Év elején írtunk először a Mumbai-ból származó Apocryphal zenekarról, akik eddig két dallal — Spidersés Nightmare Revisited - jelezték, merre tartanak. Ezek a számok már akkor világossá tették, hogy a csapat a metal és az indiai zenei hagyományok lélegzetelállító fúziójában találta meg saját hangját. Ők ezt dream metalcore-nak nevezik - és nem túlzás azt állítani, hogy egy eddig nem létező műfaj születésének lehetünk tanúi.
A zenekar énekesnője, az éteri hangú Dream Anatomy, polgári nevén Riddhi Vyas, most egy önálló középlemezzel is megmutatja sokoldalúságát. A négy tételt tartalmazó kiadvány "I Left A Long Time Ago" címmel vált elérhetővé a digitális platformokon, hangzásában könnyedebb, intimebb világot képvisel, mint az Apocryphal munkássága - az álomszerű atmoszféra azonban itt is végig jelen van, finoman vezetve hallgatóját egy belső, meditatív utazásra.
Áprilisban érkezett az Epica "Aspiral" albuma, amely változatos hangzásával és slágeres dallamvilágával gyorsan elnyerte a kritikusok tetszését – a mi értékelésünk ITTolvasható. A korong öt kislemezt adott a világnak (Arcana, Cross The Divide, T.I.M.E., Fight To Survive – The Overview Effect, Darkness Dies In Light), ám a holland zenekar nem lassít: ma egy vadonatúj dallal jelentkeztek, amely az Avatar – The Final Incarnation címet kapta, és szövege az indiai hitvilágra épül.
Bemutatjuk vadonatúj kislemezünket, az Avatar – The Final Incarnation című dalt, amely még az "Aspiral" munkálatai alatt született. A hindu filozófiában Kalki az utolsó avatar, aki korok végén helyreállítja az egyensúlyt. Ez az eszme – a körforgásokból való kitörés, az önmegvalósítás, a vágyaktól való elszakadás és a belső átalakulás révén – mélyen megérintett bennünket. Ezt az útkeresést, ezt a felszabadító transzformációt igyekeztünk zenévé formálni.
A kalózos tematika látványosan új életet lehelt a számtalan viharon átesett Visions of Atlantisbe: a tavaly megjelent második konceptlemezük ismét erre az alapra épült, a 2022-es "Pirates" után a "Pirates II – Armada" 2024 nyarán érkezett, méltó folytatást adva elődjének – kritikánk ITTolvasható.
A zenekar most az osztrák–német power metalos Warkingsszel fogott össze, és egy közös dallal jelentkeztek, amely a Pirates & Kings címet kapta. A cím nemcsak a két csapat közös világát, hanem a közöttük kialakult szoros barátságot is jelzi, a történet pedig élőben is folytatódik: 2026. március 5-én közösen lépnek színpadra a budapesti Barba Negrában a tavaszi turné részeként.
Clémentine Delauney és a fiúk a következőket írták közösségi oldalaikon:
Jövő év februárjában és márciusában a Pirates & Kings szövetségre lép, hogy Európán átívelő, grandiózus kalandba vágjon. Egy ilyen utazás emlékét csak egy dal őrizheti meg örökre. Egy himnusz, amelynek refrénje éveken át visszhangzik majd, és amelynek dallamai beégnek minden rajongó emlékezetébe.
…és ha nem akarod, hogy ez a dal csak felvételről éljen benned tovább, akkor ne maradj le róla élőben sem: csapj le a Pirates & Kings Tour jegyeire még ma!
Poppy január 23-án érkezik új albumával, az "Empty Hands"-szel, amelynek előhírnökei – az Unravel, a Bruised Sky és a Guardian– már megmutatták, hogy ez a korszak sötétebb, sebezhetőbb és súlyosabb, mint bármi, amit eddig tőle hallhattunk. Azonban az énekesnő nem csupán egy friss lemezt tartogat a rajongóknak.
Március 22-én a Barba Negra színpadán lép fel, és jó eséllyel ez lesz az év egyik legizgalmasabb koncertje a hazai alternatív–metal közegben. Poppy, aki kaméleonként formálja újra önmagát minden korszakában, most nyolcadik albumával érkezik, és úgy tűnik, végleg gyökeret vert a metal világában — ráadásul mindezt a tőle megszokott hipnotikus, törékeny és mégis elementáris energiával.
Anneke van Giersbergen tizenkilenc év után ismét egy színpadra áll a The Gatheringgel: a holland csapat ezzel kívánja megünnepelni az 1995-ös "Mandylion" album harmincadik évfordulóját. A magyar rajongók iránti régi, meleg kötődés sem marad viszonzatlan – 2026. június 27-én a Barba Negrában adnak jubileumi koncertet, hogy együtt idézzék fel az album időtlen, misztikus világát.
Anneke ugyan 2007 óta hivatalosan nem tagja a The Gatheringnek – helyét a norvég Silje Wergeland vette át –, mégis nehéz lenne elképzelni a "Mandylion" jubileumát az ő hangja nélkül. Ez az album nem csupán egy korszak meghatározó darabja, hanem a banda történetének egyik legmélyebb lenyomata: a korong 1995. augusztus 22-én jelent meg, Hollandiában aranylemez lett, és sokak szerint ezzel a koronggal teljesedett ki az a sajátos, atmoszférikus világ, amelyet a zenekar évek óta épített.
Poppy "Empty Hands" című új albuma 2026. január 23-án érkezik, és szinte felfoghatatlan, hogy ez már a nyolcadik fejezete annak a futurisztikus, műfajkeverő univerzumnak, amit évek óta épít. A rajongók már két előfutárt is kaptak: október 23-án jött az Unravel, november 12-én pedig a sötéten lebegő Bruised Sky, amelyek alapján ez a korszak egyszerre ígér sebezhetőséget, erőt és jó adag kísérletező feszültséget.
Az énekesnő a napokban árulta el, hogy ma egy újabb dallal ajándékozza meg a rajongóit. A friss szerzemény címe Guardian, és már érkezett hozzá videoklip is, amely a YouTube-on már megtekinthető, valamit az érkező album dallistájáról is lehullott a lepel - a kiadványon 13 szám került rögzítésre.
"Empty Hands"
2026.01.23.
Dallista:
1. Public Domain 2. Bruised Sky 3. Guardian 4. Constantly Nowhere 5. Unravel 6. Dying To Forget 7. Time Will Tell 8. Eat The Hate 9. The Wait 10. If We're Following The Light 11. Blink 12. Ribs 13. Empty Hands
Szívroham miatt életét vesztette egy rajongó a Battle Beast hétfő esti fellépésén Pozsonyban, a Majestic Music Clubban. A zenekarnak a tragédia miatt félbe kellett szakítania a műsort, később pedig közösségi oldalán számolt be a történtekről:
Tegnap Pozsonyban meg kellett állítanunk a koncertet egy súlyos, életveszélyes helyzet miatt a közönségben. Minden igyekezet ellenére az érintett személy elhunyt. Köszönjük a helyi stáb és a szervezők gyors, profi és emberséges reakcióját. Hálásak vagyunk mindenkinek a türelemért, a csendes tiszteletért és a megértésért egy ilyen sokkoló pillanatban. Velünk együtt sokan gyászolnak most. Őszinte részvétünk az elhunyt családjának és szeretteinek.
Két vendégzenekar kíséri Noora Louhimoékat, akik ma éppen Budapesten koncerteznek, a Dominium és a Majestica - ők is részvétüket fejezték ki a rajongó szeretteinek és barátainak, kiemelve a személyzet gyors segítségét:
Pozsony, köszönjük a felejthetetlen élményt. Tényleg éreztük az energiátokat. Nem sokkal később, a Battle Beast műsorának elején valaki szívrohamot kapott, és sajnos nem tudták megmenteni. Gondolatban a családdal vagyunk. Egy ilyen helyzettel még soha nem szembesültünk, nehéz megtalálni a megfelelő szavakat. Ami viszont biztos: mélyen megérintett minket, ahogy összefogtatok, amilyen gyorsan reagáltatok, ahogy gondolkodás nélkül próbáltatok segíteni. Hálásak vagyunk nektek azért, ahogyan egymás mellé álltatok ebben a borzasztó pillanatban. Megmutattátok, mennyire erős lehet a közösség – nem csak a zenében, hanem azon túl is. Köszönjük, hogy ott voltatok egymásnak. Őszinte részvétünk a családnak.
(Dominium)
Pozsony, csodás este volt… egészen addig, amíg tragikus véget nem ért. A Battle Beast műsorának elején valaki rosszul lett, és sajnos nem élte túl. Részvétünk a családnak. Köszönjük, hogy nyugodtak maradtatok, türelmesek voltatok és ilyen gyorsan reagáltatok, hogy segítséget nyújtsatok.
(Majestica)
A tragédia árnyékában egy dolog mégis tisztán látszott: a metal közösség ereje és összetartása olyan természetesen és ösztönösen működött, hogy mindenki érezhette, és ebben a családban senki sincs egyedül.
Nem kicsit érezhetjük öregnek magunkat, ha belegondolunk, hogy a Within Temptation 2000 decemberében jelentette meg második, "Mother Earth" című nagylemezét, így az ikonikus korong negyedszázados lett.
A holland zenekar azóta hatalmas fejlődésen és stílusváltáson ment keresztül – a monumentális, tündéres, szimfonikus világból mára a modern hangzásba váltottak. Sharon den Adel és a fiúk azonban méltó tisztelettel fordulnak vissza a gyökerekhez: december 19-én érkezik az Ice Queen vadonatúj, akusztikus változata, amely egyben az évfordulós időszak nyitódarabja is. A következő hónapok a "Mother Earth" ünneplésében telnek majd – lassú, nosztalgikus, mégis frissített főhajtással az ikonikus korszak előtt.
A csapat a következőket írta a közösségi oldalain:
Ahogy a tél beköszönt, valami igazán különleges kezdetét jelöljük meg. Idén és jövőre is ünnepeljük ikonikus albumunk, a Mother Earth 25. évfordulóját. Ma izgatottan mutatjuk be ennek az utazásnak a legelső fejezetét. Az évfordulós érát egy vadonatúj kiadvánnyal nyitjuk: az Ice Queen (Acoustic) december 19-én jelenik meg. Ennek a dalnak az újragondolása olyan volt, mintha egy régi baráttal találkoztunk volna újra. Az eredeti érzelmi magjára redukálva ez az akusztikus verzió Sharon hangjának tisztaságát és az eredetiben rejtőző törékeny, téli atmoszférát emeli ki. Intim, filmszerű és elgondolkodtató – tökéletes az előttünk álló hidegebb évszakhoz. Ez a megjelenés egy nagyobb Mother Earth-ünneplés kezdetét jelzi, egy olyan albumét, amely meghatározta, kik vagyunk. Figyeljétek ezt a teret: számos különleges pillanat vár még felfedésre.
Sharon hozzátette:
A Mother Earth meghatározó pillanat volt az áttörésünkben, és az Ice Queen a mai napig sarokkövét képezi koncertjeinknek. Ennek az akusztikus formában való újragondolása új életet adott a dalnak, és reméljük, más módon érint majd benneteket.
A "Mother Earth" és az Ice Queen sikere komoly mérföldkő volt a zenekar számára: az album később dupla platina lett Hollandiában, platina Németországban és aranylemez Belgiumban.
Legutóbbi stúdióalbumuk, a "Bleed Out" 2023 októberében jelent meg, kritika ITTolvasható róla, valamint azt is tudni lehet, hogy a banda már dolgozik a következő lemezén is.
A Linkin Park basszzerosa, Dave Phoenix Farrell nemrég az argentin UnDinamo műsorában mesélt a zenekar jelenlegi turnéjáról, amelyet a 2024 novemberében megjelent "From Zero" (kritika ITT) album köré építettek. Ez az első nagylemez a 2017-es "One More Light" óta, amely néhány héttel Chester Bennington öngyilkossága előtt került boltokba. A "From Zero" volt Emily Armstrong énekesnő bemutatkozása is.
Arra a kérdésre, hogy milyen elvárásokkal indult neki a turnénak, Phoenix így válaszolt:
Őszintén? Fogalmam sem volt, mire számítsak. Egy csomó időt töltöttünk együtt — írtunk, próbáltunk, ettünk, dumáltunk, nevettünk — de turné az egy más világ. Az egy külön állatfaj. Azt sem tudtam, hogyan fogjuk bírni fizikailag. Nem csak Emily és Colin volt újonc ebben a közegben, hanem mi is… Mike, Joe és én sem turnéztunk már jó ideje. Van egy pont, ahol elkezdesz azon agyalni, hogy mennyire fogod bírni az utazást, a strapát, a hangod. Rengeteg kérdőjel volt. Hála az égnek, mostanra — több mint egy év után — minden nagyon jól megy. Mindenki egészséges maradt, amennyire csak lehet. A koncertek pedig… egyszerűen csodásak.
- emlékezett vissza a zenész, majd kitért arra a témára is, mennyire tekintették kockázatosnak az újraindulást.
Persze, hogy volt benne kockázat. Mindig van. Ha ránézel az egészre egy nagyobb perspektívából, a fő félelem az, hogy valami olyat csinálsz, ami miatt ciki érzed magad, vagy amit senki sem szeret. Két-három évvel ezelőtt, amikor elkezdtünk újra beszélgetni erről… őszintén szólva nem is tudtuk, hogy egyáltalán lesz-e még Linkin Park. Chester halála után többször is nekifutottunk a dalszerzésnek, de nekem lelkileg túl nehéz volt. Tetszettek a dalok, szerettem a srácokkal lenni, de az egész annyira érzékeny és fájdalmas téma volt… egyszerűen nem ment. Írtunk egy-két hétig, aztán fél évig nem találkoztunk. Totális stop-and-go szitu volt. Aztán egyszer csak azt mondtuk: ‘Hagyjuk ezt az egészet. Csak csináljunk valamit. Nem Linkin Park címkével, nem valami nagy bejelentéssel. Csak nézzük meg, tudunk-e még együtt alkotni, és szeretjük-e, amit csinálunk.’ És számomra ez felszabadító volt. Addig álmatlan éjszakákat okozott, hogy milyen lenne, ha újra belevágnánk… mit gondolnának mások, mit gondolnék én… hogyan fogadnák.
Chester kapcsán a gyász is szóba került:
Mindenki máshogy gyászol. A rajongóink ugyanannyi féleképpen, mint mi. A végén nekem egyszerűen azt kellett megértenem, hogy szeretném tudni, mi lehetne a következő fejezet — ha egyáltalán létezik. Ha nem működik, ha nem sikerül, ha nem tetszik senkinek… legalább tudni fogom. Nem éreztem helyesnek ott hagyni mindent, ahol volt. Nem éreztem előrelépésnek. Nekem, személyesen, az volt a fontos, hogy tovább éljek.
Végül a rajongók reakcióival zárta gondolatait:
Az internet mindig tele lesz olyan dolgokkal, amiket nem akarsz hallani. De ez nem lehet ok arra, hogy valamit megcsinálj vagy ne csinálj meg. Mindig lesznek eltérő vélemények. Sőt, milyen különös világ volna, ha valamit csinálsz, és online mindenki szereti? Ilyen sosem történt. Soha. Még akkor sem, ha egy zenekar csak a második albumát adja ki — mindig lesz kritika, lesz, akinek tetszik, lesz, akinek nem. Ha emiatt bénulnál le, sosem csinálnál semmit. A végén egy dolog maradt: ha önazonos vagyok és őszinte művészként, akkor az, hogy valakinek nem tetszik, soha nem lehet akadálya annak, hogy új zenét adjunk ki, vagy továbblépjünk.
1966 egyik rocktörténeti mérföldköve volt a The Rolling StonesPaint It Black című slágere – a dal azóta több tucat feldolgozást és számtalan filmes szereplést megélt. Most a Sirenia-főnök Morten Veland szólóprojektje, a Mortemia nyúlt hozzá újra, méghozzá a Temperance énekesnőjével, Kristin Starkey-val közösen, hogy saját, sötéten fenséges verziót faragjanak belőle.
Büszkeséggel és megtiszteltetéssel köszöntöm barátomat, Kristin Starkey-t, aki különleges vendégem lett a Cover Collab Sessions új fejezetében. Ez a negyedik dal, amely megjelenik erről az albumról. Kristin-nel először tavaly májusban találkoztam a turnén, amikor a Sirenia és a Temperance együtt járta az Egyesült Királyságot. Ő egy elképesztően sokoldalú énekesnő, hatalmas hangterjedelemmel, igazi turnéhős, aki minden este felmegy a színpadra és könyörtelenül odateszi magát. Már a megismerkedésünk óta szerettem volna közös munkát vele, és óriási öröm, hogy most jött el ennek az ideje. A dal, amelyet együtt választottunk, a Rolling Stones időtlen klasszikusa, a Paint It Black – mindketten szívből szeretjük. Kristin egészen lehengerlő munkát végzett: megmutatta elképesztő sokszínűségét, és teljesen rányomta a saját kézjegyét a felvételre. Úgy érzem, együtt egy igazán vagány, új értelmezést hoztunk létre ebből a legendás számból.
