Február 24-én robbant ki az orosz-ukrán háború, amely tulajdonképpen egy nyolc éve tartó konfliktus eszkalálódása volt. Ukrajnában, a donyecki és luhanszki térségben már 2014 óta folyamatosan megvoltak az ellentétek az ukránok és az orosz kisebbség között.
A donyecki térségből származó Jinjer énekesnője, Tatiana Shmayluk egyszer részletesen mesélt a háborús évekről, a csapat kiadója pedig pólókat tervezett, amelyen a zenekar logója látható az ukrán zászló színeivel.
A napokban a basszer Eugene Abdukhanov - aki egy alapítvány létrehozásán is dolgozik - adott interjút egy internetes metal magazinnak, amelyben részletesen mesélt a háború első napjairól.
Február 24-én, reggel éppen vezettem, amikor a robbantások elkezdődtek. Egyenesen a közepébe csöppentem, és azt gondoltam: >>itt a vége.<<
- idézte fel az első pillanatokat, majd így folytatta:
Próbáltam kijutni onnan, 180 kilométert vezettem egy nagyon keskeny úton és még mindig nagyon sötét volt. Olyan dolgokat láttam és hallottam, amiket azelőtt csak filmekben: hatalmas robbanásokat, amelyeknek darabjai mindenfelé szétrepültek. Pont előttem zuhantak le, én pedig megkerültem őket, és mindenhol füst volt. Olyan volt, mint egy igazi horror, aminek te is a részese vagy. Éppen Kijevbe autóztam vissza, próbáltam mihamarabb hazaérni. Láttam a dugókat, ahogy az emberek próbálnak kijutni a városból, és az első támadás okozta pusztítást. Az első hét volt a legborzalmasabb időszak, mert senki sem tudta, mi történik.
- mesélte a borzalmakat a zenész.
Ahogy hazaértem, az első dolog amit megtettem, hogy a zenekar minden tagjával kapcsolatba léptem. Kitettünk egy posztot a közösségi oldalainkra, mindenki otthon maradt. Félóránként megszólaltak a szirénák. Az alagsorba mentünk. A családomat kimenekítettem, így egyedül mentem le a pincébe, néztem a híreket és majd' megőrültem. Félóránként le-fel járkáltam, a fél éjszakát a pincében töltöttem. Mindenfelé hatalmas robbanások voltak, öt-tíz kilométerre tőlem, a föld pedig beleremegett. Ekkor kezdődött az igazi borzalom, lényegében ekkor kezdődött Kijev ostroma. A következő napon azt éreztük, nyilvánosan is ki kell fejtenünk az álláspontunkat. Felvettem azt a videót, ami a Youtube-on is látható. Képtelen voltam felfogni, hogy ez megtörténhet.
SMS-ekkel bombáztak a barátaim, akik aggódtak, jól vagyok-e. A rajongóktól is rengeteg üzenetet kaptam. Valahogy túljutottunk ezen is..
És hogy mi a legjobb terápia a sebekre? Hát a zene!
Eugene:
A 45-50 perces előadások közben elfelejtem, hogy háború van. A színpadon kívül folyamatosan változik a hangulatom; az egyik percben teljesen jól vagyok, a következőben depresszióba zuhanok. Viszont az, hogy játszhatok, határozottan gyógyír. Valójában már írtunk dalokat a háborúról, ami a hazánkban zajlik. Amikor sok bombatámadás érte Kijevet, Vlad, a dobosunk rengeteg dalt írt. És amint az oroszok kivonultak Kijevből, én is írtam néhányat. Azt hiszem, ez hajtott minket.
