Van élet a szimfonikus metál triumvirátusán (Nightwish - Epica - Within Temptation) túl is. Méghozzá nem is akármilyen!
A pandémia egyértelmű változásokat hozott a zeneiparban. Egyes zenekarok eltűntek a palettáról, mások felemelkedtek. Ennek bizonyítéka volt ez a hideg hétfő este is.
A Xandria és a Delain feloszlása tátongó űrt hagyott maga után. Ezt többek között a Sirenia remekül kihasználta, és gyorsan be is tört az igazi, mainstream bandák közé.
És mint kiderült, jelen írás fő tárgya, a Visions of Atlantis szépen, csendben, hatalmasra nőtt. De ne szaladjunk ennyire előre...
Bombaként robbant a hír egy hónappal ezelőtt, hogy a VOA turnéra indul, az épp frissen újjáalakult Xandria társaságában, és hazánkat is útba ejtik. A szemfüles rajongók egy előzetes regisztrációt követően ingyen juthattak be a Barba Negrába.
Itt ért az első meglepetés. Ugyanis meg voltam róla győződve, hogy egy kellemes, családias, alacsonyabb létszámú este elé nézünk a sátorszínpadnál. Nem kicsit lepett meg, amikor a helyszínre érve megláttam, hogy a kinti, nagy színpad van beüzemelve.
Az előzenekar a Ye Banished Privateers volt, akik igazi kalózok módjára szántották fel a színpadot, és csaptak egy egészen egyedi hangulatú, fergeteges koncertet. Ekkor a közönség még igencsak szellős volt, bevallom, nem is számítottam sokkal több emberre. Aztán valahogy a Xandria kezdésére sokan lettünk. Természetesen nem volt telt ház, de egy tisztességes, vállalható tömeg gyűlt össze, és nagyon is jól nézett ki a Barba Negra, pláne így hétfő este!
A kiírt kezdést pontosan tartva csendült fel a Xandria intrója. Nagyon kíváncsi voltam, milyen lesz az alapítót leszámítva teljesen lecserélt zenekar koncertje. A vártnál sokkal jobbat kaptam.
Elsőként rögtön egy új dallal, a You Will Never Be Our God -al taroltak az urak és a lány. Az új énekesnő, Ambre Vourvahis hangja teljesen másképp cseng, mint elődje, Dianne van Giersbergen szíveket megfagyasztó, hibátlan, magasan képzett torka. Ambre természetes, amolyan helyes szomszéd csajszi benyomását kelti, mind hangilag, mind színpadi kiállás tekintetében. Ja, és persze ne feledjük, hogy Ambre hörög is. Na, azt hibátlanul!
Az egyetlen alapító, Marco Heubaum igazi királyként rohangált a színpadon, ebben az új felállásban látszik csak igazán hogy itt minden ő.
Több dolog hiányzott számomra a produkcióból. Elsőként rögtön Dianne. Számomra ő volt a nagybetűs frontasszony, úgy bánni a közönséggel, ahogy ő bánt, rajta kívül csak kevesen tudnak.
Ambre szépen énekel és cuki, de egyelőre ennyi, amikor nem énekel, csak félénken sétálgat a színpadon, várva az újabb énekes részt a dalban. Remélem, ebben tud majd fejlődni. A másik, ami hiányzott, az a fajta természetesség, amit a régi felállás kisujjból hozott. Most mindenki nagyon mesterkéltnek tűnt, a tagok között egyelőre nincs meg az összhang. Ezek a hibák azonban nem voltak túl zavaróak, és ha nem is életem legjobb Xandria koncertje volt, de egy teljesen vállalható bulit csaptak nekünk. Külön dicséretes, hogy Ambre betegen is vállalta, hogy kiáll a színpadra.
Setlist:
You Will Never Be Our God
Death To The Holy
Reborn
Nightfall
Now & Forever
Save My Life
The Undiscovered Land
Ghosts
Ravenheart
Ráadás:
Valentine
Az est fő attrakciója egyértelműen a Visions Of Atlantis volt.
Legutóbb a nyáron jártak nálunk, ugyanezen a helyszínen, akkor az Alestorm előzenekaraként.
A korábbi itthoni koncertjeikről azonban sajnos mindig lemaradtam, így a nyári Piratefestről is. Most azonban végre sikerült elcsípnem őket.
Fogalmam sem volt, mire számítsak tőlük. Óriási meglepetés volt, hogy ennyi embert meg tudnak mozgatni, a színpad előtt tisztességes tömeg várakozott a kezdésre. Ők azonban nem, hogy pontosan, hanem még néhány perccel korábban is kezdtek. Az új lemezes Master The Hurricane-nel nyitották meg a koncertet, ami remek választásnak bizonyult, rendesen be is indította a bulit. És akkor fellépett a színpadra ő.
Hölgyek és urak. Clémentine Delauney egy fantasztikus énekesnő! Gyakorlatilag lemezminőségben énekelte végig a teljes koncertet. A férfi énekes, Michele Guaitoli is hatalmas torokkal van megáldva, ketten együtt fantasztikus atmoszférát teremtettek.
Régi és új dalok vegyesen váltották egymást, a banda végig 200%-on pörgött, a közönség pedig nagyon hálás volt. Volt közös éneklés, együtt ugrálás, meg minden, ami egy jó koncerthez kell. Nehezen tudnék csúcspontokat kiemelni, annyi volt belőlük.
Az est egyetlen lassú dala, a Freedom mindenképpen ezek közé tartozik. Ebben a dalban az énekesek igazán kibontakozhattak, hogy mindenki beleborzonghasson.
Hatalmasat szólt a szintén új lemezes Melancholy Angel, amivel a ráadás előtt búcsúzott tőlünk a zenekar, gyakorlatilag a teljes közönség együtt ugrált és ordította a refrént. A zenekar persze többször is megköszönte a lelkesedést, és szemmel láthatóan szívből örültek nekünk. Mi pedig nekik, nagyon.
A ráadás mindkét dala az új lemezről érkezett.
A Pirates Will Return élőben eszméletlen atmoszférát teremt, a koncertet záró Legion Of The Seas-nél pedig elképzelni sem tudnék jobb zárást.
Hiába a hétfő, a hideg, az eső, a Visions of Atlantis jött, látott, és nem hogy győzött, hanem gyakorlatilag az év egyik legjobb koncertjét adta a Magyar közönségnek. Mi pedig imádtuk.
A srácok igazán megérdemelték a nagy áttörést, ami végre megvalósult.
Azt ígérték, hamarosan visszajönnek. Én biztosan ott leszek.
Setlist:
Master The Hurricane
New Dawn
A Life Of Our Own
Clocks
The Silent Mutiny
In My World
The Deep & The Dark
A Journey To Remember
Mercy
Heroes Of The Dawn
Freedom
Melancholy Angel
Ráadás:
Pirates Will Return
Legion Of The Seas
