A Jinjer újra headliner turnét tart Európában, melynek keretein belül február 26-án a budapesti Barba Negrában is koncerteznek. A nagy menet előtt Vladislav Ulasevich dobos beszélt egy internetes metalmagazinnak arról, milyen érzés újra főzenekarként színpadra állni, milyen kreatív kockázatokat rejtett az új album, a "Duél" (kritika ITT), és miért lehet a következő Jinjer-anyag minden eddiginél súlyosabb.
Nagyon izgatott vagyok. Szinte már nem is emlékszem, mikor volt utoljára saját európai turnénk. Amerikában rendszeresen headlinerként játszunk, ez ott már rutin. Európában valahogy mindig előzenekarként léptünk fel. Itt volt az ideje, hogy megmutassuk azt, hogy készen állunk a saját show-ra. És most megcsináljuk.
- kezdte sorait a zenész, majd kitért arra is, hogy miért csak egy évvel a lemez megjelenése után kerül sor a turnéra:
A megjelenés óta folyamatosan úton voltunk – fesztiválok, koncertek, minden. Ez volt az egyetlen időszak, amikor be tudtuk illeszteni az európai headliner turnét. Nem közvetlenül a megjelenés után, mint más zenekaroknál, de talán így még jobb. A rajongóknak volt idejük megtanulni a szövegeket, lehet, hogy mindenki velünk fog énekelni. Ez akár még előny is lehet.
Elárulta azt is, hogy már az új korong is készülőben van, és teljesen más hangzást kap, mint a "Duél":
Nagyon szeretem, hogy minden albumunk másképp hangzik, mint az előző. Sok zenész beleesik abba a hibába, hogy elkezdi másolni saját magát. Megértem, mert velem is előfordul. Nagyon nehéz mindig valami újat alkotni. Sokszor komponálok egy riffet, aztán felismerem, hogy ez túl hasonló valami régi dologhoz – és akkor megy is a kukába. De az új album més a "Duél"-nál is súlyosabb lesz. Szerintem ez lesz a legnehezebb anyag, amit valaha írtunk. A gitárokat egy egész hanggal lejjebb hangoltuk, ami sokkal erőteljesebb, masszívabb hangzást ad. Ha egyszer majd elfogynak az ötleteim, akkor talán Eugene, Roman vagy Tati hozza meg az inspirációt. De benne van a pakliban, hogy mindannyian kifogyunk az ihletből. Egyelőre viszont azt érzem, a Jinjer még mindig képes új zenét írni. Már vannak új demóink is – és teljesen más hangulatúak, mint a Duél. Még működik a dolog.
- utalt ezzel arra, hogy a csapaton belül teljes az összhang, ő mint dobos, Eugene Abdukhanov basszeros és Roman Ibramkhalilov gitáros megírják a zenei alapokat, Tatiana Shmayluk énekesnő pedig megírja a szövegeket.
Eképpen zárta mondandóját:
Nem szeretem, ha egyszerre kell mindent megírni. Már akkor dolgozom a következő dalokon, amikor az előző album még meg sem jelent. Például a Someone’s Daughter a Duél legrégebbi dala – a demója rögtön a "Wallflowers" album megjelenése után készült. Mindig írunk. Ha épp nem turnézunk, akkor komponálunk. Így könnyebb elkerülni az önismétlést, mert különböző hangulatokban születnek a dalok. Írok két számot most, aztán turné után más lesz a lelkiállapot, és más dalok születnek. Szeretem így szétosztani a munkát.
A 38 éves Tatiana Shmayluk a metal egyik legkülönlegesebb hangja, az a nő, akinek tiszta éneke és démoni hörgése között kontinensek feszülnek. De a története sokkal messzebbről indul. A Donbasz-sztyeppéről, a szovjet blokk utolsó zenei maradványai közül, egy pop-punkos gyerekszobából, ahol egy kicsi lány arról álmodott, hogy egy napon majd nagy színpadokon áll.
De hogyan került kapcsolatba a zenével és hogyan éli meg a szülőhazájától való elszakadást? Erről mesélt most a brit Metal Hammernek.
"Hároméves lehettem. Anyám bakelitjátszója, apám Beatles-lemezei… de amire legélénkebben emlékszem, az a szovjet gyerekmesék zenéje. Az volt az első zene, amitől elaludtam. A szobában ott volt még két magnókazetta: a Boney M és az Aria. Ez a kettő olyan kulturális távolságot hidalt át, amit csak a vasfüggöny-gyerekek ismertek igazán."
- emlékezett vissza Tatiana, aki elmondta: bátyja vezette be a kemény zenébe – Iron Maiden, metal, kazetták, loop-ra tekerve. Innen ered pop-os dallamvilágának és metalos dühének különös keveréke: diszkómetál, ahogy ő nevezi.
Mire fiatal felnőtt nővé érett, túl volt jó pár "cringe bandán", ahogy ő fogalmaz. Már ott tartott, hogy abbahagyja az egészet, amikor hívták a Jinjerbe. Az előző énekesük Amerikába költözött, Tatiana beugrott egy koncertre. Egy koncertből végül tizenöt év lett, de az elején álmodni sem mert arról, hogy világszerte ismertté válik a zenekar.
"Ha ránézel a térképre, látod, hogy Donbasz a legkeletibb csücsök. Logikus lett volna az orosz piacot célozni, de én angolul akartam énekelni. Ez volt az első lépés Európa felé. Olyan volt, mint a szénbányában kaparni az alagutat. Milliméterenként haladtunk.Tizenegy évesen Metallicát hallgattam, és elképzeltem, hogy ilyen színpadokon állok. És képzeld: működött. Tudom, hülyén hangzik, de szerintem manifesztáltam..."
Tatiana egyszerre tartja magát spirituálisnak és racionálisnak.
"Ez nem vallás, inkább kapcsolat az univerzummal. Úgy érzem, gondolatokkal és munkával össze lehet hozni dolgokat. Így jött az életembe a férjem is (Alex Lopez, a Suicide Silence volt és a The Red Dawn jelenlegi dobosa - a szerk.). Láttam róla egy képet a neten, és azt mondtam: tetszik, össze fogunk házasodni. Hét évbe telt, de megtörtént."
A beszélgetés végére marad a legnehezebb téma: a hazája.
"Nagyon hiányzik Ukrajna. És még jobban hiányzik, amikor rájöttem, hogy nem mehetek vissza. Ha nem lenne háború, járkálnék ki-be, könnyebb lenne elviselni. De most nem mehetek, még Kijevbe sem. Valami azt súgja, hogy nem szabad. Tudom magamról, hogy néha nagyon balszerencsés vagyok, és félek, történne valami..."
- zárta gondolatmenetét, és ebben a vallomásban van valami tragikusan egyszerű. Egy nő, aki elveszítette az otthonát. Egy művész, aki a világ legnagyobb színpadain áll, de a lelke egy része ott maradt Ukrajnában, a gyerekkorban felfedezett bakelitek recsegésében, a füstös próbatermekben, a saját nyelvében.
A csapat "Duél" című albuma 2025 februárjában jelent meg, mi ITT írtunk róla kritikát.
Tatiana Shmayluk, a Jinjer énekesnője kemény kritikával illette a "female fronted zenekar" kifejezést, kijelentve, hogy torkig van azzal, hogy más női előadókkal veszik egy kalap alá a heavy metal világában, még akkor is, ha hangzásban semmi közük egymáshoz.
A brit Metal Hammer legújabb számában Shmayluk úgy fogalmaz, hogy "még mindig ezen a baromságon rugóznak az emberek", amikor arról kérdezik, mit gondol a "female fronted zenekar" megnevezésről.
"Még mindig olyan előadókhoz hasonlítanak minket, akiknek semmi közük hozzánk, olyanokkal is, akiknek a szakmai színvonala erősen megkérdőjelezhető. Ez engem rettenetesen, de tényleg kibaszottul megbánt. Vannak emberek, akik egyszerűen nem tudnak énekelni. Nem találják el a hangokat! Aztán jönnek, és azt mondják: ‘Ő jobb nálad, ő jobban csinálja, neki olyan személyisége van, meg ilyen, meg olyan…’ Jézusom. Hagyjatok már békén! Ez az egész nagyon felbasz engem."
- fogalmazott igen szókimondóan, majd hozzátette: pályája elején Randy Blythe (Lamb of God) stílusa inspirálta, nem női énekeseké. Ennek ellenére a hangját újra és újra olyan nőkhöz hasonlítják, akikhez soha nem akart hasonlítani.
"Rengeteg összehasonlítást kapok például Angela Gossow-val. Soha nem akartam úgy szólni, mint ő. Volt, aki azt mondta: ‘Miért nem fested be a hajad? Miért nem fested kékre, mint Alissa White-Gluz? De miért tenném? Egyszerűen nem értem.”
Nem ez az első alkalom, hogy Shmayluk a metal színtér szexizmusáról beszél. A Metal Hammernek már 2022-ben elmondta, mennyire megdöbbenti, hogy sokakat még mindig meglep, ha egy nő hörögni tud.
"18 éves voltam, internet nélkül, de már akkor tudtam, hogy létezik egy zenekar, a Holy Moses, ahol egy nő állt a mikrofon mögött, és brutális dolgokat csinált. Lehet, hogy a fiatalabb generációt lenyűgözzük, de az idősebbek ezt már rég tudták. Néha bosszant, aztán eszembe jut: 35 éves voltam, amikor először láttam kolibrit. Mindig van jó időpont új dolgokat felfedezni. Jó dolog, hogy a hörgő női ének ma már jelenség.”
Az ukrán zenekar február 16-án a Barba Negrában ad koncertet, ahol bemutatják tavaly februárban megjelent albumuk, a "Duél" dalait - a lemez kritikája ITTolvasható.
A Jinjer "Duél" című nagylemeze idén februárban látott napvilágot, és mi is részletesen írtunk róla. Tatiana Shmayluk és a fiúk 2026-ban headliner turnéra indulnak, hogy a "Duél" dalait eljátsszák a világnak, és nem hagyják ki Magyarországot sem. A hazai rajongók 2026. február 16-án a Barba Negra színpadán találkozhatnak a zenekarral, akik tavaly novemberben a Sepultura előzenekaraként léptek fel szintén ezen a helyszínen.
A Tatiana Shmayuk vezette ukrán zenekar bemutatta legújabb klipjét Fast Draw című dalához, amely a kritikusok által is elismert friss albumuk, a Duél egyik kiemelkedő alkotása. A videó robbanékony felvételeket vonultat fel Jinjer legutóbbi európai koncertjeiről, amelyeken a legendás Sepultura oldalán léptek fel, valamint ízelítőt ad a tavaly nyári fesztiválok legemlékezetesebb pillanataiból is. A klip tökéletes bepillantást nyújt a zenekar lehengerlő élő energiájába és színpadi dominanciájába.
Amikor tavaly augusztusban először játszottuk élőben a Fast Draw-t – még azelőtt, hogy hivatalos kislemezként megjelent volna –, valami egészen mást akartunk csinálni. Nem volt beharangozás, teaser, lejátszási lista vagy videó. Csak egy nyers, arcba mászó előzetest kaptatok a Duél albumból, kizárólag nektek, a koncertjeinken – egy ajándékot, ami csak a tiétek lehet.Hihetetlen élmény volt látni, hogyan reagáltatok egy teljesen új dalra első hallásra: az energiátokat, a meglepetést az arcotokon, és azt az azonnali kapcsolatot, ami kialakult köztetek és a Fast Draw között!
Tatiana Shmayluk,a Jinjer énekesnője már rég túllépett azon, hogy csak egy extrém metálbandát vezessen. A kelet-ukrán származású művésznő saját belső harcait, identitását és hazája tragédiáit is beépíti dalaikba – miközben stílusa és hangja folyamatosan változik, érik, mélyül. A brit Metal Hammernek Tatiana most először mesél olyan őszinteséggel, ahogyan csak az tud, aki végigjárta a legnehezebb utat, és ez az út még korántsem ért véget.
Szülei először nemigen örültek annak, hogy lányuk énekesi babérokra tör.
"Régimódi emberek. Apukám egy higanygyárban dolgozott, anyukám könyvelő volt. Ők azt szerették volna, hogy tanuljak, legyen normális állásom, férjem, gyerekeim, tehát a klasszikus női életútra szántak. De nekem más terveim voltak. Csendesen, de kezdtem letérni az ő útjukról. Egyszer csak lógni kezdtem a suliból, és elmentem próbákra. A hörgést 2004-ben próbáltam először komolyabban. Baromi nehéz volt, magamtól tanultam meg. Melissa Cross videóit is néztem, de leginkább a férfi énekeseket figyeltem. Randy Blythe (Lamb of God) hatalmas inspiráció volt számomra. De közben megtartottam az érzelmes, tiszta hangomat is. Meg akartam mutatni, hogy igenis, lehet egyszerre erősnek és érzékenynek lenni!"
2009-ben lett a Jinjer énekesnője, amikor az akkori frontember, Maksim Amerikába költözött, a többit pedig ismerjük - a zenekar az egyik leglátványosabb metamorfózist hajtotta végre a metal színterén.
Februárban jelent meg a csapat legújabb sorlemeze, a "Duél" (kritika ITT), amelynek dalai mély, személyes és társadalmi küzdelmekről mesélnek – a depressziótól (Dark Bile) a háborúig és elnyomásig (Rogue). Tatiana továbbra is szinte kizárólag angolul énekel, célja ugyanis, hogy minél többen meghallják őket.
2022 februárjában eszkalálódott az akkor már nyolc éve tartó ellentét Ukrajnában - egymásnak feszültek az ukrán nacionalisták és az orosz kisebbség a donyecki és luhanszki régiókban. A csapat tagjai háborúellenes nagykövetekként járják a világot és jelentős összeggel támogatják az ukrajnai segélyszervezeteket.
Ám ő is megtapasztalta, milyen az, amikor az ember elveszti a kapaszkodóit: éveken át az alkoholba menekült a depresszió elől, és ez egy idő után már komoly gondokat okozott neki és bandatársainak. A "Duél" albumcím is kapcsolódik ehhez, lényegében azt a változást jeleníti meg, amikor az ember elengedi a régi, hibákkal teli önmagát, hogy egy jobb, új verzióját találja meg, a Green Serpent című tétel pedig kimondottan az alkoholfüggőség témáját dolgozza fel.
"Az ukrán és orosz kultúrában mindenki maga kezeli az ilyen problémákat. Nálunk nem szokás alkoholproblémák miatt rehabilitációra vonulni. Mégis, ahogy a koncertek előtt és után rendszeresen ittam, egyre inkább azt éreztem, hogy egyre mélyebbre süllyedek egy egészségtelen szokásban. Folyamatosan turnéztam, ami azt jelentette, hogy szinte minden nap ittam. Koncertek előtt és után is. Aztán kezdtem agresszíven viselkedni a zenésztársaimmal. Egyszer még verekedésbe is keveredtem valakivel. Másnap reggel mentálisan annyira rosszul voltam, hogy azt mondtam magamnak: 'Ebből elég!'"
- vallott őszintén a problémáról, amelyben sorstársa volt a basszeros Eugene Abdukhanov.
"Alkoholos befolyásoltság alatt nem tudom irányítani magam, és gőzöm sincs, mi történik velem. Végül egyszerűen abbahagytam az ivást, és meglepően könnyű volt. Még mindig szeretek olyan társaságban lenni, ahol mások isznak - mert szeretem azt a hangulatot, amikor az emberek kicsit becsípnek, viccesek, boldogok és nevetnek."
Így zárta gondolatait:
„Megtanultam kontrollálni magam, és közben rengeteget tanultam az életről is. Nem a teljes absztinenciát választottam, hanem a mértékletességet, a turnékon már egyáltalán nem fogyasztok alkoholt. Nem ígértem meg magamnak, hogy soha többé nem iszom. Egyszerűen csak azt akartam, hogy kézben tudjam tartani a dolgokat."
Az utóbbi években egyre több zenész emeli fel a hangját a koncerthelyszínek vitatható pénzügyi gyakorlatai ellen. Most a Jinjer basszusgitárosa, Eugene Abdukhanov is határozott kritikát fogalmazott meg ezzel kapcsolatban.
"Nehéz megtalálni a megfelelő szavakat, és nem káromkodni."
- kezdte a német Moshpit Passion magazinnak adott interjújában a zenész, majd felfedte, pontosan mire is gondol: a turnézás egyre nagyobb kihívást jelent és egyre drágábbá válik. Különösen annak fényében, hogy sok helyszín megköveteli a zenekaroktól, hogy a merchandise-bevételek egy százalékát fizessék ki nekik.
"Ellenzem és mélységesen utálom az egész ötletet, hogy alapvetően pénzt lopnak a zenekaroktól, különösen akkor, amikor a helyszíneken bárok vannak, és rengeteg pénzt keresnek a pián. És különösen a merch-pénzek elvételét a támogató zenekaroktól, akik nagyon gyakran alig keresnek pénzt magából a merchből, és semmi mással nem rendelkeznek. Ugyanakkor megértem, hogy nincs kiút a helyzetből. Az egész rendszer miatt, ahogyan minden készül, minden a feje tetejére állt..."
Az elmúlt másfél évtizedben az ukrán csapat karrierje valóságos sikertörténetté vált a metal színtéren. A zenekar a világ számos pontján nyűgözte le közönségét, a legendás Wacken Open Airtől kezdve a patinás Download fesztiválig, valamint Európán és Amerikán kívül Ausztráliába, Dél-Afrikába és Ázsiába is eljutottak - legutóbb Dubai-ban, a Fülöp-szigeteken, Indiában és Japánban is színpadra álltak. Friss albumukról, a "Duél" címet viselő korongról ITTolvashattok kritikát.
"A zenészek a piramis csúcsáról, ahol minden előadónak működnie kellene, a piramis legaljára kerültek. Ugyanis a zenészek másoknak dolgoznak, ez így működik. Egészen pontosan a zenészek a menedzsmentnek és a kiadóknak dolgoznak, valamint a booking cégeknek és a promótereknek. És ez nagyon-nagyon nyilvánvaló, amikor egy turné pénzügyi elszámolását látod. Látod a pénzt, aztán látod az összes levonást, és ami marad, az összehasonlíthatatlan azzal, ami az elején volt."
- világított rá a rendszer visszásságaira a zenész, majd eképpen zárta mondandóját:
"Örökké tudnék panaszkodni emiatt. De a lényegre látok, és a lényeg csak a világ, amiben élünk. Minden így működik. Az egykor nyitott piac és szabad kapitalista társadalom egy mélyen monopolizált térré változott, ahol minden bizonyos entitásoké, amelyek a piac többségét uralják, de nem mondok neveket. Ez nagyon rossz, ám egyszerűen nem látok megoldást."
Nem is tudom, láttam-e valaha olyan metamorfózist a metalzene történetében, mely oly drámaian tükrözte volna alkotói sorsát, mint a Jinjer útja a háború sújtotta Ukrajnából a műfaj nemzetközi élvonalába...?
Mint kritikus, aki végigkövette művészi fejlődésüket, sajátos kettősséget érzek a legutóbbi, 2021-ben megjelent "Wallflowers" albumuk kapcsán. Technikai virtuozitásuk, nyers erejük vitathatatlan - Tatiana Shmayluk vokális teljesítménye a korongon lenyűgöző, a hangszeres szekcióból áradó intenzitás pedig megkérdőjelezhetetlen. Mégis, mintha valami megfoghatatlan hiányzott volna a lemezről. Az a bizonyos esszencia, mely korábbi munkáikat, különösen a 2019-es "Macro"-t olyan emlékezetessé tette, mintha elhalványult volna. A dallamvezetés nem hagyott olyan mély nyomokat bennem, az atmoszférikus rétegek nem szőttek olyan gazdag hangszövetet, mint amit megszoktam tőlük. Bár minden alkotóelem a helyén volt - a súlyos riffek, a technikai bravúrok -, a végeredmény mégsem érte el azt a katartikus magasságot, amit a a "Macro" után vártam.
"Duél" címmel, ma jelent meg a formáció legfrissebb műve, amelyet öt kislemezzel vezettek fel. E dalok minden korábbinál mélyebbre ásnak az emberi lélek rétegeiben, új dimenziókat nyitva a zenekar expresszív palettáján.
Tavaly nyáron a Someone's Daughter váratlan megjelenése nyitotta meg ezt az új fejezetet: a történelem kiemelkedő női alakjainak állít méltó emléket - Kleopátrától Szent Johannán át Marie Curie-ig és Frida Kahlóig -, afféle girl power-himnusszá nemesítve a metalt. A Roguekorunk társadalmi keresztmetszetét rajzolja meg, míg a Kafkaa művészlét árnyékos oldalait boncolgatja. Különleges helyet foglal el az albumon a Green Serpent, mely egyszerre szolgál a Jinjer jelenlegi esszenciájaként és Tatiana személyes vallomásaként az alkoholfüggőséggel vívott harcáról. E dal jelentőségét Eugene Abdukhanov basszusgitáros - aki maga is megvívta csatáját az alkohol démonával - és Tatiana is a zenekar eddigi legkiemelkedőbb alkotásaként definiálta egy interjúban. Utolsó beharangozóként a címadódal érkezett január végén, amelynek mondanivalója a felelősségvállalás és a fájdalom által történő fejlődés.
Az album egészét áthatja az az intenzív érzelmi töltet, mely oly fájóan hiányzott a "Wallflowers"-ről. Tatiana egy őszinte pillanatában feltárta: a dalszövegek hosszú és fájdalmas vajúdás eredményeként születtek meg - ám e kreatív szenvedés gyümölcse vitathatatlanul egy érett művészi önkifejezés lett. Az albumnyitó Tantrum mindenféle felvezető nélkül robban az ember arcába és le is tépi azt, a tiszta énekes részeknél talán még soha nem hallhattuk ennyire sokoldalúan Tatiana hangját, a szöveg pedig egyszerre kritizálja a társadalmi hierarchiát és hirdeti a művészi-személyes szabadságot, mindezt egy provokatív, forradalmi hangnemben. A Dark Bile ("sötét epe") minden sorát áthatja az epére is jellemző végtelen keserűség, erőteljes metaforikus dal a melankóliáról és a mentális egészségről, döbbenetes hasonlatokkal. A mentális zavarok fekete lyukában magam is tévelyegtem egykoron, így különös rezonanciával hat rám e költői vallomás. A záróakkordként felcsendülő "I bathe in anxiety" - mintegy végső reveláció - nem pusztán költői kép, hanem azt a pontot mutatja be, ahol a szorongás és a pánik már nem csupán egy alkalmi vendég a lélek házában, hanem annak szerves részévé válik. És azt hiszem, ezzel igen sok ember tud azonosulni.
A kísérletező attitűd, mely áthatja az számcsokrot, nem pusztán ötletelés, hanem egy mélyebb művészi vízió manifesztációja - akár egy filmrendező átlépése a kommersz világából az artisztikus kifejezésmód felé. Ezen átlényegülés különös érdemének tekinthető, hogy miközben új területeket hódít meg, egy pillanatra sem veszít zenei integritásából. A művészi evolúció e magasabb szintjének megértése kétségtelenül egy érettebb mentalitást követel, ám a Jinjer rajongótábora - mely túlmutat a műfaj olykor felszínesebb befogadói rétegén - képes magáévá tenni e komplexebb kifejezésmódot.
A Jinjer legújabb műve sajátos hidat épít a 19. századi romantika és a fémzene között. Amit Tatiana mondott a romantikus hatásokról, az nem puszta művészettörténeti érdekesség - az album tényleg magába szívta a korszak szellemiségét. Érdekes látni, ahogy a francia forradalom és a napóleoni háborúk ihlette romantikus művészet visszaköszön a mai válságok tükrében. A személyes szabadság és önkifejezés vágya új értelmet nyer ezekben a dalokban. Az érzelmi hullámvasút - a teljes letargiától a kirobbanó életörömig - pont olyan intenzitással jelenik meg, mint a nagy romantikus művekben.
Tökéletes példája ennek a Hedonist, amely egy igen erőteljes alkotás az élvezetek és a fájdalom kettősségéről, valamint a hedonista életfelfogás belső ellentmondásairól. A hedonizmus egyszerre áldás és átok ("A blessing! A grand curse!"), hiszen az állandó vágyakozás és az újdonság keresése ("I've been searching for something new") sosem hoz tartós beteljesülést. Természetesen a banda hazáját sújtó háborúra és az attól való menekülésre is vannak utalások - a Tumbleweed sorai a a gyökértelenségről, hontalanságról és identitáskeresésről szólnak, míg az A Tongue So Sly a pletykás embereket veszi górcső alá. A Fast Draw témája pedig a belső konfliktusok és az önvizsgálat, amelyet a western-filmek párbaj-motívumával jelenít meg a csapat.
Kétségtelenül egy komoly mérföldkövet jegyez az együttes karrierjében a "Duél". Az album a legnyersebb, legexplicitebb nyíltsággal tárja fel a legmélyebb érzéseket, a lemeztelenített lelket, miközben művészi autenticitása olyan magasságokba emeli a zenekart, amit korábban még talán ők maguk sem mertek megcélozni. A félelemmel, szorongással való szembenézés, a történelmi reflexiók és a filozofikus mélységek olyan tökéletes egységgé állnak össze, ami valóban a zenekar eddigi legérettebb, leghitelesebb, legőszintébb megnyilatkozásává teszi ezt a művet.
Tatiana hangi és dalszerzői teljesítménye mellett zenésztársai is odatették magukat az albumon, Vlad dobtémái, Eugene és Roman gitárjai is rendben vannak. A "Duél" valódi katarzist kínál: olyan mélységekbe vezet, ahol a személyes démonokkal való találkozás elkerülhetetlen. Az album minden egyes hangja, minden rezdülése a kollektív és egyéni szorongások, ki nem mondott igazságok és elfojtott érzelmek labirintusában vezet minket. A zenekar tagjai által megélt fájdalom és küzdelem nem volt hiábavaló - olyan művet alkottak, amely egyszerre szolgál tükörként és lámpásként a lélek útvesztőjében, lehetőséget adva hallgatóinak, hogy szembenézzenek saját árnyékaikkal, legmélyebb félelmeikkel és legtitkosabb vágyaikkal.
10/10
Megjelenés: 2025.02.07.
Kiadó: Napalm Records
Dallista:
01. Tantrum 02. Hedonist 03. Rogue 04. Tumbleweed 05. Green Serpent 06. Kafka 07. Dark Bile 08. Fast Draw 09. Someone's Daughter 10. A Tongue So Sly 11. Duél
Pénteken kerül boltokba a Jinjer ötödik stúdióalbuma, a "Duél". A várva várt korong egy igen hosszú és fájdalmas vajúdás után született meg, ám az eddig napvilágot látott öt kislemezdal - a Someone's Daughter, a Rogue, a Kafka, a Green Serpent, valamint a címadó Duél- már előrevetíti, hogy egy rendkívül erőteljes alkotással gazdagodik az ukrán csapat karrierje.
Az énekesnő, Tatiana Shmayluk elmondta: sokáig egyáltalán nem tudott dalszövegeket írni, az ukrán-orosz háború eszkalálódása hosszú időre lebénította kreativitását. A napokban a Revolver magazin faggatta ki a karizmatikus frontasszonyt, aki őszintén beszélt érzéseiről és a lemez születéséről.
"Az adrenalin és az intenzív érzelmi állapotok túlságosan felkorbácsolják a szervezetemet. Paradox módon a közösségi média végtelen görgetése jelenti számomra a megnyugvást, órákra el tudok merülni az Instagram-tartalmak áradatában. A virtuális világba menekülés egyfajta védőpajzsként szolgál számomra a valóság elől, amely nélkül könnyen a pánik martalékává válhatok."
- kezdte sorait, majd így folytatta érzései megosztását:
"A turnébusz monoton zötykölődése közben, miközben a szűkös fekvőhelyemen kuporgok, egyre többet gondolok arra, hogy nemsokára haza kell mennem. Az otthon várható végtelen szabadidő üressége, valamint a szorongás és pánikrohamok lehetősége árnyékként vetül rám. Hónapok óta kérdezgetem magamtól, mégis hogyan jutottam el idáig? Ez a nyugtalanság valójában tizenöt évre nyúlik vissza, egy olyan időszakra, amikor az éles akkordok és a könyörtelen, álmatlan turnéprogram által hajtott folyamatos emelkedés a Jinjert híressé tette. Az út során rengeteg cross-platform streamünk volt, a nemzetközi rajongótáborunk egyre csak nőtt, és olyan példaképeink tiszteletét is kivívtuk, mint a Disturbed, a Slipknot vagy a DevilDriver - mindannyian meghívtak minket turnéra. Számomra ez az egész gyakran olyan, mintha egyetlen rendkívül hangos, ködbe vesző álom lenne."
De a fellépések között a metal egyik legerőteljesebb hangú énekese a csendről álmodik.
"Ezekben az álmokban 19. századi hercegnőként látom magam, aki minden felelősség nélkül sétálgat a palotájában. Könyveket olvasok, miközben kávét vagy teát kortyolgatok. Néha bort is - bár a valóságban józan életet élek. Ebben a palotában akarok létezni, csak úgy lebegni, mint egy szellem. Érezni akarom az élet csendjét. Néha úgy érzem, hogy nem vagyok elég erős ehhez az élethez... Belefáradtam, hogy mindig olyan erősnek kell lennem."
- töpreng az énekesnő, aki azt is elárulta, hogy ezek az ábrándok jelentik számára az egyetlen pihenést. Persze a az álmokból visszatérve ő az egyik legnépszerűbb metal énekes, aki 37 évesen úgy érzi, végre elfogadta a valóságot és átadta magát az életnek, amely tele van kérdésekkel, amelyek mostanában főleg az új album kapcsán érkeznek hozzá.
"2024 májusában kezdtem el írni a dalszövegeket, egy teljes hétig egyedül voltam otthon, míg férjem, Alex [Lopez - korábban a Suicide Silence és a P.O.D. turnédobosa] éppen úton volt. Bár az egyedüllét ideális állapot számomra, még mindig nem találok igazi menedéket, amikor egyedül vagyok otthon. A nyugalom minden pillanatát elkerülhetetlenül beárnyékolja a hirtelen változásokkal és költözésekkel kapcsolatos szorongás, amelyek végigkísérték felnőtt életemet."
- fedte fel az énekesnő, aki elmondta: a "Duél" az első lemez, amit józanul írt. Korábban mi is írtunk arról, hogy Tatiana megküzdött az alkohol démonával, hasonlóan Eugene Abdukhanov-hoz, a zenekar basszerosához.
"December 15-én ünneplem józanságom kétéves évfordulóját. Ez volt életem egyik legjobb döntése. A Green Serpent az én személyes ódám a függőséghez. "A szégyen jobban fáj, mint a fejfájás - ezt a sort úgy énekeltem fel, hogy olyan éles legyen, mint egy mantra."
Talán nem véletlen, hogy Tatiana ezt a szerzeményt úgy definiálta korábban, mint a Jinjer jelenlegi esszenciáját. A többi kislemezdal is igen erőteljes témákat feszeget: a Kafka a művészi lét árnyoldalait jeleníti meg, a Rogue egy reakció a világ mostani helyzetére, a Someone's Daughter pedig talán a legszókimondóbb dal, amit eddig a bandától hallhattunk. A szám a történelem legmeghatátozóbb asszonyainak állít emléket - a hozzá forgatott klipben Tatiana olyan nők bőrébe bújik, mint Kleopátra, Szent Johanna, Marie Curie vagy Frida Kahlo. A dal úgy született, hogy az énekesnő elővette egy régi jegyzetfüzetét, amelyben ráakadt erre a mondatra: 'Hős a szoknyája alatt'.
Eképpen zárta gondolatait:
"Minden csak erősebbé tesz engem. Rengeteget tanulok mindebből, de néha annyira intenzív ez az egész. Időnként csak azt szeretném mondani: 'Hé, adj egy kis szünetet. Bárki is van odafent - legyen az a univerzum, Isten, vagy bárki más - csak egy kis nyugalmat adj, egy rövid időre.'"
Jövő hét pénteken, február 7-ével a Jinjer nagyközönség elé tárja legújabb mesterművét, a "Duél" című ötödik stúdióalbumot. A hosszas alkotói folyamat gyümölcse különleges zenei utazást ígér: Tatiana Shmayluk, a zenekar énekesnője elárulta, hogy a 19. század romantikus korszaka jelentős inspirációs forrásként szolgált a dalok megalkotása során.
"Az új lemez készítése minden eddiginél hosszabb folyamat volt - közel két évet vett igénybe. A turnék között minden szabad percet a stúdióban töltöttünk, folyamatosan csiszolgatva a dalokat és keresve a tökéletes hangzást. Különleges újdonság, hogy Tatiana először készített vokális előprodukciókat az album felvétele előtt. Egyik lemezünk sem volt ennyire átgondolt és kiszámított, mint ez! Vállaltuk a kihívást, hogy még szélesebbre tárjuk zenei horizontunkat, mint eddig, és bebetonozzuk, hogy a "Duél" lesz a következő lépés a Jinjer karrierjében."
A kiadvány négy előhírnöke már megmutatta az új anyag sokszínűségét: a Someone's Daughter a történelem legmeghatározóbb női alakjainak állít méltó emléket, míg a Roguekorunk társadalmi kihívásaira reflektál kendőzetlen őszinteséggel. A Kafkacímű szerzemény a művészlét árnyékos oldalának mélységeibe kalauzolja a hallgatót, a Green Serpent pedig esszenciális Jinjer-himnuszként kristályosítja ki mindazt, amit az ukrán zenekar képvisel.
Ma megérkezett az ötödik felvezető is, amely nem más, mint az album címadó dala, a Duél:
