Újdonságokból idén sem volt hiány, rengeteg zenekar jelentkezett új kiadvánnyal 2023-ban a csajmetal fronton is. Akadtak közöttük erősebb és gyengébb lemezek is, ahogyan az általában lenni szokott. Íme, az én személyes kedvenceim!
5. THERION - LEVIATHAN III.
A szimfometal nagyágyúinak "Leviathan"-trilógiájának záródarabja már a Napalm Records gondozásában futott ki, és annyira friss, hogy még szinte serceg a hangszóróban, december 15-én jelent meg. Az első rész 2021-ben a klasszikus, fülbemászó Therion-refrénekkel dolgozott, a második fejezet 2022-ben már egy jóval összetettebb, rétegzettebb univerzumot nyitott meg, így a harmadik felvonást joggal vártam feszült kíváncsisággal. Nem kellett csalódnom. Ez a lemez esszenciális Therion: precíz hangszerelés, elegáns nagyívű megoldások, és bár a zenekar évek óta ugyanarra az alapkódra épít, mégsem válik fárasztóvá vagy önismétlővé. A női vokál ismét stabil és erős tartópillér, Lori Lewis jelenléte pedig továbbra is megkerülhetetlen. A Maleficium különösen emlékezetes, ahol Thomas Vikström és Lori Lewis együtt olyan vokális tűzijátékot produkálnak, ami egyszerre grandiózus és elementáris. Úgy tűnik, a Therionnak továbbra sem áll jól a középszer: vagy nagyot szól, vagy sehogy – és szerencsére most is nagyot szólt.
A "Riddles, Ruins & Revelations" (2021) érdektelenségbe fulladó kísérlete után bevallottan óvatos bizalmat szavaztam annak a hírnek, hogy a norvég–francia formáció új albummal jelentkezik. A május 26-án megjelent "1977" azonban már az első percekben világossá teszi: ennek a lemeznek semmi köze az elődjéhez. A korábbi anyagot terhelő popos, retróba hajló szintetizátoros irány most teljesen háttérbe szorult – és ez önmagában is megérdemel egy vastag piros pontot. Még a tudatosan lágyabb dalok is tele vannak kreatív ötletekkel, a gitárok végre újra valódi súlyt és szerepet kapnak, ami kifejezetten jót tesz az összképnek. Egyetlen komolyabb hiányérzetem Morten Veland hörgése: ebből ezúttal meglehetősen szűken mértek, ami kissé fájdalmas kompromisszum, de nem billenti meg a mérleget. A "1977" alapvetően egy szerethető, barátságos, mégis karakteres album lett, amelynek címe is beszédes – Morten és Emmanuelle Zoldan születési éve előtt tiszteleg, és egyben szakít a korábbi, regényhosszúságú címadási mániával. Letisztultabb név, letisztultabb irány. Ha ezt a szintet sikerül tartani vagy tovább emelni, a következő lemez már nemcsak kellemes meglepetés, hanem valódi visszatérés lehet.
Bár a Nightwish frontasszonyának első szólóalbuma formálisan nem metal kiadvány, mégsem lehet szó nélkül elmenni mellette. A tíz dal között ugyanis akadnak finoman „bedurvuló” pillanatok, de ami igazán indokolja az említést, az az, hogy ez az anyag elképesztően erősre sikerült. Az egész projekt gyökere Floor szereplése volt a holland Beste Zangers műsorban, ahol különböző műfajok ismert előadói értelmezik újra egymás dalait. Floor ott is megmutatta, mennyire sokoldalú: ugyanazzal a természetességgel mozgott a reggaeton és a latin pop világában, mint ahogy a szimfonikus metalban teszi. A lemez hangulata ennek megfelelően jóval könnyedebb, mint a Nightwish anyagai, mégis végig tartja a színvonalat. Hallgatás közben óhatatlanul eszembe jutottak azok az énekesnők, akiket kamaszkorom óta nagyra tartok – például Faith Hill vagy Shania Twain –, nem stílusmásolatként, hanem abban az értelemben, ahogyan a dalok egyszerre személyesek, profik és érzelmileg működnek. A hangszerelés végig kifogástalan, ízléses és arányos, Floor pedig bebizonyítja, hogy ha a Nightwish története egyszer valóban lezárulna, ő önálló előadóként is gond nélkül megállná a helyét. Ez nem mellékvágány, hanem egy teljes értékű, magabiztos bemutatkozás.
2. XANDRIA - THE WONDERS STILL AWAITING
2022 májusában az addig nagyjából öt éve tetszhalott állapotban vegetáló német Xandria váratlanul bejelentette a visszatérését, amelyet a beszédes című Reborn dallal koronáztak meg. Ezután pedig nem lassítottak: egymás után érkeztek a meglepően erős, karakteres szerzemények, mintha tényleg újraindították volna a rendszert. A felállás gyakorlatilag teljesen kicserélődött, Marco Heubaum alapító kivételével mindenki új, a mikrofon mögé pedig a mindössze harmincéves Ambre Vourvahis került – egy addig gyakorlatilag ismeretlen név. Ambre nemcsak feltűnően szép, hanem kifejezetten sokoldalú és piszok tehetséges is: több dalban hörög a tiszta ének mellett, utóbbit pedig végre nem az agyonhasznált, áriázós-operás manír uralja, hanem egy sokkal természetesebb, emberközelibb hangszín. Ehhez társul egy elképesztően kidolgozott, erős hangszerelés, amely minden korábbinál feszesebbé és izgalmasabbá teszi az összképet. Ezek együtt olyan szintre emelték a zenekart, amire korábban csak ritkán volt példa, és ami már a Reborn idején meggyőzött. A "The Wonders Still Awaiting" pedig végleg igazolta ezt a bizalmat: ez lett a banda eddigi legváltozatosabb, legerősebb és leginkább egységes albuma.
1. WITHIN TEMPTATION - BLEED OUT
A hollandok október végén megjelent albumának tizenegy dala közül hetet a rajongók már jóval korábban megismerhettek: az Entertain You 2020 májusában nyitotta a sort, majd az ezt követő három és fél évben további hat kislemez érkezett, így a lemezen mindössze négy teljesen új tétel maradt. Elsőre akár kockázatos húzásnak is tűnhetett volna, de Sharon den Adel több interjúban is hangsúlyozta, hogy már a covid–19 járvány előtt megfogalmazódott bennük ez az irány: kislemezekben gondolkodni, hogy minden dal megkapja a maga fókuszát és súlyát. Ezzel párhuzamosan a zenekar megvált korábbi kiadójától, az ezért cserébe kapott alkotói szabadság pedig felbecsülhetetlennek bizonyult. A "Bleed Out" teljes egészében a modern metal talaján áll, sok tekintetben a 2019-es "Resist" szellemi folytatásának is tekinthető. A szövegeket egyértelműen a világban zajló események ihlették: háborúk, a nők elnyomása a közel-keleti régiókban, a patriarchális berendezkedés és minden olyan feszítő kérdés, amely ma megkerülhetetlen. Mindezt súlyos riffek, erőteljes elektronikák és elképesztő energia tartja össze. A legszebb az egészben, hogy a Within Temptation úgy adta ki teljes egészében a lemezt, hogy a dalok jelentős része már régóta ismert volt. Ennek ellenére, amikor az album egyben szólal meg, elementáris erejűvé válik. Ritka bravúr ez, és pont ezért üt akkorát. Imádom.
+1. OUTLANDERS - OUTLANDERS
Kakukktojás a Tarja Turunen és Torsten Stenzel által életre hívott projekt debütáló albuma, hiszen a formáció ezúttal tudatosan hátat fordít a metalnak, és az elektronikus zene felé veszi az irányt. A csapatról elnevezett lemezen ráadásul olyan vendégek bukkannak fel, akik önmagukban is garanciát jelentenek a minőségre: Marty Friedman, Mike Oldfield és Ron "Bumblefoot" Thal is hozzátették a maguk jellegzetes kézjegyét az anyaghoz. A projekt már 2021 óta csepegtette a dalokat, majd a nyár folyamán végre megérkezett a teljes nagylemez is. A zene nyugodt, mégis pulzáló elektronikus alapokra épül, amelyeket Tarja érzelmekkel telített, klasszikusan képzett hangja és az egyedi gitármegoldások emelnek új szintre. A hangzás sejtelmes és gyengéd, ugyanakkor meglepően erőteljes; fülbemászó, álomszerű, egyszerre modern és időtlen. Látszólag egymásnak feszülő ellentétek találkoznak benne, amelyek valamilyen különös alkímiával mégis tökéletes harmóniába rendeződnek. Ez a lemez nem harsány figyelmet követel, hanem beszippant: teret ad az elmélyülésnek, az álmodozásnak, a belső képeknek. Ha olyan anyagot keresel, amely finoman egyensúlyoz lágyság és dinamika között, miközben meditációra és elmerülésre hív, akkor jó eséllyel ez a korong neked szól.
