Az olasz metalzene egyik legmeghatározóbb bandájának számító Lacuna Coil pályafutása sajátos ívet írt le az évtizedek során. Míg a korai albumaikon az erőteljes szerzemények mellett rendre felbukkantak kevésbé emlékezetes darabok is, a 2016-os "Delirium" igen komoly fordulópontot jelentett. A mentális egészség témáját körüljáró album nem csupán zeneileg mutatott újszerű keménységet, de személyes húrokat is megpendített bennem a pánikbetegséggel és depresszióval vívott küzdelmeim okán.

Amikor 2019 nyarán debütált a Layers of Time, már sejthető volt, hogy az októberben megjelenő "Black Anima" sem fog csalódást okozni. A várakozások be is igazolódtak - a több, mint három évtizedes karriert magáénak tudó együttes addigi legmasszívabb albumát készítette el, amelyen a jó és rossz örök konfliktusát dolgozták fel példás alapossággal és változatossággal. E két nagylemez kapcsán először éreztem úgy, hogy minden egyes dal megállja a helyét, nincs köztük súlytalan töltelék.

A holland művésznő néhány napja közösségi oldalain osztotta meg a hírt: érkezik új albuma, "La Vie, La Mort, L’Amour" - franciául: élet, halál, szerelem. A kiadvány különlegessége, hogy trilógiaként, három felvonásban tárul a hallgatók elé. Az első fejezet, "La Vie", február 28-án lát napvilágot.

"Örömmel jelentem be, hogy hamarosan megjelenő új albumom a 'La Vie, La Mort, L'Amour' címet viseli, amely francia nyelven az 'Élet, halál, szerelem' jelentéssel bír. A teljes alkotás egy három részből álló sorozatként kerül kiadásra, amelynek első része, a 'La Vie' című EP digitális formában február 28-án jelenik meg."

Anneke felfedte a dalcsokor ihletforrását:

"A szüleim elvesztése után születtek meg bennem ezek a dalok, melyeket nyolctagú zenekarommal közösen keltettünk életre a stúdióban. A tavalyi év során találkoztam szembe az elmúlás valóságával, a veszteség mindent átformáló erejével. Ez a zenei vallomás nem más, mint a lelkemben zajló viharok tükörképe – ahol minden hang egy-egy emlék, minden dallam egy megélt érzés tükröződése. A számok hangi világában visszaköszönnek a '80-as és '90-es évek, amelyek fiatal éveimet formálták. Nagyon várom, hogy megoszthassam veletek!"

A "La Vie" dallistája:

Az olasz banda pénteken dobja piacra vadonatúj nagylemezét "Sleepless Empire" címmel, csaknem öt évvel a nagy sikereket elkönyvelő "Black Anima" után.

Nem kertel a csapat, az új anyag brutális őszinteséggel tárja fel generációnk digitális rabságát. Dalról dalra boncolgatják, ahogy a közösségi média felzabálja egyéniségünket és zombivá silányít minket. De nem csak siránkoznak - minden track egy-egy lázadó üvöltés, hogy visszaköveteljük valódi énünket ebben az időtlen, valóságtól elrugaszkodott korban.

Az albumról eddig öt ízelítőt kaptunk - a Never Dawn, az In The Mean Time, a Hosting The Shadow, az Oxygen, és a Gravity vezette fel a kiadvány hangulatát, ma pedig megérkezett az utolsó felvezető, a nyers őszinteséget sugalló címet viselő I Wish You Were Dead, amelyről így mesélt a zenekar:

„Mindannyiunknak van egy olyan ember az életében, akiről azt kívánjuk, bárcsak ne létezne, igaz? Mindannyian éreztük már a késztetést, hogy kitöröljünk valakit a gondolatainkból – valakit, aki annyira megbántott minket, hogy még mindig a fejünkben él. Szerettünk volna súlyosabb szövegeket írni egy vidámabb zenei alapra. Emellett egy kicsit belefáradtunk abba, hogy mindenáron politikailag korrektek legyünk…”

A finn hard rock/heavy metal színtér ismét felragyog: a LAURENNE/LOUHIMO művésznéven alkotó, két kivételes hanggal megáldott énekesnő újabb közös albummal örvendezteti meg rajongóit. Noha a 2021-es "The Reckoning" már bizonyította különleges zenei kapcsolatukat, a Battle Beast soraiban éneklő Noora Louhimo és a Smackbound frontasszonya, Netta Laurenne újra akcióba lendült.

"Falling Through Stars" címmel érkezik várva várt második albumuk, mely a Frontiers Records felügyelete alatt április 18-án látja meg a napvilágot. A lemez első hírnöke, a Damned című szerzemény már most ízelítőt ad abból a különleges világból, amit e két rendkívüli művész közösen teremt.

"A 'Falling Through Stars' a második közös albumunk Noorával, amely során lehetőségünk nyílt kitágítani határainkat és találkozni. Az album készítése során, melynek társproduceri feladatait férjemmel, Nino Laurenne-nel közösen láttuk el, rendkívül inspiráló légkörben dolgozhattunk. Ez az album egy izgalmas utazásra visz a metál múltján és jövőjén keresztül, tudatosan törekedtünk arra, hogy a '70-es évektől napjainkig ívelő stílusokat, hangszerelési megoldásokat és érzelmi töltéseket építsünk be a dalokba. A lemez dinamikája a nyers erő és a finom pillanatok különleges egyensúlyát teremti meg, amit izgatottan várunk, hogy megoszthassunk a közönséggel."

A tegnap elérhetővé vált Damned-ről pedig eképpen mesélt az énekesnő:

"A dal a dallamos metal és hard rock legklasszikusabb vonulatát képviseli az albumon. A videoklip készítésekor fontosnak tartottuk, hogy az albumon közreműködő session zenészekkel együtt szerepeljünk. A szerzemény a belső démonokkal, depresszióval és önbizalomhiánnyal vívott küzdelmekről szól, miközben azt az elszántságot is megörökíti, amely ezeken való felülkerekedéshez szükséges."

01. Falling Through Stars
02. Damned
03. To The Dark
04. All For Sale
05. The Cradle
06. Rotten Gold
07. FTS
08. Let The Light Be Free
09. Loud And Clear
10. Wait
11. David Bowie & Clyde

Nem is tudom, láttam-e valaha olyan metamorfózist a metalzene történetében, mely oly drámaian tükrözte volna alkotói sorsát, mint a Jinjer útja a háború sújtotta Ukrajnából a műfaj nemzetközi élvonalába...? 

Mint kritikus, aki végigkövette művészi fejlődésüket, sajátos kettősséget érzek a legutóbbi, 2021-ben megjelent "Wallflowers" albumuk kapcsán. Technikai virtuozitásuk, nyers erejük vitathatatlan - Tatiana Shmayluk vokális teljesítménye a korongon lenyűgöző, a hangszeres szekcióból áradó intenzitás pedig megkérdőjelezhetetlen. Mégis, mintha valami megfoghatatlan hiányzott volna a lemezről. Az a bizonyos esszencia, mely korábbi munkáikat, különösen a 2019-es "Macro"-t olyan emlékezetessé tette, mintha elhalványult volna. A dallamvezetés nem hagyott olyan mély nyomokat bennem, az atmoszférikus rétegek nem szőttek olyan gazdag hangszövetet, mint amit megszoktam tőlük. Bár minden alkotóelem a helyén volt - a súlyos riffek, a technikai bravúrok -, a végeredmény mégsem érte el azt a katartikus magasságot, amit a a "Macro" után vártam.

"Duél" címmel, ma jelent meg a formáció legfrissebb műve, amelyet öt kislemezzel vezettek fel. E dalok minden korábbinál mélyebbre ásnak az emberi lélek rétegeiben, új dimenziókat nyitva a zenekar expresszív palettáján.

Tavaly nyáron a Someone's Daughter váratlan megjelenése nyitotta meg ezt az új fejezetet: a történelem kiemelkedő női alakjainak állít méltó emléket - Kleopátrától Szent Johannán át Marie Curie-ig és Frida Kahlóig -, afféle girl power-himnusszá nemesítve a metalt. A Rogue korunk társadalmi keresztmetszetét rajzolja meg, míg a Kafka a művészlét árnyékos oldalait boncolgatja. Különleges helyet foglal el az albumon a Green Serpent, mely egyszerre szolgál a Jinjer jelenlegi esszenciájaként és Tatiana személyes vallomásaként az alkoholfüggőséggel vívott harcáról. E dal jelentőségét Eugene Abdukhanov basszusgitáros - aki maga is megvívta csatáját az alkohol démonával - és Tatiana is a zenekar eddigi legkiemelkedőbb alkotásaként definiálta egy interjúban. Utolsó beharangozóként a címadó dal érkezett január végén, amelynek mondanivalója a felelősségvállalás és a fájdalom által történő fejlődés.

Az album egészét áthatja az az intenzív érzelmi töltet, mely oly fájóan hiányzott a "Wallflowers"-ről. Tatiana egy őszinte pillanatában feltárta: a dalszövegek hosszú és fájdalmas vajúdás eredményeként születtek meg - ám e kreatív szenvedés gyümölcse vitathatatlanul egy érett művészi önkifejezés lett. Az albumnyitó Tantrum mindenféle felvezető nélkül robban az ember arcába és le is tépi azt, a tiszta énekes részeknél talán még soha nem hallhattuk ennyire sokoldalúan Tatiana hangját, a szöveg pedig egyszerre kritizálja a társadalmi hierarchiát és hirdeti a művészi-személyes szabadságot, mindezt egy provokatív, forradalmi hangnemben. A Dark Bile ("sötét epe") minden sorát áthatja az epére is jellemző végtelen keserűség, erőteljes metaforikus dal a melankóliáról és a mentális egészségről, döbbenetes hasonlatokkal. A mentális zavarok fekete lyukában magam is tévelyegtem egykoron, így különös rezonanciával hat rám e költői vallomás. A záróakkordként felcsendülő "I bathe in anxiety" - mintegy végső reveláció - nem pusztán költői kép, hanem azt a pontot mutatja be, ahol a szorongás és a pánik már nem csupán egy alkalmi vendég a lélek házában, hanem annak szerves részévé válik. És azt hiszem, ezzel igen sok ember tud azonosulni.

A kísérletező attitűd, mely áthatja az számcsokrot, nem pusztán ötletelés, hanem egy mélyebb művészi vízió manifesztációja - akár egy filmrendező átlépése a kommersz világából az artisztikus kifejezésmód felé. Ezen átlényegülés különös érdemének tekinthető, hogy miközben új területeket hódít meg, egy pillanatra sem veszít zenei integritásából. A művészi evolúció e magasabb szintjének megértése kétségtelenül egy érettebb mentalitást követel, ám a Jinjer rajongótábora - mely túlmutat a műfaj olykor felszínesebb befogadói rétegén - képes magáévá tenni e komplexebb kifejezésmódot.

A Jinjer legújabb műve sajátos hidat épít a 19. századi romantika és a fémzene között. Amit Tatiana mondott a romantikus hatásokról, az nem puszta művészettörténeti érdekesség - az album tényleg magába szívta a korszak szellemiségét. Érdekes látni, ahogy a francia forradalom és a napóleoni háborúk ihlette romantikus művészet visszaköszön a mai válságok tükrében. A személyes szabadság és önkifejezés vágya új értelmet nyer ezekben a dalokban. Az érzelmi hullámvasút - a teljes letargiától a kirobbanó életörömig - pont olyan intenzitással jelenik meg, mint a nagy romantikus művekben.

Tökéletes példája ennek a Hedonist, amely  egy igen erőteljes alkotás az élvezetek és a fájdalom kettősségéről, valamint a hedonista életfelfogás belső ellentmondásairól. A hedonizmus egyszerre áldás és átok ("A blessing! A grand curse!"), hiszen az állandó vágyakozás és az újdonság keresése ("I've been searching for something new") sosem hoz tartós beteljesülést. Természetesen a banda hazáját sújtó háborúra és az attól való menekülésre is vannak utalások - a Tumbleweed sorai a a gyökértelenségről, hontalanságról és identitáskeresésről szólnak, míg az A Tongue So Sly a pletykás embereket veszi górcső alá. A Fast Draw témája pedig a belső konfliktusok és az önvizsgálat, amelyet a western-filmek párbaj-motívumával jelenít meg a csapat.

Kétségtelenül egy komoly mérföldkövet jegyez az együttes karrierjében a "Duél". Az album a legnyersebb, legexplicitebb nyíltsággal tárja fel a legmélyebb érzéseket, a lemeztelenített lelket, miközben művészi autenticitása olyan magasságokba emeli a zenekart, amit korábban még talán ők maguk sem mertek megcélozni. A félelemmel, szorongással való szembenézés, a történelmi reflexiók és a filozofikus mélységek olyan tökéletes egységgé állnak össze, ami valóban a zenekar eddigi legérettebb, leghitelesebb, legőszintébb megnyilatkozásává teszi ezt a művet.

Tatiana hangi és dalszerzői teljesítménye mellett zenésztársai is odatették magukat az albumon, Vlad dobtémái, Eugene és Roman gitárjai is rendben vannak. A "Duél" valódi katarzist kínál: olyan mélységekbe vezet, ahol a személyes démonokkal való találkozás elkerülhetetlen. Az album minden egyes hangja, minden rezdülése a kollektív és egyéni szorongások, ki nem mondott igazságok és elfojtott érzelmek labirintusában vezet minket. A zenekar tagjai által megélt fájdalom és küzdelem nem volt hiábavaló - olyan művet alkottak, amely egyszerre szolgál tükörként és lámpásként a lélek útvesztőjében, lehetőséget adva hallgatóinak, hogy szembenézzenek saját árnyékaikkal, legmélyebb félelmeikkel és legtitkosabb vágyaikkal.

10/10

Megjelenés: 2025.02.07.

Kiadó: Napalm Records

Dallista:

01.    Tantrum
02.    Hedonist
03.    Rogue
04.    Tumbleweed
05.    Green Serpent
06.    Kafka
07.    Dark Bile
08.    Fast Draw
09.    Someone's Daughter
10.    A Tongue So Sly
11.    Duél

Zenészek:

Tatiana Shmayluk - ének

Roman Ibramkhalilov - gitár

Eugene Abdukhanov - basszusgitár

Vladislav Ulasevish - dobok

Tizenkettedik albumának kiadására készül az Arch Enemy - a lemez március 28-án jelenik meg "Blood Dynasty" címmel.

Michael Amott, a zenekar gitárosa korábban így mesélt a készülő műről:

"Az új album minden eddigi munkánk határait feszegeti, túllép azon, amit elvárhantál ettől a zenekartól. Alig várjuk, hogy meghallgassátok és érezzétek azt az energiát, amit minden egyes számba beleadtunk!"

A korongról három videoklipes dal jött ki eddig, elsőként a Dream Stealer, amelyet októberben a Liars&Thieves követett, majd decemberben a címadó track is megkapta a maga vizuális anyagát. A sors fintoraként éppen aznap Alissa White-Gluz énekesnő lebetegedett, ám mostanra meggyógyult, így gond nélkül megtarthatják az tavasszal induló észak-amerikai turnét, amely április 14-én kezdődik a kaliforniai San Diegóban, és a wisconsini Milwaukee-ban ér véget május 18-án. A csapat a tavalyi nagy sikerül budapesti koncertje után október 14-én ismét útba ejti hazánkat az Amorphis, az Eluveitie és a Gatecreeper társaságában, a bulinak pedig ezúttal is a Barba Negra ad otthont.

Ma megtekinthetővé vált az album negyedik kislemezes dalához, a Paper Tiger-hez készült videó:

A Butcher Babies életében jelentős változás történt a közelmúltban: Carla Harvey távozása után Heidi Shepherd egyedüli énekesnőként viszi tovább a csapat örökségét. A The Adventures Of Pipeman műsorában Shepherd érdekes részleteket tárt fel a zenekar jelenlegi működéséről. Bár előadásmódjának védjegye a hörgés, a zenekar hangzásvilágában továbbra is harmonikusan ötvöződnek a nyers és a dallamos elemek. Ezt kiválóan példázza a 2024 novemberében megjelent Sincerity című szerzemény is, amely az új felállás első gyümölcse, és amelyben Shepherd tiszta énekhangjáé a főszerep.

"A klasszikus énekképzés volt az alapom, mielőtt a metal műfaj felé fordultam. Érdekes módon sokan meglepődnek, amikor először hallják a tiszta énekhangomat. A reakciójuk gyakran döbbenet: 'Nahát, te valóban tudsz énekelni!' Ilyenkor csak szerényen megjegyzem: 'Hát igen, elvégre egy zenekarban tevékenykedem.'"

- mesélte az énekesnő, aki azt is fontosnak tartja tisztázni, hogy az extrém metal vokálokat egyáltalán nem könnyű profi szinten űzni, és megfelelő képzés hiányában sérülhetnek a hangszálak.

"Az évek során elsajátítottunk egy speciális énektechnikát, amely rendkívül nagy körültekintést igényel - helytelen kivitelezés esetén ugyanis maradandó hangszálkárosodást okozhat. Éppen ezért maximális figyelmet fordítok a helyes kivitelezésre. Különösen a turnék során kell odafigyelnem, amikor folyamatosan váltakozik a tiszta és a scream énektechnika - bár ez nem újdonság számomra, hiszen már 15 éves pályafutásunk alatt végig így énekeltem. A különbség talán csak annyi, hogy a 'Sincerity' című dalunkban ez a kettősség még hangsúlyosabban jelenik meg, mint korábban."

Bár hölgyek esetében nem illendő, Garda Zsuzsa biztosan nem sértődik meg, ha
firtatjuk, hány éves. Sőt, az elsősorban blues-, progrock berkekben ismert énekesnő
ezúttal maga hozakodik elő az életkorával. Ránézésre aligha hihető, de tényleg
harminc esztendeje énekel a színpadon és idén ünnepli félszázadik születésnapját.
A Garda Zsuzsa 30/50 című jubileumi koncertjének keretében műfajilag változatos
pályafutásából a jelenleg is működő formációival lép fel március elsején az Off
Kulturban.

Zsuzsa az elmúlt három évtizedben háttérénekesként koncerteken és
felvételeken olyan neves előadók és zenekarok mellett, illetve mögött szerepelt, mint
többek között az Omega, a Skorpió, a Sziámi, vagy a Kimnowak. Balázs Fecó
utolsó koncertturnéján ő volt a vokálszekció vezetője. Több ezer ember előtt énekelt
már a Szigeten és a legnagyobb, legrangosabb zenei szentélyek (Aréna, egykori
SYMA csarnok, Müpa) pódiumán, de többnyire kisebb klubok és fesztiválok
közönségét varázsolta le egyedi orgánumával. Musical énekesként Varga Miklóssal,
Keresztes Ildikóval, Demeter Györggyel, Makrai Pállal is állt egy színpadon. Bagdi
Bella,  a spirituális körökben ismert mantraénekesnő révén pedig már platinalemezes
közreműködő.

Tizenhat évig volt a Janis Joplin Emlékzenekar frontasszonya, s immáron 13 éve a
kontinens alighanem legjobb Pink Floyd tribute zenekara, a Keep Floyding állandó
vokálosa. (Talán a világon is csak nagyon kevesen képesek Zsuzsához hasonlóan
előadni a "Dark Side Of The Moon"-ról a The Great Gig In The Sky című elképesztő
vokális bravúrt!!! )

De megemlíthetjük két további, progresszív rockot játszó csapatát is. A Maya Prog
Band a Solarishoz és az After Cryinghoz hasonlóan nemzetközi progresszív
körökben is magasan jegyzett együttesnek számít. A Garda pedig debütáló,
Breathe Again című háborúellenes klipjével több díjat söpört be különböző külföldi
filmfesztiválokon! A Nemzetközi New York-i Filmfesztiválon a Diamond Globe-díjat,
az indiai Rohip International Filmfesztiválon a legjobb zenei videó díját kapták meg.
Külön elismerést kapott a videó az Athvikvaruni és a Thilsri Nemzetközi
Filmfesztiválon, az ausztrál 4th Dimension Independent Film Fesztiválon, valamint a
Europe Music Video Awards-on és a Rome Music Video Awards-on is.

A születésnapi bulit a Piano Projekt kezdi, Zsuzsa a Maya Prog Band
zongoristájával, Szabó Gergővel párban muzsikál. Ezután következik a fesztiválokról
és pubokból már jól ismert Garda-Benkő Blues Duó – a főhősnő társa ebben a
formációban Benkő Zsolt, az ország egyik legelismertebb blues gitárosa, tanár,
előadó.

A fentebb már említett Keep Floyding tagjaival ezen az estén egy rendhagyó
programot adják elő Zsuzsa kedvenc Pink Floyd opuszait.
Különleges meglepetésvendége Bátky Zoli (BZ), a Wendigo, Wall of Sleep és az At
Night I Fly frontembere. Utóbbi formáció most megjelent lemezén Zsuzsa is hallható
háttérénekesként. Ezen az estén külön erre az alkalomra írt duettjuket adják elő a
Keep Floyding legénységének közreműködésével!
Az est zárásaként 11 év után először látható és hallható élőben a nagy múltú Janis
Joplin Emlékzenekar! Rengeteg zenész megfordult a bandában, e jeles alkalommal
egy klasszikus felállás örvendezteti meg a nagyérdeműt:

Gilián Gábor – dob,

Kovács Attila – dob,

Prohászka Ferenc – basszusgitár,

Lovas János – gitár,

Nagy „Nono” Norbert – gitár,

Takács Attila „Kistaki” – szájharmonika,

Garda Zsuzsa – ének

Időpont: 2025.03.01. OFFKULTÚR

18:00 Kapunyitás
18:30-19:00 Piano Projekt feat. Szabó Gergő (MAYA)
19:15-19:50 Garda-Benkő Duo
20:15-21:00 Keep Floyding
21:00-21:10 Meglepetés duett Bátky Zoli – BZ barátommal
21:30-22:30 Janis Joplin Emlékzenekar feat. Benkő Zsolt