Tegnapelőtt jelentette be a norvég Tristania, hogy befejezik működésüket. A zenekar 2019-ben még arról tájékoztatta a fanokat, hogy új nagylemez van készülőben - utolsó albumuk a 2013-ban, "Darkest White" címmel jelent meg, amely a harmadik korong volt Mariangela "Mary" Demurtas énekesnővel, aki 2007-ben váltotta Vibeke Stene-t a mikrofon mögött.

A csapat indoklásában nem személyes ellentétek szerepelnek a feloszlás okaként, hanem az egyik tag családjában felmerült súlyos betegség. Így minden tervük - beleértve egy, a közeljövőre tervezett dél-amerikai turnét - kútba esett. 

Most Mariangela, a formáció volt énekesnője jelentkezett be Facebookján, amelyben köszönetet mond a rajongóknak és terveiről is szót ejt.

Köszönöm a kedvességeteket és a szereteteket! Sok üzenetet kaptam tegnap és szeretném volna megköszönni a csodálatos támogatást. Örülök, hogy sokan őrzitek a zenekar emlékét és a jövőben is hallgatjátok a lemezeinket, hiszen a zene mindig megmarad! Hálás vagyok a Tristaniával töltött csodálatos időkért és a lehetőségért, hogy sok fantasztikus embert ismerhettem meg, beutazhattam a világot és nagyon különleges pillanatokban lehetett részem. A nagyszerű emlékek mindig velem maradnak.

- kezdte sorait Mary, majd eképpen folytatta:

Azt azonban tudnotok kell, hogy a Tristania feloszlása nem befolyásolja a zenei tevékenységünket. A zenekar minden tagja számos különböző projektben vesz részt, és mindannyian nagyon hálásak vagyunk a követésetekért. Ami engem illet, sosem álltam le a zenéléssel, a Tristaniával közös második albumom, a "Darkest White" után, pontosan 2013-2014-ben írtam egy szólóalbumot, az "Elsewhere"-t , majd 2016-ban elindítottam egy új projektet Ardours néven, utóbbival 2019-ben két albumot adtam ki, a "Last Place On Earth"-t , 2020-ban egy EP-t "Eu4ia EP" és 2022-ben egy újabb albumot "Anatomy Of A Moment" elnevezés alatt, mindezt a Frontiers Recordsnál. Az elmúlt években volt néhány nagyszerű együttműködésem és közreműködésem más művészekkel is.

Idén, év elején kiadtam egy szóló EP-t "Dark Ability" címmel, és júliusban színpadra vittem a projektemet.
Ebben a hónapban a Ricardo Gordo-val fogok fellépni egy különleges estén, ahol először énekelek portugál nyelven. Csak azt akartam, hogy tudjátok, mindig zenélni fogok, és harcolni fogok azért, hogy a tevékenységemet tovább folytathassam, aktív leszek, ez nem könnyű dolog, bár keményen dolgozom és szabad szellem vagyok, nem számít, milyen nehéz az élet néha, én mindig kihozom magamból a legjobbat! Itt az ideje továbblépni, kérlek tartsd meg Tristaniát a szívedben, csekkold a többi zenémet és ne félj követni az új projektjeimet vagy csatlakozz a Patreonomhoz az exkluzív tartalmakért! 

Hamarosan találkozunk!

Mary

Az olasz származású énekesnő Szardínia szigetén született 1981. november 4-én és zenén nőtt fel, már kamaszként próbálgatta hangját különböző együttesekben. A főiskola befejezése után Milánóba költözött és spanyol nyelvet kezdett tanulni, a Tristaniához való csatlakozása pedig meghozta az elismerést számára. Férje a Moonspell gitárosa, Ricardo Amorim, akivel 2015 óta házasok, 2017-ben megszületett Lorenzo nevű fiuk. A kis család a zenész szülővárosában, Lisszabonban él.

1997-ben, a dél-norvégiai Kristiansand városában alakult a kezdetben gótikus, később szimfonikus metált játszó Trail of Tears. Első albumuk 1998-ban, "Disclosure in Red" címmel alakult meg, amelyet további hat követett. 

A zenekar több tagcserén átesett, a mikrofon mögött állt már Helena Iren Michaelsen, aki később szerencsét próbált a holland Epicában is, jelenleg az Imperia frontasszonya, Cathrine Paulsen, valamint férfi hang is volt a csapatban, Kjetil Nordhus személyében. 

Legutolsó nagylemezük "Oscillation" címmel került boltokba 2013 tavaszán, amelyen Ronny Thorsen énekelt, majd hét évig semmit nem lehetett hallani a banda felől. Ekkor jelentették be ugyanis, miszerint egy kis erősítést kaptak, énekesnőként csatlakozott hozzájuk ugyanis a Sirenia ex-frontlánya, a spanyol Ailyn, azonban a bejelentést követően nem lehetett hallani a csapat felől - mostanáig. Tegnap ugyanis az énekesnő a Facebookon jelentette be: zenésztársaival októberben stúdióba vonulnak, hogy felvegyék nyolcadik sorlemezüket.

Kedves Mindenki! Őszintén elnézést kérünk a hosszú hallgatásért. Sokan bombáztatok minket kérdésekkel és aggodalmakkal a zenekar helyzetével kapcsolatban. Amikor 2020 őszén először bejelentettük a zenekar visszatérését, eszünkbe sem jutott, hogy terveinkben ilyen késések és kihívások lesznek. Mint a legtöbb ember, és minden bizonnyal minden egyes zenekar, mi is kénytelenek voltunk szüneteltetni minden tervezett tevékenységünket a világjárvány okozta korlátozások miatt. Két év koncertek, összejövetelek és szórakozás nélkül. DE! Azért vagyunk itt, hogy ezen a szép nyári estén jó híreket hozzunk nektek. A Trail of Tears jövő októberben végre stúdióba vonul, hogy több év kihagyás után új zenét vegyen fel!

- kezdte sorait a zenekar, majd így folytatták:

Különböző ötletekkel kísérletezünk mind a formátumokat, mind a kiadókat illetően, a lényeg azonban az, hogy új zene jön! Ráadásul végre olyan helyzetben vagyunk, hogy bátran fontolóra vehetünk koncert- és fesztiválajánlatokat, anélkül, hogy kockáztatnánk a seggünket. Az első fesztivál a Spetakkelfestivalen-en lesz, és továbbiak várhatóak. Szeretnénk megköszönni mindenkinek a szeretetet és támogatást egy nagyon nehéz időszakban. Soha, de soha nem vesszük természetesnek a támogatásotokat!
Szebb napokat kívánunk! Ailyn, Jonathan, Runar, Endre, Nico és Ronny

1996-ban az a Morten Veland alapította a Tristaniát, aki 2000-ben el is hagyta a bandát, hogy aztán megalapítsa a Sireniát. 

A zenekar a gothic metal egyik úttörőjeként volt számon tartva, első énekesnőjük Vibeke Stene volt, ám a norvég hölgyet 2007-ben az olasz Mariangela Demurtas váltotta fel. A csapat négy albumot vett fel előbbi, míg hármat utóbbi frontasszonyával. 

A legutóbbi hírek még arról szóltak, hogy a formáció új nagylemezen dolgozik, éppen ezért érte sokként a rajongótábort a Facebookon közzétett bejelentés, miszerint befejezik a közös munkát.

A nemzetközi metal szcénában eltöltött 26 év után a Tristania tagjai ezen a héten meghozták azt a súlyos döntést, hogy befejezik a zenélést. Ez azt jelenti, hogy a jövőbeli tervek, beleértve a decemberre tervezett latin-amerikai turnét is, elmaradnak. A küzdelmekkel teli évek után alig vártuk, hogy végre előre tekintsünk, a latin-amerikai turné pedig a következő nagy dolog lett volna számunkra. Múlt héten jött a hír, hogy egy csapattag családjában súlyos egészségügyi problémák támadtak, ami lehetetlenné teszi, hogy a zenekarral rövid és hosszú távú terveket is szőhessünk. Ez sokként ért minket, és őszintén sajnáljuk, hogy ezt kell megosztanunk.

- kezdte sorait a zenekar.

Szeretnénk köszönetet mondani mindenkinek, akivel együtt dolgoztunk közel három évtizednyi zenélés, lemezfelvétel, lemezkiadás és turné során, de különösen szeretnénk szívből jövő köszönetet mondani a Continental Concerts-nek, amely a a zenekar mellett állt jóban és rosszban. Végül, de nem utolsósorban szeretnénk köszönetet mondani hűséges rajongóinknak szerte a világon, Csodálatos élményeket kaptunk az évek során. Nélkületek nem lett volna meg az inspirációnk, hogy ennyi éven át folytassuk.

- olvasható a zenekar posztjában, Mariangela pedig baljósan csak ennyit írt:

Ma sajnos nem jó hírekkel érkezem... Később még néhány szót ejtek a dologról... egyelőre elnézést, de ez nem egy könnyű téma...

Tavaly mutattuk be az újonnan alakult Amaurot nevű csapatot, amelynek énekesnője a német Hydrából ismert Lisa Rieger, a formáció megálmodója pedig a svéd Peter Svensson.

A doom metalos vonalon mozgó zenekar első albuma "... To tread the ancient Waters" címmel jelenik meg szeptember 30-án, és két dalt már kihozott róla a csapat - elsőként az Aether Child-ot, másodikként a Des Wanderers Leid-et, utóbbi dal teljes egészében német nyelvű.

A mai napon érkezett meg a banda harmadik beharangozója, amely a Ritual címet viseli, íme:

Nem tétlenkedik a holland Epica, ugyanis jó ideje egy szupertitkos projekten dolgozik a csapat, ám ez idáig nem lehetett tudni, hogy pontosan mire is készülnek Simone Simonsék.

A zenekar most lerántotta a leplet a nagy titokról: egy középlemezről van szó, amely a "The Alchemy Project" címet kapta, és november 11-ével lesz elérhető. Azonban ez egy igen különleges kiadvány lesz, amelyen vendégzenészek is szerepelnek, elég csak például Tommy Karevik (Kamelot), Charlotte Wessels (ex-Delain) vagy Myrkur nevét megemlíteni, igen erős húzónevekkel lesz dolgunk.

A dalok listája: 

01. The Great Tribulation [feat. FLESHGOD APOCALYPSE]
02. Wake The World [feat. Phil Lanzon (URIAH HEEP) & Tommy Karevik (KAMELOT)]
03. The Final Lullaby [feat. SHINING]
04. Sirens - Of Blood And Water [feat. Charlotte Wessels & Myrkur]
05. Death Is Not The End [feat. Frank Schiphorst (MAYAN) & Björn "Speed" Strid (SOILWORK)]
06. Human Devastation [feat. Henri Sattler (GOD DETHRONED),Sven de Caluwé (ABORTED)]
07. The Miner [feat. Asim Searah (DAMNATION PLAN),Niilo Sevänen (INSOMNIUM),Roel Van Helden (POWERWOLF)]

Az első klipes szerzemény is elérhetővé vált, amely a Shining-gel közösen rögzített The Final Lullaby, íme:

Nyáron tájékoztatta rajongóit a milánói Lacuna Coil, miszerint október 14-én újra kiadják "Comalies" című albumukat, amely eredetileg 2002. október 29-ével került boltokba - így ünnepelve a mű 20. születésnapját. Bár e korong már a harmadik sorlemeze volt a Cristina Scabbia vezette zenekarnak - 1999-ben az "In A Reverie", 2001-ben pedig az "Unleashed Memories" jelent meg - első komolyabb sikereiket mégis ezzel a kiadvánnyal aratták.

A lemez újrakiadása egy dupla pakkos csomag lesz, amelyben az egyik CD a dalok eredeti verzióját tartalmazza, a másik pedig az újrahangszerelt változatukat. Az első szám, amely új köntösbe lett bújtatva, a Tight Rope XX volt, most pedig megérkezett az újabb frissített tétel, a Swamped XX, íme:

Tavaly októberben jelent meg a francia modern metalos Dust In Mind "CTRL" című albuma (kritika ITT olvasható), amely korong immár a negyedik sorlemeze a Jennifer Gervais vezette csapatnak.

Hallhattuk róla a No Way Out, a Break, a Lost Control, a Take Me Away és a Synapses című szerzeményeket. Sokáig csend honolt a strasbourgi zenekar háza táján, ám ma új videoklippel örvendeztette meg egyre duzzadó rajongótáborát a banda, ez pedig a Speak for the Voiceless című dal, íme a hozzá készült videó:

Nemigen lehetett hallani mostanság Dianne van Giersbergenről, akinek neve elsősorban a Xandria kapcsán csenghet ismerősen, noha Ex Libris néven 2004 óta saját zenekart is vezet, valamint csodálatos ékszereket kreál Precious Metal név alatt.

Miután 2017 szeptember 13-án, botrányos körülmények között távozott a Xandria fedélzetéről, úgy tűnt, az Ex Librisnek szenteli minden kreativitását, azonban tegnap - pontosan öt évvel a nagy port kavaró kilépés után - egy Facebookos poszttal jelentkezett a holland énekesnő, amelyből kiderült: szólólemezzel örvendezteti meg rajongóit, amely kiadvány a szimfonikus vonalon mozog majd.

A történet folytatódik...

5 évvel ezelőtt, éppen ezen a napon jött el az elkerülhetetlen pillanat, amikor meg kellett tennem azt a bejelentést, amely megváltoztatta az életemet. Ez egy olyan út volt, ami tele volt fentekkel és lentekkel, váratlan fordulatokkal. De bármilyen nehéz is volt, az élet ment tovább, és valami kivirágzott: ma büszkén és boldogan állok elétek, hogy bejelentsem: szimfonikus metal albumot készítek DIANNE név alatt.

- kezdte az énekesnő.

Izgatottan osztom meg veletek a borítótervemet és a vadonatúj logómat, mint ízelítőt az elkövetkezendőkből! Az elkövetkezendő 5 évben különböző kislemezeket fogok kiadni, és elviszlek titeket arra az útra, amin az elmúlt 5 évben végigmentem. Mesélek majd nektek az akadályokról, a félelmeimről, a sikerekről és a szívből jövő akaratomról, hogy folytassam a küldetésemet. Csatlakozzatok hozzám és járjátok velem együtt az utamat, bármi is legyen az, ami mögötte van! 

- invitálja rajongóit az utazásra Dianne, aki a fentieket olvasva hosszú távra tervez szóló projektjével.

2020-ban bővült négyfősre az eredetileg brazil tagokat számláló Nervosa, amikor is Fernanda Lira énekes/basszer és Luana Dametto dobos elhagyták a zenekart és megalapították a Crypta nevű formációt.

A magára maradt Prika Amaral azonban nem búsult, csatlakozott hozzá Diva Satanica Spanyolországból énekesként, Mia Wallace basszusgitárosként Olaszországból, valamint a görög Eleni Nota dobosként.

Tavaly év elején adták ki a "Perpetual Chaos" című albumot, amely igen szép sikereket hozott a nemzetközivé avanzsálódott bandának, turnéra is indultak a lemezzel. Azonban most komoly problémákkal kell szembenéznie Prikának és Divának, alias Rocío Vázqueznek. A basszeros Mia és a dobos Eleni helyére helyetteseket kellett találniuk, a két lány ugyanis komoly gondokkal küzd.

Eleni még augusztus végén jelentette be a zenekar Facebookos oldalán, hogy egészségi problémái miatt elhagyja a Nervosa fedélzetét, ugyanis otthon, Görögországban kap kezeléseket, amelyek előreláthatólag több hónapot igénybe vesznek.

Mia, az olasz basszusgitáros pedig családi gondokkal küzd, és egy ideig ő is otthon marad.

Eleni helyére Nahir "Nanu" Villalba került, Miát pedig Helena Kotina görög származású basszeros helyettesíti a szeptember 21-én induló latin-amerikai turnén, mindkét lány több csapatban megfordult már.

Nahir "Nanu" Villalba (balra) a zenekar új dobosa, Helena Kotina pedig Mia helyetteseként vesz részt a turnékon

Prika nemrég a következőket írta a rajongóknak:

Eleninek egészségügyi gondjai vannak, és nem lehet hosszabb ideig távol otthonról, mert kezeléseket kap. Csatlakozott egy másik zenekarhoz, amely sokkal kevesebbet dolgozik, mint a Nervosa. Minden rendben van közöttünk. Miának családi problémái vannak, szükség van rá otthon. De van itt más is. Egy profi zenekar tagjának lenni azt jelenti, hogy 100%-ban dolgozol érte, hogy az idő nagy részében nem vagy mások számára elérhető, hogy néha nincs meg a megszokott kényelmed, emellett pénzügyi dolgokkal is kell foglalkoznod - ez nagyon nehéz. Az intenzív turné pedig nem mindenkinek való. 40 napon keresztül csak 6 órát aludni, rendszertelenül enni, a normálisnál 5x több energiát elhasználni, megtapasztalni a komoly fizikai igénybevételt, 3 hónapig család, barátok és társ nélkül maradni - ez is nagyon nehéz.

Mia Wallace (jobbról a második) családi gondok miatt egy ideig szülőhazájában, Olaszországban marad, Eleni Nota (jobbról az első) pedig egészségi gondjai miatt kilépett a Nervosából

Nem könnyű egy zenekart vezetni, ahogyan a folyamatos turnézás minden kényelmetlenségét elviselni sem. Az embereknek joguk van ahhoz, hogy kipróbáljanak dolgokat, és aztán rájöjjenek, hogy ez nem megfelelő a számukra, és ezt tiszteletben kell tartani. A rajongóink többsége megérti ezt, de egy részük drámázik. Fogadjátok el a valóságot, és használjátok kreativitásotokat pozitív dolgokra! A Nervosa egy család, és még ha egy tag már nem is tagja a zenekarnak, az a személy akkor is a Nervosa része marad, hiszen barátok maradunk. A Nervosa egy élmény, egy kapu, ahol hihetetlen női zenészek találkoznak, egy tanulási folyamat, amelyben tiszteljük egymást. A Nervosa sokkal nagyobb dolog, mint egy zenekar.

Jó pár év eltelt 2016 óta, amikor is Pilar Gimenez Garciát, művésznevén Ailynt kidobták a norvég Sireniából, amely zenekart 9 évig erősített énekével. 

A bájos hölgy ezzel kapcsolatban terjedelmes interjút adott magazinunknak, majd kilábalva édesanyja elvesztése okozta depressziójából, dolgozott több zenekarral és énekessel is - Débler, Secret Rule, Melted Space, hogy néhány nevet említsünk. 2020-ban jelentette be, hogy a Trail of Tears frontasszonyává választották, ám a zenekar még nem jelentkezett új anyaggal az énekesnő csapatba kerülése óta.

2019-ben pedig nem kisebb névvel alapította meg Her Chariot Awaits nevű projektjét, mint az Adrenaline Mob-os Mike Orlando. Első közös lemezük 2020 tavaszán jelent meg, amely a csapat nevét viselte, és Ailyn hangjának egy teljesen más aspektusát hallhattuk - míg a Sireniában főként az operás vonalat erősítette, addig a Mike-kal való közös munka során feltárult a spanyol szépség dögösebb, rockosabb hangja. Kritika ITT olvasható! 

Nemrégiben újabb meglepetéssel rukkolt elő a 40 éves, ám kislányos külsejű énekesnő: Lunarian név alatt újabb csapatban csillogtatja a tehetségét, amely formáció a szimfonikus metalt erősíti, két dal (Burn The Beauty, Dream Cathcer) után pedig tegnap elérhetővé vált a csapat első albuma,  "Burn the Beauty"  címmel.

Igazi hamisítatlan szimfonikus metalt játszik a Lunarian, ám nemigen hasonlít pl. a Sirenia által játszott szimfonikus metalra, annál vaskosabb, keményebb és kiforrottabb és Ailyn is jobban kihasználja a hangját, mint ex-együttesében. A zene is más; sokkal gitár-orientáltabb, arcletépőbb. Itt-ott a dalok idézik egy picit az Epicát, egy csepp Nightwisht és Theriont is, ám valahogy mégis egyedit tudott alkotni a zenekar, Ailyn pedig merészen játszik a hangjával, éteri magasságokba emelve azt és a hallgatót is, például a fent említett Dream Catcherben vagy a Bleeding Out-ban.  

Meglepetés az Embers című tétel, amely elektronikus alapokat is felvonultat az elején, és talán ez a dal a legkevésbé szimfonikus szerzemény a lemezen, már-már heavy és talán kicsit power metalba hajlik, de ez cseppet sem baj, sőt! Pofátlan, kemény nóta, amely elsőre megszerettette magát velem. Ailyn valahogy bármit énekel, minden jól áll neki. Mint egy tökéletes alakú modell, akire bármilyen ruhát adhatsz, nem lősz mellé.

Kellemes számcsokor, patikamérlegen kimért dallamok jellemzik az egész korongot, ám mégsem válik unalmassá, amihez nagyban hozzájárul Ailyn hangja és a dalszövegek is. Nagy személyes kedvenc lett például az Endless Sleep és a lassabb tempójú Invincible, amelyben az énekesnő szokatlan énektémái elsőre talán furcsának tűnnek, de megszereted. Mint amikor egy új, egzotikus ételt kóstolsz. Ailynnek nem áll rosszul, ha olykor keleties dallamokat hallat, nos ebben a dalban is kapunk belőle.

A Never Ending Circle parádés dobtémákkal operál, dallamos, szinte már táncolható darab, a Scarlet pedig amilyen nyugisan kezdődik, olyan erőteljesen folytatódik, és Ailyn áriázása hallatán libabőrös lettem. Az albumzáró Sacrifice-ban pedig a lehengerlő gitárok és a szimfonikus dallamok egyszerre teszik túlvilágivá a szerzeményt.

Bevallom, kicsit tartottam attól, hogy nem sikerül üde színfoltot csempésznie a zenekarnak a szimfo-metal igencsak telített piacára, de az album egy nagyon kellemes csalódás, szerethető, kellemes, fülbemászó dalokkal és Ailyn végre kiengedi azt, ami a torkában van. A hangszerelésre sem lehet panasz, a gitárok ha kell, sírnak, ha kell, lezúzzák az ember arcát. Ugyanígy dicséret illeti a szimfonikus hangszerelését felelős Antonio Agate-t is.

Összességében teljesen rendben van az album. Itt-ott talán több extra újítás elfért volna, de alapjáraton egy igen erős lemezt tarthatnak a kezükben Ailyn rajongói.

Szép munka!

9.5/10

Kiadó: Frontiers Records S.R.L.

Zenészek:

Ailyn - ének

Aldo Lonibile - gitár

Mattia Gosetti - basszusgitár

Michele Sanna - dobok

Antonio Agate - billentyűk, szimfonikus hangszerelés

Dallista:

1. Don't Wait Until I'm Gone
2. Dream Catcher
3. Embrace
4. Bleeding Out
5. Embers
6. Burn The Beauty
7. Endless Sleep
8. Invincible
9. Never Ending Circle
10. Scarlet
11. Sacrifice