Izgalmas hírrel jelentkezett a finn szimfonikus metal színtér egyik meghatározó alakja: a Dark Sarah stúdióba vonul, hogy rögzítse hatodik nagylemezét. A Heidi Parviainen énekesnő által vezetett zenekar az utóbbi időszakban feltűnően csendes volt a közösségi médiában - ami a tapasztalatok szerint rendszerint valami jelentős bejelentés előszele szokott lenni.
A zenekar 2012-ben jött létre - Heidi akkor vált ki az Amberian Dawn-ból, első három albumuk ("Behind the Black Veil" - 2015, "The Puzzle" - 2016, "The Golden Moth" - 2018) után Juha-Pekka "JP" Leppäluoto (Northern Kings, Charon) 2019-ben kivált a csapatból, ám még az évben elkezdték negyedik lemezük munkálatait - a "Grim" 2020 nyarán került boltokba, legutóbbi albumuk pedig talán az eddigi legkeményebb lett - az "Attack Of Orym" 2023 januárjában jelent meg.
2023 szeptemberében a Dark Sarah a Symphonic Metal Nights koncertsorozat keretein belül Budapesten is fellépett a Mezmerized, a Meteora, Rexoria, az Amberian Dawn és a Sirenia társaságában.
Új fejezet kezdődött a kaliforniai metal színtéren: a Butcher Babies friss dallal jelentkezett a napokban Sinceritycímmel, bár a zenekar neve már nem fedi teljesen a valóságot, hiszen az egyik alapító tag, Carla Harvey már nem erősíti a csapatot. Az énekesnő nem hagyta találgatni a rajongókat: részletesen feltárta távozásának okait, egyúttal izgalmas bejelentést is tett. The Violent Hour néven saját projektet alapított, amelynek debütáló anyagára már nem kell sokat várni.
A Sincerityhez természetesen vizuális élmény is társul: a ma debütált kisfilm London sötét sikátorain vezeti keresztül a nézőt. A nyersséget hangsúlyozó, egyetlen snittből álló felvétel a banda két tagja, Heidi Shepherd énekesnő és Henry Flury gitáros rendezői vízióját tükrözi, Heidi pedig így mesélt a szerzeményről:
"A Sincerity mélyen személyes vallomás a megtört bizalomról: egy olyan kapcsolat lenyomata, ahol az őszinte érzelmek manipuláció áldozatává váltak. A dalszöveg kendőzetlenül tárja fel azt a fájdalmas felismerést, amikor rádöbbensz: aki gyengédséget ígért, valójában csak saját önző céljaira használta fel a sebezhetőségedet."
Bár pontos dátumok még nem ismertek, de a zenekar már több új dal megjelenésén is dolgozik, és kiadót is váltottak - ezentúl a Judge&Jury Records gondozásában jelennek meg a szerzemények. A kiadó nem akárkik nevéhez fűződik: a platinalemezes producer Howard Benson (My Chemical Romance, Seether, Skillet, Of Mice & Men) és Neil Sanderson (Three Days Grace) közös vállalkozása jegyzi majd az anyagot. A dalok hangszerelése is profi kezekben volt: Benson woodland hills-i stúdiójában, a West Valley Recording Studiosban csiszolták tökéletesre a hangzást.
Sharon den Adel sosem tett lakatot a szájára, ha nézeteiről volt szó - többször hangot adott véleményének az orosz-ukrán háború, a közel-keleti nők kapcsán, de nemrégiben azt is elmondta, hogy a Within Temptationtöbb ezer követőt veszített egy Pride-dal kapcsolatos Instagram-poszt miatt.
Néhány nappal ezelőtt egy spanyol rockmagazinnak adott interjút az énekesnő, aki elárulta: a társadalom változik, de sajnos nem a progresszív irányba.
"A társadalmunk ismét változik, de mintha kicsit visszafelé haladnánk. Úgy gondolom, ez sok mindennel összefügg a társadalomban, különösen azzal, hogy az emberek gondolkodásmódja és ítéletei lassan alakulnak. Úgy érzem, hogy régebben, különösen Európa bizonyos részein, nagyobb volt a tolerancia, mint most. Ez talán egyfajta reakció a közelmúlt változásaira – a #MeToo, a Black Lives Matter mozgalmakra. Mintha ezek a mozgalmak ellenállást váltottak volna ki a változással szemben."
- vélekedett Sharon a változásokról, majd eképpen folytatta:
"Remélhetőleg ez elmúlik majd, és az emberek rájönnek, hogy a lényeg végső soron mindig az emberekről szól. Legyen szó akár LMBTQ jogokról, faji igazságosságról vagy nemek közötti egyenlőségről, a középpontban az ember áll. De kétségtelen, hogy ez egy nagyon kényes téma. Az embereknek meg kell érteniük, hogy mindannyian egyformák vagyunk. És attól, hogy valaki más, még nem kellene nevetségessé tennünk vagy kitaszítanunk őt a társadalomból. Épp ellenkezőleg, át kellene ölelnünk azokat, akik különböznek, hiszen ettől lesz színesebb a világ."
Amikor a csapattól jó pár rajongó elpártolt, Sharon nem esett kétségbe - sőt, véleménye szerint minél kevesebb olyan ember követi őket, akik nem értenek egyet a zenekar nézeteivel, annál jobb.
"Nem érdekel, ha emiatt elveszítem ezeket a követőket, de megdöbbentett ez a reakció. Annyi embert felkavart ez az üzenet. Hová tart a világ? Ez kicsit elszomorított. Csak azért, mert mondtunk valamit az egyenlőségről, arról, hogyan látjuk és kezeljük egymást. Nagyon meglepődtem! Ezek a reakciók megmutatják, mennyire eltérően gondolkodnak az emberek a társadalmi változásokról. Nem hittem volna, hogy ez kerekedik belőle. De mindegy, hiszen egyáltalán nem bántam meg. Sőt, örülök, hogy így alakult, mert legalább "megtisztult" a követőtáborunk."
A néhai Chester Bennington művészi öröksége vitathatatlan, még ha korai távozása mély fájdalmat is okozott rajongóinak. Őszintének kell lennem. Bár sajátos előadásmódja és kivételes tehetsége megkérdőjelezhetetlenül a nu metal/alternatív metal legnagyobb nevei közé emelte őt, személyesen engem csak részben érintettek meg a Linkin Park dalai - talán a legismertebbek, mint az In The End, a Numb vagy a Somewhere I Belong. A zenekar többi szerzeménye nem talált utat a szívemhez, annak ellenére, hogy Chester egy piszok tehetséges művész volt.
Nem kis meghökkenést váltott ki szeptemberben a hír, miszerint a zenekar hét év hallgatás után visszatér, mégpedig egy női frontemberrel. A 38 éves Emily Armstrong neve egyáltalán nem ismeretlen az amerikai alternatív zenében, a Dead Sara alapító-énekeseként 2005 óta aktívan ténykedik a szcénában. A bejelentés -egy online rajongói esemény- keretein belül fedték fel az énekesnő kilétét is, egyúttal debütáltatták a The Emptiness Machine című új dalukat, ami azonnal a plafonig emelte a hangulatot, majd néhány hét múlva érkezett a League of Legends-világbajnokság hivatalos himnuszának megválasztott Heavy Is The Crown.
A nu metalt valahogy sosem tudtam teljesen befogadni, maximum ha valami mással fuzionált - mint a Kittie vagy az Infected Rain esetében. De mind a The Emptiness Machine, mind a Heavy Is The Crown azonnal belopta magát a szívembe. És nem azért mondom, mert "jaj de jó, női énekes" (ahogy egyszer megkaptam...) - Emilyben van valami plusz, ami még Chesterből is hiányzott. (És bocsánat a hardcore rajongóktól).
A "From Zero" a mai nappal került a boltok polcaira, rajta 11 dallal. A The Emptiness Machine és a Heavy Is The Crown után, október végén jelent meg az Over Each Other, amelyhez látványos videoklipet forgatott a csapat Szöulban, az ottani koncertjük után, a videót pedig Joe Hahn, a formáció koreai származású lemezlovasa rendezte. Tegnap pedig a negyedik kisfilmes tétel is kijött, a fülbemászó refrénnel bíró Two Faced.
A dalok mindegyike remekül hozza a nu metal stílusjegyeit, éppúgy, mint az eddigi lemezeken, ám ez a korong azoknál jóval másabb. Több. Szenvedélyesebb, energikusabb, van benne ÉLET. Tiszta energia és valami ősi erő süt belőle. A Cut The Bridge pörgős ritmusától kezdve az Overflow lebegős atmoszféráján át a Good Things Go melankolikus hangulatáig minden tétel zseniálisan passzol egymáshoz. Ez nem csak egy remekül összehozott visszatérő Linkin Park-album, ez egy tökjó utazás. Persze nem fáklyásmenet egy olyan ikonikus énekes helyébe lépni, mint amilyen Chester volt - kapott is a hölgy (és kap a mai napig is) hideget-meleget, megpróbálták besározni, ám Emily keményen állja a trollok rohamozásait. Az énekesnő megjelenése is egyfajta nyugodt bölcsességet sugall, ugyanakkor érezteti a benne szunnyadó energiát, ami a fellépések alkalmával elszabadul és még képernyőn keresztül is rabul ejti az embert.
A hangja sem a tizenkettő-egy tucat, hanem valami egészen egyedi. A Heavy Is The Crown-ban olyan profin mutatja meg a tiszta hangját és a scream-technikát, hogy ilyen szinten talán csak Maria Brink tudta ezt eddig az In This Moment-ből. És mielőtt valaki legyintene, hogy "á, csak üvöltözik" - próbáld meg egyszer, aztán beszélünk... Itt kell megemlítenem a rap-részekért felelős Mike Shinodát, aki szintén kitesz magáért, nem mellesleg remekül kézben tartja a dolgokat, ami az együttest illeti - végső soron neki köszönhető a visszatérés.
Bátor húzás volt a bandától az újraindulás, a kockázat ugyanis hatalmas volt. Nemcsak Chester hardcore rajongóival és az Emily ellen hergelőkkel kellett számolni, hanem azzal is, hogy az új felállás simán befuccsolhat. Azonban véleményem szerint sokkal többen lesznek, akik adnak egy esélyt az új Linkin Parknak - és nem fognak csalódni. Emily nem próbálja meg Chestert utánozni. Van saját hangja, stílusa, egyénisége, miközben a régi dalokhoz hihetetlen alázattal és tisztelettel nyúl, elismerve ezzel elődje munkásságát és tehetségét. Ez a lemez engem is megvett, pedig mint azt írtam, nem vagyok kimondottan a nu metal műfaj megszállottja. De lehet, hogy ezek után az leszek, hiszen keveseknek sikerül szó szerint a nulláról újrakezdeni valamit, ráadásul egy olyan kiadvánnyal, ami telis-tele van erősebbnél erősebb felvételekkel.
9,5/10
"From Zero"
2024.11.15.
Warner Records/Machine Shop
01. From Zero (Intro) 02. The Emptiness Machine 03. Cut The Bridge 04. Heavy Is The Crown 05. Over Each Other 06. Casualty 07. Overflow 08. Two Faced 09. Stained 10. IGYEIH 11. Good Things Go
Gőzerővel készül az Epica legújabb nagylemeze, a holland hatosfogat pedig minden korábbinál grandiózusabb albummal készül meglepni rajongótáborát.
A zenekar nemrégiben már villantott egy vadonatúj szerzeményt, október végén látott napvilágot ugyanis a De Efteling élményparkkal közösen készített daluk, a The Ghost In Me (Danse Macabre)- bár egyelőre nem tudni, hogy ez a tétel felkerül-e az új korongra.
Arcana címmel a mai napon vált elérhetővé a csapat új felvétele, amely minden bizonnyal helyet kap majd a készülő albumon, és természetesen videoklip is készült hozzá.
"Az Arcana végigvezet az élet spirituális fejlődésének egyetemes szakaszain - utat mutat a magasabb tudatosság és a spirituális önismeret felé."
"Pirates II - Armada" cimmel, nyáron került boltokba a Visions of Atlantis új albuma. A kiadvány óriási siker lett, bár a 2022-es "Pirates" már sejtette, hogy valami különleges készülődik, az új lemez még ehhez képest is hatalmas előrelépés. A zenekar ezzel beváltotta 2019-es ígéretét, amikor azt mondták, új alapokra helyezik a szimfonikus metal műfaját.
Bár Clémentine Delauney és csapata már egy sikeres turnét maga mögött tudhat az új albummal, a következő koncertsorozatig sem tétlenkednek. A 2025 tavaszán startoló körút előtt különleges meglepetéssel készülnek rajongóiknak, amit nemrég egy Facebook-bejegyzésben jelentettek be.
"Izgalmas újdonság vár benneteket minden kedden! Új videókkal követjük és ünnepeljük az "Armada" útját egészen a 2025-ös észak-amerikai turnéig, ami jövő áprilisban veszi kezdetét. A rajongók később a kedvenc streaming platformjaikon is megtalálják majd ezeket a dalokat. Maradjatok velünk!"
Ma meg is érkezett az első videó, amelyben két dal, a To Those Who Coose to Fight és a The Land of the Free különleges egyvelege látható és hallható, a felvételt pedig a franciaországi Lyonban, a La Rayonne nevű kulturális központban rögzítették.
2021 februárjában sokként érte a holland zenekar rajongóit a hír, miszerint a Delain addig ismert felállásában megszűnik létezni - távozott Charlotte Wessels énekesnő, Otto Schimmelpenninck van der Oije basszeros és Timo Somers gitáros.
A szétválás okairól több ízben mesélt már mind Martijn Westerholt alapító és billentyűs, mind at ex-énekesnő Charlotte, ám mindketten teljesen másképp látják az okokat, amelyek a szakításhoz vezettek.
Nemrégiben a Loaded Radio műsorvezetőjének, Scott Penfoldnak adott interjút a zenész, amelyben ismét kitért a múltra, és a jövőről is szót ejtett.
"Az egész 2021 februárjában csúcsosodott ki, de valójában már 2019 végén elkezdődött a folyamat. Kiégtem, mivel Charlotte-tal ketten vittük a zenekar operatív részét, míg a többi tag inkább session zenészként működött közre - ami egyébként teljesen rendben volt így, hiszen ez volt a megszokott felállás. Amikor a kiégés miatt jeleztem, hogy szeretnék visszavenni a tempóból, főleg a turnékból, a három másik tag előállt azzal, hogy változtatni szeretnének a működésen. Konkrétan azt akarták, hogy ők folytathassák a turnézást nélkülem. Ez azonban kivitelezhetetlen volt, hiszen a Delain egy hivatalos vállalkozás, amiért én és Charlotte feleltünk. Ha nélkülem turnéznak és bármi balul sül el, én tartozom érte felelősséggel."
- csapott bele a sűrűjébe Martijn, majd így folytatta:
Charlotte erre azt mondta, hogy ezt majd megoldják, különben kilép és saját projektjeire koncentrál. Végül felajánlottam, hogy vegyék át tőlem a zenekart. Ez azonban problémás lett volna, mivel a dalok nagy részét én írtam Guus Eikens-szel, illetve később részben Charlotte-tal, aki eleinte főleg a dalszövegeket hozta. Bár fájt a gondolat, kész voltam átadni nekik a zenekart, és elkezdtünk erről tárgyalni, de végül nem jutottunk közös nevezőre. Ma már hálás vagyok ezért, mert sokan figyelmeztettek, hogy nem szabadna csak úgy lemondanom arról, amit felépítettem, hiszen a Delain hangzása jelentősen megváltozna. Végül össze kellett szednem magam és át kellett gondolnom a folytatást. Ironikus módon a Covid-időszak egyfajta megváltás volt számomra - bár furcsa ezt így mondani. De ez az időszak adott teret és időt arra, hogy újratervezzem a jövőt.
Egy közelmúltban adott interjújában Charlotte nem ment bele ennyire a részletekbe, de annyit elmondott: olyan konfliktushelyzet állt elő, amire nem találtak kompromisszumos megoldást.
Amikor arról kérdezték Martijnt, nyitott lenne-e egy jövőbeli együttműködésre Charlotte-tal, így válaszolt:
'Őszintén szólva, még mindig vannak bennem feldolgozatlan érzések, így jelenleg nem igazán vagyok nyitott erre. Ha összehasonlítjuk Charlotte Delain utáni munkásságát az én zenémmel, jól látható, hogy teljesen más irányba indultunk el. Nagyra értékelem, hogy sikerült kialakítania a saját egyéni hangzását - ezt kimondottan pozitívumnak tartom. Ugyanakkor épp ez mutatja meg legjobban, mennyire különböző utakon járunk most. Bár szkeptikus vagyok egy esetleges közös munkával kapcsolatban, az élet kiszámíthatatlan, ezért sosem mondanám azt, hogy soha. De jelenleg nem látom realitását egy ilyen együttműködésnek.'"
