Záporoztak a tavalyi évben a jobbnál jobb lemezek, íme az én személyes kedvenceim!

10. NIGHTWISH - YESTERWYNDE 

Igen különleges címet kapott a Nightwish új albuma, amely a 2015-ös "Endless Forms Most Beautiful"-lal elkezdett és a 2020-as "Human :II: Nature"-rel folytatódó trilógiát hivatott lezárni. Mivel e két korong nem hagyott bennem mély nyomokat, kissé szkeptikusan fogadtam az új lemez hírét. Tuomas Holopainen dalszerzői képességeit soha nem vontam kétségbe, és a "Yesterwynde"-t hallgatva örömmel konstatáltam, hogy a finn zseni elég rendesen összekapta magát, és egy, az eddigiektől teljesen eltérő hangzású, de remek dalcsokrot hozott össze. A zene változatos, a szövegekben továbbra is ott vannak a komoly mondanivalók, és Floor Jansen hangja is végre rendeltetésszerűen van (ki)használva. Bár a zenekar bizonytalan időre felfüggesztette a turnézást, a "Yesterwynde"-n mindenki megtalálja a neki tetsző dalokat. 

9. SIMONE SIMONS - VERMILLION

Az Epica fronthölgye gondolt egyet, és összedugta a fejét Arjen Lucassennel, aki a holland metalszcénában egy igen erős húzónév. Közös munkájuk gyümölcse a "Vermillion", amely koronggal Simone egy rég dédelgetett álma vált valóra. Fülbemászó dalokkal teli, kellemes zenei utazásban lesz része annak, aki végighallgatja az albumot. Ahol Arjen produceri tapasztalata találkozik Simone különleges hangjával, ott valami egészen egyedi születik. Olyan ez, mint egy zenei varázsital: álomszerű dallamok, mély gondolatok és pontosan kimért összetevők tökéletes elegye.

8. ANETTE OLZON - RAPTURE

Már a "Strong" (2021) is egy erős lemez volt, de a "Rapture" még azt is übereli - Anette Olzon bebizonyította, hogy igenis, tud énekelni, tehetséges dalszerző, Magnus Karlsson producerrel az oldalán pedig garantált volt a minőség. Az énekesnő hangjának eddig teljesen ismeretlen aspektusait hallhatjuk a dalcsokorban, energiából és tartalmas szövegekből nincs hiány. Természetesen ismét számíthatott a családi támogatásra - férje, a Pain-gitáros Johan Husgafvel is szerepel pár szerzeményben, de legkisebb fia, a 11 éves Mio is énekel a Heed The Call című tételben. Hosszú és nehézkes utat járt be a Nightwish-ból való távozása óta a svéd csillag, aki egy ízben fel akarta adni a zenélést, de végül nem tette. Anette végre megtalálta a saját stílusát.

7. OCEANS OF SLUMBER - WHERE GODS FEAR TO SPEAK

A texasi prog metalos Oceans of Slumber soha nem a szarral gurigázott, a "Where Gods Fear To Speak"-en pedig még inkább kidomborodik az a tény, hogy a csapat legnagyobb ütőkártyája Cammie Beverly énekesnő hangja és érzelmes előadásmódja. Imádtam a zenekar nevét viselő 2020-as korongot és a 2018-as "The Banished Heart" című lemezt is, de a "Where Gods Fear To Speak" nálam veri mind a kettőt. A súlyos, érzelmektől túlcsorduló, pátosszal átitatott sötét hangulat, a jellegzetes déli atmoszféra és a zúzás egyaránt jelen van a szerzeményekben, de sokkal erőteljesebben mint eddig, az album pedig a műfaj egyik csúcspontjaként jegyezhető.

6. EXIT EDEN - FEMMES FATALES

Amanda Somerville hívta életre a tehetséges hölgyekből álló formációt, ám az amerikai születésű alapító 2023 folyamán dobbantott a a csapatból családi kötelezettségei miatt. A trióra fogyatkozott együttes - Marina La Torraca, Clémentine Delauney és Anna Brunner - azonban nem csüggedt, felvették második albumukat. A "Femmes Fatales" legnagyobb meglepetése, hogy a "Rhapsodies In Black"-kel (2017) ellentétben ezen a lemezen nemcsak feldolgozások szerepelnek, hanem igen erős saját szerzemények is. A három énekesnő hangja úgy fonódik össze, mint egy tökéletesen hangolt hangszer húrjai: Clemi bársonyos szopránja, Marina drámai ereje és Anna nyers, karcos hangja együtt valami varázslatos harmóniát teremt. Minden egyes dalból kihallatszik, hogy szívüket-lelküket beletették ebbe a produkcióba.

5. KOBRA PAIGE - LIKE NO OTHER

A kanadai Kobra And The Lotus frontasszonya 2019-ben könnyek között mesélt arról, hogy fogalma nincs, mi lesz a zenekar jövője - a csapat jó ideje anyagi problémákkal küszködik, ráadásul legutóbbi sorlemezük, az "Evolution" (2019) nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Kobra 2020 tavaszán hozzáment kedveséhez, a Kamelot-énekes Tommy Karevikhez, majd elkezdett dolgozni első szólóanyagán. A lemez 2024 augusztusában, "Like No Other" címmel jelent meg, összességében négy évig érlelődött, de minden várakozást megért, mert a dalcsokor mindegyik darabja egy-egy tanulságos történet, olyan témákkal, mint a magány, a tökéletességre való törekvés által kiváltott depresszió vagy a gyermeki álmodozás. A "Like No Other" tehát nemcsak zeneileg van rendben, hanem telis-tele van olyan szövegekkel, amelyekkel bármelyikünk tud azonosulni.

4. KITTIE - FIRE

Merész lépés, ha egy zenekar tagjai olyan hosszú idő után állnak össze újra, mint ahogyan a Kittie is tette. A kanadai zenekar nem kevesebb, mint 13 évig lógott a levegőben, erre rátett egy lapáttal Trish Doan basszusgitáros 2017-es tragikus halála is. A csapat 2022-ben végigturnézta a fesztiválokat, de az igazi izgalmat a következő év hozta: nekivágtak a hetedik nagylemez munkálatainak. Mivel a Lander-nővérek, Morgan (ének) és Mercedes (dob), valamint Tara McLeod gitáros hármasán kívül hiányoztak a tagok, újra csatasorba állt velük egy régi ismerős - Ivana 'Ivy' Jenkins (született Vujic), aki korábban, 2008 és 2012 között már erősítette a bandát. A Kittie korábban nu metal zenekarként volt ismert, mára azonban ez érvényét vesztette, a "Fire"-ön ugyanis több stílust kevernek, az üstbe dobált ötletekből pedig egy igen erős visszatérő album született. 

3. CHARLOTTE WESSELS - THE OBSESSION

Immár harmadik szólólemezével jelentkezett tavaly szeptemberben az egykori Delain-énekesnő. Charlotte Wessels érdeklődése rengeteg műfajra kiterjed, amely a "Tales From Six Feet Under" (2021) és a "Tales From Six Feet Under Vol II" (2022) című korongokon is érzékelhető volt, és a "The Obsession"-ön sincs ez másként. Charlotte-ot nehéz műfajilag beskatulyázni, ugyanis a fent említett eklektikus zenei ízlés elvékonyítja a határvonalat a 'metál' és a 'nem metál' között. A "The Obsession" nemcsak egy tökjó lemez, hanem egy önismereti utazás is - olyan témák tűnnek fel a szövegekben, mint a szorongás, a depresszió, a csontig hatoló felelem, de napjaink egyik legégetőbb kérdése is, a környezetszennyezés. Aki kőkemény zúzást vár az albumtól, az csalódni fog, aki azonban elég bátor ahhoz, hogy szembenézzen a démonaival, imádni fogja a dalokat, amelyek sötét témáik ellenére pozitív üzenetet hordoznak.

2. LINKIN PARK - FROM ZERO

Kétségtelenül a 2024-es év egyik bombahíre volt a Linkin Park visszatérése, hét évvel frontemberük, Chester Bennington tragikus halála után, ráadásul egy női énekessel. A 38 éves Emily Armstrong neve nem ismeretlen az amerikai alternatív zenében, 2005-ben hívta életre a Dead Sara nevű formációt - tavaly pedig a világ egyik legismertebb zenekarának élén találta magát. A "From Zero" ízig-vérig nu metal, és bár én sosem voltam kimondottan a műfaj szerelmese, de ez a korong azonnal megvett - faék egyszerűségű, nem rétestészta-hosszúságúra elnyújtott, de remekül hangszerelt dalok, Mike Shinoda pedig nem is találhatott volna Emilynél jobb énekest Chester helyére. Bár a hölgy kapott hideget-meleget, ahogyan ilyenkor lenni szokott, ő állja a sarat és véleményem szerint a Linkin Park vele is legalább olyan sikeres lesz, mint Chesterrel volt. 

1. VISIONS OF ATLANTIS - PIRATES II - ARMADA

Amikor 2019 nyarán az osztrák, olasz és francia tagokkal felálló zenekar bejelentette, hogy újradefiniálja a szimfonikus metalt, csak nevettem. Az akkor megjelent "Wanderers" című album legalább annyira gyenge lett, mint a 2018-as "The Deep&The Dark", hiába találták meg a tökéletes énekesnőt Clémentine Delauney személyében. A művészi útkeresés végül is sikerrel járt, a 2022-ben megjelent "Pirates" hatalmasat durrant, én pedig magamban bocsánatot kértem a három évvel korábbi röhögésért, ugyanis az album valóban egy mestermű lett. Folytatása, a "Pirates II - Armada" tavaly nyáron landolt a boltok polcain, és már a megjelenés utáni első héten hihetetlen eladásokat produkált. Clémentine elmondta: a kalóz-saga még nem ért véget, a Visions of Atlantis pedig a szimfonikus metal egyik legsikeresebb csapatává érett.

Majdnem pontosan egy évvel ezelőtt jelentette be Zoë Marie Federoff (32) és Marek "Ashok" Šmerda (49), hogy eljegyezték egymást a csehországi Brno-ban.

A Cradle of Filth billentyűs-vokalistája és gitárosa 2022 folyamán szerettek egymásba, amikor is Zoë - akit a Catalyst Crime-ból is ismerhetünk- csatlakozott a zenekarhoz, a mai napon pedig közösségi média platformjaikon tették közzé a hírt, miszerint január 9-én megtartották esküvőjüket az Arizona állambeli Tucsonban. 

Tavaly év végén Zoë egy év végi üzenetben mondott köszönetet kedvesének az Instagramon:

Bő egy hónap múlva, február 14-én érkezik a milánói zenekar tizedik stúdióalbuma, a "Sleepless Empire". Az eddig megjelent kislemezek - a Never Dawn, az In The Mean Time, a Hosting The Shadow és az Oxygen - világosan megmutatták, hogy a Lacuna Coil a 2019-es, nagy sikerű "Black Anima" után ismét magasra tette a lécet.

A mai napon megjelent a csapat ötödik klipes szerzeménye - Cristina Scabbia és a fiúk választása a Gravity című tételre esett.

"Életünk talán legnagyobb kihívása a kétségbeesés örvényében lavírozni. Amikor a levegőért kapkodunk és segítségért kiáltunk, két út áll előttünk: nyújthatjuk kezünket mások felé, vagy bezárkózhatunk magányunk aranyozott börtönébe. A Gravity-vel azt reméljük, hogy nemcsak a szívekhez ér el az üzenete, de arra is késztet, hogy elgondolkodjunk: hogyan élünk a nekünk adatott idővel? Miként formáljuk bölcsességgé a pillanatainkat?"

- írja új daláról a zenekar, a videoklip pedig megtekinthető a Youtube-on:

"Sleepless Empire" címmel, február 14-én érkezik a Lacuna Coil legújabb albuma, amelyről három kislemez már napvilágott látott - elsőként az Ash Costellóval (New Years Day) rögzített In The Mean Time, nyáron a Randy Blythe (Lamb of God) közreműködésével felvett Hosting The Shadow, októberben pedig az Oxygen.

Korábban a zenekar elmondta: a "Sleepless Empire" egy generáció digitális fogságba esését és belső vívódásait tárja fel, ahol a közösségi média lassan felőrli egyéniségünket, és öntudatlan zombikká tesz minket. Az album minden egyes dala egy-egy lázadó kiáltásként hangzik fel, hogy visszanyerhessük valódi énünket ebben az időtlen, valóságtól elszakadt korban.

A napokban Cristina Scabbia, a banda énekesnője elárulta, miért is választották e külünleges címet a lemeznek.

"A 'Sleepless Empire' tökéletesen tükrözi korunk paradoxonát. Egy olyan világban élünk, ahol az állandó ébrenlét és produktivitás alapelvárás. Miközben a technológia összeköt minket a világgal, sosem voltunk még ennyire magányosak és szorongók. Folyamatosan bizonyítani akarunk, nehogy elfelejtsen minket a világ. Különleges helyzetben vagyunk: egy olyan generáció tagjai, amely szemtanúja volt a technológiai forradalomnak. Látjuk az előnyeit is - például, hogy most egy képernyőn keresztül beszélgethetünk, időt spórolva ezzel mindkettőnknek. Így ma este Andrea (Ferro, a banda férfi énekese) társaságában szurkolhatok az AC Milannak a stadionban ahelyett, hogy utaznék."

- kezdte sorait Cristina.

"A technológia csodálatos eszköz, ha okosan használjuk. Szeretem a fejlődést, és igyekszem lépést tartani a korral. De sosem szabad elfelejtenünk az igazán lényeges dolgokat. Az idő, amit személyiségünket nem gazdagító tevékenységekre pazarolunk, örökre elvész. Bár... én is ugyanúgy első dolgaim között nézem meg reggel a telefonomat, pörgetem az üzeneteket és mások történeteit."

Néhány éve az énekesnő kijelentette: a következő generációt elcseszte a közösségi média, most újfent kitért a témára:

"A fiatalabb generációk, akik ebbe a digitális világba születtek bele, különösen ki vannak téve a közösségi média csapdáinak. A mások által mutatott tökéletes életek látványa könnyen azt az érzést keltheti bennük, hogy ők maguk nem elég jók, nem elég sikeresek. Ez gyakran vezet frusztrációhoz és depresszióhoz. Szerencsésnek érzem magam, hogy egy korábbi korban születtem - ez egyfajta védőpajzsot ad. Megértettem, hogy nem kell másokhoz hasonlítgatnom magam, hiszen ez az én utam, az én történetem."

"És ami talán még fontosabb: tudatában vagyok annak, hogy amit mások mutatnak magukból, az ritkán a teljes valóság. De tulajdonképpen nem is ez a lényeg. A saját életünkre kell koncentrálnunk: arra, amit építünk, amit megélünk. A körülöttünk lévő valódi emberekre, a kézzelfogható kapcsolatokra. Mint mindenben, itt is az egyensúly megtalálása a kulcs."