Nem vesztegeti az idejét Poppy. A Moriah Rose Pereira néven született énekesnő villámgyorsan hagyta maga mögött a popzenét, hogy teljes erőbedobással vesse bele magát a metalba, és azóta megállíthatatlanul ontja magából a dalokat. A Wham!-klasszikus Last Christmas merész feldolgozása után szinte azonnal befutott tőle a friss Unravel, de az End Of Youcímű számban is hallhatjuk, ahol nem kisebb nevekkel dolgozott együtt, mint Amy Lee (Evanescence) és Courtney LaPlante (Spiritbox).
Ma újabb kislemezzel jelentkezett az énekesnő: a frissen megjelent Bruised Sky tovább erősíti Poppy új korszakának hangulatát, de napvilágot látott a hír is, hogy következő albuma, az "Empty Hands" 2026. január 23-án kerül boltokba a Sumerian Records gondozásában – a lemezborítót is megmutatta a fiatal csillag, a korong pedig már előrendelhető ITT.
Aggasztó hírekkel jelentkezett a holland Epica - énekesnőjük, Simone Simons több egészségi problémával küzd, így év végéig a zenekar már biztosan nem turnézik.
"Mély sajnálattal értesítünk benneteket, hogy kénytelenek voltunk az ázsiai turnénkat 2026 szeptemberére halasztani. Több egészségügyi probléma után az orvosok Simone-t arra kérték, hogy az év végéig ne vállaljon turnét.Bármennyire fájdalmas is számunkra, az egészség az első. Őszintén elnézést kérünk minden kellemetlenségért, amit ez okozhat."
A csapat a napokban tartotta volna meg a Kínát és Japánt érintő turnéját, olyan városokba látogatva, mint Peking, Tokió vagy Oszaka.
Az Epica legújabb albuma, az "Aspiral" áprilisban került boltokba, mi ITTírtunk róla kritikát.
Történelmet írt Ignacia Fernández, amikor tegnap este, november 9-én elnyerte a Miss Mundo Chile 2025 koronáját - a 27 éves modell és énekesnő ezzel új fejezetet nyit a szépségverseny történetében.
Fernández pár napja robbantotta fel az internetet, amikor a verseny elődöntőjén zenekarának, a Decessusnak egy dalát adta elő, és most a fináléban is bebizonyította, hogy a szépség és a metal tökéletesen megfér egy testben. A döntőben 19 másik versenyzőt szorított maga mögé, és most ő képviselheti Chilét a jövő évi Miss World világdöntőn.
A Miss Mundo Chile nemcsak klasszikus szépségverseny: a verseny hagyományos kategóriái mellett külön tehetségszekció is van, ahol Ignacia szó szerint leüvöltötte a mezőnyt, közösségi oldalain pedig a következőket írta:
Boldogabb és hálásabb nem is lehetnék. Minden energiámmal és teljes szívemmel vetem bele magam ebbe a gyönyörű kihívásba, hogy a lehető legjobb értelemben képviseljem az országomat. Megígérem, hogy mindent beleadok, szenvedéllyel, munkával és céllal. Köszönöm, hogy világszerte elismerést kaptam az előadásomért – ez egy darabka a lelkemből, ami arra inspirál, hogy tovább fejlődjek és nagyot álmodjak. Gyerünk, Chile… előre a koronáért!
A Decessus 2020-ban alakult, Ignacia bandatársai Martín Fénix dobos és Jaime Pepe basszusgitáros. A zenekar nem is akárhol villantotta meg tehetségét: olyan nemzetközi nevek előtt léptek fel, mint az Insomnium és a Jinjer, sőt, finnországi és németországi fesztiválokon is láthatták őket a metalrajongók, 2024 szeptemberében pedig az Epica előzenekaraként robbantottak Santiagóban.
2026. január 16-án "Set The Dark On Fire" címmel lát napvilágot az osztrák Edenbridge tizenkettedik stúdióalbuma, amely egyben a zenekar visszatérését is jelzi a Steamhammer/SPV kötelékébe – az AFM Records-nál töltött fejezet lezárásaként.
Szeptemberben hallhattuk az első, Cosmic Embrace című dalt a lemezről, ma pedig megérkezett a második beharangozó, az ír-kelta hangulatot megidéző Where The Wild Things Are. A hozzá készült kisfilm a Földet élő lényként ábrázolja, mely egy Aleen nevű karakter erejében ölt testet.
Sabine Edelsbacher, a zenekar énekesnője eképpen mesélt a szerzeményről:
Aleen a természet elemeivel való valódi kapcsolódást testesíti meg – és ezáltal a Föld nyers, ösztönös erejét. A rutintól irtózik, helyette egy ellenállhatatlan, csábító életerőt sugároz. Bárcsak egyre több ember felismerné és megélné ezt az erőt önmagában.
Ki mondta, hogy nem lehetsz egyszerre kemény és gyönyörű? Ignacia Fernández egy 27 éves lány, első ránézésre talán csak egy újabb szépségkirálynő-jelöltnek tűnik, de csak addig, amíg meg nem hallod, mit művel a színpadon. A Miss World Chile 2025 (vagy spanyolul Miss Mundo Chile) elődöntőjén, Mexikóban, november 2-án, Ignacia olyat csinált, amire senki sem számított.
A latin szépségnek ugyanis van egy saját prog death metal bandája, a Decessus.
A zenekar 2020-ban alakult, és természetesen Ignacia a csapat egyik szerzeményét, a Dark Flames-t adta elő. Hörögve. Igen, jól olvastad. Lehetséges, hogy a következő Miss World Chile egy igazi metalkirálynő lesz? Ha igen, akkor újfent bebizonyosodik, hogy a szép pofi mögött igenis lehet komoly tehetség.
A zenekar weblapja ITTtalálható, Facebookos oldala ITT, YouTube-csatornája pedig ITTtalálható.
Március végén került boltokba az Arch Enemy tizenkettedik stúdióalbuma, a "Blood Dynasty". A lemez jóval slágeresebb dalokat vonultat fel, mint elődei, ám - és ez a lényeg - a banda ügyelt arra, hogy ez ne menjen a metal rovására. A kritikusok zöme pozitívan fogadta az anyagot - a mi véleményünket ITTolvashatod.
A korongról hat kislemez jelent meg - Dream Stealer, Liars&Thieves, a címadó Blood Dynasty, Paper Tiger, A Million Suns, Illuminate the Path , - , ma pedig a hetedik dal is napvilágot látott, ezúttal a March Of The Miscreants című szerzeményhez -amely szám egyébként az album egyik legmarkánsabb darabja- készült látványos videoklip, amelyet megnézhetsz nálunk:
A nemzetközi felállású Catalyst Crime 2021-ben jelentette meg debütáló nagylemezét, amely egyszerűen a zenekar nevét viseli – ITT írtunk róla kritikát. Az énekesnő, Zoë Marie Federoff-Šmerda és férje, Marek "Ashok" Šmerda az elmúlt években a Cradle of Filth soraiban is bizonyítottak, így a Catalyst Crime egy időre háttérbe került. Most azonban újult erővel tér vissza a csapat, mégpedig egy vadonatúj dallal, amely a Cursebreaker címet viseli, és amely szerzeménynek igen különleges háttere van.
"A Cursebreaker-t a férjem édesanyja ihlette. Ő a vasfüggöny mögötti Csehszlovákiában egy ellenállási hálózat tagjaként dolgozott, és titokban betiltott irodalmi műveket fordított le cseh nyelvre, majd segített azok terjesztésében is. Sajnos sosem találkozhattam vele, mert több mint tíz éve elhunyt, de mindaz, amit róla hallottam, azt mutatja, hogy egy aranyszívű hős volt, aki jobbá tette maga körül a világot. Ha valaki méltó a 'Cursebreaker' címre, akkor az ő!"
November 6-án a Bloodywood társaságában robban be a Barba Negrába a Halestorm, hogy élőben is bemutassa augusztusban megjelent új lemezét, a "Everest"-et. A banda karizmatikus frontasszonya, Lzzy Hale nemrég a Guitar Worldnek mesélt arról, hogyan tartja karban a hangját és mit tanult az évek során a színpadi jelenlétről.
Visszaemlékezett arra az időszakra, amikor még Whiteman mellett tanulta a dolgokat:
"Emlékszem, ahogy néztem őt a színpadon, és csak arra gondoltam: ‘Hát ez az ember egy cseppet sem izgul! Hogy a francba csinálja ezt?’ – mesélte Lzzy. Aztán egyszer megkérdeztem tőle, és csak annyit mondott: ‘Először eljátszod.’Vagyis eljátszod, hogy tudod, mit csinálsz. Aztán idővel tényleg tudni kezded, mit csinálsz – és onnantól már természetessé válik az egész. Ennyi az egész varázslat."
Amikor pedig arról kérdezték, hogyan tartja karban a hangját, így válaszolt:
"Ennek nagy része egyszerűen abból fakad, hogy már nagyon régóta csinálom. Az ember idővel ráhangolódik a saját testére, és megtanul figyelni rá. Minden nap felteszem magamnak a kérdést: ‘Na, ma hogy érzem magam? Mit kell ma bemelegítenem?’ A húszas éveimben még teljesen szabályos rutint követtem – napi 20-30 perces bemelegítéssel, ugyanabban az időben, ugyanazzal a módszerrel. Ma már inkább érzésre megyek. Felkelek, és ha érzem, hogy kicsit váladékos a torkom, akkor tudom: ‘Oké, ma több folyadék kell.' Az egész tulajdonképpen tele van apró, banális dolgokkal – például hogy próbálok eleget aludni, ami talán a legnehezebb. Gyakorlatilag minden nap vízbe fojtom magam – úgy hét-tíz palack vizet is megiszom, mielőtt színpadra lépünk."
"Van persze egy enyhe bemelegítés is, de a negyvenes éveim elején már inkább a bizalomról szól az egész: bízni a testemben, a légzésemben, a kitartásomban. És ami nagyon fontos – amit csinálok, nem fáj.Gyakran meg kell nyugtatnom az embereket, főleg a családtagjaimat, akik eljönnek a koncertjeinkre. Mindig azt mondják: ‘Nem tudom, Lzzy… ez a sikítás nagyon durva volt, aggódunk érted.’Én meg csak nevetek: ‘Nyugi, minden rendben. Úgy hangzik, mintha pengékkel gargalizálnék, de valójában nem.’"
A Fear Of Domination 2006-ban alakult Finnországban, Saku Solin (ének), Jan-Erik Kari (gitár) és Jaakko Arteli (dob – 2006–2010) alapításával. Az első felállásban ott volt még Marko Salmikangas (szólógitár), aki egy évig erősítette a bandát, valamint Lauri Ojanen (basszusgitár) – ő találta ki a Fear of Domination nevet. Eredetileg csak egy dal címének szánták, de annyira erősen, fenyegetően és jól csengett, hogy végül az egész zenekar esszenciájává vált. Így született meg a FoD.
A zenekar jelenlegi frontasszonya Jessica Salmi – a 38 éves énekesnő nemcsak extravagáns megjelenésével vonzza a tekinteteket, hanem elsöprő erejű hangjávala füleket is. Sakuval tökéletes szimbiózisban dolgoznak: a két karakter markánsan eltérő, mégis egymást erősítő vokálja adja a Fear of Domination színpadi és zenei brutalitásának egyik legerősebb pillérét.
Első albumuk 2009-ben jelent meg "Call of Schizophrenia" címmel, amelyet további öt korong követett: "Create.Control.Extreminate." (2011), "Distorted Delusions" (2014), "Atlas" (2016), "Metanoia" (2018) és "VI: Revelation" (2021).
2023 októbere óta a Fear of Domination négy friss, pusztító új dallal támadott – egymást követve érkeztek a Gods & Machines, a Monsters, a Last Words, és a mai nappal egy vadonatúj bestia szabadult el: az All as One.
A Fear Of Dominationt a legjobb finn industrial metal zenekarok egyikeként tartják számon. Az együttes színpada nem koncert, hanem egy túlvilági színház: félőrült és teátrális élmény, amely teljes ámulatba taszítja a közönséget. A show-k alkalmával pirotechnika, UV-fények, arcfestés, vendégművészek, színpadi performanszok és tűzfújás keveredik, mindezt pedig a zenekar apokaliptikusan elszabaduló energiája köti össze. A felszín alatt azonban a népszerű zenei irányzatok szinte minden elemét megtalálni – a műfajköziség a FoD DNS-ébe van írva.
Az új dal kapcsán Jessica eképpen mesélt:
"Voltak idők, amikor az identitást a család, a munka, a kultúra és a közösség formálta. Ma a közösségi média végtelen eszközt ad a kezünkbe: önmagunk alakítására, színpadra állítására és másokhoz való méricskélésére. Ez azonban bizonytalanságot szül és szétzúzza az önazonosságunk magját. A dal az emberiség vakságáról és a lélekre nehezedő, bénító súlyról beszél – mégis mindenek felett aszabadság és az egység harcos kiáltványa."
Lasse Raelahti billentyűs és producer pedig hozzátette:
Az All as One eredetileg egy nagyon egyenes, EDM-hatású dallamként indult, de a producerünk, Jarno „Jassi” Hänninen már az első demóból is elképesztően erős ’80-as évekbeli hangulatot érzett ki, és onnantól kezdve minden elemét ebbe az irányba tolta. A ’80-as évek stílusát pedig nem lehet félgőzzel csinálni: vagy teljes erőből belevetjük magunkat, vagy semmi értelme. A végleges dal így rengeteg retro-elemet hordoz magában, természetesen modern csavarokkal kiegészítve. Az érkező album részeként az All as One azok közé a számok közé tartozik, amelyek megtartják a party-vibe-ot, miközben a többi dal jóval sötétebb, sőt, olykor kifejezetten brutális irányba megy el.
Ma este letarolja a Barba Negrát a milánói Lacuna Coil. Európai turnéjuk keretein belül érkeznek hozzánk, és továbbra is full gőzzel szántják végig a kontinenst. A napokban egy portugál metalmagazinnak nyilatkozott Andrea Ferro, a banda férfi énekese, aki egyértelművé tette: szó sincs lassításról vagy visszavonulásról, a Lacuna Coil még nagyon sokáig a színpadon marad, hiszen Andrea, Marco és Cristina ma is ugyanazzal a szenvedéllyel űzik a zenélést, mint 20-25 évvel ezelőtt.
Ferro arról is beszélt, hogyan fejlődött az együttes zenéje az évek során, és miért fontos számukra, hogy minden albummal új hangzások és hatások kerüljenek a pakliba:
"Szerintem ez teljesen zenekarfüggő. Vannak bandák - mint az AC/DC - akiknek egyszerűen nem kell változniuk: azt csinálják, amit mindig is, működik, és a rajongók pontosan ezt várják tőlük."
- fogott bele magyarázatába Ferro, majd majd e szavakkal gazdagította mondandóját:
"Aztán vannak olyan bandák, akik folyamatosan fejlesztik a saját stílusukat — és mi ebbe a kategóriába tartozunk. Mindig elmozdulunk egy kicsit valami új irányba. Nem radikálisan a Lacuna Coilt azért bárki felismeri de szeretjük beengedni az új hatásokat, és új terepekre vinni a zenénket. A rajongóink is érzik, hogy nem ülünk a babérjainkon. Nem azt mondjuk, hogy ‘oké, már van bázisunk, akkor mostantól ugyanazt az albumot írjuk újra és újra.’"
Így zárta gondolatmenetét:
"Rengeteg új rajongónk van, akik csak a "Delirium" (2016) óta ismernek minket. Persze a legnagyobb ugrást a "Comalies" (2002) és a "Karmacode" (2006) hozta, de minden új albummal új generációkat is elérünk. A koncertjeinken ott vannak a kortársaink, a nálunk jóval fiatalabbak, és még idősebb rajongók is. Tényleg vegyes: férfiak, nők, minden korosztály. Imádjuk, hogy ilyen széles közönséget szólít meg a zenénk."
