A zenei alapok összeállításában profi stáb vett részt, ami a végeredményen is tökéletesen hallatszik. A dobok, a gitárok és a szimfonikus részek harmóniája kifogástalan, utóbbiak kevésbé filmzenések, mint az előző albumon, de ez inkább előnyükre válik. 

9/10

Dátum: 2024.01.12.

Kiadó: Napalm Records

Dallista:

01. Femme Fatale
02. It's A Sin (PET SHOP BOYS cover)
03. Run! (feat. Marko Hietala)
04. Separate Ways (JOURNEY cover)
05. Buried In The Past
06. Désenchantée (MYLÈNE FARMER cover)
07. Dying In My Dreams
08. Poison (ALICE COOPER cover)
09. Alone (HEART cover)
10. Hold Back Your Fear
11. Kayleigh (MARILION cover)
12. Elysium

2018 nyarán derült ki, hogy a kaliforniai In This Moment gitárosának, Travis Johnsonnak a felesége, Michelle a mellrák egy igen agresszív fajtájában szenved. A zenész akkor azonnal hazautazott a turnéról, hogy párja mellett lehessen.

Ma szívszorító hír érkezett Travis kedveséről - a kapott kezelések hatástalanok, az orvosok szerint talán ha két hete lehet még hátra a földi létből, a ráksejtek ugyanis átterjedtek az agyára is. Most adománygyűjtés indult, hogy Michelle temetését fedezni tudják majd.

Randy Weitzelnek, a banda másik gitárosának felesége, Bridget hozta létre a GoFundMe oldalon a gyűjtést, a következő szavakkal kiegészítve:

2023. október 27-én a mi drága Michelle-ünknek 2 hetet adtak az életből, és otthon kap hospice ápolást. Először 6 évvel ezelőtt diagnosztizálták a mellrákkal. Keményen harcolt, a de aztán a rák átterjedt az agyára. Ő egy harcos volt, keményen küzdött minden egyes lépéséért, miközben mindig mosolygott, viccelődött és fényt adott azoknak, akik elég szerencsések voltak ahhoz, hogy ismerjék és szeressék őt. 

- kezdte nehéz sorait Bridget, aki azt is felfedte: az orvosok szerint nincs értelme a további kezeléseknek. Travis a nap 24 órájában Michelle mellett van, vigyáz rá, beadja a gyógyszereit és minden kívánságát lesi.

Michelle egészsége azonban egyre romlik, és a velünk töltött ideje meglehetősen behatárolt. A végeredmény nem az lesz, amire vágytunk, de remélem, hogy ezzel az adománygyűjtéssel további terheket tudunk levenni Travisről, aki a hátralévő időt vele tölti. Bármilyen csodálatosan is gondoskodott a feleségéről, vannak dolgok, amelyeket Travis egyedül nem tud megoldani, így több segítséget kell igénybe vennie, és ez természetesen további kiadásokkal jár. Temetési költségek is lesznek, és azt szeretnénk, ha Travis csak Michelle-re tudna figyelni, és nem kellene a közeljövő miatt aggódnia.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Chris Howorth (@chrishoworth_itm) által megosztott bejegyzés

A skandináv modern metalosok új albuma február 23-án érkezik, "The Catalyst" címmel, amelyről a zenekar elmondta: eddigi legsokszínűbb kiadványukat szabadítják a világra, és amelyről három klipes dalt már láthattunk az Elize Ryd vezette bandától, elsőként a Damnation Flame érkezett, amelyet az Insatiable követett, majd a harmadik kislemez novemberben jelent meg Outer Dimensions címmel.

Tegnap felkerült a Youtube-ra a negyedik kisfilmes tétel, amely a Re-Vision címet viseli:

Decemberben derült ki, hogy a Leaves' Eyes vadonatúj sorlemeze 2024. március 22-én jelenik meg "Myths of Fate" címmel. Egyúttal a banda azt is bejelentette: tavasszal turnéra indulnak, amely koncertsorozatnak egy magyarországi állomása is lesz - április 4-én, az Analog Music Hallban teszi tiszteletét a zenekar a Metalite, a Northtale és a Catalyst Crime társaságában.

Elina Siirala énekesnő és a fiúk a Forged By Fire képében már ízelítőt adtak a korongból, most pedig itt a friss videoklipes dal, a Realm Of Dark Waves:

Több, mint három évvel ezelőtt, 2020 októberében jelentette be a kezdetben gótikus, később szimfonikus metált játszó Trail of Tears, miszerint énekesnőjük a Sireniából ismert Ailyn lett, és újult erővel vetik magukat a zenélésbe. Az 1997 óta létező zenekar 2013-as "Oscillation" című korongja óta nem hallatott magáról, és Ailyn feltűnése óta sem sok hírt olvashattunk róluk, most azonban megtört a jég: a csapat közösségi oldalain tudatta rajongóival, hogy "Winds of Disdain" címmel egy középlemezt dobnak piacra.

A világjárvány és a különböző akadályok miatt rendkívül nagy kihívást jelentő időszak után végre készen állunk arra, hogy bemutassuk azon munkánk eredményét, amely a 2020-as visszatérésünk óta folyt. Több lehetőséget is átgondoltunk, hogy hogyan szeretnénk folytatni, és nagyon boldogok vagyunk, hogy leszerződtünk a The Circle Music kiadóval, akik az új zenéinket különböző formátumokban, a régi albumokat pedig bakeliten fogják kiadni. A kezdetektől fogva igazi lelkesedést mutattak a zenekar irányába, ez pedig meghatározó szempont volt a döntésünk meghozatalában. Alig várjuk, hogy megoszthassuk a zenénket mindannyiótokkal, és hogy hamarosan találkozhassunk veletek!

- írta a banda oldalán Ronny Thorsen alapító. 

A kiadvány előrendelhető ITT!

Ősszel robbant a hír, hogy visszatér az Exit Eden. Ugyan az alapító Amanda Somerville családi okok miatt elhagyta a csapatot, Clémentine Delauney, Anna Brunner és Marina La Torraca újult erővel vetette bele magát a munkába, amelynek eredménye a január 12-én boltokba kerülő második album, a "Femmes Fatale".

Míg az első, "Rhapsodies In Black" (2017) című lemezen kizárólag popdalok metalköntösbe bújtatott változata szerepelt, addig az új korongon saját szerzemények is helyet kaptak.

A Marko Hietala közreműködésével felvett Run! és a Journey-feldolgozás Separate Ways képében már ízelítőt kaptunk a számcsokorból, a mai napon pedig a harmadik klipes dal is megérkezett, a Femme Fatale, íme:

Zoë Marie Federoff-ról itt a blogon a 2017-ben alakult Catalyst Crime kapcsán írtunk, amely csapat első lemeze 2021 őszén került boltokba, angol nyelvű kritikánk itt olvasható.

Azonban a banda alapítója nemcsak énekel, hanem billentyűzik is a brit Cradle of Filth-ben is, akikhez 2022 folyamán csatlakozott. A közös munka során összemelegedtek a zenekar gitárosával, a 48 éves Marek "Ashok" Šmerda-val, kapcsolatuk pedig most szintet lépett, ugyanis a cseh származású zenész december 31-én eljegyezte Zoë-t szülővárosában, Brno-ban.

Az énekesnő -akinek már van egy kislánya előző kapcsolatából- határtalanul boldog, közösségi oldalain a következőket írta:

Először is nagyon szépen köszönöm mindannyiótoknak a szeretetteljes jókívánságaitokat és gratulációitokat. Másodszor, a rólunk keringő sok pletyka és furcsa történet miatt szeretném tisztázni, hogy soha nem ismertem Ashok-ot, mielőtt a Cradle of Filth tagja lettem, és nem is ő segített, hogy a zenekarba kerüljek! Már írtam néhány cuccot a következő CoF albumhoz, nem tervezzük, hogy elhagyjuk az együttest, mert élvezzük a közös munkát, nem beszélve arról, hogy több közeli barátunkkal is együtt dolgozunk. Dani (Filth, az énekes - a szerk.) pedig a legnagyobb segítségünk volt, amikor elmondtuk, hogy eljegyezzük egymást. Most pedig kérlek, hagyjuk abba a találgatásokat és a pletykák terjesztését, és ünnepeljünk!

Gratulálunk!

Újdonságokból idén sem volt hiány, rengeteg zenekar jelentkezett új kiadvánnyal 2023-ban a csajmetal fronton is. Akadtak közöttük erősebb és gyengébb lemezek is, ahogyan az általában lenni szokott. Íme, az én személyes kedvenceim!

5. THERION - LEVIATHAN III.

A "Riddles, Ruins & Revelations" (2021) érdektelenségbe fulladó kísérlete után bevallottan óvatos bizalmat szavaztam annak a hírnek, hogy a norvég–francia formáció új albummal jelentkezik. A május 26-án megjelent "1977" azonban már az első percekben világossá teszi: ennek a lemeznek semmi köze az elődjéhez. A korábbi anyagot terhelő popos, retróba hajló szintetizátoros irány most teljesen háttérbe szorult – és ez önmagában is megérdemel egy vastag piros pontot. Még a tudatosan lágyabb dalok is tele vannak kreatív ötletekkel, a gitárok végre újra valódi súlyt és szerepet kapnak, ami kifejezetten jót tesz az összképnek. Egyetlen komolyabb hiányérzetem Morten Veland hörgése: ebből ezúttal meglehetősen szűken mértek, ami kissé fájdalmas kompromisszum, de nem billenti meg a mérleget. A "1977" alapvetően egy szerethető, barátságos, mégis karakteres album lett, amelynek címe is beszédes – Morten és Emmanuelle Zoldan születési éve előtt tiszteleg, és egyben szakít a korábbi, regényhosszúságú címadási mániával. Letisztultabb név, letisztultabb irány. Ha ezt a szintet sikerül tartani vagy tovább emelni, a következő lemez már nemcsak kellemes meglepetés, hanem valódi visszatérés lehet.

Bár a Nightwish frontasszonyának első szólóalbuma formálisan nem metal kiadvány, mégsem lehet szó nélkül elmenni mellette. A tíz dal között ugyanis akadnak finoman „bedurvuló” pillanatok, de ami igazán indokolja az említést, az az, hogy ez az anyag elképesztően erősre sikerült. Az egész projekt gyökere Floor szereplése volt a holland Beste Zangers műsorban, ahol különböző műfajok ismert előadói értelmezik újra egymás dalait. Floor ott is megmutatta, mennyire sokoldalú: ugyanazzal a természetességgel mozgott a reggaeton és a latin pop világában, mint ahogy a szimfonikus metalban teszi. A lemez hangulata ennek megfelelően jóval könnyedebb, mint a Nightwish anyagai, mégis végig tartja a színvonalat. Hallgatás közben óhatatlanul eszembe jutottak azok az énekesnők, akiket kamaszkorom óta nagyra tartok – például Faith Hill vagy Shania Twain –, nem stílusmásolatként, hanem abban az értelemben, ahogyan a dalok egyszerre személyesek, profik és érzelmileg működnek. A hangszerelés végig kifogástalan, ízléses és arányos, Floor pedig bebizonyítja, hogy ha a Nightwish története egyszer valóban lezárulna, ő önálló előadóként is gond nélkül megállná a helyét. Ez nem mellékvágány, hanem egy teljes értékű, magabiztos bemutatkozás.

 2. XANDRIA - THE WONDERS STILL AWAITING

2022 májusában az addig nagyjából öt éve tetszhalott állapotban vegetáló német Xandria váratlanul bejelentette a visszatérését, amelyet a beszédes című Reborn dallal koronáztak meg. Ezután pedig nem lassítottak: egymás után érkeztek a meglepően erős, karakteres szerzemények, mintha tényleg újraindították volna a rendszert. A felállás gyakorlatilag teljesen kicserélődött, Marco Heubaum alapító kivételével mindenki új, a mikrofon mögé pedig a mindössze harmincéves Ambre Vourvahis került – egy addig gyakorlatilag ismeretlen név. Ambre nemcsak feltűnően szép, hanem kifejezetten sokoldalú és piszok tehetséges is: több dalban hörög a tiszta ének mellett, utóbbit pedig végre nem az agyonhasznált, áriázós-operás manír uralja, hanem egy sokkal természetesebb, emberközelibb hangszín. Ehhez társul egy elképesztően kidolgozott, erős hangszerelés, amely minden korábbinál feszesebbé és izgalmasabbá teszi az összképet. Ezek együtt olyan szintre emelték a zenekart, amire korábban csak ritkán volt példa, és ami már a Reborn idején meggyőzött. A "The Wonders Still Awaiting" pedig végleg igazolta ezt a bizalmat: ez lett a banda eddigi legváltozatosabb, legerősebb és leginkább egységes albuma.

1. WITHIN TEMPTATION - BLEED OUT

A hollandok október végén megjelent albumának tizenegy dala közül hetet a rajongók már jóval korábban megismerhettek: az Entertain You 2020 májusában nyitotta a sort, majd az ezt követő három és fél évben további hat kislemez érkezett, így a lemezen mindössze négy teljesen új tétel maradt. Elsőre akár kockázatos húzásnak is tűnhetett volna, de Sharon den Adel több interjúban is hangsúlyozta, hogy már a covid–19 járvány előtt megfogalmazódott bennük ez az irány: kislemezekben gondolkodni, hogy minden dal megkapja a maga fókuszát és súlyát. Ezzel párhuzamosan a zenekar megvált korábbi kiadójától, az ezért cserébe kapott alkotói szabadság pedig felbecsülhetetlennek bizonyult. A "Bleed Out" teljes egészében a modern metal talaján áll, sok tekintetben a 2019-es "Resist" szellemi folytatásának is tekinthető. A szövegeket egyértelműen a világban zajló események ihlették: háborúk, a nők elnyomása a közel-keleti régiókban, a patriarchális berendezkedés és minden olyan feszítő kérdés, amely ma megkerülhetetlen. Mindezt súlyos riffek, erőteljes elektronikák és elképesztő energia tartja össze. A legszebb az egészben, hogy a Within Temptation úgy adta ki teljes egészében a lemezt, hogy a dalok jelentős része már régóta ismert volt. Ennek ellenére, amikor az album egyben szólal meg, elementáris erejűvé válik. Ritka bravúr ez, és pont ezért üt akkorát. Imádom.

+1. OUTLANDERS - OUTLANDERS

Kakukktojás a Tarja Turunen és Torsten Stenzel által életre hívott projekt debütáló albuma, hiszen a formáció ezúttal tudatosan hátat fordít a metalnak, és az elektronikus zene felé veszi az irányt. A csapatról elnevezett lemezen ráadásul olyan vendégek bukkannak fel, akik önmagukban is garanciát jelentenek a minőségre: Marty Friedman, Mike Oldfield és Ron "Bumblefoot" Thal is hozzátették a maguk jellegzetes kézjegyét az anyaghoz. A projekt már 2021 óta csepegtette a dalokat, majd a nyár folyamán végre megérkezett a teljes nagylemez is. A zene nyugodt, mégis pulzáló elektronikus alapokra épül, amelyeket Tarja érzelmekkel telített, klasszikusan képzett hangja és az egyedi gitármegoldások emelnek új szintre. A hangzás sejtelmes és gyengéd, ugyanakkor meglepően erőteljes; fülbemászó, álomszerű, egyszerre modern és időtlen. Látszólag egymásnak feszülő ellentétek találkoznak benne, amelyek valamilyen különös alkímiával mégis tökéletes harmóniába rendeződnek. Ez a lemez nem harsány figyelmet követel, hanem beszippant: teret ad az elmélyülésnek, az álmodozásnak, a belső képeknek. Ha olyan anyagot keresel, amely finoman egyensúlyoz lágyság és dinamika között, miközben meditációra és elmerülésre hív, akkor jó eséllyel ez a korong neked szól.

2017-ben, Szentpétervárott alakult a nu metalt játszó Fallcie, élén Irina Sidenko énekesnővel, ám csakhamar gazdát cserélt a mikrofon és Valentina Lavrinenko lett az új frontasszony. Zenei munkásságukra olyan együttesek vannak hatással, mint a Jinjer, az Infected Rain, a The Agonist vagy a Butcher Babies.

Három sikeres nagylemez után azonban ma a formáció bejelentette: befejezik a zenélést.

Kedves barátaink, ma nehéz szívvel úgy döntöttünk, hogy lezárjuk a Fallcie nevű történetet.
Amikor belevágtunk, nem is gondoltuk, hogy milyen csodálatos utazás lesz ez, és miként fog alakulni. Visszagondolva kimondhatjuk, hogy csodálatos időszak volt, és büszkék vagyunk arra, amit elértünk!
Köszönetet mondunk a végtelen támogatásért a darkTunes kiadónak és a Massive Music booking ügynökségnek, hogy hittek a zenekarunkban! És persze köszönjük mindenkinek, aki hallgatta a zenénket, eljött a koncertjeinkre, és minden üzenetet, amit küldtetek nekünk. Csak ti motiváltatok minket arra, hogy előre menjünk és cselekedjünk! Szeretünk titeket! De most itt az ideje, hogy elköszönjünk! Ölelés! Fallcie.

- áll a csapat hivatalos közleményében, ám az okok nem kerültek felfedésre.

A német Deutsche Welle "How Women Are Conquering Metal" címmel közel félórás dokumentumfilmet készített a metalzene hölgyeiről.

A metálzenekarok kemények, szőrösek, hangosak és főleg... férfiasak. Így szól a mondás, de vajon ez tényleg így igaz? Kik voltak az első női metal zenekarok? Milyen előítéletekkel találkoztak? A metal valóban egy biztonságos terep? És milyen lesz a metal jövője? Ezekre a kérdésre kapunk választ ebben a dokumentumfilmben.

- vezette fel a televíziós műsor a produkciót, amelyben olyan énekesek és bandák tűnnek fel, mint Doro Pesch, a Burning Witches, a Nervosa vagy éppen a metal színterére betörni készülő keleti reménység, a Slave To Sirens, amely zenekarnak énekesnője 2023 januárja óta a magyar Tóth Anita.