Május 17-én a Soundgarden és az Audioslave együttesekből ismert énekes, Chris Cornell távozott az élők világából - az 52 éves zenész öngyilkosságot követett el aznap esti, Detroitban tartott fellépése után. 

Chris Cornell 52 évesen önkezével vetett véget életének - állítólag súlyos depresszióban szenvedett.

Négyoktávos hangterjedelmével az 1990-es években virágkorát élt grunge-mozgalom egyik jeles alakja volt. Chris a fent említett zenekarokkal írta be magát a rocktörténelembe, de szóló előadóként is sikeres volt – 1995-ben Grammy-díjra is jelölték Legjobb rockzenei album kategóriában a Superunknown lemezért.

Családján túl a szakmabelieket is sokkolta a hír, a finn metálkirálynő Tarja egy videó-interjúban árulta el: régi vágya volt, hogy együtt énekeljen Chris-szel, amely sajnos nem valósulhat már meg. 

"Aznap reggel az első hír, amit megláttam, Chris halálhíre volt. Nem ismertem őt személyesen, de nagy hatással volt rám az ő művészete is. A zenéje megérintette a lelkemet. Aznap éppen São Paulo-ban volt fellépésem, és nagyon szomorú voltam. Úgy érzem, az utóbbi évben túl sok embert veszítettünk el. Szerettem volna egyszer vele közösen énekelni. Az egyik legvarázslatosabb hangú rockénekes volt a világon! Szívemben örökké őrzöm az emlékét."

- elmélkedett szomorúan Tarja, aki az interjúban rajongói kérdésekre is válaszolt. 

Íme a beszélgetés, amelyben a finn szépség spanyolul csicsereg:

Nemrég adott interjút Alissa White-Gluz a Blabbermouthnak a The Agonistból való távozása kapcsán. A kék hajkoronájú énekesnő elárulta: társai aljas módon kirakták a szűrét a bandából, amikor megtudták, hogy az Arch Enemyhez is csatlakozott. Ez rendkívül rosszul érintette és megviselte Alissát, aki a The Agonist megálmodója volt, ő tervezte a logót, ő írta a legtöbb dalszöveget, az együttest a "kisbabájának" tekintette. 

Azonban a vokalista nyilatkozatát nem hagyhatta szó nélkül a zenekar gitárosa, Danny Marino, aki szintén elárult pár dolgot a Blabbermouthnak:

"Évek teltek el azóta, hogy Alissával szétváltak útjaink. Megegyeztünk abban, hogy nem teregetjük ki a zenekar belső ügyeit, nem fogunk online drámázni, mint más bandák. Alissa 2014 óta többször rágalmazott minket, sőt, szándékosan próbálta szabotálni a zenei sikereinket. Arra számítottunk, miután élvezni kezdi a sikereket az Arch Enemyvel, alábbhagy az őrült viselkedése."

- kezdte sorait a zenész.

"Bármennyire is próbáltuk elkerülni a nyilvános vitát, a drámát és a negatív energiákat, most nem tudtuk. Nincs más választásunk, elmondjuk: Alissa manipulatív és inkorrekt módon viselkedett, egyáltalán nem tisztelte a rajongókat, a személyzetet, a producereket. Folyamatosan hisztizett és kiborult mindenen, a stúdióban és a színfalak mögött egyaránt, és ez vezetett minket arra, hogy énekesnőt cseréljünk. Amikor Alissa nyilatkozik, elfelejti az éveken át tartó árulásait. Az Arch Enemyhez is a tudtunk nélkül csatlakozott. Anélkül, hogy egyáltalán szólt volna nekünk erről, elkezdték az album felvételét, a turné szervezését és az üzleti tervek megvalósítását. Hónapokkal később értesültünk a kész tényről, miszerint egy másik csapat tagja lett, elmondta, hogy a The Agonistot is tudja vinni, ne aggódjunk. De nem árulta el, konkrétan melyik csapatban énekel, hosszas könyörgés után sem. Sötéten láttuk a dolgot és frusztráltak voltunk, és ezt elmondtuk neki."

A gitáros elmondta: egy megbeszélésen Alissa elé tárták, hogy már nem tudnak ezekkel a rossz érzésekkel dolgozni, hiszen fesztiválok, turné időpontok voltak lefoglalva, és még mindig semmit nem tudtak. Akkor annyit kért, hogy még ne kelljen felfednie a másik csapat nevét és terveit. Kisvártatva az énekesnő a már lefixált koncertek törlését kérte. Itt vált világossá a fiúk számára, hogy Alissa tulajdonképpen mindent alárendelt a másik csapatnak. 

Kiderült az is, hogy a Century Media, a The Agonist lemezkiadója tudott mindenről. Danny felhívta a kiadót, ahol homályosan ugyan, de kifejtették, hogy Alissa valóban elkötelezte magát egy másik együttesben, illetve még nem mondhatnak még semmit, de törölni kell a leszervezett bulikat és szüneteltetni a lemezfelvételt. A zenész elmondása szerint sokkot kapott, zavarodottnak érezte magát. 

"Megkérdeztem a kiadónkat, meddig lesz Alissa elfoglalva a másik zenekar dolgaival. >>Sokáig<< - hangzott a válasz, de azt is elmondták, hogy nem vagyunk kötelesek megvárni őt. Ezután a menedzserünket kerestem, aki egyetértett velünk abban, hogy a banda sikeres működése és aktivitása összeegyeztethetetlen Alissa viselkedésével és döntésével. Elárult minket! Nem számított neki, hogy rajta kívül még négy ember létezik a csapatban! >>Enni akart a tortából<<, miközben nem volt őszinte..."

A cikkből kiderül, hogy az énekesnővel nagy kihívás volt együtt dolgozni, mert meglehetősen kiszámíthatatlan módon viselkedett. Danny állítása szerint egyszer a backstage-ben dühösen tombolni kezdett Alissa, azt ordítva, hogy utálja őket, utálja a turnét és utálja a rajongókat, szeretne kiszállni. Emellett gyakran előfordult, hogy minden előzmény nélkül abbahagyta az éneklést és lement a színpadról, dühös megjegyzéseket tett a mikrofonba a személyzetről, a ventilátorok gyenge teljesítményéről vagy a rossz hangbeállítások miatt szitkozódott - a fiúknak kellett emiatt elnézést kérnünk a rajongóinktól. Sokszor elkésett a videoklipek forgatásáról is, megnehezítve a többiek dolgát. 

Azonban amikor megtudta, hogy képbe kerülhet egy új énekes, Alissa dühkitöréssel reagált és ezt mondta: >> Nem fogom hátradőlve hagyni, hogy ez megtörténjen!<<

"Az ilyen megnyilvánulásaiból egyértelműen kiderült, hogy mi már nem vagyunk neki fontosak!" 

- zárta sorait Danny, aki elmondta, hogy Alissa távozása után a zenekar pénzügyeinek rendezése is igen nehéz volt, hiszen hitelek, folyamatban lévő kifizetések és egyéb tranzakciók zajlottak, amelyekbe belezavart az énekesnő távozása - azonban Vickyvel és a két vele elkészített albummal elégedett a The Agonist minden tagja.

A zenekarban Te vagy az egyetlen, aki nem kecskemétiként került bele. Honnan jöttél és hogyan találtatok egymásra a zenekarral?

Péceli lány vagyok :P Főiskolásként (KEFO) több kecskeméti zenekarban is kipróbáltam magam, és az egyikkel épp a Fiúknál vettünk fel 2 dalt. Óriási szerencsém, hogy akkor kerestek énekesnőt, és a stúdiózás során megtetszett nekik a hangom. Én meg azonnal szerelmes lettem a dalaikba (a ’Legnagyobb-at, és az Ébren Álmodunk-at hallottam először tőlük). Elég gyorsan megegyeztünk a közös zenélésről. ;)

Melyek azok a zenekarok, amelynek hatására elkezdtél énekelni, kik azok, akik máig hatnak rád, vannak-e új kedvenceid?

Kislány koromban mindent énekelgettem, ami a médiákból szólt, nem volt konkrét példaképem. Az inspirációt már azok a zenekarok és zenészek hozták, akikkel volt szerencsém együtt játszani. Nagyon sokat köszönhetek mindannyiuknak, mert csak bátorítást és elismerést kaptam tőlük. Köszi Drágáim! :*

A zenei ízlésemet a Depeche Mode, a Massive Attack, a Prodigy, az Opeth, a Deftones és az Anathema kombója alapozta meg, és őket a mai napig szívesen hallgatom. Az újabb vagy inkább kevésbé régi zenekarok közül is vannak kedvencek (Versa, Paramore, Mute Math, Don Broco,…), de ezeket a hangulatomtól függően hallgatgatom, egyébként a nagyöregekkel van tele a lejátszóm. :)

 

Hogy érzed, az elmúlt 10 évben mennyit fejlődött a zenekar és mennyit fejlődtél te a kezdetekhez képest?

A rutinnak és a sok pozitív visszajelzésnek köszönhetően egyre magabiztosabban játszunk. Én a kezdetekben nagyon sebezhetőnek (vagy inkább nevetségesnek:P) éreztem magam a fronton, de néhány év (5-6!) alatt sikerült levetkőznöm a gátlásaimat, ami megint csak a közönség barátságos, támogató és sokszor hihhetetlenül doppingoló reakcióinak tudható be. Szóval, hálás köszönet, hogy vagytok!!!

Pár mondatban, hogyan jellemeznéd az elmúlt 10 évet, mit kaptál a zenekartól és a közönségtől?

Amit az előzőekben leírtam: önbizalom, rengeteg pozitív energia és egy halom jó élmény. És az olykor kényes szituációkból pedig nagyon frankón lehet tanulni:D Szóval, rendesen formált ez a sok együtt át/túlélt este. Ha annak idején nem kerülök a Nova Prospectbe, talán soha sem lehettem volna részese ilyen szintű kalandoknak. Nekem ez a zenész-világ még mindig elég varázslatos és izgalmas.

Óvónőként dolgozol. Hogyan egyeztethető össze a munkád a zenekar dolgaival, a próbákkal, a koncertekkel?

Néha kicsit nehezen, mert a sztereotípiákkal ellentétben, elég hajtós ez az ovis élet is:P Szerencsére olyan főnökséggel és kollégákkal vagyok körülvéve, akik nagyban megkönnyítik a dolgomat, ha egyszer-egyszer arra kerül sor. A szülők és a gyerekek is általában inkább jó néven veszik, hogy az óvó-néni rock-énekesnő, bár nem reklámozom. Néhányan még koncertre is járnak, ha nem kezdünk túl későn :D

Amikor felléptek, a megjelenésed nem csak energikus, de lüktető is, hátra bukfencek, cigánykerekek, mi adja ezt az óriási energiád számodra?

Fizikai téren talán a 6 év jógázás. Jó kondit biztosít, nem beszélve a légzéstechnikáról. De a színpadi létezésemet nem kicsit határozzam meg a mentális állapotom, amit viszont  -és ez most lehet, hogy nagyon hülyén hangzik, de- maga a zenekar tuningol fel bennem. Imádom, ahogy a srácok játszanak a színpadon, tisztára begőzölök tőle. Teljesen más tudatállapotba kerülök, amikor még csak a beállással szöszölünk. Ez nyilvánvalóan a drukk is, és amikor az emberek nem értik, hogy miért izgulok ennyi koncerttel a hátam mögött, igazából magamnak sem tudom megmagyarázni. Valószínűleg az van bennem, hogy minden buli más és más, nem tudhatom, mit rejt magában és ez izgalmas. Azt hiszem, ez az érzés robbantja ki belőlem az energiát.

 És persze ott van velem szemben a nagyérdemű, akik azonnal beindítják nálam a katalizátorokat, bármennyien és akármilyen állapotban is vannak, mert a végére mindig szerelembe esünk egymásba. Ha ők nem lennének, ugrálhatnék én egész este, mint egy megháborodott majom, nem lenne semmi értelme.

Láthattuk, hogy vendégszerepelsz a New Friend Request videoklipjében, és a debreceni Rocksuli évadzáró Paramore cover koncertjén is. Sűrűk az ilyen jellegű felkérések?

Relatív. Inkább a minőség, mintsem a mennyiség itt a fő, és eddig bárhol közreműködtem, arra egytől-egyig nagyon büszke vagyok, és hálás vagyok a felkérésekért. Mindig nagyon megtisztelő.

Mi az, amit a zenei pályafutásod során még el szeretnél érni?

Igazából, amit eddig elértem a banda jóvoltából, még arra sem számítottam, úgyhogy én már megvagyok. Nincsenek nagy céljaim vagy vágyálmaim ezen a téren, hacsak az nem, hogy jó lenne végkimerülésig zenélni, és még több embert megismerni a koncertek során.

Mik a zenekar és személyed további tervei, hol láthatnak benneteket a rajongók az idén, illetve terveztek e valami meglepetést, koncertet a zenekar 10. születésnapja alkalmából?

Ez a 10. év is nagyjából hasonlóképpen látszik alakulni, mint ez előző 9: fellépések az ország különböző pontjain, kis- és nagyobb városokban egyaránt. A Facebook profilunkon/oldalunkon minden aktuális koncertdátum megtalálható. illetve készülőben van egy 4 dalos EP is, amit még idén nyárig szeretnénk kihozni 2 vadonatúj, 1 remix, és egy újragondolt régi nótával. Külön apropóként pedig elkezdjük egy fotóalbumba begyűjteni a 10 év alatt született közös képeket a Nova-fanoktól. Remélem, partnerek lesznek benne. ;)

 Igazából a szülinapunkat már meg is ünnepeltük a Dürer kertben április 14-én (az volt a 200. bulink! :D), de valójában minden koncert egy ünneplés a zenekar számára. Szeretnénk az eddig elért szintet hozni, amennyiben ez lehetséges. Ha meg egy kicsivel többet és esetleg nagyobb kaliberű esemény(ek)en is tudunk majd játszani, az meg már „csak” hab a tortánkon/ra. xD

Alissa 2014 óta az Arch Enemy énekesnője, ahol a 13 év után távozó német Angela Gossow-t váltotta. A kék hajkoronájú, kanadai Alissa korábban is elmondta, hogy ő szívesen maradt volna a The Agonist frontlánya is, ám zenésztársai egyszerűen kidobták a bandából, amikor értesültek Alissa terveiről, mely szerint a két csapatot egyszerre szeretné vinni.

2014. március 17-én jelentette be a svéd együttes, hogy a családi okok miatt távozó Angela a menedzserükként ténykedik a továbbiakban, helyére pedig Alissa kerül, vele folytatják a zenélést. 

A 31 éves énekesnő most beszélt először részletesebben a The Agonistból való eltávolítása kapcsán, és arról, hogyan élte meg ezt az eseményt.

"Szerettem volna még a The Agonisttal zenélni, albumot felvenni, ám a zenésztársaim másképp döntöttek. Ez egy szerencsétlen döntés volt, ám büszke vagyok a velük kiadott lemezekre."

- kezdte Alissa, aki alig 20 évesen, 2005-ben lett a The Agonist énekesnője.

"2013-ban keresett meg Angela és Michael (Amott, az Arch Enemy gitárosa - a szerk.), hogy helyettesíthetném Angelát a csapatban. Én örültem az ötletnek, és ki is dolgoztam egy ütemtervet, hogy a The Agonistot is tudjam vinni. Tehát számomra nem jelentett volna akadályt, hogy egyszerre két együttes énekese legyek. Azért is fáj nagyon a kirúgásom, mert a The Agonistot én építettem fel, én terveztem a logót, a zenekart a "gyermekemnek" tekintettem."

- mesélte Alissa, továbbá elárulta: The Agonist-os zenésztársai azt mondták neki, hogy egy olyan énekesnőt akarnak, akinek ez a csapat a legfontosabb. Vicky Psarakis így került a képbe, aki a bandába kerülését megelőzően főleg Youtube-os videóival lett ismert, amelyeken metálszámokat énekelt, pl. a Nightwish-től. Együttese tagjai sérelmezték azt is, hogy Alissa fellépett a Nightwish-sel, amikor 2012-ben Anette terhességi rosszullétei miatt kórházba került, így a svéd Amaranthe-os Elize Ryddel és a Nightwishban azóta is hivatalos, állandó énekesi státuszt kapott holland Floor Jansennel énekelt Denverben.

Ám nemcsak a kiléptetés okozott sokkot Alissának:

"Miután egy megbeszélésen elmondták a többiek, hogy nem kívánnak velem együtt dolgozni, írni akartam a főnökségnek, a lemezkiadónknak, de nem fértem hozzá se az email-fiókomhoz, se a Facebookomhoz, se a Twitteremhez, se a Youtube-csatornámhoz! Végül, hogy a számláimat rendezhessem és átnézhessem a szerződéseket, visszakaptam a hozzáférésemet az emailjeimhez, ekkor értesültem arról, hogy már megvan az új énekesnő, Vicky. Egy csapattag ugyanis lánclevelet küldött erről, és véletlenül engem is belecsatolt..."

Alissa elmondása alapján ellentétek már korábban is voltak a csapatban, hiszen az énekesnő vegán életmódot folytat és nagy állatvédő hírében áll - és ezekről dalszövegeket is írt. A többiek ezt nehezen tolerálták, hiszen a veganizmus még nem annyira elfogadott, hiszen aki így él, semmilyen állati eredetű táplálékot nem vesz magához, ellenzi a cirkuszok látogatását és az állatkertekben fogva tartást is.

Alissa még a The Agonist énekesnőjeként, 2011-ben.

"Egóból rúgtak ki, egóból dolgoztak. Nem értem, hogy ennek mi értelme volt, hogy miért kellett így történnie. Olyan ember vagyok, aki szereti a konfliktusokat tisztázni, leülni, megbeszélni a problémákat."

Az énekesnő boldog az Arch Enemy tagjaként, de elmondása szerint rengeteget köszönhet a Kamelotnak is- a banda tagjaival egyébként jó barátok. 

"De úgy éreztem, ennyivel még tartozom a rajongóknak. A The Agonistot ellopták tőlem. Nem én szálltam ki magamtól, ahogyan azt sokan gondolták. Kirúgtak..."

Sokként érte a metálrajongókat a hír tavaly nyáron, miszerint Ailyn távozott a Sireniából. A spanyol származású énekesnő jó ideig nem nagyon nyilatkozott a különválásról, egészen mostanáig. Az interjúban Ailyn őszintén mesélt nekünk az eltávolításáról, arról, hogy egészségét hogyan érintette a dolog és a jövőbeni terveiről is ejtett pár szót.

2016 júliusában kaptuk a sokkoló hírt, hogy Te és a Sirenia külön utakon jártok. Hogyan élted meg ezt az időszakot és hogy érzed most Magad? Hogy teltek a napjaid e negatív esemény után?

"Eleinte kicsit elveszettnek éreztem magam. Több éven át énekesnője voltam a bandának, és hirtelen, egyik napról a másikra már nem tartoztam a csapathoz - furcsa érzés, amikor hozzá kell tennem az ex szócskát az énekesnőhöz. Amikor Morten közölte, hogy már nem vagyok a zenekar tagja, nem voltam meglepődve, várható volt már jó ideje, csak hát életem egyik legrosszabb időszakában döntött úgy, hogy kirúg, ezt pedig nem vártam egy olyan embertől, akit a legjobb barátomnak tekintettem, és hittem, ő is így vélekedik rólam. Néhány embernek a barátság nem más, mint egy szó, jelentés nélkül, az üzlet az első, és lényegtelen, kit tolsz ki ahhoz, hogy előrébb juss - ahogy sejthetitek, meglehetősen csalódott voltam akkor. De őszintén be kell valljam, abban a pillanatban az anyukám elvesztése által okozott fájdalom oly hatalmas volt, hogy amikor Morten kirúgott, csak annyit mondtam, oké, és nem gondolkodtam rajta, egyszerűen elfogadtam ezt a döntését. Hiszen a Sirenia az ő zenekara, ahogy emlékeztetett is rá jó párszor az elmúlt időkben. Nem fogok hazudni, hogy jól vagyok és nem fáj, mivel rettenetesen fáj. Azt kívánom, bárcsak más utat választottak volna, és akkor talán még mindig barátok lennénk. Nagyon keményen dolgoztam az együttesért, amely nem is volt az enyém, 9 évig, így amikor néhány rajongó üzen, hogy "nézd, mit mondanak rólad", elolvasok néhány interjút, elképesztően sokkol és fáj, amikor olyat állítanak, hogy nem végeztem jól a dolgom az utolsó 3 évben... Tettem a dolgom, de a csapatnak nem voltak fellépései, és, mint minden más embernek ezen a bolygón, nekem is fizetnem kell a számláimat...munkát kellett találnom, mivel a >>"Helló, Ailyn vagyok a Sireniából"<< nem fizetőeszköz. Ha ő, mint főnök, és a csapat vezetője nem szervez le koncertet, nem végzi a munkáját, kényszerhelyzetbe kerülök, hogy a megélhetésemet biztosítsam. Szóval, miután közölte velem a hírt, az életem normális kerékvágásba került. Dolgoztam, énekeltem, a dolgok úgy haladtak, ahogy kell. Túlléptem rajta. :) "

Facebook/Ailyn

Úgy értesültünk, édesanyád halála után problémáid adódtak a cukorbetegségeddel. Ezúton szeretnénk őszinte részvétünket kifejezni a mamád miatt! Egészségileg milyen most az állapotod? 

"Köszönöm szépen a kedves szavakat, ez nagyon kedves tőled, jólesik! <3 Igen, édesanyám halála után megbetegedtem, a vércukorszintem nagyon instabil volt, és meglehetősen rosszul éreztem magam. De most már jól vagyok. Csak az első hetekben volt gond, amíg sikerült visszaállítani a vércukorszintemet normálisra. A cukorbetegség olyan betegség, amelyre erős hatással vannak az érzelmek, így olykor kihívás kontrollálni. Az ok, amiért lemondtam a show-t (a tavaly nyári, csehországi Metalfestes koncertet - a szerk.) a Sireniával, nem a betegségem volt, a fájdalom volt olyan erős, hogy énekelni sem tudtam, a hangom egyszerűen nem úgy reagált, ahogy kellett volna, emiatt pedig nem éreztem magam kellően erősnek, hogy színpadra álljak anélkül, hogy összeomolnék. A Sirenia álindokként felhasználta a betegségemet, hogy megszabaduljanak tőlem. Fel is hívhattak volna, hogy megkérdezzék, hogy érzem magam, ahelyett, hogy a hátam mögött cselekednek. Most, a hamis sztorijuk miatt mindenki azt hiszi, haldoklom, és nem tudom többé a munkámat végezni, ez pedig meglehetősen sok gondot okoz nekem. 7 éves korom óta van cukorbetegségem, és mint több ezer másik ember, én is megtanultam vele együtt élni, normális életet tudunk vezetni, ugyanolyan keményen dolgozunk, mint a többi, egészséges ember. Olykor rosszabbul érezzük magunkat, olykor jobban, de harcolunk tovább. Sosem tagadtam, hogy gondjaim vannak, amíg a Sirenia-val voltam, de tovább küzdöttem, 100%-ot adtam, mosolyogva. Sokszor fantasztikusan éreztem magam a színpadon, olykor kevésbé jól, a gyomrom miatt, de senkinek nem tűnt fel, a show után pedig, ahelyett, hogy a backstage-be szaladtam volna, hogy igyak és pihenjek, inkább kimentem a közönséghez, hogy megadjam nekik azt a figyelmet, amit megérdemelnek, és mindenki boldog volt, hogy lehetősége volt pár szót váltani velem, fényképet készíteni, vagy egyszerűen egy ölelést adni!!! A csapat azt állítja, hogy a betegségem miatt nem voltak koncertek?! Hát, azt elfelejtették megemlíteni, hogy az orvosommal elhalasztattam egy fontos szemműtétet hónapokkal, 2015 nyaráig, mert nem voltak koncertek, vagy hogy felvettem a magassarkúmat, amikor a lábam még nem volt 100%-os a törés után. Ott voltam, jelen voltam mindig, amikor szükségük volt rám, és soha nem mondtam nemet egy koncertre. Ha ez nem az elvárt 100%, akkor nem tudom, mit vártak tőlem. Úgy vélem, túl kéne ezen lépniük, és abba kellene hagyniuk a sztorik kitalálását rólam, én nem sértegetem őket, vagy győzködök embereket, hogy utálják őket. Igyekszem udvarias lenni, és megvédeni magam természetesen, és amint abbahagyják a támadásomat, akkor én is abbahagyhatom a védekezést, és végre befejeződhet ez a dolog."

Sok rajongó tud a cukorbetegségedről, de melyik típusú diabétesszel élsz? Hogyan tudod ezt kordában tartani? Jársz rendszeresen orvosi vizsgálatokra?

"1-es típusú diabéteszem van 7 éves korom óta. Édesapám családjától "örököltem", neki is, nagymamámnak is, sőt, édesapám húgának is cukorbetegsége volt. Általában ez egy öröklődő betegség. E betegség miatt sokkal óvatosabbnak kell lenned. De mindig is normális életem volt. Időről időre el kell mennem orvosi ellenőrzésre, hogy biztosan minden rendben van-e. Ha nincs, akkor természetesen megsűrűsödnek az orvosnál tett látogatások. És minél hosszabb ideje van meg a betegség, annál nagyon az esély a szövődményekre. Ahogy tudjátok, mindkét szememet megműtötték, és most többé-kevésbé minden rendben van. Nem mondom, hogy az egészségem tökéletes, mert nem az. 34 éves vagyok, és sok évet leéltem már ezzel. De még mindig rengeteg év áll előttem, hogy teljesen megéljem az életemet, és nem fogom feladni az álmaimat. Már fiatalon énekesnő akartam lenni, és énekesnő is leszek, amíg csak lehet. Az orvosom az egyike azon embereknek, akik mindig bátorítanak, hogy menjek tovább, és harcoljak a céljaimért, mivel tudják, hogy az éneklés tesz boldoggá, és amikor boldog vagyok, a betegségemet könnyebb kontrollálni. Nem fogom értéktelennek érezni magam csak azért, mert nem vagyok teljesen egészséges."

Januárban arról szóltak a hírek, miszerint felkérést kaptál a Melted Space-től, hogy helyettesítsd Clémentine Delauneyt a Wacken Winter Nights-on. Hogyan esett Rád a választás? Jól érezted Magad a bulin?

"Ahogy már tudjátok, közreműködtem a Melted Space legutóbbi albumán, 3 dalban is. Pierre La Pape az album készítése során lépett velem kapcsolatba, Titania, a Tündérkirálynő szerepére - ekkor még nem ismertem őket. Az ajánlat elfogadása után Párizsba utaztam, hogy felvegyük a dalokat, ekkor kezdődött a barátságunk Francois-val, aki az album producere.
Imádtam ezt az időszakot! a Wacken Winter Nights előtt elutaztam, és találkoztam az egész csapattal. Csapattagként kezeltek, és úgy éreztem, mintha már nagyon régóta ismerném őket. Nagyon jól szórakoztunk, mindemellett nagyon profik abban, amit csinálnak. Remélem, máskor is csatlakozhatok hozzájuk :)"

Utolsó információnk az volt Rólad, hogy szólólemez készítésébe vágtál. Ez valóban így van? Milyen albumra számíthatunk?

"Igen, dolgozom jelenleg valamin, bár egy kicsit nehéz lenne elmagyarázni, hogy milyen zene is lesz a vége. A dallamokra és a szövegre fókuszálok. Rengeteg ötletem van. Ahogy már mondtam, rászánom az időt, nem sietek el semmit, csak azért, hogy mihamarabb megjelenhessen, és a végén senkinek ne tetsszen. Olyannak szeretném teljesen, amilyennek én elképzeltem, akár tetszik az embereknek, akár nem. de én akkor is a legjobbat szeretném belőle kihozni. Még nem tudom, hogy szóló projekt lesz-e, vagy csapattal alkotjuk meg, túl sok mindent kell még lefixálni, mielőtt bármilyen részletet elárulnék. :) "

Miként képzeled el a karrieredet a jövőben?

"Őszintén, nem tudom. :) Csak zenélni akarok, és színpadon lenni. Azt hiszem, ezt elég sokszor elmondom. Szeretek stúdióban is lenni, de az igazi a színpad. Énekelni, és megosztani az emberekkel az élményt. Szóval, ha el kellene magamat képzelni a jövőben, akkor színpadon látom magam. Nem érdekes, hogy nagy vagy kicsi, a lényeg, hogy ott legyek, zenéljek."

 A fordításért köszönet régi jó barátnőmnek, Hungler Adrinak!!! :) <3 

2016 nyaráig úgy tűnt, a Sorronia szekerét nem állíthatja meg senki. Nevesebbnél nevesebb előadók előtt léptetek fel, mint pl. Tarja Turunen, Xandria és a Nightwish, viszonylag jó hírű kiadónál voltak és rebesgettek egy nevesebb kiadóval való szerződési lehetőséget is. Aztán hirtelen elromlott minden. Hogy mi történt pontosan, Szloboda György ezt próbálta meg kibogozni Király Annával, a Sorronia zenekar énekesnőjével, egy őszinte interjú formájában.

Mikor döntötted el, hogy zenei pályára lépsz és hogyan kapcsolódott ebbe be későbbi zenésztársad és párod, aki nemrég jelentette be, hogy kilép a zenekarból?

Sziasztok! Először is, nagyon szépen köszönöm az interjú felkérést! Lényegében 6 éves korom óta foglalkozom zenével, de igazán tudatossá 11-12 éves korom körül vált. Ekkor döntöttem el azt, hogy egyszer a saját zenekarommal szeretnék turnézni és onnantól kezdve ezen munkálkodtam. Istvánnal 2009-ben találkoztunk, mindketten éppen zenekar alapításon dolgoztunk és útjaink így keresztezték egymást. Első zenekarunkat is abban az évben alapítottuk és rengeteg tapasztalatot szereztünk, míg eljutottunk a Sorroniáig.

2016 Május 1. Ekkor, vagy már korábban elkezdődött a kapcsolat az egyik magyar Nightwish rajongói csoporttal, ahol végül is azzal az emberrel találkoztatok, aki a zenekar managelését vette a kezébe? Hogy történt ez?

A Magyar Nightwish rajongói csoporttal először a 2015. júliusi Petőfi Csarnokos Nightwish/Sorronia koncerten találkoztunk, de csak közvetetten. A kapcsolat szorosabbá 2016 májusában vált. Ekkor mi a kassai Nightwish fesztre készültünk és mivel a csapat a magyar Nightwish rajongóknak közös leutazást szervezett a koncertre, megkerestek minket is, mint a fesztivál egyetlen magyar fellépőjét és így ismerkedtünk meg személyesen is.

Nem néztetek utána, hogy ennek az embernek milyen múltja és milyen tapasztalatai vannak ebben az irányban?

Természetesen az ember nem vág bele egy közös munkába anélkül, hogy ne mérné fel rendesen a helyzeteket. Felmértük és úgy ítéltük meg, hogy a zenekarnak nincs vesztenivalója. Az igazság az, hogy manapság nem jellemző az, hogy valaki önszántából, saját energiái befektetésével áll egy zenekar mellé és bárhogy is történtek a dolgok, valahol igenis azt gondolom, hogy ez becsülendő és ezért hálás is vagyok.

Mikor kezdődtek el a problémák és hogyan csúcsosodott ez ki?

Az aggályaim végig jelen voltak a decemberi koncert kapcsán és a problémák is akkoriban kezdődtek, amikor a koncert szervezése komolyra fordult. Tudtam azt, hogy ez túl nagy falat és végig ott volt bennem a félelem, hogy csúnya vége lesz, arról nem is beszélve, hogy a meghívott vendégek mind számomra fontos emberek, akik közül a Barbara Dance Academy (http://facebook.com/barbaraacademy) táncosai személyes barátaim, vezetőjük, Szénási Barbara pedig a tánctanárom, így méginkább féltem a dolgok végkimenetelétől. A koncert bejelentése után nem sokkal már tudtam, hogy igazam volt, de még minden követ próbáltam megmozgatni, hogy mégis működhessen. Több probléma is jelen volt és sajnos ezek mind olyanok voltak, amiket akármennyire is szerettem volna, nem tudtam megoldani. Végül a koncert lemondásával csúcsosodott ki.

Milyen reakciók voltak a részükről az után, hogy a zenekar nem kívánta vállalni a felelősséget a manager súlyos tévedései miatt? És végül erkölcsi, szakmai és anyagi síkon mekkora károkat szenvedtetek el?

Igazából nem tudom, megmondom őszintén, mert mindenki más oldalát ismeri a sztorinak és valahol ez nagyon nem jó. Úgy fogalmaznék, hogy nem sokat kontaktoltunk azóta. Anyagi síkon semmilyen károkat nem szenvedett el a zenekar, szakmai téren viszont jócskán, hiszen egyrészt le kellett mondani a bejelentett koncertet, ami semmilyen szempontból nem jó, a külföldi vendégzenekar finoman szólva sem örült neki és maradtak megoldandó “feladatok” későbbre is. Ugyanakkor, bármilyen furcsa is ez, számomra a legrosszabb és egyben legnagyobb törést az okozta, hogy a nekem tényleg nagyon sokat jelentő BDA táncosainak csalódást okoztam/okoztunk és ezt valahol nagyon nehezen bocsátom meg magamnak.

Bár korábban is foglalkoztál már tánccal, nemrég ismét felfedezted magadnak ezt a világot. Ez valamiféle menedéket jelentett számodra a zenekar körül dúló viharok elől?

 

Nem, már előbb visszatértem, minthogy a problémák elkezdődtek volna és a “tánc szerelme” azonnal visszatért. Ez egy egész más világ, csilli-villi, tip-top, de fantasztikus világ és 2016 legjobb döntése volt ez a részemről, hogy visszatértem. Az ír tánc mindig nagyon sokat jelentett nekem, de 5 évet ki kellett hagynom, most viszont azt éreztem, hogy akármi lesz, én visszatérek. Fokozatosan egyre komolyabban vettem és mostanra heti 4-szer minimum lent vagyok a táncteremben, jelenleg pedig az éves BDA bemutatóra készülünk. Természetesen, amikor a zenekaros problémák elkezdődtek, valahol ebbe is menekültem, de ez egy olyan csodálatos menedéket jelentett, jelent, aminek köszönhetően egy pillanatra sem estem össze a dolgok súlya alatt.

Milyen terveid vannak a táncos karriereddel?

Versenyekre járok, élvezem, nagyon szeretem csinálni. Ez feltölt, ad valami plusszt, amit más nem. Sokat edzek mostanság, gyakorolok, hogy fejlődhessek. Nagy táncos karrierem természetesen már nem lesz és ez így nem is cél, de hogy nem fogom abbahagyni megint, hacsak rá nem kényszerítenek, az tuti!

A napokban jelentette be a zenekar billentyűse Bíró István, hogy a továbbiakban már nem dolgozik együtt a Sorroniával, ami azért döbbenetes, mert, ahogy Te is, ő is a banda egyik vezéregyénisége, dalszerzője volt, ráadásul az életben Ti egy párt alkottok. Mekkora nyomást jelent ez számodra? Hogyan hat ki a magánéletedre?

Az élet hoz érdekes fordulatokat. Nyilván valahol ez nehéz, együtt indítottuk el, álmodtuk meg a zenekart és mindent együtt csináltunk körülötte. Most ez változni fog és erre fel kell készülnöm, de minden erőmmel azon fogok dolgozni, hogy zökkenőmentesen működhessen. Ez egy új szakasz lesz mind az én életemben, mind a zenekar életében. A magánéletemre nem hat ki ez a változás.

Úgy értesültem, hogy a zenekar újra elkezdett dolgozni. A továbbiakban egyedüli nőként kell tovább vinned a zenekart. Kapsz ebben támogatást és segítséget? És a dalszerzés hogyan fog működni mindezek után?

A csapat többi tagja természetesen maximálisan mellettem áll és együtt csináljuk a dolgokat. A fő dalszerzést gitárosunk, Gábeli László vette át és az első dal már készülőben van. Izgatott vagyok, Laci nagyon tehetséges és tudom, hogy rengeteg fantasztikus dal fog megszületni. A dalszövegírást továbbra is én viszem. Hamarosan újabb információkkal fogunk jelentkezni, ugyanis egy új dalt, új videóklip kíséretében szeretnénk minél előbb megjelentetni!

Hol találkozhatunk a Sorroniával a közeljövőben?

A zenekar április 28-án a Dürer Kertben fog színpadra állni a Caveman Party VII. eseményen. Mindenkit sok szeretettel várunk! 

Pár évvel ezelőtt volt egy fiatal tehetséges vajdasági - temerini banda, a Symphonic Destiny, amely sűrű zenész cserék után végül elnyerte azt a formáját, amellyel nagylemezt készített, első lemezes zenekarhoz és félprofi, házi körülményekhez mérten roppant erőset. Sajnos, még mielőtt közismertté vált volna a zenekar, feloszlott. Szloboda György erről is beszélgetett Sánta Tímeával, az együttes démoni szépségű ex-énekesnőjével, aki egyébként a formáció harmadik frontlánya volt.

Mikor és hogyan jött számodra az éneklés, és mikor gondoltad úgy, hogy ezt a rock/metal műfajban is kipróbálod?

"Már kisgyermekként is érdekelt a zene és az éneklés, komolyabban 15 évesen kezdtem el vele foglalkozni. Abban, hogy elinduljak ezen az úton, nagyban közrejátszott a szülővárosomban hagyományszerűen 1996 óta évente megrendezett énekesvetélkedő. Gyermekkorom óta láthattam, hogyan is zajlik a fesztivál, és vágytam rá, hogy egyszer én is énekelhessek nagyközönség előtt, amire végül 2011-ben került sor. Tehát ez alkalomra való felkészülésemmel ástam bele magam mélyebben az éneklésbe, és körül-belül ez időre tehető az is, mikor elkezdtem keresni magam a különböző zenei stílusirányzatokban is. Elmúlt így pár év, több fellépés az énekesvetélkedőn, megismerkedtem zenészekkel, zenekedvelőkkel, és eközben találkoztam későbbi zenekarom zeneszerzőjével és billentyűsével is. Barátkozásunk során az ő hatására kezdtem el felfedezni a rock-színteret, amit hamar megkedveltem, és ez azóta is töretlen, megtaláltam benne önmagam. Aztán 2014 nyarán jött az ötlet: alapítsunk zenekart!...Bevállaltam. Összeálltunk, belevágtunk..spontán történt az én belépőm a rock közegbe. :)"

Melyek a kedvenc zenekaraid, van e példaképed, mi fogott meg benne?

"Hú, talán könnyebb ha azt mondom el, hogy a kedvenc irányzataim a heavy, power, prog, illetve a szimfonikus metál, és ezek egyvelege, valamint a rock klasszikusok :) Ugyancsak sok énekes van akit nagyra tartok és inspirálnak, legyen szó akár női, akár férfi énekesről, de kettőt ki tudnék emelni, akik eddig a legnagyobb hatást gyakorolták rám: Floor Jansen és Lara Fabian. Lara az első eszményképem, őt még egész fiatalon fedeztem fel. Amellett, hogy fantasztikusan énekel, az fogott meg benne, ahogyan átéli, átadja a dalai üzenetét, borzongató élményt nyújt. Floor pedig az új "érám" idolja, tőle is nagyon sokat merítettem, énektudása, sokoldalúsága, előadásmódja példaértékű. Mindezen felül pedig ami még elismerésre méltó, hogy világhírnév ide vagy oda, meg tudtak maradni embernek."

Hogyan jött a Symphonic Destiny? Milyen visszajelzések voltak az egyetlen megjelent lemezről, és a koncertekről?

"Ahogy már említettem, 2014 augusztusában jött az ötlet a zenészkollégáktól, hogy alapítsunk zenekart, zenéljünk, ha már csináljuk, vágjunk a közepébe, írjunk saját szerzeményeket a szimfonikus metál jegyében, és ha úgy látjuk, hogy pozitív a visszajelzés, vessük bele magunkat teljes bedobással. Így is lett, októberben már ki is adtuk első kislemezünket, a Midnight-ot Symphonic Destiny zenekari név alatt. Az EP-n még nem a teljes felállás zenélt, nem sokkal a kiadása után egészültünk ki dobosunkkal. A reakciók biztatóak voltak, így 2015 februárjában nekiláttunk az első nagylemezünk elkészítésének, ami lehetőségeinkhez mérten a tőlünk telhető leggyorsabb tempóval készült, és szeptember elején már ki is adtuk a 'The Fountain of Eternal Life-ot, időközben próbáltunk, videoklipet is forgattunk az egyik zeneszámhoz, amit az utómunkákat követően november elején tettünk közzé. Kizárólag pozitív visszajelzéseket kaptunk az albumra, nagy volt az érdeklődés is iránta a világhálón. A klubkoncertjeinken úgyszintén, nagyon jól fogadott minket és a zenénket is a közönség. Kár, hogy ugyanolyan hamar ért véget a zenekar pályafutása, mint amilyen gyorsan haladtunk felfelé."

Mi vezetett a zenekar felbomlásához? Te hogyan élted meg ezt a negatív élményt?

"Belső feszültség, a zenekarvezető és a többi tag közötti elképzelésbeli eltérések vezettek a zenekar feloszlásához. Személy szerint, a zenekart szívügyemnek tekintve, próbáltam a fokozatosan elmérgesedő helyzetet kontroll alatt tartani, a problémákra megoldást találni, a konfliktusokat folyamatosan elsimítani, mire végleg el nem érkezett az a pont, mikor úgy láttam, hogy már nem érdemes erőltetni, hiába az erőfeszítésem. Így a feloszlást némiképp a saját kudarcomként is éltem meg. Utólag ugyan hamar megbékéltem ezzel, beláttam, hogy nem csak rajtam múlt a dolog, de sajnálom még mindig, hogy a rengeteg zenébe belefektetett idő, érzelmek, energia ellenére, csak eddig tartott a zenekar élete, szerintem többre lettünk volna hivatottak."

Tavaly indultál egy tehetségkutatón, ahol nagyon jó eredményt értél el. Mesélj erről!

"Ez a tehetségkutató tulajdonképpen az énekesvetélkedő amiről fentebb beszéltem, négy alkalommal vettem részt a Tini fesztiválon.Két korosztálybeli kategóriába sorolják a versenyzőket, akik az egész régióból nevezhetnek. A legfontosabb jellemzője a fesztiválnak, hogy -a magyar nemzeti kisebbség rendezvényeként- kizárólag magyar nyelvű dalokkal lehet versenyezni. Én 2011-ben léptem fel először a fiatalabb, ún. tini kategóriában, a második helyezést értem el, következő évben már az első helyen állhattam.2013-ban, mivel betöltöttem a 18. életévem, már az ifjúsági kategóriában versenyeztem, újabb második helyezés, és pár év kihagyás után habozva ugyan, de tavaly újra beneveztem, és utólag visszatekintve, mintha csak a sors sugallta volna, hogy az utolsó vonatot fogjam el, mert ezt az újabb első helyezést nekem szánta. :) Ez is külön történet, de dióhéjban csak annyit mondanék még el, hogy a Tini fesztiválbeli szerepléseimen úgy jött ki a lépés, hogy inkább a másik oldalam mutattam meg (a rockoson kívül), ugyanis szeretem a nagy ívű, érzelmes, technikás balladákat,dalokat, kihívásként tekintek rájuk, egyre magasabbra teszem magamnak a lécet, és ez megmutatkozott a dalválasztásaimon is. Ez utolsó alkalommal a Dreamgirls című musical, majd film betétdalát, az And I Am Telling You-t énekeltem magyarul."

Mik a további rövid és hosszútávú terveid?

"Már egy év telt el azóta, hogy nem működöm zenekarban, hiányzik a zenélés, így nyitott vagyok minden új projectre, természetesen hiányzik az éneklés, szeretném tovább fejleszteni magam. Konkrét terveim nincsenek e téren, ahhoz kéne legyen egy biztos támpontom, de persze szeretném, hogy a zene mindig is szerves része legyen az életemnek, igyekszem nyitott lenni és keresni a lehetőségeket."

 A polgári életben mit csinálsz és ott milyen terveid vannak?

"Jelenleg egyetemi hallgató vagyok, növényvédelmet tanulok. Elsődleges tervem befejezni tanulmányaimat, lediplomázni, aztán munkába állni, önállósulni, és a többi sorban, végül is ugyan az mint amit mindenki szeretne az életben :)"

A Sabine Edelsbacher vezette osztrák zenekar 1998 óta aktív, kilencedik stúdióalbumuk, a The Great Momentum e hónap 17-én került a boltokba. Az új album és a zenekarban történt változások kapcsán készített interjút a Heavy Music HQ nevű netes magazin a banda gitáros-billentyűsével, Lanvallal, aki egyébként a dalszövegekért is felelős.

Lanvall elárulta, hogy előző korongjuk, a The Bonding megjelenése óta (2013) dolgoztak az új dalokon, nem töltötték üresjáratban az elmúlt három évet. Emellett Sabine-nal, az együttes énekesnőjével (aki egyben Lanvall felesége is) létrehozták 2010-ben a Voiciano nevű projektet, amely klasszikus zenét játszik - Lanvall zongorázik, Sabine énekel. 2014-ben jelent meg az első lemez Everflow címmel, de az Edenbridge kapcsán is sokat dolgozott.

"Jött egy ötlet, hogy csináljunk egy DVD-t, amely a karrierünk első 15 évét foglalja össze. Közel 9 óra hosszúságú lett az anyag, 6 DVD-vel, és A Decade and a Half... The History So Far címmel jelent meg 2015-ben. Ezután rögtön elkezdtem összeállítani az új lemezünk dalait. Nem fogunk unatkozni az elkövetkező években, hiszen egy osztrák TV-s dokumentumfilmhez, az Ausztria felett című műsorhoz is én komponálom a zenét, a sorozat pedig előreláthatólag 2020-ig tart!"

- foglalta össze röviden az elmúlt évek történéseit a zenész. A beszélgetésből kiderült az is, hogy a dobos poszton tagváltás történt.

"Az előző dobosunk, Max Pointner életében sok változás következett be, amelyek miatt nem tudta tovább velünk folytatni a zenélést. Johannes Jungreithmeier lett az új csapattag, miután a megbeszéléseket követően mindössze 9 óra alatt játszotta fel a dobos részeket. Ő új energiákat hozott a csapatba, és ez határozottan jót tett nekünk. A koncerteteken pedig a német Crystallion basszusgitárosa, Stefan Gimpl segít minket. Ha beválik a játéka, ő is állandó tag lesz!"

A leginkább érdekes terep azonban az új album, amelynek témájáról így mesélt Lanvall:

"A The Great Momentum fő témája, hogy élvezzük a jelent. Az emberek hajlamosak a jövőben vagy a múltban élni, mindeközben elfelejtik, hogy a jelen is itt van, ezt élik. A borítón látható, meditáló kőszobor hölgy rendkívül jól adja vissza ezt a pillanatot."

- zárta sorait a zenész, aki elárulta, hogy a 70000 Tons Of Metal-on való részvételük a zenekar életének egyik legklasszabb élménye volt, valamint tervben van az új Voiciano-lemez is, amelyre két dalt már meg is írt.

A teljes interjút itt olvashatjátok!

Sander Gommans neve ismerősen csenghet a metálrajongók számára, hiszen Apocalypse néven alapított együttest 1995-ben Hollandiában, amely nem sokkal később már az After Forever nevet viselte. A csapat 2009-ben oszlott fel, ám nemcsak az énekesnő Floor Jansen maradt meg a köztudatban, hanem Sander is, aki különböző projektekben dolgozott, illetve Amanda Somerville énekesnő férje. Ő a háttérből irányítja a munkálatokat, mint producer.

Facebook/Phantom Elite

Új csapatának, a Phantom Elite-nek énekesnőjével, Marina La Torraca-val készítettünk egy villáminterjút nemrég, fogadjátok szeretettel!

"Majdnem mindannyian régóta dolgozunk már ebben a műfajban, számos ismert névvel. Nekem az elmúlt 15 évben sok bandám volt Brazíliában (ahol a zenei karrierem kezdtem) és Németországban, itt például a Highlight Kenosis. A végzettségem zenés színész - előadóművész."

"Bruce Dickinson női megszemélyesítője akartam lenni 15 évesen! (nevet) Ezután nem volt megállás! Egyébként rengeteg kedvenc művészem van, rengeteg műfajból, Dio-tól (olasz származású amerikai metálénekes) elkezdve Lady Gagán át a népszerű Broadway-sztárokig."

"Amanda Somerville-n keresztül ismertem meg Tobiast. Ő volt a mentorom! Amanda tavaly családi okok miatt nem tudott részt venni néhány Avantasia show-n, és engem ajánlott maga helyett."

"Rengeteg szerepet játszottam, a lista igen hosszú! (nevet) Például Nala (Az oroszlánykirály), Anna (Frozen), Jázmin (Aladdin), Sarah (Vámpírok bálja), Janet (Rocky Horror Show) és még sorolhatnám."

"Valóban, tavaly alakultunk, de a zenekar ötlete már körülbelül két éve foglalkoztatta Sanderst. Olyan együttest akart, aki élőben játssza majd a HDK anyagát. Mi ugyebár évek óta ismertük egymást, így nem volt nehéz bővíteni a csapatot."

"Még pár dal írása folyamatban van, és alig várjuk, hogy stúdióba vonuljunk. Nagyon igyekszünk, hogy a kísérletezés során ne szülessenek közhelyes dolgok, ugyanakkor rengeteg progresszív elemet, egyedi gitárt és dallamos éneket szeretnénk."

"Nemrégiben erősíthettük meg, hogy szeptemberben, az Eindhovenben (Hollandia) megrendezésre kerülő Femme Metal Eventen a Delain és a Mayan társaságában játszunk majd! De ha aktualitása lesz, még több show bejelentésre kerül majd."

A csapatot a 70000 Tons Of Metal nevű óceánjárós fesztiválon kapta mikrofonvégre a német Rock Hard újságírója, Michael és Alissa pedig lelkesen meséltek terveikről. Kiderült például, hogy az új album már majdnem kész, és remekül tudnak együtt dolgozni.

"Az új album már majdnem kész! Megírtuk a dalokat és a számok nagy részét felvettük. Én ugyan Svédországban élek, Alissa pedig Kanadában, de ez nem jelent különösebb akadályt. Ő felvette az énekes részeket a házi stúdiójában és átküldte nekem emailben. Én pedig azt mondtam: >> Jó vagy!<<! Igazából már csak az énekes részek és a basszus rögzítése van hátra."

- kezdte Michael, a banda gitárosa, aki elárulta azt is, hogy rendkívül változatos lesz az anyag, de a tipikus Arch Enemy-s jellegzetességeket továbbra is hallani fogjuk a korongon. Szót ejtett arról, milyen érzésekkel kellett megküzdenie azután, hogy Angela Gossow kilépett a bandából.

"Úgy érzem, sokkal nyugodtabbak vagyunk, mint a War Eternal megjelentetésekor. Alissa három éve velünk van, én pedig rengeteget agyaltam azon, hogyan fognak elfogadni minket a rajongók egy új énekesnővel. A War Eternal album teljes mértékben ezeket az érzéseket tükrözi vissza."

A formáció új felállását teljes mértékben elfogadták a rajongók, a War Eternal lemez ugyanis rendkívül sikeres lett, a csapat pedig a három év alatt körbeturnézta a világot, számtalan új rajongót szerezve.

Az együttes énekesnője, Alissa is mesélt terveiről:

"2018-ban szeretném kiadni a szólólemezemet. A projektem neve egyszerűen Alissa, ugyanis nincs bandám - csak én, noha együttműködök más zenészekkel, például Doyle-lal (A Misfits tagja, egyben Alissa párja - a szerk.), de az Arch Enemy és a Kamelot régi tagjaival is jó kapcsolatban vagyok. Más lesz ez az album, mint az Arch Enemy zenéje, a kreativitásomat szeretnék kifejezni vele."

De mégis, milyen dallamok hallhatók majd a kiadványon?

"Nehéz erről beszélni, hiszen még nem fejeztem be a munkálatokat, így még változhat is néhány dolog.Kicsit olyan, mintha az Opeth találkozna a Muse-zal!"

- nevet a frontasszony.

"Nem tudom se metálnak, se tiszta rocknak nevezni, de lesz benne tiszta ének és az érzéseim is. Más lesz, mint amit az együttessel készítünk, az biztos, de kategorizálni még én sem tudom."

A zenekar DVD-jére már nem kell sokat várni, hiszen március 31-én boltokba kerül, ezt követően pedig a Lacuna Coil és a The Haunted társaságában koncerteznek tovább.