Mindig is rajongtam Vera Farmiga színészi munkásságáért. Először az Árvában láttam, és azóta is bármiben feltűnt, azonnal levett a lábamról. Van benne valami megfoghatatlan, ami egyszerre sebezhető és elképesztően erős. Aztán jött a nagy meglepetés: két éve alapított egy rockbandát, The Yagas néven.

És hogy a sztori még inspirálóbb legyen: a művésznő idén már 52 éves lesz, de lazán belevágott egy új álom megvalósításába. Mert hát ki a büdös franc mondta, hogy bármihez is késő lenne? A The Yagas létezése önmagában is egy igen erős üzenet: merj élni, merj újrakezdeni, merj kilépni a komfortzónából. A névválasztás pedig maga a varázslat – a banda a legendás szláv boszorkány, Baba Yaga nevét viseli. Ő az a mitikus figura, aki egy csirkelábakon járó kunyhóban lakik valahol az erdő mélyén. Aki odatéved, arra vagy egy boszorkányvacsora, vagy egy teljesen random segítség vár, attól függően, milyen napja van éppen. Kiszámíthatatlan, sötét, bölcs, és félelmetes, pont mint a jó zene. Vera, akinek ukrán gyökerei vannak, nyilván nem egy sablonos zenekarnevet akart - a The Yagas elnevezés egyszerre tükrözi a színész-énekesnő származását és a horror-vonalat.

A ma megjelent debütalbum, a "Midnight Minuet" már hónapok óta borzolta a kedélyeket - három kislemez vezette fel 2024 októbere és 2025 áprilisa között a korongot. Az első, a The Crying Room egy lírai utazás a sebezhetőség témájába. Utána jött a She's Walking Down, amely a mérgező, traumatizáló kapcsolatok árnyait idézi meg. Végül a Life of a Widow, ami szívfacsaróan mesél egy özvegy kétségbeesett kísérletéről, hogy valamilyen módon újra kapcsolatba lépjen a halott szerelmével. A The Yagas zenéje és szövegvilága hű maradt Vera jól ismert világához – ott van benne a sötétség, a horror, a pszichológiai mélység, mintha a vászonról egyenesen a mikrofon mögé lépett volna, hozva magával az összes karaktert, amit valaha megformált.

Tíz tételből álló utazást jelent ez a lemez az alternatív rock sötétebb, árnyaltabb világába. Bár az alapokat ez a vonal adja, azért bőven felbukkannak benne még a gótikus rock jól ismert jegyei is, a borongós atmoszféra, a baljós hangulat, és az az édes-melankólikus vibrálás, amit csak ez a műfaj tud. Ha be kéne lőnünk a hangzást, valahol a Type O Negative, a The Cure és a Perfect Circle metszéspontján mozog – sötét, érzéki, mégis erőteljes. Na és Vera hangja… az egy külön univerzum. Mély, érett alt hangszín, amitől futkos a hátadon a hideg. Őszintén szólva csodálkozom is azon, hogy miért nem vágott bele előbb a zenélésbe? Ritka az ilyen kifejező, érzelmes, drámai és súlyos hang manapság, amit ráadásul igen sokoldalúan és profin tud használni a tulajdonosa. Ha párhuzamot kéne vonni a mai alternatív rockénekesnők között, akkor Vera hangját leginkább Shirley Mansonhoz, a Garbage frontasszonyához tudnám hasonlítani. Ugyanaz az ösztönös, ősi erő, ugyanaz a sötét lüktetés és karizma. 

A szerzeményekben tökéletes egységet alkot a színpadias teatralitás és a minden porcikát átjáró szenvedély. Ez a kettősség olyan elemi erővel szövi át a dalokat, mint vérerek a testet -láthatatlanul, mégis élettel telítve minden hangot. Az egész lemezt áthatja a horrorfilmes atmoszféra, amely nem idegenkedik a komor szépség felfedezésétől. Mintha Edward Gorey rajzai keltek volna életre hangokban, groteszk, mégis lebilincselően gyönyörű formában.

Az I Am és a Pendulum a lemez legsúlyosabb oszlopai között magasodnak, míg a Charade, a Pullover és az Anhedonia könnyedebb, világosabb árnyalatokat hoznak a dalok közé. A Bridle dallamai különös időutazást kínálnak, vissza a klasszikus rock aranykorába, az album címadó darabja pedig, a misztikus Midnight Minuet - mely egyúttal a dalcsokor záróakkordja is – olyan, mint egy zenei epilógus. Nem egyszerűen lezárja, hanem inkább összefoglalja, esszenciává sűríti mindazt, amit ez a kilenc előző szerzemény felajánlott. Egy sejtelmes, éjféli tánc a sötétség és fény örök határmezsgyéjén. 

A kimondottan alternatív rockot játszó bandák közül mindig is a Garbage állt hozzám a legközelebb; az a nyers érzelem, a lüktető energia és Shirley jellegzetes hangja mindig ott van. Ugyanakkor a szívemben mindig volt hely a klasszikus, hamisítatlan gótikus hangzásnak, rajongok a sötét atmoszféráért, a melankóliáért, a misztikus mélységekért is. Régóta vágytam egy olyan formáció megjelenésére, amely ezt a két világot összehozza, és most végre itt van a The Yagas. Ők nemcsak egyszerűen zenét csinálnak, hanem pontosan azt az űrt töltötték be a szívemben, amiről már azt hittem, örökre üres marad.

Ami igazán tiszteletre méltó, hogy a banda teljesen függetlenül, minden lemezkiadó vagy külső anyagi támogatás nélkül valósította meg ezt a projektet. Ez egy valódi DIY-alkotás, egy szívből jövő barkácsolás, ahol barátok segítő kezei, lelkes önkéntesek és a közös hit kovácsolta össze a végeredményt. Minden egyes hang, minden dal a zenekar saját tollából származik. Ez a zene az övék, testből és lélekből született. A produceri munkát a zenekar egyik tagja, a billentyűs Renn Hawkey vállalta magára, míg a keverést Brian Virtue végezte, aki olyan nevekkel dolgozott korábban, mint a Deftones vagy a 30 Seconds to Mars. A végső simításokat pedig a Grammy-díjas Emily Lazar keze tette teljessé, akinek neve olyan előadók mellett szerepel, mint Beck vagy a Coldplay. Minden részlet egy tudatos, szenvedélyes építkezés része – és ez az, amitől az egész nemcsak zene, hanem valódi műalkotás. 

A "Midnight Minuet" egy igen erőteljes debütálás, nemcsak hangzásában, hanem érzelmi mélységében is. Őszintén remélem, hogy ez nem csupán egy egyszeri kísérlet, hanem egy hosszú távú, tudatos alkotói út első lépése. Vera Farmiga már eddig is bámulatos színésznőként él a fejünkben, de most új oldaláról mutatkozik be - egy olyan hanggal, amely hol sebezhetően gyengéd, hol dacosan erőteljes, és mindig pontosan ott talál célba, ahol a leginkább kell.

Egy sötét, mégis gyönyörű utazásra hívnak a dalok, egy olyan ösvényre, ahol a zene révén szembenézhetünk saját démonainkkal. Toxikus kapcsolatok, hangulatingadozások, a gyász mélységei - mindezek nemcsak témák itt, hanem kapuk az önismerethez. Ez az album azoknak szól, akik nem félnek belenézni a mélységbe, és közben valami szépséget találni benne, így a korong nemcsak egy zenei kiadvány, hanem egy sötét tükör, amelyben végre megláthatjuk magunkat, és talán egy kicsit meg is értjük, kik vagyunk valójában.

10/10

"Midnight Minuet"

Megjelenés: 2025.04.25.

Dallista:

01. The Crying Room
02. I Am
03. Life Of A Widow
04. Anhedonia
05. Pendulum
06. Charade
07. Bridle
08. Pullover
09. She's Walking Down
10. Midnight Minuet

Zenészek:

Vera Farmiga - ének

Renn Hawkey - billentyűk

Mark Visconti - gitár

Mike Davis - basszusgitár

Jason Bowman - dob

Márciusban búcsút intett a Cryptának a gitáros Jéssica di Falchi, aki 2022 óta erősítette a zenekart. A távozás okát homály fedi, de a rajongóknak nincs okuk aggodalomra: a banda továbbra is teljes erőbedobással dolgozik. A harmadik lemez munkálatai már javában zajlanak, és a meghirdetett koncertek is a tervek szerint valósulnak meg.

Mind ez idáig nem lehetett tudni, ki veszi át Jéssica posztját, de a találgatások már elindultak a Facebook-posztok alatt - a rajongók egy bizonyos Helena Nagagata nevét kezdték emlegetni. Ma pedig hivatalosan is megerősítést nyert: nekik lett igazuk. Helena egy fiatal, tehetséges brazil gitáros, aki eddig szólóban dolgozott, és örömmel mondott igent a Crypta megkeresésére. A közelgő turnékon már ő segíti ki a zenekart, azt azonban egyelőre nem tudni, véglegesen is marad-e a formációban.

Helena munkásságáról itt tudhattok meg többet:

INSTAGRAM

YOUTUBE

Hatodik nagylemezén dolgozik a Halestorm - legutóbbi albumuk, a "Back From The Dead" kedvező fogadtatásban részesült, a rajongók tárt karokkal fogadták az energikus visszatérést, most pedig úgy tűnik, még mélyebbre merülnek a zenei önkifejezésben.

Lzzy Hale, a zenekar énekesnője nemrég így nyilatkozott a korong munkálatairól:

"Ez az album olyan, mint egy érzelmi hullámvasút. Sok olyan érzés szövi át, amit már gyerekként is megéltünk, de most felnőtt fejjel írunk róluk, és ez adja az igazi súlyát. Azt hiszem, néhány eddigi legbrutálisabb dalunk is helyet kap rajta, ugyanakkor akadnak gyönyörű, középtempós darabok is, amik egy másik oldalunkat mutatják meg. Rengeteg olyan személyiségjegyet sikerült most belecsempésznünk, amiket korábban sosem tudtunk teljesen megmutatni – vagy idő, vagy tér híján. Egy Halestorm-lemez készítése általában olyan, mint egy futószalag: mindenki feljátssza a saját részét, és kész. Most viszont nem volt előre kijelölt út, nem volt kényszer. Csak követtük azt, ami valóban lázba hozott bennünket. "

A pennsylvaniai zenekar tehát nemcsak új dalokat, de új arcokat is mutat majd – mindezt úgy, hogy közben végig hűek maradnak önmagukhoz.

A mai nappal elérhetővé vált a lemez első kislemezes dala, amely a Darkness Always Wins címet viseli, és amely szerzeményről Lzzy így mesélt:

"A Darkness Always Wins nem a remény, de nem is a kétségbeesés dala. Ez a valóság. A történelem ismétli önmagát – újra és újra látjuk, hogy a gonosz győz, a jók pedig távoznak először. De mégsem hiszem, hogy el lennénk kárhozva. Amíg él bennünk a tűz, amíg képesek vagyunk kitartani, addig van értelme a harcnak. Nem biztos, hogy ebben az életben mi nyerjük meg a háborút, de a küldetésünk nem is ez. A küldetésünk az, hogy továbbadjuk a fáklyát. Hogy azok, akik utánunk jönnek, láthassák a fényt, és legyen mihez nyúlniuk, amikor majd ők is megvívják a saját csatáikat. Ez a dal számomra emlékeztető. Arra, hogy a harc sosem hiábavaló, még akkor sem, ha nem mi aratjuk le a gyümölcsét. Mert minden fény, amit meggyújtunk, tovább él valaki másban. És ez az, amiért érdemes újra és újra felállni."

Tavaly decemberben osztotta meg a nagy hírt a holland The Gathering, miszerint a "Mandylion" című albumuk 30. születésnapja alkalmából két különleges koncertet adnak az eredeti felállással, amelyben Anneke Van Giersbergen énekesnő is részt vesz.

A rajongók annyira belelkesültek a bulik hírére, hogy rögtön további négy show is várható, szintén a  Doornroosje nevű koncerthelyszínen, Nijmegen városában.

Anneke, aki 1994 és 2007 között volt a csapat énekesnője, a napokban az Impact Metal Channelnek adott interjút, amelyben elárulta: bár nagyon boldog, hogy ismét egy színpadra állhat egykori zenésztársaival, a banda nem tervez turnét.

"Csodálatos volt felvázolni ezt az álmot – először csak beszélgetés közben a bandával, majd újra találkozni és tovább szőni a terveket. Sejtettük, hogy a rajongók imádják majd a gondolatot, hogy jönni fognak, de azt álmunkban sem gondoltuk, hogy ilyen intenzív lesz a fogadtatás. A jegyek villámgyorsan elkeltek, mintha sosem léteztek volna, ami mindannyiunkat egyszerre döbbentett meg és töltött el kimondhatatlan örömmel – olyan volt, mint egy édes sokk."

- fejtegette gondolatait Anneke, aki szólóművészként és már projektekben is rengetegszer bizonyította tehetségét az együttesből való kiválása óta. Bár mindenképpen örül a The Gathering-gel való koncerteknek, nincs tervben, hogy turnéra induljanak.

"Egyelőre nincsenek turnétervek. Minden figyelmünket és energiánkat a hollandiai bulikra összpontosítjuk, csak ezekre a különleges pillanatokra, amelyek előttünk állnak. Még nem engedjük tekintetünket a távolabbi jövőbe kalandozni. A holnap majd megmutatja, mit tartogat számunkra.Most teljes szívvel, minden idegszálunkkal készülünk, hogy a lehető legkülönlegesebb élményt nyújtsuk ezeken az estéken. Újra felfedezzük a régi dallamokat, visszarepülünk az időben – és ez varázslatos lesz."

A zenekar korábban is megörvendeztette rajongóit hasonló ünnepi eseménnyel. 2014 novemberében már egyszer felragyogott a Doornroosje színpadának fénye a The Gathering tiszteletére, amikor ugyanezen a nijmegeni helyszínen különleges koncerttel ünnepelték fennállásuk 25. évét.

Március 27-én debütáltatta vadonatúj, Afterlife című újdonságát az Evanescence, a dal érdekessége pedig, hogy a Netflix felnőtteknek készült Devil May Cry animációs fantasy sorozatában is felbukkan.

A visszajelzés nem is váratott magára sokáig, ugyanis az Afterlife az arkansasi zenekar pályafutásának eddigi leggyorsabban feltörő kislemeze lett - a dalszöveges videoklip már az első héten több mint hatmillió megtekintés felett járt. A dalt a kritikusok által elismert producer, dalszerző és zenész Alex Seaver, szakmailag Mako néven ismert, és Amy Lee közösen írták, a közös produceri feladatokat pedig Nick Raskulinecz és Seaver látta el.

Tegnap egy igen látványos vizuális anyag is megjelent a számhoz, amelyet Jason Lester rendezett, megtekinthető a Youtube-on.

A kritikusok és rajongók körében egyaránt pozitív fogadtatásra lelt az Epica április 11-én megjelent "Aspiral" című kilencedik stúdióalbuma - erről szóló kritikánkat ITT olvashatjátok. A zenekar tagjai sokkal alaposabb munkát végeztek, több közös alkotói időszakot szántak rá, és precízebben dolgoztak, mint korábbi, "Omega" albumuknál. Ez a gondosabb megközelítés egyértelműen megmutatkozik a végeredmény minőségében is.

Kislemezes formában eddig négy tételt hallhattunk az új albumról: az Arcana, Cross The Divide, T.I.M.E. és a Fight to Survive – The Overview Effect című dalokat.A mai napon újabb hivatalos videó érkezett a csapattól, mégpedig a nyolc perc hosszúságú Darkness Dies In Light, az A New Age Dawns-sorozat hetedik része. A számnak különösen megható története van, amelyet Simone Simons énekesnő osztott meg:

 "A dalt Mark (Jansen, a gitáros - a szerk.) apává válása ihlette. A szöveg egy új, erős lélek születéséről szól, és arról, hogyan tűnik el a sötétség és a szomorúság, amikor egy gyermek megszületik. Ezeket az emberi kapcsolatokat kell előtérbe helyeznünk az élet anyagi szempontjaival szemben. Mark volt az utolsó a zenekarban, akinek gyermeke született, és határozottan láttam, mennyire megváltozott ettől. Nagyszerű élmény volt együtt dolgozni vele a stúdióban a dalszövegeken. Egymás mellett ültünk és őszintén beszélgettünk erről. Mindig is tudtam, hogy vágyik a gyermekáldásra. Megható volt vele beszélgetni erről. Most már ugyanazon a szinten tudunk kommunikálni, hiszen mindketten szülők vagyunk. Az élete most már más értelmet nyert."

A csodálatos hangú holland szopránt, Dianne van Giersbergent 2023 óta már nem csupán a Xandriás múltjáról ismerjük - legtisztább énjét ezúttal DIANNE névre keresztelt szólóprojektjében tárja fel. Zenei naplójának lapjain minden dal egy-egy lélekrengető életfejezet lenyomata - az After The Storm a Xandria kötelékeiből való kiszakadás viharának elcsendesülése után született, míg az Unleash The Siren a poszttraumatikus stressz útvesztőiben bolyongó lélek szabadulási kísérlete. Az A Symphonic Tragedy egy komoly orvosi beavatkozást követően született meg, a legutóbb megjelent Flameborn - amelyben a Stream of Passon és a MaYaN énekesnője, Marcela Bovio is közreműködik - egy elvesztett barátságot mesél el.

Már tudni lehet, hogy Dianne első szólóalbumának a "Soulward Bound” címet szánja, ám megjelenési dátuma egyelőre ismeretlen. Addig is az énekesnő újabb és újabb kislemezekkel örvendezteti meg rajongóit – a mai napon egy különösen mély tartalmú, erőteljes üzenetet hordozó dallal jelentkezett.

"A The Elders' Call tisztelgés mindazok előtt, akik osztoznak a vérvonalamon, és előttem jártak ezen a földön. Azok előtt, akik utat törtek, akik kitartottak, győztek, és akik ünnepelték az életet."

- vezette fel újdonságát Dianne, a dalhoz pedig természetesen videoklip is készült.

A horrorvilág démonűző dívája, sokunk kedvenc színésznője, Vera Farmiga 2023-ban nem kicsit döbbentette meg a nagyérdeműt, ugyanis The Yagas néven alternatív rockbandát alapított. 2024 októbere és 2025 márciusa között rögtön három dalt is a világra szabadítottak - ezek sorrendben a The Crying Room, a She's Walking Down és a Life of a Widow voltak, a zenekar pedig a szláv boszorkány, Baba Yaga alakjából származtatja nevét, aki egy csirkelábakon járó kunyhóban chillezik az erdő mélyén -itt vagy felzabálja a betévedt gyerekeket, vagy random segít nekik, attól függően, milyen napja van éppen. A csapat debütáló albuma a "Midnight Minuet" címet viseli majd, és már nem kell sokat várnunk rá, ugyanis április 25-én jelenik meg, rajta tíz szerzeménnyel.

Legutóbbi kislemezükhöz, a Life of a Widow-hoz éppen ma érkezett hivatalos videoklip, így Vera sötét aurája már vizuálisan is élvezhető, a dalról pedig korábban így mesélt a színész-énekesnő:

"A 'Life Of A Widow' egy égető siratódal. Ez a dal megtestesíti azt a régi, csodálatos mondást, hogy 'Miért hagytál el engem?'" A dal fájdalmasan érzi az elhunyt szerettünk jelenlétét. Egy lélek vágyakozó utazása, könyörgés, hogy megtörje a magány elviselhetetlen csendjét, az űrt, csak hogy újra hallhassa a szerelme hangját, hogy újra érezze a szerelme érintését. Dalunk főszereplője a nyomorúságában bolyong, a lüktető kétségbeesés őrült éjféli pillanataiban navigál. Könyörög, hogy ne érezze magát annyira egyedül. Követeli, hogy érezhesse elveszett kedvese jelenlétét. És addig nem hagyja abba a jajveszékelést, amíg ő ott nem lesz. Arról szól, hogy elviselje a vörösen izzó bánat hirtelen, erőszakos szúrásait, hogy úgy érezze, hogy a kétségbeesés megverte és megütötte, és segítségért és újrakapcsolódásért kiáltson a drága elhunythoz."

Az angol Pythia története egészen 2007-ig nyúlik vissza, amikor Emily Alice Ovenden életre hívta a szimfonikus és power metal határmezsgyéjén mozgó formációt. Az alapító frontasszony hangja három nagylemezen is végigkísérte a zenekart: a "Beneath The Veiled Embrace" (2009), a "The Serpent’s Curse" (2012), majd a "Shadows of a Broken Past" (2014) című albumokon. Emily távozását követően – melyre 2015-ben került sor – a mikrofont a szintén klasszikusan képzett Sophie Dorman vette át, akivel a banda 2019-ben felvette a "The Solace of Ancient Earth" című korongot. Ezt követően azonban csend borult a Pythia háza tájára – a zenekarról jóformán semmi hír nem látott napvilágot.

Néhány napja a banda sejtelmes posztokkal hozta izgalomba rajongóit a Facebook-oldalán, utalva arra, hogy valami készül a háttérben. Ma végre lehullt a lepel: a zenekar újult erővel tér vissza a metalszíntérre. A visszatérés manifesztuma egy friss középlemez formájában érkezik, mely "V PT.1: Unhallowed" címmel lát napvilágot május 23-án. Az EP első előfutára, a Path of Decay már elérhető, méghozzá egy vadonatúj videoklip kíséretében – íme:

Míg a hosszú évekig a szimfonikus metal sztárcsapatának számító Nightwish határozatlan időre pihenőre vonul és felfüggeszti a turnézást, a holland Epica előtt szélesre tárulnak a kapuk, hogy felvértezze magát a műfaj legfényesebb palástjával.

A csodálatos hanggal megáldott frontasszony, Simone Simons most a Blabbermouth magazinnak adott interjút, amelyben részletesen mesélt a zenekar legújabb sorlemezéről, az "Aspiral"-ról.  Szavai több irányból világítják meg azt a szellemi zarándokutat, amelyen az együttes új, ismeretlen csúcsok felé menetel.

"A művészi mozdulatlanság számunkra ismeretlen fogalom. Az 'Aspiral' megalkotásakor tudatosan hatoltunk át önnön árnyékunk falain, miközben hűen őriztük azt a szimfonikus alapot, amely identitásunk legmélyebb rétegeiben gyökerezik. Mi egy demokratikus zenekar vagyunk, mindenkinek joga van elmondani a véleményét és szavazni. Ha valami az én művészi integritásomat érinti, és határozott nemmel felelek rá, az természetesen súlyos nyomatékkal bír a mérleg serpenyőjén, hiszen a társaim ösztönösen értik, hogy az énekesnő pozíciója sajátos erővel rendelkezik. Közöttünk a szeretet és tisztelet nem puszta szavak, hanem az élő valóság, amely rendíthetetlen alapként tartja egyben a mi közös építményünket. Hat, egymástól gyökeresen különböző lélek alkotja a közösségünket, mindegyikünk egyedi fénnyel és árnyékkal gazdagítva a közös palettát. Mindenki precízen kimunkált szerepkörrel bír a zenekarban. Fáradhatatlanul dolgozunk, és közös szenvedélyünk – a zene iránti szerelem – az a mágikus pont, amely végső soron összetart minket."

- kezdte az énekesnő, majd elmondta, minek köszönhető, hogy a csapat ilyen gazdag karriert épített fel 2003-as első albumuk, a "The Phantom Agony" megjelenése óta.

"Mint említettem, főleg a zene iránti szenvedélyünk hajt minket előre, valamint a csodálatos rajongótáborunk és az a tény, hogy az emberek el akarnak jönni megnézni minket élőben. Amíg van inspirációnk, energiánk és motivációnk, addig folytatjuk. Nem igazán foglalkozom azzal, hogy mióta vagyunk úton, kivéve, ha megnézem a diszkográfiánkat a Spotify-on, és arra gondolok, hogy „Ez rengeteg anyag”. Amikor a setlistről van szó, másfél órát és negyvenöt percet kell játszanunk. Minden albummal egyre trükkösebb lesz átgondolni a setlistet, de ettől eltekintve nagyon boldogok vagyunk, és látjuk, hogy az Epica tovább emelkedik. Alig várjuk, hogy még ennél is többet fedezzünk fel."

Az "Aspiral"-on folytatódik az A New Age Dawns-sorozat, noha Mark Jansen az "Omega" (2021) megjelenése előtt kijelentette, hogy nem készül több dal ezzel a címmel. 

"Szerintem Mark úgy képzelte el az albumot, hogy ezek még nem a befejező részek, hanem folytatódik egy hetedik, nyolcadik és kilencedik fejezettel, amelyek a tudatváltásról szólnak. Eljutottunk egy végponthoz, ahol új szemléletmódot kell elsajátítanunk, hogy felébredjünk ebben a zűrzavaros világban. Felismertük, hogy ösztönöznünk kell egymást arra, hogy mindannyian valódi tudatváltozáson mehessünk keresztül. Cselekednünk kell, nem csak beszélni róla. Ez a mai világ olyan ego-központú. Mindenki csak önmagára gondol, pedig mindannyian ugyanezen a bolygón élünk, és kötelességünk megóvni azt a jövő nemzedékei számára. A lemez története is ezt a gondolatot tükrözi. A 'Metanoia' dal a lelki átalakulásról szól, a 'Darkness Dies In Light'-ot pedig Mark apává válása ihlette. A szöveg egy új, erős lélek születéséről szól, és arról, hogyan tűnik el a sötétség és a szomorúság, amikor egy gyermek megszületik. Ezeket az emberi kapcsolatokat kell előtérbe helyeznünk az élet anyagi szempontjaival szemben. Mark volt az utolsó a zenekarban, akinek gyermeke született, és határozottan láttam, mennyire megváltozott ettől. Nagyszerű élmény volt együtt dolgozni vele a stúdióban a dalszövegeken. Egymás mellett ültünk és őszintén beszélgettünk erről. Mindig is tudtam, hogy vágyik a gyermekáldásra. Megható volt vele beszélgetni erről. Most már ugyanazon a szinten tudunk kommunikálni, hiszen mindketten szülők vagyunk. Az élete most már más értelmet nyert."

Mint ismeretes, Mark Jansen és Laura Macrí -aki Mark másik zenekarának, a MaYaN-nek az énekesnője- kislánya, Ilse 2023 novemberében született meg.

Simone megosztott néhány vicces emléket is az alkotótáborokról, amelyekre nagy hangsúlyt fektettek az elmúlt évben.

"Négy különböző országban élünk, és sokat turnézunk. Korábban rendkívül nehéz volt a koncertek között találkoznunk, hogy közösen írjunk dalokat. Azelőtt mindenki a saját otthoni stúdiójában dolgozott, és állandóan küldözgettük egymásnak a fájlokat. Az "Omega" készítésekor úgy döntöttünk, hogy változtatunk ezen a gyakorlaton. Annyira elégedettek voltunk az eredménnyel, hogy az "Aspiral"-hoz már három külön alkotótábort szerveztünk. Béreltünk egy gyönyörű házat, távol mindentől, amely leginkább egy hangulatos nyaralóra emlékeztetett. Vendégeink is akadtak, egy csapat csirke rendszeresen meglátogatott minket, és néha még a nappaliba is odakakáltak. (nevet). Talán kritikusként akarták minősíteni a zenénket, de inkább úgy gondolom, hogy ők is csak élvezték az ottlétet, akárcsak mi. Mindannyian magunkkal vittük az otthoni stúdiófelszerelésünket, és producerünk, Joost (van den Broek) is csatlakozott hozzánk. Az alkotótábort mindig egy közös meghallgatással kezdtük – áttekintettük az összes demót, amin a srácok előzetesen dolgoztak, majd kiválasztottuk a legígéretesebb dalokat. Ezután mindenki a saját szakterületére koncentrálhatott. Coen foglalkozott a hangszereléssel, a billentyűs hangszerekkel, a szintetizátorokkal és a zongorával. Ariën programozta a dobrészeket. Én Joosttal és az adott dal zeneszerzőjével együtt az éneksávokon dolgoztam. Isaac gyakran elvonult a szobájába, és hajnali egyig gitározott, én pedig az ágyamban fekve hallgattam, ahogy játszik. Az egész ház zenével telt meg."

Így zárta gondolatait:

"A tapasztalat egyszerűen csodálatos volt, mert semmi sem terelte el a figyelmünket. Együtt lazítottunk, közösen alkottunk, együtt reggeliztünk, egész nap dolgoztunk, este együtt vacsoráztunk, és időnként megittunk egy sört vagy egy pohár vörösbort. Ez a közösségi élmény hatalmas inspirációt jelentett mindannyiunk számára."