A Nightwish két ex-tagja között rendeződött minden múltbéli sérelem és viszály, hiszen az utóbbi években több alkalommal is álltak egy színpadon. Először a 2017-es Raskasta Joulua elnevezésű, speciális karácsonyi koncertsorozaton énekelték együtt az Ave Maria című ünnepi klasszikust, majd tavaly nyáron Svájcban Marko meglepetésvendégként tette tiszteletét Tarja koncertjén, hogy elénekeljék a 2002-es "Century Child" albumon szereplő The Phantom Of The Opera-t.
Utóbbi fellépés meglehetősen érzelmesre sikeredett, hiszen nemcsak a rajongók, hanem a két énekes is könnyekben tört ki a dal végén. Tarja ezt követően bejelentette, hogy az idei évben is több helyszínen is megosztja a színpadot Markóval. De hogyan látja most kettejük kapcsolatát az énekesnő? Mint az közismert, 2005 októberében nem éppen a legbékésebb körülmények között kellett távoznia a finnek egyik legismertebb zenekarából.
Amikor tavaly leszervezésre került a fesztiválkoncertem Svájcban, megtudtam, hogy Markót és az ő csapatát is meghívták oda. Arra gondoltam, miért is ne énekelhetnénk együtt? Megkértem a promótert, hogy vegye fel a kapcsolatot Markóval, ugyanis már nem volt meg az elérhetősége. Megkérdeztem, mit szólna ahhoz, ha előadnánk a The Phantom Of The Opera-t? Ő pedig azonnal igent mondott.
- emlékezett vissza Tarja a brazil Metal Musikast-nek, majd eképpen folytatta:
Korábban is találkoztunk már, párszor együtt énekeltünk Finnországban a Raskasta Joulua keretein belül, és már akkor letisztáztunk mindent, jó viszonyban voltunk. De amikor a The Phantom Of The Operát énekeltük, elképesztő volt minden. Nemcsak Svájcban, hanem Finnországban is megcsináltuk. Most pedig Brazíliában, a közös turnénk során lépünk fel együtt.
Ez egy teljesen másféle kapcsolat, hiszen ő sem ugyanaz az ember már, mint aki a bandában volt. Rengeteg év telt el azóta, és ő is rengeteget változott. Szóval, ha mondhatjuk így, ez egy új kapcsolódás kettőnk között. Boldoggá tett, hogy annyi év után újra megismerhettem őt.
Marko 2021-ben depressziójára és a zeneipar kapzsiságára hivatkozva hagyta ott a Nightwish fedélzetét, elmondása szerint elvesztette a zenélés örömét. Azonban úgy tűnik, a Tarjával való fellépés visszahozta az életkedvét, ezért is mondott igent egy közös turnéra.
Újdonságokból idén sem volt hiány, rengeteg zenekar jelentkezett új kiadvánnyal 2023-ban a csajmetal fronton is. Akadtak közöttük erősebb és gyengébb lemezek is, ahogyan az általában lenni szokott. Íme, az én személyes kedvenceim!
5. THERION - LEVIATHAN III.
A szimfometalos csapat Leviathan-trilógiájának befejező része immár a Napalm Records égisze alatt látott napvilágot, és annyira friss, hogy még ropogós, ugyanis december 15-ével jelent meg. Míg az első fejezet (2021) tipikus Therion-slágerekkel lett telepakolva, a második (2022) pedig egy összetettebb világot tárt a hallgatóság elé, kíváncsian vártam a harmadik korongot. És ismét nem csalódtam. Egy ízig-vérig Therion-albumot kaptunk, kifogástalan hangszereléssel, ötletes megoldásokkal, és hiába nyomja sokadik éve szinte ugyanazt a sémát a zenekar, valahogy nem válik unalmassá, a női énekhang pedig ismét nagyon rendben van. Lori Lewis nélkül nem lenne Therion, a Maleficium című szerzeményben Thomas Vikströmmel kirobbanó vokális teljesítményt hoznak. Valahogy a Therion képtelen szar lemezt csinálni, ez ismét bebizonyosodott.
4. SIRENIA - 1977
A legutóbbi, "Riddles, Ruins&Revelations" című, érdektelenségbe fulladó lemez után kissé fenntartásokkal kezeltem a tényt, hogy a norvég/francia együttes új albummal rukkol elő. A május 26-án megjelent korong nyomokban sem hasonlít elődjére, amelyen sajnos a popos, retro-hatású szintetizátorokkal való kísérletezgetés eléggé balul sült el, és már csak ez megér egy plusz piros pontot. Még a lágyabbnak szánt dalok is tele vannak ötletességgel, a gitárok sokkal több szerephez jutnak, ami igencsak üdvös. Morten Veland hörgését hiányolom, ugyanis abból meglehetősen kevés jutott a szerzeményekbe, de alapvetően egy szerethető, kedves lemez a "1977", amely azért kapta ezt a címet, mert mind Morten, mind az énekesnő Emmanuelle Zoldan ez évben születtek, és a kilométer hosszúságú címek helyett egy egyszerűbbet akartak. Remélhetőleg a következő anyag is megugorja majd ezt a lécet.
3. FLOOR JANSEN - PARAGON
Bár a Nightwish frontasszonyának első szólóalbuma nem metal korong, de mivel vannak amolyan lightosan bedurvuló részek a rajta szereplő tíz tételek némelyikében, mindenképpen meg kell említenem a lemezt. Na de nem csak ezért, hanem azért is, mert bitang erős anyag lett, amelynek elkészítéséhez nem más nyitotta meg az utat, mint Floor szereplése a holland Beste Zangers elnevezésű zenés szórakoztató műsorban, ahol ismert énekesek más-más műfajokból adnak elő dalokat. Floor éppúgy remekül szerepelt a reggaetonban, mint a latin popzenében, és az album is egy kissé könnyedebb hangzást képvisel, mint a Nightwish munkássága. Hallgatásakor eszembe jutottak olyan énekesnők, akiket kamaszkoromtól fogva szeretek, pl. Faith Hill vagy Shania Twain. Kiváló hangszerelés jellemzi a számcsokrot, Floor pedig, ha a Nightwish végleg beadja a kulcsot, simán megállja a helyét majd egyedül is.
2. XANDRIA - THE WONDERS STILL AWAITING
2022 májusában az akkor már öt éve tetszhalott állapotban lévő német metalzenekar bejelentette visszatérését, amelyet a Reborn című dallal ünnepeltek meg, majd egymás után szállították a jobbnál jobb dalokat. A bandában az alapító Marco Heubaum kivételével minden zenész lecserélődött, az új énekesnő pedig a 30 éves Ambre Vourvahis lett, akiről eddig senki nem tudta, kicsoda ő, azonban a Xandria által mindenki megismerhette. A nemcsak gyönyörű, de piszok tehetséges lány több dalban hörög is a tiszta ének mellett, utóbbi tekintetében pedig végre nem az áriázós-operás vonal dominál, hanem a természetesebb hang, a hangszerelés pedig nagyon, de nagyon ott van. Ezek együttesen az eddigieknél magasabb szintre emelték a zenekart, akiknek megszavaztam a bizalmat a Reborn után. És milyen jól tettem, mert a "The Wonders Still Awaiting" a banda eddigi legváltozatosabb, legerősebb albuma lett.
1. WITHIN TEMPTATION - BLEED OUT
A hollandok október végén kiadott albumán szereplő tizenegy tétel közül hetet már kislemezként is megismerhettünk az elmúlt három és fél évben. 2020 májusában jelentkeztek az Entertain You-vel, amit hat további követett, így csak négy szám maradt a korongon, amit még nem ismertek a rajongók. Sharon den Adel énekesnő több interjúban elmondta: már a covid-19 pandémia előtt megfordult a fejükben, hogy főleg kislemezeket fognak megjelentetni, hiszen így minden dal megkapja a kellő figyelmet. Mindemellett megváltak eddigi kiadójuktól, a cserébe kapott művészi szabadság pedig felbecsülhetetlen, ugyanis így teljesen szabad kezet kaptak. A "Bleed Out" teljes egészében a modern metal alapjaira épült, hasonlóan a 2019-es "Resist"-hez. A szövegeket a világban zajló események inspirálták, úgy mint a háborúk, a nők elnyomása a közel-keleti országokban, a patriarchális uralom és minden olyan téma, amely napjainkban aktuális, mindezt remek zene és hihetetlen energia fűszerezi meg. A Within Temptation úgy csinálta meg (számomra) az év lemezét, hogy a dalok nagy része már jó ideje publikálva lett, és mégis, amikor meghallgattam az összes számot együtt, hatalmasat ütött, imádom.
+1. OUTLANDERS - OUTLANDERS
Kakukktojás a Tarja Turunen és Tortsten Stenzel által megálmodott projekt debütlemeze, ugyanis nem metalt, hanem elektronikus zenét játszik a formáció. Olyan vendégzenészek tették tiszteletüket a csapatról elnevezett albumon, mint Marty Friedman, Mike Oldfield vagy Ron "Bumblefoot" Thal. 2021 óta jelentkeztek dalokkal, majd a nyár folyamán kijött az nagylemez is. A zene a nyugodt, de lüktető elektronikus ütemeket Tarja érzelmes, klasszikusan képzett hangjával és egyedi gitárjátékkal ötvözi. A hangzás sejtelmes, gyengéd, mégis erőteljes, fülbemászó és álomszerű, egyszerre modern és klasszikus. A zene olyan ellentéteket tartalmaz, amelyek varázslatos módon mégis vonzzák egymást. Ha egy olyan lemezre vágysz, amely ötvözi a lágyságot és a dinamikát, miközben a tartalmára meditálhatsz, álmodozhatsz, vizualizálhatsz és elmerülhetsz benne, akkor ez a lemez neked készült.
November 10-én került boltokba Tarja Turunen új karácsonyi albuma, a "Dark Christmas", amelyről testvérblogunkon olvashattok kritikát.
A korongon szereplő tizenkét dalt sötét érzelmek fűtik, hasonlóan a 2017-es "From Spirits and Ghosts - Score For a Dark Christmas" című lemezhez. Mint azt a művésznő elmondta: szeretett volna készíteni egy albumot mindazoknak, akik valamiért nem lelik örömüket a villogó fényekben és a csengettyűszóban. Tarja édesanyja 2003-ban hunyt el mellrákban, az énekesnő pedig ezek után évekig nem tartotta az ünnepet, nem készült rá.
Édesanyám halála után már nem örültem a karácsonynak. Az édesapámmal töltöttem, de már nem volt ugyanolyan. Karácsonykor még jobban hiányoznak azok, akik már nincsenek velünk.
- mesélte a napokban egy finn magazinnak Tarja, aki azután kezdte érezni ismét az ünnep varázsát, amikor 2012-ben ő maga is anyuka lett, és látta kislánya, Naomi szemében a csillogást.
Tarja 2015-ben költözött lányával és férjével, Marcelo Cabulival Argentínából, a férfi szülőhazájából Spanyolországba, és egy év alatt felépítették jelenlegi otthonukat. Azonban szeretnének egy másik házat is.
Marcelo végig jelen volt a házunk építésénél, felügyelte a dolgokat. De egy másik ház felépítéséről is álmodozunk! Szeretnénk feljutni a hegyekbe, közelebb a természethez.
Az énekesnő és családja egyébként imádnak Andalúziában lakni, ahol nemcsak spanyolok, hanem sok más nemzetiségű ember is él.
Imádunk itt lenni! Az időjárás egész évben kellemes, és csodálatos barátokat találtunk. Ez soha nem könnyű, főleg felnőttként.
Tarja minden évben megtartja karácsonyi turnéját, és természetesen szülőhazájában is ad koncerteket, de csak az ünnepi dalokkal lép fel, metal koncerteket viszonylag ritkán ad.
Szerte a világon fellépek metalénekesként, de Finnországban főleg karácsonyi koncertjeim vannak. Rengeteg kérdést kapok a finn rajongóktól, miért lépek fel többet Finnországban. Szívesen mennék, ha meghívnának a finn fesztiválokra. Remélhetőleg a szülőhazámban is megmutathatom a rockosabb oldalamat!
Évente egyszer meglátogatják Tarja 84 éves édesapját Joensuu-ban, Tarja pedig örömmel mutatta meg Naominak Észak-Karéliát, ahol gyermekkorát töltötte.
Megható volt látni, hogy Naomi mennyire érzi a természet közelségét és Észak-Karélia csendjét. Nemzetközi iskolába jár, elsődleges nyelve az angol, a második a spanyol, a finn pedig a harmadik. Remekül ért finnül is, bár a szókincse még nem teljes.
Visszakanyordva a karácsonyi lemezhez, Tarja eképpen folytatta annak történetét:
Azon tűnődtem, hogyan tudnám rávenni azokat az embereket, akiket egyáltalán nem érdekel a karácsonyi zene, hogy ilyen zenét hallgassanak. Megtaláltam ezt a filmes hangzást az előző albumomhoz, és most a Dark Christmas ugyanezt a vonalat viszi tovább.
Tarja kislánya, Naomi is szerepelt az új kiadvány néhány videójában, amelyeket Lengyelországban forgattak. A kislány egyébként bemutatkozott dobosként, de a klipekben énekel is a gyermekekből álló kórusban. Az énekesnő elmondása szerint gyermeke komolyan fontolgatja a dobolást, de a színészet is érdekli. A most 11 éves Naomi négyévesen már zongorázott, és három éve kezdett dobolni, Tarja pedig korábban is elmondta: mindenképpen támogatni fogja lányát, ha a zenei pályát választja.
Ő nem az a típusú gyerek, aki azt akarja, amit a barátai csinálnak. Nem érdekli, hogy mások mit gondolnak! Sokkal vagányabb és sokkal jobb az élethez való hozzáállása már most, mint nekem fiatalkoromban. Én nem voltam ennyire erős, mint ő!
- mesélte szeme fényéről Tarja.
A keményen dolgozó énekesnő 2018 őszén stroke-ot kapott, amelynek okaként a stresszt tette felelőssé. Marcelónak köszönhetően időben kórházba került és megkapta a kezeléseket, amelyekre a szervezete jól reagált, így mindössze három nap után elhagyta az intézményt, néhány héttel később pedig visszatért a színpadra.
Persze megtanultam elegendő időt szánni a minőségi pihenésre. Soha többé nem akarom ezt átélni! Nagyon kimerült voltam akkor. Egy évig minden egyes nap rettegtem attól, hogy ez a szörnyűség megismétlődik. Sokat tanultam arról, hogyan őrizzem meg a jó közérzetemet, beiratkoztam egy reiki-tanfolyamra is. Vigyázok magamra és a családomra. Nem tudhatjuk, mit hoz a holnap. A maximumot akarom kihozni az életemből.
A mai napon jelent meg Tarja Turunen új karácsonyi műve, a "Dark Christmas", a finn énekesnő azonban most nem e korongról mesélt egy ausztrál metalmagazinnak adott interjújában, hanem arról, hogyan hatott szóló munkásságára a Nightwishban töltött kilenc év.
Elmondta: szólóművészként teljesen más útra kelni a világban, mint egy zenekar tagjaként.
Természetesen a Nightwish-nak köszönhetően megtapasztaltam, milyen is egy turné, és hogyan lehet túlélni az ezzel járó őrületet. De egy banda tagjaként járni a világot teljesen más.
- kezdte fejtegetni a témát, majd így folytatta:
A zenekarnak adtam az arcom és a hangom, fantasztikus zenét csináltunk együtt, de csupán ennyi az egész. Szólóénekesként mindent egyedül csinálok, én írom a dalaimat, míg a Nightwish-ban ez nem az én feladatom volt, én csak elénekeltem őket. Tanulnom kellett, fel kellett építenem az önbizalmamat, és olyan embereket kellett találnom, akikkel együtt tudok dolgozni. Szóval minden nagyon, nagyon más.
2019-ben Tarja elmondta: annak esélye, hogy valaha is visszatérjen a Nightwish köreibe, a nullával egyenlő, azonban Marko Hietalával, aki 2021 januárjában lépett ki a csapatból, többször szerepelt a Raskasta Joulua elnevezésű, speciális karácsonyi koncertsorozaton, illetve nemrégiben együtt énekelték a Nightwish egyik ikonikus szerzeményét, a The Phantom Of The Opera című dalt. Sőt, a két énekes több közös koncertet is ad Dél-Amerikában.
A közös koncertezés az én ötletem volt. Markóval elengedtük a múltat, és minden rendben van közöttünk. Több fellépésünk lesz Brazíliában, Argentínában és még jó pár ország tervben van.
- fedte fel Tarja, a rajongók pedig már arról is suttognak, hogy talán egy közös lemez is születik.
Pár szóban mellékprojektjéről, az elektronikus zenét játszó Outlandersről is beszélt:
A semmiből jött az ötlete, és teljesen más, mint amit eddig valaha csináltam, és ez nagy kihívás volt! Remek gitárosok alkotják a csapatot, a zene pedig összekapcsolja az embereket, a zene egyetemes és rengeteg érzelmet vonultat fel, amit megoszthatunk. Hihetetlen érzés volt felvenni az albumot. Néha úgy érzem, az idő a legnagyobb ellenségem, hiszen rengeteg projekttel foglalkozom egyszerre, ugyanakkor nagyon élvezem a pörgést!
Egy hét múlva, november 10-én lát napvilágot Tarja Turunen harmadik karácsonyi albuma, a "Dark Christmas", amely a 2017-ben kiadott "From Spirits and Ghosts - Score For a Dark Christmas" című korongot követve sötét érzelmekkel fűti fel a karácsonyi klasszikusokat.
A finn művésznőt saját érzésvilága inspirálta mindkét lemez elkészítésekor, mint azt elmondta: édesanyja 2003-ban bekövetkezett halála után évekig nem tartotta a karácsonyt, mivel az ünnep csak fájdalmat szült benne. Miután ő maga is anyuka lett, és látta kislánya, Naomi szemében a csillogást, ő is ismét érezni kezdte a karácsony varázsát.
Néhány napja debütált az első dal a különleges albumról, a Frosty The Snowman, ma pedig egy újabb ismert karácsonyi klasszikus vált elérhetővé a Youtube-on, a Jingle Bells, amely felvételen egy gyermekkórus is szerepel, közöttük pedig ott énekel Tarja 11 éves kislánya, Naomi is, aki korábban már dobosként is bemutatkozott.
November 10-ével jelenik meg Tarja Turunen új karácsonyi albuma "Dark Christmas" címmel, amely a 2017-es "From Spirits and Ghosts - Score for a Dark Christmas" című kiadványhoz hasonlóan sötét érzelmekkel fűti fel az ünnepeket.
A karácsonyban nem mindenki leli örömét. Sokan nem örülnek a csengettyűszónak és a fényeknek. Én 2003-ban veszítettem el az édesanyámat. Akkor úgy éreztem, nincs többé karácsony. Rosszul éreztem magam, nem készültem az ünnepre, nem tartottam meg. Csak a sivár csend és az üresség volt nekem. Miután én is anya lettem és a lányom szemében láttam a csillogást, ismét érezni kezdtem az ünnep varázsát. Csodálatos érzés volt! Szerettem volna egy lemezt készíteni mindazoknak, akik azt a fajta magányt érzik, mint én az anyukám halála után, remélem, hogy a dalokkal egy kis reményt tudok adni nekik.
- mesélte Tarja még 2017-ben, felfedve igen személyes élményeit.
Az énekesnő mára ígérte a speciális kiadvány első kislemezes dalát, amely a Frosty the Snowman címet viseli, íme:
1. The First Noel 2. Frosty The Snowman 3. Holy Night 4. Dark Christmas 5. Jingle Bell Rock 6. White Christmas 7. All I Want For Christmas Is You 8. Wonderful Christmastime 9. Last Christmas 10. Jingle Bells 11. Rudolph The Red-Nosed Reindeer 12. Angels We Have Heard On High
Az utóbbi években vált megfigyelhetővé az a jelenség, hogy a rock és metal képviselői más-más műfajokban is kipróbálják magukat. Van, akinek ez bejött, van, akinek jobb lett volna a kemény zenénél maradni. A legnépszerűbb kísérleti terep a pop és az elektronikus zene lett, akadt, aki csak feldolgozásokat készített a maga szórakoztatására, és akadtak, akik a könnyedebb elemeket végleg a munkásságuk részévé tették - gondoljunk csak a Within Temptation-re, akik először csak lightosan nyergeltek át a modern metal műfajára, majd a 2019-es "Resist" album már teljes egészében ezt a vonalat hágta meg.
Tarja Turunent a Nightwish frontasszonyaként ismerhettük meg, a zenekarból történt távozása óta (2005) pedig egy gazdag és sikeres szólókarriert épített fel gyakorlatilag a semmiből. 2011-ben döntött úgy, hogy itt az ideje valami újszerűnek. Megálmodta és létrehozta az Outlanders nevű projektet, amelyben a német elektronikus zenei producer, Torsten Stenzel segíti őt.
Együttműködésük eredményeként megszületett az önmagukról elnevezett album, amely június 23-án jelent meg az üzletek polcain. A finn csodaszoprán és társa már 2021 óta adtak ki dalokat a lemezről, az első tétel a Closer To The Sky volt. Az álomszerű zongoradallamokra épülő szerzemény hihetetlen atmoszférateremtő erővel bírt. Úgy éreztem, mintha egy másik univerzumba csöppentem volna. Még a novemberi csípős hidegben is egy mediterrán vagy karib-tengeri partvidéken éreztem magam, és azonnal tudtam: ez valami mágikus dolog kezdete.
És nem tévedtem. A fent említett számot követő kislemezek ugyanazt a libabőrt váltották ki belőlem, amit a bemutatkozó dal. A zene a nyugodt, de lüktető elektronikus ütemeket Tarja érzelmes, klasszikusan képzett hangjával és egyedi gitárjátékkal ötvözi. A hangzás sejtelmes, gyengéd, mégis erőteljes, fülbemászó és álomszerű, egyszerre modern és klasszikus. A zene olyan ellentéteket tartalmaz, amelyek varázslatos módon mégis vonzzák egymást.
Különösen nagy kedvenc a Depeche Mode 1990-es klasszikusának, a World In My Eyes-nak a feldolgozása. Tarja korábban elmondta, hogy mindig is vonzotta a dal sötét szépsége, és 2014-ben éppen ezt a számot énekelve próbálgatta a hangját különböző oktávokban. Torsten, aki hatalmas rajongója a legendás szintipop-együttesnek, azonnal belelkesült, amikor Tarja felvetette, hogy alkossanak egy saját verziót.
Mint nagy Depeche Mode-rajongó, kritikus füllel hallgattam a feldolgozást, és örömmel tapasztaltam, hogy Tarja hangja és Torsten dallamkreációi sikeresen belevitték a fényt ebbe a sötéten gyönyörű slágerbe. A tempó lassú, a zene kifogástalanra sikerült, és Tarja saját stílusában énekli a dalt, ami együttvéve az eddigi egyik legjobb feldolgozást jelenti számomra.
Az album többi tétele is kiválóan alkalmas arra, hogy a hétköznapok rohanásában, a szakadásig tolt munkában, a személyes harcokban megfáradt lelket kiszakítsa ebből a világból és a problémákból, és feltöltse azt.
A The Sleeping Indian című tételben más különlegességet is kapunk; a Karib-térségben igen ismert rapper, Nkoye Zifah hallható benne, a We Own This Sky pedig a filmzene német mágusának, Hans Zimmernek egyik művén nyugszik - az alapok a Chappiecímű, 2015-ös sci-fi akciófilmben hallhatók, a gitárszólót Ron "Bumblefoot" Thal szolgáltatja, Tarja pedig néhányszor földöntúli hangon elénekli, hogy miénk az égbolt. És ez a bruttó egy sor elég is, a zene pedig hihetetlen érzékkel lett összerakva.
Az albumnyitó Outlanders című szerzeményben Tarja finnül idéz a brazil írótól, Paulo Coelhótól. Személy szerint nekem a Coelho-idézetek gyakran a közhelyek tengerét jelentik, különösen, ha olyan emberek profilján látom őket, akiknek láthatóan nincsenek saját gondolataik. Azonban Tarja esetében biztos vagyok benne, hogy megérti és értékeli a szavak súlyát és jelentését. Nem mellesleg, az író elmondása szerint Tarja a múzsája, ami csak tovább emeli a dal jelentőségét.
Külön meglepetést jelent Tarja Mystique Voyage című dala, amely a számcsokor részeként szerepel. Ez a tétel eredetileg az énekesnő 2013-as "Colours In The Dark" albumán volt megtalálható. Talán ez az egyetlen gyenge pont a korongon – lehet, hogy jobban jártunk volna, ha nem nyúlnak hozzá az eredetihez. De ennyi baj legyen, hiszen ez a kisebb gyengeség elvész a sok erős szám között. Nem mondanám, hogy rossz lett, csupán egy kicsit furcsán hangzik. De semmiképpen sem disszonánsan.
Ha olyan lemezre vágysz, amely elegánsan ötvözi a lágyságot és a dinamikát, miközben lehetőséget ad a meditációra, álmodozásra, vizualizálásra és teljes elmélyülésre, akkor az Outlanders debütalbuma tökéletes választás számodra. Tarja ismét bebizonyította, hogy bármely műfajban képes maradandót alkotni. Olyan neves zenészekkel, mint Joe Satriani, Marty Friedman, Jennifer Batten és Mike Oldfield dolgozva, még ha akart volna, sem tudott volna mellényúlni.
A lemezen található 12 dal mindegyike különleges atmoszférával rendelkezik, amelyet eddig egyetlen, mostanában megjelent albumon sem tapasztaltam. Eddig is tisztában voltam vele, hogy amit Tarja megérint, arannyá válik, de ez a lemez valóban a színtiszta mágia megtestesülése.
10/10
Kiadó: earMUSIC
Dallista:
01. Outlanders feat. Walter Giardino 02. Closer To The Sky feat. Trevor Rabin 03. The Cruellest Goodbye feat. Al Di Meola 04. World In My Eyes feat. Vernon Reid 05. Mystique Voyage feat. Steve Rothery 06. The Sleeping Indian feat. Joe Satriani 07. Land of Sea and Sun feat. Marty Friedman 08. 1971 feat. Walter Giardino 09. We Own This Sky feat. Ron „Bumblefoot“ Thal 10. Never Too Far feat. Mike Oldfield 11. Echoes feat. Jennifer Batten 12. A Peaceful Place (Return To The Oasis) feat. Walter Giardino
1998 decemberét írtuk, amikor megjelent a Nightwish második nagylemeze, az "Oceanborn". Elődje, az egy évvel korábban kiadott "Angels Fall First" már ismertté tette az együttest a metal szcénán belül, ám a csapat második albuma jóval nagyobbat durrant, meglódítva a finnek szekerét.
A háromoktávos csodaszoprán, Tarja Turunen azonnal a közönség szívébe lopta magát, a korongon pedig olyan ikonikus dalok kaptak helyet, mint a Sacrament Of Wilderness, a Walking In The Air vagy az egyik legszebb balladájuk, a Sleeping Sun.
Tarja egy interjúban most visszaemlékezett arra, milyen érzés volt a lemezen dolgozni, amely idén már 25 éves.
Az album megírása valójában elég stresszes folyamat volt a zenekar számára, beleértve engem is, mint énekest. Egy remek albumot akartunk kiadni. A karrierünk kezdetén el sem tudtuk volna képzelni, hogy egy kiadó bizalmat szavaz nekünk, de szerencsére ez már a debütáló lemezzel megtörtént.
- utalt itt az "Angels Fall First"-re, korábban pedig elmondta: nem hitte volna, hogy a szóban forgó lemez sikert hoz számukra.
Nagy volt rajtunk a nyomás, hiszen sokat vártak el tőlünk. Akkoriban még javában a klasszikus énekesi tanulmányaim elején jártam, és még mindig nem tudtam igazán, hogyan kell integráljam a hangomat az albumon szereplő dalokba.
Tarja először a Sibelius Akadémián csiszolta tehetségét, ám tanulmányait 2002-ben, a németországi Karlsruhéban fejezte be.
Emlékszem, sokszor sírtam a stúdióban, miközben felvettem az énekes részeket, és nem kaptam semmilyen segítséget vagy támogatást a zenekar többi tagjától, sőt, éppen ellenkezőleg. Szóval eléggé elveszettnek éreztem magam az album munkálatai közben.
- zárta sorait, azonban azt is elárulta, hogy kedvenc dala a lemezről a lírai Swanheart.
"Rocking Heels - Live At Metal Church" elnevezés alatt lát napvilágot augusztus 11-én Tarja Turunen új DVD-je, amely kiadvány a Wacken Open Air metal-templomában rögzített fellépését tartalmazza majd - a szentélyben a kemény nóták kissé lágyabban szólalnak meg.
A finn énekesnő már megmutatta, hogyan énekli a Linkin ParkNumb-ját és az In FlamesAlias-át, most pedig a Metallica egyik ikonikus szerzeményével kedveskedik rajongóinak - a The Unforgiven került fel a Youtube videómegosztóra, íme:
Tarja Turunen 2005 októberében, a "Once" album turnézáró koncertje után kényszerült távozni a finnek egyik legsikeresebb metal együtteséből, a Nightwishból. Hősnőnk azóta egy igen gazdag, sikeres szólókarriert tudhat magáénak, amely immár 16 éve tart - ez pedig több idő, mint amennyit a csapat tagjaként eltöltött.
A zenekar basszusgitárosa és férfi hangja, Marko Hietala 2002 és 2021 között erősítette társait, a vele felvett első közös stúdiólemezen, a "Century Child"-on pedig neki köszönhetően új színfolt jelent meg a banda életében: a duettek.
Még tavasszal szellőztette meg Tarja, hogy a július 8-i, Prattelnbe tervezett buliján nem más áll majd vele egy színpadon, mint egykori zenésztársa, akivel már többször énekelt együtt a Svéd-és Finnországot érintő Raskasta Joulua koncertsorozaton, lévén mindketten visszatérő vendégek a rendezvényen. Marko 2021-ben, a zeneipar kapzsiságára és depresszióra hivatkozva hagyta el a Nightwish fedélzetét, és kijelentette, hogy visszavonul a rivaldafénytől, ám úgy tűnik, megtört a jég, amikor igent mondott Tarja felkérésére.
Az egyik legikonikusabb, máig kultusz-övezte Nightwish-szerzemény a The Phantom Of The Opera, amely az említett korongon került rögzítésre 2002-ben, a két énekes pedig ezt a dalt adta elő. A közönség ujjongott, Tarja és Marko pedig jól láthatóan meghatódott és el is pityeredett a szám végén.
