Silje Wergeland, aki 2009 óta volt a holland The Gathering énekesnője, bejelentette távozását a zenekarból, közösségi platformjain az alábbi közleményt osztotta meg: 

"Új hajnal, új év. 16 évnyi közös alkotás és koncertezés után a The Gatheringgel elérkezett az idő, hogy továbbinduljak, és új utakra lépjek. Rengeteg fantasztikus élményben volt részem, és számtalan emléket szereztem ezzel a zenekarral, ezek egy életen át velem maradnak. A zenésztársaimnak minden jót kívánok a jövőre nézve.Köszönöm a sok szeretetet, a támogatást és a gyönyörű beszélgetéseket nektek, csodálatos The Gathering-rajongók, szerte a világon. Szeretettel, Silje."

A zenekar ikonikus "Mandylion" albumának 30. évfordulója alkalmából az eredeti felállás – köztük az egykori énekesnő, Anneke Van Giersbergen idén nyáron több koncert erejéig újra összeállt Hollandiában, ám 2026 nyarán nemcsak szülőhazájukban, hanem egész Európában, Mexikóban és Dél-Amerikában is koncerteznek, a turné keretein belül a magyar rajongók is láthatják a csapatot június 27-én a Barba Negrában.

December 15-én jelentette be a finn Battle Beast, miszerint útjaik különválnak Noora Louhimo énekesnővel - a szétválás barátsággal zajlott, és a zenekar már be is mutatta új frontasszonyát, aki az Exit Eden-ből és a Phantom Elite-ből ismert Marina La Torraca.

Noora most a Chaoszine-nak mesélt döntéséről, amit már jó ideje fontolgatott.

"Ez egy hosszú folyamat volt. Semmi sem történik egyik pillanatról a másikra. Az életemben sok minden történt – egészségügyi problémák, például az artériám megrepedése, egy évvel korábban pedig autóbalesetem volt –, és az ilyen események arra kényszerítik az embert, hogy újragondolja a prioritásait. Elkezdtem komolyan átgondolni, mit akarok igazán csinálni az életben, és mit szeretnék elérni."

- kezdte sorait, majd elmondta, hogy a Battle Beast működése rendkívül feszes és kimerítő:

A zenekarban a tempó brutális: vagy albumot írsz, vagy albumra készülsz, vagy turnézol. Nincs idő semmilyen szólóprojektre vagy más kreatív dologra. Ez nálam idővel túl nagy feszültséggé vált, mert művész vagyok, és szükségem van arra, hogy többféle módon fejezzem ki magam. Ettől érzem magam teljesnek.

Noora 2021-ben szólóalbumot adott ki "Eternal Wheel Of Time And Space" címmel, erről így mesélt:

A szólóalbum gondolata már tíz éve bennem volt. Aztán jött a járvány, és azt mondtam: ‘Rendben, most megcsinálom.’ Azóta viszont szinte semmit nem tudtam haladni a szólókarrieremmel, nagyjából öt éve. Nekem erre szükségem van. Amikor azt kérdezik tőlem, miért csinálok ennyi mindent, miért nem csak a Battle Beastre koncentrálok, mindig azt válaszolom: ilyen a természetem. Több irányban alkotok, így tudom kifejezni magam – és ez tart életben, ez tesz boldoggá.

A holland Within Temptation a következő hónapokban ünnepli második albumuk, a 2000-ben megjelent "Mother Earth" megjelenésének 25. évfordulóját. Ennek az ünnepi időszaknak az első fejezete egy frissen rögzített, akusztikus változata az Ice Queen című szerzeménynek - a "Mother Earth" második kislemezeként meghozta a zenekarnak az igazi áttörést, és azóta is a csapat egyik legsikeresebb dala.

A banda így fogalmaz az új verzió kapcsán:

"Tapasztald meg egy időtlen klasszikus új, bensőséges arcát. Az Ice Queen (Acoustic) újragondolja az áttörést hozó dalunkat egy letisztult, atmoszférikus közegben. Ez az akusztikus változat kiemeli a dal kísérteties dallamait és lírai mélységét, friss nézőpontot adva egy olyan szerzeménynek, amely alapjaiban formálta a Within Temptation hangzását. A lényegére csupaszítva az Ice Queen (Acoustic) ismét az érzelmekre, a történetmesélésre és a kapcsolódásra helyezi a hangsúlyt. Az érzelmi magjáig visszafejtve ez az akusztikus verzió Sharon den Adel énekének tisztaságát és az eredetiben megbúvó, törékeny, téli atmoszférát emeli ki. Intim, filmszerű és elgondolkodtató – tökéletes hangulat a közelgő hideg hónapokra."

Vannak albumok, amelyek nem háttérzenék, hanem belső tereket nyitnak meg. Az alábbiakban azokat a lemezeket gyűjtöttem össze, amelyek idén a legmélyebben hatottak rám.

 10. REMINA - THE SILVER SEA

Az új-zélandi Remina az atmoszférikus doom legsűrűbb, legmélyebb rétegeiben mozog. Második albumuk októberben jelent meg, és egyértelműen hallatszik rajta, hogy Heike Langhans – aki egy évtizeden át volt a Draconian hangja – minden kreatív energiáját erre a projektre összpontosítja. A mindössze hét dalt tartalmazó "The Silver Sea" pedig bebizonyítja: a súly nem percekben mérhető. A Remina nem túlbeszél, hanem célba talál, és ezt eleganciával, fájdalommal és méltósággal teszi.

9. GARBAGE - LET ALL THAT WE IMAGINE BE THE LIGHT 

A wisconsini Garbage esetében különösen izgalmas látni, hogyan alakul át az alkotói energia az idő múlásával. A zenekar több tagja már a hetvenes éveit tapossa, Shirley Manson pedig jövőre tölti be a hatvanat – mégsem kifulladásról, hanem megújulásról beszélhetünk. A "Let All That We Imagine Be The Light" a 2021-es "No Gods, No Masters" dühös, konfrontatív világát követi, ám ezúttal konstruktívabb, gyógyítóbb irányba mozdul el. Bár az előző lemez nyers őrjöngése is erőteljes volt, ez az album már inkább sebet kötöz, nem feltép – és ettől válik igazán időtlenné.

8. SPIRITBOX - TSUNAMI SEA

A Spiritbox sem lassít: a kanadai zenekar az elmúlt években robbanásszerű népszerűségre tett szert, amiben kulcsszerepe van Courtney LaPlante rendkívüli vokális adottságainak. A tiszta ének és a brutális hörgés közti váltások nála nem technikai mutatványok, hanem érzelmi eszközök. A "Tsunami Sea" címéhez hűen árad, sodor, elönt – és méltó folytatása a debütálásnak, miközben tovább mélyíti a Spiritbox saját univerzumát.

7. THE YAGAS - MIDNIGHT MINUET

Az év egyik legnagyobb meglepetése számomra kétségkívül a Vera Farmiga által életre hívott The Yagas. A horrorr-ajongók kedvenc démonűző dívája ezúttal mikrofont ragadott, és egy sötét, érzelmekkel túlfűtött, szenvedélyes albumot készített. A "Midnight Minuet" minden egyes darabjában ott lüktet az a baljós energia, amely egyszerre borzongat és megnyugtatóan körbeölel. Remélhető, hogy ez a projekt nem csupán egyszeri kirándulás marad.

6. FRAYLE - HERETICS & LULLABIES

A clevelandi Frayle 2017-es megalakulása óta már a harmadik albumával jelentkezett októberben. A "Heretics & Lullabies" nehezen kategorizálható: a doom alapjai mellé gótikus hangulat, post metalos súly és shoegaze-es lebegés társul, némi pszichedelikus árnyalással. A Gwyn Strang és férje, Sean Bilovecky által alapított formáció olyan témákat jár körül, mint a mély fájdalom, a belső démonokkal vívott harc vagy a gyász – mindezt a sötétség esztétikájába csomagolva, meglepő érzékenységgel.

5. BATTLE BEAST - STEELBOUND

A Noora Louhimóval készült "Steelbound" a Battle Beast hatodik nagylemeze volt a frontasszonnyal a mikrofon mögött – és sajnos az utolsó is. December 15-én a finn zenekar bejelentette, hogy Noora a továbbiakban szólókarrierjére koncentrál, nem sokkal később pedig az is kiderült, hogy az új frontasszony az Exit Edenből és a Phantom Elite-ből ismert Marina La Torraca lesz. A "Steelbound" ismét egy kifejezetten erőteljes album lett, és minden okunk megvan bízni abban, hogy Marinával sem törik meg ez a lendület.

4. ARCH ENEMY - BLOOD DYNASTY

A másik sokkoló hír az Arch Enemy háza tájáról érkezett. A zenekar tavasszal adta ki ezt a kifejezetten slágeres, mégis kompromisszummentesen metalos albumot, majd november végén Alissa White-Gluz bejelentette: elhagyja a bandát, és szólókarrierbe kezd. Az új énekes vagy énekesnő kiléte egyelőre ismeretlen, de sok rajongó szíve összeszorult Alissa távozásakor – az enyém is.

3. EPICA - ASPIRAL

A holland Epica esetében vegyes érzéseim voltak az elmúlt években. A 2021-es "Omega" számomra a "The Quantum Enigma" (2014) és a "The Holographic Principle" (2016) után kissé sterilnek hatott, mintha egy kórházi műtőben születtek volna a dalok. A tavasszal megjelent "Aspiral" viszont szerencsére újra felszöktette bennem az endorfint. Simone Simons hangja továbbra is kifogástalan, a zene változatos és élő – nehéz lenne belekötni.

2. JINJER - DUÉL

Hosszú folyamat volt a Jinjer "Duél" albumának megszületése, de minden várakozást megért. A 2021-es "Wallflowers" nálam nem talált igazán célba, a "Duél" viszont annál inkább. Tatiana Shmayluk elmondása szerint erős hatással volt a dalszövegekre a 19. századi romantika, és érződik: szenvedélyes, súlyos és elementáris. Ez a lemez nem magyarázkodik – odateszi magát.

1. LACUNA COIL - SLEEPLESS EMPIRE

Számomra 2025 albuma a milánói Lacuna Coil "Sleepless Empire" című lemeze. A korong méltó folytatása a 2019-es "Black Anima" vonalának, és a digitális világ őrületét, valamint az ebből fakadó mentális szakadékokat állítja fókuszba. A dalok húsba vágó szövegei, a pincemélyre hangolt gitárok és Cristina Scabbia hangja együtt ismét egy kifogástalan, sötéten rezonáló albumot eredményeztek. Ráadásul az októberi Barba Negrás koncertjük is hihetetlen erejű volt – igazi megerősítése annak, hogy a Lacuna Coil még mindig nagyon is a helyén van.

Hat év után idén februárban tért vissza új nagylemezével az olasz Lacuna Coil: a "Sleepless Empire" nemcsak a rajongók türelmét jutalmazta meg, mi is alaposan górcső alá vettük – kritikánkat ITT találod.

2021-ben jelent meg az Evanescence "The Bitter Truth" című albuma, amely egyértelmű visszatérést jelentett a zenekar gyökereihez és a jól ismert, karakteres Evanescence-hangzáshoz. A lemezről írt kritikánk ITT olvasható. Azóta a csapat két új dallal is jelentkezett: az Afterlife a Netflix Devil May Cry című animációs sorozatában tűnt fel, míg a Fight Like A Girl esetében K.Flay közreműködése adott plusz lendületet a dalnak, az ősz folyamán pedig az End Of You című szerzeményben Poppyval és Courtney LaPlante-tal (Spiritbox) énekelt Amy Lee énekesnő.

Lee korábban már utalt rá, hogy formálódik az Evanescence ötödik nagylemeze, ezt most pedig a Kerrang! magazinnak adott nyilatkozatában hivatalosan is megerősítette: az új album 2026-ban érkezik.

Amy egy rövid beszélgetés erejéig megszólalt Kevin Rydernek a 2025-ös KROQ Almost Acoustic Christmas rendezvényen Los Angelesben, ahol az Evanescence következő lemezéről is elejtett néhány mondatot.

"Elmondhatjuk, hogy jövőre érkezik az album. Még van néhány dalszöveg, amit meg kell írni, de nagyon jól haladunk, és elképesztően izgatott vagyok."

- mesélte az énekesnő, korábban pedig eképpen nyilatkozott:

Éppen visszatértünk a stúdióba egy rövid időre, közvetlenül az 'Afterlife' felvétele előtt, a nagyobb turnénk lezárása után, tavaly év végén. Akkor Nick Raskulinecz producerrel elkészítettünk néhány dalt, majd újra koncertezni indultunk. Aztán jött az Afterlife-projekt. Visszatértünk, gyorsan felvettük, majd ismét útra keltünk. Nagyon sok minden történt, de mindez rendkívül felpezsdítő és szórakoztató volt. Most épp egy 'YOLO' (You Only Live Once - Csak egyszer élsz) pillanatot élek át. Nincs vesztegetni való időm. Másképp kezdtünk gondolkodni arról, hogy feltétlenül teljes albumot kell-e készíteni és egyszerre kiadni mindent? Amikor a pandémia berobbant, már négy dalt felvettünk, de még nem fejeztük be az albumra szánt dalok készítését. Ezért elkezdtük egyenként kiadni őket, hiszen akkoriban úgy gondoltuk: 'Ki tudja, mikor ér véget mindez, ha egyáltalán véget ér? Adjuk ki a zenénket.' Annyira jó érzés volt megtapasztalni a rajongók visszajelzéseit és a dalok megjelenésének örömét, hiszen azok frissek voltak, miközben dolgoztunk az albumon - minden valós időben történt.

A Lacuna Coil énekesnője a spanyol El Jevilongo magazinnak adott interjújában ismét kifejtette véleményét a mesterséges intelligenciával készült zenéről - korábban már szót ejtett a témáról, ám Cristina Scabbia ezúttal mélyebben elemezte a kérdést.

"Utálom a MI-vel készített zenét. Értem, hogy ez az irány, nem tagadhatom a fejlődést. De látom, mennyire felbosszantja ez a kreatív embereket – a művészeket, festőket, grafikusokat, fotósokat, énekeseket, zenészeket. Mindenkit, aki alkot. Művészek, festők, koncertplakátokat készítők, grafikusok, fotósok, énekesek és zenészek. A zene esetében szerintem a platformoknál kellene meghúzni a határt."

- kezdte gondolatmenetét, majd kitért arra, szerinte az emberek nincsenek is tisztában azzal, hogy mit is hallgatnak tulajdonképpen:

"Értem az üzleti szempontokat, de a Spotifynak és a hasonló szolgáltatóknak nemet kellene mondaniuk az MI-művészekre. Ez nem igazi zene. Már most is valódi előadók zenéjét streamelnek – nekik kellene kimondaniuk, hogy MI-zenészeket nem fogadunk el. Az embereknek tudniuk kellene, hogy ezek csak számítógépes alkotások, nincs bennük lélek. Rengeteg videót láttam, ahol emberek olyan zenekarok számaira énekelnek, amelyek nem is léteznek."

Miután az interjú készítője megjegyezte, hogy "a kreativitás olyan, mint egy izom: ha nem használod, elsorvad", Cristina így reagált:

"Nem hiszem, hogy ez problémát jelent azoknak, akik így ‘zenét’ csinálnak, mert szerintem őket valójában nem érdekli a zene. Ők ezt üzleti okokból csinálják. Ha valaki igazi zenész, akkor időt szán a dalírásra, és legfeljebb elektronikus eszközöket használ segítségként – hogy felgyorsítsa a folyamatot vagy serkentse a kreativitását.Az A.I. viszont olyan dolog, ahol gyakorlatilag nem csinálsz semmit. Őszintén nem értem, miért nevezik magukat művészeknek, mert nem lehet művészetnek hívni azt, hogy beírod: ‘Csinálj egy dalt, ami úgy szól, mint a Lacuna Coil.’ Ez nem alkotás. Ez nettó csalás."

Tegnap robbant a hír: a finn Battle Beast és Noora Louhimo énekesnő útjai különválnak - a frontasszony 2012 óta volt a zenekar hangja, most pedig úgy döntött, a jövőben szólókarrierjére fókuszál. 

Még fel sem ocsúdtunk igazán a sokkból, máris itt az új fejezet nyitánya: az együttes bemutatta új énekesnőjét, aki nem más, mint Marina La Torraca. A brazil származású, de évek óta Németországban élő hölgy neve a Phantom Elite és az Exit Eden kapcsán csenghet ismerősen, előbbi csapatnak 2016 és 2025 között volt tagja, míg utóbbival tavaly adták ki második albumukat. 

A zenekar eképpen köszöntötte Marinát:

Egy történet véget ér, egy új pedig elkezdődik. Izgatottan nyitjuk ki a következő fejezetet, és büszkén mutatjuk be nektek a Battle Beast új hangját: Marina La Torraca. Marinát sokan ismerhetitek a Phantom Elite, az Exit Eden soraiból, vagy számos más projekt vendégvokáljaként. Mostantól azonban a Battle Beast tagjaként lép velünk a zenekar következő korszakába. Reméljük, ti, a rajongók, ugyanilyen szeretettel fogadjátok Marinát a Battle Beast családjában. Közös kalandjaink pedig valóban egzotikus vizekre sodornak bennünket — több értelemben is —, hiszen márciusban indul a Far East & Down Under Tour. 

Marina így fogalmazott:

"Amikor először megláttam egy e-mailt, amelynek tárgyában a Battle Beast neve és az enyém együtt szerepelt, őszintén azt hittem, tévedés történt. De amint megnyitottam, leírhatatlanul boldog lettem. Hatalmas megtiszteltetés számomra, hogy részese lehetek ennek az új fejezetnek, és végtelenül hálás vagyok a zenekar bizalmáért és támogatásáért. Kicsit ijesztő egy olyan vokális legenda nyomába lépni, mint Noora? Naná. Ugyanakkor elképesztően izgalmas is? Abszolút. A Battle Beast az egyik legkeményebben dolgozó és legőszintébben tehetséges banda, akiket ismerek, és büszke vagyok rá, hogy segíthetem őket a további növekedésben és abban, hogy még több örömöt adjanak a közönségnek. Kapaszkodjatok, ez élvezetes utazás lesz."

Év elején írtunk először a Mumbai-ból származó Apocryphal zenekarról, akik eddig két dallal — Spiders és Nightmare Revisited - jelezték, merre tartanak. Ezek a számok már akkor világossá tették, hogy a csapat a metal és az indiai zenei hagyományok lélegzetelállító fúziójában találta meg saját hangját. Ők ezt dream metalcore-nak nevezik - és nem túlzás azt állítani, hogy egy eddig nem létező műfaj születésének lehetünk tanúi. 

A zenekar énekesnője, az éteri hangú Dream Anatomy, polgári nevén Riddhi Vyas, most egy önálló középlemezzel is megmutatja sokoldalúságát. A négy tételt tartalmazó kiadvány "I Left A Long Time Ago" címmel vált elérhetővé a digitális platformokon, hangzásában könnyedebb, intimebb világot képvisel, mint az Apocryphal munkássága - az álomszerű atmoszféra azonban itt is végig jelen van, finoman vezetve hallgatóját egy belső, meditatív utazásra.

Dallista:

1. REM (Alive Version)

2. Endless Loop

3. Paint it Red

4. Depart