A mesterséges intelligencia rohamléptekkel terjed az élet minden területén, beleértve a művészeti világot is. Míg sokan lelkesen kísérleteznek AI-alapú alkotásokkal, a technológia zenei felhasználása komoly vitákat generál a művészek körében. A legfrissebb ilyen eset Emily Armstronghoz, a Linkin Park fronthölgyéhez köthető, aki nemrég alaposan bepöccent a rajongókra. A közösségi médiában ugyanis egyre több olyan videó jelenik meg, ahol AI segítségével vagy Armstrong hangját cserélik le a néhai Chester Bennington hangjára, vagy épp fordítva - Bennington eredeti énekét helyettesítik Armstrongéval. Emily egy ilyen videó alatt kommentben kérte meg a fanokat, hogy hagyjanak fel ezzel a gyakorlattal.

"Ez nagyon tiszteletlen húzás Chesterrel és velem szemben is. Kérlek, szeressétek és támogassátok a valódi zenét ahelyett, hogy ilyeneket csináltok..."

- adott hangot felháborodásának az énekesnő, akinek egyébként sem egyszerű a helyzete, mivel folyamatosan kap hideget-meleget, amióta a csapat élére állt.

Szerencsére sok rajongó egyetért vele, többen támogatásukról biztosították őt.

"Elszomorító, hogy egyesek ilyenekre használják az AI-t. Tisztelnünk kellene Chester emlékét..."

- írta az egyik.

"Megértem, hogy a rajongók hiányolják Chestert, de rossz érzés hallani, amikor valaki így használja az AI-t. Fontos, hogy hagyni kell a bandát természetes módon fejlődni..."

- szólt hozzá egy másik.

Az AI-val szembeni fenntartások nem egyediek a zenei színtéren. Míg Cristina Scabbia, a Lacuna Coil énekesnője nyíltan elutasítja a technológiát, addig például Sharon den Adel, a Within Temptation frontasszonya más megközelítést képvisel. A holland énekesnő őszintén beszélt arról, hogy bár több videóklipjüket is AI segítségével alkották meg, a folyamat korántsem olyan egyszerű, mint azt a közvélemény feltételezi.

November 15-én, "From Zero" címmel jelenik meg az új felállású Linkin Park lemeze - az első Emily Armstronggal, a banda diszkográfiájában pedig a nyolcadik.

A zenekar 2017-ben, Chester Bennington tragikus halálát követően felfüggesztette működését. Mike Shinoda azonban a közelmúltban felfedte, hogy 2019-ben találkozott Emilyvel, a Dead Sara nevű amerikai alternatív rockegyüttes énekesnőjével, aki 2005 óta van jelen a zenei színtéren. Bár eredetileg nem tervezték a Linkin Park újraindítását, a közös dalszerzés során természetes módon született meg a csapat újraéledésének lehetősége. Egyúttal a ritmusszekcióban is történt változás, Rob Bourdon elhagyta a bandát, helyére Colin Brittain került.

A zenekar első új dala, a The Emptiness Machine szeptember 5-én jelent meg, amelyet egy élő közvetítés keretében mutattak be. Ugyanekkor jelentették be Emily csatlakozását, valamint a közelgő turnét. Ezt követte szeptember 24-én a Heavy Is The Crown, amely a 2024-es League of Legends világbajnokság hivatalos dala lett.

A legújabb dal, az Over Each Other ma jelent meg videoklippel együtt. A kisfilmet a zenekar szöuli koncertje után forgatták, rendezője pedig Joe Hahn, a csapat koreai származású DJ-je volt. Hahn nem először bizonyított rendezőként - korábban olyan ikonikus Linkin Park-dalok klipjeit is ő jegyzi, mint a Somewhere I Belong, a Numb és a From The Inside.

Friss dallal jelentkezett az Epica, The Ghost In Me (Danse Macabre) címmel. A misztikus hangulatú szerzeményhez készült videoklip túlvilági témákat dolgot fel, a projekt különlegessége pedig, hogy közösen készült a De Efteling élményparkkal, amely Európa második legnépszerűbb vidámparkja, és annak új, Danse Macabre nevű attrakcióját is bemutatja.

Halloween napján, október 31-én mutatkozik be a De Efteling új, hátborzongató attrakciója, az együttműködés pedig különös jelentőséggel bír az Epica számára, hiszen a zenekar minden tagja gyerekkora óta rajongója a népszerű vidámparknak, amely évente több, mint ötmillió látogatót vonz. Ez a közös projekt így valóban ideális párosításnak bizonyult mindkét fél számára.

"A De Efteling varázslatos világát minden holland gyermek jól ismeri. Számunkra igazi álom válhatott valóra azzal, hogy együtt dolgozhattunk a világ egyik legcsodálatosabb vidámparkjával. Kisfiúként nagy hatással volt rám Saint-Saëns 'Danse Macabre' című műve, amit a park régi Spookslot nevű kísértetházában is hallhattunk. Amikor megtudtuk, hogy a De Efteling új attrakciója a 'Danse Macabre' nevet kapja, azonnal összeállt a kép: tökéletes lehetőség nyílt arra, hogy ötvözzük a szimfonikus zenei világunkat a metal stílus sötétebb oldalával, és elkészítsük saját feldolgozásunkat ebből a klasszikus műből. Boldogok vagyunk, hogy a De Efteling teljes bizalmat szavazott az elképzeléseinknek. Megosztották velünk az új hullámvasút történetét, így a dalszöveget is ehhez igazíthattuk, sőt, lehetőségünk nyílt arra is, hogy saját fejezettel bővítsük a történetet."

- lelkendezett Coen Janssen, a zenekar billentyűse. 

A szerzemény egyébként felcsendült a csapat monumentális, Symphonic Synergy elnevezésű koncertjein Amszterdamban idén szeptemberben, és a mexikóvárosi rajongók a következők, akik élőben hallhatják a dalt két decemberi koncerten, amelyeket az Epica teljes zenekarral és kórussal ad majd elő. 

A holland Within Temptation bizony hatalmas utat járt be közel 30 éves pályafutása során. A szimfonikus metál koronázatlan királyai és királynője bizony sosem volt egy félénk csapat: miután csúcsra járatták a stílust a 2007-es "The Heart of Everything" lemezükkel, elfordultak egy sokkal kísérletezőbb, már kevésbé szimfonikus irányba. Legutóbb teljes koncerten 2014-ben találkoztam velük a néhai Petőfi Csarnokban, az a koncert úgy él bennem, mint egy profi, minden pillanatában katartikus élményt nyújtó produkció. Két évvel később volt még egy mini találkozásunk a Fezen fesztiválon, ám azt a koncertet a szó legszorosabb értelmében elfújta a szél: a kedvezőtlen időjárási körülmények miatt csak egy nagyon rövid, 7 dalos műsorra volt idejük.

Előzenekarként az ukrán Blind8 és a mostanság egyre divatosabb, egyébként nagyon erős Linkin Park áthallásokkal operáló Annisokay kísérte el a holland zenemágusokat. Olyannyira igaz ez az állítás, hogy a műsor egy pontján bizony megszólalt egy Linkin Park dal is, egyébként talán a legnagyobb sikert ezzel a dallal aratta a csapat. A zenéjük azonban sajnos nem nekem szólt, így különösebben nem bántam rövid műsoruk véget.

Pontban este kilenckor végre elsötétült a terem és a színpadon lévő óriáskivetítőn elindult az intronak szánt kisfilm. Eljött a pillanat, végre színpadon a Within Temptation. Tinédzserkorom egyik legikonikusabb zenekara egyből bele is csapott legfrissebb, "Bleed Out" című lemezük nyitódalába, a We Go To War-ba. Sharon Den Adel még mindig csúcsformában van, a hangja még mindig lenyűgöző. 

Magáról a koncertről viszont ezt nem tudom maradéktalanul állítani. Némi koncepciótlanságot éreztem a műsor alatt, Sharon gyönyörű ruhája, az ikonikus mozdulatai, a kastélyos díszlet mind-mind a múltat idézte meg előttem, azt, ami a zenekar régen volt, miközben azóta már egy teljesen másik úton járnak. A koncert elején egyébként rögtön 5 dal érkezett a Bleed Out-ról. A dalok jók, szeretem is őket, de egyiket sem éreztem annyira erősnek, hogy rögtön öt is elhangozzon belőle egymás után, hiába az Annisokay-os Christoph Wieczorek közreműködésével előadott Shed My Skin, vagy az album egyik húzódalának számító Ritual, valahogy nem akart eljönni a várva várt hangulat.

Az öt dalos "Bleed Out blokk" után aztán végre jöttek szép sorjában a régebbi dalok, ám egészen a nyolcadikként érkező Stand My Ground-ig kellett várnom, hogy azt érezzem, igen, végre Within Temptation koncerten vagyok. A koncertnek ez a második fele már szerencsére bővelkedett a remekebbnél remekebb dalokban, szépen sorban egymás után jöttek azok a mesterművek, amikért mindenki rajong: The Promise, Angels, Faster, hogy csak párat említsek közülük. Hatalmasat szólt a 2019-es Supernova, amit Sharon elhunyt édesapja emlékének ajánlott, a ráadásban erkező Our Solemn Hour pedig még mindig az egyik legjobb koncertnóta, amit valaha hallottam. Zárásként a kihagyhatatlan Mother Earth pedig méltó befejezése volt a koncertnek.

Természetesen hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez a koncert rossz volt, mert nem volt az. A Within Temptation még mindig megérdemelten csücsül a trónon, azonban most az általam annyira várt katarzis elmaradt: a koncert második fele már hozta azt, amit az ember ettől a csapattól vár, a program első fele azonban számomra nagyon nehezen akart beindulni, a kelleténél jóval laposabbra sikerült. Talán, ha jobban vegyültek volna az új dalok a régiekkel, nincs ez a kettős érzés, és az elejétől a végéig egy remek koncert lett volna.

Persze így sincs túl sok okom a panaszra: tinédzserkorom egyik legnagyobb hőseit láthattam a színpadon, meglepően remek hangosítással, hibátlan hangszeres játékkal, és Sharon lemezminőségű énekével.
Ha nem is ez lett számomra az év koncertje, mindenképpen egy profi produkciót kapott a magyar közönség. Legközelebb talán én is jobban megtalálom a számításom. Így most még jobban várom a következő találkozót.

A koncerten elhangzott dalok:

We Go To War

Bleed Out

Ritual

Shed My Skin

Wireless

The Reckoning

Shot in The Dark

Stand My Ground

A Fool's Parade

The Promise

Supernova

Angels

Paradise

Faster

Ráadás:

Our Solemn Hour

All I Need

Mother Earth

Írta: BornVillain, vendégszerző

Képek: Facebook/Barba Negra

A Jinjer két dallal készítette fel rajongóit közelgő új stúdióalbumára - a Someone's Daughter és a Rogue című kislemezek már előrevetítették, merre halad tovább a zenekar egyedi hangzásvilága. Az ukrán banda eddig szűkszavúan nyilatkozott az új anyagról, de annyit elárultak, hogy a 19. század romantikus korszaka is hatással volt a dalok megírására, noha a dalszövegek nehezen születtek meg, ahogyan azt Tatiana Shmayluk énekesnő korábban elmondta. 

A mai nappal fény derült a korong címére, borítójára és dallistájára is: a 2025. február 7-én boltokba kerülő kiadvány a "Duél" címet fogja viselni. 

"Először is, nehéz elhinni, hogy hamarosan megjelenik az ötödik nagylemezünk! Az eddigi kiadványaink után, hogy végre a Duél a kezünkben van, és készen áll arra, hogy megosszuk a világgal, nagyon büszkék vagyunk arra, hogy a zenekarunk még mindig nem fogyott ki a kreativitásból és az inspirációból."

- mesélte a zenekar basszerosa, Eugene Abdukhanov.

"Az új album készítése minden eddiginél hosszabb folyamat volt - közel két évet vett igénybe. A turnék között minden szabad percet a stúdióban töltöttünk, folyamatosan csiszolgatva a dalokat és keresve a tökéletes hangzást. Különleges újdonság, hogy Tatiana először készített vokális előprodukciókat az album felvétele előtt. Egyik lemezünk sem volt ennyire átgondolt és kiszámított, mint ez! Vállaltuk a kihívást, hogy még szélesebbre tárjuk zenei horizontunkat, mint eddig, és bebetonozzuk, hogy a "Duél" lesz a következő lépés a Jinjer karrierjében."

Az album hírével egyetemben ma elérhetővé vált a harmadik kislemezes dal is, amely a Kafka címet viseli, és mély betekintést nyújt a művészi lét árnyoldalaiba. Tatiana kendőzetlen őszinteséggel beszélt a dal mondanivalójáról:

 "Mivel a művészetünket szóról szóra boncolgatják és hangról hangra szétszedik, elvárják tőlünk, hogy mindig a helyünkön legyünk... és ha nem így van, akkor jön a megbotránkozás."

- kezdte gondolatmenetét a frontlány, aki Franz Kafka szürreális világához hasonlítja a művészi létet:  

"Egy igazi művész sebezhető, de a közönség leggyakrabban keselyűkkel van tele, akik minden egyes mozdulatodat kipécézik. Csúszós lejtő, amikor a zene a világot jelenti számunkra, de milyen gyorsan átváltozik a dicséret üldözéssé... Egy napra mindannyian királyok és királynők vagyunk, de legtöbbször úgy érezzük magunkat, mint egy életre szóló Kafka-regényben. Izgalmas, de ugyanakkor szürreális és abszurd is..."

01.    Tantrum
02.    Hedonist
03.    Rogue
04.    Tumbleweed
05.    Green Serpent
06.    Kafka
07.    Dark Bile
08.    Fast Draw
09.    Someone's Daughter
10.    A Tongue So Sly
11.    Duél

1995 és 2009 között működött az After Forever, amely zenekar olyan zenészeknek hozta meg a széles körű ismertséget, mint Floor Jansen, Mark Jansen vagy Sander Gommans. Öt stúdióalbum után, 2009-ben az együttes Floor kiégése miatt a feloszlás mellett döntött, ám a rajongók a mai napig hallgatják a banda lemezeit, különös tekintettel a 2001-ben kiadott "Decipher" című korongra. 

2023 nyarán, egy svájci fesztivál színpadán újra találkozott két egykori Nightwish-tag: Tarja Turunen és Marko Hietala. A megható színpadi pillanatok után hamar kiderült, hogy ez nem csupán egyszeri alkalom volt - a finn művészek nemcsak barátokként, hanem zenészekként is újra egymásra találtak. Tarja közreműködött Marko Left On Mars című dalában, majd közös turnéra indultak Dél-Amerikában.

A latin turné elsöprő sikere után jött egy európai koncertsorozat, amely szintén teltházas fellépéseket hozott. A duó most újabb hírrel szolgált: 2025-ben folytatják a közös koncertezést. A magyar rajongók örömére pedig Budapest is felkerült a helyszínek közé - 2025. március 13-án a Barba Negra Red Stage ad otthont az eseménynek, ám Tarja december 21-én is tiszteletét teszi hazánk fővárosában, a Dark Christmas '24 elnevezésű karácsonyi turné keretein belül, a MOMKult-ban.