Új fejezet kezdődött a kaliforniai metal színtéren: a Butcher Babies friss dallal jelentkezett a napokban Sinceritycímmel, bár a zenekar neve már nem fedi teljesen a valóságot, hiszen az egyik alapító tag, Carla Harvey már nem erősíti a csapatot. Az énekesnő nem hagyta találgatni a rajongókat: részletesen feltárta távozásának okait, egyúttal izgalmas bejelentést is tett. The Violent Hour néven saját projektet alapított, amelynek debütáló anyagára már nem kell sokat várni.
A Sincerityhez természetesen vizuális élmény is társul: a ma debütált kisfilm London sötét sikátorain vezeti keresztül a nézőt. A nyersséget hangsúlyozó, egyetlen snittből álló felvétel a banda két tagja, Heidi Shepherd énekesnő és Henry Flury gitáros rendezői vízióját tükrözi, Heidi pedig így mesélt a szerzeményről:
"A Sincerity mélyen személyes vallomás a megtört bizalomról: egy olyan kapcsolat lenyomata, ahol az őszinte érzelmek manipuláció áldozatává váltak. A dalszöveg kendőzetlenül tárja fel azt a fájdalmas felismerést, amikor rádöbbensz: aki gyengédséget ígért, valójában csak saját önző céljaira használta fel a sebezhetőségedet."
Bár pontos dátumok még nem ismertek, de a zenekar már több új dal megjelenésén is dolgozik, és kiadót is váltottak - ezentúl a Judge&Jury Records gondozásában jelennek meg a szerzemények. A kiadó nem akárkik nevéhez fűződik: a platinalemezes producer Howard Benson (My Chemical Romance, Seether, Skillet, Of Mice & Men) és Neil Sanderson (Three Days Grace) közös vállalkozása jegyzi majd az anyagot. A dalok hangszerelése is profi kezekben volt: Benson woodland hills-i stúdiójában, a West Valley Recording Studiosban csiszolták tökéletesre a hangzást.
Sharon den Adel sosem tett lakatot a szájára, ha nézeteiről volt szó - többször hangot adott véleményének az orosz-ukrán háború, a közel-keleti nők kapcsán, de nemrégiben azt is elmondta, hogy a Within Temptationtöbb ezer követőt veszített egy Pride-dal kapcsolatos Instagram-poszt miatt.
Néhány nappal ezelőtt egy spanyol rockmagazinnak adott interjút az énekesnő, aki elárulta: a társadalom változik, de sajnos nem a progresszív irányba.
"A társadalmunk ismét változik, de mintha kicsit visszafelé haladnánk. Úgy gondolom, ez sok mindennel összefügg a társadalomban, különösen azzal, hogy az emberek gondolkodásmódja és ítéletei lassan alakulnak. Úgy érzem, hogy régebben, különösen Európa bizonyos részein, nagyobb volt a tolerancia, mint most. Ez talán egyfajta reakció a közelmúlt változásaira – a #MeToo, a Black Lives Matter mozgalmakra. Mintha ezek a mozgalmak ellenállást váltottak volna ki a változással szemben."
- vélekedett Sharon a változásokról, majd eképpen folytatta:
"Remélhetőleg ez elmúlik majd, és az emberek rájönnek, hogy a lényeg végső soron mindig az emberekről szól. Legyen szó akár LMBTQ jogokról, faji igazságosságról vagy nemek közötti egyenlőségről, a középpontban az ember áll. De kétségtelen, hogy ez egy nagyon kényes téma. Az embereknek meg kell érteniük, hogy mindannyian egyformák vagyunk. És attól, hogy valaki más, még nem kellene nevetségessé tennünk vagy kitaszítanunk őt a társadalomból. Épp ellenkezőleg, át kellene ölelnünk azokat, akik különböznek, hiszen ettől lesz színesebb a világ."
Amikor a csapattól jó pár rajongó elpártolt, Sharon nem esett kétségbe - sőt, véleménye szerint minél kevesebb olyan ember követi őket, akik nem értenek egyet a zenekar nézeteivel, annál jobb.
"Nem érdekel, ha emiatt elveszítem ezeket a követőket, de megdöbbentett ez a reakció. Annyi embert felkavart ez az üzenet. Hová tart a világ? Ez kicsit elszomorított. Csak azért, mert mondtunk valamit az egyenlőségről, arról, hogyan látjuk és kezeljük egymást. Nagyon meglepődtem! Ezek a reakciók megmutatják, mennyire eltérően gondolkodnak az emberek a társadalmi változásokról. Nem hittem volna, hogy ez kerekedik belőle. De mindegy, hiszen egyáltalán nem bántam meg. Sőt, örülök, hogy így alakult, mert legalább "megtisztult" a követőtáborunk."
A néhai Chester Bennington művészi öröksége vitathatatlan, még ha korai távozása mély fájdalmat is okozott rajongóinak. Őszintének kell lennem. Bár sajátos előadásmódja és kivételes tehetsége megkérdőjelezhetetlenül a nu metal/alternatív metal legnagyobb nevei közé emelte őt, személyesen engem csak részben érintettek meg a Linkin Park dalai - talán a legismertebbek, mint az In The End, a Numb vagy a Somewhere I Belong. A zenekar többi szerzeménye nem talált utat a szívemhez, annak ellenére, hogy Chester egy piszok tehetséges művész volt.
Nem kis meghökkenést váltott ki szeptemberben a hír, miszerint a zenekar hét év hallgatás után visszatér, mégpedig egy női frontemberrel. A 38 éves Emily Armstrong neve egyáltalán nem ismeretlen az amerikai alternatív zenében, a Dead Sara alapító-énekeseként 2005 óta aktívan ténykedik a szcénában. A bejelentés -egy online rajongói esemény- keretein belül fedték fel az énekesnő kilétét is, egyúttal debütáltatták a The Emptiness Machine című új dalukat, ami azonnal a plafonig emelte a hangulatot, majd néhány hét múlva érkezett a League of Legends-világbajnokság hivatalos himnuszának megválasztott Heavy Is The Crown.
A nu metalt valahogy sosem tudtam teljesen befogadni, maximum ha valami mással fuzionált - mint a Kittie vagy az Infected Rain esetében. De mind a The Emptiness Machine, mind a Heavy Is The Crown azonnal belopta magát a szívembe. És nem azért mondom, mert "jaj de jó, női énekes" (ahogy egyszer megkaptam...) - Emilyben van valami plusz, ami még Chesterből is hiányzott. (És bocsánat a hardcore rajongóktól).
A "From Zero" a mai nappal került a boltok polcaira, rajta 11 dallal. A The Emptiness Machine és a Heavy Is The Crown után, október végén jelent meg az Over Each Other, amelyhez látványos videoklipet forgatott a csapat Szöulban, az ottani koncertjük után, a videót pedig Joe Hahn, a formáció koreai származású lemezlovasa rendezte. Tegnap pedig a negyedik kisfilmes tétel is kijött, a fülbemászó refrénnel bíró Two Faced.
A dalok mindegyike remekül hozza a nu metal stílusjegyeit, éppúgy, mint az eddigi lemezeken, ám ez a korong azoknál jóval másabb. Több. Szenvedélyesebb, energikusabb, van benne ÉLET. Tiszta energia és valami ősi erő süt belőle. A Cut The Bridge pörgős ritmusától kezdve az Overflow lebegős atmoszféráján át a Good Things Go melankolikus hangulatáig minden tétel zseniálisan passzol egymáshoz. Ez nem csak egy remekül összehozott visszatérő Linkin Park-album, ez egy tökjó utazás. Persze nem fáklyásmenet egy olyan ikonikus énekes helyébe lépni, mint amilyen Chester volt - kapott is a hölgy (és kap a mai napig is) hideget-meleget, megpróbálták besározni, ám Emily keményen állja a trollok rohamozásait. Az énekesnő megjelenése is egyfajta nyugodt bölcsességet sugall, ugyanakkor érezteti a benne szunnyadó energiát, ami a fellépések alkalmával elszabadul és még képernyőn keresztül is rabul ejti az embert.
A hangja sem a tizenkettő-egy tucat, hanem valami egészen egyedi. A Heavy Is The Crown-ban olyan profin mutatja meg a tiszta hangját és a scream-technikát, hogy ilyen szinten talán csak Maria Brink tudta ezt eddig az In This Moment-ből. És mielőtt valaki legyintene, hogy "á, csak üvöltözik" - próbáld meg egyszer, aztán beszélünk... Itt kell megemlítenem a rap-részekért felelős Mike Shinodát, aki szintén kitesz magáért, nem mellesleg remekül kézben tartja a dolgokat, ami az együttest illeti - végső soron neki köszönhető a visszatérés.
Bátor húzás volt a bandától az újraindulás, a kockázat ugyanis hatalmas volt. Nemcsak Chester hardcore rajongóival és az Emily ellen hergelőkkel kellett számolni, hanem azzal is, hogy az új felállás simán befuccsolhat. Azonban véleményem szerint sokkal többen lesznek, akik adnak egy esélyt az új Linkin Parknak - és nem fognak csalódni. Emily nem próbálja meg Chestert utánozni. Van saját hangja, stílusa, egyénisége, miközben a régi dalokhoz hihetetlen alázattal és tisztelettel nyúl, elismerve ezzel elődje munkásságát és tehetségét. Ez a lemez engem is megvett, pedig mint azt írtam, nem vagyok kimondottan a nu metal műfaj megszállottja. De lehet, hogy ezek után az leszek, hiszen keveseknek sikerül szó szerint a nulláról újrakezdeni valamit, ráadásul egy olyan kiadvánnyal, ami telis-tele van erősebbnél erősebb felvételekkel.
9,5/10
"From Zero"
2024.11.15.
Warner Records/Machine Shop
01. From Zero (Intro) 02. The Emptiness Machine 03. Cut The Bridge 04. Heavy Is The Crown 05. Over Each Other 06. Casualty 07. Overflow 08. Two Faced 09. Stained 10. IGYEIH 11. Good Things Go
Gőzerővel készül az Epica legújabb nagylemeze, a holland hatosfogat pedig minden korábbinál grandiózusabb albummal készül meglepni rajongótáborát.
A zenekar nemrégiben már villantott egy vadonatúj szerzeményt, október végén látott napvilágot ugyanis a De Efteling élményparkkal közösen készített daluk, a The Ghost In Me (Danse Macabre)- bár egyelőre nem tudni, hogy ez a tétel felkerül-e az új korongra.
Arcana címmel a mai napon vált elérhetővé a csapat új felvétele, amely minden bizonnyal helyet kap majd a készülő albumon, és természetesen videoklip is készült hozzá.
"Az Arcana végigvezet az élet spirituális fejlődésének egyetemes szakaszain - utat mutat a magasabb tudatosság és a spirituális önismeret felé."
"Pirates II - Armada" cimmel, nyáron került boltokba a Visions of Atlantis új albuma. A kiadvány óriási siker lett, bár a 2022-es "Pirates" már sejtette, hogy valami különleges készülődik, az új lemez még ehhez képest is hatalmas előrelépés. A zenekar ezzel beváltotta 2019-es ígéretét, amikor azt mondták, új alapokra helyezik a szimfonikus metal műfaját.
Bár Clémentine Delauney és csapata már egy sikeres turnét maga mögött tudhat az új albummal, a következő koncertsorozatig sem tétlenkednek. A 2025 tavaszán startoló körút előtt különleges meglepetéssel készülnek rajongóiknak, amit nemrég egy Facebook-bejegyzésben jelentettek be.
"Izgalmas újdonság vár benneteket minden kedden! Új videókkal követjük és ünnepeljük az "Armada" útját egészen a 2025-ös észak-amerikai turnéig, ami jövő áprilisban veszi kezdetét. A rajongók később a kedvenc streaming platformjaikon is megtalálják majd ezeket a dalokat. Maradjatok velünk!"
Ma meg is érkezett az első videó, amelyben két dal, a To Those Who Coose to Fight és a The Land of the Free különleges egyvelege látható és hallható, a felvételt pedig a franciaországi Lyonban, a La Rayonne nevű kulturális központban rögzítették.
2021 februárjában sokként érte a holland zenekar rajongóit a hír, miszerint a Delain addig ismert felállásában megszűnik létezni - távozott Charlotte Wessels énekesnő, Otto Schimmelpenninck van der Oije basszeros és Timo Somers gitáros.
A szétválás okairól több ízben mesélt már mind Martijn Westerholt alapító és billentyűs, mind at ex-énekesnő Charlotte, ám mindketten teljesen másképp látják az okokat, amelyek a szakításhoz vezettek.
Nemrégiben a Loaded Radio műsorvezetőjének, Scott Penfoldnak adott interjút a zenész, amelyben ismét kitért a múltra, és a jövőről is szót ejtett.
"Az egész 2021 februárjában csúcsosodott ki, de valójában már 2019 végén elkezdődött a folyamat. Kiégtem, mivel Charlotte-tal ketten vittük a zenekar operatív részét, míg a többi tag inkább session zenészként működött közre - ami egyébként teljesen rendben volt így, hiszen ez volt a megszokott felállás. Amikor a kiégés miatt jeleztem, hogy szeretnék visszavenni a tempóból, főleg a turnékból, a három másik tag előállt azzal, hogy változtatni szeretnének a működésen. Konkrétan azt akarták, hogy ők folytathassák a turnézást nélkülem. Ez azonban kivitelezhetetlen volt, hiszen a Delain egy hivatalos vállalkozás, amiért én és Charlotte feleltünk. Ha nélkülem turnéznak és bármi balul sül el, én tartozom érte felelősséggel."
- csapott bele a sűrűjébe Martijn, majd így folytatta:
Charlotte erre azt mondta, hogy ezt majd megoldják, különben kilép és saját projektjeire koncentrál. Végül felajánlottam, hogy vegyék át tőlem a zenekart. Ez azonban problémás lett volna, mivel a dalok nagy részét én írtam Guus Eikens-szel, illetve később részben Charlotte-tal, aki eleinte főleg a dalszövegeket hozta. Bár fájt a gondolat, kész voltam átadni nekik a zenekart, és elkezdtünk erről tárgyalni, de végül nem jutottunk közös nevezőre. Ma már hálás vagyok ezért, mert sokan figyelmeztettek, hogy nem szabadna csak úgy lemondanom arról, amit felépítettem, hiszen a Delain hangzása jelentősen megváltozna. Végül össze kellett szednem magam és át kellett gondolnom a folytatást. Ironikus módon a Covid-időszak egyfajta megváltás volt számomra - bár furcsa ezt így mondani. De ez az időszak adott teret és időt arra, hogy újratervezzem a jövőt.
Egy közelmúltban adott interjújában Charlotte nem ment bele ennyire a részletekbe, de annyit elmondott: olyan konfliktushelyzet állt elő, amire nem találtak kompromisszumos megoldást.
Amikor arról kérdezték Martijnt, nyitott lenne-e egy jövőbeli együttműködésre Charlotte-tal, így válaszolt:
'Őszintén szólva, még mindig vannak bennem feldolgozatlan érzések, így jelenleg nem igazán vagyok nyitott erre. Ha összehasonlítjuk Charlotte Delain utáni munkásságát az én zenémmel, jól látható, hogy teljesen más irányba indultunk el. Nagyra értékelem, hogy sikerült kialakítania a saját egyéni hangzását - ezt kimondottan pozitívumnak tartom. Ugyanakkor épp ez mutatja meg legjobban, mennyire különböző utakon járunk most. Bár szkeptikus vagyok egy esetleges közös munkával kapcsolatban, az élet kiszámíthatatlan, ezért sosem mondanám azt, hogy soha. De jelenleg nem látom realitását egy ilyen együttműködésnek.'"
Két hónapja került fel a YouTube-ra egy videó, amelyben egy mindössze 11 éves indiai kislány látható, száriban, homlokán bindivel. Gitárt tart a kezében, és olyan profizmussal játssza a Metallica ikonikus Master of Puppets című számát, hogy a közönség lelkes tapsviharral jutalmazza előadását.
A szemtelenül fiatal tehetség neve Maya Neelakantan, és 2013. május 4-én született a délkelet-indiai Csennai városában, indiai édesapa és ausztrál édesanya gyermekeként. Hatéves kora óta gitározik, amelyre édesapja inspirálta, hiszen ő maga is szenvedélyesen játszotta a Metallica és a Slayer híres riffjeit. A híressé vált fellépése az America's Got Talent tehetségkutató műsorában történt, ahol Simon Cowell egyenesen „rockistennőnek” nevezte Mayát. Az ifjú hölgy évekkel korábban már elindította Instagram-fiókját is, ahol rockdalokat ad elő, melyekben a karnatikus (dél-indiai klasszikus) zene elemeit is megjeleníti.
A rock- és metalszcéna természetesen felfigyelt az ifjú tehetségre; legutóbb például az Exodus hívta meg egy rövid vendégszereplésre orlandói koncertjükre, ahol Maya a Brain Dead című szerzeményben csillogtatta meg nem mindennapi talentumát.
Amikor arról kérdezték, hogyan képzeli el a saját zenéjét, a bájos leányzó így fogalmazott:
"Az álmom, hogy megalkossak egy saját műfajt, amely egyesíti minden zenei érdeklődésemet. Ez a stílus az extrém thrash metal és a komplex karnatikus zene, vagyis a dél-indiai klasszikus hagyomány kombinációja lesz. Valami olyan egyedi jellegű, mint a Tool zenéje."
Mi pedig biztosak vagyunk abban, hogy ilyen elhivatottsággal és tehetséggel valóra tudja váltani ezt az álmot.
A közelmúltban számoltunk be arról, hogy bár Carla Harveytávozott a Butcher Babies fedélzetéről, a zenekar új dal készítését jelentette be, immár csupán Heidi Shepherd énekesnővel.
Carla nemrégiben részletesen feltárta távozásának hátterét, de nem tűnik el a zenei életből - The Violent Hour néven indított projektjével már a debütáláson munkálkodik.
A mai nappal megérkezett a Butcher Babies új szerzeménye, amely a Sincerity címet viseli, egyben az első dal, amelyben már csak Heidi énekel.
"Az elmúlt másfél évtizedben a Butcher Babies az agresszióról és a lendületes dallamokról volt ismert. Ez az új szám sem tér el ettől. A valós élettapasztalatokba és elvárásokba merülve, miközben lelkünk legvadabb részét tárja fel, ez a kislemez egy érzelmi hullámvasutat indít el aközött, hogy reménykedve nézünk a jövőbe, miközben a múltbeli veszteségekre emlékezünk."
Az Epica új stúdióalbumának munkálatai javában zajlanak, ahogy arról már többször beszámoltunk. A holland szimfometal zenekar a hírek szerint minden eddiginél ambiciózusabb anyagon dolgozik. A zenekar legutóbb 2021-ben jelentkezett nagylemezzel - az "Omega" című albummal - visszakanyarodtak a csapat védjegyévé vált hangzásvilághoz.
Az együttes ma jelentette be, hogy új dallal örvendezteti meg közönségét - az Arcana című szerzemény jövő szerdán, november 13-án debütál, és már előre lementhető a digitális platformokon, ahogyan Simone Simons, a banda frontasszonya is elmondja az alábbi felvételen:
Nagy várakozás övezi a Delain holnapi, november 8-i meglepetését: vadonatúj középlemezük jelenik meg "Dance With The Devil" címmel. Ez lesz a második olyan kiadvány a 2023-as "Dark Waters" nagylemez után, amelyen már az új felállás hallható, élén Diana Leah énekesnővel. Korábban az EP címadótételéhez és néhány nappal ezelőtt a The Reaping című dalokhoz már érkeztek videoklipek.
Egy friss interjúban Martijn Westerholt, a csapat billentyűse és alapítója beszélt a holland zenekar zenei-és személyes fejlődéséről, közel négy évvel azután, hogy bejelentette a csapat korábbi felállásának megszűnését. Amikor arról kérdezték, milyen nyomást jelent kiváló teljesítményt nyújtani Európa legnagyobb rock- és metalfesztiváljain egy csaknem teljesen új felállással, Martijn így fogalmazott:
"Nemrég tértem haza egy közel egyhónapos amerikai útról. Régóta dédelgetett álmom volt ez az utazás, ami New Englandben kezdődött és Floridában ért véget. Ez az időszak lehetőséget adott, hogy kicsit visszavonuljak és áttekintsem: hol tartunk most és mit értünk el eddig?"
- kezdte fejtegetni gondolatmenetét.
"Ha végiggondolom, hova jutottunk és mit értünk el... Mély hálát érzek jelenlegi helyzetünkkel kapcsolatban. Az elmúlt két és fél év eseményei nem mindennapi kihívást jelentettek - a tagcserék mellett olyan jelentős fesztiválokon kellett helytállnunk, mint a Graspop, a Wacken, a Masters of Rock vagy a Summer Breeze. Rendkívül büszke vagyok a zenekar minden tagjának teljesítményére, és külön köszönettel tartozom rajongóinknak. A 2023-as Dark Waters album mind zeneileg, mind egészében véve pozitív visszahangra talált. Az volt a szándékom, hogy bebizonyítsam: a Delain jellegzetes hangzása továbbra is él, és a banda nem érdemtelenül viseli ezt a nevet. Úgy érzem, ezt a küldetést sikerült teljesítenünk. Természetesen nem mindenki ért egyet ezzel, de én azokra összpontosítok, akik őszintén élvezik, amit csinálunk. Hiszen nemcsak saját örömünkre és belső indíttatásból zenélünk, hanem azokért is, akik hallgatják a zenénket. Mindezért mélységes hála és öröm tölt el."
A zenész természetesen ezúttal is kitért a csapaton belüli dinamikára.
"Természetesen igyekszem átadni az új tagoknak mindazt a tapasztalatot, amit az évek során összegyűjtöttem. Nagy változás, hogy most sokkal inkább csapatként működünk, ami korábban nem volt jellemző. Régebben Charlotte és én vittük a prímet, az utolsó közös albumunkon pedig már Timo is aktívabban részt vett - de ez csak a legutolsó lemezre volt igaz. A korábbi albumoknál annyira magamra vállaltam mindent, hogy végül kiégtem."
- fedte fel titkát Martijn.
"Ráadásul hiányzott a környezetemből az elismerés mindazért, amit az együttesért teszek. Végső soron én is ember vagyok, mindenkinek szüksége van a megbecsülésre, főleg egy olyan összetett projekt esetében, mint a Delain. Nagyon fontos az emberi támogatás. Most sokkal jobb a helyzet, hiszen - hogy úgy mondjam - jobban megoszlanak a feladatok. Kevesebb teher nehezedik rám, így mindenki arra koncentrálhat, amiben igazán jó. Én is jobban tudok a zenére összpontosítani, ami hihetetlenül boldoggá tesz."
