Vannak találkozások, amelyekre egy egész generáció vár. Tarja Turunen és Marko Hietala neve hosszú időre összeforrt a Nightwish-sal, ám közös útjuk 2005-ben kettévált, ezt a sztorit azt hiszem mindenki ismeri. Úgy tűnt, hogy a két ikonikus előadó többé nem osztja meg egymással a színpadot. 2017-ben a Raskasta Joulua koncerten aztán elindult valami, a két énekes egyetlen dal erejéig újra egy színpadra állt, de akkor úgy tűnt, ez csak egy egyszeri, véletlen alkalom. Végül 2023-ban megtört a jég: egy finnországi fesztiválon Marko meglepetésvendégként csatlakozott Tarjához, hogy együtt adják elő a The Phantom of The Opera-t, és ez a pillanat egyértelművé tette – itt az ideje a nagy újraegyesülésnek.

Ezután nem kellett sokat várni, hogy Tarja és Marko közösen útra keljen, hamar jöttek a dátumok szép sorjában, és meg is született a Living The Dream Together turné, ami egyébként Tarja Best of műsorának, a Living The Dream turnénak a folytatása. Ennek a koncertkörútnak láthattuk a záró műsorát Budapesten. Az eseménynek a Barba Negra Red Stage adott otthont. Az előzenekar szerepét az Aaetheria töltötte be.
Rossz szokásommá vált, hogy mostanság mindig késve indulok, így az ő fellépésüket lekéstem, de a visszajelzések alapján egészen ígéretes a produkció. Talán legközelebb elcsípem őket.

Marko koncertjét szerencsére már teljes hosszában tudtam élvezni.
A jó öreg porondmester egy masszív, 75 perces programmal készült nekünk aminek a gerincét a két eddig megjelent szólólemeze adta. A stílus klasszikus hard rock, extra dallamos refrénekkel.
A közönségnek kellett némi idő, mire felvette a fonalat, de nagyjából az ötödik dal környékére már a teljes publikum ráhangolódott a produkcióra. Marko igazi showmanként létezett a színpadon, jó volt újra viszontlátni őt. Egy igazi bohókás fazon ő, hozta a tőle megszokott karaktert. Az este első igazi csúcspontja is elérkezett: az új lemezes Left on Mars-ra Tarja is megérkezett a színpadra. A terem gyakorlatilag fel is robbant a dal alatt, de hol volt még a vége...

Setlist:
Frankenstein's wife
Rebel of The north
Isäni ääni
Olet lehdetön puu
Impatient zero
The dragon must die
Juoksen rautateitä
Roses from The Deep
Left on Mars (+Tarja)
Stones
War pigs

Marko remek hangulatú koncertje után jött az este igazi atombombája: Tarja.
Már az első pillanattól hatalmas ováció fogadta az énekesnőt a csurig telt nézőtéren, aki hatalmas mosollyal az arcán érkezett a színpadra. Tarja nagyon szeret nálunk koncertezni, ezt többször is elmondta már, így természetesen a már tőle megszokott módon, egész, kerek mondatokban, magyarul köszöntött bennünket.

A koncert már rögtön az elejétől hozta a különleges pillanatokat: a másodikként érkező Falling Awake például egy alternatív verziójú átiratban hangzott el, ami ugyan merész húzás volt, de működött.
Tarja a tőle megszokott módon lenyűgöző formában volt, a hangja még mindig kifogástalan.
Két dal erejéig a billentyűk mögé is beült, elsőként az Oasis-t játszotta el egymaga, majd a Shadow Play-re már az egész zenekar csatlakozott. Ez a dal egy zenekari szólózásba torkollott, amiben minden zenekari tag megcsillogtatta tudását, amíg a művésznő a színfalak mögött átöltözött.

Aztán visszatért a színpadra – Marko társaságában, akivel egymást átkarolva sétáltak be, a közönség pedig hatalmas ovációval fogadta őket. Ekkor érkezett az este talán legkatartikusabb része: Planet Hell, Dark Star és Dead Promises, mindhárom Tarja és Marko közös előadásában. Itt meg kell jegyeznem, hogy nagyon szimpatikus húzásnak tartottam, hogy Tarja és Marko nem a nosztalgiázásra helyezte a fő hangsúlyt, az egész este folyamán mindössze két Nightwish szerzemény (a Planet Hell és a Wish I Had An Angel) hangzott el, a fókusz még a duettjeik alatt is a saját szerzeményeken volt.

A három dalos duett blokk után folytatódott a műsor az I Walk Alone-nal. A dal alatt Tarja észre vett a közönség soraiban egy apró, 5-6 év körüli kislányt, akit fel is invitált a színpadra -igazan megható pillanat volt.
A dal végére pedig Tarja egy kicsit át is költötte a szöveget, a dal lezárásában a szöveg a "when i walk alone..." helyett már " i walk with you"-ra módosult.
A fő blokk lezárásaként érkező Victim of Ritual alatt a már hagyománnyá vált közönségénekeltetés is megérkezett: mindig nagy és mókás élmény, amikor Tarja és a közönség egymásnak válaszolgat: Tarja áriával, a közönség bagolyént huhogva.

A két dalos ráadásban aztán elérkezett az utolsó duett is, Tarja és Marko ismét egymást átkarolva sétált fel a színpadra, hogy közösen előadják a Wish I Had An Angel-t, majd az este lezárásaként érkezett az Until My Last Breath. A búcsúzkodás közben Tarja láthatóan teljesen meghatódott a közönség szeretetétől, a tapsvihar olyan erővel söpört végig a termen, hogy percekig nem tudott lemenni a színpadról. A végén már nem is próbálta visszatartani a könnyeit – tiszta, őszinte örömkönnyek voltak.

Ez az este úgy repült el, mintha csak egy pillanat lett volna. Kaptunk két remek koncertet két kiváló énekestől, akik közel 20 év szünet után végre újra ott vannak, ahová az Isten is teremtette őket: egymás mellett. Remélhetőleg a kettejük új, közös fejezete még sokáig nem ér véget. Köszönet a Concerto Musicnak a szervezésért, és a Barba Negrának a helyszínért.

Setlist:
Demons in You
Falling Awake
Undertaker
I Feel Immortal
Oasis
Shadow Play
Zenekari szóló
Planet Hell (+Marko)
Dark Star (+Marko)
Dead Promises (+Marko)
I Walk Alone
Victim of Ritual
Ráadás:
Wish I Had An Angel (+Marko)
Until My Last Breath

Képek: Barba Negra

Írta: BornVillain, vendégszerző