Alissa White-Gluz és zenésztársai nemrégiben jelentették be, hogy 2017 márciusában DVD-t dobnak az üzletek polcaira, ezt követően pedig turnéra indulnak a Lacuna Coil társaságában. Most egy kis ízelítőt mutatott a csapat a márciusban megjelenő kiadványhoz. Íme!
Múlt héten számoltunk be arról, miszerint a Nightwish énekesnője szörnyen unalmas zenekarnak tartja a Slayert. Ezek után a várandós dalospacsirta kapott hideget-meleget, alaposan egymásnak feszítve a két csapat rajongótáborát.
Az alábbi képet posztolta a az Instagramra Floor, amelyhez magyarázattal is szolgált:
"Úgy látom, düh szabadult rám a metálvilágban, miután a kedvenc metállemezemről kérdeztek.Úgy gondolom, hogy a Slayer nem az én világom, ám ez nem jelenti azt, hogy gáz, amit csinálnak. Mindössze én nem hallgatom meg őket. Minden bizonnyal ők sem hallgatják a mi zenénket. A reakciók, amelyeket a nyilatkozatom kiváltott, szomorúak. Mindenkinek joga van a nézetei publikálásához, de ez a kijelentésem oktalan konfliktushoz vezetett, hatásvadász és sokkoló célokra használták fel. Ezután jobban kell vigyáznom arra, mit mondok, senkit nem akartam bántani és sértegetni. Nem szeretem a Slayert. Továbbléphetünk most már ezen?"
A néhai Aleah Stanbridge vezette örebrói együttes emlékalbumáról ismét új szám látott napvilágot:a Hour Of The Nightingale-hez készült egy szöveges videoklip.
Juha Raivio, aki a banda Facebookos oldalát is gondozza, egy, a tavasszal elhunyt feleségétől származó idézet kíséretében osztotta meg a videót a rajongókkal:
"Úgy hiszem, hogy az emberekben természetüknél fogva jelen van a fény és a sötétség. A különbség azonban köztem és más szerzők között, hogy én a fájdalmat, a szenvedést és sötétséget nem egyfajta imádattal és nem egy fajta törekvésként látom. Úgy látom, hogy ez több, mint egy átjáró, önmagunk része, amelyben integrálódik az összes arcunk, az ölelések, hogy aztán a teljes egészünk kifejeződhessen."
"Helló Mindenki!
Kérlek, figyeljetek ezen üzenetre, nagyon sokat jelent nekem.
Barátaim, Lorena Neri és Ingeborg Steenhorst segítségével a Cats'n'Dolls cég >>MiniCri<< babát készített, amelyek megvásárlásából származó bevételek a a kibaszott rák elleni küzdelemre mennek! Tudjátok, hogy ez a betegség egy vadállat, biztosan Ti is ismertek olyat, aki küzd ezzel a kórral vagy meghalt miatta."
- kezdte sorait az olasz Lacuna Coil pacsirtája, majd kifejtette azt is, hogy egy általa dedikált baba az eBay-en kerül árverezésre december 18-án, természetesen az összeget egy rákellenes alapítvány kapja majd meg.
Cristina egyébként nem első alkalommal vesz részt jótákonysági projektben, néhány éve egy gipszből készült fűzőben pózolva hívta fel a figyelmet az évente rengeteg nő életét követelő mellrák megelőzésére és a szűrővizsgálatok fontosságára. A mostani projektben Dianne is vele tart, róla is mintáztak játékbabákat és a holland énekesnő is megjelentette a posztot saját oldalán.
Szívet melengető kezdeményezés, le a kalappal Cri és Dianne előtt! Bebizonyosodott, hogy nemcsak a hangjuk, de a szívük is hatalmas.
A finn Heidi Parviainen a 2006-2012-ig terjedő időszakban az általa alapított Amberian Dawn énekesnőjeként bűvölte el a metálrajongókat csodás szoprán hangjával, majd az együttest otthagyva életre hívta a Dark Sarah nevű projektet, azonban az első lemezre 2015-ig várnunk kellett, ekkor jelent meg ugyanis a Behind The Black Veil. A lemezre sok olyan rajongó is rákattant, aki a Caprival készített Amberian Dawn-korongokat is megszerette.
November 18-án került az üzletek polcaira a formáció második albuma, a The Puzzle. Korábban Heidi elmondta, hogy a zenéjüket "cinematic metal"-ként lehetne leginkább definiálni, hiszen a dalszövegek, a zene sokszor kelti a mozi, a filmek hangulatát. Dark Sarahról pedig illő tudnunk, hogy egy fiatal nő, akit elhagyott a vőlegénye, ezért a sötét oldala kerül előtérbe, e köré épülnek fel a dalszövegek. A valóságban azonban Heidi boldog házasságban él együtt csapatának gitárosával, Sami-Petri Salonennel.
A The Puzzle jóval kiforrottabb lett elődjénél, noha az a korong is a szívembe lopta magát. Remek hangszerelés és kidolgozottabb zene, ugyanakkor nincs semmi görcsösen kicentizve, Heidi hangja teret kap és be is tölti azt. Már az intróból, a Breathe-ből sejteni lehet, hogy nem mindennapi anyagot fogunk hallani. Az ezt követő Island In The Mist rögtön beleröpít minket az álomszerű hangulatba, majd a már jól ismert Little Men libabőrözteti a hallgatót. A számhoz készült videoklip kicsit szokatlan, de nagyon ötletes. Fülbemászó verzék és refrén, Heidi hangja pedig éteri magasságokban szárnyal. Az Ash Grove folytatja a sort, amelyben néhol kemény dobtémák hökkentik meg a nagyérdeműt. Az énekbe itt is lehetetlen belekötni, a gitárszóló pedig kifogástalan. Az egyik kedvencem a lemezről ez a tétel.
Lágyan, fúvós hangszerekkel induló, ám de csakhamar dinamikus vonalra álló számot kapunk ezután a For The Birds képében, Heidi pedig maga is pacsirtává változik, ha már a madarakért énekel. Kellemes, kicsit folkos hangulatú és abszolút szerethető szerzemény. Az igazán filmzenés hangulat a Deeper And Deeperben jön elő, monumentális hangulatvilágával beleég az ember agyába. Éles váltás a a JP Leppäluoto-val rögzített Dance With The Dragon. A számhoz készített klip megjelenése napján már rekordokat döntögetett nézettség tekintetében, a két zenész pedig rendkívüli teljesítményt nyújt hangilag és tánctudásukat is megvillantják a kisfilmben. A kicsit operettekre emlékeztető szerzemény hallatán valahogy a hallgató is ösztönösen énekelni kezd. Remekül összerakott dal, az album egyik legerősebb felvétele.
Egy lassabb tempójú, érzelmes szám, a Cliffhanger váltja a dinamikus dalt, andalgós-egymáshozbújós hangulatot generálva. Charlotte Wessels (Delain) bukkan fel a nyugisan induló, de csakhamar bekeményülő Aquariumban. Talán ebben a dalban hallhatóak a legkeményebb zenei megoldások, ám a hangszerek tökéletesen harmonizálnak a két énekesnő csodás hangjával. Két szoprán szirén éneke egy hatalmas akváriumban. Klassz duett, remek hangszereléssel, különlegesen hangzó énekkel, érzelmekkel, mindennel, ami egy jó számhoz szükséges. Heidi elmondása szerint egy nap alatt hozták össze a dalt holland kolleginájával, mégsem tűnik összecsapottnak az eredmény, sőt!
A korong záró dalában egy olyan énekesnő hallható, akivel már az előző lemezen is duettezett a finn szépség. Bizony, a Xandria előző frontasszonya, Manuela Kraller a vendégzenész a Rain címet viselő számban. A dal lassan és balladisztikusan indul, ám amikor a legkevésbé számítunk rá, jön a dob és a gitár, és noha vissza-visszatér a lágyabb rész, röviddel ezután ismét belesétáltunk a metál sűrűjébe. A két klasszikus képzettségű énekesnő ismét egy nagyon jó duettet alkotott, hasonlóan a Memories Fall-hoz. A szerzemény vége felé ismét ellágyul, mintegy becsukva Dark Sarah mesekönyvét, jó éjszakát kívánva.
Összegezve: kíváncsian vártam, mit tálal Heidi az első lemez után, amit imádok. A The Puzzle meghallgatása után bátran ki merem jelenteni, hogy ismét remek kis fantázia-megmozgató kalandnak lehettem részese, ez a lány konkrétan hipnotizál gyönyörű hangjával. Ha kell, játékosan énekel (Little Men), ha kell, érzelgősen (Cliffhanger, Rain), ha pedig az kell, hát előveszi az operás vonalat (Dance With The Dragon). Dark Sarahnak lehet sötét a lelke, de a hangja tiszta, és ezzel a kettősséggel egy teljesen új műfajt hozott létre, amit nem véletlenül nevez mozi-metálnak. A The Puzzle tökéletesen alkalmas arra, hogy a monoton, szürke hétköznapokból kiszakítva feltöltse a lelket.
10/10
A holland származású Floor a Nightwishba való belépése óta rengeteg figyelmet kap, de azóta különösen, hogy várandóssága kiderült. Megerősítette, hogy a zenekar tagja marad, a neten beindult pletykákkal ellentétben nem hagyja el a bandát a gyermek születése után.
A lassan hetedik hónapos terhes énekesnő így kezdte sorait:
"Nem tétlenkedem, hiszen felénekeltem Ayreon új albumára a The Biologist című dalt, jelenleg pedig a Raskasta Joulua fellépéssorozat zajlik. Ez olyan, mintha egy nagyobb finn metálzenekar játszana heavy metal-dalokat!"
- meséli nevetve az énekesnő.
Kitért arra is, hogy miként vigyázott a hangjára és egészségére, miután hivatalosan is a csapat tagjává vált.
"Nagyon egyszerű a titok: rendszeresen kell enni, eleget aludni, és persze ez nem jelenti azt, hogy időnként ne csúszhatna le a torkomon egy pohárka bor vagy egy-egy alkalommal ne túl korán kerüljek ágyba. A hang a tested része, és ha a tested rendben van, a hangod is. Ha például beteg lettem volna, biztosan nehezebben ment volna az éneklés, de szerencsére erre nem került sor. Persze kikészülök én is, ha nem jutok elég vitaminhoz vagy pihenéshez. Az Egyesült Államokban viszont nem nagyon voltak olyan ételek, amelyeket szívesen ettem. Vegetáriánus vagyok, így inkább az indiai konyha áll közel hozzám. Sajnos a legtöbb országban a húsmentes táplálkozást még mindig fura dologként kezelik."
Kiderült az is, hogy Troy, aki főleg fúvós hangszereken játszik, vegán, tehát nemcsak húst nem eszik, de minden állati eredetű terméket mellőz - a tojást, a tejtermékeket, a sajtot és a mézet is, így a témában jól megértik egymást Floorral. Azt pedig szinte minden rajongó tudja, hogy Jukka, a banda jelenleg egészségügyi pihenőn lévő dobosa szintén nem fogyaszt húst.
És vajon mi lesz az a meglepetés, amellyel 2018-ban előrukkol a banda?
"Nem akarom lelőni a poént, de jó néhányan kérdezték"
- nevet az énekesnő.
Két év múlva lesz ugyanis 20 éves az Oceanborn, így a rajongók körében megindult a spekuláció, hogy ennek apropóján fog a csapat valamilyen nagyszabású dologgal jelentkezni. Jövőre pedig az Angels Fall First, az együttes első albuma ünnepli szintén 20. születésnapját.
Floor egyébként már megnézte a napokon belül boltokba kerülő Vehicle Of Spirit című DVD-t, és nagyon izgul, hogyan fogadják majd a rajongók, valamint arról is szót ejtett, hogy Tuomashoz hasonlóan számára is a londoni koncerten, Richard Dawkins tudóssal való találkozás volt az egyik legmeghatározóbb élmény a turné során.
Végezetül pedig a napokban sok Slayer és Nightwish-rajongót egymásnak feszítő nyilatkozatáról is szót ejtett.
"Nem tudtam, hogy ekkora lavinát indítok el. Bocsánat! De tényleg nem tetszik a zenéjük se nekem, se a banda többi tagjának!"
Az idei év nem telt unalmasan a Morten Veland által alapított csapat számára: rekordhosszúságú ideig velük dolgozó spanyol énekesnőjüket, Ailynt (születési nevén: Pilar Giménez Garcia) kitették a csapatból azt követően, hogy a frontasszony édesanyja májusban váratlanul elhunyt. Ez pedig egészségi problémákat idézett elő az évek óta cukorbeteg Ailynnél, akinek orvosa pihenőt írt elő. Röviddel ezután robbantotta fel a világhálót a hír, miszerint Ailyn már nem a csapat tagja. 
De lássuk a lemezt, amelyen már az új énekesnő, Emmanuelle Zoldan hallható.
Két dal képében kaptunk ízelítőt a lemezből, a The 12th Hour és az album címadó dala, a Dim Days Of Dolor jelent meg eddig klipes formában.
Mindkét dal erős, különösen az utóbbi, amelyhez látványos videót készített a zenekar. Emmanuelle mezzoszoprán hangja tökéletesen illeszkedik a zenéhez, nem lehet belekötni a tehetségébe, az tény. A francia frontasszony hazájában jó ideje az opera világának egyik legkiemelkedőbb képviselője, ezt hallani a lemezen is. Éppen ezért gondolhatták Mortenék, hogy elvihetik a csapat hangzását egy Nightwishes-Epicás irányba, ugyanis jó néhány dalon ezt a hatás érezni. És ez nem feltétlenül szerencsés választás egy olyan banda számára, akik ugyan szintén szimfonikus metált játszanak, ám teljesen más szisztémákra épülnek a dalaik, a lemezeik, a dalszövegek.
Szerencsére hagytak jó pár Sireniás jellegzetességet a dalokban, amelyek eddig is egyedivé tették a munkájukat. A The 12th Hour engem kicsit az Epica dalaira emlékeztet, Emmanuelle énekel, Morten pedig hörög - éppúgy, ahogyan Simone és Mark is szokták. Az eddig említett két szerzemény talán az album legkiemelkedőbb számai, persze ezeken kívül jó pár erős nótát hallhatunk a korongon, például a Cloud Nine-t, a Playing With Fire-t (ebben Emmanuelle franciául is beszél), az Ashes To Ashes-t, a Goddess Of The Sea-t, a Treasure N' Treason-t vagy az albumot záró Aeon's Embrace-t, ami egy lassú felvétel - ezt franciául is elénekli nekünk Emmanuelle, és bár utálom a francia nyelvet, még jobban is tetszett, mint angolul. A Fifth Column-t pedig egyértelműen az énekesnő karakteres hangja menti meg, egyébként szerintem izzadtságszagú és erőltetett. Azonban vannak felvételek, amelyek sajnos tényleg a totális érdektelenséget váltották ki belőlem (figyelem, ez csak magánvélemény), például a Veil Of Winter olyan, mintha a 2004-es An Elixir For Existence dalait idézné, férfi ének is hallható rajta, és noha nem sorolható a tehetségtelen kategóriába az énekes, de valahogy unalmassá és vontatottá teszi a dalt, amiből jóval többet is ki lehetett volna hozni. Az Elusive Sun sem mondható rossznak, rengeteg ötletet felsorakoztat, de néha a kevesebb több. Keszekuszaságot és fejetlenséget érzek, mintha nem tudták volna eldönteni, melyik vonal legyen a mérvadó benne, ezért mindent összefőztek, csakhogy az eredmény -számomra legalábbis- egy igen erős gyomorrontás.
Összegezve: nem rossz a lemez, erős dalok alkotják a gerincét, a derék norvégok megvédték a mundér becsületét, de valami mégis hiányzik. Nem tudom megmagyarázni, micsoda, de kábé ahhoz tudnám hasonlítani ezt az érzést, mintha a kedvenc kajádból hiányozna egy fontos összetevő. Adott az étel, eléd rakják, imádod, meg is eszed, de közben azon jár az agyad, hogy azt a bizonyos valamit nem kellett volna mellőzni belőle.
10/06
Az olaszok szeretnek és tudnak is zenélni. És úgy általában, az olasz emberekben rengeteg a szenvedély, az életszeretet, az optimizmus és a művészi véna. A Lacuna Coil 22 éve ténykedik a metál színterén, és bár a korai években is voltak tagcserék, a legutóbbi ilyen eset után a zenekar nehezebb helyzetben találta magát az eddigieknél, ugyanis két alapító tag távozott 2014-ben. Ekkor lépett ki ugyanis Cristiano "Pizza" Migliore gitáros és Cristiano "CriZ" Mozzati dobos, de az idei évet sem úszta meg a csapat változás nélkül, hiszen Marco "Maus" Biazzi is kereket oldott januárban.
Szerencsére a három tag távozása nem okozott törést a banda életében, 2014-ben folytatták a Broken Crown Halo lemez turnéját, idén májusban pedig a Delirium című korongot jelentették meg.
"A tagváltások nem könnyűek, de tényleg szükségesek, ha gondok vannak. A többieknek frissnek kell lenniük a színpadon, a távozások nem nyomhatják rá a bélyegüket a zenekarra."
- magyarázta az olasz énekes.
A 43 éves énekes szerint ha valaki már nem érzi a szenvedélyt a zene iránt, akkor jobb is, ha távozik, minthogy szenvedjen a turnék és az összezártság miatt. Most, hogy új zenésztársak jelentek meg a fedélzeten, határozottan tisztábbnak, üdítőbbnek érzi a csapaton belüli energiákat.
"Nagy seggre esésként éltük meg a volt tagok kilépését, ám nem volt értelme tovább maradniuk a zenekarban. Barátokként váltunk el egymástól a régi emberekkel, hiszen ők is ugyanúgy büszkék az eddig elért eredményeinkre."
Andrea kitért a Delirium címet viselő lemezre is, amely a Century Media gondozásában jelent meg. A május 27.-én boltokba került album az igen előkelő 33. helyen startolt a Billboard 200-as listáján, majdnem beérve ezzel a 2014-es kiadású Broken Crown Halo helyezését (27.). A Deliriumot nagyon várták a rajongók, ezt mutatja az a tény is, hogy a megjelenés utáni első héten csaknem 13 ezer példány talált gazdára.
A milánói származású együttes pedig továbbra sem ül a babérjain, Andrea a további tervekről is lelkesen beszélt:
"Mivel a letöltések miatt igencsak megcsappant a lemezboltok forgalma, a bandák számára kiemelten fontos a koncertezés, a turné. De mi ezt nagyon szeretjük, és mindenképp el akarunk jutni olyan helyekre is, ahol eddig még nem jártunk. Szívesen koncerteznénk Dél-Afrikában, Izraelben vagy több arab országban. Ez klassz lenne! És Karácsony körül egy különleges dologgal jelentkezünk!"
- zárta sorait Andrea.
A Nightwish holland dalospacsirtája áldott állapotának felénél jár, és többször említette, hogy izgatottan várják a bébi világra jövetelét párjával, Hannes Van Dahl-lal. Legfrissebb Instagram-posztjában pocakos képet posztolt magáról a határtalanul boldog énekesnő, a következő szavak kíséretében:
"Itt egy pocis kép Nektek! :) A terhességem olyan, mint egy álom és nagyszerűen érzem magam. A 27. héten elkezdenek ugyan picit nehezebbé válni és lassabban csinálom az eddig rutinnak számító dolgokat. Ennek ellenére a színpad jót tesz a testnek és a léleknek...na és persze a babának...:)"
A Blabbermouth nevű oldal írta meg a hírt, miszerint a Sabine Edelsbacher vezette osztrák csapat The Great Momentum címmel új albumot dob az üzletek polcaira 2017. február 17-én. A formáció háza táján több, mint három évig csend honolt a legutóbbi korong, a The Bonding (2013) óta, így a rajongók méltán örülhetnek a hírnek. Ezzel egy időben a borítót és a dalok listáját is közzétette a csapat.
Meglepő, hogy más zenekarokkal ellentétben új kiadványán mindössze kilenc tétel szerepel, ennek kapcsán a Blabbermouth-nak Sabine a következőket nyilatkozta:
"Noha az albumaink megjelenése között mindig jelentős idő telt el, nem töltöttük tétlenül az elmúlt időszakot, folyamatosan dolgoztunk. Számunkra nem a mennyiség, hanem a minőség az elsődleges szempont."
A szerzeményeket az alt énekesnő és Lanvall, a banda egyik gitárosa írta.
Íme, a számlista:
01. Shiantara
02. The Die Is Not Cast
03. The Moment Is Now
04. Until The End Of Time
05. The Visitor
06. Return To Grace
07. Only A Whiff Of Life
08. A Turnaround In Art
09. The Greatest Gift Of All
