A Nightwish két ex-tagja között rendeződött minden múltbéli sérelem és viszály, hiszen az utóbbi években több alkalommal is álltak egy színpadon. Először a 2017-es Raskasta Joulua elnevezésű, speciális karácsonyi koncertsorozaton énekelték együtt az Ave Maria című ünnepi klasszikust, majd tavaly nyáron Svájcban Marko meglepetésvendégként tette tiszteletét Tarja koncertjén, hogy elénekeljék a 2002-es "Century Child" albumon szereplő The Phantom Of The Opera-t.
Utóbbi fellépés meglehetősen érzelmesre sikeredett, hiszen nemcsak a rajongók, hanem a két énekes is könnyekben tört ki a dal végén. Tarja ezt követően bejelentette, hogy az idei évben is több helyszínen is megosztja a színpadot Markóval. De hogyan látja most kettejük kapcsolatát az énekesnő? Mint az közismert, 2005 októberében nem éppen a legbékésebb körülmények között kellett távoznia a finnek egyik legismertebb zenekarából.
Amikor tavaly leszervezésre került a fesztiválkoncertem Svájcban, megtudtam, hogy Markót és az ő csapatát is meghívták oda. Arra gondoltam, miért is ne énekelhetnénk együtt? Megkértem a promótert, hogy vegye fel a kapcsolatot Markóval, ugyanis már nem volt meg az elérhetősége. Megkérdeztem, mit szólna ahhoz, ha előadnánk a The Phantom Of The Opera-t? Ő pedig azonnal igent mondott.
- emlékezett vissza Tarja a brazil Metal Musikast-nek, majd eképpen folytatta:
Korábban is találkoztunk már, párszor együtt énekeltünk Finnországban a Raskasta Joulua keretein belül, és már akkor letisztáztunk mindent, jó viszonyban voltunk. De amikor a The Phantom Of The Operát énekeltük, elképesztő volt minden. Nemcsak Svájcban, hanem Finnországban is megcsináltuk. Most pedig Brazíliában, a közös turnénk során lépünk fel együtt.
Ez egy teljesen másféle kapcsolat, hiszen ő sem ugyanaz az ember már, mint aki a bandában volt. Rengeteg év telt el azóta, és ő is rengeteget változott. Szóval, ha mondhatjuk így, ez egy új kapcsolódás kettőnk között. Boldoggá tett, hogy annyi év után újra megismerhettem őt.
Marko 2021-ben depressziójára és a zeneipar kapzsiságára hivatkozva hagyta ott a Nightwish fedélzetét, elmondása szerint elvesztette a zenélés örömét. Azonban úgy tűnik, a Tarjával való fellépés visszahozta az életkedvét, ezért is mondott igent egy közös turnéra.
Mint arról több ízben beszámoltunk, a Kittie visszatérésre készül - 13 év kihagyás után új lemezt terveznek kiadni a csajok. Sokáig kétséges volt a kanadai csapat sorsa, hiszen majdnem napra pontosan hét évvel ezelőtt, 2017 februárjában elhunyt basszusgitárosuk, Trish Doan, Morgan Lander énekes pedig azt nyilatkozta: nem tudja elképzelni, hogy zenésztársuk nélkül új album szülessen.
Ám tavaly bejelentette a zenekar: dolgoznak az új anyagon, amelynek előfutára ma érkezett meg az Eyes Wide Open című dal képében.
Az Eyes Wide Open az igazságkeresésről szól, egy lecke a bizalomról, az árulásról, és végezetül a képességről, hogy a függöny mögé lássunk. Ez volt az egyik első dal, amit írtunk, amikor hosszú alkotói szünet után újra összeültünk, és azt hiszem, ebben a számban tényleg hallani lehet a tűz lobogását.
Múlt hónapban, közel hétéves szünet után háromfősre fogyatkozva ugyan, de visszatért a tehetséges énekesnőkből álló Exit Eden.Amanda Somerville alapító családi okok miatt kiszállt ugyan a csapatból, ám Clémentine Delauney, Marina La Torraca és Anna Brunner felvették a második albumot, amelyen nemcsak feldolgozások kaptak helyet, hanem igen ütős saját szerzemények is. A korong "Femmes Fatales" címmel, januárban jelent meg, kritikája ITTolvasható.
A Run!, a Separate Ways és a Femme Fatale című dalokhoz készült eddig videoklip, a mai nappal pedig a negyedik kisfilmes tétel vált elérhetővé. A Désenchantée című számot eredetileg a kanadai Mylène Farmer vitte sikerre 1991-ben, szintén híres változata Kate Ryan 2003-as kislemeze, az Exit Eden pedig bekeményítette a teljes egészében francia nyelvű dalt, amelynek fő részeit természetesen a francia származású Clémentine énekli.
Visszagondolva arra az útra, amely megformálta azt a nőt, akivé váltam, én, Clementine, elmerültem fiatalkorom hatásaiban - azokban az emberekben és művészekben, akik inspiráltak. Köztük Mylène Farmer, egy popénekes, akinek univerzumát, gondolatait és üzeneteit kamaszkoromban nagyra tartottam. Költőisége, egyedisége és keserédes, némi melankóliával tarkított életszemlélete kitörölhetetlen nyomot hagyott bennem. Meggyőződésem, hogy a kétségbeesés és a magány ábrázolása a mai napig aktuális. A "Désenchantée" klipjében az volt a célunk, hogy tisztelegjünk ennek az ikonikus dalnak és a mögötte álló kivételes művésznek. Megpróbáltam felidézni a 90-es évek hangulatát, a dal születésének idejét, és összekapcsolni a 2024-es év világával - egy olyan világgal, ahol a digitális életünk fejlődése még inkább fokozza az elszigeteltség érzését. Ez a Valentin-napon megjelenő alkotás mindazoknak szól, akik magányosnak érzik magukat ebben a minden lehetséges módon összekapcsolt világban.
"Time" címmel, február 9-én dobta piacra vadonatúj, sorban hatodik albumát a moldáv Infected Rain. A tavaly vérfrissítésen átesett formáció ezúttal is a nu metal tárházát kívánja kimaxolni, és eddig négy szerzemény látott napvilágot a lemezről - először a Dying Lighttavaly májusban, a Because I Let You decemberben, majd a Vivarium január közepén.
Néhány nappal ezelőtt Lena Scissorhandsék kihozták a korong ötödik kislemezes dalát, amely a Lighthouse címet viseli, íme a hozzá készült kisfilm:
Simone Simons, az Epica fronthölgye 2002-ben került a zenekarba, miután az előző énekesnő, Helena Michaelsen kilépett. 2003-ban jelent meg a holland csapat debütáló albuma, a "The Phantom Agony", karrierjük pedig azóta is stabilan áll a lábán.
Mark Jansen énekes-gitáros alapította a bandát, barátnője pedig az akkor 17 éves Simone volt, aki 15 éves kora óta tanult klasszikus éneket. Miután Helena búcsút intett társainak, Simone lett az új énekesnő, aki a csapat megkérdőjelezhetetlen jelképévé vált. 2004-ben ért véget kapcsolatuk, amikor is Simone és a Kamelot-billentyűs Oliver Palotai egymásra találtak, ám ez nem okozott törést a csapat életében.
Amikor úgy döntöttünk, hogy befejezzük a kapcsolatot, az Epica szekere már beindult, és nem akartuk veszni hagyni ezt az egészet, hiszen annyira szerettük. Harcoltunk a zenekarért, noha néha voltak nehezebb pillanatok, de úgy érzem, elég profin kezeltük a dolgot. Ez egyben tartotta az Epicát, és nagyon jó barátok maradtunk.
- mesélte nemrégiben egy tévécsatornának Simone, Mark pedig hozzátette:
Szerintem remek dolog, ha az exeddel jó kapcsolatban maradsz, hiszen ez nem sokaknak sikerül. A jelenlegi párjainknak pedig semmi problémája ezzel. Meredek helyzetben voltunk akkor, de sikerült megőrizni a barátságot. Simone-nak és nekem is az Epica a szenvedélyünk, a szerelmünk, és nem akartuk csak azért hagyni tönkremenni, mert szakítottunk. Hálás vagyok, amiért így alakultak a dolgok.
Simone-nak és Olivernek 2013 őszén kisfia született, aki a Vincent nevet kapta, Mark pedig 2011 óta él boldog párkapcsolatban másik projektjének, a MaYaN-nek az egyik énekesnőjével, az olasz Laura Macríval. A párosnak 2023. november 12-én jött világra kislánya, Ilse. Az Epica utolsó nagylemeze 2021-ben jelent meg "Omega" címmel, de a hírek szerint a formáció tavasszal elkezdi az új album felvételeit.
A Delain talán az a zenekar, ami a leglátványosabban feneklett meg a Covid időszakban. A kényszerleállás az összes meglévő ellentétet a felszínre hozta a tagok között, nem telt el sok idő és érkezett a közlemény, miszerint a zenekar abban a formájában megszűnik létezni, Martijn Westerholt alapító egyedül viszi tovább a nevet. Szinte azonnal be is indult a sárdobálás, a távozó tagok egy emberként szapulták Martijnt, Charlotte, Otto és Timo hosszas közleményekben tárgyalták ki sérelmeiket a nyilvánosság előtt, egyedül a dobosuk maradt csendben. Az eredeti terv szerint Martijn projektként folytatta volna, vendégzenészekkel adott volna ki lemezeket Delain név alatt, de hamar rájött, valódi zenekarként van igazán létjogosultsága ennek a dolognak. Némi csend és hallgatás után érkezett is a hír, miszerint újjáalakul a banda, visszatér Sander Zoer dobos és Ronald Landa gitáros az alapító tagok közül, Ludovico Cioffi basszusgitáros pedig új igazolás. Az énekesnő kiléte azonban sokáig titok maradt, majd az első klipes dallal fény derült mindenre:a mikrofon mögé az erdélyi születésű, de Olaszországban élő, a metalon belül ismeretlennek számító Diana Leah került. A cikknek nem célja a két énekesnő összehasonlítása, így ebbe nem is mennék bele. Rövidesen érkezett az új felállás első lemeze, a "Dark Waters", majd a turné, melynek magyarországi állomása is volt, a Barba Negra Blue stage-en.
Az est nyitózenekara a svájci illetőségű Illumishade volt. A Fabienne Erni énekesnő vezette csapat igazán impozáns színpadképpel készült.
A háromnegyed órás műsoridővel nagyon jól gazdálkodtak, a programba a lágyabb daloktól a zúzósabbakig sokminden belefért, így egy változatos, cseppet sem unalmas bulit csaptak nekünk, amire szemmel láthatóan vevő volt a közönség, és bár szerintem a zenéjükben semmi különleges és egyedi nem volt, a stílusban megszokott sablonokat alkalmazták annyira ügyesen és profin, hogy ha máskor erre járnak, simán vevő leszek rájuk.
Az est fő attrakciója, a Delain kezdete előtt hirtelen tele lettem kérdésekkel. Hol a közönség? Hiszen emlékszem, anno a Prielle Kornélia utcai Barba Negra klubot, ami egy 1100-1200 fős, nagy hely volt, a Delain lazán úgy telerakta, hogy egy tűt nem lehetett volna leejteni. Ezzel szemben most a kisebb, 800 fős Blue stage-en volt egy jóindulatú félház. Milyen lesz a koncert? Delain lesz, vagy csak valami, ami szeretne az lenni? Ilyen, és ehhez hasonló dolgok jártak a fejemben, amikor megszólalt az intro. Ebben a pillanatban hatalmas üdvrivalgásban tört ki a terem, és tudni lehetett, hiába vagyunk kevesen, itt most azok az emberek vannak, akik a botrányos feloszlás majd kétséges újjáalakulás ellenére is kitartanak a zenekar mellett. Mire a tagok feljöttek a színpadra, már ment a teli torokból, ritmusra 'Delain-Delain!' skandálás, a hangulat már hatalmas volt.
A koncertet nyitó dal az új lemezes The Cold, Diana Leah színpadra lépését is hatalmas taps övezte. A hangosítás végig gyakorlatilag lemezminőségű volt, így hallani lehetett volna minden hibát, ami nem volt, hiszen Diana tökéletesen tisztán énekel! Ugyan megfogadtam, hogy nem fogok hasonlítgatni, de muszáj kitérnem rá egy gondolat erejéig: az előd Charlotte, és Diana hangja első hallásra kísértetiesen hasonlít egymásra, az nagyon hamar feltűnt, hogy Diana sokkal kényelmesebben mozog a magas hangok közt is, Charlotte ezeket a részeket élőben szerette megúszni, viszont a mélyebb tartományokban egyértelműen ő az erősebb.
De vissza a koncertre. A program, lemezbemutató ellenére erősen Best Of jellegű volt, a 18 dalos setlistbe mindössze 4 új fért bele. Ezt szemmel láthatóan senki nem bánta, sőt, az ötödikként érkező April Rain környékén már az az érzésem volt, hogy tök mindegy, mit játszanak, csak csinálják, mert jó. Minden egyes dal után hosszú tapstenger, ritmusos hej-hej és delain-delain skandálások, önkívületi sikítások... Ez jellemezte az estét. A Get The Devil Out of Me közepén Ronald gitárja elszállt, így a dal utáni pár perces technikai szünet alatt Diana próbálta szóval tartani a népet. Érezhetően zavarban volt, a közönség hamar kapcsolt, és be is segített, ismét hatalmas tapsokban, skandálásokban tört ki a terem, ezzel segítve az énekesnőt.
A turnéra elkísérte a bandát az új lemezen több dalban is közreműködő Paolo Ribaldini, így az új lemezes Queen Of Shadow élőben is az ő hangjával kiegészülve szólalhatott meg, de több régi duett dalban is besegített, mint a The Gathering, a Control The Storm, a Sing to Me, vagy a Your Body is a Battleground. A srác eszméletlen torokkal van megáldva, bízom benne, hogy a csapat és közte létrejött együttműködés hosszútávú lesz. Diana és Paolo hangja annyira jól működik együtt, hogy amikor egy dalban közös részt énekelnek, hangjuk eggyé válik, és egy nagyon különleges énekhang születik meg, amivel az ember nem tud betelni. Minden adott volt tehát ahhoz, hogy egy jó koncert kerekedjen az estéből, a Delain új felállása 5*-ra vizsgázott a hazai közönség előtt, bebizonyították, hogy igenis vannak olyan jók, mint a régi csapat. A zenekar hazai közönsége mindig is nagyon fanatikus volt, így talán nem is csoda, hogy ennyire zseniális hangulatú lett a koncert, amit a csapat nem győzött megköszönni.
A fergeteges koncert után egy újabb kérdés merült fel bennem. Mi a Delain? A tagok, vagy a dalok? A válasz azt hiszem, egyértelműen az utóbbi, és erre talán a legjobb bizonyíték a közönség reakciója volt minden dal után: talán még sosem láttam ennyire extázisba kerülő publikumot, akik így örülnek annak, hogy hallhatják a kedvenc dalaikat élőben.
Noha a nézőszám jóval alulmaradt a régi felállás koncertjeitől, ezt be lehet tudni annak, hogy sokan nem mertek kockáztatni, mert nem tudták, mire számítsanak. Biztos vagyok benne, hogy ezt a bulit az összes résztvevő sokáig fogja emlegetni még, ami meggyőzi a most lemorzsolódott rajongókat, és legközelebb már akkora tömeg előtt játszhat a banda, amit megérdemel. Zseniális volt az este, köszönjük, Delain!
Az Anthrax dobosa és a Butcher Babies egzotikus külsejű énekesnője, Carla Harvey 2016 óta alkotnak egy párt, ám viszonyukat csak 2019-ben vállalták fel nyilvánosan.
A kapcsolat most szintet lépett, a 61 éves Charlie Benante ugyanis feltette azt a bizonyos kérdést kedvesének, amiről minden nő álmodik, Carla pedig boldogan mondott igent - mindez egy U2 koncerten történt, amikor a csapat az All I Want Is You című szerzeményét játszotta éppen.
A második házasság az optimizmus győzelme a tapasztalat felett, ahogy mondani szokták, ugyanis mindkét zenész túl van már egy váláson - Charlie-nak előző házasságából van egy 17 éves lánya, a 47 éves Carla pedig 2012-ben ment hozzá Gregory Coates-hez, ám a kapcsolat 2016-ban zátonyra futott.
A Nicoletta Rosellini vezetésével, tavaly megalakult Alterium igencsak belehúzott a munkába. Debütlemezük március 8-án, "Of War And Flames" címmel tölti meg a boltok polcait, a szimfonikus power metalt játszó olasz csapat pedig már három szerzeményt is megmutatott a nagyérdeműnek - a Drag Me To Hell című dallal mutatkoztak be a nyár folyamán, amelyet a Siren's Call és a készülő album címadó tétele követett.
A zenekar tegnap megjelentette a negyedik beharangozót, amely a Crossroads Inn címet viseli, természetesen kisfilm is készült hozzá, íme:
"Ecdysis" címmel, 2022 januárjában jelentette meg legutóbbi sorlemezét a moldáv Infected Rain, a kiadvány a 2019-es "Endorphin" (kritika ITT) után a második korong volt, amely már a Napalm Records égisze alatt készült.
A Kisjenőből származó csapat életében jelentős változások történtek az elmúlt évben. Két oszlopos tag, Vladimir és Sergey Babich úgy döntött, hogy elhagyja a bandát. Helyükre egy új tag érkezett: Alice Lane, egy olasz származású basszusgitáros hölgy csatlakozott a zenekarhoz.A négyfősre fogyatkozott banda azonban nem búsult, és nekiláttak új, sorban ötödik albumuk munkálatainak, amely február 9-ével kerül boltokba.
"A 'Time' nem csak egy album, hanem egy utazás, az Infected Rain evolúciójának bizonyítéka. Számunkra az idő nem csupán egy mértékegység, hanem egy örökké áradó folyó, állandó emlék a múló pillanatainkról és a maradandó örökségünkről. Ez a téma mélyen visszaköszön az egész lemezen, lehetőséget adva arra, hogy elgondolkodjunk a múlton, átöleljük a jelent és megálmodjuk a jövőt. A 'Time' című lemezzel meghívunk titeket, hogy velünk együtt érezzétek az időt, annak minden kísérteties szépségével és nyers erejével. Ezt az albumot úgy alkottuk meg, hogy ne csak hallgassátok, hanem átéljétek és elmélyedjetek benne, felfedezve az idő sokrétű természetét a zenénkön keresztül."
- írja újdonságáról a Lena Scissorhands vezette formáció.
Az albumról már két klipes dal is napvilágot látott, elsőként a Because I Let You decemberben, egy héttel ezelőtt pedig a Vivarium-mal rukkolt elő a csapat, de felkerült a lemezre a tavaly megjelent Dying Light is.
Lenáék február végén európai turnéra indulnak, március 8-án, a Barba Negrában is fellépnek az Amaranthe és a Dragonforce előzenekaraként.
Vegyél néhány szemrevaló csajt, állítsd ki őket a színpadra - kész a siker. Igen ám, de mi van akkor, ha ezek a csajok nemcsak előnyös külsővel rendelkeznek, hanem énekelni is tudnak? Az Exit Eden esetében pontosan ez a helyzet, és most kiderítjük, hogyan is áll össze ez a nem mindennapi egyenlet.
Az Exit Edent az az Amanda Somerville alapította, akit főként a HDK, a Trillium, valamint a Kiske/Somerville projektek kapcsán ismerhetünk. Csatlakozott hozzá a Visions of Atlantis szirénje, Clémentine Delauney, a brazil Marina La Torraca (Phantom Elite), valamint az addig relatíve ismeretlen Anna Brunner, aki később League of Distortion elnevezés alatt egy másik projektet is életre hívott. "Rhapsodies In Black" címmel, megalakulásuk évében (2017) ki is adták első albumukat, amely ismert popslágerek metalosított verzióját tartalmazta, rajta olyan előadók dalaival, mint a Depeche Mode, Lady Gaga vagy a Backstreet Boys.
A kiadvány hatalmas sikert aratott, hiszen a korongon szereplő legtöbb dal eredetije bizony még a metalrajongók egy részéhez is utat talált, plusz négy bitang erős torokkal megáldott, csinos lány énekelte őket. 2018-ban Clemi, Anna és Marina felléptek a Wackenen is, Amanda pedig otthon volt az akkor alig hat hónapos ikerlányaival.
Amandának már van egy nyolcéves lánya, és az ikrek születésével magánélete teljesen kiteljesedett. Férjével, Sander Gommans-szel 2014 óta élnek boldog házasságban. Az amerikai születésű énekesnő belátta, hogy a család mellett nem sok ideje jut a zenére, így tavaly bejelentette, hogy kiszáll az Exit Edenből. Ezzel egy időben látott napvilágot a hír, miszerint a trióra fogyatkozott együttes második lemezét készíti.
Az új felállás Run! című kislemeze futott be elsőként, amelyben vendégként közreműködött Marko Hietala, a Nightwish egykori tagja is. Ezt követte a Journey-klasszikus Separate Ways című dalának feldolgozása, néhány napja megérkezett a kiadvány címadó tétele, a Femme Fatale is.
Amanda hiánya rendkívül érződik a számokban. Bár a három énekesnő is piszok tehetséges, Amanda hihetetlenül széles hangterjedelme az előző lemezen komoly húzóerő volt. Erős, egyedi hangja ezer közül is felismerhető volt, és ha kellett, kemény, ha kellett, lágyabb. Őrá figyeltem fel leginkább. Mindezek ellenére, fontos kiemelni, hogy Anna, Clemi és Marina is remekül énekelnek!
Mivel az Exit Eden nem túl gyakran turnézik és ad koncerteket, lévén hogy Cleminek ott a Visions of Atlantis, Marinának a Phantom Elite, Annának a League of Distortion, meg lehetett volna oldani, hogy Amanda a házi stúdiójában, akár a gyerekeivel a karjában is felvehesse az ő éneksávjait és elküldje őket a lányoknak. Remekül sikerült a Heart 1986-os klasszikusának, az Alone-nak a feldolgozása, nagy kedvencem lett már elsőre, de elképzeltem, milyen lehet Amanda hangjával, és az még jobban tetszett volna. Tudom, ne legyek már telhetetlen, és nem is vagyok, csak az Exit Eden nekem annyira összeforrt Amanda nevével és hangjával, hogy egy kissé szokatlan nélküle az új album.
A korong még számos meglepetést tartogat, például a Pet Shop Boys 1987-es bombaslágerének, az It's A Sin-nek az újraértelmezését, amely az egyik húzódal lett. Emellett a kanadai Mylène Farmer által 1991-ben felénekelt, teljes egészében francia nyelvű Désenchantée (amit 2003-ban Kate Ryan is feldolgozott) is megugrotta a lécet. Természetesen, ki más énekelné a fő részeket, mint a francia származású Clemi? Alice CooperPoison-ját is rengetegen előrántották már a fiókból, és a három lány is feltette a lemezre. Nem lett rossz, de egy kis plusz keménységet még elbírt volna a dal.
A saját szerzemények hihetetlenül energikusra sikeredtek, nemcsak a fent említett Run! és a Femme Fatale, de a Dying in my Dream is, amelynek refrénje egyszerre képviseli a mély érzéseket és a dinamikát, vagy éppen a Buried in the Past, amely egy tipikus bulisláger, akárcsak az epikus és magasztos Hold Back Your Fear. Remek dalokat hoztak össze saját kútfőből a csajok, az biztos.
A "Rhapsodies In Black" albumra erőteljesen emlékeztető hangszerelés jellemzi ezt a lemezt, ami panaszra semmilyen okot nem ad. A zenei alapok összeállításában profi stáb vett részt, ami a végeredményen is tökéletesen hallatszik. A dobok, a gitárok és a szimfonikus részek harmóniája kifogástalan, utóbbiak kevésbé filmzenések, mint az előző albumon, de ez inkább előnyükre válik.
A vokális teljesítmény is kiváló: Clemi lágy szopránja, Marina drámai hangja és Anna rockos, karcos éneke tökéletes összhangot teremt, és minden dalban érződik, hogy a lányok mindent beleadtak. Bár Amanda hiánya érzékelhető, a három lány így is egy erős lemezt alkotott, ami remélhetőleg a jövőben is hasonló színvonalú meglepetéseket tartogat számunkra.
9/10
Dátum: 2024.01.12.
Kiadó: Napalm Records
Dallista:
01. Femme Fatale 02. It's A Sin (PET SHOP BOYS cover) 03. Run! (feat. Marko Hietala) 04. Separate Ways (JOURNEY cover) 05. Buried In The Past 06. Désenchantée (MYLÈNE FARMER cover) 07. Dying In My Dreams 08. Poison (ALICE COOPER cover) 09. Alone (HEART cover) 10. Hold Back Your Fear 11. Kayleigh (MARILION cover) 12. Elysium
