Jó ideje rebesgették a kaliforniai Butcher Babies rajongói, hogy valami nincs rendben a zenekar körül. Tavaly mi is megírtuk, hogy a formáció 47 éves énekesnője, Carla Harvey egy ideig nem tud turnézni bandatársaival, ugyanis egy sürgős szemműtét várt rá, és a turnékon csak Heidi Shepherdet láthatják a rajongók. Akkor az énekesnő azt ígérte: amint felépül a beavatkozást követően, csatlakozik a bandához.

Tegnap azonban sokkoló hírre ébredtek a zenekar követői - közösségi platformjaikon jelentették be, hogy Carla elhagyta a csapatot.

"Carla szerves része volt az utunknak, egyedülálló tehetségét, szenvedélyét és energiáját adta a zenekarnak. Hálásak vagyunk a hihetetlen emlékekért, amelyeket együtt szereztünk, és a hatásért, amit a zenénkre és a rajongóinkra gyakorolt. Nagyon fog hiányozni, és minden jót kívánunk neki a jövőbeni törekvéseihez. Mélységesen hálásak vagyunk az elmúlt 15 év során nyújtott támogatásotokért. Hihetetlenül szerencsésnek érezzük magunkat, hogy továbbra is zenét csinálhatunk és játszhatunk, és izgatottan várjuk a csapat új korszakát!"

Az okokra a zenekar nem tért ki, Carla pedig a következőket írta:

"Az elmúlt 6 hónapban talán észrevettétek, hogy nem voltam jelen a Butcher Babies posztjaiban. 15 évnyi elköteleződés után szeretném tudatni veletek, hogy a jövőben nem csatlakozom újra a zenekarhoz. Nagyon büszke vagyok a Butcher Babies-szel végzett munkámra... 2 középlemez, 5 album és számtalan turné a metal hőseinkkel! Minden hihetetlen barátunknak és rajongónknak...életem egyik legnagyobb élményét nyújtottátok nekem! Minden pillanatát imádtam annak, hogy zenét írhattam és találkozhattam veletek szerte a világon! Klassz volt találkozni veletek. WOW. Még mindig nem tudom elhinni, hogy ez a detroiti csaj ilyen szerencsés. Még nem fejeztem be a zenélést és a fellépéseket. Hamarosan találkozunk."

- utalt arra, hogy bár már nem tagja az együttesnek, a jövőben még hallunk róla. 

Július 5-ével dobta piacra vadonatúj soralbumát a Visions of Atlantis "Pirates II - Armada" címmel, amely hasonlóan elődjéhez, a 2022-es "Pirates"-hez igen szép sikerekkel gazdagította a zenekart már a megjelenés utáni napokban. Ez az új mérföldkő tovább erősítheti a banda pozícióját a szimfonikus metal színterén, amely műfajt 2019-ben tett ígéretéhez híven szépen megreformált a csapat.

A napokban a formáció bájos francia énekesnője, Clémentine Delauney mesélt egy internetes metalmagazinnak arról, hogy a zenekar által felvállalt kalózos tematika milyen módon befolyásolta a Visions of Atlantis karrierjének alakulását.

"A kalózos koncepció teljesen új irányt adott nekünk. Most már pontosan tudjuk, mit képviselünk és merre tartunk. Bár egyesek talán csak egy felszínes Jack Sparrow-utánzatnak tekinthetik, számunkra ez sokkal többet jelent. A kalóz motívum lehetővé teszi, hogy a szabadság összetett fogalmát járjuk körül - legyen szó a társadalmi korlátok lebontásáról, az önmegvalósításról, vagy épp a belső démonaink legyőzéséről."

- kezdte mondandóját Clemi, aki kitért arra is: ez a tematika szorosan összefonódik az együttes tagjainak személyes fejlődésével is.

"Ez az irány lehetővé teszi számunkra, hogy zenészként és emberként is azok legyünk, akik igazán lenni szeretnénk. Úgy döntöttünk, hogy egy felnagyított, romantikus módon mutatjuk meg valódi énünket. Teljesen új inspirációt adott a zeneszerzéshez és a szövegíráshoz. Most már van egy erős alap, amire építkezhetünk, és ami segít megtalálni az üzeneteinket, tehát a kreatív folyamatokat is magasabb szintre emelte."

"Ez történik, amikor az ember megpróbál egyedi lenni, követi a megérzéseit, és egy teljesen saját világot teremt. Természetesen nem mi vagyunk az egyetlen kalózos tematikájú zenekar, de a mi megközelítésünk egyedi. A történelmi elemeket ötvözzük a fantáziával és a mágiával, így hozva létre a saját kalózvilágunkat."

Itt kihangsúlyozta, hogy ez a fajta művészi szabadság és egyediségre törekvés kulcsfontosságú a zenekar identitásának kialakításában.

"Amikor egy művész ilyet tesz, azonnal kitűnik a tömegből. Már nem egy trendhez igazodsz, hanem egyszerűen önmagad vagy. Ez az, amire minden művész törekszik, tudatosan vagy tudattalanul - hogy egyedi legyen."

- zárta sorait.

Továbbra is kitartóan építi szólókarrierjét Kobra Paige, a Kobra And The Lotus énekesnője. Mind ez idáig hat videoklippes dallal ( Love What I Hate, Under One Sun, Thank You, Freedom, HOTT. , Dreamer) kápráztatta el rajongóit, most újabb izgalmas bejelentéssel rukkolt elő: július 26-án újabb szerzemény debütál majd, a Like No Other.

Kobra korábban elmondta: első szólóalbuma valamikor a nyár folyamán fog megjelenni. Bár konkrét részletek egyelőre nem ismertek, az új dal megjelenése talán több információt is hozhat a korong kapcsán.

Tavasszal őszinte vallomásban nyílt meg a kanadai művésznő - felfedte, hogy miután a Kobra And The Lotus jövője pénzügyi problémák miatt bizonytalanná vált, elveszettnek érezte magát. Azt is hozzátette: egy előadóművész rengeteg munkát fektet abba, hogy akár csak egy percnyi tartalmat megjelentessen a közösségi médiában, utalva itt arra, hogy a Facebook és az Instagram algoritmusok uralta világában nehéz a figyelem középpontjában maradni. 

13 év szünet után tért vissza a zenei életbe a kanadai Kittie, új nagylemezük, a "Fire" (recenziónk ITT olvasható) pedig szinte minden kritikus tollából pozitív kritikákat kapott. Ilyen hosszú kihagyás után komoly motivációra van szüksége egy bandának, erről mesélt a napokban Morgan Lander, a csapat énekese a Primordial Radio-nak - felfedte, milyen nehézségekkel szembesültek a visszatérés során.

"A zeneipar rendkívül kemény közeg. Folyamatos küzdelmet jelentett számunkra a turnézás, és úgy éreztük, nem kaptuk meg azt a szintű támogatást az akkori kiadónktól, amit elvártunk volna. Bár meggyőződésünk szerint addigi legjobb dalainkat írtuk meg, a befektetett energia és erőfeszítés nem hozta meg a várt eredményeket, ami egyre frusztrálóbbá vált. Ez az iparág nemcsak nehéz, de jelentős anyagi ráfordítást is igényel. Ha csupán egy furgonnal járod az országot, és nem termelsz jelentős bevételt, az egyik fellépés követi a másikat szünet nélkül. Ez a folyamatos pörgés mind fizikailag, mind érzelmileg rendkívül kimerítő tud lenni."

- kezdte sorait, majd arra terelődött a szó, hogy mi is hajtotta őket a visszatérés felé.

"A zene lényege végső soron a szórakozás. Bár korábban is élveztük a zenélést, a turnézás bizonyos aspektusai idővel megterhelővé váltak. A szünet lehetőséget adott számunkra, hogy újraértékeljük helyzetünket és prioritásainkat. Ez az új esély most olyan módon engedi meg, hogy élvezzük korábbi munkánk gyümölcsét, amire eddig nem volt alkalmunk. A nagy fesztiválok, a lelkes rajongók látványa egyszerűen lenyűgöző. Számunkra ez egyfajta visszatérés a gyökerekhez - újra összekapcsolódunk egymással és a közönséggel, miközben olyan dalokat játszunk, amiket már számtalanszor előadtunk együtt."

"A zenekar lényege az együtt töltött időben rejlik - amikor zenészként és barátként egy szobában vagyunk, zenélünk, nevetünk és jól érezzük magunkat. Az együtt alkotás az egyik legszórakoztatóbb és leghálásabb dolog az életben, különösen ha ezt egy nagyszerű csapattal teheted. Imádjuk az élő fellépéseket, és ez most ismét a legfontosabb szempont számunkra."

- zárta sorait.

Tavasszal jelentette be Simone Simons, miszerint augusztus 23-ával megjelenik első szólóalbuma, amely a "Vermillion" címet viseli majd, és amely korongot nem mással karöltve készítette el, mint honfitársa, Arjen Lucassen, akivel az Ayreon projekt kapcsán már korábban több ízben is dolgozott együtt.

Májusban az Aeterna című szerzeménnyel mutatkozott be szólóénekesként Simone, aki akkor megnyugtatta az Epica rajongóit: esze ágában sincs elhagyni a zenekart, sőt, dolgoznak új nagylemezükön is, amely előreláthatólag 2025-ben kerül boltokba. Júniusban a holland énekesnő az In Love We Rust című kislemezével rukkolt elő, a napokban pedig egy internetes zenei magazinnak mesélt bővebben a készülő kiadványról - kiderült, hogy már tavaly aktívan dolgozott a dalokon.

"Tavaly tavasszal kezdtünk el dolgozni rajta, de már előtte is beszéltünk egy közös albumról. Évekkel ezelőtt megkérdeztem tőle, hogy szeretne-e velem kiadni egy lemezt. Érdekelte a dolog, de mindketten túlságosan elfoglaltak voltunk akkortájt. Tavaly az Ayreon koncertjein én is színpadra álltam, de előtt ő már megírt pár dalt, én pedig felvettem az éneksávokat. Tehát nem egyszerre született meg az összes dal, több részletben készültek el. Az Aeterna-t Arjen javasolta első kislemeznek, mivel ez egyfajta fúziója az Epica és az Ayreon stílusának, tükrözve a zenei pályafutásunk hasonlóságait. Egyfajta lágy felvezetőnek szántuk a dalt, hogy megmutassuk a rajongóknak, mire számítsanak. De minden szám egyedi hangzásvilággal bír."

"Az In Love We Rust pedig Arjen és az én egyik kedvenc számom is az albumról, egy gyönyörű ballada. Ki ne szeretné a balladákat? És ebben a hónapban megjelenik egy harmadik kislemez, ami egy igen súlyos dal lesz. Nagyon kíváncsi vagyok, mit fognak szólni hozzá az emberek. De minden dal zseniális, és mindegyiket szeretem! Olyanok, mintha mind a "kisbabáim" lennének."

- magyarázta Simone, aki saját projektje és az Epica mellett Charlotte Wessels új dalában, a Dopamine-ban is vendégeskedett.