Igen izgalmas lépésre szánta el magát a Nightwish frontasszonya, amikor 2019-ben színpadra állt a Beste Zangers című zenés szórakoztató műsorban, amit szülőhazájában, Hollandiában vetítettek. Floor éppúgy énekelt reggaetont, mint latin popot, gyakorlatilag nem volt olyan műfaj szereplése során, amelyben ne állta volna meg a helyét, bebizonyítva, hogy mennyire sokoldalúan tudja használni a hangját.
E szereplés által kinyílt számára egy új ajtó, ennek eredménye a március 24-ével megjelent "Paragon" című nagylemez, amelyen Floor könnyedebb előadásmódja és az ahhoz alkalmazkodó dalok hallhatóak. Nem bánt szűkmarkúan a felvezető számokkal a nemrég mellrákon átesett, jelenleg pedig második gyermekével várandós énekesnő, hiszen tavaly elég szépen beindította szóló tevékenységét - Fire, a Storm ,a Me Without You, az Invincible és a Daydream után a hatodik kislemezt is kihozta néhány napja, a My Paragont.
Utóbbi dal egy igen dinamikus, erős kezdése a korongnak, a videoklip sztorija pedig Floor gyermekkorát idézi meg, amikor még csak álmodozott arról, hogy egy napon híres művész lesz. A Daydream című tételt az énekesnő a covid-19 pandémia sötét időszakában írta - üzenete nem más, mint az, hogy soha nem szabad feladni az álmainkat és haladjunk tovább az úton.
A "Paragon" Floor kristálytiszta hangjára épül, a zene pedig kiválóan illeszkedik ehhez a csodás torokhoz. A letisztult hangzással, érzelemdús szövegekkel megpakolt kiadvány valóban egy poplemezként definiálható, sok olyan énekesnő stílusát idézi, akiket kamaszként - és sokszor még most is - rendszeresen hallgattam, például Shania Twain, Lara Fabian vagy éppen Faith Hill.
Bevallom, a sok erős felvezető után kissé tartottam attól, hogy a többi szám lagymatag lesz és a végére az egész lemez érdektelenségbe fullad, de nem így történt. A "Paragon" egy érett lemez, amely teljes egészében Floor lelkének tájképe, az ő személyes megélésein, érzésein nyugszik. Mintha a korábbi traumáit most dolgozná fel, ezzel a dalcsokorral, mint ahogyan az Invincible is mutatja - a tétel ugyanis a poszttraumás stressz kényes témáját veszi alapul.
A My Paragon után a Come Full Circle a másik hasonlóan pattogós dal, tele élettel, amelynél biztosan nem hiányzik majd a headbangelés Floor szóló koncertjein, még akkor is, ha nem metal szerzeményről van szó. A Hope, mint ahogyan a címéből is sejthető, a reményről szól. Amikor először meghallattam, nem tudtam nem elsírni magam. Felszakadt jó néhány emlékem, a jövőre vonatkozó vágyaim, és vulkánként robbant ki belőlem a zokogás. Azt hiszem, ennél többet nem is kell mondanom. Szerintem nem én leszek az egyetlen, akiből hasonló reakciót fog kiváltani.
Hallhatók a lemezen meglepő megoldások, a Me Without You-ban jelen lévő dobtéma nálam libabőrt váltott ki, Floor szenvedélyes éneke pedig éteri magasságokba emeli a dalt. Az album egyik húzódalaként jegyezhető.
Kellemes hangulatú és üdeséget áraszt a The Calm, az Armoured Wings-ben pedig több gitárt is kapunk. A lemezt a Fire zárja, amely Floor első kislemezeként látott napvilágot - méltó zárása egy remekül összerakott dalcsokornak.
Ahogyan az énekesnő is megmondta: ha fejest ugrasz az ismeretlenbe, az csak jobbá tehet téged. Ez tökéletesen leírja a "Paragon" vonalát is, amely merőben eltér attól a zenétől, amit eddig Floortól hallhattunk. Kapunk itt a Földi létben 70-80 évet, jobb esetben többet is, és az idő csak pörög. Meg kell élni minden pillanatot és kihasználni a lehetőségeket, élményeket gyűjteni és tapasztalni. Végső soron ez a "Paragon" üzenete, amely nálam akkor is ott lesz év végén a toplistámon, ha nem metal lemez. Ének tekintetében nem lehet belekötni, a hangszerelés kifogástalan, az összhang pedig nagyon is jelen van.
Gratulálok, Floor!
10/10
Számlista:
1. My Paragon
2. Daydream
3. Invincible
4. Hope
5. Come Full Circle
6. Storm
7. Me Without You
8. The Calm
9. Armoured Wings
10. Fire
